Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-06 / 287. szám

. i Ah).'© 1978. december 8. Ha az emlékek szólítanak... — — MiÉÉÉÉiÉÉÉÉÉÉÉÉÉlMMMÉÉÉÉÉÉÉáÉiMMMÍÉiÉÉÉÉÉÉiÉÍÉÉM^MMMÉÉMUttHW T A elnek-múlnak az évek, s velük gyűlnek, elraktáro­zódnak az emlékek is. Ezek­re jó ideig rá se hederítünk. Mígnem eljön az idő, hogy az emlékek szólítani kezde­nek bennünket. A hívás úgy felerősödik, hogy — ha akar­juk, ha nem — „odahallga­tunk.”. Érezzük, meg kell állnunk egy kicsit. Hogyne figyelne fel az emlé­kek előkiéreakedésére a kerek­egyház.! Dózsa Mg. Termelőszö­vetkezet mai — 300 főt számláló tagsága, akik közül mintegy 220 az úgynevezett aktív, tehát rend­szeresen tevékenykedő nagyüze­mi gazda. Ám közöttük is csu­pán 8—9-et találhatunk azokból, akik az ötvenes évek elejétől iparkodtak, küszködtek a közös felvirágzásáért. A „dózsá&oik” zö­me már csak az 6 elbeszéléseik­ből, esetleg a féltőn megőrzött régi írásokból hallhat, értesülhet az alapítás óta — immár csak két hónap híján — eltelt 30 esz­tendőről. Jobban mondva a könnyűnek semmiképpen nem mondható első lépéseikről, amik­be néha botladozáisok is kevered­tek. Maga az is megindító, hogy ez­zel a 30 évvel mind a megyében, mind országosan a legrégibb tsz­­ek egyike a kerekegyházi Dózsa. Létrejöttének körülményei se mindennapiak: 1949. február 8- án nyolc EPOSZ-fiatal alakította meg, 48 kh földterületen. Mind­össze 2 lóból kitevődő állat­­állomármyal. Az évfordulóra bi­zonyára közszemlére kerül a kis­­ladányi kartondoboziban őrzött öreg fotográfiák közül az alaku­láskori tsz-központ, a Kókad-ta­­nya képe. Két — egykori epizódot meg­örökítő felvételt — a Petőfi Né­pébe való reprodukálás céljából —, mi is kölcsönvettünk abból a „fotó-Iimbus”-ból. Az embercso­portot ábrázoló képien mosolygó surbankó legénykjéről mintha azt hallottuk volna fél füllel, hogy azóta házasuló sorba került De a kezdet-kezdetéről személyes em­lékei néki sincsenek. Hogy is volnának, mikor 30 év alatt az alapításkor született fi­úcskákból, lánykákból is felnőtt, magabíró emberek lettek. Éppen­­csa'k azon a hajsz,^Élvonalon még, amelytől lefelé a statisztikusok egy közösség életkor-átlagolásá­nál így beszélnek: „A 30 éven aluliak száma..Az ő gyereke­ik mór az alapítók unokái. Tehát a Dózsa alakulásakor született ma már embernyi em­berek is tele vannak tervekkel, és sok mindent megtanultak, ami most már saját életük kiteljese­déséhez felhasználható. Hát még az alapítók mennyi mindent meg­éltek! Mennyi olyan tapasztalat-0 Balra: Kruppa János: — öt­éves korom óta citerázom ... Akármilyen bajom volt, a zene mindig megvigasztalt. Ha meg örülök, akkor azt megkétsze­rezi ... tál kellett gazdagodniuk útköz­ben, amelyek egyúttal a korai ősz hajszálak fürtjeit is gyarapí­tották. No — nem mindenkinél egy­formán. Mert ha az. ősz hajszálak mennyiségén indulnánk el, Krup­pa Jánosról, a szövetkezet elnö­kéről — ismerősein, tagtársain kívül — aligha gondolná valaki, hogy egyrészt az alapítók tör­zsiével egyidős, hiszen az alaku­lást követő esztendőben, 1950-ben belépett ő is, mlint szintén EPOSZ-fiatal. Másrészit pedig — és ez emberi adottságainak s a Dézsa-tagság vezetőszemélydség­­fanmáló erejének egyaránt érde­me — Kruppa János az ország egyik legrégibb tsz-elnöke. Az is lehet, hogy egyedüli, aki immár 29 esztendeje elnökösködiik. (Csak hót ezekkel a „leg”-ekkel nem lehet elég óvatos az ember. A tsz 30. születésnapjára biztosan tisz­tázódik hivatalosan is.) — A nyolc alapító közüli kik vannak még a Dózsában? Csendesen ingatja fejét a tsz­vezető. — Nincs már egyikük se ... El­kerültek másfelé... Nógrádi Jó­zsef és Juhász János pedig már a temetőbe... — Hogyhogy csak egy évre rá követte EPOSZ-lfjú társait az új úton? — őszintén szólva nem volt meg a bizodalmám. Nem a nagy­üzem jövőjében, hiszen ésszel felértem én, hogy ez a jövő szük­ségszerű. Beszélgettünk, vitatkoz­tunk erről sokat az EPOSZ-ban, hallgattam pártnaipi előadásokat. Részt vettem azon a híres kecs­keméti nagygyűlésen is, ahol ez volt a történelmi téma ... Csak Visszatartott olyanoknak a maga­tartása, akik kényük-kedvük sze­rint szerettek dolgozni... Volt nyolc hold földem, azon jól el­­é Idegéi bem. Csak hát én megfog­tam a munka végét azon az öt hóid szántón, egy hold szőlőn és két hold gyümölcsösön... Aztán a szigorúan kritikus oda­figyelés, no meg a pjárt- és köz­ségvezetéstől kapjott ösztönzés, valamint a Dózsa nekilendülése meggyőzte Kruppa Jánost ás, hagy — messzebbre kell tekinteni a kezdéssel még nehezen megbir­kózó néhány ember gyarlóságá­nál. — Belépésem után mindjárt megválasztottak bnigádveze tőnek. Ami azzal is járt, hogy az egész tagságnak én vezettem a munka­teljesítményét. Mondom az elnök­nek, Kollár Istvánnak, mutassa már meg, hogy kell kiszámítani, mire mennyi munkaegység jár? ö se tudta ... Ráment pár éjszaka, de úgy be­letanult a munkaegység-számítás­iba, hogy álmából felkeltve is pontosan bánni tudott az egysze­rű számtani kulcsokra lebontott szorzókkal. Növelte a renoméját, amikor p>ár embert rajíacsípett, hogy rafinériával próbált több munkaegységet szerezni. Azt is becsülték ben,ne, hogy ezt a szá­molást nem pénzért esiinálta. Azért kissé megfelhőzött, mikor egyre-másra hangoztatták előtte: „Enödenek kellene lenned.” — Ilyén ambídióm nem volt. Egy ízem se kívánta a bajlódást annyi emberrel gyarapodó va­gyonnal, a vállalatok furfangos kiküldötteivel. 1951-(ben mégiscsak elnökké vá­lasztották. Mondani se kell, hogy egyhangúlag. — Ugyanúgy kaszáltam, kapál­tam, mint más. Az elnöknek is dukált munkaegységre elszámol­ható fizikai munkát végezni. Pár mondattal az addig végbe­ment fejlődésről. Egy év eltelté­vel — a már mintegy negyven körülire szapjorodott tagság új központot választott, jelenlegi he­lyén, a Móczár-féle kastélyban. Akkorára nagybirtok is került a tsz területébe. Üzemi konyha is működött 1950 augusztusáig. Ekor még csak pár lovuk vé­gezte a fogatolást, boronálást. Más nagy munkákhoz — szántás, vetés, cséplés — a gépállomás adott gépeket. — Napfelkeltétől napnyugtáig dolgoztunk, kétszer kapáltunk meg minden ti tiszták voltak a földjeink Nagyon jó termésünk lett gabonából. Molnár Péter ta­nárral mértük a cséplőgépnél. Megőriztem minden adatat a ter­mésátlagokról. Sok mindenre pon­tosan emlékszem fejből is. Példá­ul, hogy 30 holdon 250 mázsás átlagot értünk el burgonyából. Nagyon nagy szó volt ez akikor is. Jó sokáig folytattuk, még az­tán — sajnos — elmaradt... — Ma így fogalmazunk ilyen kérdést: milyen volt a szakem­ber^-ellátottság ? — Más volt a „Struktúra”, hogy szintén .maiul” mondjam. E té­ren egyik támaszunk szintén a gépiállomás volt, ahol igencsak minden héten értekeztünk. Oda már jutott agronómus-gárdai, ne­kik mondtuk él ganriunkat-ba­­junkat, s ők segítettek nagyüzemi módon gazdálkodni... Közbeve­­tőleg hadd ugorják a jelenbe: emlékszik arra a magarrufarma testes elvtársra, aki a fotóarchí­vumunkat megmutatta Pintér József ő, a pérttitkór és a he­lyettesem; a gépállomáson dol­gozott azelőtt. — Melyik volt az első év, ami­kor mint elnök átesett az igazi t ű zkereszt sége n ? — Azt nem lehet elfelejteni: 1952. május 21-én, szerdán reg­gelre virradóan nagy fagy der­mesztett meg mindenünket. Ami­kor már ki hányták virágjukat a kalászosok. Burgonya, kukorica, szőlő mind, mind elfagyott... Nem is tudtam, mi lesz velünk. Olyan kevés gabonánk termett, hogy nem is akarták elcsépelrai. Aztán csak elvégezték. Néhány vagon lett, de azt a csekélységet is mind elvitték — beadásba. A nyárli vetésű horgonyát is. De még a pincében levő vetőmagot is. Alig merte a szerencsétlen be­gyűjtést ember kinyögni: „János­kám, ne haragudj, de ezt is el kell szállítanunk.. ” A tagságnak se tudtam mit adni... Később juttattak vissza 115 mázsa ter­ményt, azt osztottuk szét... Ma­gamnak nem mértem semmit; 1951-ről még maradt valameny­­ny.inik, azzal húztuk ki... Belá­tással voltunk egymás iránt, el­sősorban a nagycsaládosoknak adtunk —, a gyerekeknek enni kellett... — Mások is lemondtak az ő javukra ... Így sínylették meg az embere* a szerencsétlen gazdasági évet. S a jószágok? Tíz ló közül csak ket­tőt lehetett hajtani. Legjobban a „'Laci” nevű bírta. A többit fel kellett kötni a gerendához, mert fektükből nem voltak képesék felállni, annyira le voltak romol­va. A tizenegy néhány zsák za­bot ..gyógyszerként” porcióizták ki nékik, csak hogy ne pusztulja­nak el. — De a következő esztendőre csak vetni kellett. Maijaik Gyula akkori párttitkár, meg Schreiber Ferenc és Andrikovics László bnigádvezetők a Nyírséget járták, hogy kukoricáért gabonát szerez­zenek cserébe... ötvenhá rambán aztán igen jó termés lett... — Ezekben a nehéz időikben melegedett igazán össze nagy csa­láddá a szövetkezet. Nem enged­tük el egymás kezét... Mint ahogy irántunk is így volt ez a gépállomás, másrészt meg a járá­si tanács részéről ahol meg az ottani szakemberekkel tanács­koztunk nagyijából havonként... Részletezhetnénk még a Dózsa tsz „életútját”, és beszámolhat­nánk a sok-sok siker, öröm kö­zött ugyancsak próbára tevő időkről. De hisz’ azokról csak többet tudnak már a fiatalabb generációk is. Hogy ma már 2564 hektáron gazdálkodnak, s 38—40 ezer forint az évi átlagjövede­lem. S hogy — az elnök szavai­val éilve 777 „rá vannak' szorítva a géppark növelésére esztendőről­­esztendőre”. — De ha már ebbe a gazdál­kodási formába szokott a tagság, mit tehetünk? — vélekedik hun­­cutkodva Kruppa János. — S igazük is van. Mégiscsak jobban megropogtatta az embert a ka­szálás. mint a kombájnolás. Az­tán hányán estek ágynak tüdő­­gyulladástól, mert a kézi perme­tezésnél bizony átnedvesedett a gúnya. Most már csak metszésnél, szüretnél használjuk a kezün­ket ... Meg de sok küszködésért kárpótol bennünket, mikor régen enrejárt osztályos társunktól hall­juk: „Na nézd csak! Mennyi sze­mélyautó áll itt. Hm, akiinek meg nincs, többedmalgával beugrik a mikrobuszba. Nearwilágítású mű­hely, csupa komfort itt a határ­ban.” Búcsúzás előtt szépmívű olterát vesz elő toikjából Kruppa János. Arca ünnepélyesre lágyul, miköz­ben az első akkordokat finoman előci.ncogtatja a hangszerből. Majd zengőn-bongón árad az édes-búsán életvidám dáliám, ar­ról, hogy: „FélegyháZ'i utca ligetös. ligetös...” Tóth István Apróság — de bosszúság! Azt még csak nem is sejtjük, hány zseb- és táskarádió, vala­mint kézi magnetofon van a me­gyében élő lakosság birtokában. Azt viszont tudjuk a szerkesztő­ségünkhöz érkezett panaszokból: a tulajdonosaik közül igen sokan bosszúsak. Mert sajnos gyakorta előfordul, hogy a készülékekhez újonnan vásárolt elemek „élettelenek". Az efféle zsákbamacskákhoz egyéb­ként szinte elkerülhetetlenül le­het hozzájutni, hiszen ezeket a kisteljesítményű áramforrásokat általában kipróbálás nélkül adják el a kereskedők. A szaküzletek­ben néha — rendszerint külön kérésre — előkerül ugyan az el­lenőrző lámpa, de sok ABC-áru­­ház és kisebb bolt nélkülözi a hasonló technikai ellátottságot, így az ott beszerzett elemek gya­korlati értékére csak odahaza de­rülhet fény. És ha történetesen az bizonyosodik be, hogy az elem használhatatlan, az ember be­csapva érzi magát. Az aligha vitás, hogy úgymond apróságról, mindössze néhány fo-Egyik tiszakécskei lakos azt állítja, kertjének kisebb darabká­ját körülbelül 10 éve sajátította ki önkényesen a szomszédja. Tőle most szeretné visszavenni e terü­letet, aki erről hallani sem akar, hivatkozván az elbirtoklással szer­zett tulajdonjogra. „Dehát mit tar­talmaz valójában ez a szabály?” — kérdi olvasónk. Az elbirtoklás, mint tulajdon­­szerzési mód azon a meggondolá­son alapul, hogy aki a tulajdon­jogával hosszabb ideig nem él, kevésbé érdemel jogvédelmet, a dolgot birtokba vevő és használó személlyel szemben. A Polgári Törvénykönyv szerint elbirtoklás útján megszerzi a tulajdonjogot az, a1*' például egy földterületet tíz éven át szakadatlanul sajátja­ként birtokol, feltéve, ha ahhoz nem erőszakos, vagy alattomos úton jutott hozzá. Az ön esetét, igényét is ilyen szempontok sze­rint kell megvizsgálni, s erre bí­róság az illetékes. A szabadszállási özv. Kovács Ernőné áfész-Uzletben dolgozik, ahol takarít is, melyhez rendsze­resen kap tisztítószert a munka­adójától. Sérelmezi viszont, hogy takarítási pótlékban nem részesül. „Megillet-e engem ilyen összeg?” — kérdezi. A belkereskedelmi miniszteri rendelet értelmében nem kaphat takarítási pótlékot a fogyasztási szövetkezeti egységben dolgozó kereskedő, aki a tisztítószerek és eszközök beszerzési költségét is magában foglaló és nem bérjelle­gű pénzbeli juttatásban, ponto­sabban átalányban részesül e munkája után. Akinek azonban mindezért bért fizetnek, jogosult a négyzetméterenként legalább 4 forinttal elszámolt pótlékra. Ha önnél is az az eset áll fenn, kérje bérügyének kivizsgálását, rende­zését a szövetkezet vezetőségétől. Hajóson lakik az a fiatalasszony, aki tavaly tavasszal kötött házas­ságot, s jelenleg már az első kis­gyermekét neveli. Férje ugyan­azon év ősze óta tölti sorkatonai szolgálatát. Az őt megillető, illet­ve a megnövekedett család után járó illetményföld .Jeladása elől azonban 1977 óta elzárkózik a munkaadója, a környékbeli álla­mi gazdaság. Olvasónk azt szeret­né tudni, mennyi illetményföld­höz van joguk? Törvény írja elő, hogy a dolgo­rint — ennyi az említett iparcikk darabonkénti ára —, értelmetlen kidobásáról van szó, de ezt a lu­xust sem engedhetjük meg ma­gunknak. Mint ahogy a hibás áru értékesítése, illetve az áru minő­ségvizsgálata bolti lehetőségének kizárása is megengedhetetlen. Van boltos, aki azzal magyaráz­za a dolgot, hiánycikk a szabvá­nyos próbalámpa. Nos, ha való­ban van ilyen sajnálatos helyzet, az akkor sem lehet igazolt ok a kifogásolt gyakorlatra, minthogy házilag könnyen elkészíthető az egyszerű szerkezetű mérőeszköz, melyhez egy piciny égővel ellá­tott foglalat, és két szál szigetelt drót szükséges. Summa summárum: rugalmas­ságon, ötletességen múlik jórészt ennek az ügynek a rendezése, meg azon, hogy egyetlen keres­kedelmi egység se tekintse csu­pán írott malasztnak a fogyasztói érdekvédelem szabályait, amelyre most, a közelgő ünnepi vásárlási csúcshoz közeledvén illő fokozot­tabban odafigyelniük az illetéke­seknek! zónák a sorkatonai szolgálata ide­jére is meg kell kapnia az illet­ményföldet, ha arra már jogosult volt a bevonulása előtt. E terület nagyságának megállapításánál pe­dig a családban bekövetkezett változást is figyelembe kell venni. Ügy véljük, az ön esetében "leí­­vánnivalót hagy maga után e fon­tos társadalom- és szociálpolitikai rendelkezés végrehajtása. Java­soljuk tehát, hogy a panaszának orvoslása céljából forduljon férje munkahelyének munkaügyi dön­tőbizottságához! A kisszállás! S. F-né gyermek­­gondozási szabadsága lejártával tért vissza munkahelyére novem­ber elején. Azt közölték vele, hogy a szülési szabadság és a gyes idejére nem jár a dolgozó nőnek a rendes évi szabadság. „De hát ennek éppen ellenkezőjé­ről olvastam nemrégen a Petőfi Népe Sajtóposta rovatában. Mi valójában az igazság?” — kérdi olvasónk. önt sajnos tévesen tájékoztat­ta a munkaadója. Ugyanis a Munka Törvénykönyve, valamint -a végrehajtása tárgyában .kiadott több rendelet — melyről mi is írtunk — egyértelműen kimondja, hogy a dolgozó nőt a szülési sza­badsága tartamára, valamint a tíz éven, aluli gyermeke gondozá­sa, vagy ápolása miatt munkában nem töltött időre — tehát a gyes idejére is — megilleti az évi ren­des szabadság, mely az évi 12 nap alap- és a munkaviszonyban töl­tött kétévenként 1 nappal szapo­rodó pótszabadságból tevődik össze. Fontos tudni, ha a kismama mindvégig, tehát a gyermeke há­roméves koráig veszi is igénybe a gyest, akkor is csak az egy év­re járó rendes szabadságra jogo­sult. S e fizetett napokat az ese­dékesség évében kell kiadni, ha azonban erre kedvezőtlenek a körülmények — például munka­­torlódás miatt —, akkor az aka­dályoztatás megszűnésétől számí­tott 30 napon belül kötelező sza­badságot engedélyezni a munka­­vállalónak. Tanácsoljuk, ügyében kérje a munkahelye vezetőjének a segítségét, vagy forduljon a helyi munkaügyi döntőbizottság­hoz a panasza orvoslásáért' összeállítottá: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 0 A község alapításának 100. évfordulóján. 1970 tavaszán készült ez a kép a lófogatok munkába indulásáról. (Straszer András felvétele, ill. reprodukciója.) KÉRDEZZEN - FELELÜNK Másfél óra helyett négy másodperc AZ ORSZÁGOS Mezőgazdasá­gi Fajtaminősitő Tanács legutób­bi ülésén a nemesítés időszerű kérdéseiről tárgyaltak és megál­lapították, hogy az új magyar búzafajtákat és fajtajelölteket gyors ütemben kell fejleszteni. Az új fajtáktól nemcsak azt vár­ják, hogy hektáronkénti termés­hozamuk nagyobb legyen, hanem a bennük levő fehérje összetétele is jobban elégítse ki az emberi táplálkozás alapvető igényeit. Dr. Dévényi Tibor, az MTÁ SZBK Biokémiai Intézetének tudomá­nyos tanácsadója olyan műszer­család születésénél bábáskodott, mely nagyban elősegítheti az ilyen irányú nemesítés! kísérleteket. A növényi fehérjék a szervezet szempontjából leglényegesebb aminosavak egyikét-másikát csak igen kis arányban tartalmazzák. Gabona esetében a fehérjetarta­lom mindössze 10 százalék, és a gabonafehérjének csak kb. 2 szá­zalékát teszi ki az emberi táp­lálkozás szempontjából az egyik leglényegesebb aminosav, a lizin. A mutációs növénynemesítési kí­sérletek során olyan búzaszemet kell találni, melynek lizintartal­­ma meghaladja az előző értéke­ket. EGY ILYEN SZEM megtalálá­sának valószínűsége kicsi, 1: 250 000, tehát átlagosan negyed­­millió búzaszemet kell megvizs­gálni a kísérlet eredményességé­nek megállapításához. A gyors és modern aminosav-analizátorok is legjobb esetben másfél óra alatt adják meg égy búzaszem adatait, és így egy munkanap 5—6 szem vizsgálatára elegendő. Könnyen kiszámítható, hogy több évre len­ne szükség egy mutációs kísérlet befejezéséhez. A növénynemesítés viszont megkívánja, hogy két ve­tési ciklus között szülessenek meg a nagy lízintartalmú új fajták. EZT ISMERTE FEL a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség és a FAO, amikor nemzetközi szin­tű nemesítési kísérleteket kezde­ményezett az ügynökség seibers­­dorfi (Ausztria) laboratóriumá­ban. Hosszú évek munkájának egyetlen eredménye egy lizinben gazdag árpafajta volt. A Szegedi Biokémiai Kutató Intézetben már régen dolgoznak egy gyors fehérjeanalitikai mód­szer bevezetésén. A módszer alap­ja végül az az 1970-ben elfogadott szabadalom lett, melyet az NSZK- ban is megvettek. Az ioncserélő vékonyréteg-kromatográfiás ami­nosav meghatározása gyors és ol­csó, valamint kielégíti a növény­nemesítési kísérletek követelmé­nyeit is. A kromatográfiás lemez­re egyszerre 8—12 búzaszemből készült minta csepegtethető fel. A lemezen levő porózus anyag magába szívja az oldószereket és a bennük oldott aminosav mole­kulákat. Minél kisebb egy fehér­je vagy aminosav molekula, an­nál gyorsabban ér a kromatográ­fiás lap végére. A versenyfutás különböző magasságban elhelyez­kedő foltokat eredményez. A fol­tok helyéből és erősségéből kiszá­mítható a fehérjék és aminosavak mennyisége és minősége. Ez a módszer már lehetővé teszi napi 600—1000 minta kiértékelését. Ek­kor csillant meg a remény, hogy sikerül megtalálni a sorozatvizs­gálatra alkalmas szelekciós tech­nikát. 1970 a fordulat éve volt — emlékezik a kezdetre Dévényi doktor. RENDELKEZÉSRE ÁLLT egy kromatográfiás eljárás, mellyel a fehérjék és aminosavak megkü­lönböztethetők egymástól, sőt mennyiségüket Is meg lehet álla­pítani, ha a lemezen jelentkező foltok színének intenzitását meg­mérik. Ezt a cél szolgálják álta­lában a denzitométerek. Hét hó­nap alatt született meg a Tele­chrom nevet viselő video-denzito­­méter. A MŰSZERT a Chinoin nagy­tétényi gyáregységének három fi­atal mérnöke fejlesztette ki, He­rényi Gyula, Pataki Tibor és Dé­vényi János. Szellemes, elektroni­kával irányított érzékeny tévé­kamera méri a megvilágított vé­­konyréteg-kromatogram egy-egy kiválasztott részletéről visszaverő­dő fény erősségét, s a jeleket a számítógéppel összekapcsolt író­szerkezethez továbbítja. A Tele­­chrom típusú video-denzitométer első szériájából 18 került hazai intézményekbe. Négy működik belőle a Szovjetunióban, és egy a születési helyén, Seibersdorfban. Ennek a műszernek már mindösz­­sze 4 másodpercre van szüksége, hogy megadja azokat az informá­ciókat egy húzaszemről, melyet a hagyományos aminosav analizátor másfél óra alatt képes csak. Nem csoda, ha az NSZK EuroLab cég­nek is megtetszett a szellemes és villámmunkára képes műszer. A magyar—német kooperációs ter­mék értékesítésével az EuroLab foglalkozik és az ily módon elké­szült harminc darab műszer 2— 2,5 millió márka devizát eredmé­nyezett Magyarország számára. A műszer legújabb változata már a kromatográfiás lemezeken levő foltok területét is méri. Rá­jöttek, hogy a video-denzitomet­­riás mérési módszer nemcsak a vékonyréteg-kromatográfiás eljá­rással kapcsolható össze, hanem mindenféle mikroszkópikus objek­tum mérésére is használható, s így átmenetet képeznek a denzi­­tométer és a részecske-meghatáro­zó között. Az 1978-as modell az első műszer, mellyel megmérhe­tő egy kísérleti állaton belül rá­­dioaktiv anyageloszlás. (A mérést az állatból készült fagyasztott metszeten végzik el.) AZ ÜJ VIDEO-DENZITOMÉ­­TERT magyar számítógéppel gyártják, és így értéke öt—hatszáz­ezer forint. A majdhogynem ré­szecske számlálásra is képes mű­szer már nemcsak a növényneme­­sítők nélkülözhetetlen eszköze, hanem a klinikai gyakorlatban és a gyógyszergyártásban is nagy se­gítséget nyújthat. V. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom