Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. november 17. Épít vagy rombol? • Érdekes módszert honosított me£ Bábolnán Burgert Róbert, a mezőgazdasági kombinát vezér- igazgatója. A nyári gyakorlatos egyetemistákat megkéri, jegyez­zék föl, mi nem tetszik nekik a mezőgazdasági nagyüzemben. Hogy miért? Nagyon örülünk, ha dicsérnek minket, de tanulni a feltárt hiányosságokból, hibákból lehet — így a vezérigazgató. Az állásfoglalás nagyon rokon­szenves, bárcsak mindenhol al­kalmaznák ezt a módszert. Csak­hogy ez elég nehezen valósítható meg. Mert a dicsérettel nincs kü­lönösebb gond. Ha valaki jól vég­zi a munkáját, el is várja, hogy elismerésben részesüljön. Viszont senki sem lelkesedik azért, ha a fejére olvassák, hogy szorgalma­sabban is dolgozhatna. O Ráadásul igen sokan össze­tévesztik a bírálatot a személyes­kedéssel. Részben úgy, hogy ami­kor bírálni akarnak valakit, ak­kor nem tényleges hibáját, rossz szokásait bírálják, hanem som­másan elítélik az egész embert, hogy például nem alkalmas a ve­zetésre. képtelen áttekinteni éle­tünk összefüggéseit, és így to­vább. Pedig köztudott, hogy ál­talában nincsenek csak kitűnő, vagy csak rossz adottságokkal bí­ró emberek. Ezért a bírálat ak­kor célravezető, ha elismerve az illető jó tulajdonságait, rámutat azokra a hibákra, amelyeket az illetőnek kell kiküszöbölnie, ha jobb vezető,' vagy jobb munkás kíván lenni. Mindennek persze megvan a visszája is. Sok esetben a telje­sen indokolt és jogos bírálatot is afféle kukacoskodásnak, szőrö­zésnek vesszük — és ezért nem is fogadjuk komolyan. Ezzel pedig a bírálónak is. magunknak is ár­tunk. A bírálónak azért, merd az effajta magatartással leszoktat­juk a bírálatról, magunknak pe­dig azért, mert továbbra sem fo­gunk megszabadulni rossz szo­kásainktól. Különösen a személyre szóló, tényleges bírálatot mellőzzük többnyire. Mert ha jelentéseket bírálunk, abból olyan nagy baj nem lehet, azért nem haragszik meg senki különösebben. De mit lehet tudni, milyen következmé­nyekkel járhat, ha mondjuk, X-et vaev Y-t kritizáljuk. Hátha „visz- szalő". vagy ha nem ő. akkor egy támogatója. • De nem csupán a személyes, hanem sokszor a hivatalos bírá­lattal is baj van. Gondoljunk csak a minősítésekre. Sokszor elő­fordul, hogy kényelemszeretetből olyan jellemzés kerül a hivatalos, az emberek életútját is befolyá­soló dokumentumba, ami egészen eltér a valóságtól. Szinte automa­tikusan íródnak az olyan meg­jegyzések, hogy szorgalmas, széles látókörű — holott, ha komolyan vennék mindezt, kiderülne, hogy az illető nem is olyan nagyon szorgalmas, a látóköre sem any- nyira tág.... Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy a félig igaz minősí­tések később problémákat okoz­hatnak. Mert hogyan figyelmez­tessük a „szorgalmas” embert, hogy nem ártana, ha már tenne végre valamit? Még azt válaszol­hatja: kérem, én pontosan úgy dolgozom, mint eddig. • A kényelemszeretet, a má­sokkal való összeütközés kivédé­se. az „én is élek, más is hadd éljen” elvének következetes al­kalmazása ideig-óráig lehet “jo taktika, biztosíthatja a nyugal­mas életet. Hosszú távon azonban közönyösséghez vezet, és ez __már aligha használ valakinek. Téve­dés ne essék, nem fejjel a fal­nak rohanó, nem az asztalt csap­kodó emberekre van szükség — mert kinek használ az értelmet­len, átgondolatlan dühből fakadó kritika? Arra azonban szükség van, hogy bátrabban alkalmaz­zuk mindennapjainkban a tár­gyilagos bírálatot — magunk és mások hasznára egyaránt. Hiszen további fejlődésünk egyik leglé­nyegesebb záloga, hogy mind az egyén, mind a társadalom vonat­kozásában lássuk: mit lehetne még jobban tenni. 9 Végezetül hadd térjünk visz- sza a bábolnai módszerre. Bur­gert Róbert szerint a kritikától nem kell félni. Valóban. Hiszen ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy közösség szellemileg képes legyen újra és újra megújítani magát — ami manapság alapve­tő követelmény —. ahhoz igenis kell a kritika. Mert ennek fényé­ben az eredmények is. a hibák is élesebben rajzolódnak ki. És meg­világosodik az út, amelyen érde­mes tovább haladnunk. K. L. A BLÉVISZ export-titka CJ portnyelven szólva: a Bajai Lakbe- ^ rendező. Építő- és * Vasipari Szövet­kezet az élbolyban halad szőkébb hazánk ipari szövetkezeteinek versenyében. Az utób­bi. években bekövetkezett gyors fejlődésen belül különösképp figyelemre méltó az az ütem. ahogyan a tőkés bútorexportját nö­veli. • Ilyen a kész termék. (Tóth Sándor felvételei.) ái’kt nnew — Hogyan lett tőkés exportot gyártó szövetkezet a BLÉVISZ? — ezzel a kérdéssel indult be­szélgetésünk Laky László fő­könyvelővel. — Az évtized legelején az ÁR- TEX Külkereskedelmi Vállalatom keresztül már szállított a bútor­gyártó részlegünk tőkés piacra — kezdte válaszát a főkönyvelő. — Az exporttermelésre akkor még nem voltunk fölkészülve, a kivitt áru mennyisége sem volt nagy. Az 1971-es év mérföldkő szö­vetkezetünk történetében'. Az ARTEX révén akkor kerültünk kooperációs kapcsolatiba a svéd Funn-i-m-ex céggel. Ez az egész szövetkezet fejlődésére kihatott. A tőkés partnertől modern gép­parkot kaptunk, amiért áruval, az áltála rendelt ágyvázakkal fi­zettünk. A termelékeny berende­zések elhelyezéséhez megépítet­tük a Nagy István utcai új üzemet, A beruházást már 1972- ben befejeztük. A kedvező kooperációt 1975- bem bővítettük, és újabb gépe­ket kaptunk az előbbi föltételek mellett. Az együttműködést az idén ismét meghosszabbítottuk. 1982-ig. és már itt vannak az újabb famegmunkáló berendezé­sek. A kezdeti egy-két millióról 1977-re harmincmillió forintra emelkedett, a tőkés exportunk értéke. — Az idén mire számítanak? — A tőkés kivitelünk értéke 40 millió forint felett lesz. Egyébként ez az évünk a jövőt illetően is jól sikerült. Több je- lenlös üzletet kötöttünk. Szep­tember végén rés/.t vettünk a kölni camping- és kertibútor­vásáron. ahol harminckilenc or­szág 1874 cége kínálta a termé­keit. A hazai kiállítók közül mi kötöttük a legnagyobb. I millió 200 ezer márkás szerződést, ét- kező-pincegarnitúrák szállítására az NSZK-ba. Október,ben a szintén NSZK- bel-i Steimhoff céggel hétezer- kétszáz fotel gyantásában álla­podtunk meg. az idei utolsó ne­gyedévre. A szövetet a megren­delő adja a termékhez. •. Jövőre 30—40 ezer darabos megrendelés­re számíthatunk, mert a partner növelni akarja a mennyiséget. Ehhez a termeléshez új szabász- műhelyt. létesítettünk. Ez az első kárpitozott tőkés # exportunk, s természetesen sikerként könyvel­jük el. • Az Angola típusú fotelt, amelyből kanapé is összeállítható, október elején kezdték gyártani. Képünkön a fa vázakat készítik. Meg tudtunk kapaszkodni az angol piacon is. Huszonöt-har­mincmillió forint értékben írisz típusú kerti garnitúrát szállítunk oda jövőre. A következő eszten­dőben egyébként a bútoripari részlegünk terve 150 millió forint lesz. A tőkés exportunkkal sze­retnénk megközelíteni a 100 mil­liót. Ennek a tervnek a megvaló­sításában már a szövetkezet új nemesnádudvari üzemére is szá­mítunk. amely jövőre kezdi meg a termelést, A HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat közve­títésével kapott megrendelésekre az új üzem kerti és pincegarni- tórákat gyárt majd. Baján a ké­sőbbiekben az ágyvázak és a kárpitozott termékek előállítása folyik. A BLÉVISZ három rész­legének együttes tetve 1979-ben 280—300 millió forint lesz. — Mi a titka annak, hogy a szövetkezet a szintén jelentős szocialista bútorexportja mellett ilyen mértékben tudja növelni a tőkés szállításokat? — Titokról nincs szó. Ügy dol­goztunk, hogy a külkereskedelmi vállalatok fantáziát láttak a szö­vetkezetben és üzletkötésekhez .segítették. Ezután már rajtunk múlt. hogy megfelelünk-e a mi­nőségi követelményeknek, és be­tartjuk-e a határidőket. A part­nerek bizalma döntően ettől a két dologtól függ. Természetesen nálunk sem ment és megy minden abszolút zökkenőmente­sen. de a követelményeknek ele­get tudtunk tenni. — Kockázatvállalás? — A vezetőség olyan irányba vitte a szövetkezetét, amely össz­hangban volt a népgazdaság ér­dekeivel és az ágazati elképze­lésekkel. Hat év alatt 60 millió forintot, költöttünk a tőkés ex­portot bővítő beruházásokra. A hiitelfölvétel kockázattal jár. De erre szükség volt. mert a vezető­ség kezdeményező-vállalkozó kedve önmagában 'kevés lett vol­na az exporttermeléshez. A koc­kázatot egyetértéssel vállalta mindig a kollektíva, miután a tagságot részletesen tájékoztattuk az elképzelésekről. ! Kockázatvállalás egyébként in­kább csak egy-egy üzleti kapcso­lat kezdetén áll fönn, amikor még az új termék gyárthatósá- ga és jövedelmezősége nem tel­jes mértékben ismert. Arra tö­rekszünk, hogy olyan exportter­mékeiket gyártsunk, amelyek gaz­daságosak nekünk és a népgaz­daságnak is. Jelenleg egy nyugat­német márkát átlagosan 16 fo­rintért termelünk ki. A. Tóth Sándor HÁZUNK TÁJA Az új bor kezelése A mustból a borélesztők hatá­sára bor képződik, vagyis a must cukortartalma átalakul alkohol­lá. Az újborban keletkezett al­kohol lecsökkenti a különböző mustalkotórészek oldhatóságát, ezért azok részben kiválnak, és fokozatosan leülepednek. A különböző kicsapódó, illetve leülepedő anyagokat borseprőnek nevezzük. A seprő a leülepedése során a bort mintegy megderíti, megtisztítja. Ez a folyamat vi­szonylag gyorsabb, ha a szőlő egészséges volt. és a mustot er­jedés előtt kóneztük. Az újbor eleinte „élesztős”, a benne levő széndioxidtól csípős, sajátos ízű. A magára hagyott újbor nem tudja megőrizni egész­ségét, ezért bizonyos művelete­ket mindenképpen el kell végez­nünk; ilyen fontos pinceművelet a fejtés. A seprő leülepedése után. amikor a bor nagyjából megtisztult, feltétlenül fejtsük le. Az első fejtési idő az erjedés után körülbelül 30—60 nappal van. A lágyborokat korábban, a savas borokat későbben fejtsük. Általában a túl kései fejtés min­dig nagyobb hiba, mint a korai. A bor szebben fejlődik, ha a fejtés során a levegőből bekerülő felesleges oxigént kén­nel lekötjük, ha kénezett hordó­ba fejtünk, így a káros mikroor­ganizmusokat (baktériumokat) is elpusztíthatjuk. Legegyszerűbb pinceművelet az A szüret végeztével a must, majd a bor kezelése a további teendő. Nem szabad azonban elhanya­golni a szőlőtőkékkel kapcsolatos feladatokat sem. A lehullott le­veleket, fertőzött termésrészeket gyűjsük össze, és égessük el. Ha erre nincs lehetőség, akkor gyűjt­sük egy kupacba, és locsoljuk le Novenda 1,5 százalékos szerrel. F.zzel a szőlőorbánc. a fakórotha- clás következő évi fertőzési lehe­tőségét csökkenthetjük. A lehul­lott leveleket növények takará­sára felhasználni nem lehet. Eb­ben az időszakban kell gondos­kodni a hiányzó tőkék pótlásáról. 9 Bormintavétel a pincében. úgynevezett nyílt fejtés, amikor a lefejtendő bort nyitott edé­nyekben fogjuk fel, és új, az — előzőleg 'gondosan kénezett — hordóba az akonanyíláson át öntjük be. Az első fejtés után a viszony­lag tiszta bor zavarossá válhat, de ez néhány hét alatt letisztul. Amikor a színbort lefejtettük a hordóból, a seprőt kiöntjük, s a hordót tiszta vízzel kimossuk. A további fejtést ezután szük­ség szerint végezzük, a második fejtésre április—május hónapok­ban, a harmadik fejtésre szep­tember hónapban kerülhet sor. Erre a célra legalkalmasabbak a kétéves I. osztályú gyökeres vesszők vagy gyökeres oltványok. Ne feledjük, hogy csakis fagy­mentes napokon és fagymentes talajba ültethetünk. Adottsá­gainktól függ, hogy lyukakba, vagy gödrökbe telepítünk. A lyu­kakba telepítésnél a gyökeres vesszők és gyökeres oltványok tialpgyökereit 1—1,5 centiméter hosszúságúra kell visszametszeni. (Az oldal- és harmatgyökereket természetesen el kell távolítani.) A gödörbe teflepítésnél átlag 50x50 centiméter nagyságú, és 60 centiméter mélységű gödör szük­séges. Ez esetben a talpgyökere­ket 8—15 centiméterre, az oldal- gyökerekeít 0,5—1 centiméterre vágjuk vissza. A harmatgyökere- ket természetesen itt is el kell távolítani. Az esetleges fagyok illetve a fagyok által okozható károk miatt érdemes a szőlőt takarni. A mí­nusz 15—20 C-fok tartós fagy nemcsak a rügyeket, hanem a vesszőket és a tőke idősebb ré­szeit is károsíthatja. Takarásra a fagyos és sáros föld nem alkalmas. Lényeges az alacsony művelésű tőkék fedése. Azokat á vesszőket okvetlen vé­deni kell, amelyekre a következő évben metszeni akarunk. Idősebb szőlőben bakhátasan takarjuk a tőkéket. A rövidcsapos metszésű tőkék vesszőit 4—5, a hosszú csa­posokét 6—8 alsórügyig szükséges takarni. A magas-kordon művelésű sző­lőben feltétlen fedni kell a bizto­sítócsapot, illetve a biztosító-szál- veisszőV Guyot-művelésű szőlő­ben több vesszőt fektessünk le egy kis árokba, és ezeket teljes hosszban takarjuk. Lugasműve­lésnél okvetlen takarni kell a meghagyott biztosítócsapokat. Űj, fiatal szőlőknél a tőkék fö­lé húzzunk kis kupac földet. Ez az időpont a legalkalmasabb a támberendezések, huzalok átvizs­gálására és kijavítására, illetve amennyiben szükséges, újak; lé­tesítésére. K. K. Őszi munka a szőlőben Készülődés a jövő évi modellek gyártására Az Alföldi Cipőgyár kiskun­félegyházi gyárában már meg­kezdték az előkészületeket a jö­vő évi modellek sorozatgyártá­sának megkezdésére. — Nem sok időnk -van hátra — mon-d-ja Kiss Bálint, a gyár igazgatója. — Bízunk abban, hogy december közepén már minden üzemrészünk az 1979-es modellek készítésén fog dolgoz­ni. — Milyen előkészületek szük­ségesek a kezdéshez? — A kíviülátliló nem -is hinné, hogy -milyen sokat kell dolgoz­ni a műszaki gárdának, és ter­mészetesen a termelésben tevé­kenyen résztvevő szakmunkások­nak is, amíg -megkezdődhet a sorozatgyártás. Az idén a válla­lattól kapott modellek és a jö­vő év első felére szóló szterződé- sek birtokában augusztus végén láttunk -hozzá a munkához. Tel­jes erővel megkezdődött a gyár­táselőkészítés, az anyagok biz­tosítása. tervek, minták készíté­se. Október elején állták rendel­kezésünkre a próbagyártások eredményei. Egy-egy modellből néhány darab készül, s így me­net közben -ismerkednek meg úgy a műszakiak, mint a szak­munkások a gyártás egyes moz­zanatainak problémáival. A ta­paszt ál átok at természetesen ér­tékelik, hogy azután mire meg­kezdődik a folyamatos munka, a gyártás elől elháruljon minden akadály. — Mi jellemzi a jövő évi mo­delleket? — Először talán néhány érde­kes számo-t -ismertetnék, ami bi­zonyítja, hogy év-ről évre meny­nyire -tudjuk növelni « vál-a-sz,té- kot. Gyárunkban 1977-ben 114 modellből 1 millió 700 ezer pá­ráit gyártottunk. Ez azt jeleníti, hogy egy-egy modellből átlag 15 ezer pár hagyta el a műhelyeket. Tavaly már 130 modellből 1 mil­lió 740 ezer pár volt a teljesít­ményünk. Az átlagos model'lszám 13 ezer párra csökkent, A jövő év első felére 90 modellből 900 ezer pár cipőre van megrendelé­sünk és ez azt jelenti, hogy egy- egy modellből már mindössze 10 ezret készítünk. Ezek a csökkenő számok jót, választékbővítést je­lentenek a közönségnek. Nekünk nem könnyíti a munkánkat, hi­szen az átállások bizonyos ter­meléskieséssel járnak. Szerencse, hogy gyárunk dolgozói egyre na­gyobb termelési tapasztalaitokra tesznek szert, így az átállásokat rná-r sikerül végrehajtani külö­nösebb zökkenők nélkül. A jövő évi modellek legfőbb jellemzői, hogy könnyűek, hajlé­konyabb, a korábbiaktól eltérő­en, sokkal puhább bőrből készül­nek. Egyre nagyobb igény mu­tatkozik a textillel -kombinált ci­pők iránt is. A jövő évi megrendelőink kö­zött már vannak angol cégek is. Részükre világos színekben 35 ezer pár férfi cipőt gyártunk. Uigya-ncs-aik először száll ittunk a jövő év első felében Líbiába 30 ezer pár fiúciipőt. Tárgyalások kezdődtek holland cégekkel* a jövő év második felében valószí­nű ebből az országból is kapunk nagyabb megrendelést, Az idei termelési -terveinket különben eddig időarányosan teljesítettük és a jövő évi terme­lésre való felkészülés sem idé­zett elő lemaradást — -mondta befejezésül Kiss Bálint igazgató. O. L. 9 Lukács I,ászióné a jövőre gyártásra kerülő textil gyermekcipők nullszériáját készíti. 9 Mindössze tíz deka ez az angol exportra készülő férficipő. Városi Cecília, gyártáselökészítö techno­lógus az első angol megrendelés mintapéldányait vizsgálja. Megkétszerezik a tőkés bútorkivitelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom