Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-14 / 294. szám

1978. december 14. • PETŐFI NÉPE • 3

Válasz cikkünkre

Lapunk november 12-i számában jelent meg a „Városföld — városkörnyéki község” című írás, amelyben Torma Gyula, a községi tanács elnöke megemlítette, hogy a község a villanyhálózat bővítésének az árát még az év elején kifizette a DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságának, ám ők a többszöri levélváltás után kitűzött újabb és újabb határidőkre sem végezték el a munkát.

Néhány nappal ezelőtt levelet kapott a városföldi községi tanács elnöke, amelyet Monostori József, a DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságának vezetője írt.,

A levélben —? melynek egy példányát szerkesztőségünkbe is elküldték — a DÉMÁSZ üzemigazgatója megállapítja, hogy a vállalatot jogosan marasztalta el a Petőfi Népe. Mint írja, általában nem jellemző az üzemigazgatóságra a munkák késedelmes befejezése, de a nyáron jelentős feladatokat kaptak az albertirsai 750 kilovoltos távvezeték és alállomás építésében, valamint a kecskeméti fogathajtó világbajnoksággal összefüggő hálózatszerelésben — mindkettőt terven felül.

Am ami a városföldieket leginkább érdekli, hogy a kisfeszültségű vezetékhálózat műszaki átadása december 8-án megtörtént, hamarosan következhet a fogyasztók csatlakoztatása is.

A levél befejező részében Monostori József ezt írja: „Remélem, hogy a vállalt határidőket minden esetben betartjuk!” Úgy legyen!

Kötelező lesz a talajvizsgálat

1979. január 1-től kötelező a talajvizsgálat minden húsz hektárnál nagyobb területtel rendelkező földhasználó részére.

Évente 2 millió hektárt vizsgálnak majd meg, a mintákból a vegyelemzésekkel részletes szakmai véleményt bocsátanak majd a mezőgazdászok rendelkezésére. Ennek alapján takarékosabban bánhatnak majd a műtrágyával és az eddiginél jobban felszínre hozhatják a talaj termőképességében rejlő tartalékokat. (MTI)

A kecskeméti Hunyadivárosban hamarosan elkészül kétszáz gyerek új óvodája

Az óvodák építésével, bővítésével, egy-egy új gyermekbirodalom átadásával kapcsolatos fokozott érdeklődést természetes dolognak tartjuk, mint mindenki, aki gyermeke óvodai elhelyezésére vár. S nyomban tegyük hozzá: az óvoda nemcsak az érBekelt szülők között, másutt, az ezzel foglalkozó szakemberek körében is állandó téma, s nap mint nap látható, tapasztalható az az igyekezet, társadalmi összefogás, amely eme igények kielégítését célozza.

Ennek egyik szép példájáról nemrég adtunk hírt: a megyeszékhelyen felavatták a KISZ-óvodát, amelyet a KISZ Kecskeméti Városi Bizottságának felhívására építettek. A hetvenöt gyermek elhelyezésére alkalmas új óvoda segít a városi gondok megoldásán.

És jelentős segítséget ad af is,

amiről Fischer Istvánnal, a városi tanács elnökhelyettesével beszélgettünk.

— Kezdjük a legfontosabb ténnyel: január közepén, de legkésőbb február 1-én 200 gyerek új óvodát kap.

— Hol?

— A Hunyadivárosban, ahonnan legutóbb, sajnos, elég sok gyermek elhelyezésének kérelmét kellett elutasítani. De nemcsak ezért előnyös ez a terület, hanem azért is, mert a környékben több olyan gyár, üzem van, ahol főként nők dolgoznak, mint például a konzervgyárban, vagy a magnógyárban.

— A reszelőgyár egyik épületének óvodává való átalakítását mikor határozták el? ,

— Az előzményekhez tartozik, hogy évekkel ezelőtt szakmunkástanulók oktatására használták ezt

• Január közepén, de legkésőbb február 1-én átadják az új hunyadivárosi óvodát. (Tóth Sándor felvétele.)

a kétszintes épületet — magyarázta a városi tanács elnökhelyettese. — Amikor a Szakmunkásképző Intézet felépült, a reszelőgyár raktárrá alakította át a helyiségeket. Szóba került, hogy az óvodai gondok enyhítésére több szempontból is alkalmas lenne hasznosítani az épületet.

— Lényeges tisztázni egy kérdést: ki a tulajdonos?

— A reszelőgyár vezetőinek tisztes hozzáállásával a városi tanács tartós használatra átvette az épületet, s ezért semmilyen ellenszolgáltatást — gondolok egy raktározásra használható házra — nem kértek. Megkötöttük a szerződést, s az építési és költségvetési üzem dolgozói az épület átalakítása mellett már kialakítottak egy kerítést is, ami a reszelőgyártól elkülöníti az új óvodát.

— Hol tartanak a munkálatokkal?

— Nézzük meg — javasolta Fischer István, s útközben elmondta, hogy az átalakítás hárommillió forintba került. Az óvoda kialakítására a megyei tanács egymillió 250 ezer forint támogatást adott, a többi költséget, vagyis az 1 millió 750 ezer forintot a városi tanács fizeti.

Egyelőre még a reszelőgyár főkapuján keresztül lehet megközelíteni a leendő óvodát. A földszinten és az első emeleten négy-négy foglalkoztatótermet alakítanak ki. Tágas, világos helyiség. Kényelmesen elfér a nyolc csoport, vagyis a kétszáz gyerek.

— Tulajdonképpen az óvodafejlesztés nem nyolc, hanem csak hat csoport lesz, mert a reszelőgyárban korábban már két csoport volt. s a gyerekek januárban, vagy februárban természetesen átköltöznek az új épületbe — magyarázta a városi tanács elnökhelyettese. — Persze ez nem változtat a lényegen: az óvodai gondok enyhítésében nagyon jelentős eredmény lesz az új hunyadivárosi gyermekbirodalom.

Az épület és a kerítés között jókora a szabad terület. Tavasztól őszig tágas udvaron játszhatnak majd a hunyadivárosi óvodások. Ez sem lesz mellékes számukra.

Tárnái László

„1400 FOK”

Féner Tamás fotókiállítása Kecskeméten

Az elmúlt héten nyílt meg Kecskeméten, a Fegyveres Erők Klubjában Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész kiállítása. Húr szónégy éve dolgozik a pályán fotóriporterként, szerkesztőként. Politikai, társadalmi töltésű képei, nagysikerű sorozatai bejárták csaknem egész Európát. „1400 fok” című színes fotósorozatát, melyet a Csepeli Vaskohászati Művekben készített, legutóbb Berlinben és a budapesti Munkásmozgalmi Múzeumban állították ki. (A Corvina Kiadó gondozásában más Féner-sorozatokkal együtt a jövő év elején jelenik meg könyv formájában.)

„Engem az emberek, helyzetek, a látványszerűség realitása érdekel” — vallotta szűkszavúan egy interjúban,

Valóban, az „1400 fok” fáradt tekintetű munkásportréi, a megfeszített munka pillanatképei talán megértetik,

megéreztetik velünk, hogy mit jelent ma Csepelen vasmunkásnak lenni. Féner azonban nem csupán a munka heroizmusát igyekszik bemutatni, hanem számtalan, mindennapi dolgot, ellesett pillanatot megörökít. Ezt a hangulati oldást kitűnően segítik képeink festői színei. A fekete háttérből előbukkanó szépséges mélyvörösek, az izzó sárgák, az észrevétlenül kékké, szürkévé oldódó meleg színek. Mert Féner képein szinte valóságosan izzik a konok

„Képein szinte valóságosan izzik a konok anyag..."

* Már az első napokban sok látogatója volt Féner Tanás kiállításának. (Tóth Sándor felvételei.)

anyag, a forróságban megszelídülő vas. Nem lehet elfelejteni a kék szemű martinász „király” arcát sem, a tekintetet, ahogy sisákkoronája alól ránk néz. Elmondja, hogy most újból győzött az anyagon, a természeten, saját fáradó testén. Egy másik képen munkások rohannak a kemence tátott szája felé. Szinte érezzük: a hőség elviselhetetlen, éget a tűz, csupán a műhely, a gépek, az acélszerkezetek szigorú rendje hűvös. És sokat mond a csöppnyi pihenés perceiről is. Valaki ül, borostás állal dől előre, válláról, lecsúszik az ing. Talán arra gondol, hogy este lefürödhet, s az asszony a vacsorát gyorsan megmelegíti. Majd a zároképben csepeli munkások néznek makacsul ránk, bele a teleobjektívbe: „hát itt vagyunk, ilyenek vagyunk”. Ezt üzenik Féner faggató kamerájának, s általa mindenkinek, a kiállít, h megtekintő ezreknek.

P. E.

Több mint 300 mentesítővonat,

2700 kisegítő autóbuszjárat az év végi ünnepi forgalomra

A közönségtől elsősorban a menetjegy- és a helyjegyelővételt, a mentesítő járművek igénybevételét kérik a közlekedési vállalatok annak érdekében, hogy az év végi ünnepi forgalom zavartalan lehessen.

A MÁV már hetek óta készíti elő a járműállományt, hogy a jövő hétre, az ünnepi forgalom kezdetére, rendelkezésre álljanak a szükséges személykocsik. A csúcsforgalom idejére minden pénztárt kinyitnak, megerősítik a pályaudvarokon a hazai és a nemzetközi információs szolgálatot.

Az ünnepek előtti napokban a város környéki helyi forgalomban közlekedő vonatok szerelvényeit szükség szerint egy-két kocsival megerősítik. A karácsonyi forgalomban 174, szilveszterre és újévre 143 mentesítő vonatot indítanak a szokásosnál negyedmillióval nagyobbra becsült utastömeg elszállítására. A karácsonyi csúcsot december 22-én és 23-án várják, ekkor 98 mentesítő vonat közlekedik. A két napon a Nyugati és a Keleti pályaudvaron például 63 mentesítő szerelvény fordult meg. A debreceni vonalon 41, a békéscsabain 25. a miskolcin 21 kisegítő szerelvény közlekedik imajd. Ugyanígy gondoskodnak arról is, hogy a visszautazók időben érkezhessenek célhoz. A tervek szerint december 2é-án 45, s még 27-én is 90 mentesítő távolsági személyvonatot állítanak forgalomba.

A Volán Tröszt vállalatai országosan 2700 kisegítő járatot szerveztek a két ünnep idejére, 135 ezerrel több utas zavartalan elszállítására számítanak. A vállalatok a vasúttal egyetértésben, valamennyi mentesítő vonathoz gondoskodtak buszcsatlakozásról.

A Volánnak különösen az ünnepek utáni forgalom megszervezése okoz gondot, páluk különösen fontos a jegyelőváltás, lehetőleg a visszaútra is — több pénztárt állítanak munkába, meghoszszabbítják a nyitvatartási időt annak érdekében, hogy minden érintett állomáson időben tudják biztosítani a szükséges buszokat.

Nagy teher Kárul az Engels téri pályaudvarra, ahonnan a menetrendszerű buszokon felül a karácsonyi forgalomban, december 21—27-e között, csaknem 500 mentesítő járat indul. (MTI)

HALASI KÖTÖTTÁRUGYÁR, IFJÚSÁGI PARLAMENT:

Lehet tovább lépni!

0 Seres Erzsébet: „Mi a szakszervezet célja?"

• Pék András: „Miért az udvaron állnak a fonalak?” ,

Nagy gondban lennék, ha egy szóval kellene válaszolni arra a kérdésre: milyen

a fiatalok hangulata a Halasi Kötöttárugyárban — az ifjúsági parlamenten elhangzott

felszólalások ugyanis a „bizakodó” és a „lehangolt” feleletet egyképp alátámasztják.

A viták bizonyára még mostanra sem ültek el, ki-ki

állást foglal amellett: mi tetszett, s mi nem az ifjúsági parlamenten. Sokan voltak, akiknek nem tetszett, hogy nem az összes küldött vett részt a tanácskozáson, mivel némely művezető — furcsán értelmezve a demokráciát — úgy vélte: azok menjenek el a parlamentre, akik az üzemieken nem vettek részt.. .

Hasonlóan nem tetszett az a válasz. amit Seres Erzsébet kérdésére adott a Textilipari Szakszervezet jelenlevő vezető képviselője:

— A fiatalok nem látják a szakszervezet célját, értelmét, nem tapasztalják, kit képvisel, s ezért ki akarnak lépni — mondta Seres Erzsébet. Erre Horváth Imre, a szakszervezetnek a szabad idő hasznos eltöltésében betöltött szerepét boncolgatta, s félórás felszólalásában — a jelenlevők számára — homályos elvi magyarázatokat adott a felelősségről mint olyanról. Nos, ha csak a szakszervezeti tagkönyvekben olvasható alapszabály-kivonatot ismertette volna, meglehet, hogy nagyobb hatást ér el.

Pék András és Rózsahegyi Zoltánná szervezési hibát vetett fel. „Felépült a fonalraktár, de még mindig az udvaron állnak a fonalak.” „A dobozokról letépik a címkét, így a fonál minősége nem állapítható meg, selejtezni kell.” Vannak takarítóautomatáink, de becsomagolva állnak, miért nem használjuk őket?” Jáger László: „A brigádvezetői tanácskozások időpontját és témáját ne tervezzék előre, akkor tartsák és arról, amikor és amivel kapcsolatban gond van. Volt például egy tízezer darabos NSZK-export, eleve tudtuk, hogy tíz nap alatt eleget tenni a megrendelésnek reménytelen. Aki elvállalta az üzletet, az is tudhatta ezt...”

Tenczer Erzsébet: „Ném pontosak a technológiai előírások, s különösen az öregek idegesen dolgoznak emiatt, s nem ritka, hogy hat hónap alatt elmennek. Kiképzésük drága — nem lehetne csinálni valamit?” (Zárójelben egy mondat Sípos János igazgató beszámolójából: „Ma nem volna létszámgondunk, ha az eddig kilépő dolgozók húsz százalékát vissza tudtuk volna tartani.”) Szót kért egy művezető is,

Kiss Dezső: „Hej, de boldog lennék, ha megérném azt, hogy ne azért kapjak mogyorós csokoládét a vetélkedőn, mert tudom, hogy mikor született Mátyás király, hanem azért, mert velem is megbeszélték a termelési gondjaikat a fiatalok ..

A vázlatos fölsorolásból bizonyára kitűnik, hogy a halasi gyár fiataljai korántsem érzéketlenek saját ügyeik iránt. Jövő évi kapacitásuk lekötött — adott tehát a továbblépés útja-módja. Mindehhez megvan az első generációs munkásság is: zöme fiatal! Szekeres Éva például még húsz éves sincs, de már tapasztalt szakembernek számít; tanulmányúton volt Olaszországban, s most már munkamódszer-átadóként dolgozik. Nem kétséges, hogy jövője van a gyárban! Tény viszont az is, hogy sokan a fiatalok közül sem érzik — nyilván, mert nem éreztetik velük! —, hogy szükség van, szükség lesz rájuk. Erre utal Sípos János igazgató beszámolója is: „Az új dolgozók fogadása, elhelyezése, tájékoztatása a gyár feladatai r'ól nagyon fontos munka. Érezniük kell, hogy törődnek velük, fogják a kezüket, segítenek eligazodni a szakma rejtelmeiben. E munkában több türelemre van szükség — szaporodnak a sértett dolgozók, és ők előbb vagy utóbb kilépnek.”

Túlontúl is termelési tanácskozás jellege volt a halasi parlamentnek, ám hiba lenne ezt bárkinek felróni, sőt, épp erényként emelendő ki. Addig ugyanis csak pusztába kiáltott szó, falrahányt borsó az Ifjúsági Törvény végrehajtását elemezni, amíg ennek az alapjai — gazdaságos termelés, munkasikerek — nincsenek meg, s a fiatalok felelősségét mutatja — erre hívta fel a figyelmet felszólalásában Kispéter Imre, a városi pártbizottság titkára is —, hogy azzal foglalkoztak, amiből élnek: a termeléssel. Hogy tudnak-e előrelépni, sikereket elérni, netán büszkélkedni eredményekkel nemcsak, sőt, nem kizárólag! — rajtuk múlik, hanem a felkészült, a szakma minden csínját-bínját, a kereskedelem fortélyait is ismerő gazdasági vezetőkön.

Ballal József

Szekeres Éva: „A lányszálláson bokáig járunk ? vízben