Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1978. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Lagzikészítő Szép, szép — őszi ködben is a természet, de azért.. . Mikor ju fél napot furikázott már az em­ber „föntről-lenek” a megyében, csak egyhangúvá válik. De amikor Érsekcsanádra Ba­ja felől beszaladva, a gátmagas­ságban húzódó betonúiról meg­pillantottuk a „jelenetet", mint­ha meseszínpad elevendett volna meg előttünk — a ködös határok után. Se fotós, se riporteri kíván­csiságunk nem állta meg, hogy akár a lábatlankodást is vállalva, ne „hozzunk haza” néhány vidám jelenetet erről a Dózsa György utca 13. sz. alatti portáról. Ahol — miért is ez a máris vigasságos sürgés-forgás? — Lakodalom lesz holnap. A fiunk házasodik. — Igazít el ben­nünket vidor büszkeséggel a köp­cös házigazda, Fuszenecker Jó­zsef. S nemcsak, hogy virgonc örömmel biztat fel bennünket, fényképezzünk csak, amennyi jól­esik, hanem feltételét is tudtunk­ra adja. — De addig innen el nem me­hetnek, amíg meg nem tisztelik asztalunkat... S nem esznek, amennyi szintén jólesik... — szögezi le. Hiába a szabódás, hogy „hiszen nem azért jöttünk, meg nemrég ebédeltünk Baján”, — nem alkuszik. — Csak nem akarnak megsérteni egy öröm­apát?! ' — Meg az örömanyát... — Kormányozna máris a szabad­ban terített asztalhoz Fuszenecker Józsefné. Csupán annyi engedményt si­kerül kicsikarnunk a szívélyes há­zaspártól, hogy előtte „hadd dol­gozzunk meg” a vendégelésért. — Rendben van, kérdezzen, de aztán meg ne vessék szerény ét­keinket! — Áll az „interjú-kötél­nek” az örömapa, aki mellett már egy szép szál fiatalember várja, hogy szólhasson. — Én vagyok a vőlegény ... — Mutatkozik be Fuszenecker Antal. Közli is mindjárt a legszüksége­sebbeket, amik nélkül „nem le­het újságcikk". Kőműves, jelen­leg katona. • „Minőségi ellenőrzés”. *. — A menyasszony? — Fürké­szek körül a fehércselédek zse- nyegő bokrain. Az örömanya el­nézően segít ki tájékozatlansá­gomban. — Ó, hát ő nem lehet itt. Ez a készítő nap, ezt már nem szokás együtt töltenie az ifjú pár­nak se, a két családnak se. Ők most szintén készülnek a nagy napra... — Sükösdön — Magyarázza a vőlegény. A menyasszony Ker- nya Ilona odavalósi. A lagzi „fe­lerészben" itt. Érsekcsanádon zajlik a művelődési otthonban, másrészt meg Sükösdön. a „Fehér akác" vendéglőben. A menetet a vaskúti lakodalmas zenekar kísé­ri majd. Itt 300. ott 150 vendég lesz. S hogy a négyszáz ember kö­zül senki se marad éhen, „garán- ciaképp” soroljunk fel néhány té­telt a menüből. Négy birkát vág­tak itt, s persze sertést is.' Volt „szörnyű ítélet” az „apró marha­nyáj közt”! — Lányok, menyecs­kék, asszonyok keze, mint a mo­tolla. fürgén agyusztálja a ko- pasztott baromfikat. A teknők. • A legszűkebb család. • Mossák a tepsiket. vájdlingok „purgatóriuma" után regimentek sorakoznak belőlük az asztalok során. A férfinép az ud­var másik sarkában a súlyosabb jószágokat henteli. Egy-egy korty a házigazda pirló színű borából csak élesíti szemüket, hogy ké­seik, kezük ügyességével haló po­rában is elégedett legyen a bir­ka... Serénykednek — nők fér­fiak — vagy negyvenen, a meg- vendégelés sikeréért. — Ma hurka, tepertő, borsos kalács volt ebédre. Magukat is erre invitáljuk. — Vezetne újfent asztalhoz minket a háziasszony. Az étrendet nem is tudjuk pontos jegyzeteléssel végighallgatni. Pap­rikás, sült hús vegyesen, csirke töltelékkel, estére székelykáposz­ta. Meg leves, meg ilyen kalács, olyan sütemény. No. és pörkölt — mert az nem egyenlő paprikással —, négyféle rétes, torták . .. — Illetlen lennék, ha a „stafí- rung" 'leiül érdeklődnék? — Dehogy! Nem titok az — áll rá nem kis büszkeséggel az öröm­apa. — A fiam teljes szobagarni­túrát kap gáztűzhelyet, mosógé­pet, centrifugát, porszívót, sző-- nyeget, szóval nem lesz hiányuk. — A menyasszonyi hozomány? A házigazda tekintetéből nyom­ban kiolvashatom, hogy ez vi­• Volt „szörnyű ítélet" a csirke­nyájban! (Straszer András felvé­telei.) szont indiszkréció volt részemről. — Azt nem tudjuk. Ilyet nem. Gondolom, ott is effélék vár­ják a fiatalokat.. . De most már igazán kerüljenek asztalhoz. És egyenek, igyanak! Ha nem hal­lották volna, a sváb nagyon szí­vesen ad, de csak egyszer kínál. Én pedig sváb vagyok, sose ta­gadtam. Ez a hazám, örömben, bánatban egy vagyok vele, de az őseimet se felejtse el, akik Má­ria Terézia alatt jöttek ide Szilé­ziából. De senki nem is kívánja ezt tőlem... Gyere csak! — szó­lít oda egy újonnan érkezett fia­tal, férfit. — Ő meg az idősebb fiam. Józsi. Két éve nősült. Már egy kisunokám is van. épp 25-én volt a születésnapja. Ahol van ni. annak az apró menyecskének • a karján. — Én vagyok az a menyecske — áll oda a fényképezéshez az asszonyka is. hogy a legszűkebb családot együtt örökítse meg a riporter. — Én tán még ráférek a képre — céloz termetére, és sze­retettel húzódik férjéhez. Azt már az asztalnál kérdezem meg id.' Fuszenecker Józseftől, hogyan emlékszik saját lakodal­mukra? Még a sapkát is meg­emeli tején egy pillanatra. — Hó — azt nem is lehet ehhez hasonlítani . . . Ötvenkettőben volt — lehettek vagy tízen, ott a ha- jos-szentgyörgyi pusztán. Hiába, na, szegények voltunk .. . Ezerki- iencszázhatvannégyben ezt a pi­tinké házat építettük — mutat egy alsóépületecskére —. utána ezt ... — A mai több szobás ház lépcsőfeljárójához sorakoztak fel fotografálásra is. Erre se sok idő volt. mert már szaladt a hírnök a kapu felől. — Meghozták a prémium-sző­lőt! ^ — Hát ezzel most mit csinál­tunk? — tanácstalankodik a csa­ládfő. De csak addig, míg a nép oda nem gyűlik a kocsihoz. Ek­kor csak le kell hajtani a pótkocsi hátulját, aztán a rózsaszín szőlőt rengető műanyagládák kézről- kézre vándorolva haladnak befe­lé. Megy az gyorsan. „Vissza csak nem küldjük!” S még több hely volna, ha a nagykapuban nem áll­na éppen az örömapa, a nyugdí­jas traktoros Zsigulija. ... Hiába no — ha egyszer a „gondok” így összejönnek. Tóth István PANORÁMA Az öröklődés nyomában Valamely élőlény genetikai in­formációi kémiailag azonos típusú anyaghoz, az ún. dezoxiribonuk- lein-savhoz (DNS) kötődnek. A parányi, csak mikroszikóppal lát­ható kékmoszat és az elefánt öiöklődési anyaga igen hasonló egymáshoz, a különbség a DNS-en ' belüli elrendeződésben, a struk­turális tulajdonságokban keresen­dő. Az ötvenes évek közepétől 20 esztendő telt el azzal, hogy' a DNS szerkezetét, működési mechanizmusát igen széles körű vizsgálatoknak vetették alá a tu­dósok. De már kezdettől fogva szüntelenül jelentkezett az a vágy, hogy a DNS összetételét mesterségesen olyan módon meg­változtassák, amely az ember számára előnyös genetikai tulaj- cjoriságok kialakulásával járna. A hetvenes évek közepétől si­került először valódi génmanipu­lációt végezni. Elkülönített DNS- hez idegen DNS-darabkát fűztek hozzá, majd visszavitték a gaz­dasejtbe. Áz összekapcsolt DNS képes volt megkettőződni, bele­értve a bevitt idegen DNS-t is. Ily módon a gazdasejten belül olyan anyagcsere-folyamaitok is megindultak ami korábban nem volt jellemző az adott élőlényre. Az eddigi eredmények látszólag igen „szerények”. Ez a nagyon szerény eredmény azonban korszakalkotónak számít. Bebizonyosodott az elvi lehető­ség a különböző DNS-darabok összekapcsolására. Mivel az egyes éiúlények genetikai intformációt hordozó anyagai igen hasonló fel­építésűek, ezért ezek az eredmé­• A Bolgár Tudományos Akadé­mia Molekuláris Biológiai Inté­zetének munkatársai elektron- mikroszkóppal vizsgálják a sejt­mag anyagát. nyék univerzálisaik. A genetikai manipuláció korszaka tehát meg­kezdődött, bár szerencsésebben fejezi ki a lényeget a gónillesz- lés elnevezés. Hasonló ugyanis ez a folyamat ahhoz, amikor két magnetofonszalagot „összeillesz­tenek”. összeragasztanak és kü­lön-'külön felvett zenei motívumok a folyamatos lejátszásnál — esetleg — összehangzó dallamot adnak. Ez a munka ma még elméleti jellegű, de már senki sem vonja kétségbe a gyakorlati 'alkalma­zás lehetőségét. Ház cukorból • Kilenc kiló por- és kétszerannyi kockacukrol, több kiló marcipánt és csokoládét használt fel Christian Fischli svájc cukrásztanuló a ké­pen látható ház elkészítéséhez. A munkahelyi elismerés mindenkép­pen biztosított számára, az „alkotás" ugyanis főnöke szállodájának kicsinyített mása. LETT MAGYAR ÚJJÁSZÜLETÉS > 3. A tömegek ereje elsöpri a reakció mesterkedését Több mint játék A Kisgazdapárt Nagy Ferenc vezette jobboldalának igazi arca mindinkább leplezetlen formában mutatkozott meg. Nagy Ferenc a hároméves terv kérdésében hir­telen GYOSZ (Gyáriparosok Or­szágos Szervezete — a szerk.) ve­zetőket hív meg tanácsadóként a Kisgazdapártba. Fellner Alfréd iparbáró pedig így nyilatkozik: „A bankok államosítása a három­éves terv egyik alappillérét in­gatná meg.” A harcot a végletekig kiélezi, hogy a szociáldemokrata jobb­szárny is kiáll a bankok államo­sítása ellen. Saját pártvezetősé­gén belül azt az indokot hangoz­tatja, hogy a .„kommunista kez­deményezéshez nem csatlakozha­tunk, mert az pártunk presztízsét veszélyezteti”. A valóságban per­sze a szociáldemokrata jobboldal elsősorban és mindenekelőtt a magyar nagytőkét védelmezi, mert benne látja a hátvédet ah­hoz, ho'gy a Magyar Kommunista Párt által követett népi demok­ratikus irány helyett a polgári demokrácia irányába terelje a magyar fejlődést. A szociáldemokrata baloldal másként vélekedik: „A Szociál­demokrata Párt elsősorban és mindenekfelett szocializmust akar, és sohasem téveszti szem elől, hogy a Szocializmus útja az államosításon keresztül vezet” — olvashatjuk a Népszava 1947. má­jus 11-i számában. — Ezért volt az, hogy az MKP 1945 utáni el­ső kongresszusán nyomban hatá­rozottan és félreértést kizáró mó­don állást foglalt az egész hitel­ügy államosítása mellett. A párt­vezetőség és a tervbizottság elér­kezettnek látja az időt, hogy az elvileg hangoztatott követelést most már közelebbről megvizs­gálja. Ehhez az szükséges — és mihelyt a hároméves terv előké­szítő munkái befejeződnek, ez meg is történik —, hogy a kér­dést annak jogi, technikai nem­zetközi és egyéb hatásai tekinte­tében behatóan megvizsgálja ... Kedvező visszhangra talál az MKP követelése a dolgozók tö­megei között. Május 21-én a Nem­zeti Parasztpárt vezetősége is ál­lást foglal a nagybankok államo­sítása mellett. Eközben a. szociál­demokrata jobboldal helyzetét egyre tarthatatlanabbá teszi, hogy Csepel és Diósgyőr vasasai, Pécs bányászai és általában a munkás­ság, pártkülönbségre való tekintet nélkül, tömegtüntetéseken fel­sorakozik az MKP követelései mögé. Az állásfoglalást nem lehet to­vább halogatni. Levelek, üzemi határozatok tömege sürgeti a kor­mányt. Diósgyőr dolgozói Nagy Ferenc miniszterelnöknek írják meg, hogy „elkeseredésünk és tü­relmünk végső határán vagyunk". A címzett már nem kapta kéz­hez a munkásság követelését — megszökött! Ezzel a reakció fej nélkül maradt sorai megbomlot­tak. Nagy Ferenc, mint ismeretes, nemcsak az államosítás elől, ha­nem elsősorban az összeesküvés­ben betöltött szerepének leleple­ződése miatt szökött külföldre. 1947. június 16-án, pártközi ér­tekezlet határozta el a bankok ál­lamosítását, és miniszteri biztoso­kat küldött a nagybankok élére. A Magyar Kommunista Párt és a nép megint megnyert egy csa­tát. Más dolog természetesen meg­egyezni, más dolog a megegyezést végrehajtani, amikor még egyes pártokban a reakciónak nagy sza­va van. Az 1947-es országgyűlési választások után ismét joboldali puccskísérletekkel kellett szem­beszállni. Az MKP ezúttal is az építés programjával vívta meg az ütközetet. Szeptember 6-án. a vá­lasztásokat követő héten, a Hősök terén hatalmas tömeggyűlésen is­mertette kormányprogramját. Az első pont így hangzott: „Hala­déktalanul be kell fejezni, még­pedig október 31-ig, a Magyar Nemzeti Bank és a nagy magán­bankok államosítását.” Ismeretes, hogy az építőprog­ramra megmozdult tömegek ere­je elsöpörte a jobboldal akcióit. Október 24-én a Minisztertanács elfogadta a bankok államosításá­ról szóló törvényjavaslatokat, amelyeket nóvember 21-én, ugyanaznap, amikor az Országos Nemzeti Bizottság a Pfeiffer-párt feloszlatását javasolta, az ország- gyűlés is egyhangúan megszava­zott. Ezzel a legfontosabb pénz- intézmények, s velük több mint száz fontos iparvállalat, mintegy 30 000 munkással, az állam irá­nyítása alá került. Ez a kiemelkedő jelentőségű esemény, kapcsolatban a vele egy időben lejátszódó politikai válto­zásokkal, adta meg az alapot ar­ra, hogy 1947. december 10-én, az MKP Politikai Akadémiáján el­hangozhassák : „Magyarország népi demokrácia”. Kőszegi Frigyes Tisza-kutatási szerződés A Magyar Tudományos Aka­démia Tisza-kutató bizottságá­nak munkája szorosan kapcsoló-- dik a természet- és környezet­védelmi feladatok megoldásához, az élővizek tisztaságának megőr­zéséhez. E tevékenység eredmé­nyességének növelésére a na- napokban szerződést írtak alá Újvidéken. Az ottani Állami Egyetem és a Szegedi József At­tila Tudományegyetem közötti együttműködési szerződés kereté­ben a jugoszláv intézmény bio­lógiai intézete, illetve a szegedi intézmény növénytani tanszéke közös kutatási programot dolgo­zott ki. Ezzel kapcsolatban dr. Horváth Imre professzor, a szegedi egye­tem tanszékvezető tanára, a Ti­sza-kutató bizottság elnöke el­mondotta: — A közelmúltban Ungvárona szovjet társintézménnyel kötött hasonló megállapodás és a mos­tani újvidéki szerződés új lehe­tőséget nyit a vizsgálatok haté­konyabbá tételére, mivel azok nemzetközi jelleget öltve a folyó egészére kiterjednek. Kiemelten foglalkozunk a víztárolóknak a Tisza élővilágára gyakorolt hatá­sával, valamint a vízminősége! befolyásoló tényezőkkel. A ter­vek szerint közös hossz-szelvény vizsgálatokat végzünk. A folyó legfelső szakaszáról indulva a kutatók azonos víztömeggel utaz­nak végig a Tiszán alkalmi la­boratóriummal felszerelt hajón. Közben mintákat vesznek és megállapítják, melyik szakaszon milyen kémiai vagy egyéb válto­zások következnek be a víz ösz- szetételében, hol milyen szeny- nyeződések érik a folyót. A má­sik fontos cél a jelenlegi állapo­tok felmérése alapján a termé­szet- és környezetvédelmi fela­datok, továbbá a tá.irekonstruk- ciós tervek megvalósításának elő­segítése. (MTI) A jól ismert és általánosan használt kísérleti módszer szerint a gyorsan áramló levegőnek a közlekedési eszközökre, a nagy építményekre gyakorolt hatását szélcsatornában vizsgálják, kicsi­nyített léptékű modellt helyez­vén el a berendezésben. Hajók esetében a víz az az „élettér”, ahol a jármű mozogni fog, és, amelynek várható hatásait ide­jekorán kell megismerni. Éppen ezért a nagy hajógyárak — még rendszerint a tervezés stádiumá­ban — készülő jármű meghatá­rozott kicsinvítésű, működőképes modelljét is elkészítik, és azt kü­lönleges terhelésnek vetik alá a (kísérleti medencékben, ahol a hullámzásnak, a viharnak min­den fokozata utánozható. A mo- dellpróba felvilágosítást nyújt a legkedvezőbb formaikiképzésről. a hajócsavar tuajdonságairól, a me­netüzemről és a menetteljesít­ményről, vagyis a szerteágazó műszaki problémák optimális megoldásáról. A modellen és a modellben elhelyezett mérőmű­szerek hiánytalanul regisztrálják mindazokat az erőket, amelyek a kísérleti medencében megtett út közben hatnak, így az áramlási ellenállást, a csavarteljesítményt és a fordulatszámot különböző sebességi és merülési értékek mellett. A modellek természete­sen távvezérléssel működnek, ami ma már olyan fejlett, hogy bármilyen bonyolult manőver pontosan végrehajtható rádiópa- rancsok segítségével. A modellek elkészítése persze nem kis ősz- szegbe kerül, de áruk eltörpül a később megépülő nagy hajók ér­téke mellett. A képen látható 1:50 kicsinyí- 1ésű léptékű őrnaszádmodeUt, amely 1080 milliméter hosszú és 174 milliméter széles, egy cseh­szlovák modellező készítette ab­ban a klubban, ahonnan a jár­műmodellezést később hivatásu­kul is választó szakemberek ki­kerülnek. A két hajtóművel ren­delkező: tökéletesen élethű mo­dell távirányító rendszerét is ma­ga a , modellező tervezte és épí­tette meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom