Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

4 • PETŐFI NÉPE t 1978. november 14. MOST MEGY A MEGGY, KELENDŐ A VÖRÖS BOR Kevesebb ráfordítás, több haszon * Elébemenni a fogyasztók kí­vánságainak, irányítani és kielé­gíteni a legkülönbözőbb hazai és külföldi táplálkozási szokásokat, szinte kockázatosabb, mint az időjárás szeszélyeinek kitett me­zőgazdasági javakat megtermelni. Az állami gazdaságok termékei­nek belföldi és külföldi értéke­sítésével, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi KF Társasága fog­lalkozik, az illetékes külkereske­delmi vállalattal karöltve. — Milyen a kereskedelmi tár- , kapcsolata mezőgazdasági nagyüzemeinkkel? — kérdeztük Simon Gyula igazgatóhelyettest, aki jól ismeri Bács-Kiskun me­gvét. hiszen a Bácsalmási Állami r izdaság éléről került mostani . '- ztásába. — ; 'Zör is azzal kezdeném, hogy ir.i gazdaságnak vagyunk ... közös, kereskedelmi vállalata. Szamunkra sem közömbös a nye­reség. de nem ez az elsődleges célunk, hanem az, hogy partne­reinknek megteremtsük a lehető legkedvezőbb értékesítés lehető­ségét, Azon munkálkodunk, h ’gy a termelésit, a feldolgozást összehangoljuk a fogyasztással. Bevételünk bizonyos részét visz- szatérítjük a gazdaságoknak, ők ezt saját céljaikra fordíthatják. — Tehát az értékesítésen túl, az új vállalkozásokban is benne vannak, mint „részvényesek”, vagy társak? — Jelentő? részükben igen, né­melyikben csak csendestársként veszünk részt. Anyagilag támo­gatjuk a vállalkozást, de eladás­sal nem foglalkozunk. Ahol pe­dig kialakult más partnerrel egy rendezett kapcsolat, mint a bács­almási naprafongóüzemben, ott egyáltalán be sem lépünk. — Milyen termékek forgalma­zásában érdekeltek leginkább? — Az úgynevezett többcsator­nás cikkekben, ilyenék a borok, pezsgők, konyakok. Borexportban a világ első országai között va- Jgyunk, és ebben Bács-Kiiskun megye igen nagy szerepet ját­szik. Az idén nyolc gazdaságból csaknem 900 ezer hektoliter bor értékesítését tervezzük itthon és külföldön. Ennek az értéke meg­haladja a 2 milliárd forintot. — Sokan attól tartanak, hogy nem érdemes újabb szőlőket tele­píteni, mert így is túl sok terem. Félnek, hogy nem lehet majd eladni. Mi az igazság? A piacon mennyire kelendők a boraink? — Nincs az a mennyiség, amit ne tudnánk eladni, de bizonyos változásokkal számolni kell. Vi­lágszerte nagy a kereslet vörös borokból és az igény tartósnak ígérkezik. Hajlandók vagyunk több vállalattal együttműködve, pénzügyi eszközökkel is támo­gatni a gazdaságokat, a kedve­zőbb fajtaarány kialakítása érde­dében. INagyon népszerűek az izsáki és a hosszúhegyi gazda­ságok pezsgői, a kiskunhalasi konyakféleségek. mégsem va­gyunk elégedették, mert a piac többet is felvenne belőlük. — Beleszólhatnak a termék­szerkezet átalakításába is? — Ügy mondanám, hogy ha­tással vagyunk rá. Tájékoztatjuk a gazdaságokat a várható igé­nyekről, az általuk szállítandó élő állatok exportarányát is mi hangoljuk össze, a megyei és bel­földi érdekek messzemenő figye­lembevételével. A megye .gazda­ságaival a termelés meghatározott százalékáig szorosan együttmű­ködünk. Ügyelünk arra, hogy a termelés 'hatékony, gazdaságos le­gyen. A jövedelmezőbb gazdál­kodás érdekében néhány körzet­ben. újdonságként mustárt, olaj­retket is termeltetünk, mivel kül­földön keresettek. Egyébként nincs olyan cikk, aminek ne len­ne piaca. Csak azt kell nagyon alaposan megfontolni, hogy mit és hol érdemes előállítani, vala­mint értékesíteni! — Mennyire befolyásolhatják a táplálkozási divatok a fogyasztás alakulását és az eladást? — Egy időben azt mondták, hogy a túlzott kenyérfogyasztás egészségtelen. A legjobb vizsgá­latok kimutatták, hogy a kenyér olyan anyagokat is tartalmaz, me­lyeknek szerepük lehet a szívin­farktus megelőzésében. Ez inkább azt példázza, hogy a tudományos szakvéleményektől sem kell mindjárt pánikba esni. Vannak múló és visszatérő divatok. Pár éve kitalálták, hogy a lenmag jó­tékony hatással van a férfiasság­ra, vették is, aztán megszűnt az érdeklődés. Most ismét feltűnt a lenmag mint kiváló ellenszere a nők változó korban jelentkező tüneteinek. Hogy a lenmagnak tulajdonított hatás mennyire hi- teltérdemlő, nem tudom, minden­esetre úgv néz ki, hogy újból keresett cikk lesz egy darabig. Megéri termeszteni. — Amikor valamit felkapnak. nyomban megindul iránta a ke­reslet. Erre készülni kell, mert a késedelem azzal a veszéllyel jár­hat, hogy mire kijövünk az áru­val, már lefutott a piacon. Ügy kell megszervezni a termelést, hogy az állandó, stabil termékek mellett lehetőség nyíljon az ese­tenkénti változtatásra, költséges beruházások nélkül. Az NSZK- ban például egy lakos átlagosan 400 márkát költ madáreleségre évente. Ebből sokat lehetne el­adni és nem fizetnénk rá. Az ál­lattartás is jobban alkalmazkod­hatna a változó piaci igényekhez. Kelendők a juhok és termékeik. Itt lehetne kevés beruházással aránylag nagyobb de.vizatömeget megfogni. — A piaci előrejelzések mit mutatnak még? — Már említettem a vörös bort. de ugyanennyire keresett minden piros gyümölcs, főként a meggy. Ezekből nagyobb mennyiséget ajánlhatnának a megye gazdasá­gai Jelenleg a bor mellett a vá­góállat, húsféleségek, gyümölcsök és a vetőmagexportjuk a legje­lentősebb. Ami az eladhatóságot illeti, nem árt tudni, hogy min­dent megvesznek, ami jó minő­ségű. korszerű. Erre kell töreked­ni de úgy, hogy az előállítás mi­nél olcsóbb és termelékenyebb legyen. Az egész népgazdaság ér­deke azt kívánja, hogy kevesebb ráfordítással termeljünk, több ha­szonnal kereskedjünk. Ezt csak a termelékenység fokozásával, koncentráltabb. szervezettebb munkával tudjuk elérni. ' Vadas Zsuzsa ÖSZTÖNZÉS A JOBB MINŐSÉGRE Fékon ingek Szabadszállásról Ha egy ing minőségi hibával kerül a vásárló ruhásszekrényébe, s használatába, annak nem lesz­nek olyan súlyos következményei, mint ha egy rejtett hi'bájú autó­busz, vagy gáztűzhely hagyja el a gyár kapuját. Ám a konfekció- 'készítő üzemekben, például a Fékon Ruházati Vállalatnál lépp olyan nagy gondot fordítan»c a jó minőségre, mint mondj« a gépipari üzemekben. A szigorú meózáson, a technológiai fegye­lem ellenőrzésén kívül a dolgo­zók javadalmazásának módját is úgy Választják meg, hogy a mi­nőségi munkára ösztönözzön. A vállalat gyáraiban már korábban sikeresen beyezetett egyéni ér­dekeltségű minőségi bérezést al­kalmazzák augusztus óta a Fé­kon kalocsai gyárának „C” jel­zésű szabadszállási üzemében is. Ezt megelőzően csoportos ér­dekeltségű minőségi bérezés vott érvényben a 'községi üzemiben. Egy-egy szalag dolgozói a közö­sen készített termékek minősége alapján havonta kollektiven kap­tak minőségi prémiumot. Azt dif­ferenciáltan osztották szét. Ar­ról, hogy ki mennyivel részesül­jön a prémiumból, demokratikus módon, a művezetők, a meások és a brigádvezetők javaslatai alapján döntöttek. 'Mint Dahis Istvánná üzemve­zető és Viss Sándorné, az üzem pártalaipsaervezetének titkára el­mondta, az augusztusban .beveze­tett bérezési forma még ösztön­zőbb. Az egyének minőségi pré­miumát most már teljes egészé­ben a saját teljesítményük hatá­rozza meg. Az új ’ 'rendszerben mindenkinek önnön meósának kél! lennie, ha el akarja kerülni a kezéből tovább kerülő termé­kek visszavetését javításra. Ez utóbbi a gyártásközi meósok jog­körébe tartozik. A varrónők a munkadarabokat kísérő minősé­gi lapra a saját műveletük el­végzése után kötelesek odaírni a törzsszámúkat, s ezzel a munká­jukért felelősséget vállalnak, amíg az áru késztermékként el nem hagyja az üzemet. Egy bi­zonyos visszavetési mértéken túl a dolgozó nem kaphat minőségi prémiumot ami egyébként a ke­resetének körülbelül tizenkét százalékát is elérheti. A vállalatnál, s így a kis üzem­ben, a munkaverseny 'is segíti a minőség javítását. A kalocsai gyár Kállai Éva szocialista bri­gádja felhívást tett közzé az utolsó hónapokra. Arra szólítot­ták föl a Fékon üzemek kis kö­zösségeit, hogy jó minőségű ter­mékeket gyártsanak, és érjék el a mennyiségi előirányzatokat is, hiszen a terv teljesítése ebből a szempontból sem elhanyagolható. A szabadszállási brigádok csat­lakoztak a versenyfelhíváshoz. A „C” üzembln m umka mód­szer-átadók tevékenykednek. Fel­adatuk a jó minőség eléréséhez szükséges módszerek elsajátítta­tása a dolgozókkal. Ezenkívül mindenkit megtanítanak a saját reszortján kívül még kettő vég­zésére. Akikről kiderül, hogy az újonnan megtanult műveletet ügyesebben tudják végezni a ré­gebbi feladatuknál, azokat áthe­lyezik a szalag másik pontjára. Ezzel is a jó minőség útját egyen­getik Október 9-e jeles nap volt a szabadszállási üzem életében: megkezdődött, a munkahelyen el­ső ízben, 24 dolgozó részvételé­vel a felnőtt szakmunkásképzés. A közismereti tárgyakat a helyi iskola tanárai, a szakmai tan­tárgyaikat pedig a kalocsai gyár szakemberei 'oktatják. A tizenhá­rom, nyáron vizsgázott fiatal szakmunkással együtt jelenleg 63 a szakképzett dolgozók száma a 150 tagú kollektívában. A szak­mai felkészültség emelkedésétől szintén várható a minőség javu­lása. _A géppark korszerűsítése a mi­nőség javítását és a mennyiségi terv teljesítését egyaránt szolgál­ja. Az idén BUTEX galLérfongató és vasaló gépet, JUKI típusú ja­pán lyukvarrókat és gyorsvarró- gépeket kapott a szabadszállási Fékon üzem. Naponta 1200 darab férfiinget varrnak a lányok és asszonyok. A jelenlegi .termékek beLföldi megrendelésre készülnek, de az első félévben még szovjet export­ra gyártott a kollektíva. A ter­mékváltás némi visszaesést Oko­zott a teljesítményekben, de a nagyközségi üzem dolgozói min­dent megtesznek, hogy az év vé­géig megvalósítsák a tervüket. A. T. S. NAPJAINK TÉMÁI Beruházási piac Kényelemmel, de a kereske­delmi vendéglátáshoz képest sze­rényebb igényekkel épült a híres gyógyüdülőhelyen a SZOT új lé­tesítménye, s benne egy-egy hely kialakítása átlagosan 420 ezer fo­rintot követelt. Mivel háromszáz beutaltat fogadnak itt, a többi már csupán szorzás; 126 milliót ' emésztett fel az építkezés. Nagy summa, ámde csekélység ahhoz mérten, hogy a cementipar leg­újabb gyárának beruházásánál havonta átlagosan 53,4 millió fo­rint értékű volt a különféle el­végzett munkák és felszerelt be­rendezések ellenértéke, s mert ezt az 53.4 milliót nyolcvan hó­napon át költötték újra meg új­ra, beruházó, kivitelező legyen a talpán, aki nem kési k egy-két milliócska teljesítésével... Ké­sett is. S addig a már befekte­tett pénz nem kamatozott. Az egyensúly elvi állapot Mindannak, amit beruházás címszó alatt összefoglalunk, ket­tős rendeltetése lehet; pótolja, vagy bővíti asz állóalapokait, a népgazdasági vagyont. Beruházás az. épület és más építmény,,az új gép. berendezés, jármű megvá­sárlása, egy egész technológiai rendszer szolgálatba állítása, s természetesen beruházás a fris­sen lefektetett vízvezeték, azok a családi házak, melyeket a lakos­ság emel, a forgalomnak most át­adott autópálya-szakasz A beru­házási piac egyik oldalán — vál­lalva a leegyszerűsítés veszélye­it — így azután a beruházók kép­viselte igények, szükségletek, ter­vek, forintok állnak, míg a má­sik oldalon az építőipari kivite-' lezők, szerelőipari vállalatok, gépgyártók stb., sorakoznak. Ha a fizetőképes kereslet ugyanakkora, mint az utóbb felsoroltak teljesí­tési képessége, nincs semmi gond. A beruházási .piac egyensúlyban van. Ahogy azt mondani szokták, ezt a lehetőséget a tankönyvek is csak elvi állapotként tüntetik fel. Kivitelezőre várva Idén, nyolc hónap alatt a szo­cialista szektor összesen 99,8 mil­liard" -fúWhtot* • adott "ki beraházár-'1 sokra; a tavalyi 'hasonló időszak adatánál ez 8,2 százalékkal több. Amíg azonban az állami hatás­körű fejlesztéseknél a növekedés 5,1 százalék; addig a vállaAaitáak- nál 10,4 százalék. A gyors ritmus bizonyítja, alig csillapul az úgy­nevezett beruházási éhség, az a helyzet tehát, amikor a kereslet jellemzi a piacot; sok pénz, terv, vágy, óhaj vár, remél, áh it kivi­telezőt, beruházás megvalósításá­ra vállalkozót. Hosszú ideje ez a legfőbb vo­nása a hazai beruházási piacnak. A nagy kereslet deformált maga­tartásmódokat. alakított ki a kí­nálati oldalakon elhelyezkedő vállalatoknál; ők diktálják a fel­tételeket és gyakran az árakat. Ami meglehet, különösebben nem izgatja a beruházót — van pénze, esetleg sok is a forintja —, ám a népgazdaságnak mindenképpen előnytelen. Az egyszerre sok he­lyen, sokféle beruházás elaprózza a megvalósítás emberi, anyagi erőforrásait. Lassan, költségesen építünk, beruházunk, s éppen ezért gondok vannak a fejleszté­sek gazdaságosságával, azaz a rá­fordítások megtérülésével. Elhatározás és következmények A gazdaságpolitika alkotóele­meként létező beruházási politi­ka meghatározó kerete annak, mi történik — mi nem történik, s ami végbemegy, az hogyan — a beruházási piacon, Bonyolult kapcsolatrendszerről van szó,'- mert hiszen ha nagy területen vetnek bőven termő, úgynevezett intenzív burgonyafajitákat, akkor azzal is számolni szükséges, hogy ugrásszerűen megnövekszik a ke­reslet a nagy teljesítményű beta­karít ógépek iránt, s elegendő rak­tár, raktári berendezés is kelle­ne. Minden beruházási elhatáro­zás nem csupán arra az egyetlen feladatna, célra vonatkozik, ha­nem következmények seregét kö­ti magához. Igaiz ez a beruházá­sok mindhárom nagy csoportjá­nál, az állami, a vállalati dön­tési körben megvalósulóknál, saz úgynevezett lakossági befekteté­seknél, amiknek döntő része a magánerőből történő építkezés. Egyharmadát elutasítják Napjainkban az összes építési igényeknek körülbelül a kéthar­madát teljesítik az építő- és sze­relőipari vállalatok, egyharmadát tehát elutasítják. A különféle be­ruházási anyagoknál félkész- és késztermékeknél rendkívül tarka a kép, van, amiből folyamatosan elegendő jut a fejlesztésekhez, s jó néhány árucikk krónikusan hi­ányzik. Mindezek következtében a beruházási piac feszültségekkel teli, nehezen áttekinthető; ki- ' 'égyénkú Iy oza tta'rtüT ‘1 hnű WSd'íK. Képet kaphatunk az erőteljes hullámzásról a következő-'tények segítségével: egy év alatt — 1977- ben — húszmilliárd forinttal ug­rott meg a vállalati döntési jog­körű beruházások összege. Alig valamivel kevesebb ez, mint amennyivel 1971 és 1976 között összesen nőtt a beruházások e csoportjának — forintban, mért — állománya. Az Igények ilyen, ir­reális mértékű bővülése tette szükségessé a már meghozott, s a kidolgozás alatt levő, korláto­zó, a beruházási egyensúly hely­reállítása irányába ható intézke­déseket. M. O. S zépen ráncbaszedett, ke­ménykötésű lakóház, de­rékszögben ráfeszülő ter­ményraktár, betonpadlós istállók, ólak — palasapkában mind. Kö­zépen két konok eperfa, az ab­lakokban tüzes muskátli. Tejes- karmák, kádárműhely szagú, víz­től dagadó duzzogó dézsák, egy petyhüdt anyadisznó, pár pöf- feszkedő pulyka, kopasz vonó- rúdjukkal a levegőt döfködő gu­mis kocsik, tárcsacipelésre ítélt, s/.iesztázó Rába-Steiger. Ravaszdi szelőket menekít a kukoricás, széna- és herehalmok pihegnek tikkaditan. Dudaszó­sürgönyt. szór szanaszét, a dongva közeledő madzagvonat: „értet­tük' — bólogatnak böhöm fe­jükkel szolgálatkész olajkutak tu­dós himbái. Harsány csendélet, sápadt-szűk horizont. Pillanatképek kinagyítva —. merevítve. Kiskunmajsa, Konyha dűlő 118, Sűrűsötét pulipamacs szigorú felügyelete mellett oldalazok a tanakodó társaság felé, a belső udvarba. Rosszkor érkezem, Ud- verdi Antal, a majornak beillő parasztház gazdája nem ér rá. Vevői jöttek valamelyik szövet­kezetből, a bikáikra fáj a foguk, miután az istállókban alapos szemlét tartottak. (A hívatlan vendégnek is kijut azért egy kéz­fogás, abból a tétova, mi-járat- ban-az-úr fajtából, de ennek egyelőre nincs jelentősége.) Fél­rehúzódok hát. várom, hogy be­végződjön az alku, amit már csak óvatosságból is halkabbra fognak: mit tudni, mi a szándéka, milyen n „füle” ennek az idegennek Az üzletkötés végül is elma- v.k! sértődötten felhörög a Polski, l ivard; Antal meg legyint, ha n ugy is jó, majd lesz , ■ bagóért odaadni... Kel­TANYASl EMBEREK Udvardi Antal egy élete letlenül terel a kisszobába, nyel­ve, s gyanakvása soká, nehezen oldódik. Nincs hangulatom ga- zsulálni és zsákba macskát sem játszunk. Egy valami tisztázandó., csupán; nem vagyok adóügyis, se végrehajtó. Beszélgetni, ismer­kedni szeretnék... — Magáról azt rebesgetik a fa­luban: nagy pénzű, vagyonos em­ber. De, teszik 'hozzá, hajt is há­rom ember helyett, roskadásig. — Nézze, engem ez nem érde­kel. Tudom, beszélnek minden­félét, miért is né beszélnének. Nem vagyok gazdag, elhiheti. Azt kívánnám, ha lehet, a legrongyo­sabb is előrébb tartson nálaim ... Amit évek alatt összehordtam, jószág, gépek, mifene, itt a ta­nya körül megtalálja mind egy szálig. iNekem takarékkönyvem nincs, ötvenezer a tartozásom, az állatokra vettem föl tavaly, az idén visszafizetem. — Benn, Majsán milliót érő házat épített... — Igen, apámék lakják, meg az öcsém a családjával. Én még egyetlen éjszakát ott el nem töl­töttem. Minek mennék, mondja? Hagyjam magukra az állatokat? — Az életszínvonalával, a je­lenlegivel, elégedett? — Hát 'hogyne. Nem vagyok egy hőzöngős természet, kevéssel beérem. Tizenkét évesen léptem napjszámba, akkor tört ki a há­ború is, elképzelheti a kilátásai­mat. Csák magamra számíthat­tam, a két karomra. Nyilván so­kan élnek szűkösebben, mások meg kényelmesen, nagyobb meg­erőltetés nélkül keresik meg azt, amit én 16—18 órás nehéz fizikai munkával. Mégsem érzem ma­gam különbnek, mint aki elmegy 200 forintért tíz órát ellötyögni. Nem dolgozni, csak úgy, munka­idői eltölteni.. Hajnali négykor, fél ötkor kel. tenne egy keveset, ha minden ilyen földterületről, mint az enyém is, ennyit adnának a nép­gazdaságnak, akkor gazdagabb lenne ez az ország. — Szórakozni szokott-e? Könyv, mozi, utazás? — Az én kapacitásomhoz nem hiányzik Amerikát látni, vagy más államot. Sok látványosságra nincs szükségem, mert nem va­gyok vezető ember, nem tudnám én azt hasznosítani, honosítani. Amit dolgozok, ahhoz nem kell okosabbnak lenni, de hogy csak úgy elmenjek, elpocsékoljak tíz­ezret, tán még többet is, annak mi értelme? Moziban rég jártam, az elmúlt harminc évben bizo­nyosan nem. Itt van nekem egy ilyen érték, ennyi jószág, ha elszabadul egy is, ötvenezer fo­rint kárt okozhat... Tizenöt és fél hold szántó, plusz az anyós nyolc holdja — ennyit művel Udvardi Antal. Ku­korica, árpa, rozs, lucerna, zab. P.érel hét hold legelőt, ötvenegy éves. Csontos markú, fáradha­tatlan parasztember. A jószág a mindene. Szám szerint; a tíz bi­kaborjú, a hat üsző, a hét tehén, a három ló, a két koca, a 11 süldő, a 16 malac és a százvala- hány szárnyas. 1973-ban kezdett magához tér­ni. Beköttette a villanyt, hidro­fort csináltatott, szivattyú nyom­ja a vizet az összes helyiségbe, s az udvari két csapba. Vett vil- lanydarálót, fejőgépet, szalagfű­részt. Közben bebútorozta laká­sát. színes csempés fürdőszobát, angol W. C.-t 'használ és minden elképzelhető géppel felszerelte háztartását. Mennyibe került mindez, száz­ezerbe, százötvenbe? Mindegy. Vasakarattal, feszülő inakkal küzdötte, s termelte meg szük­ségleteit, melyek ma már alap>- vetően határozzák meg életmód­ját Vesztese is, ptersze, e kímé­letlen hajszának, abban az érte­lemben, hogy talán a legfonto­sabb dologra nem telik idejéből: az emberi kapcsolatokra. Az olyan beszélgetésekre, találkozá­sokra gondolok, amikor nem pil­logunk minduntalan feszengve az óránkra... Kutas! Ferenc F.isó útja az istállóba vezet, ki­osztja az abrakot, kitrágyáz és aljaz, viszi a szálastakarmányt, megfej, itat, kiköti a teheneket. Délig kapálás, permetezés, ter- ménybehordás, szénagyűjtés, be­vásárlás. Vagy ez, vagy az. Dél­után Ugyancsak, égészen négy óráig, közben megint etet, itat. Aztán behajtja a marhákat, újból abrakol, trágyáz, aljaz, itat, fej, jászlakat tölt. Ellátja a serté­seket. Este nyolc körül zuhan az ágyba. A tévében épp hogy vége a tornának, a híradónak ... — Ne vessen meg a kérdésért; mi az, aminek őszintén tud örül­ni? — Soha másban nem találtam gyönyörűséget, csak ha meghiz­laltam évente 30—4Q disznót, fel­neveltem 4—5 borjút... Mindig U foglalkoztatót: ha mindenki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom