Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-28 / 305. szám

VILÁG PROLIT ARJAI, EGYESÜLJETEK I

AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

XXXIII. évf. 305. szám Ára: 90 fillér 1978. december 28. csütörtök

Hozzájárulás az enyhüléshez

— A hadászati támadőfegyverzeteik korlátozásálról megkötendő új szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése napirenden marad. Az ezt célzó munkát folytatják — állapítja meg Jevgenyij Grigorjev a Pravda keddi kommentárjában. A hírmagyarázó emlékeztet rá, hogy éppen a SALT—2 megállapodással kapcsolatos kérdésekre fordította a legnagyobb figyelmet Andrej Gromiko és Cyrus Vance múlt heti genfi találkozóján. Egy éven belül ez volt a hatodik szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszélés, ami önmagában is tükrözi a munka intenzitását.

A felek Genfbén ezúttal haladást értek el. Megállapodásra jutottak, vagy sikerült közelíteni egymáshoz az álláspontokat az olyan alapvető kérdések többségében, amelyekben korábban véleménykülönbség volt. Mindkét fél kifejezte eltökéltségét, hogy megegyezésre jussanak a hátralevő kérdésekben. Feltételezik, hogy erre elegendőnek bizonyulnak a Moszkva és Washington közötti hagyományos diplomáciai csatornák.

Cyrus Vance hazaérkezése alkalmából adott nyilatkozata ismételten megerősíti a genfi tárgyalások pozitív eredményét, és azt, hogy reális lehetőség van a

SALT—2 nagy és felelősségteljes ügyének véghezviteléhez.

Annál különösebben hangzanak az óceán túlsó partjáról egyes lapkommentárok. A New York Times például azt bizonygatja, hogy Genfben a Szovjetunió „nem mutatott óhajt a SALT-tárgyalások befejezésére”. A Washington Post pedig olyan találgatásokat terjeszt, amelyek szerint a Szovjetunió valamiféle taktikai meggondolásokból, úgymond a „SALT-megállapodás lefékezésére” törekedne. Az ilyen információkat, pontosabban dezinformációkat vagy a tájékozatlanság, vagy a szovjet álláspont lényegének szándékos elferdítése szülte, mindenesetre távolról sem a befejezetlen SALT—2 tárgyalásokkal való kellő számotvetés.

Remélni kell, hogy a SALT—2 megállapodás elérését célzó munkát siker koronázza, természetesen a felek egyenlő biztonsága elveinek szigorú megtartása alapján, egymás érdekei és az egyetemes béke érdekei kölcsönös figyelembevételével. A SALT—2 megállapodást várják a népek, amelyek bizonyosak abban, hogy az nagy hozzájárulás lesz az enyhüléshez és a fegyverkezési hajsza megfékezésére — mutat rá a Pravda kommentárja. (MTI)

Űjabb kínai eszkalációs lépések

HANOI

A kínai hatóságok újabb lépéseket tettek az elmúlt napokban a Vietnammal való feszültség fokozására. A kínai vasútügyi minisztérium múlt hét végi döntése értelmében Peking ideiglenesen beszüntette a két ország közötti vasúti összeköttetést. A döntés a Vietnamba irányuló, Kínán áthaladó személy- és áruforgalmat egyaránt érinti.

Három munkanap van hátra az 1978-as esztendőből.

Számos üzemben és vállalatnál lehetőség nyílt arra, hogy a szabad szombatok felhasználásával már karácsony előtt befejezhessék a termelést. Ezúttal arra kerestünk választ három üzemben,

hogy a szocialista brigádok vállalásaik teljesítésével hogyan járultak hozzá a közös célok eléréséhez.

A szocialista brigádok és az idei tervteljesítés

— Nem akarom lebecsülni a „Mvüláilókait” — mondta mély meggyőződéssel Magony Mihály, az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának KISZ-(titkára és versenyfelelőse —, de a szocialista brigádok lelkes munkája, vállalásaik becsületes teljesítése nélkül baj lenne az idei tervvel Év közben ugyanis sok előre nem látott nehézséggel kellett megküzdeni. Ilyen volt a többi közöstt az is, hogy esetenként nem érkezett meg, csak a késő délutáni órákban az anyag. Ha a szabászat két brigádja — a Kállai Éva brigád', Nagypál Jánosné irányításával és a József Attila, Lakó Lászlónéval az élén — nem vállalt volna hirtelen éjszakai műszakot, akkor másnap reggel a tűzöde nem tudta volna megkezdeni a munkát.

Elismerést érdemelnek a szocialista brigádok tagjai azért is, mert kisebb-nagyobb újításaikkal, ötleteikkel hozzájárultak úgy a munka megkönnnyítéséhez, mint a biztonságosabb termeléshez. Az egyik újítás például — amelyet Kiss István és Szepesi Sándor, a tmk dolgozói nyújtottak be — 8 fő megtakarítását teszi lehetővé, ami pénzben számolva évente mintegy 250—300 ezer forintot jelent. (Az egyik új technológiához, egy félautomata géphez készítettek egy olyan szerszámot, amelyiknek hasz-jiálatával érhető el az említett megtakarítás.)

Októberben művezetőkből és Agédművezetőkből egy új komplex brigád alakult. Vállalásaik teljesítése szorosabbra fűzi a különböző üzemrészek tevékenységét, s várhatóan az eddiginél is jobb lesz közöttük a kooperáció. Az idei tervünk különben 1 millió 700 ezer pár cipő gyártása, s ezt a brigádok segítségével sikerül is teljesíteni.

— Ha kell, soron kívül is elkészítjük a szükséges alkatrészeket — mondta a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat tmküzemébein Husztik Zoltán, a Szamuely Tibor nevét viselő brigád vezetője. — Tudjuk, hogy mit jelent az építkezéseken, ha valamelyik gép üzemzavar miatt leáll, s éppen ezért vállaltuk, hogy ilyen esetben nem tartunk sorrendiséget. Ügy szervezzük a munkánkat, hogy azonnal neki tudjunk látni a gépállást okozó alkatrész gyártásának. A napokban például az egyik társüzernünk fordult hozzánk segítségért. Soron kívül elkészítettük részükre a kért kereket és a szalagfűrészük csak igen rövid ideig volt használaton kívül.

(Emellett még arra is jutott időnk, hogy a programban szereplő feladataink határidejét is megváltoztassuk. December 22-ig kellett volna például legyártanunk a kecskeméti Széchenyivárosban épülő 'két, 10 emeletes házihoz 800 darab úgynevezett toldóhüvelyt. Elhajtároztuk, hogy december elejére elkészülünk ezzel a munkával. December 5- én adtuk át az, utolsó hüvelyeket.)

A brigádunk vállalásai között a többi között szerepel az anyaggal való takarékosság is. Még nem számoltuk ki, hogy mennyi színesfémet sikerült megtakarítanunk az idén, de valószínű: egy ember nem tudná felemelni. Közismert, hogy a színesfémek ára magas, a hulladék pedig növeli az önköltséget. Ezért úgy takarékoskodunk, hogy amit csak lelhet, színesfémcsőből készítünk. Így érjük el, hogy azóta sokkal kevesebb a forgács, azaz másra nem használható anyag.

• Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárában Kiss István a talk dolgozója működés közben ellenőrzi újítását, amit Szepesi Sándorral együtt készített. (Opauszky László felvétele)

Az Építőgépgyártó Vállalat kalocsai gyárának kollektívája a Láng gépgyáriak felhívása nyomán felajánlotta, hogy az idei tervét egy százalékkal túlteljesíti. Ebből a Csokonai I. nevű, a Vállalat Kiváló Brigádja címet kiérdemelt kis közösség azzal vette ki részét, hogy éves viszonylatban 110 százalékos teljesítményt nyújtott. Mint Krecsmarik Gyula villanyszerelőtől, a brigád vezetőjétől megtudtuk, a javítóműhelyben doilgozó nyolctagú munkásközösség a javítási tervét már novemberben befejezte, és most, az év végén ők is új gépeket szerelnek.

Feladatuk egyébként az, hogy az ÉPGÉP kalocsai gyára által előállított és az építőipari vállalatoknál a termelésben meghibásodott zsaluvibrátorokat, meghajtó motorokat, vakoló- és parkettacsiszoló gépeket újra üzemképessé tegyék.

— Vállalásunkhoz híven az idén is selejtmervtesen dolgoztunk — mondotta a brigádvezető.

A Csokonai I. szocialista brigád tagjai emberi meggondolásból vért adtak a Vöröskeresztnek A társadalmi munkában eltöltött óráik száma az év végiére körülbelül 700-ra nőtt. A zömében lakatosokból álló munkásbrigád szakmailag és politikailag képezi magát.

Krecsmarik Gyula úgy vélekedik, hogy a brigád, amely az új gépek szerelésében is jól megállja a helyét, jövőre arra kell törekedjék, hogy erősödjenek szocialista vonásai. Ez alatt a kollektívát összefogó emberi szálak erősítését érti elsősorban.

O. L.—A. T. S.

Gyorsított

ütemben

• Szinte naponta új látvány tárulkozik a megyeszékhely központja megújuló félkörében a figyelmes szemlélődök, nemkülönben az E5-ÖS főút Árpád körúti szakaszán közlekedők elé. Felgyorsított ütemben folyik az árpádvárosi lakótelep építése; az alapozás mellett megkezdődött a házgyári lakások szerelése a körút mentén. A területen mintegy háromszáz lakás épül, amelyekbe a jövő ilyenkorra várhatóan beköltözhetnek a várományosok.

ÚTFENNTARTÓ SZERVEZETEK — TANÁCSI ÚTHÁLÓZAT

Három év alatt hatvannégy kilométer

— Az még csak hagyján, ha az utcára lépve, az ember lába a sárba ragad. De ha az autó fenekük meg!... Amikor beáll a rossz idő, bakra lehet állítani a kocsit. Nos, ezért adtam szívesen a pénzt, és nem sajnálom a munkát sem, ha végre nekiláthatunk az utca építéséhez... — magyarázta még valamikor a tavasz folyamán egy kiskőrösi ismerősöm. És sok-sok társával együtt ő jutott eszembe, amikor a minap a megyei tanács építési-közlekedési osztályának illetékes munkatársával, Lantos Mihállyal, a megye tanácsi úthálózatának állapotáról, fejlődéséről beszélgettünk.

Bár a megye települései nyilván csak a távoli jövőben jutnak el odáig, hogy sem az ember lába nem ragad a sárba, sem az autó nem fenekük meg az utcán, nem kevés az, ami a tanácsi úthálózat járhatóvá tételéért 1971 óta, s ezen belül is az utóbbi három évben történt. Méghozzá a helyi tanácsok leleményessége mellett a lakosság, s a gazdasági egységek összefogott erejéből.

A jelenlegi tervidőszakban a megyében összesen 360 millió forint áll rendelkezésre az utak, hidak fenntartására, korszerűsítésére. Ebből az összegből évente együttesen 60—70 millió forint a fedezete az 1971 óta a járásokban — s némely városokban is — kialakult útfenntartó szervezetek által elvégzett karbantartási, felújítási munkának.

Az imént említett szervezetek a KPM üzemmérnökségeihez hasonlóan, egyszerű ügyvitelűek; a tíz—tizennyolc személyes, ha szerényen is, de gépekkel ellátott brigádok a járási hivatalok műszaki osztályának irányításával tevékenykednek. Elvégzett munkájuk költségeit ugyancsak központilag, a hivatal pénzügyi osztálya finanszírozza.

Az útfenntartó szervezetek azért külön is említést érdemelnek, mert a helyi tanácsokkal együtt, kölcsönösen érdekeltek abban, hogy feladataik minél sikeresebb ellátásához megnyerjék a település lakosságának, gazdasági egységeinek segítségét. És tény, hogy a községi tanácsok elégedettek az útfenntartó szervezetek munkájával. Nemcsak igénylik tevékenységüket, hanem számos példa tanúsítja, hogy rendkívül értékes társadalmi segítséggel megtoldva a szervezet erejét, az utak, utcák stabilizálásában is előbbre jutnak.

A példák sorából kiemelkedik Harta községé, amelynek 17 kilométer belterületi úthálózatából

1971-ben 300 méter volt szilárd burkolatú. Ma pedig mindössze 2,5 kilométer vár még stabilizálásra, amit 1980 végéig kívánnak megoldani.

A községi úthálózat kiépítésére eddig egyedülálló hartai példa történetét —- lia csak dióhéjban is — érdemes közreadni. Azzal kezdődött, hogy 1972-ben, a kalocsai járási útfenntartó szervezet helyi karbantartó munkája láttán megszületett az ötlet: a szervezetnél a szakértelem és a gépek. Mi lenne, ha a közeli Duna kavicsát agyaggal tömörítve kísérelnénk meg gz útépítést? Az ötletet tett követte. Az útfenntartó szervezet elkészítette az úttükröt, a helyi tsz és a lakosság nem fukarkodott a segítséggel, s az eredrríény: 1973—1974-ben kiépült a 700 méter hosszú Templom utca. A kísérlet bevált, és óriási ösztönzést adott. A nagyközség tanácsa arról határozott, hogy az V. ötéves tervidőszakban ugyanilyen módon Harta valamennyi utcáját kiépítik, méghozzá az útfenntartó szervezet segítsége nélkül. A célra saját forrásból — a helybeliek Jcpzműhozzájárulásából — 1,2'millióvai rendelkezik a tanács. A hartaiak céltudatos kezdeményezését a megyei tanács évente 400 ezer forint juttatásával méltányolja.

A Duna menti községek számára mindenképpen követésre érdemes a hartai példa.

A kecskeméti járásban más módja honosodott meg a községi belterületi utak stabilizálásának; itt a kohósalakot hasznosítják. A módszer lényege, hogy egyik évben elkészítik az út tükrét, kitöltik kohósalakkal és salakőrleménnyel tömítik. A következő évben bitumenréteggel zárják. Mindezt helyi erővel-összefogással, a karbantartó, korszerűsítő feladatát ellátó útfenntartó szervezet segítségével. A járásban 1976 óta több mint 11 kilométer utat javítottak meg ily módon, például Helvécia, Jakabszállás, Lajosmizse, Tiszaalpár, Kerekegyháza, Lakitelek, s nem utolsósorban Kunadacs, Kunpeszér lakosainak örömére.

A járási útfenntartó szervezet és a helyi tanácsok azonos célú együttműködésének ugyancsak hasznos módszere alakult ki a bajai járásban. Itt a járási hivalal szót ért a helyi tanácsokkal, amelyek a lakosság társadalmi segítségét szervezik az útépítéshez, az útfenntartó szervezet pedig a tükör elkészítésével és aj anyagszállítással segít. Egyébként a bajai járási útfenntartó szervezet olyan példásan gondozza a karbantartására bízott úthálózatot, amely valaha a legelhanyagoltabb volt a megyében, hogy kátyút talán nagyítóval sem találni a területén.

Az elmondottakhoz még ide ]$ívánkozik, hogy 1975-ben az 1995 kilométer tanácsi — belterületi — úthálózatból 461 kilométer volt szilárd burkolatú, napjainkban pedig a 2022 kilométerre gyarapodott belterületi úthálózatból 525 kilométer a stabilizált.

P. I.

A falvak bankjai

Országos átlagot fejez ki az az adat, hogy hazánkban — hosszú évek óta — minden száz forintnyi bevételből négy-öt forintot takarékba tesznek. A betétkönyvek száma meghaladja a hatmilliót, a betétek összege pedig 120 milliárd forint körül van. Ugyanakkor 78 milliárd forintra rúgnak azok a — túlnyomórészt hosszúlejáratú — hitelek, amelyeket a lakosság különféle célokra kért és kapott a pénzintézetektől. Elsősorban természetesen az OTP-tői, mint ahogyan ott kezelik a legtöbb bevételt is, de mindkettőből évről évre nő a falvak bankjainak, a takarékszövetkezeteknek részesedése.

Azt szokták mondani, hogy a takarékszövetkezet amolyan kistestvére az OTP-nek. Figyelembe véve például a takarékszövetkezetek 15 milliárdos betétállományát — az OTP-nél ez a szám 71, a postánál pedig 34 milliárd —, indokolt ez a megállapítás. Ettől eltérő képet kapunk azonban, ha azt is tudjuk, hogy az ország 3050 települése közül 2800 tartozik a csaknem másfél millió tagot számláló 296 takarékszövetkezet működési körzetébe, ahol 1360 egysége van a hálózatnak.

A felsorolt arányok és takarékszövetkezeti adatok is világosan mutatják, hogy a falu bankjai csaknem kizárólag ott állnak a lakosság szolgálatára, ahol a betételhelyezési és hitelfelvételi igények egyébként nem, vagy csak részben kielégítettek. Így határozza meg rendeltetésüket az idén róluk megalkotott törvényerejű rendelet és annak a közelmúltban nyilvánosságra hozott végrehajtási utasítását jelentő pénzügyminiszteri rendelet is. Mindkét jogszabály 1979. január elsején lép hatályba.

Magyarországon több mint húsz év óta vannak takarékszövetkezetek. Részint eddigi munkásságuk elismerését, részint jövőbeli fontosságukat fejezi ki, hogy szocialista szövetkezeti mozgalmunk többi ágazatához hasonlóan, rájuk vonatkozóan is magasszintű jogszabály jelent meg. Feladatuk továbbra is az, hogy szövetkezeti alapon dolgozó pénzintézetekként segítsenek az állampolgároknak a takarékosságban, kölcsönök felvételében és másféle szolgáltatásokkal. Működési körükbe a megyeszékhelyek kivételével nem csupán külön települések, hanem egyes helységek államigazgatásilag pontosan meghatározható részei is bevonhatók. A takarékszövetkezeti tag — a közgyűlés dönté• sétől függően — 100—500 forint értékű részjeggyel lép be ebbe a közös pénzintézetbe, amely lényegileg ugyanolyan önkormányzati elvek szerint látja el feladatait, mint bármelyik, más célra alakult magyarországi szövetkezet.

Közismert a jelmondat, hogy „útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet”. Ennek az elérhetőségnek azért van nagy jelentősége, mert nélküle gyakran 15—20 kilométerre vagy még nagyobb távolságra

kellene utaznia annak a falun élő embernek, aki pénzt akar takarékba tenni, illetőleg kölcsönt akar felvenni például háztáji vagy kisegítő gazdaságának megalapozásához, korszerűsítéséhez.

A takarékszövetkezet 50 ezer forint erejéig adhat hitelt szarvasmarha-hizlaláshoz, -tenyésztéshez, s ahhoz, hogy a tag hízó-, illetőleg tenyészállatokat szerezzen be valamelyik vállalattól, mezőgazdasági nagyüzemtől vagy annak közvetítése révén máshonnan. Állati férőhelyek létesítésére, helyreállítására, korszerűsítésére további, legfeljebb 25 ezer forint kölcsönt folyósíthat. Korszerű állathizlaló rendszerek kialakítására — mezőgazdasági termelőszövekezet vagy áfész szervezésében — 50 ezer forintig vehető fel tagi kölcsön. Aki mezőgazdasági kisgépet akar vásárolni, az a vételár 80 százalékáig, de 50 ezer forintnál nem nagyobb hitelt kaphat.

Előnyös a kistermelőknek az is, hogy havonta egy öszszegben vehetik fel a takarékszövetkezetben a , tejipari válalatnak eladott tej ellenértékét. Kölcsönt kaphatnak a tagok a takarékszövetkezettől lakásépítésre, ház vásárlásra, különféle tartós fogyasztási cikkekre, sőt, külföldi utazásokra is. Mindemellett foglalkoznak ezek a szövetkezetek személy- és vagyonbiztosítással is. Arra törekszenek, hogy pénzügyi szolgáltatásaik köre azonos legyen azzal, amit a városlakók igénybe vehetnek. Számottevően hozzájárulnak tehát a körzetükben lakó munkások, tsz-tagok és más foglalkozásúak életkörülményeinek további javításához.