Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

IDŐJÁRÁS Várhat* időjárás ma estig: kevés ki­vétellel borult, erősen párás, ködös idő szitálásokkal, északnyugaton egy­két helyen átmenetileg derült idő. Gyenge, majd mérsékelt légmoz­gás. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet plusz 2—mínusz 3, a leg­magasabb nappali hőmérséklet: mínusz 1, plusz 4, egy-két derült he­lyen 5—10 fok között, (MTI) A történelem parancsa VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 277. szám Ára: 90 fillér 1978. november 24. péntek Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről MOSZKVA 1978. november 22—23-án Moszkvában ülést tartott a Var­sói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szer­ződés tagállamainak Politikai Ta­nácskozó Testületé. A politikai tanácskozó testület ülésén áttekintették az európai helyzet alakulásával összefüggő időszerű kérdéseket, és véleményt cseréltek az általános nemzetkö­zi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. A tanácskozás résztvevői a Var­sói Szerződés tagállamainak egy­hangúlag elfogadott nyilatkozatá­ban ismertették helyzetértékelé­seiket, következtetéseiket és ja­vaslataikat. Megállapodtak ab­ban, hogy a Szovjetunió, mint a tanácskozás házigazdája1, a nyi­latkozatot az ENSZ hivatalos do­kumentumaként fogja terjeszteni és annak tartalmát az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett valamennyi állam kormányának tudomására hozza. A tanácskozás résztvevői, híven a kommunista és munkáspártja­ik kongresszusán elfogadott elvi irányvonalhoz, a politikai tanács­A megyeszékhelyre látogatott tegnap az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására a hét eleje óta hazánkban tartózkodó lengyel pártmunkásküldöttség. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, s egyben osztályvezetője, Teodor Palimaka által vezetett öttagú küldöttséget — amelyet elkísért dr. Borics Gyula, az MSZMP KB Közigazgatási és Adminisztra­tív Osztályának helyettes vezető­je — a megyei pártszékházban Horváth István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. A közigazgatás, a bűnüldöző és igazságügyi szervek munkája, pártirányításának tapasztalatai iránt érdeklődő vendégek foga­dásán részt vett Terhe Dezső, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szabó Sándor megyei főügyész és dr. Fehér Géza rendőr ezredes, megyei rendőrfőkapitány, mind­ketten a megyei pártbizottság tagjai, valamint dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív kozó testület ülésén ismét meg­erősítették szilárd elhatározásu­kat, hogy folytatják következetes küzdelmüket az általános békéért, a népek szabadságáért és függet­lenségéért, a fegyverkezési ver­seny megszüntetéséért és a lesze­relésért, az enyhülésért, a népek közötti bizalom és barátság erő­sítéséért A tanácskozás résztve­vői nem kímélik erőiket annak érdekében, hogy korunk eme leg­időszerűbb feladatai gyakorlati megoldást nyerjenek. Megállapodás született arról, hogy meghatározott idő múlva a külügyminiszterek bizottságának ülésén a helyzet alakulásának fi­gyelembevételével áttekintik a nyilatkozatban foglalt feladatok teljesítésével kapcsolatos további teendőket. Az ülés résztvevői je­lentést terjesztenek kormányaik elé a végzett munka eredményé­ről A politikai tanácskozó testület meghallgatta Viktor Kiulikovnak, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főpa­rancsnokának, a Szovjetunió marsalljának jelentését az egye­sített parancsnokság gyakorlati tevékenységéről. A politikai tanácskozó testület ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés légköré­ben végezte munkáját. (MTI) osztályának vezetője és dr. Len­gyel Zoltán, a megyei bíróság elnökhelyettese. A közvetlen hangulatú fogadás után a megyei pártbizottság el­ső titkára Bács-Kiskun gazdasági, társadalmi, kulturális életével is­mertette meg a vendégeket. Majd érdeklődésüknek megfelelően, a megyében működő bűnüldöző és igazságügyi szervek ptíntirányífá­sának gyakorlatáról, a bűnmeg­előzés, az alkoholizmus elleni küzdelem tapasztalatairól adott átfogó tájékoztatást. A küldöttség tagjai az elhang­zottakkal kapcsolatban kérdése­ket tettek fel, amelyekre a me­gye bűnüldöző és igazságügyi szerveinek vezető képviselői vá­laszoltak. A délután folyamán a lengyel pártmunkásküldöttség Terbe Dezső társaságában a Megyei Művelődési Központban megte-' kintette A homok városa című filmet, majd városnéző sétán is­merkedett Kecskemét nevezetes­ségeivel. A lengyel testvérpárt küldöttsége a késő délutáni órák­ban visszatérít Budap>esitre. A huszadik század második évtizedének végén a ma­gyar és az európai politi­kai életnek egy új erő po­rondra lépésével kellett számol­nia: 1918. november 24-én meg­alakult a Kommunisták Magyar- országi Pártja. A párt létrejöt­te nagy jelentőségű és a század egész történetére kiható esemény, sőt fordulópont volt a magyar munkásmozgalomban. A már ré­gen érlelődő és élesedő politikai helyzet forradalomba torkollott, és első lépésként a munkásosz­tály és a dolgozó nép tömegei, a szocialista forradalmi csoportok közreműködésével — o történe­lem parancsaként — kirobban­tották a már évtizedek óta esedé­kes polgári demokratikus forra­dalmat. De bármennyire is je­lentős lépés volt ez, a társadalmi fejlődés alapvető kérdéseit ezen az alapon nem lehetett megol­dani, a forradalmat a szocialista átalakulás irányába kellett to­vábbfejleszteni. Ez volt az első és legfontosabb feladat, amellyel az új párt szemben, találta magát. Milyen volt akkor a történel­mi helyzet az országban és a me­gyében? Az 1867-es kiegyezés után erőteljes fejlődésnek indult a magyarországi kapitalizmus. Bár a kiegyezés egyet jelentett a nemzeti függetlenségről való le­mondással, és lehetővé tette a feudális nagybirtok hozzáidomu- lását a kapitalista termelési mód­hoz, mégis meggyorsult a kapita­lista fejlődés. A munkásmozga­lom ezen a talajon és ilyen vi­szonyok között bontakozik ki, és vívja kezdettől fogva elkesere­dett harcát az uralkodó osztá­lyokkal. A munkás segélyegyle­tek után, amelyek vidéken is el­terjednek, megalakult az Általá­nos Munkásegylet, majd később a Magyarországi Általános Mun­káspárt, és 1890-ben a magyar munkásosztály politikai pártja, a szociáldemokrata párt. A megye ipara lassan és ké­sőbb alakult ki az országos átlag­nál. Ez mindenekelőtt abból adó­dott, hogy a magyar ipar már kezdettől fogva erősen koncent­rált volt és zöme elsősorban a fővárosba települt. Az elmúlt év­század utolsó évtizedében kiala­kuló megyei ipari munkásmozga­lom, amelynek méretei megegyez­tek a települt ipar méretével, szervesen beilleszkedett a csak­hamar országossá terebélyesedő munkásmozgalomba. A munká­sok megyei szervezkedéséről, amelyből később a Kommunisták Magyarországi Pártja is kinőtt, számos dokumentum tanúskodik. A kecskeméti kőművesek és nyomdászok legkorábban üzentek hadat a tőkés kizsákmányolás­nak. A szociáldemokrata párt ko­rai kongresszusain, a megyéből Kiskörös, Kiskunhalas, Mélykút, Szabadszállás, Katymár, Apostag, Baja, Izsák és Kiskunfélegyháza küldöttei vettek részt. A század- fordulón Mélykúton, Madarason és Katymáron már szociáldemok­rata jelölteket választottak meg a községi elöljárók sorába. A nem sokkal később megtartott ország- gyűlési képviselői választásokon Bácsalmáson, Dunapatajon, Duna- vecsén, Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason szociáldemokrata képviselőjelöltek szerepeltek. A munkások szervezkedéséhez a megyében is jelentős ösztön­zést adott az 1905-ös első orosz forradalom. Baján, Kiskunhala­son, Kiskunfélegyházán, Kecske­méten, de másutt is megerősö­dött a szakszervezeti mozgalom. Es egy-egy helyen több százan nyíltan vállalták, hogy tagsági díjat fizetve bizonyítják a moz­galomban való nyilvánvaló rész­vételüket. Az ország és a megye munkásmozgalmának fellendülé­sében a nagy fordulatot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme jelentette. E kkor vált nyilvánvalóvá, hogy lehetséges a forra­dalom diadala, a munkás- osztály hatalmának meg­szerzése. 1918 októberében a Nemzeti Tanács megalakulása és a polgári demokratikus forrada­lom győzelme csak az első lépés volt ahhoz, hogy a munkásosztály kezébe vegye a hatalmat. A tö­megek kívánságát: a gyár bir­tokbavételét, a földmunka meg­becsülését, már nem lehetett csil­lapítani. Ezekben a napokban, he­tekben hangzott el az akkori idők legnépszerűbb jelszava: „Csele­kedjünk mi is oroszul!” S ilyen körülmények között, az említett követeléseknek méhében fogant meg a magyar nép történelmében első, igazán következetes, harcos, megalkuvás nélküli szószóló, a ma hatvan éve marxista alapon szerveződött és alakult Kommu­nisták Magyarországi Pártja. A KMP megalakulása tehát el­választhatatlan 1917 októberétől, és az ezt követő európai forra­dalmi hullámtól, de egyben el­választhatatlan az 1918 elején kezdődött magyarországi forra­dalmi folyamattól. A magyar munkásmozgalomban a XX. szá­zad elején végbement változás és az addigi egész fejlődés is feltét­len szükségessé tetté", hogy ha­zánkban új típusú, forradalmi marxista párt alakuljon, amely az oroszországi bolsevik párthoz hasonlóan vezetni tudja a dolgo­zók forradalmi harcát. Az egész megyét átfogóan egye­lőre nincsenek pontos adatok ar­ról, hogy hol alakultak meg kom­munista pártszervek. A Vörös Újság egy példaként 1919 febru­árjában hírül adja, hogy kis­kunhalasi elvtársaink február 3- án tartott értekezletén elhatároz­ták, hogy megalakítják a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak kiskunhalasi szervezetét és megválasztották a párt ideiglenes végrehajtó bizottságát.” Az időközben napvilágra ke­rült adatok azt is bizonyítják, hogy a kiskunhalasiakkal egyidő- ben, egymásról nem tudva, Kecs­keméten is két kommunista párt­csoport jött létre, azt a feladatot vállalva, hogy elsősorban a ka­tonaság körében végeznek agitá- ciós munkát. Ezenkívül feltehe­tő, hogy azokban a városokban, amelyekben a kommunista párt létrejöttéről nem maradtak fenn adatok, de a Horthy-rendőrség a negyedszázad alatt sejtekben mű­ködő illegális munkát fedett fel, ugyancsak alakultak különböző méretű pártszervezetek. Arra vo­natkozóan azonban számos és megbízható adat van, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának létrejötte Bács-Kiskun- ban is jelentős és általános bal- ratolódást eredményezett. Ilyen volt akkor az egész ország népé­nek hangulata, beállítottsága és törekvése, hogy szabaduljon volt uraitól. Balratolódásról beszélhetünk egyrészt, mert a már megvolt szociáldemokrata pártszervezetek tevékenysége egybeesett azoknak a követeléseknek a támogatásá­val, amelyeket a kommunista párt kezdeményezett. Másrészt a tömegek forradalmi hangulatára, a leszerelt katonák magatartásá­ra rendkívül nagy hatással volt a kommunista párt léte, agitációja, és propagandája. Kétségtelen, hogy ilyen rövid idő alatt a párt általában szervezetileg nem jut­hatott olyan helyzetbe, hogy be­töltse élcsapatszerepét. De a megfelelő szervezeti keretek hiá­nyát pótolta a kommunisták, a bal­oldali szociáldemokraták, a Szov­jetunióból hazatért hadifoglyok tevékeny részvétele a különféle forradalmi szervezetekben. Tehát a párt megszületésével és tevékenységével, a polgári de­mokratikus forradalom talaján teljesen új helyzet keletkezett és az események menetét már nem lehetett megállítani. Március 20­án a Vörös Újság arról ad hírt, hogy: „A kiskunfélegyházi mun­kástanács átvette a város vezeté­sét”, és a következő napon győ­zött a forradalom, győzött a ma­gyar proletariátus diktatúrája. Hatalmas jelentőségű történelmi tette volt ez a magyar munkás- osztálynak, és gyorsan népszerű­vé lett pártjának, a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának. A Nagy Október után elsőként vívta ki hatalmát a magyar rhurikás- osztály és 133 nap alatt egyedül­állót alkotott a gazdasági, politi­kai, kulturális és társadalmi élet valamennyi területén, amelyre mindig büszkén emlékezik vissza az utókor. De a belső ellenség és döntően a külső katonai túlerő megsem­misítette a proletariátus dikta­túráját és olyan, negyedszázadon át uralkodó véres terror került hatalomra, amely megkeserítette a magyar nép életét. A börtön és a bitó állandósult réme önfeláldozó és bátor embe­reket kívánt. S ha nem is sokan, de mégsem kevesen voltak a me­gyében, akik ébren tartották a forradalom szellemét, akik har­coltak a Horthy-fasizmus ellen, a magyar nép fizikai és lelki terror alóli felszabadulásáért. 1930. szep­tember 1-én a budapesti nagy tüntetéssel a megye szervezett munkásai szolidárisak voltak. Baján több száz munkás szótla­nul tüntetett. Kiskunhalason „Él­jen a proletárdiktatúra!” felírás­sal vörös zászló készült. A féktelen terror ellenére a kommunista párt illegálisan szer­vezkedett a megyében is. Kecs­keméten, Kiskunfélegyházán te­rületi bizottságok dolgoztak és a bajai szervezkedés kihatott a környező községekre is. párt és az egész magyar /% nép számára nagy meg­próbáltatást jelentett a fa­siszta térhódítás és az or­szágnak Németország oldalán a II. világháborúban való részvé­tele. Az illegalitás nehézségei kö­zepette harcoló pártnak mi volt a legfontosabb tennivalója? A széles körű népfrontmozgalom kialakításával — ilyen kezdemé­nyek a megyében is voltak — küzdeni a fasiszta elnyomással szemben az ország fügetlenségé- ért. Ennek a harci feladatnak pártunk óriási áldozatok árán eleget tett. A harc a szovjet nép segítségével győzelemre jutott, s hazánk 1944 végén 1945 elején végérvényesen felszabadult a fa­sizmus igája alól. A felszabadulással együtt tehát egy népi demokratikus forrada­lom bontakozott ki. A felszaba­dult területeken új hatalom jött létre, amelyben döntő szerepet a munkásosztály és a parasztság játszott. Szerte a megyében és az or­szágban megalakultak a most már legálisan újjászervezett Ma­gyar Kommunista Párt szerveze­tei, amelyek legfontosabb fel­adatként kezelték a többéves há­ború utáni gondok megoldását és egy új élet megszervezését. A ne­gyedszázados illegalitásban meg­edződött kommunista párt volt az egyetlen szervező erő, amely programot adhatott az akkori helyzetből való kilábalásra. A pártszervezetek magját ké­pezték az 1919-es diktatúra volt résztvevői, vöröskatonák, az oroszországi polgárháborúból ha­zaérkezettek, a szervezett ipari és földmunkások, akik közül nem is kevesen tagjai voltak az illegá­lis Kommunisták Magyarországi Pártjának. A párthoz csatlakoz­tak más baloldali személyiségek is, olyanok, akik egyetértettek a kommunisták társadalmi célkitű­zéseivel és népfrontpolitikájával, de sokan csatlakoztak a fasizmus üldözöttéi közül is. A pártra a földosztás megszer­vezése, a földreform végrehajtá­sa jelentős politikai munkát há­rított. A földreform történelmi jelentősége mindenekelőtt ab­ban áll, amit megsemmisített: a feudális eredetű nagybirtok fel­osztásában, s általa a demokra­tikus fejlődés megannyi akadá­lyának eltávolításában. A szocialista forradalom győ­zelme szempontjából mindenkor kiemelkedően fontos, hogy a párt a feladatok sokaságából helyesen választja ki azt, amelynek meg­oldása biztosítja az adott idő­szakban kitűzött stratégiai cél el­érését. 1949 elején sor került az államhatalom jellegének tisztázá­sára. Miután a két munkáspárt egyesülése lezárta a hatalomért folytatott harc időszakát, a párt leszögezte, hogy a népi demokrá­cia fejlődésének akkori szakasza immár proletárdiktatúra! ésőbb a szocialista építés eredményei mellett egyre több negatív elem jelent­kezett a párt politikájá­ban. Gazdasági nehézségek követ­keztek, átmenetileg csökkent a dolgozók életszínvonala. Csorbát szenvedett a munkásosztály veze­tő szerepe, meglazult a munkás­paraszt szövetség, leszűkült a szocialista építés tömegbázisa. E jelenségek forrása a dogmatizmus és a személyi kultusz elburjánzá­sa volt. A párt politikájának a marxiz­mus elvei szerinti helyes irányú fejlesztésére 1956 után kerülhe­tett sor. Hazánk belső fejlődésé­nek egyik alapvető feltétele az, hogy leszámolt a személyi kul­tusszal, helyreállította a szocia­lista törvényességet, a pártélet le­nini normáit. Az MSZMP veze­tőségének politikája a szocializ­musért vívott harc kibontakozta­tása érdekében minden intézke­désénél abból indult ki, hogy a nép csak akkor lesz szabad, ha ellenségei számára nincs szabad­ság. Ennek az elvnek helyes al­kalmazása növelte milliók bizal­mát, segítette aktivitásuk kibon­takozását,' alkotó részvételét az ország, a megye előtt álló felada­tok megoldásában. A néphatalom megszilárdításá­ban jelentős szerepe volt a párt gazdaságpolitikájának. Intézkedé­sek születtek a népgazdaság irá­nyítása terén, és az MSZMP he­lyes agrárpolitikája szem előtt tartotta, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom számszerű fejlesz­téséhez csak a dolgozó parasztság egyetértésével, aktív részvételé­vel, és közreműködésével jutha­tunk el. A megye gazdasága minden vo­natkozásban nagy léptekkel jutott előre. A megye aktív keresőinek több mint fele az iparban és az építőiparban dolgozik. Az ipar termelési értéke meghaladja a mezőgazdaságét, ami egy hagyo­mányosan paraszti megyében tár­sadalmi szempontból nagy jelen­tőségű dolog. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági megerősödése, anyagi, műszaki bázisuk növekedése és a manap­ság is végbe menő, az iparszerü termelést megcélzó műszaki-tech­nikai forradalom hatással van a szövetkezeti parasztság létszámá­nak és belső struktúrájának ala­kulására. A parasztság számará­nya politikai kötelezettséget je­lent, miszerint kardinális tétel a szövetségi politika erősítése, és az ország építésében részt vevő valamennyi társadalmi réteg ak­tivitása. a a párt hatvan éves mun­kásságából csupán a har­minchárom évvel ezelőtti helyzetet szembesítjük a mával,1 akkor elmondhatjuk: minden megváltozott! Ez volt és ez marad a párt tevékenységé­nek lényege: változtatni, jobbíta­ni, és szebbé tenni az emberek életét. Ha ezt a kötelezettséget hat évtized alatt a párt teljesí­tette, akkor hogyne teljesíthetné a későbbiek során az eddiginél kedvezőbb feltételek közepette! Lengyel pártmunkásküldöttség Kecskeméten

Next

/
Oldalképek
Tartalom