Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-18 / 272. szám

, I 1978. november 18. • PETŐFI NÉPE Ä 3 TÖRVÉNYEK HAT NYELVEN Két és fél millió képviselő Hamarosan hazánkba látogat a jugoszláv szövetségi parlament magas szintű küldöttsége. A két szomszédos szocialista ország ba­ráti kapcsolatainak fejlesztésé­ben jelentős szerepe van a tör­vényhozások közötti jó viszony fejlesztésének. A jugoszláviai képviseleti rend­szert a négy esztendővel ezelőtt elfogadott alkotmányrefórmrfial hozták létre. Arra törekedtek, hogy a szocialista demokratiz­mus jegyében a dolgozók jelen­tős tömegeit bevonják a köz­ügyek intézésébe, s lehetőséget adjanak a különböző helyi érde­kek egyeztetésére. Erre — hang­súlyozzák Jugoszláviában —, el­sősorban azért van szükség, mert a balkáni szocialista or­szágban számos nemzet és nem­zetiség, etnikai csoport él, akik a szövetségi rendszerben jelen­tős autonómiával rendelkeznek, s így érthetően arra törekszenek, hogy az egyes területek között meglevő fejlettségi különbsége­ket kiegyenlítsék. Ismeretes, hogy például Szlovénia Közép-Európa legfejlettebb ipari körzetei közé tartozik, míg a főleg albánok lakta Koszovo jelentős mérték­ben elmaradt a jugoszláv átlag­tól is. A- 1971-es alkotmányreform alapeleme az ún. ,.küldött-rend­szer" bevezetése volt. Ennek lé­nyege, ahogy azt a TANJUG cikkszolgálata ismerteti, az, hogy a dolgozók munkahelyeiken, il­letve lakóhelyeiken küldöttséget választanak, amely képviseli őket a döntéshozatal különböző szintjein. A helyi tanácsok kül­döttei pedig a tartomány, tag- köztársaság, 'illetve a föderáció törvényhozásának kamaráiban képviselik az adott terület lakó­it, az ipar, a mezőgazdaság dol­gozóit. Jugoszláviai források szerint az idén tavasszal a 22 millió állam­polgárból 2.5 millió küldöttet vá­lasztottak a különböző vezető testületekbe. A választás végső fázisában került sor azoknak a küldötteknek a kijelölésére, akik a képviselőház két házának a Szövetségi Tanácsnak és Köztár­saságok és Tartományok Taná­csának tagjai lettek. A sajátos jugoszláviai fejlődés velejárója, hangsúlyozzák déli szomszédaink, hogy az érdekek egyeztetésére kell törekedni. „A gyakorlat azt bizonyítja, — írja a TANJUG kommentátora —, hogy a problémákat nem lehet egy­szerű többségi szavazással meg­oldani. Világos, hogy ez az út elég bonyolult, sőt költségesebb is a korábban alkalmazottnál, de ma ezt tartják a jugoszláv fö­deratív rendszer alapjának Érdekességként megjegyzendő, hogy a soknemzetiségű ország minden szövetségi törvényét és képviselőházi határozatát szerb- horvát, szlovén, macedón, ma­gyar és albán nyelven adják ki, s ezeket a nyelveket hivatalosan is használják a belgrádi parla­mentben. (KS) Új tanácstag Jakabszálláson Huszonkét éves, és tanácstag. Méghozzá egy olyan körzetben, ahol egymástól távol- eső tanyákon 45 csa­lád él; főként koro­sabb emberek, olya­nok, , akik közül a legfiatalabb is vagy 15 évvel idősebb, mint Darányi Margit. Ö a jakabszállási 33-as körzet újonnan megválasztott ta­nácstagja, aki egy­úttal a legfiatalabb' tanácstagnak is vált­hatja magát. Az októberben megtartott időközi választáson vala­mennyi választója igennel szavazott, ami egyértelműen azt jelenti, nagyon bíz- . nak benne. — Szinte vala­mennyinket szemé­lyesen ismerem, hi­szen nem is olyan régen még magam is közöttük éltem. Lá­tom a nehézségeiket, ismerem a tanyai emberek gondját, ba­ját és igyekszem se­gíteni rajtuk. A tanácstagi munkáról, a fel­adat sokrétűségéről és ezzel együtt — nem titok — a sok utánjárás­ról van némi tapasztalata. Ha nem is a saját tevékenységén * f keresztül, de közvetlen közelről, ugyanis az édesapja is tanácstag volt. — Nem félt a feladattól, nem érezte úgy, hogy túl nagy fába vágja a fejszéjét? — Ha Jakabaszáíllásért kell dolgozni, azért, hogy a község fejlődjön, előrelépjen, akkor szí­vesen vállalom a munkát. Kü­lönösen, hogy apukámmal is meg­beszéltem, és ő biztatott. Azt mondta, ha ő is most kezdené, szintén elvállalná. Darányi Margit munkahelye Kecskeméten, a Vidia Kereske­delmi Vállalat, ahol kereskedel­mi előadó. Itt lett szakmunkás, innen végezte él levelezőn a szakközépiskolát, és innen akar ’újra tanulni, mégpedig a felső­fokú áruforgalmi vezetői isko­lán. Három évig volt egy arany­koszorús szocialista brigád veze­tője. , A fentebbi sorok mutatják, hogy a vállalatnál már bizonyí­tott a fiatalsága ellenére is ko­moly, megfontolt kislány. Ugyan­ezt várják tőle azok az emberek, akik megválasztották, akik bíz­nak benne. Hogy nem alaptala­nul, az kiderül a fiatal tanács­tag jövőre vonatkozó terveiből.-- Bár az eskütétel, a beikta­tás 30-án lesz — mondja Margit — de megoldandó feladat már most is van. Mintegy húsz tanya lakói kérték, hogy vezessék be hozzájuk is a villanyt. Nagyon fontos, hogy javítsunk a bolt áru­ellátásán, ahol főként az élelmi­szerek mennyisége kevés és vá­lasztéka szűkös. A vendéglátó egységeket is tisztábbá, kulturál­tabbá, vonzóbbá kell tenni. V. T. A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Az utógondozás helyzete A Minisztertanács csütörtöki ülésének napirendjén szere­pelt az, Igazságügyi Minisztérium előterjesztése is; témája a szabadságvesztésből szabadultak utógondozásával kapcsola­tos. Az utógondozásról legutóbb 1975-ben született törvényerejű rendelet: az elmúlt időszak ta­pasztalatainak elemzése tehát fon­tos és időszerű volt. Sok korábbi esztendő tapasztalatainak isme­retében, méltán állapíthatták meg akkor, hogy a bűnözés csökkenté­séhez nemcsak a hatékony és dif- ierenciált büntetéskiszabás szük­séges — ennél többre van szükség. Feltétlenül módot kell találni ar­ra. hogy a büntetésüket letöltő személyek megfelelő segítséget, támogatást — sőt, visszaesők is lévén közöttük —, esetenként fel­ügyeletet, ellenőrzést kapjanak a társadalomba történő „visszail­leszkedéshez”. E gondoskodási formák együttese: az utógondo­zás. 1975-ben kidolgozták az új, egy­séges irányítású utógondozási rendszer alapelveit, 1976. január l-én pedig hatályba lépett az új szervezet. A rendelet értelmében a bíróságokra hárul az utógondo­zás állami irányítása és összefo­gása. Felelősségteljes feladatokat kapott rajtuk kívül több társadal­mi szervezet, gazdálkodó szerv, és természetesen a rendőrség is. Jelenleg már 39 — úgynevezett hivatásos pártfogó — dolgozik a megyei bíróságokon: pedagógus, pszichológus, illetve jogász 'kép­zettségűek. Munkájuk jól szolgál­ta az utógondozás teljesebbé és hatásosabbá tételét. Rajtuk kívül a rendőri és a tanácsi szervek — sajátos eszközeivel pedig a bün- letésvégrehajtás intézményháló­zata — sokat tett a szabadultak munkába állításáért, szociális kö­rülményeik rendezéséért, ahol szükséges, ellenőrzésük hatékony­ságáért. A munka, az utógondozás mér­tékére érdemes néhány számada­tot is idézni. 1976-ban 449. 1977- ben már több mint ezer, az idén, első félévben pedig hétszáznál több, börtönből szabadult fordult a hivatásos pártfogókhoz; mun- kábaállás, munkásszállón való el­helyezés, szociális segély ügyében. A tanácsokkal karöltve sok ilyen gond megoldásában segédkeztek hatásosan a pártfogók. Á koráb­ban már többszörösen büntetett szabadultak esetében — természe­tesen — elrendelik a bíróságok a pártfogó felügyeletet, sőt eseten­ként bizonyos magatartásbeli sza­bályokat is kötelezővé, ellenőr­zendővé lesznek. (Bírói , dön­tés szerint a kötelező munka és letelepedés helyének meghatáro­zása, nyilvános helyek .látogatásá­nak tilalma, pl. iszákosoknál, aki­ket az ital vitt a bűnbe slb.) Ki­épüli és ugyancsak hatásosan te­vékenykedik a 3500 íős társadal­mi pártfogói hálózat is. Ami az utógondozás sikerét, a tevékenység jó „hatásfokát" bizo­nyítja: a felügyelet álá helyezet­teknek mindössze 15 százaléka követett el azóta bűncselekményt. (Elsősorban az italozók, alkoho­lista életmódot folytatók!) Ami a továbblépést illeti: a cél a szervezet bizonyos mérté­kű továbbfejlesztése. Több mód­szert vet fel e vonatkozásban az előterjesztés: a többi között pél­dául azt, hogy célszerű bővíteni a hivatásos pártfpgók tevékenysé­gi körét, oly módon, hogy kiter­jedjen esetenként a kisebb bűnt elkövetőkre, tehát azokra is. aki­ket a bíróságok próbára bocsátot­tak. Hasonlóképpen indokolt a feltételesen szabadon bocsátottak pártfogó felügyelete is, együttmű­ködve a rendőri szervekkel. A fej­lesztéssel kapcsolatos tervek a későbbiekben a büntetésvégrehaj­tásról szóló új tvr-ben kapná­nak helyet. Célszerű kialakítani az új jogszabályban a hivatásos pártfogók és az egészségügyi in­tézmények közötti szervezett együttműködés rendszerét is. wmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmMMMMmM Vendéglátók jó híre Csaknem két évtizedes, az újság­író-szövetségek által kezdemé­nyezett kapcsolata van szerkesz­tőségünknek a lengyelországi Poznanban megjelenő Glos Wiel- kopolski szerkesztőségével. A tör­ténelmi lengyel—magyar barát­ság szép példája él tovább ebben a kapcsolatban, így éreztük mind­annyiszor, amikor az évenkénti újságírócserék során egymás munkájával, megyéivel, városai­val ismerkedtünk. Talán kötetek­re tehető már az a sok riport, tu­dósítás, amely megjelent kölcsö­nösen lapjainkban. Lengyel kollé­gáink ezen túlmenően is mindig elismeréssel szóltak a megyében mindenütt tapasztalható szívélyes és baráti fogadtatásról, a tartal­mas programok hasznosságáról, és a vendéglátásról is, amelyet mindannyiszor a szálláshelyhez, a kecskeméti Aranyhomok-szálló- hoz is kapcsoltak. Ez a jó véle­mény most csorbát szenvedett. Hiába követtünk el mindent, hiá­ba szerveztük az egyébként zök­kenőmentes, a korábbinál is gaz­dagabb programot, egy csekély­nek tűnő tévedés következményei tönkretették a jó hangulatot, el­rontották a kialakult kedvező ké­pet. ’ Adminisztratív hibából a szál­lodai megrendelést egy nappal rövidebb időre állította ki az ügy­intézőnk. Ennek következményeit azonban már csak akkor észlel­tük, amikor a tervezett elutazása előtti napon közölték a vendéggel, és a megrendelést végző kiadó­hivatalunkkal, hogy aznap u len­gyel újságírónak el kell hagynia a szállodai szobát. Arra a napra még fontos programot szervez­tünk, amit nem akartunk lemon­dani, ezért a vendéget azzal indí­tottuk útnak, hogy legyen nyu­godt, rendezzük a szálláshelyet. Ügy gondoltuk, hogy végső eset­ben fizetővendég-szolgálatot ve­szünk igénybe egy éjszakára. De bíztunk a szálloda vezetőinek jó­indulatában és leleményességé­ben is. Naiv elképzelés volt. Tíz évvel ezelőtt még a vendég, ha maradni akart, mert üzleti ügyei úgy kívánták, vagy nem kapott repülőjegyet, meghosszabbította a tartózkodást, ez ellen senki sem emelt kifogást. Manapság —‘ a fellendült turizmus és a szűkös szállodai kapacitás következtében — ilyen esetben egyszerűen kite­szik a vendég szűrét. Állítólag — ezzel védekeznek a hotel vezetői és beosztottjai — így van ez nem­csak nálunk, de az egész „fejlett” világban. Nekünk, s lengyel új­ságíró barátunknak minden eset­re még nem volt ilyesmiben ré­szünk. Ez esetben pedig az történt, hogy hiába fordultunk fűhőz-fá- hoz, az IBUSZ-hoz, az. idegenfor­galmi hivatalhoz, a COOP- TOURIST-hoz, senki nem tudott szobát adni. Kecskemét a konfe­renciák városa lett, amióta szép és reprezentatív termekkel rendel­kezik, de sajnos, a szállodai hely­zete még a korábbi, csendesebb időszak szintjén és színvonalán vesztegel. Most is minden zugot kiadtak az idegenforgalmi szer­vek. A szállodában ugyan meg­ígérték, hogy átszólnak, ha netán valaki nem érkezne meg és ma­radna üres szoba, de az értesítés nemleges volt. Délután már utol­só kísérletként Budapestre te- lexeztünk, ahol a Pannónia szer­viz (szobafoglaló szolgálat) közöl­te: a Volga Szállóban tudnak szo­bát adni vendégünknek. Most már csak járművet kellett szerezni és irány az Aranyhomok Hotel, ahol közölték, hogy a lengyel újságíró csomagját a portán átveheti. A vendég pakkját szomorúan és felháborodással álltuk körül. A bőröndbe az apróbb holmikat és könyveket dobálta be a „szak­értő” szállodai személyzet, az öl­töny és egyéb ruhanemű egy ki­sebb csomagban volt megtalálha­tó. begyömöszölve, összegyűrve, használhatatlan és felismerhetet- len állapotban. Amikor a portán az igazgató, vagy helyettese után tudakozódtunk, közölték, hogy már hazamentek, mert lejárt a munkaidejük. Nem akadt felelős megbízott „chef” — főnök —, aki ott, rögtön rendelkezésünkre állt volna ez ügyben, elnézést kérve a vendégtől a minősíthetetlen eljá­rásért. Tapasztalataink arról győztek meg bennünket, hogy az Arany­homok jó hírének nem használt az utóbbi időben megnövekedett forgalom. A vendégekkel való bá­násmód eldologiasodott, gépiessé, személytelenné vált, s ami a leg­inkább aggasztó, a szállodai ve­zetés az említett módszert rend- jénvalónak és természetesnek tartja. Mi azonban bízunk abban, hogy a nevére is adó Hungar- hotels (Hungária Szálloda és Ét­terem Vállalat) megtalálja a mód­ját, hogy a lengyel újságíró vé­leményét, melyet az itteni szállo­dai viszonyokról formált — s egy ide le nem írható jelzővel is ille­tett — legalább részben enyhít­se. Ebbéli szándékuk véghezvitelét szeretnénk megkönnyíteni az alábbi címmel: Zdzislaw Kand- ziora, Poznan, ul. Grund-Waldzka 19., Glos Wielkopolski. A magunk részéről beérjük annyival, ha választ kapunk a kö­vetkezőkre: 1. Az ilyen kényszerhelyzetben miért nem tudják a vendég hol­miját egy lezárt szekrényben gon­dosan elhelyezve — fogasra akasztott öltöny stb. — kulturált módon megőrizni ? 2. Nem tartanák politikusabb eljárásnak, minden helyfoglalási „nyomás” ellenére, egy-két szobát fenntartani azoknak, akik a szál­lodai tartózkodásukat kénytelenek — hiszen senki sem szórakozásból teszi ezt — meghosszabbítani? 3. Nem gondolják-e, hogy az „egykaptafára” elv helyett talán mégis elkelne valami differen­ciálás? 4. Nem volna itt az ideje egy kis szemléletváltoztató és gyakorlati továbbképzésnek az Aranyhomok házatáján? Érdeklődéssel várjuk válaszu­kat. F. Tóth Pál A múlt és jelen romantikája Le Corbusier, a XX. század épí­tészetének atyja „trubadur-újság- íróknak” nevezte azokat a zsurna­lisztákat, akik a sajtó hasábjain újra és újra megéneklik a régi városok és régi vidékek poézisét, miközben gondosan kerülik a je­len gondjait, hallgatnak az urba- nízmus „törvénytábláiról”. Ho­lott arról kellene írniuk, a város­építésben hogyari lehet orvosolni az idő rombolását, hogy ne ve­szítsék el formájukat, hangulatu­kat. A jelen kérdése: milyen lesz a holnap? Sikerül-e megőrizni a műemlék-együttesek antik fényű romantikáját, nem fojtja-e majd el az otrombán föléjük magasló új városrészek gyűrűje? Budapest, Sopron, Eger, Pécs, Kőszeg, s az ország többi „négy- dimenziós városainak” térbelisé­gén kívül, létükben fontos meg­határozó a történelmet jelentő idő. A különböző korú és stílusú zárt sorban álló épülettömbök, a barokk, gót, reneszánsz hangula­tot vegyesen árasztó utcák har­móniáját nem bonthatják meg a foghij-beépítések. A műemlékek közé beékelődő új házak nem vál­toztathatják meg az utcavonala­kat, a magassági arányokat. Hóm- ( lokzatuk belesimul a környezetbe. A ma építészete mértéktartó, hagyja érvényesülni a múlt örök- « ségét, építészeti értékét, de sze­rencsére hiányzik belőle a koráb­bi évek íoghíj-beépítéseire irá­nyuló jellegtelen alázat. Egyszerű eleganciájával erpeli ki a klasz- szikus stílusok tisztaságát, emel­lett azonban nem halványul sa­ját szépsége, a formák könnyed játéka: a fa, az üveg és a nyers­beton összhangja. Képriportunk a múlt és jelen romantikáját idézi a budapesti Várnegyed építészetében. II. A. • Klasszikus környezőbe is harmonikusan beilleszkedik az új Hilton- szálló. • Hangulatos lakóház a Tárnok utcában. • A Szentháromság tér sarkán levő lakóház, — alul az Amphora boltja. • A Fehér Galamb vendéglő épülete. (Hauer Lajos felvételei — KS.) M V J

Next

/
Oldalképek
Tartalom