Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-09 / 264. szám
OF! NEPE • 1978. november 9. TUDOMÁNY-TECHNIKA Meddig érdemes növelni? Az energetikai szakemberek tisztában vannak vele, hogy a turbó- generátorok (üzeme annál gazdaságosabb, minél nagyobb egységeket sikerüli’ bevonni az áramtermelésbe. Mindamellett az egyre fokozódó nehézségeket is ismerik, tudják, hogy a tiu rbi naméretek növelésének, a generátorok nagyobbodásának frnár igen jól megközelített határai vannak. Bebizonyosodott hogy a turbinaméretek növelése nemcsak a lapátméretek megváltoztatásából áll, ha- hem számolni kell az áramlástani viszonyok megváltozásával is. A turbina teljesítmény nö< velésekor rendszerint nagyobb névleges gőznyomást választanak. Kevésbé törekszenek az üzemi hőmérséklet növelésére. A korszerű 1000 megawattos turbinákat 250 atmoszféra frissgőz-nyomásra, 535 C-fak hőmérsékletre, s ugyanakkora közbenső túl'heví- tési hőmérsékletre tervezik. A tápvizet nyolc fokozatban 275 C-fokra melegítik elő. A három- hengeres kivitelű — nagy nyomású, közepes nyomású és kis nyomású részből álló — turbinákat megfelelő gyors zárószelepekkel látják el, amelyek a turbina telje? terhelésen való le- kapcsoHását is lehetővé teszik. A teljesítmények növekedtével a hagyományosan használt szerkezeti anyagok — megengedhetetlenül nagy méreteket igényelnek. Ezért részben újabb gyártástechnológiai eljárásokat vezetnek be, részben korszerűbb — főleg a gázturbinagyártás céljaira kifejlesztett — szerkezeti anyagokat választanak. A szakemberek úgy vélik, hogy a mai szerkezeti anyagokkal és gyártási módokkal még megbízható 1000—1200 megawattos egytengelyű turbinák gyárthatók. Képünkön: szovjet gyártmányú 1200 MW-os turbógenerátor- forgórész megmunkálás közben. Előállítása, pontos megmunkálása semmivel sem könnyebb feladat, mint a megfelelő turbina elkészítése, ezért csak igen jó felkészültségű üzem vállalkozhat a gyártására. (Fotó: APN—KS) Szovjet-francia űrkutatási pq viittműködés 1979-ben állítják pályára az ARCADE—3 szovjet mesterséges holdat, a. közös szovjet—francia űrkutatási együttműködési program keretéből. A szatelli'ta fedélzetén francia gyártmányú számítógép dolgozik majd. Az AR- CADE^prognam célja a magnetos zf érában lejátszódó jelenségek vizsgálattá. A magnetoszféra a Föld légkörének legkülső része, ahol az elektromosan töltött részecskék mozgását a Föld mágneses erőtere határozza meg. A magnetoszféra beható kutatása a mesterséges égitestek keringésével egy időben kezdődött meg. Az ARCADE—3 program során — mesterséges sarki fény keltése mellett — vizsgálják az ebben a szférában, mutatkozó részecskéket, azoknak egymásra hatását és a mágneses viharok keletkezését. Forrasztás helyett tekercselt kötés A korszerű elektronikus berendezésekben megdöbbentően nagy számú huzali- bekötiést kell készíteni. Sokáig általában lágy- és ke- Imíényforra&z- tobt kötéseket alkalmaztak, mígnem egy jobb megoldást ki nem dolgoztak e célra, az úgynevezett tekercselt kötést. Kiderült ugyanis, hogy a különféle forrasztott kötéseknek nem csiupán az a hibájuk van, hogy pl. az ón 'kikristályosodik és rideggé válik, miáltal mechanikái szilárdságát jórészt elveszi (ónpestis), hanem mindenfajta forrasztott kötés esetében féllép bizonyos fokú korróziós veszély, minthogy a forrasz anyaga és a bekötőhuzal, valamint az érintkezőcsap anyaga valamilyen formában elektrokémiai elemet alkot, és ez valamelyik alkatrész fokozatos elpusztulásához vezet. A tekercselt 'kötések az érintkezőcsap köré egy villamos kéziszerszámmal rátekercselt huzalspirálisból állnak. A bekötőhu- zal aránylag kemény, ezüsttel bevont rézhuzal szokott lenni, amelynek a végét először egy különleges fűtött szerszámmal megtisztítják a szigetelő műanyagbevonattól, azután a tekercselő kéziszerszámba helyezik, és ez az érintkezőcsapon kialakítja • A Honeywell számitógépgyárban egy komputer „leikébe", a processzorba engednek betekintést, mutatván a huzalok tömkelegét, amelyek közUl ha egy is hibásan van bekötve, nem működik a számítógép. (KS) a kötést. A viszonylag kemény rézhuzalt a szerszám olyan szorosan tekercseli az érintkezőcsap köré, hogy arról csak egy másik különleges szerszámmal lehet eltávolítani, letekercselni. A tekercselt kötések rendkívül megbízhatóak és igen tartósak. Szilárdságuk majdnem a hegesztett kötésekével azonos, amiben nyilván az is közrejátszik, hogy a felte- kercselés 'közben beálló rendkívül kis mértékű képlékeny alakítás egyszersmind az érintkezés szilárdságát is egy kissé megnöveli. Új mű épül a Tiszán 1. Széchenyitől az 1975. évi IV. törvényig Üj és nagy beavatkozás készül ismét a Tisza életébe: rajzasztalokon van a csongrádi vízlépcső. Csongrád és Bokros között (teljes pontossággal a Tisza 254,4 folyamkilométerénél húzták meg a vonalat, ennyire esik Titeltől északra) épül föl a nagy mű. A beruházási naptár szerint a következő ütemezésben: az előkészítő munkák kezdete 1978. április 1. — az építés kezdete 1980. január 1. — a duzzasztás megkezdése 1984. július 1. — a beruházás befejezése 1986. június 30. Az utóbbi másfél évszázad a kedves és szeretett folyó átváltozásainak szakadatlan folyamata, Széchenyi István és Vásárhelyi Pál közgazdasági és vízügyi eszméinek megvalósulása és korszerű továbbgondolása. A Tisza, amely évszázadokon át saját kedvére járta és kanyarogta be az Alföld széles csíkját, rettenetes mocsár- és láípvi- lágot teremtett. Kedvezett ez az ősállapot a pákátoknak és az állataikat terelgető gulyásoknak, jó búvóhelyeket nyújtott a változatos vízi világ a tatár és s török elől menekülőknek, később a betyároknak — ám kétmillió hektárnyi termőföldet rabolt el a vízjárás a nemzettől, s útját állta az út- és vasútépítésnek, a települések fejlődésének. Az árvízmentesítés és a folyószabályozás hatalmas munkálatai 1848-ban kezdődtek el. Az eredményt így örököltük: 112 mederátvágás, 2900 kilométer töltés, a vízszintesés megnövekedése, az élő folyó megrövidülése (ma Ti- szaújlaktól a torkolatig 761 kilométer a folyó, azelőtt 1214 kilométer volt). Ezek a művek kétmillió hektárt védenek az elöntésektől Kiemelkedő vízépítést alkotás ez, hiszen világviszonylatban is csak a Pó vagy a Mississippi szabályozását lehet mellé állítani. Egy francia mérnök írta: „Ez a munka nem marad el sem fontosság, sem az elért eredmények tekintetében a Pó- völgy ármentesítése mögött.” A számok igazolják e summás minősítést, hiszen Európa híres ármentesítési munkálataival összesen 8 millió 300 ezer katasztrá- lis hold területet nyertek visz- sza, s ebből Magyarországon majdnem ennek felét, 4 millió 100 ezer holdat! A csatornákkal szabdalt Hollandia jön ez.után a sorban, 2 millió 500 ezer holddal. Az országos számok sorában pedig a Tisza a „rekorder”, mert völgyében 3 millió katasztrális hold termőföld megmentését is meri el a statisztika Vízügyi szakemberek mondják, hogy ez volt az első és leginkább halaszthatatlan beavatkozás a Tisza életébe —, de minden nyeresége ellenére már megvalósulásának pillanatában ennek a rendszernek is csak a Tisza- völgy komplex vízgazdálkodási programjában van tartós jogosultsága. Mert területet ugyan nyert vele az ország, de olyan gondokat is vállára vett, mint az árvíz- és belvízvédekezés. Az új helyzet olyan feladatokat is megfogalmazott, mint az aszály elleni küzdelem vagy a hasznos vizek visszatartása. Aztán az újabb idők még ezeket is tetézték olyan kérdéscsoporttal, mint a vízminőség védelme vagy az öntözés feltételeinek megteremtése. 'Ezek jó része már a mi .társadalmunkra maradt. Ebinek megfelelően készült el az ötvenes évek nagy vízi alkotása, a tiszalöki vízlépcső, amely a felső folyószakaszokon stabilizálja a .vízkészletet s a kiépített Keleti- és Nyugati-Főcsatornával a vízben szegény területeken teszi biztossá, gazdaságosabbá a mezőgazdasági termelést. 1973- ban ismét nagy művet avattak a Tiszán: a kiskörei vízlépcsőt, amelynek tározója ehben az ötéves tervben épül tovább, s táplálja majd a Nagykunsági Főcsatornát. Az Alföld természetesen egy vízgazdálkodási egységet képez, s át pillanthatunk a Körösök vidékére is. Itt már korábban elkészült a cserebökényi meg a békésszentandrási duzzasztómű. A Körösök csatornázása a kö- rösladányi vízlépcső megépülésével lesz teljes,, és az újonnan tervezett tározók kialakításával. Ha pedig a Tiszán délre tekintünk, Jugoszláviában Törökbecse illeszkedik a láncba. Az itt emelt duzzasztó Dél-Bánát öntözéséhez teremtett lehetőséget, de a vízlépcső visszaduzzasztó hatása egészen Csongrádig terjed. A Tisza vízlépcsőinek kiépítése több szolgálatot tehet egyszerre. Az alacsony és a közepes vízállás megemelésének lehetőségén túl tartalékolt lehet képezni, mely a növekvő vízigényt kielégítheti és biztonságos hajózást tesz lehetővé. Bizonyos esetekben elektromos energia termelésére is alkalmat adnak a vízlépcsők. Ahol ez gazdaságos, ki is használjuk. Nem elhanyagolható szempont a környezet- alakítás sem, hiszen a tározók a gazdasági szolgálatokon túl az üdülés és a vízisportok ügyét is szolgálják. Csatornarendszerekkel olyan összeköttetéseket lehet teremteni a folyók között (Tisza— Körös, Duna—Tisza), amelyek kis vízhozam esetén pótolják a folyó vizét. Pontosabban fogalmazva arról van szó, hogy a vízléposőrendszer teljes kiépítése után a Duna—Tisza csatorna megépítése is időszerűvé és szükségessé válik, éppen a vízlépcső fölötti betorkollással. A Tisza piedig a Köröst táplálhatja majd a Csongrád—cserebökényi csatornán át, de még messzebbre is gondolhatunk, mert a „föltáplált” Körös vize eljuthat a Nagytőke0 A Tisza vizét csatornákon eljuttatják a folyótól távolabb eső vidékekre. Zöldségfélét, takarmánynövényt öntöznek vele, a Csongrád, Szolnok és Bács-Kiskun megyei oldalon. • Téli tárolásra előkészített önjáró öntözöfelszerelés alkatrészei a Tisza mentén. (Méhesi Éva felvételei.) székkutasi, tervezett csatornán át a további térségekre. A Tisza-völgy vízgazdálkodási rendszere, ez a másfél évszázad óta fejlődő mű így válik lassan teljessé, így jutunk el Széchenyi és Vásárhelyi alapgondolatától az 1975. évi IV. törvényig, amely kimondta, hogy „folytatni kell a nagy térségek összehangolt vízgazdálkodását szolgáló rendsw- rek fejlesztését és elő kell készíteni a csongrádi vízlépcső kivitelezését.” Sz. Simon István (Következik: A hiányzó láncszem.) Van benne fantázia T úlzás lenne -*• meghatározó szerepet tulajdonítani az összegnek a kivitelben, a summa azonban tekintélyes: a számítástechnikai eszközök legnagyobb hazai előállítója az idén körülbelül ötmillió dollár értékben ad el ilyen jellegű termékeiből külföldön, a dollár elszámolású piacokon. Ezek az áruk a nemzetközi kereskedelemben az ún. „kemény” cikkek közé tartoznak, nagy irántuk a kereslet — igaz, az eladók versengése sem csekély —, ha a termelés kellő fejlesztéssel társul, akkor az értékesítés hosszú távon is sikerrel kecsegtet. Példánk találomra választott, ám amint cseppben a tenger, benne is tükrözhető, fölfedezhető a nagy egészre érvényes jellemző. Nevezetesen az, hogy termékeknek, gyártási ágaknak változó a sorsa, csillaguk kifényesedhet és halványulhat. A számítástechnikai eszközöknél maradva: az évtized elején hazai előállításukat jóakarattal sem ítélhettük jelentősnek; 265 millió forintot ért 1971-ben a teljes termelés. Tavaly viszont már 4,2 milliárdot tett ki, s idén, az első félévben további 9,3 százalékkal emelkedett. Igaz, a kép teljessége kedvéért hozzá kell írnunk az előbbiekhez. a dinamikus fejlődés nem vállalati mérlegelések, döntések — időbeni piacismeretek — következménye, hanem alapvetően a közDontl fejlesztési programé. Ami az eredményekből persze semmit sem von le, de — emlékeztet. Arra, hogy a némely termékcsoportnál elért bélés külföldi értékesítési sikerek java a központi fejlesztési prog- ramokhoz kapcsolódik, s csak kisebb része a vállalatok saját elhatározásaihoz. Sokféle kockázati elem húzódik meg egy-egy döntésben, ami termékre, termékcsaládra mondja ki: van benne fantázia. Kevésbé köznapian: fejlesztés, gyártás feltételei adottak, vagy megteremthetők, az előállítás — a ráfordítások valamennyi összetevőjét nézve — gazdaságos, az értékesítés hosszabb távon is elérhető. Mégis, ilyen elhatározá- sokna egyre gyakrabban kerül sor — hol jó érzékre valló piaci figyelem, hal kényszerűség nyomán — a vállalatoknál. Az eladások nehezebbé válása, az értékesítés nagy hullámzása hangsúlyozottabbá tette azt a korábbi intelmet, hogy a vállalatok a szükségesnél kisebb figyelmet fordítanak a fejlesztésre, a piaci tapasztalatok elemzésére, a vásárlói igények változásainak gyors követésére. Igaz, vannak kedvderitő példák, esetek. Néhány esztendeje csupán irányítók, fejlesztők, kereskedők maroknyi csoportja hitt abban, hogy a hazai ipar szállítója lehet olyan világhírű cégeknek, amelyek a tenger alatti olajkutatás és - kitermelés élvonalát alkotják. Ma valóság az akkori sejtés, a különleges — a rendkívüli igénybevételnek megfelelő — tömlők értékesítése biztonságos deviza- forrásként szerepelnek a külkereskedelmi árulistán. Folytathatjuk a csupán utalás- nyi példák sorolását a fényforrásokkal, az acélradiál gumiabroncsokkal, a hűtőszekrényekkel — ez utóbbiak kivitele 1971 és 1977 között több mint a háromszorosára növekedett — vagy azzal, hogyha nem is az első pillanatban, de még időben figyeltek fel az érintettek a lakástextíliák forgalmának gyors és tartós bővülésére. Egyebek mellett arra, hogy mind nagyobb szerephez jut a plüss a bútorkészí- . tésnél, a •Hakásdíszítésnél. Ha már a bútort említettük: itt bizony a jóslatoknál rekedt meg néhány elhatározás, miben lesz fantázia. milyen terméket készítsenek, mert az érintettek nem húztak éle? határvonalat a vélekedések és a megalapozott — de kockázatokat persze akkor is tartalmazó — remények közé. Elgondolkoztatónak tartiuk —, s ha élesebben világítunk oda, akkor a tapasztalatok mellett tetemes károkat is fölfedezhetünk —, hogy hosszú éveken át az egyetlen hivatásszerűen piacot — várható keresletet, termelési, termékholnapot — kutató hazai intézet határokon túl keresett és kapott munkát; nem volt elegendő honi megbízása. Ma ugyan már teljes egészében a belföldi megrendelések teljesítéséért dolgoznak, de aligha szükséges részletezni, mi minden veszhetett, veszett et addig, amíg a kívánatos állapiét kialakult. Némi betekintést nyújt az előbbi hivatkozás annak a szemlélet- módnak gyakorlatába, amelynek következménye a termelés és az értékesítés — értékesíthetőség — elkülönülése volt. A gyártó úgy vélekedett, neki a dolga a termelés. minden további stációhoz semmi köze, az a kereskedők ügye, adják el azt, ami vian. Mivel e magatartást egyre kézzelfoghatóbban utasította el a piac — mind a termelői, mind a lakossági felhasználásban —, ha lassan is, de megkezdődött a változás. Voltak akik gyorsan lépitek; ma előbbre tartanak jóval az átlagosnál1. Araszolt valamennyit a középmezőny, s még mindig tekintélyes a várakozók, tépclődők, fontolgatók csopx>rtja. A termék összefoglalója — tárgyi megjelentetése — a termelői magatartásnak. Ha némi könnyedséggel fogalmazva is, részletes beismerő vallomás az áru — annak használati értéke, műszaki korszerűsége, ára stb. —, mert cáfoihatatlanul bizonyítja, kikben volt s kikben hiányzott a holnaphoz elengedhetetlen, szárnyaló. de mégis a realitásokhoz kötött fantázia. V. T.
