Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-01 / 283. szám
1978. december 1. • PETŐFI NÉPE • 3 IFJÚSÁGI PARLAMENT A BERKES FERENC SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN „A fiatalok találják meg az adottságaik szerinti munkát" Már Szolnoki Erika bevezetője után érződött, hogy a kecskeméti Berkes Ferenc Szakközépiskola ifjúsági parlamentjére a kollégium nagytermét Zsúfolásig megtöltő diákokat alig-alig feszélyezi a jó néhány megyei és városi párt-, állami és tömegszervezeti vezető jelenléte. Amikor köszöntötte Horváth Istvánt, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Körös Gáspárt, a városi pártbizottság első titkárát. Németh Ferencet, a megyei KISZ-bizottság első titkárát és a többi vendéget, a fórumra összegyűlt tanárokat, a nappali és levelezőhallgatók képviselőit, látszott, hogy nem először szól nyilvánosság előtt, a közös eszmecsere más módszereivel is élnek az iskolában, a kollégiumban. Az általa ismertetett napirend szerint először dr. Bozsó Ferenc iskolaigazgató kapott szót, aki kiegészítette az írásos beszámolót. Mértéktartóan mutatta be az eredményeket, nem titkolta a fogyatékosságokat, a gondokat sem. A közvetlen hangú, szép gondolatokat tartalmazó beszéd “után néhány pillanatot várni kellett az első felszólalóra, de később többen is nyújtották egyszerre a kezüket. Csak percekig zavart, hogy a felszólalók szinte kivétel nélkül előre megírták, amit el akartak — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és pártunk megyei bizottsága nevében köszöntőm a jelenlevő tanulóifjúságot, a tanárokat, valamenynyiüket és önökön keresztül az ifjúsági parlament alkalmából a megyében tanuló fiatalokat, közülük most elsősorban és különösen a középiskolás tanulóifjúságot. A párt és a pártban dolgozók teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy mekkora figyelmet érdemel és mekkora figyelmet kell, hogy kapjon hazánkban a felnövekvő nemzedék, a felnőtt mondani, mert saját szavaikkal, meggyőződéssel mondták el észrevételeiket. Az osztályközösségek maguk választották ki szószólóikat, így kaphatott kívülálló is színes, tanulságos képet az iskola életéről, így hasznosíthatják az érdekeltek a javaslatokat. A közösség minden tagja aktívan részt vett a tanácskozáson, ha másként nem, rövidebb vagy ' hosszabb, udvarias vagy lelkes tapsaival nyilvánított véleményt. Ezután Horváth István szólalt fel. társadalom, és ennek politikai intézményeiben dolgozók részéről. Sokukkal hamarosan találkozunk különféle munkaterületeken, sokan, akik bejutva az egyetemekre, főiskolákra, sikerrel végzik tanulmányaikat, a számban és jelentőségben is gyarapodó magyar értelmiséget gazdagítják majd. Régebben Is rendeztek, rendeztünk fórumokat, de ezek nem ilyenek voltak, mint a mostani, mert azelőtt nem volt arra törvényes előírás, hogy az állami vezetők, igazgatók ilyen alkalmakat teremtsenek a diákok számára. A tanulóknak pedig a kérdések feltevése és a válaszok igénylése nem volt törvényadta joguk. Más volt a helyzet azért is, mert — például amikor én diák voltam — sok kitűnő és tiszteletre méltó tanárunk mellett olyanok is voltak, akik ellenfélként viselkedtek, reakciósok is akadtak közöttük. Sokféle világnézetű, ideológiájú ember található a tantestületekben, nem is tudatos marxista —leninista mindenki, de az biztos, hogy egyetértenek a szocializmus politikai rendszerével, céljával, azzal, hogy a magyar hazát, ahol mi élünk, ahol mi születtünk, ahol majd utódaink — remélhetően mind nagyobb számban — élnek majd, csak a szocializmus eszméjén fejlődik. Más a viszony a diákok, a tanárok, az iskolai vezetőség között, mert e tekintetben egy nyelven beszélnek. És egy ilyen alapvető törvényben Való egyetértés mellett bizony sok köztük a vita. Örülök annak, hogy van véleménykülönbség néha — és nemcsak az iskolákban —, aminek teret kell engedni a tanár és a diák, hogy úgy mondjam, a felnőtt nemzedék és az ifjúság között is. Én azt hiszem, hogy ez természetes dolog, ami ellen nemcsak, hogy nem szabad föllépni, hanem éppen fórumot, lehetőséget kell teremtem ahhoz, hogy legyen idő es alkalom, méghozzá nem is kevés, amikor különböző kérdéseket különféleképp megközelíthetnek. Azután majd döntésre hivatott szervek, személyek döntenek, s annak alapján kell cselekedni. Örülök ittlétemnek azért is, mert korábbi beosztásomban egyik kezdeményezője voltam az ifjúsági törvénynek, személyesen Horváth István felszólalása Szeleczky Antal: Lényén olyan helyiséé, ahol a bejárók eltűnhetnék szabad idejüket. Tóth Márta: Vállaljuk a szemléltető eszközöleondozását. Kenderes Józsefnél Ne a Hitetlen folyosón várakozzanak a vizseázók. kérem 4M levelező halleató nevében. Csordás Eszter: Ha elveszik a városi <KTE| pályát, hol tartjuk ősszel és tavasszal a tornaórákat? Tomasák Emma: Mi nem ellesni akarjuk a szakmát. hanem a eyakorlat által elsajátítani. HurvI Ildikó: Ne csak a tanároktól várjunk segítséget. Bera Mihály: Nem nagyon érdeklődnek a munkahelyi vezetők a levelező hallgatók tanulmányi előmeneteléről. Varga Éva: Jó kapcsolata volt régebben ■ kollégiumunknak az egyik katona; alakulattal. Jé lenne ezt felújítani. Homó Judit: Talán nem annyira a szorgalmunkkal van baj. mint rossz Időbeosztásunkkal. Gulyás Emília: Vonják össze a gyakorlati Időt. úgy alaposabban megismerhetjük a bolti munkafolyamatokat. Horváth János: Az évnyitó és az évzáró ünnepségekre hívják meg a felnőtt diákokat Is. Szabó László: Rendszeresebbé kell tenni a televízió eelitlkai aHWmak-tak a atzt'ha aeélí-sét. Ritter Gábor: Olyan közösségi szellem alakuljon ki. amely dicsőségére válik Iskolánknak. / Gyurgyik Ilona: Vegyetek részt minél többen a tanulmányi versenyeken. Kokovai Istvánná: Tanáraink nagyon lelkiismeretesen segítenek, ez az osztályközösség egyöntetű véleménye. Hetényi László: Hozzunk létre egy bizottságot a Vedd ént«, tedd SBÓV*. ml »■, Vg I tno7,r»:-i» MtomtAk-zzta' s is érdekel a parlamentek sorsa. Amikor az elnöknő volt szíves engem úgy bemutatni, mint a párt megyei első titkárát, akkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez az érdeklődés nemcsak egyéni ambícióm, hanem kötelességem, napi munkám is. Arra szólít engem és munkatársaimat, hogy időnként hallgassuk meg az ifjúság soraiba tartozó magyar állampolgárokat, mit mondanak az ifjúsági szövetségben dolgozó fiatal elvtársaink, ismerik-e, értik-e, amit a párt tanácsol, ajánl a haza minden polgárának. Arra is felhasználjuk az ilyen alkalmakat, hogy ilyen módon is megismerjük; miként érez és gondolkodik a fiatalság ... Már mondhatjuk a költővel, hogy a jognak asztalánál mindenki egyformán foglal helyet. Egyre jobban megteremtődnek annak a teltételei — még nincs így —, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán. Azon is munkálkodunk, hogy mindenki egyformán vehessen a „bőség kosarából”, de még sok a tennivaló. Még az a mérce sem érvényesül mindig, hogy lehetőleg mindenki végzett munkája alapján részesüljön az anyagi javakból. Elég sok gondunk van ezzel, mert számosán, néha kollektívák is érdemtelenül, kellő teljesítmény nélkül jutnak rosszul, hanyagul végzett munkával olyan keresethez, amit csak a legszorgalmasabb. legtehetségesebb és legkiiártóbb dolgozók érdemelnének. Es ezen változtatni kell. Sokan ismerik József Attila versét amelyben a gyermekét altató anya így beszél a kicsihez: tűzoltó leszel, katona, vadakat terelő juhász. Igaz, ezt a gyermek áima előtt mondja, de akkor is vn benne valamiféle realitás. , Ti dóm, hogy a névadó ünnepségeken mostanában nagyon szép beszédek hangzanak el. Ilyeneket mondanak a csecsemőknek, a szülők előtt; ha majd felnősz, vár rád az egyetem, orvos, tanár leszel, és így tovább. Ezekre természetesen szükség van, de azt Is tudni kell, hogy nem lehet mindsnkiből mérnök, vagy orvos, vagy tanár Ml . kommunizmus szép eszméje érint küzdünk azért, hogy •4 \iw tl n" «rHvny’írtő V • Gyuris Ildikó: A beszámolót az iskolai KISZ-bizottság elfogadja. (Tóth Sándor felvételei) kát, a közlekedést ennek megfelelően keli berendezni, korszerűsíteni. De azért azt hiszem, meg keli őrizni valamit a népdalban is kifejezett régi felfogásból: „Vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet mint te", mivel a munkában adott teljesítménye ad az embernek becsületet. A felszabadulás előtt tudták a kétkeziek, hogy munkájuk gyümölcse másé lesz, de azért tisz-# telték és megbecsülték a munkát, a hasznos emberi tevékenységet. Ezért különös figyelmet kell fordítani a megyében mindenütt arra, hogy ki tudjuk elégíteni a munkaerő-szükségleteket úgy, hogy közben a fiatalok találják meg a saját adottságaik, amenynyire lehetséges, vágyaik szerinti munkát. Világszerte, de különösen a szocialista társadalmi berendezkedésű országokra jellemző a tanulásra fordított idő kitolódása, az általános és szakműveltség színvonalának gyors növekedése. Ez olyan jelentős változás, hogy ezzel összhangba kell hozni különböző intézményeinket, a tanárok, az iskolák, az ifjúsági szervezetek munkáját úgy, hogy legyenek megfelelő tantermek, kollégiumok, pedagógiai követelmények, ösztöndíjrendszer és minden, ami kell. Az ország különböző területei az ilyesfajta feltételek megteremtésében nincsenek egy színvonalon, sőt különbségek vannak iskolatjpusok és -kategóriák szerint. Most jelenleg egy olyan időszakban, vagy ez után élünk, amikor korábban elég sokat fordítottunk a felsőfokú oktatási .intézmények tárgyi feltételeinek megteremtésére. Mos't az a felfogás érvényesül, hogy jelenleg, a következőkben az általános iskolai és a szakmunkásképzés körülményeit juvítsuk mindenekelőtt. De közben arra is figyelni kell, hogy ahol a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban nagyobb elmaradás van. azt hozzuk be, .illatve ne engedjük, hogy lehetetlen helyzetbe kerüljenek ezek az intézmények. Teljesen világosan áll a megyei és városi párt- és állami vezetők előtt, hogy tarthatatlan, különösen a megyeszékhelyen tarthatatlan, hogy gyakorlatilag új középiskolai oktatási intézményt 1938 óta nem hoztak létre. Más hasonló nagyságú városok tízezeá középiskolásnak adnak otthont, itt ötezernél alig valamivel többnek. Többen tanulnának, de nincs elég hely. Szeretném hozzátenni, hogy mindezek ellenére Bács-Kiskun megyében magas színvonalú oktatás folyik a középiskolákban. Ez a színvonal persze nehezen mérhető, de azért van egy méret. Ez pedig az, hogy az _egyetemre, főiskolákra jelentkezők közül hányat vesznek fel. Jó, ha tudják tisztelt fiatal barátaim, hogy a Bács-Kiskunból jelentkezettek fele be is kerül, ez nagyon jó arány. Az elmúlt nyolc esztendőben az így felállított rangsorban megyénk általában első, vagy második volt, egyszer került a hatodik helyre. Ezért mondhatom, hogy jól felkészült, lelkiismeretes, az ifjúság sorsával is törődő tanárok oktatják önöket, akikben bízhatnak, akiktől tanulhatnak. Végezetül azt javaslom, hogy a felnőttek ne felejtsék: ők is voltak valaha fiatalok. A* ifjak pedig gondoljanak arra, hogy ők is öregek lesznek egyszer. Jó tanulást, sok sikert kívánok mindnyájuknak — fejezte be beszédét Horváth István. Az igazgató válasza után elfogadták az intézkedési tervet és jó hangulatban zárták be a fórumot. A vendégek ezután a kollégium klubjába vonultak, ahol hosszan elbeszélgettek a diákokkal. Valahogyan, valamiért mindenki kissé rsogfiatalodva, jó közérzettel tért haza. II. N. Milliók mozgalma Beszélgetés Gál Lászlóval, a SZOT főtitkárhelyettesével Húsz évé, 1958 őszén, a gyárakban, az. üzemekben ismét fellendült a munkaverseny-mozgalom. Ahogy ezt akkoriban sokat — talán túl sokat is — hangsúlyozták: k munkások kezdeményezésére, minden központi, vagy „felsőbb” intenció nélkül. Egyesek még ma .is kételkednek abban, hogy így történt, ám ez mitsem változtat a tényen: a szocialista brigádmozgalom ma több mint kétmillió embert tömörít, mozgósít, több mint kétmillió ember napa munkájának jelent mozgalmi, szervezeti kereteket. — Hogy a munkuverseny újjáélesztésének gondolata valóban a gyárakba«! született, s hogy az első munkabrigádok —- ugyanis húsz évvel’ ezelőtt még nem létezett a szocialista cím, illetve megjelölés —, szóval, hogy az első brigádok valóban a munkások kezdeményezésére alakultuk, ez ma már történelmi tény — mondja beszélgetésünk kezdetén GáL László, a SZOT főtitkárhelyettese. — Visszapillantva az akkori időkre, ma már nyilvánvaló, hogy nem is lett volna szükség a irrnnkaverseny-mozgalom bármiféle erőltetésére. Az ellenforradalom után voltunk, sajátságos korszakot éltünk, amikor az emberek egymással való srzolidaritása, a megvalósítandó nagy társadalmi és gazdasági feladatok különös hangsúlyt kaptak az életünkben. A munkaverseny-mozgiaíom megjelenése és rohamos terjedése, lényegében az ország jövőjéért érzett felelősség megnyilvánulása volt a munkásság legjobbjai részéről. S gyorsan kiderült, hogy az úttörők — talán nem is egészen tudatosan, de a korábbi hibákból, torzulásokból okulva — egészen más típusú; más jellegű versenymozgalmat kezdeményeztek, mint ami a munikaversenyt az ötvenes évek elején, közepén jellemezte. A térmelési feladatok teljesítése mellett, rendkívül fontos szerepet kapott’ a közösségi élet, a mozgalom emberformáló hatása, azok a törekvések, amelyek később a híressé vált hármas jelszóban fogalmazódtak meg: „Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni!” A példa adva volt: akkoriban jöttek az első hírek, hogy a Szovjetunióban olyan kommunista munkabrigádok^ alakultak, amelyek a termelési versengés mellett képzéssel, önműveléssel a közösségék tagjainak nevelésével foglalkoztak. S az csak természetes, hogy az első brigádok vezetői, tagjai közül sokan jöttek tanácsokért, információkért,. s gondólom, az is természetes, hogy amennyire tudtunk, segítettünk ezeknek a közösségeknek. Ha e-i jelentené a „.felsőbb” beavatkozást, akkor azt alighanem nyugodt lélekkel vállalhatjuk. Későhib, amikor kiderült, hogy országos méretűvé tágítható mozgalom van kibontakozóban, s hogy ezt a kezdeményezést a munkahelyek gazdasági vezetői is szívesen, fogadják, már elkerülhetetlenné vált a helyi kezdeményezések összefogása, a szükséges szervezeti keretek meghatározása, a munkaversenymozgalom rendszerének megszervezése, segítése, irányítása. — A sokat emlegetett hármas jelszó mintha háttérbe szorult volna az utóbbi években; pontosabban: kevesebb szó esik arról, hogy „szocialista módon élni... és tanulni", s mintha — a gyakorlatban Is — nagyobb hangsúlyt kápna a termelőmunka. Vannak, akik ebből azt a következtetést vonják le, hogy a szocialista életmód mint fogalom meglehetősen tisztázatlan ... — A mózgalom céljait, törekvéseit frappáns módon tömörítő jelszó nem attól válik tartalmassá, ha azt állandóan idézgetik. Tovább: lehetnek elméleti viták arról, hogy mit is jelent a szocialista életmód, vagy. hogy milyen ismertetőjegyek jellemzik a szocialista • típusú embert, de meggyőződésem, hogy a fogalmak elvi tisztázásához a szocialista brigádok is hozzájárultak, hozzájárulnak a maguk módján. Például: felismerték — és ezt a felismerést a gyakorlatban is érvényesítik —, hogy a közösségi élet nem korlátozódhat csak a közvetlen munkatársak egymást segítő maga tartására, hogy a szó cialista módon élni jelszó megvaLósítása nem jelentheti az „építsünk együtt házat..vagy .,látogassunk közösen egy árva kisgyermeket...” típusú vállalásokat. Sietek megelőzni az esetleges félreértést: aa. ilyen elhatározások nem lebecsülendők; ám az igazi közösség egyik jellemzője, Hogy felelősséget érez, s valami módon cselekszik a nagyobb közösségért is. Ez a felismerés figyelhető meg a szocialista brigádok mai életében és tevékenységében akkor, amikor elvállalják egy egy fskola patro> \ 4|RB nálását. amikor társadalmi célok megvalósítása érdekében kommunista szombatokon dolgoznak. amikor a munkahelyi környezet szépítéséért vállalnak munkát, egyszóval amikor a tágabb közösség érdekeiért dolgoznak. Hogy a termelőmunkával kapcsolatos feladatok mintha nagyobb hangsúlyt kapnának a brigádok vállalásaiban? Lehet. Ha így is van —, gondolom érthető. A termelési feladatok egyrészt konkrétabban, pontosabban körülhatárolhatók, másrészt.: ne feledjük, hogy a munkabrigádokról van s/.ó. akiknek legfontosabb feladata mégiscsak munkájuk lehető legjobb elvégzése. S ha már erről esett szó, hadd jegyezzem meg: elég baj, s a mozgalom fejlődését nagymértékben hátráltatja, hogy vannak munkahelyek, és vannak gazdasági vezetők, akik visszaélnek a szocialista brigádok vállalkozókedvével. — Mire, illetve kikre gondot? — Azokra, akik nyakra-főre szervezik például a kommunista szombatokat, mert így próbálják a munka rossz megszervezéséből adódó lemaradásokat behozni; vagy azokra, akik hangzatos jelszavakkal érvelve arra kényszerítik a brigádokat, hogy erejükön felül vállalva segítsenek kikecmeregni a vállalatnak az év vége felé fenyegető lemaradásból. Egyszóval azokra, akik a mundalversenyben rejlő erőket és lehetőségeket saját mulasztásaik elkendőzése érdekében használják fel. — A munkaverseny-mozga, lom irányítói miért nem lépnek fel az ilyen törekvésekkel szemben? — Mert ez nem olyan egyszerű. Adminisztratív módszerekkel gátoljuk a kommunista szombatok szervezését? Utasítsuk a vállalati szerveket, hogy minden ilyen akció szervezéséről előzetes jelentést kérünk? Ez megengedhetetlen lenne. Az ilyen akciókról mindig csak utólag szerzünk tudomást, s nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert csak áttételesen próbálkozhatunk az ilyen jelenségeknek elejét venni. — Nem kerülhetem ki a kérdést: elégedett-e ön azzal a magatartás-, illetve gondolkodásmóddal, ahogy a gazdasági vezetők a. munka versenymozgalmat kezelik? — Az iménti dohogásom ellenére is azt kell mondanom, hogy lényegében igen. Az anomáliák éppen azt bizonyítják, hogy a munkahelyek vezetői nagyon is tisztában vannak a szocialista brigádmozgalomban rejlő lehetőségekkel. Gondunk csak az. hogy a brigádok eredményes működését meghatározó feladatrendszer meghatározása, kijelölése nem eléggé egyértelmű, nem eléggé határozott. Sokszor hallani — s leggyakraibban éppen a gazdasági vezetők hangoztatják —, hogy a munka verseny-mozgalomban részt vevők vállalásai formálisak, legtöbbször a munkaköri kötelezettségből adódó feladatokra korlátozódnak. Miért? A brigádok vállalásait — és ezt senki sem vitathatja 1 — az önkéntesség jellemzi, önként vállalják bizonyos tennivalók elvégzését a sz,óban forgó munkahelyre megszabott termelési programból. S ha ezt a munkahelyi programot csak úgy nagy vonalakban körvonalazzák? S ha az erre épülő, ugyancsak nagyvonalú általánosságokban mozgó brigádvállalásokat a munkahelyi vezetők jóváhagyták? Ez esetbőn milyen jogon teszik szóvá a megalapozatlan, vagy éppenséggel semmitmondó brigádvállalásokat? Joguk, lehetőségük, sót kötelességük a brigádvállalások elbírálása. — Időről időre rendre viszszatérö megállapítás, hogy tovább kell fejleszteni a szocialista brigádmozgalmat. Napjainkban mit jelent a „továbbfejlesztés" követelménye? — A szocialista bi igád vezetők V. országos tanácskozása óta eltelt időszak tapasztalatait a SZOT decemberi ülésén értékeljük. S itt akarjuk felhívni a figyelmet például olyan tendenciák erősítésére, mint az egye* brigádok közötti együttműködés Javítása a komplexitás eivonek gyakorlati megvalósítása ... — A komplex brigádok gyarapítására gondol? — ... ahol szükséges, ott igen. Ahol pedig az egymás közötti kooperáció jelentheti az eredményesebb gazdasági munkát, ott erre kell törekedni. A lényeg mindenképpen az, hogy a szocialista brigádmozgalom az eddigieknél még hatásosabban, még eredményesebben szolgáHn gazfeladataink megoldásé' Vértes Csaba
