Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-22 / 275. szám

4 t it .>FI NÉPE • 1978. novenber 22. Bővítik a gyermekcipő-választékot Kunszentmiklóson Percenként négyszáz naposcsibe Ennyit keltetnek ki az idén a rémi Dózsa Termelő- szövetkezet korszerű kelte­tőiben. Ez év végén újabb francia gépeket szereltek föl és most már évente húsz­millió naposcsibe életrekel- ■ tésére lesz alkalmas a telep. Azt is meg kell mondani, hogy a teljes kapacitást ed­dig még nem tudták lekötni a partnergazdaságok. , A gondos munka, a technológia pontos betartása azt eredményezte hogy a kelési átlag állandóan 80 százalék fölött van. A tojóházból érkező tálcákról gép szedi le a tojást, majd válogatva, lámpázva rakja a keltető ládákba. Innen az elő- keltetőkbe szállítják, itt 18 napot töltenek a tojások. Ezután újra lámpázás következik, hogy az utókeltetőbe már csak a kifogástalan tojások kerüljenek. A kikelt aranysárga csirkéket a megye 23 gazdasága neveli, hizlalja, majd szállítja a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat telepeire. Pásztor Zoltán képriportja Társulások a mezőgazdaságban Ebben az évtizedben jó néhány olyan fogalom vált közkeletűvé a mezőgazdasági, agrárpolitikai' té­makörökben, amelyeket koráb­ban nem, vagy csak alig ismer­tünk, legfeljebb ízlelgettünk. Ilyen példáiul a társulás, az egyszerű gazdasági együttműködés a kö­zös vállalkozás illetőleg vállalat, a termelési rendszer, s az agrár­ipari egyesülés. Mindegyik annak az erős sodrású és nagy hordere­jű változásnak a terméke, vele­járója, amelyet a termelőszövet­kezetek méreteinek megnöveke­dése és egyidejűleg az ipárszerű termelés térhódítása jelentett. A termelőszövetkezetek száma az 1960. évi 4500-ról 1370-re csök­kent. átlagos területük pedig csaknem megnégyszereződött, 4200 héktár lett. Az egyesülések üte­me és mértéke sok esetben túl­zott. helyenként öncélú volt, s ennek nem maradtak el a káros következményei. Xem a terület nagyságától függ Hiába hoznak létre tízezer hek­táros, vagy még nagyobb gazda­ságot, ha megfelelő gépesítéssel, korszerű telepekkel és technoló­giával, s a gazdaságos nagyüzemi termelés egyéb fontos tényezőivel nem rendelkeznék. Egy az utób­biak közül feltétlenül kiemelést kíván: a szakember-ellátottság, az a szellemi erő, amely nélkül a legmodernebb gépek, eszközök, berendezések sem hasznosulhat­nak kellőképpen. Vannak egyéb­ként hivatalos statisztikáik, ame­lyék tanulságosan bizonyítják, hogy sem az egy hektárra jutó termelési érték, sem az ugyanígy vetített mérleg szerinti eredmény nem a legnagyobb méretű terme­lőszövetkezetek átlagában, a leg­jobb. Vannak persze kiváló, méltán országos hírű, sőt: határainkon túl is elismert, igen nagy terüle­ten gazdálkodó szövetkezetek, de ugyanez elmondható az átlagos­nál kisebb méretű jó néhány tsz- ről is. Bizonyságul arra, hogy nem kizárólag és nem is elsősor­ban. a terület nagyságától függ, hol, mennyit, mekkora ráfordítás­sal .termelnek. Szerencsére ma már egyre erősebb az a szemlé­let, amely mentes a hatalmas méretek bűvületéről, és a lényeg világos megértéséről tanúskodik. Egyebek között arról, hogy he­lyes törekvésünk fő irányának az értelmes szakosítást és nem a te­rületek, hanem a tevékenységek gazdaságos koncentrációját kell tekintenünk. Azzal kiegészítve, hogy nem szabad csupán a régi, ma már elavult értelmezésű me­zőgazdaságot szem előtt tarta­nunk, hanem az élelmiszer-ter­melés szerves egységét kell meg­határozónak tekintenünk. Közös cselekvés és önállóság Ebbe a felfogásba illeszkednek jól a különféle mezőgazdasági társulások is. Létszükséglet ugyan­is — mégpedig nemcsak a mező- gazdaságé —, hogy megteremtsük az élelmiszer-termelés valameny- nyi fázisának a szerves összekap­csolódását. Kiküszöbölve minden olyan szervezeti, szabályozó rend­szerbeli, érdekeltségi és más aka­dályt, amely ma még — bár a 'korábbinál jóval kisebb mérték­ben — gátolja vagy lassítja a kí­vánatos fejlődést. Korszerűsíteni, hatékonyabban termelni, eredményesebben gaz­dálkodni csak úgy lehet a mező- gazdaságban, ha az azonos célok érdekében együttműködést ala­kítanak ki a gazdaságok. Termé­szetesen nem az egyetlen, eszköz ez, de jelentősége sókkal nagyobb annál, amit a mai helyzet mutat. Több száz társulás működik már mezőgazdaságunkban, illetőleg élelmiszer-termelésünkben, de nem mindegyik kielégítően, Amii a jövőt illeti, mindent megelőző követelmény, hogy a társulások, a kooperációk ne csökkentsék a bennük részt vevő üzemek, gyá­rak stb. gazdasági önállóságát. A közös cselekvés — bármilyen társulásról van szó — az együtt­működésben rejlő előnyök kiak­názására, meghatározott, együttes fejlesztésekre, termelési, feldolgo­zási, értékesítési célokra irányul­jon, Súlyos kár óikat okoznia, ha a társulások háttérbe szorítanák, megbénítanák a bennük részes gazdálkodó egységek öntevékeny­ségét, kezdeményezőkészségét és ezzel együtt felelősségérzetét. Jellegzetes és gyakori társulási formák a termelési rendszerék, amelyek már a nagyüzemi terme­lés egyiharmadára terjednék ki. Magukban foglalnak mindem lé­nyeges tényezőt, amelytől a ho­zamok mennyiségének, minőségé­nek, s előállítási költségeinek ala­kulása függ. örvendetes, hogy ma már nem csupán a növény­termelés, hanem a kertészkedés, a szőlő- és gyümölcstermelés és az állattenyésztés több ágazatá­ban is jelen vannak. Eredmé­nyeik — a még fellelhető hibák, fogyatékosságok ellenére — meg­győzőek és biztonságos további fejlődésre adnak jó reménységet. Mindemellett valószínűleg rövi­desen elérkezik az ideje annak, hogy az illetékesek alaposan mér­legeljék, miképpen lehet kiiktat­ni a nagy igyekezetből fakadó bizonyos kiuszáltságakat, felesle­ges kinövéseket, átfedéseket. S nem utolsósorban azt, az egyik- másik rendszernél már bekövet­kezett bajt, hogy a rendszer töb- bé-kevésibé elkülönül létrehozói­tól és fenntartóitól, s esetedként gyengíti a taggazdaságok helye­sen értelmezett önállóságát. Erősítendő irányzat Előre mutató és erősítendő az az irányzat, hogy a különféle ter­melési rendszerekben nem csupán termelőszövetkezetek, hanem ál­lami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek és tudományos intézetek is vannak a tagok között. Sőt: áttételekkel ugyan, de bekapcsol­hatók a háztáji és kisegítő gaz­daságok is, amelyeket a mostani­nál erőteljesebben és hatékonyab­ban integrálhatnak és segíthet­nek a mezőgazdasági nagyüzemek. Mindössze (kétéves múltra te­kinthetnek vissza az agráripari egyesülések. Eddigi működésük — egyelőre négy van belőlük — még nem teszi lehetővé a min­den lényeges összetevőre 'kiterje­dő értékelést. Annyi azonban már most megállapítható, hogy a társulásnak, az együttműkö- késnek ez a formája igen fontos szerepet tölthet be a jövőben. Megvalósíthatja azt az élelmiszer- termelési integrációt, amelyben mezőgazdasági nagyüzemek — tsz-ek és állami gazdaságok — ugyanúgy részt vesznek, mint az élelmiszeripari vállalatok, feldol­gozó üzemek, sőt, értékesítő vál­lalatok is. Gazdag változatosságot mutat­nak a mezőgazdasági, pontosab­ban : élelmiszer-termelési társulá­sok. Ez a sokrétűség önmagában nem rossz, hanem inkább elő­nyös. Bármilyen társulásról van szó azonban, a már érintetteken kívül sarkalatos követelmény, hogy mindegyik jól igazodjék tényleges lehetőségeinkhez, adott­ságainkhoz Az elméletileg eset­leg helyes, de a magyar valóság­hoz képest illuzórikus törekvé­sek legalább annyira veszélyeseik és ártalmasak lehetnek, mlint az elmaradás tényleges és megérett lehetőségeinktől. G. P. Nemrég Sajtóposta rovatunkban egyebek között a kunszentmikló- si gyermekcipő-ellátás gondaival foglalkoztunk. Közreadtuk a kis­gyermekes szülők panaszát, mi­szerint lányaiknak, fiaiknak nem tudják helyben megvásárolni a kellő méretű, színű és fazonú'láb­belit. Kifogásoltuk a sók ezres lé­lekszámú nagyközségben gyakor­lattá vált kereskedelmi módszert, hogy a szandált, cipőt és csizmát jóval a használatukat megelőző időben kínálják megvételre. Az ilyesféle akciók helyett folyama­tos áruellátást kérnek az embe­rek. Sorainkra a Kunszentmiklós és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet válaszolt. A Turnai Kálmán elnök és Ne­mes Mihály osztályvezető által aláírt sorokból megtudtuk: A kunszentmiklósi cipőszaküz- let az első háromnegyed évben összesen több mint ötezer pór gyermekcipőt szerzett be. Bébi­cipó 18—22, gyermekcipő pedig 23—26, illetve 27—30 számú mé­retekben volt kapható. Ez a kész­let lehetővé tette, hogy a kör­nyékbeli falvak lakói is Kun- szenmiklóson vásárolhassanak, ahol jelenleg is mintegy 8C0 pár cipő — ötvenféle fazonban és négy színiben — kapható. Az említettek ellenére persze előfordulhatott, hogy nem min­denki találta meg az igénye, el­képzelése szerinti lábbelit, mert hiánycikkek sajnos voltak, s van­nak — például a 28-as nagyságú tornacipőt is hosszabb ideje hiába rendeli meg a bolt. Az áruk ajánlgatása pedig nem az azonnali vásárlás szorgalmazá­sát, inkább az idejében való tá­jékoztatást jelenti arról, milyen lesz a gyermekcipő-kínálat a kö­vetkező hónapokban. És figyelem­be kell venni ezzel kapcsolatban egyéb okot is, például azt, hogy most is árusít az üzlet gyermek- szandálokat, ám azokat nem téli viseletként ajánlja, hanem óvodás és iskolás gyermekek részére szo­bai használatra, úgynevezett vál­tócipőként. A szövetkezet vezetői végezetül közölték, hogy noha az üzlet — melynek szorgalmas, lelkiismere­tes szakember a vezetője, aki 15 éves törzsgárdatagja az áfész- nek — lényegében eddig is ered­ményesen dolgozott, a cikk nyo­mán azonban intézkedés történt a Kunszentmiklóson árusítandó gyermekcipők választékának bő­vítése érdekében. KÉRDEZZEN - FELELÜNK Fiatalok ' sani szolidaritása A Német Demokratikus Köztár­saságban hét évvel ezelőtt hoz­ták létre a Szabad Német Ifjú­sági Szövetség szolidaritási alap­ját, amely a fejlődő országoknak, a nemzeti függetlenségükért küz­dő fiatal államoknak nyújtandó internacionalista segítség céljait szolgálja. Az alapba ez ideig 47 millió márka folyt be — ezt az össze­get a kommunista műszakok alatt gyártott termékek értéke, külön­böző városrendezési munkálatok­nak a bére és az egyéni hozzá­járulások alkotják. A szövetség akciói sorából ki­emelkedik a „Vietnam iskolái- . nak” nevezetű akció, amelynek során a testvéri ország 11 isko­lája kapott új oktatási felszere­lést az NDK fiataljaitól. A szö­vetség állandó jelleggel gondos­kodik arról az 1500 chilei haza­firól is, akik a chilei fasiszta puccs óta élnek a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Az ő gye­rekeiknek például több mint két­ezer játékot készítettek (BUDA- PRESS — PANORAMA — APN) A Kecskeméten lakó V. Tóth Istvánné 17 éves fia-szakmunkás­képző intézetben tanul, jelenleg harmadikos. Szeptember óta nem kap családi pótlékot utána, pedig kevés a jövedelme, így nagyon „fnegérzi” eme összeg hiányát. Kérdezi: jogosan vonták-e meg tőle e társadalombiztosítási ellá­tást? A családi pótlék — amint az e kifejezésből is egyértelműen kö­vetkéz. K — a családok háztartásá­ban levő olyan gyermekek eltar­tásával kapcsolatos kiadások egy részének megtérítését jelenti, akik még nem rendelkeznek ön­álló keresettel. Közéjük már nem, sorolhatók a harmadéves szak­munkástanulók, hiszen ők rend­szeresen kapnak pénzbeli jutta­tást a munkában illetve á tanu­lásban^ elért eredményeik alap­ján." Ártörvény* figyelembe vette e tényt, ezért rendelkezik úgy, hogy a harmadéves szakmunkás- tanulókat már nem illeti meg ez az ellátás, vagyis fia után ön nem kaphat családi pótlékot. A Kunfehértón lakó Lovas Fe­renc hónapokig kórházi kezelés alatt állt, jelenleg pedig odahaza táppénzes állományban van. Nem érti, hogyan lehet most kevesebb összegű e társadalombiztosítási el­látása, mint volt az intézményi gyógyellátása idején. Minthogy már nem kórházi be­teg, több táppénz illeti meg, mint korábban. Ha mégis kevesebb összegű az ellátása jogos panasz­ról van szó, melynek kivizsgálása, orvoslása érdekében forduljon a SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság területileg illetékes bajai kirendeltségéhez! Egyik kalocsai olvasónk hosz- szabb ideje termelőszövetkezeti tag, s nemrégen nyújtotta be fel­mondását munkaadójának. Elő­ször azt közölték vele, hogy hat hét a felmondási idő, később mindezt két hónapban jelölték meg, s tudomására hozták, a ház­KITÜNTETETT KISZ-TITKÁR Takács Zoltán Az ifjúsági szövetségben vég­zett kiemelkedő munkája elis­meréseképpen a KISZ Központi Bizottsága aranykoszorús KISZ- jelvénnyel tüntette ki Takács Zoltánt, a kunszentmiklósi VÁV gyáregység KISZ-bizottságának titkárát. A november 7-e tiszte­letére adományozott kitüntetést ünnepi gyűlésen adta át Nagy Károly, a kecskeméti járási KISZ-bizottság titkára. — Az általános iskola elvég­zése után szakácsnak készültem —■- vallja be mosolyogva. Takács Zoltán. — Aztán, mivel Buda­pesten nem sikerült kollégiumi helyet találnom, a helyi lehető­ségek köziül kellett választanom. Abban az évben cserélt gazdát a kunszentmiklósi üzem; a Vas- tömegcikk Ipari Vállalat telephe­lyéből a Villamos Állomásszere­lő Gyár gyáregységévé lett. Ezt és a lakatos szakmát választottam. — Megbánta? — Egyáltalán nem. Szeretem a szakmámat, elégedett vagyok a munkahelyemmel... — És a főzés? — Hobbi. Gyakran és szívesen helyettesítem a feleségemet a konyhában. táji földjére való jogosultságát azonnal megszüntetik. „Vajon törvényesen intézkedik-e ügyem­ben a tsz?” — kérdezi levélírónk. A termelőszövetkezetből kilépő tagnak az alapszabályban megha­tározott időt — mely nem lehet 30 napnál rövidebb és 6 hónap­nál hosszabb — még munkában, vagyis tagsági viszonyban kell el- töltenie. E kötelezettség alól csak a közös gazdaság vezetősége adhat felmentést. Ami pedig a háztáji földet illeti, annak használatára már természetesen nem jogosult a tagsági viszonyát megszüntető személy. A vezetőség persze ez esetben is engedélyezheti- a terü­let használatát a termés betaka­rításáig. Ha nem így dönt, akkor a távozó tagot megilleti a háztáji földjén végzett munka ellenérté­ke. Kiskunhalason lakó olvasónk, elhunyt fivére után jelentős ér­tékű ingatlant, illetve ingóságot örökölt. A vagyon egy részét a másik testvér önkényesen eltulaj­donította. „Volt-e ehhez joga, s ha nem, ki szolgáltathat ez ügy­ben igazságot?” — kérdi a szer­kesztőségünkhöz érkezett levél írója. A meghalt személy vagyonát az úgynevezett végintézkedés — vég­rendelet, illetve öröklési szerző­dés — híján a törvény előírásai alapján lehet örökölni. Eszerint ha az elhunytnak nincs leszárma- zója, túlélő házastársa, vagy szü­lője, a hagyatékot a testvérei egyenlő arányban öröklik. Az el­járást az állami közjegyző végzi, s a hagyaték átadásáról öröklési bizonyítványt állít ki. E végzés ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül lehet fellebbezni bí­rósághoz. Javasoljuk, problémá­jával forduljon a területileg ille­tékes városi ügyészséghez. összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 — KISZ-es tevékenysége, ame­lyet most és már máskor is elis­mertek, hogyan kezdődött? — Amikor a szervező titkár kilépett a gyárból, a posztjára engem jelöltek. Vállaltam. Egy évvel később bevonultam, s ekkor már a seregben is úgy fogadtak, mint „tapasztalt” KISZ-vezetőt, s hamarosan század KlSZ-titkár- rá választottak. — Nagy István párttitkártól tu­dom, hogy türelmetlenül várták leszerelését. — Szeretném, ha nem hangza­na nagyképűen. Szabadságon vol­tam itthon egy alkalommal, ami­kor a párttitkár azt mondta, hogy számítanak rám. Ügy tudom, sok gondot okozott akkoriban, hogy az üzemi KISZ-szervezet élén gyakran váltották egymást a tit­károk. 1974 óta a gyáregységben ilyen gond nincs. Azóta megszakítás nélkül Takács Zoltán látja el az üzemi KISZ-titIkár felelősségtel­jes posztját. Kétszer választották meg a KISZ KB dicsérő okleve­lével kitüntetett alapszervezet titkárává, és ez év februárjától a gyáregység KISZ-bizottságának titkára lett. — A járási KISZ-bizottság ha­tározata értelmében az év elején két alapszervezetet és öttagú bi­zottságot kellett létrehozni. A gyáregység fejlődése és a KISZ- tagok számának növekedése indo­kolta ezt a szervezeti változást. — Kezembe került nemrég a békéscsabai KISZ-vezetőképző is­kola kiadványa. A hírek között arról olvastam, hogy Takács Zol­tán, az iskola hallgatója súlyos közlekedési veszélyhelyzetet há­rított el. — Hathetes tanfolyamon vol­tunk Békéscsabán, és egyszer ha­zautaztunk. Elbóbiskoltam a bu­szon. Hirtelen hosszú, éles kürt­szóra riadtam fel. Autóbuszunk Lakiteleknél a lezárt vasúti so­rompó közé szorult. Az utasok egymás hegyén-hátán tülekedtek ki a buszból, a sorompón túlra igyekezve. Én a közeli állomás irányába futottam a sínek között, amikor a kanyar mögött feltűnt a közelgő tehervonat. Integettem és a vonat megállt. Ennyi az egész Talán akkor sincs baj, ha nem így teszek, mert a szerelvény még alig indult ki az állomásról, s még nem gyorsult fel túlságosan. Takács Zoltán tagja a KISZ KB dicsérő oklevelével kitünte­tett kilencszeresen szocialista Kandó Kálmán ifjúsági brigád­nak. sokszoros véradó, munkásőr, és a gyár kiváló dolgozója Sitkéi Béta

Next

/
Oldalképek
Tartalom