Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-14 / 268. szám
1918. november 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Írók, házak, emlékek Pszichológus az iskolában ■HM— III ' ' I Nagy Vince grafikusművész Debrecenben él. Negyvenéves. Eddig» élete-sorsa a falusi-paraszti világihoz kötötte őt; ez megnyilvánul erősen alkotói tevékenységében! is. Szenvedélyes szeretettel s fokozódó érdeklődéssel járja az országot vonaton, buszon — és gyalogszerrel, ha éppen úgy adódik. A tájak rejtett és jól látható szépségei épp úgy megragadják képzeletét és rajzolásra késztetik, mint azok az emlékhelyek — például az írók, művészek szülőházai —, amelyék nélkül szegényebbek lennének a művelődni vágyó, a múltunk értékei iránt érdeklődő emberek. Nem csak elgyönyönködiik tehát — családjával közösen — a művész egy-egy kirándulás allkal- mávaíl, hanem egyúttal megörökíti a látottakat. Ezúttal néhány olyan metszetének reprodukcióit közöljük amelyeknek témái a megyénkben született, lilletve a mi szűkebb hazánkhoz szorosan kötődő írók emlékhelyei. Nagy Vincét alkotói munkája jelenleg egy időre Kecskeméthez köti; ez a tény ad időszerűsége; annak, hogy megyénk művészetkedvelő közönségének a figyelmét felhívjuk rá V. M • A szabadszállási „Dörmögö-tanya”. József Attila sokat játszott itt gyerekkorában a nagyapjánál. • Móra Ferenc szülőháza Kiskunfélegyházán 9 Szabó Pál szülőháza Biharugrán. Csehszlovákiában 120 pedagógiai-pszichológiai tanácsadó állomás működik. Közülük az elsők már az ötvenes évek óta segítik az iskolák, a szülők nevelő munkáját. Az óvodás kortól a 15. életévig kísérik figyelemmel a gyermekeket a területi és „ járási tanácsadók, míg a megyei állomások 15—18 éves korig Szerepük az első osztályosok vizsgálatánál kezdődött, ma már az óvodában, mert a . pszichológusok véleménye szerint jó, ha minél korábban felfedezik a gyermek fejlődésének gátló tényezőit. Azok az első osztályosok, akik a szokásos tesztnek nem felelnek meg, a pszichológusok tanácsára vagy várnak még egy évet, vagy speciális osztályokba kerülnek, ahol egy év alatt regenerálják őket. Az ország minden általános és középiskolájában dolgozik pszichológus, aki figyeli a gyermekek fejlődését. A „problémás” gyermekeket behívják a tanácsadó-állomásra, hasonló társaikkal együtt, ahol megfigyelik jellemüket, segítenek megszabadulni a gyermeknek attól a magatartástól, ami a közösségből kirívóvá tette. Ha szükségesnek tartják, speciális nyári táborokba küldik a „pácienst”. Ezek programja részben megegyezik a szokásos nyári táborokéval, ugyanakkor közvetlenebb kapcsolat alakul ki a megfelelő képzettségű táborvezetőkkel, nevelőkkel, akik igyekeznek a gyermekek pozitív tulajdonságait megerősíteni. Adott a továbbképzés lehetősége EGV IFJÚMUNKÁS KLUBRÓL — NYITÁS ELŐTT A cél: együtt lenni Részlet egy beszélgetésből, melyet két, tizenhat-tizenhét éves fiú folytatott a Megyei Művelődési Központ bejáratánál: — Bejössz? — Hova? — A klubba. Beviszlek. — Hülye vagy? — Miért? — Mit csinálnék én ott — megmondanád? Vagy tán az lenne megint, mint a múltkor, amikor egy szemüveges hapsi nyögdécselt valamit, a frász tudja miről, és még a kötőszavakat sem értettem? Na és az a szőkehajú csaj, aki mindenre bólogatott, jelentkezgetett, közbeokoskodott — biztosan azt hitte, hogy a tévé is közvetíti! Tudod, nem szeretek én ennyi „okos” embert egy rakáson! Járjunk inkább ... — Hová? — Csak úgy. — De'most állítólag a Mars-lakókról lesz szó, ez állati érdekes téma és filmvetítés is 'ftísééi..." — Várjál... Fej vagy Írás? ^InKeeJn(ámí9Wrtél, de míiifillilíom előre, ha megint bepalizol, fejbeváglak ... A két fiatal tehát bement — s ez megnyugtató volt a számomra, akkor délután. De azóta is foglalkoztat a kérdés: vajon nem érezték-e újra becsapva magukat, ahogy végighallgatták a csillagászati előadást? És egyáltalán: vajon hogyan kellene működnie egy ifjúsági klubnak ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen jól érezzék magukat? Ezeket a kérdéseket akkor tettem fel magamnak, amikor az SZMT Művelődési Központjában azzal a hírrel lepett meg Trommler Károlyné előadó, hogy november első felében újra megnyílik az intézmény ifjúmunkás klubja, teljesen felújítva; új klubvezetővel az élen. És e kérdésékkel bíbelődve hallgattam néhány nappal később Kiss Károly elektroműszerésznek, a BRG huszonegynéhány éves dolgozójának a szavalt is, aki a vállalat ifjúsági klubjának vezetőjeként elvállalta a Szilády Károly utcában működő ifjúmunkás klub irányítását is .. . FAZEKASHAZ ZALAEGERSZEGEN — Valóiban, a nyár folyamán szépen rendbehozták a helyiséget. Sót a bútorzat egy részét is kicserélték — mondja Kiss Károly. — Van összesen hat helyiségünk. Egy 'nagyterem, ahol majd a zenés-táncos rendezvények bonyolódnak; a diszkókra gondolok például. Emellett van egy kisebb helyiség, ebben előadásokat lehet majd tartani. És van játéktermünk is, bár a berendezése pillanatnyilag bizony eléggé szegényes: mindössze egy gombos foci áll benne, amit néhány sakk-készlet és néhány ösz- szerakós játék egészít ki. Ez mindenképpen kevés, tehát feltétlenül bővítenünk kell a készletet. Háromezer forintunk már van is rá. Igaz, hangfalak talán a játékoknál is jobban kellenének, ám ez a pénz egy fél hangfalra sem elég. De folytatom: van egy ruhatár, egy előtér — ez utóbbi lenne a társalgó. Ha ugyanis becsukjuk a nagyterem ajtaját, akkor itt még a diszkóműsor ideje alatt is lehet beszélgetni, Végül a két bejárati ajtó között húzódó folyosórész szolgál majd dohányzóként — mert a termekben tilos lesz rágyújtani. • • • Még csak a legelején, az anyagi feltételek felsorolásánál tartott Kiss Károly, máris bizalmat szavaztam a leendő klubnak: tetszett például, hogy hosszasan időzött a leendő klubvezető a játékoknál. Később, mikor megkérdeztem tőle, hogy vajon miért, így válaszolt: — A tagság zöme az iparita- nu'ló-intézetek tanulóiból és az egészségügyi szakközépiskola hallgatóiból kerül majd ki; tehát diákokból. Nem szeretném azonban, ha a klub az iskola folytatójává válnék, s túlsúlyba kerülnének például az ismeretterjesztő előadások. S mert előreláthatóan elég vegyes lesz az összetétel, azt hiszem, a játék lehet az egyik legerősebb kapocs a fiatalok között. Elvem, hogy a leendő legnagyobb teret kell adni az önállóságnak: mondják meg ők, hogy mihez van kedvük, aztán jöjjenek^ csinálják, szervezzék. • • • Az első rendezvény megszervezése persze — segítőtársak hiányában —, jórészt még a 'klubvezető gondja: — Az elképzelés már készen van. A különböző intézetek tanulói maguk-szerkesztette rövid kis műsorokkal mutatkoznak majd be, utána pedig a Daniella együttes szolgáltat zenét. Először diszkót is szerettünk volna, de kevés a pénz, spórolunk: a Da- niella-együttest mindenki szereti, elszórakoztatnak ők bennünket egész este. — S mi lesz később? — A program még most alakul. ez ügyben biztosan nem lehet mondani. Egy biztos csak, a cél: sokat táncolni, szórakozni —, együtt lenni. Ha lehetőség van arra, hogy bármikor benézhessünk — minden program nélkül — elbeszélgessünk egymással, akkor megismerhetjük majd egymást, egymás gondjait. A közeli ismeretség, az azonos problémák pedig emberi kötődést hoznak létre — a 'kialakuló közösség alapjaként — mondta befejezésül Kiss Károly. Káposztás János A megyei tanács és a Népi , , Iparművészeti Tanács (NIT) új fazekasházat létesített Zalaegerszegen. A városszéli új épületben a Czuch népművész család kapott otthont és műhelyeket. Több teremben a legkiválóbb fazekas népművészek műveiből állandó kiállítást nyitottak meg. A látogatók a helyszínen ismerkedhetnek az írókázás művészetével. (MTI-fotó: Fényes Tamás felvételei — KS) .EGÉSZ ÉLETRE SZÓLÓ PÉLDAKÉP’ Amikor ezt a címet olvastam egy újságban, arra gondoltam, hogy sokan hibásnak fogják tartani, mert úgy fogjálk fel, hogy a továbbképzés lehetősége adott valamit, amit elfelejtettek kiírni. De aztán majd ’megértik, hogy az adott nem ragozott igealak, hanem befejezett melléknévi igenév. Az igenevek használatával általában baj van. Sokszor olvasható, hallható: az öltözők zuhanyozókkal felszereltek, megállapítása bizonyított, beindítása a jövő évre tervezett, a probléma megoldott, egyáltalában nem kizárt, a sor még nem lezárt. Helyettük mindennütt a létigével összekapcsolt határozói igenév a helyes: az öltözők zuhanyozókkal vannak felszerelve, megállapítása be van bizonyítva. Ugyanígy a többi mondatban is. Mi az oka a határozói igenevek használatától való félelemnék? Egv nyelvhelyességi babona. Ugyanis a létigével összetett szerkezetet german izmusnak vélték. Ez a babona „minden érv, minden magyarázat ellenére él és virul”. Nehéz küzdeni ellene. Amikor ilyet olvasnak vagy hallanak az emberek, mindjárt ger- manizmust szimatolnák. Pedig sok meggyőző példával igazolhatjuk helyességét. Pl. Balassi Bálint így fejezi be egyik versét: „Az versszerző neve fel vagyon jegyezve.’’ Károli Gáspár bibliafordításában sokszor él ezzel a kifejezéssel: „Meg vagyon írva.” Arany Toldijában ilyen sorokat olvashatunk: „A király sátora vala ott felvonva”, „Duna-parton egy nagy zászló volt felütve.” Mikszáth Kálmán is nyugodtan leírja: ,.A Fehér Lónál öt sörös hordó lesz csapra ütve. Madách is ezt írja: „Be van fejezve a nagy mű, igen.” De ha ez a használat hibás. akkor Mátyási nyomán a nép is rosszul énekli: „Be van a két szűröm ujja kötve.” A sür- gönypóznáról is azt mondja a nóta: „Rá van csavarintva az a kutya derét”. És mi van a rácsos kapuval? Ha daloljuk a nótát. még meg is ismételjük: „Zöldre van a. zöldre van a rácsos kaDU festve.” Jó ez a szerkezet! Hiba is lenne, ha így dalolnák az idézett nótákat (természetesen, .fitmikussá téve a sorokat. egy szótaggal): A két szűröm uija bekötött. Rácsavarintott az a kutya derót. Zöldre festett, zöldre festett a rácsos kapu. A vélt germanizmusok ellen már 90 évvel ezelőtt cikket írt Simonyi Zsigmond, a Magyar Nyelvőrben „írva van, írva volt, írva lesz” címen: „Valóságos őrület ez, amit mostanában ezekkel -i kifejezésmódokkal elkövetnek iskolai és irodalmi körökben. Országosan el van terjedve az a balvélemény, hogy minden ilyen kifejezés hibás, magyartal',9in.”E! van terjedve — így írta ő is. Ez a kétféle kifejezésmód ma már teljesen összekúszálódott. Ma már eléggé megritkultak a létigével kapcsolatos igenevek. „A jegyek kezeltek? — halljuk „a jegyek kezelve vannak?” helyett Nelvünk tele ván igenevekkel: felszerelt, megoldott, tervezett, fölvett, bizonyított és sokszor hallott: adott, adottak. Szinte felüdülés volt nemrég azt olvasnom, hogy „az új kötőüzem adva volt". Ma már ilyen esetekben ritkán hagyatkozhatunk nyelvérzékünkre. Csak akkor fogunk helyesen beszélni, ha bizonyos szabályokat megtanulunk. A -va/ve képzős igeneves szerkezetek csak akikor jók, ha az alany állapotára utalunk bennük. Ezért ezt a szerkezetet Kova- lovszky Miklós nyomán a 'leghelyesebb állapothatározó igeszerkezetnek nevezni. A tárgyas igék használatában nem nagyon tévedhetünk: a búza le van aratva, az ajtó be volt zárva. A tárgytalan Igéket is helyesen használjuk, ha az alany tevékenysége nélküli történést, folyamatot fejeznek ki: meg van bénulva a karja, a tó ki van szár&dva, meg van fázva, le van sülve, meg van hízva, be van borulva az ég. Helyesen használjuk azokat a tárgyatlan igéket is, amelyekkel a helyzetváltoztatást éreztetni tudjuk: el vagyok bújva, le volt hajolva. A tudatos cselekvést kifejező tárgyatlan igéket helytelenül használjuk ilyen szerkezetben, mert az igék maguk is kifejezik az állapotot (fel vagyok állva helyett: állok, le vagyok ülve helyett: ülök). Ilyenek a helyzetváltozást kifejező igék is, ha bennük a cselekvés fogalma az uralkodó (el van menve, fel van ugorva). Ebbe a csoportba tartozik az el van utazva szerkezet is. Ezt sokáig helytelem tették, pedig szükség van rá. Már Simonyi Zsigmond is védelmébe vette. Valóban. mit mondhatunk helyette? A tárol van, vidéken van, elutazott, Pestre utazott, vagy többet, vagy kevesebbet mondanak. De néha a mondatbeli összefüggés jól pótolhatja az állapothatározói igealakot: Apám nincs itthon, elutazott. öcsémmel nem beszélhet, éppen Egerben van. Tehát ha használjuk, módjával tegyük Használatát elfogadja, sőt ajánlja Lörincze Lajos is. Kovalovszky Miklós is mellette van, de fenntartással, ha nem nyakra-főre használjuk. Nem helyes az igeneves szerkezet használata a mozzanatos és a kezdő igékben, mert azokkal az®eredimény-úlla‘potot nem tudjuk 'kifejezői: a szeme fel van csillanva (vagyis: felcsillant). Meg vim szédülve (vagyis: szédül). De a bizalmas gúnyos kérdés: meg vagy szédülve? elfogadható, mert ezzel tartós állapotra utalunk. Sokszor csak 'mérlegeléssel tudjuk megállapítani, hogy ez a szerkezet jó-e. Tehát pl. a „ki voltunk rándulva” mondat nem jó (egyszerűen: kirándultunk), de helyesen mondjuk: a bokám ki volt rándulva, mert az igének két különböző jelentése van. „ösz- sze voltak veszve” 'helyett mondjuk azt, hogy „líaragban voltak" (az összevesztek csak a cselekvés- vésre utal). „Százszor meg lett már mondva neki, hogy...”: evvel a mondattal nem fejezünk ki állapotot, csak sokszor ismételt cselekvést és a so;k figyelmeztetés eredménytelenségét. A kérdés bonyolult, ezért tárgyalását még folytatjuk. Kiss István Akadémikusok, élsportolók, művészek tanáraikról Régóta kutatom, hogy miért nyújthatnak egyesek a társadalomnak az átlagosnál többet. Ki fedezi föl tehetségüket, ki ösztönzi őket adottságaik kifejlesztésére, kiknek köszönhető, hogy idejekorán rátalálnak a képességeiknek legmegfelelőbb útra? A Bács-Kiskunból indultak sorozat készítésekor szinte valamennyi tudós, művész, élsportoló egy vagy több tanárra, tanítóra hivatkozott, amikor életpályájuk kialakulását leginkább befolyásoló emberékről beszélgettünk. Párezer Béla lajosmizsei tanítói emlegette Pólyák Imre háromszoros világbajnok, a tokiói olimpia egyik magyar aranyérmese. „Szakosztályt szervezett, megkedveltette a birkózást, ez az alapja a sportolásnak. Pedagógus lévén tekintélye volt, mert azért minden fiatal fölnéz a 'tanárokra, tanítókra, hisz nekik. Nos, Forczer Béla elhitette velem, hogy sokat várnak tőlem.” „Orbay Márta nélkül aligha haladtam volna olyan gyorsan hegedűtanulmányaimban, az akkor fiatal M. Bodon Pál igazgató alapozta meg zenei műveltségemet ... Kodály tanár úr egyetlen mondata — „Csináljon kórust Kecskeméten” — szokatlan, új úttá kormányozta életemet”, így emlékezett vissza élete fontos állomásaira Vásárhelyi Zoltán Kos- suth-díjas karnagy. „Szüleim polgáriba írattak. Akkor sző sem volt róla, hogy ennél többet végezhetek. Szerencsére kitűnő tanáraim voltak: Szemerey Ferenc igazgató úr .mindenekelőtt. Emberségével, igényességével nagy követelményeket állított a diákok elé.” Dr. Nagy Lajos, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanára, a közgazdasági tudományok doktora idézte így egykori jótevőjét. Fáncsics Miklós szeme is föl- derült, amikor egykori nevelőire terelődött a szó: „Nagyon jó tanítóim voltak a szerb-horvát iskolában. Sokoldalú ember volt Zcgnál Márk, a mostani tanácselnök, szeretettel gondolok rá.” „Gulyás Sándor tanár úrtól kaptam a legltöbbet, noha ő nem tanított, ö volt az önképzőkör tanár-, én ifjúsági elnöke. Irányított, ösztönzött..Dr. Lakó György akadémikus, a hajdani halasi diák fél évszázad múltán sem feledkezett meg arról az emberről, akitől oly sokat kapott. A Magyar Földtani Intézet főigazgató-helyettese, dr. Hámor Géza szerint „dr. Bognár Imre többet adott a tanrendi előírásoknál. Kicsit nehéz ember volt, szigorú, de felejthetetlenül izgalmas órákat tartott.” Dr. Leindler László, hazánk legfiatalabb akadémikusa is tisztelettel szólt tanítóiról, tanárairól : „A Honvéd téri iskolában Gudricza Katalin tanárnő vette először észre, hogy bujkál bennem valami. Noszogatott, biztatott, hogy tanuljak.” „Ma is használom azt a festő- dobozt, amit Puskás Klári nénitől örököltem! ö vette észre először, hogy ügyesebben rajzolok a többieknél, élénkebb a fantáziám. Biztatott!” Széchenyi Lenke gobelinművészhez hasonlóan Berki Viola festőművész is az első elemiig vezeti vissza tehetsége tudatosítását. Dr. Tálasi István akadémikus így kezdte az interjút: „Az elemi két utolsó osztályát Kiss Géza kiváló tanító osztályában végeztem Miklóson. Logikus gondolkodásra nevelt. Testileg mozgékony, rátermett embereket próbált tanítványaiból formálni.” „Szinte nem tudok olyan pedagógust említeni az egykori kecskeméti tanítóképzőből, akire nem szívesen emlékszem vissza. Mindenkitől kaptam valamit és nem is keveset, azért nem merek neveket említeni, mert akikor egy listát kellene sorolni!” 'Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes élete fontos időszakának tekinti ma is a kecskeméti középiskolában töltött éveiket. Száz és száz hasonló vélekedéssel bizonyíthatnám. hogy — mint Győri Imre, az MSZMP KB titkára hangoztatta legutóbbi parlamenti felszólalásában —, „egész életre sz.616 példakép a jó pedagógus”. A szavai nyomán felcsattanó taps azt fejezte ki, hogy a képviselőik egyetértenek ezzel a megállapítással, a jó jelző nyomatékos ejtése pedig az általánosítás veszélyeire utalt. Csak azokat illeti a megkülönbözte- tetett tisztelet, csak azok maradnak meg az emlékezetben, akik többet adtak a szigorúan meg- követeltnél, akik szüntelenül frissített tudással, lankadatlan buzgalommal foglalkoznak a rájuk bízottakkal. Ezért is írta elő az oktatásügyi miniszter, hogy „különösen meg kell becsülnünk, el kell ismernünk a jól dolgozókat, a többet vállalókat.”' Ez utóbbi kívánság Bács-Kis- kunban is megszívlelendő. Az érdemek, a teljesítmények mél- tányolásánál az iskolai tevékenység helyenként még nem kap kellő figyelmet. A méltányosnál évekkel később átadott kitüntetés sokat veszít értékéből, kevésbé lelkesít, akaratlanul is a pedagógusi munka lebecsülését mutatja. Most is vannak szép számmal olyan tanítók, tanárok Bács-Kis- kunban. akikre a most felnövők, a közülük kikerülő tudósok, művészek, jeles közéleti férfiak, kiváló munkások majdan úgy emlékeznék, mint a cikkben megszólaltattak. Tegyünk róla, hogy már jóval előbb, alkotó erejük teljében érezzék a tanítványi, társadalmi megbecsülést a lehető legjobb körülmények között bon- tnkozhassék ki oktató-nevelő tevékenységük. Ha így lesz, akkor még többen érzik, hogy „egész életre szóló példakép a jó pedagógus”. Heltai Nándor
