Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-29 / 306. szám

1978. december 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Á tanácsi munka segítője Kalocsán is az ügyrendi bizottság Az Ismerkedjünk munkájukkal című sorozatunk keretében a tanácsi bizottságok szerepéről, feladatáról, munkájáról az idén több alkalommal egy-egy tanácsülési tudósításban szá­moltunk be olvasóinknak. Erre azért volt lehetőség, mert a tanácsok folyamatosan figyelemmel kísérik a bizottságok te­vékenységét. Hatvanéves a magyar kommunista ifjúsági mozgalom Alig egy hónapja ünnepeltük a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásá­nak 60. évfordulóját, s december 30-án újabb jubileumra, a KIMSZ megalakulásának 60. születésnapjára emlékezünk. 1918. október 30-a, a polgári demokratikus forradalom győzelme és november 24-e a KMP megalakulása volt a kommunista érzel­mű, és a baloldali szociáldemokrata ifjúság akaratából megszületett kommunista ifjúsági mozgalom előzménye. A KIMSZ (Kommunis­ta Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége) elfogadta a KMP eszmei-politikai vezetését, és csatlakozott a kommunista párthoz. Tegnapi ülésén Kalocsa város Tanácsa az ügyrendi bizottság munkáját tűzte napirendre. Mint azt dr. Gaál István, az ügyrendi bizottság elnöke mondta, a vá­rosi tanács 1973-ban választotta meg az összetételében azóta vál­tozatlan, héttagú ügyrendi bizott­ságot, amely a törvényi célok megvalósítása érdekében javaslat­­tevő, ellenőrző, véleményező sze­repkört tölt be. Az egyik legfontosabb felada­tuk szerint a szervezeti és műkö­dési szabályzat érvényesülését fo­lyamatosan vizsgálták, illetve el­lenőrizték. Munkájuk közben ki­derült, hogy a szabályzatban ki­sebb módosításra van szükség, s erre javaslatot tettek a tanácsnak. Egyik ülésükön pedig a szabályzat korszerűsítésének lehetőségéről, illetve ennek célszerűségéről ta­nácskoztak. A tanácsi munkához, a tanács­­törvény végrehajtásához hasznos „Rámosolygott a szerencse” — mondjuk arra, akinek ötöse van a lottón. És valóban szerencse kell ahhoz, hogy valaki megve­gyen egy öt forintos lottószel­vényt, és ezen pontosan azt az öt számjegyet karikázza be, amit a pénteki sorsolásokon kihúznak. A makacs szerencsevadászok termé­szetesen nem bízzák magukat tel­jesen a vakvéletlenre.. Bonyolult matematikai számításokban bízva építik a saját légváraikat, kere­sik a biztos nyerés valószínűségé­nek számbajöhető összes lehető­ségét. Mint az aranycsinálók a közép­korban. Napjaink alkimistái nem titokzatosan fortyogó lombikok fölött görnyednek, hanem sziszté­mákat gyártanak, tippeket cserél­nek, mágikus hatalommal ruház­nak fel közönséges számokat. A lottózók babonásan hisznek ab­ban, hogy a 7-es, a 13-as és a 21- es nyerőszámok, a számokkal kombinálható álmok nem hazud­nak és sorolhatnánk vég nélkül a sorsjegyek kitöltésével összefüggő hiedelmeket. Több mint húsz éve, hogy min­den pénteken forog a kerék. A sorsolás eredménye kiszámítha­tatlan, mégis sokan hiszik, hogy a szisztémájuk csalhatatlan. Elő­fordulhat, hogy a véletlen szeren­cse és a makacs játékszenvedély koordinátái egybeesnek. Egy nagy­mama például az unokája szüle­tési dátumát, majd gyarapodásá­nak adatait játszotta meg. A lot­tószámokat mindig úgy váltogat­ta, ahogy a gyerek fogai nőttek, testsúlya változott.' Az eredmény: két négyes, összesen 180 ezer fo­rint értékben. Ilyen is lehetséges, bár nem je­lenti azt, hogy másnak is bevá­lik. Csak sajnálni lehet azokat, akik szinte eszelősen hisznek a saját gyártmányú számkombiná­ciók sikerében és mindenről meg­feledkezve hajszolják az ötös ta­lálatot. Még szerencse, hogy akad­nak ritka kivételek, amikor a nyeremény valóban nyereség. A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóságon mesélték a következő történetet. Húsz éve, egy férfi kétezer forintos könyvtárat nyert a tárgynyeremény-sorsoláson. „Fortuna jól kitolt velem” — pa­segítséget nyújtanak azzal, hogy figyelemmel kísérik, ellenőrzik a szakigazgaitási szervek jogszabály­­szerű működését, hatósági mun­káját, a tanács határozatainak végrehajtását, a végrehajtó bizott­ság határozatainak érvényesülé­sét, a jogpolitikai irányelvek al­kalmazását. Éves munkaterv szerint dolgoz­nak, s vizsgálataik eredményét bizottsági üléseken értékelik. A feltárt hibák, hiányosságok kija­vítására a tanácsnak javaslatot tesznek. Munkatervük alapján egyebek között tapasztalatokat gyűjtöttek, hogy a tanácsi bizott­ságok, illetve a bizottságok és a szakigazgatási szervek közötti kap­csolat megfelel-e a követelmé­nyeknek. Idei feladatuk között szerepelt annak vizsgálata is, hogy az egészségügyi, a termelés- és ellá­tásfelügyeleti és az igazgatási naszkodott és joggal. Ugyanis nem tudott sem írni, sem olvasni. Az­óta megtanult, sőt néhány éve leérettségizett. Az első lottónyere­mény megváltoztatta az életét, gazdagabbá tette. A szó nemesebb értelmében. Igen tanulságosak a szelvények­re írt jeligék. A szenvedélyes to­­tózók, lottózók vágyairól, életfel­fogásáról árulkodnak. „Szerény vagyok — nyerjek nagyot” — ol­vasható az egyiken. Vajon mit kí­vánna magának ez a fogadó, ha nem lenne szerény? Egy másik zsarolni próbálta Fortunát: „Ha nyerek, lesz gyerek!” Inkább ne is legyen, ha kizárólag ettől teszi függővé a családalapítást. A „Lot­tószelvény a kezemben, barna kis­lány az ölemben” szövegű jelige viszont alkotójának emelkedett lelkiállapotát tükrözi. A szerencse sokszor elveszi az emberek eszét. Amiig csak játék­nak tekintik, egy eshetőségnek, amit nem kell komolyan venni, addig nincs baj. De az az ember, aki makacsul állítja, hogy rajta csak egy ötös segíthet, az vagy nagyon tehetetlen, vagy nagyon telhetetlen. Az ilyeneknek több­nyire nem a körülményeik, ha­nem a szemléletük szorulna vál­toztatásra. Nem vagyunk egyformák. Az 'egyik azért játszik, mert miért ne próbálna szerencsét? A másikat az a tévhit vezérli, hogy csak a pénz boldogít. Néhányan nyernek, a többség várakozásteljes adófize­tője Fortunának. Számuk elgon­­dolkodtatóan magas. Hetente 8 millió lottó- és 2 millió totószel­vényt töltenek ki az országban. Bár sokan több szelvénnyel ját­szanak, a szerencsét ostromló fo­gadólapok száma majdnem any­­nyi, mint az ország összlakossága. Szinte felesleges feltenni a szálló­igévé lett kérdést: „Megvette már az e hetit?” Megvettük. De vajon megtettünk-e mindent e heti, jö­vő heti és az utána következő he­tek, hónapok eredményessége ér­dekében? Márpedig az életünk alakulása, jobbra, vagy rosszabbra fordulá­sa nem a. szerencse kegyein, kizá­rólag rajtunk, a magunk erején, munkáján múlik. Vadas Zsuzsa osztály milyen konkrét intézkedé­seket tett az alkoholizmus el­len, s módszereik, eszközeik mennyiben járultak hozzá e prob­léma megoldásához. Ugyancsak ebben az évben a bizottság közreműködött a vá­ros új utcaneveinek meghatározá­sában, az utcanevek változtatá­sában. Feladatának megfelelően az ügyrendi bizottság az időközi ta­nácstagi választáskor megvizsgál­ta, hogy a megválasztott tanácsta­gok rendelkeznek-e szabályos megbízólevéllel. Erről jelentést tettek a tanácsnak. Nehéz lenne rangsorolni a ta­nácsi bizottságok jelentőségét, hi­szen valamennyinek igen nagy szerepe van a tanácsi munka se­gítésében. Az bizonyos, bogy az államigazgatási feladatok pontos, gyors munkájához, a hatósági munka törvényességéhez a legát­fogóbb segítséget az ügyrendi bi­zottság adja. A tanácsülés elfogadva a be­számolót, azt kérte az ügyrendi­bizottságtól, hogy javaslattevő, véleményező szerepkörük mellett a jövőben is nagy gondot fordít­sanak az ellenőrző, összehangoló munkára. T. L. VÁLASZ CIKKÜNKRE Engedéllyel — az összes vonalon... Lapunk december 6-i számában „Bírság nélkül?! ...” címmel megjelent glosszában Lovász Lázár, a Magyar Államvasutak sze­gedi igazgatója válaszolt. „A cikkben említett helyjegyekkel kapcsolatos újítást a MÁV október 26- tól vezette be az ország valamennyi — helyjegy­kötelezettséggel közlekedő — exp résszvonatán. Ebből következik, hogy az újítás — amint az az írásban dícsérőleg és követendőnek említt’e van"— nem a deb-' receni vasútigazgatóság ér­deme, azt országosan az összes igazgatóság, így a szegedi is alkalmazza. A MÁV vizsgálatai is bizonyították, hogy a hely­jegyek eladása ellenére sok ülőhely marad üresen a belföldi expresszvonato­­kon. Ennek egyik oka az, hogy az elővételben meg­váltott helyjegyeket külön­böző okok miatt az utasok akkor sem váltják vissza, ha arra nincs szükségük. Ezért rendszeresítette a MÁV az eladott, de el nem foglalt ülőhelyek igénybevételére szóló „En­gedély”-t — amelyet kor­látozott számban, díjmen­tesen adnak át az utazók­nak. Az engedély birtoká-, ban az utas — természete­sen érvényes menetjeggyel — a vonatra bírság fizeté­se nélkül fölszállhat, s ha szabad ülőhelyet talál, mindaddig elfoglalhatja, amíg helyjegyes utas arra az ülőhelyre nem jelentke­zik. Az, aki az időközben helyjeggyel jelentkezőnek nem adja át a helyét, bír­ságot köteles fizetni. Tájékoztatásul közöljük, » hogy az engedélyek ki­adása óta területünkön utaslemaradás nem volt, s a korábbi helyjegyes pa­naszok is megszűntek.” Ezernyi húsliba • Az ország egyik legnagyobb li­batenyésztő körzete Kiskunfélegy­háza és tanyavilága. Kohajda Bé­la, tanyáján, ezerkétszáz húslibát nevel. (MTI fotó: Fehérváry Fe­renc — KS) Megalakulását követően széles körű agiitációs és propaganda­munkát fejtett ki a fiatal mun­kások között, tagjai pedig nép­szerűsítették a KMP .politikaiját, részt vettek a párt által szer­vezett tüntetésekben, terjesztet­ték a kommunista sajtó termé­keit. 1919 első napjaiban — mi­közben szolidaritást vállaltak a letartóztatott kommunista veze­tőkkel — „mi nem leszünk ki­zsákmányolt proletárok” jelszó­val szerveztek nagyszabású tün­tetést. Először legálisan A Tanácsköztársaság győzel­mének kikiáltása után a kommu­nista ifjúsági mozgalom virág­zásnak indult. A KIMSZ megin­dította központi lapját, az Ifjú Proletárt, amely minden vitatott kérdésben, a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták mel­lett foglalt állást. Az ifjúsági szövetség taglétszáma szinte na­pok alatt 120 ezer főre emelke­dett, melynek kétharmadát az; ifjiúkommunisták alkották. A KIMSZ egyik legnagyobb érde­me, hogy elsőként írta zászla­jára a munkás és parasztit jóság szövetségének jelszavát. Ez alatt az idő alatt nem kevés dolga akadt a szövetségnek. Jelentős szerepe volt a dolgozó fiatalok sérelmeinek orvoslásában a ta­­noncoknak a Közoktatásügyi Népbiztosság hatáskörébe helye­zésében, azoknak a rendeletek­nek megalkotásában, amelyek szabályozták a tanulási és mun­kaviszonyukat, megtiltották bán­talmazásukat, elbocsátásukat és felemelték órabérüket. Különös gondot fordított a KIMSZ a sze­génysorsú fiatalokra, ösztöndíj­ban részesítették a rászoruló egyetemi és főiskolai hallgató­kat, megteremtette a diálkmen­­zákat a diákotthonokat és üdü­lést szervezett a rossz egészségi állapotban levő tanulóknak. A KIMSZ tevékenységének központjában — csakúgy, mint ma az ifjúsági szövetségnek — a fiatalok eszmei-politikai ne­velése állt. Fő feladatául a pro­letárdiktatúra ügyének szolgála­tát tűzte ki. Tevékenységének már első napjaiban szélesítette kapcsolatait a nemzetközi téren is, Szamuely Tibor voilt az, aki az első szálakat fonta a KIMSZ és a lenini Komszomol között. Hétköznapi forradalmi tetteik röviden summázva szerepelnek itt. Végrehajtásuk során voltak viták, de e viták szülték az eredményeket is. Ám egy dolog-Bárhogyan is nézzük, ez a több mint ötórás filmóriás nerh mindennapi élményeket kínál a nézőnek. Nem kisebb feladatra vállalkozott a rendező Bernardo Bertolucci, mint arra, hogy két másik forgatókönyvíró társával együtt megmutassa, hogyan tük­röződik vissza egy viszonylag szűkhatárú közösség életében, cselekvéseiben, reagálásaiban az európai történelemnek ez a most tűnőben levő százada, il­letve annak az első fele — a kezdetektől a második világhá­ború végéig. A kommunista ren­dező alkotása magasztaló kriti­kákat és értékeit megkérdőjele­ző megnyilvánulásokat egyaránt kiprovokált. Ne vitatkozzunk most a valódi értékrend megál­lapításának gondjain, csak any­­nyit jegyezzünk fel, hogy a fil­met Olaszországban betiltották. Egy kisváros törvényszéke saját ítéletével száműzte az olasz mo­zikból azt az alkotást, amely Cannesban 1976-ban különdíjat érdemelt ki, s a hivatalos in­doklás egyértelműen „magasren­dű, művészi alkotásnak” minősí­tette. Miről is szól a film? Elsősor­ban a Pó környéki — közelebb­ről az emiliai parasztmozgalmak kialakulásának, ellentmondásos fejlődésének történetét körvona­lazza megragadó — itt-ott lenyű­gözően szuggesztiv epizódokkal. Nem egyhamar feledheti el a néző az akkor éledező fasizmus első rémtettei között feljegyzett merénylet képsorait: a munkás­­otthon felgyújtását, s a kongó üres kisvárosi utcákon végigvo­ban nem vitatkoztak a KIMSZ lelkes tagjai. Abban, hogy ami­kor veszélybe került a Tanács­­köztársaság, fegyvert fogtak, úgy indultak megvédeni azt. Az Ifjú Proletár 1919 áprilisában így írt: „Ha kell, vérünk hullásá­val, utolsó lehelletünkig vívjuk és álljuk a harcot, de elnyomot­tak, kizsákmányoltak többé nem leszünk!" Illegalitásban A Tanácsköztársaságot kegyet­len fehérterror váltotta fel, a KIMSZ-esek pedig Illegalitásba szorultak. S 'bár letgjobbjaikra állandóan lecsaptak a haladás el­lenségei, megölték Krammer Sándort, a KIMSZ egyik alapí­tó tagját, letartóztatták Krieszl Jánost, az MSZMP ifjúsági cso­portjának akkori vezetőjét és tötab más KIMSZ-vezetőt, a bal­oldali ifjúsági csoportok töretle­nül tovább működitek. Munkájuk nyomán gyűlések, sztrájkok, leventelázadások so­rakoztak egymás után, amelyeket újiabb letartóztatások és gyilkos­ságok követtek, melyeknek áldo­zatául esett Lőwy Sándor, a KIMSZ KB titkára, Sallai Im­re, Fürst Sándor és Kilián György is. Mindez együttvéve sem törte meg a magyar kommu­nista ifjak hitét és bátorságát, melynek számos tanú jelét adták előbb a spanyol szabadságharc­ban, majd a második világháború leleplezésében és a német fasiz­mustól való megszabadulás har­cában. - -Az ifjúkomrnuinisták akciócso­portjai röplapokat nyomtattak és szórtak, melyeken hirdették, hogy él a párt és él az ifjúsági moz­galom. A német megszállás után kibontakozott fegyveres par.tizán­­hancból is aktívan kivették a ré­szüket Ezekből az időikből ma­radt a maiaknak emlékül Braun Éva, Kulich Gyula, Pataki Ist­ván, Pesti Barnabás, Ságvári Endre halhatatlan neve. Az egységért »■ I m m i A német katonák csizmái még hazánk földjét taposták, amikor 1944. december 14-én az MKP kezdeményezésére megalakult a MIADISZ, a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség, s kiadta a jelszót: Teremtsük meg a mun­kás—paraszt—értelmiségi magyar ifjúság egységét. Az akkor ki­adott „Egységbe ifjúság” jelszó értelme még ma is élő, érvényes. nuló temetési menet látványát, a nyitott koporsókban fekvő, szénné égett munkástetemek ret­tentő vészjelét. De bőségesen idézhetnénk más, kitűnően meg­komponált jeleneteket egészen a IV. részt záró, keserű fintorba fulladó epilógusig. Két emberi sors, két család útja rajzolódik ki a filmvásznon, a társadalmi mozgalmak, a poli­tikai történelem előterében. Az egyik egy vidéki földbirtokos és népes rokonsága, a másik egy még népesebb parasztfamília és az apák nemzedékéből kiemelke­dő, radikális, bátran cselekvő fiú. Ellenpárja — a földbirtokos­­fi életsorsa, a fasizmus évtizedei­ben szokványosán alakul: lavi­­rozás a társadalmi és magánélet sikerei-kudarcai között anélkül, hogy bármerre is elkötelezné ma­gát. A cselédfiúból partizán lesz és a megszenvedett, keserves sorsfordulók hatására tudatos forradalmárrá érik. Csak a négy részt záró utolsó percekben bi­­csaklik meg a film alkotóinak tisztánlátása, misztikus, kétértel­mű, talán a máig előremutató gomolygó gondolatok felhői kö­zött tűnik a semmibe mindaz a látványzuhatag, ami az el­múlt öt óra filmbeli eseményeit közvetítette. Vonz és taszít ez a történelmi tabló, melynek legfőbb erénye, hogy megkísérli a film nyelvén mindazt, amit az egész olasz filmgyártó nemzedék a közel­múltról, századunkról, sokféle céllal, sokféleképpen töredékesen elmondott. A szintézisnek ez a fajtája természetesen elfogadha-Az ezt követő időszakban egé­szen 1950-ig politikai harc folyt az ifjúság megnyeréséért, egy­mást váltották a különböző if­júsági rétegszervezetek meg- és átalakulásai, újjászerveződései, míg 1950-‘hen az MDP központi vezetőségének februári határoza­ta következtében létrejött a Dol­gozó ifjúság Szövetsége, a DISZ, mely szövetség helyreállította a magyar ifjúsági mozgalom szer­vezeti, politikai egységét. A DISZ hat esztendős tevékenysé­gében, az ifjúsági mozgalom fej­lődésében az eredmények és a hibák együtt jelentkeztek. Az utóbbiak azonban nem homályo­­síthatják el a DISZ érdemeit, történelmi, politikai jelentőségét. Az 1956-os ellenforradalom zűrzavaros, majd folyamatosan tisztuló időszakában a pártszer­vezetek ösztönzésére a kommu­nista fiatalok kezdeményezték a szocializmushoz hű ifjúsági erők összefogásiát. Már éltek, s javá­ban működtek az újból létrejött különlböző ifjúsági rétegszerve­zetek, amikor az MSZMP Ideig­lenes Központi Bizottsága 1957. március 16-án nyilvánosságra hozta határozatát „Az ifjúság nevelésének néhány kérdéséről és a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség megalakításáról”. A határozat kimondtat „A KISZ a párt ifjúsági tömegszervezete, amely a párt közvetlen vezeté­sével és irányításával a szerveze­ti önállóság fenntartásával mű­ködik". Így jött létre 1957. már­cius 21-én, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség. Létrehozá­sa jelentős politikai tett volt, mert egyértelmű állásfoglalást jelentett a párt, a proletárdikta­túra, a proletár internacionaliz­mus mellett az ellenforradalom­mal, a revizionizmussal szemben. Októberre már a KISZ I. orszá­gos értekezletének idejére 180 ezer fiatal tömörült az ifjúsági szövetség zászlaja alá. A KISZ „Hűség a néphez, hűség a párt­hoz” és „Együtt az ifjúság tö­megeivel a szocialista Magyaror­szágért” jelszó jegyében szervez­te a fiatalokat annak a követel­ménynek megfelelően, amelyet Kádár János elvtárs így fogal­mazott meg: „A KISZ-nek az ifjúság minden lényeges kérdé­sével foglalkoznia kell..., de a KISZ elsősorban az ifjúság szo­cialista forradalmi, politikai szer­vezete”. A ma több mint 800 ezer fia­talt tömörítő országos szövetség, mint a párt ifjúsági szervezete és a fiatalok öntevékeny politi­kai tömegszervezete, a társada­lom elismerését és megbecsülé­sét, az ifjúság bizalmát élvezi. M. M. tó, bár szinte alig találunk a filmben akár egyetlen jelenetet is, melynek előképeit más al­kotók korábbi alkotásaiból fel ne lehetne idézni. A tömeg jelenetek őszinte pátosza megrendíti a nézőt, ugyanakkor minduntalan beleütközik olyan közhelyekbe, melyek nincsenek beledolgozva szervesen a mese áradó, ‘ höm­pölygő folyamába. És a szereplők! Jól egyénitett, élesen metszett uradalmi cse­lédportrék, névtelen tömegek megvillanó arcélei, s mögöttük az olasz falusi táj intim szépsé­gei, melyek a nagyjelenetek kö­zött lélegzetvételnyi időre pihen­tetik a nézőt. A két főhős szere­pét két kiváló, nálunk azonban kevéssé ismert színész formálja ritka egyénitő képességgel: Bo­bért de Niro és Gerard Depar­dieu. Az első filmrészben felvil­lan egy jelentős epizódban Búrt Lancaster arca, aki a családjá­val szembeforduló, végül öngyil­kosságba menekülő idős földbir­tokost formálja meg. Elsők kö­zött kell említeni Donald Sut­herland játékát is, aki az ura­dalmi intézőből fasiszta vezérré torzuló, olcsó kis vidéki törte­tőt jeleníti meg. Szerepel a filmben Dominique Sanda, Ste­fánia Sandrelli, két érdekes nő­alakot visznek vászonra. Reméljük, a jövőben többször is alkalmunk lesz a rendező mű­vészetében gyönyörködni. Ná­lunk eddig egyetlen filmje sze­repelt a MOKÉP programján, a Megalkuvó. Cs. L. Megvette már az e hetit? • Akiknek a szerencse ügyintézése — kenyérkereset. Az országban 6 helyen, összesen 8000 ember — zömmel nyugdíjasok és diákok — szá­molják össze a fogadási szelvényeket. .v. .V. . ...V.V.V.V .wvw.y.y.yW: FILM JEGYZET A huszadik század

Next

/
Oldalképek
Tartalom