Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 3« » PF.TfiF! NftíH', & %

A KGST ÉS MAGYARORSZÁG

Előzetes a szolnoki kulturális hetekről

2. Energiaválság nélkül

A kölcsönös erőfeszítések eredményeként a KGST-országokban rendkívül gyors ütemben növekedett a villamosenergia-terme- lés. Míg 1950-ben összesen 136 milliárd kilowattórát termeltek, addig 1977 végén már 1541 milliárd kilowattórát. Az egy főre jutó villamosenergia-termelés így meghaladta a négyezer kilowattórát, ami annyit jelentett, hogy a szocialista országok gazdasági közösségéhez tartozó országok ebben a fontos mutatóban is megközelítették a Közös Piac eredményeit.

Magyarország a gazdaság és a lakosság energiaellátásához

szükséges energiamennyiség több mint 50 százalékát behozatalból szerzi be. A szocialista országok termelésbővülése azt jelentette, hogy legfontosabb importforrásunkból fokozatosan — a kölcsönös előnyök és érdekek figyelembevételével — növelhettük a behozatalunkat. Ehhez az a döntés teremtette meg a feltételeket, amelynek alapján elhatározták, hogy az érdekelt KGST-or- szágok létrehozzák az Egyesített Energia Rendszer központi teherelosztóját. Ez a szervezet 1962 óta irányítja a részt vevő államok energiarendszerének összehangolását, szabályozza az országok közötti villamosenergiacserét. Az Egyesített Energia Rendszerben való részvételünk tette lehetővé, hogy az utóbbi időszakban Magyarországon

egyenletes és megbízható volt a villamosenergia-ellátás. Ugyanakkor azzal a gazdasági előnnyel is iárt. hogy mentesítette a magyar népgazdaságot az erőforrásait. lehetőségeit meghaladó erőműfejlesztéstől. A számítások szerint a növekvő igényekkel való lépéstartás miatt 1970-ben a meglevő erőművek mellett egy további 550 megawattos hőerőművet kellett volna építeni, hogy a fogyasztók igényeit kielégíthessük. 1975 végére 1976 elejére pedig újabb, az előzővel azonos teljesítményű erőmű megépítésé-, re kellett volna vállalkoznunk, ha nem működik a szocialista országok összekapcsolt villamos- energia-rendszere.

Európában

egyedülálló

Az együttműködés ezen a kulcsfontosságú területen gyors ütemben bővül. Kiemelkedő állomása volt ennek a Szovjetunió déli villamosenergiarendszerének és a központi teherelosztó energiarendszerének az összekapcsolása az Európában egyedülálló 750 kilovoltos távvezeték segítségével. A vezeték a múlt év végén épült meg az érdekelt hat ország közös erőfeszítésével. Egyik végállomása a magyarországi Albertirsa.

Üzembe helyezése tovább javítja a KGST-országok — köztük hazánk — energiaellátását.

Az együttműködés elmélyítése mellett természetesen a hazai erőműbázisunkat is fejlesztjük, amiben ugyancsak számítunk a szocialista országok közreműködésére. Az egyik ilyen nagyszabású létesítmény a paksi atomerőmű, amely jórészt szovjet berendezésekkel épül, s várhatóan 1980 után jelentős szerepet tölt be a villamosenergia-igények kielégítésében.

Energia

az alumíniumban

A hazai adottságok és a KGST- országokkal folytatott gazdasági együttműködés kölcsönösen előnyös kombinációját jól példázza a magyar—szovjet és a magyar —lengyel timföld—alumínium- ipari együttműködés. Ezek az egyezmények lehetővé teszik, hogy egyetlen jelentős ásványi kincsünket gazdaságosan kiaknázzuk, hasznosítsuk. A hazai bau^itból előállított timföldet ugyanis külföldön kohósítják és a timföld értékét nyers alumíniumban kapjuk vissza. Ez egyfelől számunkra jelentős viíla- mosenergia-importot pótol, másfelől lehetővé teszi, hogy az alumíniumgyártáson lseiül erőinket a kezdeti és a befejező fázisokra összpontosítsuk. Ennek egyik eredménye, hogy alumínium- félgyártmányunk és készárutermelésünk nemcsak a hazai igényeket elégíti ki, egyre bővülő e termékek exportja, amelyeknek jelentős részét a KGST-országok vásárolják meg.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen módosult a világon az energiahordozók termelése és fel- használása. A szén elvesztette korábbi egyeduralmát, s a szén- hidrogének előretörtek. A KGST-országok ugyancsak lépést tartottak az energiamérleg változásával. Ez főleg a Szovjetunió hatalmas készleteinek köszönhető, hiszen a többi tagországban nemigen találtak jelentős lelőhelyeket. 1977-ben például a KGST-országok kőolajtermelése 566 millió,tonna volt. Ebből a Szovjetunió 546 millió tonnával részesedett. Románia 15 millió tonnát termelt kiv > a többi tagország együttesen öt- " millió tonnát’hozott felszínre.

Import

a Szovjetunióból

A magyar népgazdaság kőolaj- és kőolajipari termékek iránti növekvő igényét — adottságai miatt — csak kismértékben tudta belföldi termelésből fedezni. Importunk döntő hányada a Szovjetunióból származik. A rendszeres és nagy mennyiségű szállításokhoz 1963-ban megépült a Barátság—I kőolajvezeték. A növekvő igényekkel lépést tartva 1973-ban pedig elkészült a Barátság—II. kőolajvezeték egy szakasza is. Ezeken a vezetékeken keresztül az előző ötéves tervidőszakban összesen mintegy 28 millió tonna kőolaj érkezett hazánkba. A mostani tervidőszakban pedig a kétoldalú magyar—szovjet tárgyalások eredményeként tovább emelkedik ez a mennyiség.

Az eltelt három évtizedben a földgáz termelése fejlődött a leglátványosabban a világon és természetesen a KGST-országokban. Jelenleg a világon kitermelt földgáz több mint egynegyedét a szocialista közösség országaiban hozzák felszínre. A Szovjetunión kívül Románia, Magyarország, az NDK és Lengyelország is évente több milliárd köbméter földgázt termel. Ezek a mennyiségek jelentősek, de már most sem elégítik ki teljesen az igényeket. Hogy a növekvő felhasználásra az érddkelt országok idejében és megfelelően felkészüljenek, elhatározták a Szövetség gázvezeték létrehozását.

A KGST energia- és energiahordozó együttműködése az elmúlt időszakban kedvezően fejlődött, jól segítette elő az érdekelt országok gazdasági programjainak valóra váltását. A harminc év tapasztalata azt igazolja, hogy a kapcsolatok jól megalapozottak, szilárdak, amelyekre minden ország — így hazánk is — számíthat népgazdasági programjainak összeállításakor, s a tervek valóra váltásakor.

Faragó András

(Következik: A vegyipar felzárkózása)

Számos művészeti ágazat képviselői adnak találkozót egymásnak 1979 tavaszán a kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő szolnoki kulturális heteken. A városi tanács által elkészített színes program áprilistól júniusig kínál élményeket a tánc, a zene, az irodalom, a képzőművészet kedvelőinek. A hagyományokhoz híven ezúttal is kiemelkedő esemény lesz a májusi országos néptáncfesztivál, amelynek résztvevői, a legjobb aranydiplomás amatőr együttesek a Jászkun-díjért és a Nívó-díjért versengenek. A Tisza-parti város fesztiválján adnak egymásnak randevút hazánk jeles szimfonikus zenekarai. Júniusban a szövetkezeti kórusok országos dalostalálkozójára kerül sor a megyeszékhelyen. A program keretében lát iák vendégül a katonai főiskolák művészegyütteseit, amelyek kétévenként tartják fesztiváljukat. Szolnokon. Érdekes színfolt- ia lesz a seregszemlének a Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari találkozó, valamint a Bartók Béla kamarakórus ünnepi hangversen>

A város nagy múltú képzőművészeti hagyományaihoz híven több alkotóművészeti rendezvényre is sor kerül. Kiemelkedik közülük Bényi László festőművész bemutatkozása a városi tanács dísztermében. Kiállítják a szolnoki vendégművészek festményeit, grafikáit és szobrait is. A képzőművészeti rendezvénysorozat a közép-magyarországi művészek nyári tárlata zárja. (MTI)

Egy hadosztály története

A Lobogó 3. számában érdekes hadtörténeti sorozat közlését kezdte meg. Kevesen tudják, hogy készülődött egy hadosztály a temesvári hadifogolytáborban... a harcra készülő hadifoglyok erős egységet jelentettek volna, ha sor kerül bevetésükre. A hadosztály, amelyről a történet szól, a szovjet katonai parancsnokság kezdeményezésére, önként jelentkező magyar hadifoglyokból alakult meg Temesvárott, 1945. január 1-én, amikor a szovjet hadseregtől körbezárt Budapesten még tombolt a náci-nyilas terror.

A hadosztály tagjai 1945 februárjában már szabadon vonultak fel, katonaként gyakorlatoztak, és fegyvertársként segítették munkájukkal a szovjet hadsereg utánpótlásának biztosítását akkor, amikor a német fasiszta csapatok utolsó ellentámadásukat indították Dunántúlon.

Arról a több tízezer magyar hadifogoly közül önként jelentkező ötezer-ötszázról, a „Temesvári 1. önkéntes magyar hadosztály”-ról szól a történet, akik készültek a harcra, várták a fegyvert, az indulási parancsot, hogy részt vehessenek hazájuk felszabadításában. (MTI)

KENDŐZETLENÜL

A Italános ta- ** pasztalatunk, hogy ha valaki panaszával személyesen kereAlkatrészek

A Műszaki

és Természettudományi Egyesületek Szövetségének rendezvényei a népgazdaságot érintő szakmai kérdésekről

sí fel a szerkesztőséget, az korábban már minden helyen megpróbálkozott. Így történt az elmúlt napok egyikén is, amikor egy fiatalember kopogtatott be hozzánk. Hima Ernő kecskeméti lakos, aki állása mellett engedélyt kapott a tanácstól arra, hogy televíziók favitásával is foglalkozzon, mivel erre szüksége van a lakosságnak, különösen a Széchenyivárosban, ahol az illető lakik, ahol a műhelye is van.

Panasza nem volt más, mint hogy elmondta: hónapok óta rendkívüli nehézségekbe ütközik, ha a különböző típusú televízió- készülékekhez szükséges alkatrészeket akarja beszerezni. Főleg az elektroncsövek hiányoznak a boltokból —, s felsorolta a csövek számát, jeleit. De nem kapható például 61L.K 1—B képcső. Pedig bejárta már a kecskeméti üzleteken kívül a megyében található valamennyit, lebotorkált Szegedre, elment Budapestre több alkalommal, volt Miskolcon, Dunaújvárosban, Cegléden, Nagykőrösön, sőt még külföldön is. Néha sikerült beszerezni a hiánycikkekből pár darabot, de igaza van. amikor azt mondja, hogy az útiköltséget, az utazás idejét, a fáradságot nem háríthatja át az elromlott tv-készülék tulajdonosára, akkor, amikor egy-egy cső ára jóval alatta van a száz, olykor az ötven forinton is.

Hozzátette az elmondottakhoz az illető, hogy nem csupán neki vannak ilyen gondjai, de úgyszólván valamennyi javító kisiparosnak. Mindazoknak, akik szeretnék kielégíteni a hozzájuk bizalommal forduló emberek igényét.

arra törekszenek, hogy olcsón és jól, megbízhatóan adják vissza kijavított készüléküket. Sajnos, ez nem rajtuk múlik, sőt elsősorban nem rajtuk. Az is sajnos, hogy éppen nálunk hiányzanak az elektroncsövek, ahol pedig úgyszólván kizárólag magyar gyártmányú televíziókat néz a lakosság — noha tudjuk, nem minden alkatrész hazai termék. Érthetetlen, hogy a gyárak, a nagykereskedelem miért nem látja el a szaküzleteket alkatrészekkel.

Persze a hiányzó alkatrészek felsorolását hosszan folytathatnánk. Mindenki keres valamit, s azt hiszi, hogy ha Bács-Kiskun- ban nem talál, majd máshol, az ország más részén megkapja. Lehet, hogy rábukkan egy kisvárosi üzletben, de az sem kizárt, hogy csak borravaló ellenében kerül elő valahonnan a keresett filléres áru. így aztán a szükség, a kényszer olyan helyzetbe sodor vásárlót, kereskedőt, amire talán korábban nem is gondolt. Jön a leleplezés, a büntetés. Hiába „védekezik” bármelyik fél azzal, hogy másképpen nem ment. Mert ez a körülmény nem enyhítő, sőt nem mentő tényező.

Mit mondhattunk volna Hima Ernőnek panasza meghallgatása után? Utánanézünk. Mi azonban nem tudunk másként utánanézni, mint úgy, hogy megírjuk a lapban. Mert igaz, lehetne nyomozást folytatni azért, hogy kiderüljön: hol akadt el az elektroncső. Mindez azonban senkit nem vigasztalna, mert nem az a kérdés, hogy hol akadt el, hanem az, hogy miért nincs az üzletekben?

— dorgál —

Idén megközelítően 80 tudományos tanácskozást, kongresszust, szakmai napot rendez a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, illetve tagegyesületei. A 140 ezer szakembert tömörítő társadalmi szervezet munkájáról, terveiről és a programokról adott tájékoztatást Kovács Sándor, a szövetség főtitkára az MTI munkatársának.

— A szövetség és 32 tudományos egyesülete eddig is tevékeny részt vállalt a gazdaságpolitikai irányelvek és a központi elképzelések megvalósításában, egész sor kormányhatározat kidolgozásánál hasznosították a különféle rendezvényeken, szakmai vitákon összegzett tapasztalatokat, amelyeket rendszerint ajánlások formájában továbbítottak az illetékes szerveknek. Mégis gyakori volt a csak szűk szakmai érdeklődésre számot tartó előadás, ankét, ezért az idei programtervezet összeállításánál a MTESZ nagyobb gondot fordít arra, hogy többségben legyenek az egész népgazdaságot érintő szakmai kérdéseket napirendre tűző tanácskozások. így az országos rendezvények közül lényegesen több foglalkozik majd az energia takarékosabb felhasználásával, a gazdaságos termékszerkezet kialakításával és a munka- szervezés kérdéseivel. Közülük is kiemelkedik a Debrecenben augusztus 27. és 31. között megrendezendő Kompcontrol ’79. elnevezésű konferencia, amelyen a számítógépek alkalmazásának új lehetőségeiről lesz szó a vállalatvezetésben és a termelés irányításában.

Ma már mind több vállalat igényli a rövid- és középtávú tervek kidolgozásához a termelésben közvetlenül részt vevő szakemberek tanácsait, véleményét. Jelenleg az egyesületek üzemi csoportjainak a száma már meghaladja az ötszázat, s most újabbak alakulnak, főként a kohó- és gépipar, valamint a nehézipar vállalatainál. örvendetes az is, hogy a mezőgazdaság iparosodása nyomán mind több műszaki szakembert tömörítő szervezet alakul: különösen az iparszerű termelési rendszerek gazdáiként ismert üzemeknél élénk az egyesületi tevékenység, így egyebek között a Bábolnai Állami Gazdaságban és a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, ahol újabb üzemi szakcsoportok alakulnak.

Élénk a MTESZ vidéki helyi szervezeteinek munkája is. Programjukban rendszerint a megyét közvetlenül érintő kérdések megvitatása szerepel. így például a Közlekedéstudományi Egyesület Békés megyei szervezetének

1979-es évi programjának a vasúti, a vízi és a közúti szállítás helyes arányainak vizsgálati előkészítése szerepel. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Hajdú-Bihar megyei szervezete a megye energiaellátási hálózatának fejlesztésével kapcsolatos tanulmányokat végez, a Magyar Hidrológiai Társaság Komárom megyei szervezete pedig a gab- csikovo—nagymarosi vízierőműrendszer megépülése során átalakuló környezet várható változásaival foglalkozik. (MTI)

Téli energiaellátásunk

Intézkedések ésszerűbb takarékosságra

Energiafogyasztásunk csúcs- időszaka a tél, amelynek első felében a szélviharok miatt vezetékszakadások okoztak ugyan átmeneti üzemzavarokat, ellátási nehézségeket, de energiahiány miatti korlátozásra nem volt szükség. Az országos energiagazdálkodási hatóságtól kapott felvilágosítás szerint a hideg évszak második felében is kiegyensúlyozott ellátásra lehet számítani, feltéve, hogy az időjárás sem teremt a szokásostól lényegesen eltérő, szélsőséges helyzetet. Villamos erőműveink a folyamatos ellátáson túl általában egyhónapos tüzelőanyagkészlettel rendelkeznek, s az ország távfűtőműveinek tartalékai is megfelelő biztonságot nyújtanak a zavartalan fűtésre és melegvíz-szolgáltatásra.

Energiaellátásunknak több

mint a fele az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vállalatain múlik, amelyeknek dolgozói példamutató alapossággal készültek fel a télre, s a hideg ellenére folyamatosan, tehát s ombuton és vasárnap is teljesítik, sőt túlteljesítik napi terveiket, s így megfelelő mennyiségben és minőségben zavartalanul látják el gázzal és feldolgozott kőolajtermékekkel, üzemanyaggal és tüzelőolajjal az ország erőműveit, üzemeit, a járműparkot és a háztartásokat egyaránt. Szénbányászaink a terven felüli szombat—vasárnapi munkával segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az importból átmenetileg lassabban érkező tüzelőanyagot hazai termékkel pótolhassák a TÜZÉP-telepek. Szükség esetén a lakosság zavartalan ellátása érdekében az állami tartalékokból is gondoskodnak a pótlásról.

Hazai erőfeszítéseinken túl energiaellátásunk stabilitását az alapozza meg, hogy a Szovjetunió — amely energiaimportunknak mintegy 90 százalékát adja — a leghidegebb napokban is zavartalanul, az ütemezés szerint szállította és szállítja az energia- hordozókat, a villamos energiát, földgázt, a kőolajat és a kőolaj- termékeket egyaránt. Már megkezdődött az orenburgi földgáz üzemszerű szállítása is a KGST- országok közös beruházásában épített vezetéken. Ebben az évben 1,6 milliárd köbméter földgázt kapunk az orenburgi vezetékrendszeren át.

Hazai energiatermelésünk növelésének lehetőségei szűkösek, s így a szükségletek kielégítésében mindinkább a behozatalra kell támaszkodnunk. Ebben az évben már meghaladja az 50 százalékot az ország energiaimportja, s a következő években és távlatban is a felhasználás bővülésével tovább nő ez az arány. A nemzetközi és a hazai prognózisok szerint tovább növekedik az energia- hordozók világpiaci ára, s az energetikai beruházások költsége egyaránt. Ezért népgazdaságunknak alapvető érdeke, hogy észszerű takarékossággal csökkenjen az energiaigény növekedési üteme. Ennek érdekében több központi intézkedésre is sor kerül. Egyebek között az idei népgazdasági tervben előirányzott feladatoknak megfelelően kidolgozzák az ország 50 nagyvállalatának éves energiafelhasználási tervét.

Az országos energiagazdálkodási hatóság több fontos intézkedés előkészítésére dolgoz ki javaslatokat. Sok lehetőség mutatkozik az elektromos energia észszerűbb, takarékosabb felhasználására. Különösen sok energiát pazarol az elektromos fűtés. Egy kilowattóra elektromos energiából — amit az erőművek általában háromezer kalória felhasználásával állítanak elő — a felhasználó elektromos fűtőberendezése már csupán 860 kalóriát hasznosít melegítésre az \r Hőtermelésben és szállításban keletkező veszteségek miatt. Ám a fogyasztási igények ellátása érdekében minden újabb kilowattóra előállításához és továbbításához még az igény kielégítése előtt hét évvel 50 ezer forint beruházás szükséges. Ezért új rendelkezést készítenek elő, amely szerint felülvizsgálják “az elektromos fűtőberendezések gyártását, forgalmazását. Intézkednek arról is, hogy a vállalatoknál és intézményeknél megszüntessék a hősugárzók alkalmazását és más energiahordozóval váltsák fel az elektromos fűtést.-A tanácsokkal közösen intézkedést készítenék elő arról, hogy a közbiztonság és a járműforgalom biztonságának veszélyeztetése nélkül a közvilágítás egy részét korábban kikapcsolják, s ne egész éjszaka legyenek teljes fényárban az áruházak és kirakatsorok sem. A világításhoz szükséges áram takarékosabb felhasználása érdekében vizsgálják a nyári időszámítás bevezetésének lehetőségeit is. Az ésszerűbb takarékosságra a távfűtés is sok lehetőséget kínál. A jelenlegi követelmény az, hogy minimum 20 fokos hőmérséklet legyen a távfűtéssel ellátott lakások szobáiban.

Az energiatakarékosság természetesen nemcsak néhány központi intézkedésen múlik, és nem is kampányfeladat. Egész társadalmunknak fontos érdeke: az ésszerű takarékossággal hozzájáruljon a felhasználás mérsékeltebb növeléséhez, amellyel az ellátás is lépést tarthat, hogy energiahiány ne akadályozza előrehaladásunkat, s ne kerüljön sor kényszerű korlátozásokra. (MTI)

KÉPERNYŐ

Felszínesen a perifériáról

Heves vita robbant ki a Periférián című film tavaly nyári veszprémi ősbemutatóját .követő ankéton. Csendesen peregtek a hozzászólások, amíg a film erényeit méltatták, hibáit kifogásolták a megjelent tévés szakemberek, gyári dolgozók. A dicséretekből és kifogásokból egyaránt hiányzott a szenvedély, mert a látottak-hallottak bizony nem nagyon rázták meg, késztették alaposabb önvizsgálatra, ilyen, vagy olyan állásfoglalásra az egybegyűlteket.

A képernyőn tengő-lengő fiatalok sorsa nem váltott ki élén- kebb reagálásokat. A vita színhelyén, a Bakony Művekben dolgozó egyik fiatal felszólalása annál inkább. Saját helyzetükkel próbált rokonszenvet kelteni a Bajor Nagy Ernő forgatókönyve alapján készült tévéfilm szereplői iránt. A viszonylag jól felszerelt, ha nem is kacsalábon forgó üzemi művelődési otthonban arról panaszkodott, hogy bizony ők se tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Nincs mit csinálniuk, nincs hová menniük, hetente egyszer rendeznek discót, és így tovább. Hiába hívták fel figyelmét a közeli Balatonra, mint az időtöltés egyik kellemetes lehetőségére, a könnyen elérhető Bakony hegységre, az üzemi sportklubokra, a színházra, mozira; barátunk kitartott amellett, hogy többet kel-' lene a felnőtteknek törődni a fiatalok szabad idejének megszervezésével.

Én is így vélekedem, noha egyáltalán nem értek egyet az idézett fiatalemberrel. Jól néznénk ki, ha csupán az italozással összekötött bulikban látnánk fiatalokat, vagy a fiatalok egy csoportját vonzó időtöltést, kedvükért még több hasonló alkalmat teremtenének, teremtenénk. A Szőnyi G. Sándor rendezésében készült tévéfilm tehát semmiképpen sem mondható haszontalannak, hiszen fontos, közérdekű dolgokról gon- dolkoztatja el az embereket. Sajnos, a tragikus fordulatú, kriminek is szánt vérszegény történet, a sok sematikus figura alkalmatlan arra, hogy egy bizonyos cél ' irányába megmozdítsa az embereket, társadalmi méretű hatóerővé váljon.

Nyilván segíteni akartak a filmbeli körülmények között vegetáló fiatalokon. A Perifékián nekik szánt figyelmeztetésnek is tekinthető: vigyázzatok, a céltalan lő- dörgés ilyen tragédiákhoz vezethet. Szándéka szerint a felnőttek világát pedig nagyobb felelősségre ösztönözné. A törekvés rokonszenves, találhatunk a közelmúlt irodalmában, színpadi termésében hasonló elgondolásból keletkezett, egy-egy megtörtént eseményből kiinduló, annak mozzanatait a történetbe szervesen beillesztő műalkotást. Az ilyen mű'megköveteli a sűrítést, az árnyalt jellemzést, az ok- és okozati viszonyok tisztázását, nem nékülözheti a művészi teremtőerőt. Dokumentumjátéknak is elképzelhető a Periférián históriája, ha a szűkszavúan közölt tények a nézőben egyfajta folyamatot indítanak meg.

A televízióban a múlt héten vetített Periférián alkotói azonban nem döntötték el, hogy mit akarnak. Attól féltek feltehetően, hogy nem lesz eléggé érdekes az alapjában véve rendes, tisztességes fiúk, lányok életének a bemutatása, ha nem térítik el kissé a sablonos krimik felé, ha a sematikus és már-már kuncogtatóan nevetséges — ügyetlenül megírt és megrendezett — nyomozás nem vesz el túl sok időt és teret a társadalom peremén, a felnőttek és a még egészen fiatalok között helyüket keresők érzékletesebb bemutatásától.

Bajor Nagy Ernő, Szőnyi G. Sándor filmje így szándéka és néhány tehetséges főiskolai hallgató sikerült szerepformálása ellenére a sikertelen vállalkozások közé sorolható.

Heltai Nándor