Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-14 / 294. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. december 14. \ események sorokban BUDAPEST______________________ A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Borbély Sándornak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának meghívására szerdán a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba utazott (MTI) MOSZKVA_______________________ A Szovjetunióban tett hivatalos látogatása befejeztével szerdán délelőtt elutazott Moszkvából Szaddam Husszein, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának főtitkárhelyettese, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnoksága Tanácsának alelnöke. Szaddam Husszeint látogatása során fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, és megbeszélést folytatott vele Alekszej Koszigin miniszterelnök, valamint több más szovjet vezető. (MTI) SALISBURY_____________________ Lemondott tisztségéről szerdán Edward Mazaiwana, a Muzorewa vezette Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács (UANC) főtitkára. Lépését azzal indokolta, hogy vasárnap eltűnt fiának elrablói viszszavonulását követelték. Nyilatkozatában Mazaiwana hangoztatta, hogy lemondására kizárólag fia szabadon bocsátása érdekében szánta el magát. A politikus 21 éves egyetemista fiát állítólag a Mugabe vezette Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) fegyveres erői, a Zanla gerillái tartják fogva. (AP) LONDON_________________________ A namíbiai kérdést vitatta meg kedden Londonban Mishake Muyongo, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) alelnöke David Owen brit külügyminiszterrel. A találkozóról hivatalos tájékoztatást nem adtak, de a SWAPO képviselője kijelentette, Owen dedűlátó az ENSZ védnökségével megrendezendő namíbiai választásokat illetően. (MTI) BELGRAD____________________ Belgrádban szerdán délelőtt megkezdődött a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség (JSZISZ) 10. kongresszusa, amelyen 3,5 millió tag képviseletében 1450 küldött vesz részt. Külföldről 160 nemzeti és nemzetközi ifjúsági, illetve diákszervezet delegációja van jelen. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, küldöttségét Kovács Jenő, a Központi Bizottság titkára vezeti. (MTI) Válaszút előtt a spanyol miniszterelnök I. János Károly király kedden este — kérésükre — kollektíván fogadta a Spanyol Szocialista Munkáspárt végrehajtó bizottságát. A találkozón elmondott beszédében Felipe Gonzalez, a párt főtitkára arról biztosította a királyt, hogy pártja elismeri a nép által jóváhagyott alkotmányt — beleértve a monarchia intézményét is, amivel szemben a parlamenti vita során a Spanyol Szocialista Munkáspárt különvéleményt tartott fenn. A király megköszönte a Spanyol Szocialista Munkáspártnak és az ország többi politikai erőinek, hogy kidolgozták az új alkotmányt, amely szabályozza a jövőre vonatkozóan az ország demokratikus életét. Kijelentette: megtisztelve érzi magát, hogy ünnepélyesen aláírhatja az új alkotmányi. A király szavai megerősítették azt a keddi lapokban közölt értesülést, hogy I. János Károly nem szándékozik felesküdni az új alkotmányra, hanem annak a parlament két háza előtti ünnepélyes aláírásával tesz hitet elfogadása mellett. Itt az ideje, hogy Suarez beszéljen — jelentette ki Santiago Carrillo, az SKP főtitkára keddi sajtóértekezletén. Nincs sok kivezető út a helyzetből. Vagy a szocialistákkal kormányoz, vagy továbbra is egyedül, vagy pedig felosztja a parlamentet, mindazzal a kockázattal, amit ez jelent — hangoztatta Carrillo. Az SKP főtitkára a továbbiakban kijelentette: nem lényeges az, hogy a király esküt tesz-e vagy sem az új alkotmányra, hiszen ő ösztönözte ezt az egész folyamatot és közreműködött abban, hogy lehetővé váljék a demokratikus rendszer kialakítása. A szocialistáktól eltérően a kommunista párt nem szándékozik kihallgatást kérni a királytól, mivel a párt álláspontja az államformát (királyság) illetően mindig is határozott és világos volt — közölte Carrillo. (MTI) ÜLÉST TARTOTT A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE Aláírták a szovjet-vietnami szerződés hatálybalépéséről szóló törvényt Ratifikálta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége szerdai ülésén a nemrég megkö- Itött szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződést. Az’ elnökség a jövő év márciusára kiírta a választásokat a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába. A Leonyid Brezsnyev elnökletével megtartott üléjsen a szovjet kormány nevében Andrej Gromiko külügyminiszter terjesztette elő a szerződést. Hangsúlyoztá: a két nép barátsága kiállta az idők próbáját, s ma a két ország társadalmi-politikai életének szerves részét jelenti. A szovjet— vietnami kapcsolatok, beleértve a legfelsőbb szintű találkozókat, évről évre szélesebb körűek. Egyre bővül a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés, s azzal, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja lett. új távlatok nyílnak meg a fejlesztés előtt. Gromiko rámutatott: a szerződés újabb nagy ösztönzést ad a két ország, a két nép. a két párt kapcsolatai, együttműködése kiszélesítéséhez. a marxizmus—leninizmus. a Szocialista internacionalizmus alapján egységük, öszszeforrottságuk növeléséhez, politikai, ideológiai,, gazdasági, kulturális kapcsolataik fejlesztéséhez. — Szeretném külön is felhívni a figyelmet a szerződés hatodik cikkelyére, amely kimondja: amennyiben a felek egyikét támadás érné, vagy támadással fenyegetnék, akkor a két ország haladéktalanul megkezdi a kölcsönös konzultációt, hogy elhárítsa az ilyen fenyegetéseket és megfelelő, hatékony intézkedéseket foganatosítson országuk békéjének és biztonságának biztosítására. Így a szovjet—vietnami szerződés arra hivatott, hogy népeink békés, hangsúlyozom, békés alkotó munkáját szolgálja — hangoztatta a többi között Gromiko. A Legfelsőbb Tanács két házának külügyi bizottsága nevében Mihail Szuszlov, az SZKP KB titkára, a Szövetségi Tanács külügyi bizottságának elnöke javasolta elfogadásra a szerződést. A vitában Leonyid Brezsnyev is felszólalt. Az SZKP KB főtitkára kijelentette: a'szerződés történelmi jelentőségű nemzetközi politikai dokumentum. A szerződés gyökerei mélyek, erősek, öszszegezi a nehéz harcokban eltöltött évek során kialakult együttműködés tapasztalatait, amikor Vietnam hősi harcot folytatott szabadságáért. A Szovjetunió akkor is Vietnam oldalán állt, vele együtt haladt, s együtt halad vele ma is. Ugyanakkor a szerződés a két ország kapcsolatainak mai szintjét is tükrözi — hangoztatta az SZKP KB főtitkára. — Ez, a kapcsolat az osztálytestvérek őszinte, tiszta viszonya, amely a marxista— leninista eszmék győzelméért vívott' együttes harcban jött létre a politikában, a gazdaságban, az ideológiában, s más területeken. Kapcsolataink e területeken már ma is életteliék. . Brezsnyev rámutatott: a szerződés jellegzetes vonása, hogy a jövőbe mutat, kifejezésre juttatja ' az SZKP, a Vietnami KP, a két állam szándékát, hogy évről évre gazdagítani kívánják az együttműködést, erősíteni akarják a szovjet—vietnami barátságot. Ugyanakkor igen nagy nemzetközi jelentősége is: biztosítja a békét, a nyugalmat, a külső beavatkozás elleni védelmet, a jószomszédi kapcsolatokat — annál is inkább, mert Délkelet-Ázsióban az ázsiai kontinensen most pontosan erre van szükség, s erre van szükség mindenütt a világon. A szerződés ezeket a célokat szolgálja — hangoztatta az SZKP KB főtitkára, aki elfogadásra ajánlotta a szovjet—vietnami szerződést a Legfelsőbb Tanács Elnökségének. A tanács az előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A szerződés hatályba lépéséről szóló törvényt Leonyid Brezsnyev írta alá. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége megvitatta a tanács küldötteinek megválasztásáról, az új választás kiírásáról szóló törvénytervezetet is. Erről Vaszilij Kuznyecov, a tanács elnöksége elnökének első helyettese tartott előadói beszédet. A tanács legutóbbi ülésszakán határozat született arról, hogy a választásokat a jövő év márciusára írják ki. Kuznyecov javasolta, hogy a választás pontos időpontja 1979. március 4-e, vasárnap legyen. Leonyid Brezsnyev felszólalásában hangsúlyozta: a választás előkészítése nagy fontosságú, felelősségteljes politikai feladat. A Szovjetunió új alkotmánya tartalmasabbá tette minden választott szerv, így a Legfelsőbb Tanács munkáját, s ez egyúttal azt jelenti, hogy megnövekszenek a követelmények a választott képviselőkkel szemben. E felelősség fontos része, hogy jobban használják ki a szovjet gazdaság, az oktatásügy, a szociális intézmények lehetőségeit, s egyúttal élesebben szánjanak szembe a hibákkal. Tökéletesíteni kell az igazgatást, a vezetést, a képviselőknek ellő kell segíteniük a terv teljesítését, a megszabott feladatok végrehajtását. s egyúttal ellenőrizniük is kell azt. Az, SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyszabású tervek megvalósítása maga.« fokú szervezettséget, fegyelmet és aktivitást követel meg. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége egyhangúlag elfogadta az előterjesztett javaslatot, valamint a vá.l asztókerületek kijelöléséről szóló előterjesztést, s a választással összefüggő egyéb rendelkezések tervezetét. (MTI) Vajon hány napra'van szükség normális körülmények között 400 ezer ember szavazatának összeszámlálásához? A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy-két nap akár a többszöröséhez is elegendő. A dél-afrikai fajüldöző rezsim a Namíbiában tartott „szabad” választások után mégis úgy nyilatkozott, hogy a végeredményre legalább egy hétig várni kell. Vajon összeszámlálják-e egyáltalán a szavazatokat? Akik valamelyest is ismerik Pretoria „gyakorlatát” Namíbiában, tudják, hogy a kérdés felvetése nem légből kapott értesülésekre épül. Ellenkezőleg! Már a namíbiai választások első napján bejárta a világot a hír, hogy a fajüldöző rezsim jó előre megfogalmazott egy levelet, amelyben a „megválasztott” namíbiai vezetők a Dél-afrikai Köztársaság katonai támogatását, magyarul: a törvénytelen megszállás további fenntartását kérik. Vagyis Pretóriában már akkor pontosan „ismerték” a választások végeredményét! Félreértés ne essék: senkinek sem volt illúziója a múlt heti választásokkal kapcsolatban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az afrikai országok már novemberber törvénytelennek minősítették a Namíbiában tartandó választásokat, s kilátásba helyezték, amennyiben megtartják azokat, úgy minden eddiginél szigorúbb Szankciókat léotetnek életbe a dél-afrikai faiüldöző rezsimmel szemben A figyelmeztetés azonban — ezúttal is süket fülekre talált Pretóriában. Az ötnanos választási időszakra a húszezer fos megszálló osanatok létszámát ötvenezerre duzzasztották. Az ország csaknem egymillió lakosa közül csak azok szavazhattak, akik a dél-afrikai politikát támogatják, vagy legalábbis elfogadhatónak tartják Namíbiában. A mintegy százezer fős fehér kisebbség tagjai közül mindenki, aki magával vitt legalább egy „íeketét” szavazni, pénzjutalmat kapott. A választások Küszöbén nagyszabású tisztogatási hadjáratot lolytattak a Namíbia tényleges függetlenségéért küzdő Délnyugat-atrikai Népi Szervezet, a SWAPO tagjai ellen, és közülük mintegy szazat őrizetbe vettek. Akiknek volt választási jogosítványa, s mégsem kívántak szavazni, erőszakkal kényszerítették az urnákhoz. S végül, hogy a választások „hitele” még meggyőzőbb legyen, 65 nyugat-európai és amerikai újságírót, politikust is meghívtak Namíbiába — Pretoria költségére. Ezek a „vendégek” elsősorban azokból az országokból érkeztek, amelyek a világszervezetben Namíbia függetlenségének a kikiáltását „szorgalmazzák”: az Egyesült Államokból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, az NSZK- ból és Kanadából. Az ő „erőfeszítéseik” eredménye, hogy Délnyugat-Afrika népe a három évtizede várt szabadság helyett újabb megpróbáltatásokkal, még nagyobb terrorral kénytelen szembenézni. A rendezési terv ugyanis, amelyet a nyugati hatalmak kidolgoztak, és amelyet, mint békés megoldási lehetőséget, a SWAPO-val is elfogadtattak, még távolabb került a megvalósulástól. A dél-afrikai külügyminiszter a választások küszöbén magával Waldheim ENSZ-főtitkárral is szemrebbenés nélkül közölte, hogy a 7500 fős ellenőrző és rendfenntartó erőt, amelyet a világszervezet január közepén küldene Namíbiába a tavaszi, valóban szabad választások előkészítésére és lefolyásuk felügyeletére, túlságosan nagy, és az^ időpont is korai. A kérdések kérdése most már az — írta a minap az International Herald Tribune című amerikai lap —, a Dél-afrikai Köztársaság valóban kész-e megengedni Namíbia népének, hogy a maga útját járja? A jelek szerint: nem. * K. M. Óvári Miklós felszólalása a nemzetközi ideológiai tanácskozáson Vietnam ENSZ-nagyköveiének levele a Biztonsági Tanács elnökéhez „A szocializmus hatása a világra” témáról Szófiáiban, szerdán második napja folytatódott a Béke és Szocializmus című nemzetközi folyóirat és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága által közösen szervezett nemzetközi ideológiai tanácskozás. A délutáni ülésen szólalt fel Matiur Rahman, a Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, Michele Rossi, az Olasz Kommunista Párt képviselője a Béke és Szocializmus szerkesztőségében, Övári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, az értekezleten résztvevő magyar küldöttség vezetője, Alvaro Cunihai, a Portugál Kommunista Párt főtitkára, valamint a Mozambiki Felszaibadítási Front képviselője. Óvári Miklós, a magyar küldöttség vezetője felszólalásában pártunk Központi Bizottsága nevében üdvözölte a konferencia résztvevőit, és köszönetét mondott a meghívásért. Az MSZMP Központi Bizottságának titkára egyebek között a következőket mondotta: „Korunkban a világ fejlődésének meghatározó, alapvető folyamata az .átmenet, a tőkés társadalmi' rendszerből a szociaLfezrmusiba. E törjéneJjni, tplyaijwit fő mozgatók' korunk forradalmi erői: a kommunizmust, illetve a szocializmust építő országok népei, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalmak. A társadalmi haladásért, a szocializmus világméretű győzelméért folytatott nemzetközi méretű küzdelemben különös felelősség hárul a világ .kommunista és munkáspártjaira, amelyek a marxizmus—leninizmus tudományos elméletének birtokálban világszerte a szocializmusért folytatott harc élcsapatát alkotják. Mai világunk haladó erőinek sorában megkülönböztetett szerepet töltenek be azok az országok, amelyek népei a kommunista párt vezetésével felszámolták a kapitalizmust, és eredménye^ sen építik az új társadalmat. A szocialista közösség országainak gazdasági, tudományos és katonai ereje, külpolitikája, az enyhülésért és a békés egymás mellett élésért vívott harcra kedvező lehetőségeket teremt valamennyi forradalmi erő számára”. „Napjainkban az emberi civilizáció léte, fenntartása szempontjából potenciálisan a legnagyobb veszély egy új világháború kirobbanása, a minden korábbinál nagyobb, pusztító erejű, nukleáris és egyéb fegyverek jelentik. Ilyen viszonyok között a létező szocializmus hatását a világ fejlődésére mindenekelőtt azzal jellemezhetjük, hogy létrejött az a társadalmi erő, amely az imperializmus egyeduralmát megtörve képes megvédeni az emberi civilizációt egy újabb világháború pusztításától.” Részletesen foglalkozott Övári Miklós a testvérpártok kapcsolatainak kérdéseivel, szólt a fejlett szocializmus építésének magyarországi eredményeiről és tapasztalatairól és befejezésül a következőket mondotta: „A Magyar Szocialista Munkáspárt, dolgozó népünk abban a”tudatban folytatja a fejlett szocialista társadalom megteremtésére irányuló munkáját, hogy nagy nemzeti céljaink elérésével egyben az egyetemes emberi haladás ügyét is szolgálja.” (MTI) „LOKÁLIS” NUKLEÁRIS HÁBORÚ A Pentagon tervei A Washington Post közölte, hogy az Egyesült Államok hadügyminisztériuma parancsot adott a korlátozott nukleáris háborúval kapcsolatos problémák újabb tanulmányozására. Olyan atomháborúról van szó, amely „nem jelenti a szembenálló felek közötti megsemmisítő nukleáris csapásakat.” Még az atomkorszak hajnalán, amikor világossá vált a különböző — néhány kilatonnától a több tucat megatonnáig terjedő — energiájú atomrotabanöflej előállításának lehetősége, nyilvánvalóvá vált: a hadászati és harcászati töltetekre való felosztás rendkívül relatív. Ha a Pentagon a potenciális nukleáris háborúról készített forgatókönyvükben az, t atomháború első szakaszát az európai államok csatom ező in zajló „taktikai” atomcsaipé&ban látja, stratégiai atomháborúnak viszont az Egyesült Államok területén történő atomncsapást tartják, akkor ez aligha felel meg az európaiaknak. Hiszen az atombombáik tömeges, úgynevezett „taktikai” alkalmazása rögtön a kezdet kezdetén kétségtelenül általános pusztító hatást gyakorol Európa sűrűn lakott, kis területű országaira. Ezen a hírhedt neutronbomba sem változtat. Bármenynyire is csökkentenék minden egyes robbanás romboló hatását, a neutronbomba robbanásának ugyanazok a következményei, mint a termonukleáris robbanásnak általában. És aligha remélhető, hogy a szenvedő fiél, mielőtt válaszcsapást miérne, azt kezdi vizsgálni, milyen típusú atombomba okozta a pusztulást, hogy hasonlóval válaszoljon, hiszen ilyen korlátozásokat nem lehet meghatározni. A nukleáris háborúnak megvan a maga logikája. Ha egyszer elkezdődött, folytatódni fog, mert elképzelni sem lehet, hogy ki és hogyan tudja megáliJitani ezt a szörnyű láncreakciót. Ezért nélkülöznek minden alapot azoknak illúziói a Pentagonban, akik a józan, ész ellenére hajlandók Európát nóptelen radioaktív pusztasággá változtatni saját területük ralkétapalánkja mögé bújva. Ennek ellenére a Pentagonban és a NATO nukleáris csoportjában az atomháborúról miint hétköznapi, megszokott dologról beszélnek, kidolgozzák a nukleáris fegyverek alkalmazásának módszereit, mintha a saját temetésük szer tar tásinendjiét dolgoznák ki. A nukleáris háborút semmiféle intézkedéssel nem lehet „elfogadható méretűvé” korlátozni. Vajon ezt Nyugaton nem tudják? Éppen ezért az atoimiháborúróL folytatott egyetlen elfogadható párbeszédnek a nukleáris fegyver haladéktalan betiltását kell megvitatnia, és ezzel öszszétfüiggésben — az erőszak alkalmazásáról való lemondást a nemzetközi kapcsolatokban. A nukleáris háború veszélyének felszámolása, a nukleáris fegyverfajrták kipróbáláséinak beszüntetése, a nukleáris fegyverfajták gyártásának betiltásáról, a nukleáris fegyverkészletek megsemmisítéséről folytatott tárgyalások útján — ez az egyetlen, az emberi értelemhez méltó feladat. A Szovjetunió e feladat megoldásának komplex programját javasolta. A javaslatot 150 tagország hagyta jóvá az ENSZ- közgyűlés leszerelési ülésszakán, egyhangúan elismerve annak sürgős szükségességét. Sz. K. Hanoiban szerdán nyilvánosságra hozták Ha Van Lau nagykövetnek, a VS2K állandó ENSZ-képviselete vezetőjének levelét a Biztonsági Tanács soros elnökéhez. A vietnami diplomata levelében rámutatott, hogy a Vietnam és Kambodzsa közötti határkonfliktus lényege a pekingi hatóságok délkelet-ázsiai politikai terjeszkedésében rejlik. Kína politikája arra irányul, hogy a három indokínai államot harcba sodorja egymással és az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének tagállamait Vietnam és Laosz ellen ösztönözze. Peking politikája tehát a térség államait akarja megosztani abból a célból, hogy megvalósíthassa terjeszkedő politikai célját — hangoztatta Há Van Lau. — A térség békéjének és stabilitásának megőrzése cstrir'a'zön múlik, hogy a pekingi hatóságok megszüntetik-e terjeszkedő Vietnam-ellenes politikájukat. Kambodzsa és Vietnam határkonfliktusa nem más, mint Peking említett politikájának vetülete — hangoztatta a vietnami diplomata, majd felkérte a Biztonsági Tanács elnökét, hogy a levelet, mint hivatalos dokumentumot adják közre a világszer-, vezetben. (MTI) Végső búcsú a Zobák-bányai gázkitörés áldozataitól A komlói temetőben szerdán délután mély részvéttel kísérték utolsó útjára a múlt hét csütörtökön Zobák bányaüzemben bekövetkezett tragikus kimenetelű gázkitörés három áldozatát, Horváth István vájárt, Rupa Róbert vájárt és Rizmayer László segédvájárt. A bányász tiszteletadáson megjelentek a megye és Komló város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a Mecseki Szénbánya Vállalat és a társüzemék képviselői. A ravatalnál Kerényi József, Zobák-bánya szakszervezeti bizottságának titkára, a sírnál Deák János, az üzem munkaügyi osztályának vezetője köszönt el az elhunytaktól, a hozzátartozók, a vállalat, az üzem, a bányásztársak nevében. Végső búcsút vettek lakóhelyükön a szerencsétlenség három másik áldozatától is. Füle Gyula vájárt Nagymányokon, Bartók József vájárt Váralján, és Szász Mihály vájárt Bonyhádon helyezték örök nyugovóra. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • I.ázár György látogatása a XII. kerületben Lázár György miniszterelnök meglátogatta a főváros XII. kerületét. A képen: Lázár György és kísérete a Magyar Optikai Művekben. (MTI-fotó, Soós Lajos felvétele — Telefotó — KS.) NAPI KOMMENTÁR Választási komédia Namíbiában
