Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-03 / 285. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! / MEGVÁLASZTOTTÁK AZ ÚJ ORSZÁGOS BÉKETANÁCSOT PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évi. 285. szám Ára: 90 fillér 1978. december 3. vasárnap Holnap ünnepi ülést tart az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága A Magyar Szocialista Munkás­párt Bács-Kiskun megyei Bizott­sága december 4-én, hétfőn dél­előtt 10 órakor székházának nagytermében ünnepi ülést tart a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából. Délután folytatódik a megyei pártbizottság ülése, melyre a vég­rehajtó bizottság javasolja meg­tárgyalni a közművelődés tovább, fejlesztésére hozott határozatok végrehajtásának tapasztalatait, különös tekintettel a munkásság és az ifjúság művelődésének helyzetére, s a további felada­tokra, valamint a Petőfi Népe szerkesztősége munkájáról szóló jelentést, illetve tájékoztatót. Elutazott Budapestről Hafez Al-Asszad Szombaton elutazott Budapest­ről Hafez Al-Asszad, s»z Arab Újjászületés Szocialista Pártjá­nak főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke, ciki Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pál­nak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban. A sziiriai államfővel együtt elutazott felesége, Ani­­szah Al-Asszad, továbbá az elnök kíséretében levő Mahmud Al- Ajubi, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja nemzeti veze­tőségének tagja, a Haladó Nem­zeti Front elnökhelyettese, Abdel Halim Khaddam miniszterelnök­­helyettes, külügyminiszter, Mo­hammed Al-lmadi gazdasági és küIkereákedellmi miniszter. A Ferihegyi repülőtéren a bú­csúztatásra megjelent Kádár Já­nos és felesége, Losonczi Pál és felesége. Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyet­tes elnöke, Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Púja Frigyes külügymi­niszter, Czinege Lajos hadsereg­tábornok, honvédelmi miniszter, s a .politikai élet több más veze­tő személyisége. A budapesti dolgozók szíriéi és magyar zászlókkal integetve, szeretettel, igaz barátsággal' bú­csúztak a szíriai nép küldöttei­től. Hafez Al-Asszad szívélyes búcsút vett a magyar közéleti vezetőktől és a diplomáciai tes­tület tagjaitól. Az ünnepélyes búcsúztatás a ch'szzászlóalj dísz­menetével fejeződött be. Hafez Ali Asszad budapesti lá­togatásáról és a tárgyalásokról tegnap közös közleményt adtak ki. Hafez Al-Asszad Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárát és Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét hivatalos baráti lá­togatásra hívta meg a Szíriái Arab Köztársaságba. A meghívást köszönettel elfogadták. (MTI) Szerelőpad az MMG-ben • A Zsiguli gépkocsik műszerfalának részegységeit szerelik — évente 4## ezer darabot <— az MMG Automatika Művek kecskeméti vezérlés­­technikai gyáregységében. (Pásztor Zoltán felvétele) Timmer József, a SZOT tit­kára, az Országos Béke tanács tagja a magyar szakszervezetek, több mint négymillió szervezett dolgozó nevében köszöntötte a tanácskozást. Somlyó György Kossuth-díjas költő saját, a kongresszusra írott versét mondta el, amelyet a két nagy író: Jókai Mór és Victor Hugo emlékének ajánlott. Puskás Sándor tanár, Vas me­gyei küldött arról számolt be, hogy szűkebb hazájában a béke­­hónap megnyitóján évről évre autós békemenettel, nagyszabású tömegdemonstrációval tiltakoz­nak a háborús mesterkedések el­len. Ezután Béniké Valéria emelke­dett szólásra. Benke Valéria felszólalása A beszámoló és a felszólalások, amelyeket eddig hallattunk — okkal és joggal idézik fel az öt év fejleményei mellett a nemzet­közi és a magyar békemozgaloan 30 évét. Amikor fölszóLalásomfbam én is csatlakozom a beszámoló és az eddigi fölszóLalások megállapítá­saihoz; a magyar békemozgalom munkájának egészében véve po­zitív mérlegéhez, pártunk Köz­ponti Bizottságálnak köszöntésé­vel együtt azt a kívánságot is tolmácsolom; folytassák a ma­gyar békemozgalom résztvevői munkájukat az eddigiek szelle­mében, de időszakiunk követelmé­nyeinek megfelelő sokoldalúság­gal. A Szovjetuniót az egész embe­riségért érzett felelősség vezérel­te, amikor a békés egymás mel­lett élésnek megfelelő nemzetkö­zi kapcsolatok normáinak . ki­dolgozását javasolta az elsőren­dű kérdés, a háború kiiktatása érdekében. Erről gondolkodva, tanácskozva két kérdésre kell vá­laszt keresnünk. Az első: van-e reális lehetőség a háborúk kiik­tatására. A második: mit kell tennünk azért, hogy e lehetőség valósággá váljék. A békemozgalom már megin­dulásakor azt hirdette, hogy sem világnézeti, sem a társadalmi ren­det illető nézetek nem lehetnek akadályai annak, hogy osztályok és népek, egyének és szervezetek, vallások hívői és materialisták összefogjanak azok elten, akik világhatalmi céljaik vagy hadi­ipari profit-érdekeik miatt fegy­verkeznek és háborús feszültsé­geket idéznek elő. Hogy a két érdek miiképpen fonódik öss^e és micsoda profitokról van itt szó, azt egyetlen példa Is jól jellem­zi. Egyedül a neutronbomba be­vezetésétől az ebben érdekelt trösztök tízmitliárd dolláros hasznot várnak. Minderre azért hívom fel a figyelmet, mert a hidegháború zsoldjában tájékoztatók mosta­nában kihasználják azt, hogy újabban a haladás erőinek tábo­rában is viták 'keletkeztek egyes társadalmi kérdések eltérő meg­ítélése miatt Az úgynevezett har­­nadik világban, a fejlődő orszá­gokban nagyon sok helyen a szo­cializmus különféle útjait hirde­tik meg, és több ország valóban szocialista irányú fejlődésre tö­rekszik. Itt a nemzetközi béke­­mozgalom új, fontos bázisai jön­nek létre. De a régen iparosodott, konszolidált tőkés országokban is — különösen a legutóbbi nagy gazdasági válság, az infláció, a munkanélküliség növekedése óta — egyhe több a vita és az éle­sedő harc akörül, milyen legyen a dolgozók demokratikus uralma, s hogyan, milyen úton és eszkö­zökkel érhető el. Mindezek pedig azt jelzik, hogy a szocialista megoldás gondolata terjed. A békemozgalom tehát kedve­zőbb talajon dolgozhat most, ked­vezőbb lehetőségei nyílnak arra, hogy a közvéleményre hasson. E közvélemény Nyomásával keil kényszerítő erőt találnunk arra, hogy a kormányok ne tudják ki­vonni magukat a leszerelés pa­rancsoló követelménye alól. Ez az előfeltétele a háború nélküli világnak. Mint azt előttem több felszó­lalás is kifejezte, már nem egy­szerűen háború nélküli állapotot óhajtunk — amelyet azonban még fenyegetések, gazdasági és szellemi veszteségek terhelnek —, hanem a nemzetközi kapcso­latok olyan új rendjét, amely a népek önálló döntési jogát ga­rantálja a maguk választotta út­hoz; amely a társadalmi! rend­szerek előnyeiről vagy hátrányai­ról nem a harcmezőn vagy a lé­gicsatákban — ’és az egyre na­gyobb költségeket felemésztő ha­ditechnikában — kívánja meg­győzni az embereket, hanem a békés építés, az alkotó munka lehetőségeivel és eredményeivel. E nagyszabású békem.unka két döntő tényezője a Szovjetunió és a szocialista országok tekintélye, ereje, valamint a szocialista esz­me vonzásának növekedése. Mel­lette a harmadik tényezőt azok a nyugati, reálisan gondolkodó polgári erők jelentik, amelyek ugyan nyilvánvalóan nem a szo­cializmus, hanem a tőkés rend hívei, mégis készek vol­tak a Szovjetunióval és velünk együttműködni az enyhülésért. Az a közvélemény, amelyet ezek a realista politikusok képviselnek és befolyásolnák, helyeselte a helsinki záródokumentum aláírá­sát és várta kedvező hatását A fegyverkezésben érdekelt mono­polista csoportok és a tömegtá­jékoztatásban. az ő érdekeiket szolgáló erők azonban Helsinki után egy-egy ügyes manőverrel, a záródokumentum egyes szavait annak lényege ellen fordítva, el­lentámadásra indultak az enyhü­léssel szemben. Az enyhülés e három erőfor­rására .tekintve optimistán felel­hetünk arra a kérdésre: van-e realitása ma a fegyverkezés meg­állításának, majd olyan megál­lapodások kikényszerítésének, amelyek a jelenlegi erőegyen­súlyt megtartják ugyan, de egy alacsonyabb szintre csökkentik a fegyverzetet. Innen vezethet az út a lefegyverzés, majd a nagy emberi cél, a fegyverek és há­borúk nélküli viliág felé. Fegyverek és háborúk nélkül is komoly gondjai vannak az. emberiségnek. A világ lakossá­gának nagyobbik fele mindennap éhezik. Kisebbik felér», különö­sen a tőkés országokban és ezen belül is Észak-Amerikában ijesz­tő nyersanyagpazarlás folyik. En­nek és a környezetszennyeződés­nek a veszélyei mellett nem ki­sebb világprobléma a gazdasági fejlődésiben elmaradt és mind­máig akadályozott népek sorsa. Nekik csak a szocialista közös­ség országai segítenek önzetle­nül, de ml is sokkal többet tud­nánk nyújtani, ha nem nehezed­nének ránk a fegyverkezési ver­seny terhei. A stockholmi béke­­kutató intézet adataiból tudjuk, hogy a NATO fennállása óta fegyverkezésre fordított összegek­ből a Földünkön éhező 250 mil­liónyi gyermeket 40 évig el le­hetne látni minden szükségessel. De ugyanakkor — mint azt ma­gának az ENSZ főtitkárának ki­mutatása jelzi — a világ tudó­sainak több mint a fele olyan feladatokon dolgozik, amelyek köz,vétlenül vagy közvetve hadi­célokat szolgáinak. Ezért az em­beriség egyetemes érdeke, hogy a Józan ész felülikerekedjék. Mint Kádár János elvtárs mondta, alig néhány .napja a Központi Bizottság ünnepi ülésén: „Pár­tunk é9 a magyar nép bíz.ik ab­ban, hogy ... az. enyhülésért küz­dők erőfeszítését siker koronáz­za, hogy végiképp el lehet torla­szolni egy új világháború útját és a viharos századok után bé­késebb 'korszaknak nézhetünk elébe.” Ebben az, ünnepi beszédben ugyanaz az elhatározottság fogal­mazódott meg, mint amely pár­tunk és kormányunk mindenna­pi tevékenységét jellemzi a nem­zetközi kapcsolatokban: feliépé­békekongresszus seink a nemzetközi színtéren szolgáljanak a béke és a társa­dalmi haladás javára. Nemzeti ügyünk és internacionalista el­veink együttes szolgálatát jelenti az, hogy hűséges szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, a szo­cialista országok közösségének, szilárd tagjai a biztonságunkat és függetlenségünket garantáló Varsói Szerződésnek. Külön kiemelem szolidaritásun­kat a hős vietnami néppel, amely oly hosszú és oly sok áldozatot követelő háborús időszak után most a békés építés rövid éveit megtörő újabb támadásoknak van kitéve — ezúttal a kínai vezetés részéről. A magyar kommunisták — együtt a többi hazafival, más társadalmi szervezetek tagjaival és eltérő világnézetű honfitársa­­irtkkal — kezdettől tevékeny résztvevői voltunk, s leszünk ezután is a békemozgalomnak. Miként a hazai mozgalmak, úgy kormányunk is minden alkalmat és lehetőséget megragad, ha hasznos lépéseket tehet a bizal­mat és együttműködést előmoz­dító nemzetközi atmoszféra javí­tására. Munkásosztályunk egyetértő támogatása, egész népünk bi­zalma nagy erőforrásunk a ha­zai. problémák megoldásában Nemzetiközi fellépéseink sikerét pedig itthoni munkánk eredmé­nyei adják. A Magyar Népköz­­társaság helyzetét elemezve pár­tunk Központi Bizottsága a kö­zel múltban a szocialista építés egész időszakát áttekintette, ápri­lisban pedig a XI. kongresszus óta eltelt három évét. Mindkét elemzés azt mutatta, hogy — kri­tikusan számot vetve tévedések­kel, hibákkal és nehézségekkel is — hazánk társadalmi fejlődésé­nek mérlege pozitív. Szocialista építőmunkánk eddi­gi eredményeként népgazdasá­gunk szilárd és jelentős termelő­alapokat hozott létre. Ezek adták a lehetőségeket, hogy a dolgozó lakosság életszínvonala az elmúlt időszakban számottevően emelke­dett; ezekre a meglevő alapokra támaszkodva dolgozhattak ki gaz­dasági és kormányzati szerveink, fogadhatott el a párt Központi Bizottsága olyan gazdaságpoliti­kai programot, amely a világgaz­daság negatív hatásainak ellen­­súlyozására és a további rugal­mas alkalmazkodásra képessé te­szi vállalatainkat és szövetkeze­teinket. De mindig hangsúlyoz­tuk: ehhez meg kell tanulnunk célszerűbben felhasználni erőfor­rásainkat; a további fejlődés fel­tétele az, hogy jobban gazdálkod­junk anyaggal és energiával, üze­mi épületekkel és termőfölddel, gépekkel, eszközökkel, de minde­­nekfelett az emberi munkával. Ezeknek határozott érvényesíté­sét most már nem halogathatjuk. A mai korszak kevesebb egyéni áldozatot kíván, mint a 30 év előt­ti indulás. De azt változatlanul megkívánja a társadalmi fejlő­dés, hogy kellő számban legye­nek olyan emberek, akik abban a szellemben élnek, dolgoznak, amely a közösség javát szolgálva keresi az egyéni boldogulást. Ezek közé tartoznak Önök, a bé­kekongresszus küldöttei Is. Ezért tekinthetünk bizakodóan a közeli és a távolabbi jövő elébe. Állam­polgáraink reménykedve tekinte­• Kovács Bél». »I Országos Béke­tanács főtitkára. nek a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének minapi nyilatkozatából kicsendülő új békekezdeményezésre. E nyilatko­zatból optimizmus sugárzik, azt realitás jellemzi. Széles lehetősé­geket kínál a béke, a haladás, az enyhülés erőinek konstruktív együttműködésére, a fegyverkezés megfékezésére pedig kölcsönösen elfogadható programot ajánl. A Magyar Népköztársaság kész­séggel csatlakozik ehhez a közös nyilatkozathoz, népünk teljes tá­mogatását maga mögött tudva, kormányunk tevőlegesen fogja szolgálni a benne foglaltak valóra váltását. A békemozgalom minden hívé­nek erőt, sikert kívánok ehhez a szép, emberi, nemes harchoz, ha­zánkért, az emberiségért, gyerme­keink jövőjéért — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Benke Valéria. A IX. magyar békekongresz­­szus — Szalay Zsolt budapesti küldöttnek, a Magyar Rádió hír­szerkesztősége rovatvezetőjének indítványára — állásfoglalásban erősítette meg Vietnam népe iránti szolidaritását. „A IX.^ magyar békekongresz­­szus küldötteit, az egész magyar népet mély aggodalom tölti el amiatt, hogy ismét sorozatos pro­vokációk veszélyeztetik a Vietna­mi Szocialista Köztársaság sokat szenvedett népének függetlensé­gét és békéjét. A magyar társadalom Vietnam mellett volt az imperializmus el­len vivott harcában, s mellette van most is, amikor szocialista hazáját építi és védi” — hangzik az állásfoglalásban. Darvas István, a szerkesztő bi­zottság vezetője ismertette a IX. magyar békekongresszus ál­lásfoglalás-tervezetével kapcsolat­ban elhangzott észrevételeket. A módosításokkal a küldöttek egyetértettek, s a dokumentumo­kat egyhangúlag elfogadták. Hantos Jánosnak, a jelölő bizott­ság vezetőjének indoklása utána kongresszus küldöttel megválasz­tották az új 287 tagú Országos Béketanácsot. Az ezt követő szü­net Ideje alatt megtartotta első ülését az újjáválasztott Országos Béketanács. s megválasztotta tisztségviselőit. Az ismét összeülő kongresszust Hantos János tájékoztatta a tes­tület döntéseiről. (Folytatás a J. oldalon) Befejeződött a IX. magyar Szombaton az Or­szágos Béketanács beszámolójának vitá­jával, hozzászólások­kal folytatta munká­ját az Országház kongresszusi termé­ben a IX. magyar békekongresszus. Az elnökségben foglaltak helyet; Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bi­zottságának elnöke, Sarlós István, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai; Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnök­­helyettese, valamint politikai, társadalmi és kulturális éle­tünk más, ismert személyiségei, a termelőmunka élenjáróinak képviselői. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom