Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21. # PETŐFI NÉPE • 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) alakult ki, az uralkodó osztályok már nem voltak képesek a régi módon kormányozni, az elnyomott osztályok pedig már nem voltak hajlandók tovább a régi módon élni. A forradalmi helyzet létrejötte Magyarországon egybeesett a világszerte kibontakozó forradalmi fellendüléssel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom utat mutatott a kizsákmányolt osztályok az elnyomott népek, a háború poklából szabadulni akaró emberek számára. Október példája különösen nagy hatással volt Magyarországon, ahol a társadalmi ellentmondások a forradalom előtti Oroszországéhoz hasonlóan — végsőikig kiéleződtek. 1918. október 31-én győzött az őszirózsás forradalom. Megdőlt a Habsburg-monarchia csaknem négy-évszázados uralma, Magyar- ország független, demokratikus állam lett. A niép ügyével rokonszenvező, kimagasló politikus, Károlyi Mihály lett a miniszter- elnök, majd a köztársaság elnöke. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom Magyar- országon kezdettől fogva népi forradalom voil't, amelyet valójában a munkás- és katonatöme- gek, az oroszországi példa nyomán megalakult im-unkás- és katonatanácsok vittek győzelemre. A hatalomra jutott polgári kormány azonban nem tudta megoldani a felhalmozódott társadalmi problémákat:, nem tudott és nem mert ellenállni a győztes imperialista hatalmak diktátumánálk. Az ország, a nép további sorsa attól függőtit. vain-e olyan társadalmi erő, amely képes a forradalmi vívmányok megvédésére és továbbvitelére. Volt Ilyen erő. Máig ható fordulópont népünk történetében Hatvan évvel ezelőtt megtörtént a döntő lépési, létrejött az a tudatos szervezett élcsapat, amely kép>es volt megfogalmazni és következetesen képviselni a munkásosztály, a nép forradalmi céljait. 1919. november 24-én Budapesten, a baloldali szociáldemokraták, a forradalmi szocialisták, az Oroszországból hazatért forradalmárok megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját, megválasztották a párt első Központi Bizottságának, s annak elnökét, Kun Bélát. Azon a hatvan évvel ezelőtti napon ily módon létrejött a magyar munkásosztály marxisfai—.Leninista pártja, ami máig ható fordulópontot jelentett munkásosztályunk, népünk történetében. A kommunista párt rövid idő alatt megnyerte a munkások és a parasztok nagy tömegét. Maga mellé állította a nemzet sorsáért aggódó és a társadalmi haladásért cselekedni akaró értelmiségieket. A polgári kormány tehetetlensége, és az ország válságos helyzete sürgette, a tömegek forradalmasodása, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése p»edig lehetővé tette, hogy 1919. március 21-én a nép nagy többségének akaratából az Oroszországban győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom után másodikként hazánkban is győzzön a szocialista forradalom. A Magyar Tanácsiköztársaság 133 naipos fennállása népünk történelmének kimagasló időszaka. Létrejötte azt jelentette, hogy hazánkban először került minden hatalom a dolgozó nép kez,ébe. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt, rendkívül nagy nehézségek közepette is, bebizonyította a magyar munkásosztály államalkotó erejét, elhivatottságát a társadalom megújítására, a nemzet vezetésére. Az első magyar proletárdiktatúrát — amelyet Európa-szerte rokonszemvvel fogadtak a munkástömegek. a népek — külső erő, a nemzetközi imperializmus fegyveres beavatkozása verte le. Az intervenció fő szervezője az, antant, azon belül az európai hegemóniára ‘törő francia imperializmus volt. Céljaihoz felhasználta a forradalomtól rettegő csehszlovák és román burzsoázia fegyveres erőit. A külső fegyveres erővel a magyar nép nyakába ültetett horthysta ellenforradalmi rendszer, a fehérterror megsemmisítette a Tanácsiköztársaság vívmányait és negyedszázadon át kíméletlenül elnyomta a népet, kegyetlenül üldözte a kommunistákat, és eltiport minden haladó törekvést. Az ellenforradalmi rendszer huszonöt éves uralma, a legke- gyetlenebb terror sem tudta azonban megsemmisíteni a Tanácsiköztársaság emlékét. A proletárdiktatúrát akkor leverhették, az eszmét azonban nem győzhették le. A Kommunisták Magyarországi Pártja az ellenforradalmi terror ellenére Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság kimagasló vezetőjének, és Landler Jenőnek, a magyar kommunista mozgalom baloldali szociáldemokratából lett kiemelkedő személyiségének irányításával hamarosan talpra állt. Újult erővel és 25 éven át szakadatlanul folytatódott az illegalitásban, dolgozó kommunisták és más demokratikus erők harca a fasiszta rendszer ellen, a dolgozó nép Magyar- országáért. A II. világháborúban megsemmisítő vereséget szenvedett a fasizmus és a Szovjetunió Vörös Hadserege Magyarország számára is elhozta a felszabadulást, A niémet fasizmus veresége kedvező nemzetközi feltételeket teremtett a demokratikus fejlődéshez, de az újjászületés belső feltételeit cend- * kívül nehéz viszonyok közti népünknek kellett megteremtenie. A népi demokratikus átalakulás vezető ereje a Magyar Kommunista Párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is életerősen, határozott programmal, nagy szervező erővel lépett a politikai élet porondjára. Mint a népi demokratikus átalakulás legkövetkezetesebb képviselője gyorsan növelte befolyását és hamarosan az ország legerősebb pántja lett. Három évvel a fel- szabadulás után, pártunk vezetésével. az asztályharc eredményeként Magyarországon, másodszor is győzött és hatalomra jutott a munkásosztály, létrejött a proletárdiktatúra, hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett. A szocializmus építésének kezdeti lendületét törték meg az akkori pártvezetésben eluralkodott szektás., dogmatikus hibák, amelyek súlyos politikai torzulásokhoz, a pártélet lenini normáinak semmibevételéhez, a demokratikus jogok korlátozásához, törvénysértésekhez, végső soron a párt és a tömegek kapcsolatának megromlásához vezettek. E súlyos torzulások, a revizionista árulás, a belső és a külső osz,- tályellen.ség támadása együttesen tette lehetővé, hogy 1958-ban ellenforradalmi felkelés törjön ki. A párt úrrá tudott lenni a súlyos helyzeten, és két évtizede ismét és megfelelően betölti társadalmunkban azt a vezető szerepet, amelyet a munkásosztály, a dolgozó nép elvár tőle; politikája élvezi a legszélesebb tömegek támogatását. Ennék eredményeként hazánkban ma a munlkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd, az ország belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, népgazdaságunk fejlődik; népünk életkörülményei lehetőségeinkkel arányosan javulnak. Népünk szocialista ópítő- muirtkájának eredményeit, s azt, hogy szocialista államunk, a Magyar Népköztársaság méltóan kiveszi részét a 'haladásért, a békéért világszerte folyó küzdelemből, nemzetközileg is széleskörűen elismerik. Tisztelt Központi Bizottság! Pártunk, a magyar munkásosztály a küzdelmes hat évtizedben sok győztes csatát vívott, de történelmi utunk nem volt mentes kudarcoktól és tévedésektől sem. Az egész, utat áttekintve, mégis joggal és büszkén mondhatjuk: a párt harca sikeres volt, a mérleg pozitív, pártunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek, népünk támogatásával történelmi jelentőségű eredményeiket ért el. Az évforduló alkalmából szólni kell a hat évtized harcának néhány fő tapasztalatáról, hiszen ezek nemcsak maradandó eredményeink, történeUmi vívmányaink fő forrásai, hanem iránymutatók pártunk tevékenységében most és a jövőben is. A marxizmusleninizmus elmélete nélkülözhetetlen fegyver a munkásosztály forradalmi harcában Pártunk eredményeit és sikereit mindenekelőtt annak köszönheti, hogy a tudományos szocializmus, Marx. Engels és Lenin tanításait vallja magáénak, s e tanítások alkotó alkalmazására törekszik gyakorlatában. Világnézetünk és politikai gondolkodásunk elméleti alapja és tudományos módszere a marxizmus—le- ninizmus. A világhelyzetnek az utóbbi hait évtizedben bekövetkezett alapvető megváltozása és jelenlegi fő iránya, ezen belül a magyar párt története, országunk mai szocialista valósága, másszó- vaL a gyakorlat bizonyítja az 1848-ban, a Kommunista Kiáltványban eLőször meghirdetett eszmék megdönthetetlen igazságát, hallatlan életerejét, s egyben annak óriási jelentőségét is, hogy Lenin, szakítva a II. Inlterna- cionáLéban eluralkodó opportunizmussal, megvédte, általános érvénnyel továbbfejlesztette, az imperializmus és a proiletárfarra- dalmák korszakára alkalmazta Marx és Engels tanításait. Tapasztalataink alapján valljuk. hogy a marxizmus—leniniz- mus elmélete nélkülözhetetlen fegyver a munlkásosztály forradalmi harcában. Közismert az is, hogy a marxista—Leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvésnek, a konkrét helyzet 'konkrét elemzésének vezérfonala. A tudományos szocializmus megalapítói nem minden helyzetre alkalmazható sémákat hagytak ránk, hanem a társadalmi fejlődés törvényeit, az asztályharc vezetésének tudományos módszerét tárták fel. A tudományosan, kidolgozott elvek és módszerek birtokában minden 'kor minden forradalmi pártjának magának kell eldöntenie, hogy az adott helyen és helyzetben milyen megoldások a legcélravezetőbbek. Pártunk történetének minden szakasza, megalakításéitól a mai napig, azt bizonyítja, hogy a párt erejét elsősorban a tudományos szocializmus, elméletének alkotó alkalmazása, az elvi alapokon nyugvó politika ki dolgoz,áisa és megvalósítása adja. Ez eredményezte 1918—19-ben a tömegek megnyerését és forradalmi fejlődését, a munkásosztály hatalmának kivívását, a szocialista forradalom győzelmét, a Magyar Tanácsiköztársaság ‘kikiáltását. Ez segítette pártunkat a negyedszázados ellenforradalmi rendszer elleni harcában is. A ma rxi sta -Jeni ni s ta elmélet segítségével vezette pártunk a hatalomért folytatott harcot a második világháború éveiben és a felszabadulás után; ezzel jutott halálomra másodízben 1948-ba.n a munkásosztály, .s vette kezdetét hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Az 1958 őszén kirobbant ellenforradalmi felkelés fegyveres leverése után tudományos elméletünk alkalmazása tette lehetővé, hogy úrrá legyünk a mély politikai válságom, és folytatódjék a szocializmus építése. A pártban volt annyi erő, hogy az elmélet segítségével, igazi marxista módon, kritikusan és önkritikusan vizsgálja az akkori tragikus helyzet okait és .tanulságait, kidolgozza a konkrét helyzetnek megfelelő politikát és tennivalókat. A párt ennek megfelelően szakított ■mind a dogmatikus, szektás torzulásokkal mind a rev.iz.i árui sta árulással, újjászervezte sorait, nyílt elvi politikájával visszanyerte a tömegek bizalmát. Mindez lehetővé tette a gyors konszolidációt, a munkásosztály hatalmának megsziilá.rditását, a szocializmus építésének lendületes folytatását, a szocializmus alapjainak lerakását, s ezzel a harc hazánkban eldőlt a szocializmus javára. A Magyar Szocialista Munkáspárt saját magára nézve kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindemkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—ieni- nizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpár- toktól különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait, Ügy véljük, hogy ma. amikor a kommunista pártok önállóan dolgozzák ki politikájúk at, minden párt számára növekszik annak fontossága, hogy minél jobban ismerjék és értsék egymás harcát, tevékenységlét, hiszen korúinkban a kommunista és munkáspártok tapasztalatainak összessége elméletünk és gyakorlatunk fejlesztésiének a fő forrása. Gyakran hallani olyan — nem újkeletű — burzsoá szólamokat, valamint olyan „újító” okfejtéseket. amelyek a marxizmus, vagy legalábbis a leninizmus „elavultságáról” szólnak, s tanúi vagyunk annak is, hogy a maoista irányzat mily messze került a tudományos szocializmus elveitől. A mi nézetünk világos: korunkban, ahogy Marx és Engels tanításai nélkül nincs, úgy Lenin tanításai nélkül sincs marxizmus. Számunkra a marxizmus- leni nizmus olyan tudomány, amely a kapitalizmusból a kom9 Az ünnepi ülés résztvevői. Az első sorban balról jobbra: Szentágothai János, Nánási László, Mező Imréné, Marosán György. munizmusba való átmenet egész történelmi korszakának társadalmi törvényeit tárja fel, amely ■maga is fejlődik; lépést tart a valósággal, ezért időszerűsége egyre inkább megmutatkozik korunk nagy világfolyamataiban az egész földkerekségen. A pártélet lenini normáinak betartása az eredményes munka elengedhetetlen feltétele Évtizedes történelmi tapasztalataink igazolják, hogy a munkás- o,SEtály a kapitalista kizsákmányolás elleni harcban a hatalomért vívott kiélezett küzdelemben és a szocializmus viszonyai között egyaránt csak akikor tudja társadalmi küldetését betölteni, ha harcát olyan szervezett forradalmi élcsapat vezeti, amely egyaránt képviseli napi érdekeit és sohasem téveszti szem elől történelmi céljait. A párt, a munlkásosztály vezető szerepének érvényesülése a szocializmus viszonyai között, a hatalom birtokában is elsődlegesen a szilárd marxista—leninista elveken alapuló politikán múlik. Ahogyan a helyes politika, a szocialista forradalom fejlődési ütemének hélyes meghatározása erősíti a párt vezető szerepét, úgy csökkenti azt az olyan szektás, álradilkális proliitilka, amely figyelmen kívül hagyja a tömegek napi érdekeit, számukra még nem érthető célok érdekében követel áldozatokat, és a türelmes, mindennapi felvilágosító és szervező munkát, a példaadást parancsolgatással akarja helyettesíteni. Ugyanígy gyengíti a párt vezető szerepét, tömegbefolyá.sát és veszélyezteti az előrehaladást az a revizionista, megalkuvó álláspont is; amely az elmaradottabb, konzervatívabb tömegek hangulatát tükrözve, a tömegek értetlenségére hivatkozva figyelmen kívül hagyja a távlati célokat, lemond a dolgozók meggyőzéséről mozgósításáról és a tömegek uszályába kerül.' A párt vezető szerepét az elmélet alkotó alkalmazásán túl döntően az befolyásolja, hogy a párt mennyire képes megvalósítani politikáját, a gyakorlatban. Vezető szerepének érvényesülése tehát elsősorban nem azon múlik, hogy országosan vagy egy- egy munkahelyen hány tagja van a pántnak, hanem azon. hogy az adott munkahelyen, és az országban hogyan és milyen mértékben valósul meg a párt politikája. Közelmúlt történelmünkben erre is található negatív és pozitív tapasztalat egyaránt, A párt taglétszámát tekintve az ötvenes évek elején volt a legnagyobb, amikor mintegy 900 ezer tagja volt, de a politikai torzulások, a pártegység megbomlása miatt vezető szerepe nemcsak gyengült, hanem maga a párt is megbénult. Ezzel szemben az újjászervezett pártnak 1957 tavaszán lényegesen kevesebb, kereken 240 ezer tagja volt, mégis eredményesen oldotta meg feladatait, mert helyes és reális politikai célokat tűzött ki, jó módszereket alkalmazott, egységes volt és meg tudta nyerni a nép nagy többségét. Az újjászervezés óta pártunk létszámát tekintve is egészségesen fejlődött, folyamatosan kiegészült a felnövekvő fiatal nemzedékek soraiból s ez, nagy nyeresége ügyünknek. A pxárt vezető szerepének betöltéséhez a forradalmi elmélet, az elvi politika, a tömegek megnyerése mellett, meghatározott szervezeti elvek betartása is nélkülözhetetlen. Amikor Lenin a század elején megkezdte harcát a munkásosztály új típusú forradalmi pártjának megteremtéséért, kifejtette, hogy ez a párt .nem lehet sem egyes frakcióvezetők önkényének kiszolgáltatott, részekre szaggatott szervezet, sem pedig egységes cselekvésre képtelen kispolgári, anarchikus viitaklub. A demokratikus centralizmust tekintette a meghatározó szervezeti elvnék, s ennek érvényesüléséért harcolt mindvégig. A demokratikus centralizmus elvének helyességét a legnehezebb feltételek között is igazolta a kommunista pártok gyakorlata. Marxista—leninista pántunk eszmei, politikai, szervezeti egységét a demokratikus centralizmus lenini elvének következetes alkalmazásával teremtettük meg. A demokratikus centralizmus lényege a lehető legszélesebb körű szabad vita a döntés folyamatában, és a teljes egység, fegyelem az elfogadott határozatok végrehajtásában. A demokratikus centralizmus érvényesülése felszabadította a komm unisiták alkotó energiáit, tág teret nyitott a felelős kezdeményezésekhez, megóvta a pártot a nagyobb tévedésektől, lehetővé tette az új kérdéseik marxista megválaszolását, erősítette a párt egységét és cselekvőképességét a feladatok megoldásában. 1956 novemberében a pártélet e lenini normáinak, a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés; és a végrehajtásban az egyéni felelősség elvének helyreállításával teremtette meg pártunk az eredményes munka nélkülözhetetlen fettételeit a Központi Bizottságban, a párt valamennyi szervében és szervezetében. Ennek kedvező hatása azonnal megmutatkozott a Központi Bizottság 1956 decemberi határozatának vitájában, s így volt ez később is a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, a gazdaságirányítás reformjáról, a párt programnyilatkozatáról folyt vitákban és e nagy horderejű határozatok végrehajtásában is. A partéiét lenini normáinak betartása és betartatása a jövőben is a párt eredményes munkájának elengedhetetlen feltétele. A párt történelmi küldetése, hogy elvezesse a társadalmat a kommunizmushoz, megteremtse a dolgozók közös otthonát, amelyben az emberek békében, jólétben és szabadon élhetnek. E ragyogó cél megvalósításában a párt, a párttagság magára vállalja a munka nehezét,, és ezért nem kér és nem kap kiváltságokat. Ebben az értelemben mondjuk, hogy a párt szerepe a nép önzetlen szolgálata. A pártnak ugyanakikor messzebb kell látnia mint a tömegeknek, azon kell munkálkodnia, hogy a dolgozó osztályok felismerjék igazi érdekeiket. és vállalják a társadalom átalakításának hatalmas feladatát. Ebben az értelemben beszélünk a pártnak, mint a munkásosztály, a dolgozó nép legön- tudatosabb élcsapatának vezető szerepéről. Fejlődésünk mai szakaszában — mint a programnyilatkozat is kimondja —, pántunk fokozatosan a munlkásosztály élcsapatából az egész dolgozó nép élcsapatává válik. A fejlődés fö iránya a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása Á szocializmusért folytatott harcunk tapasztalatai meggyőzően igazolják azt az alapvető marxisita tételt, hogy az osztályharc elsőrendű fontosságú kérdése a politikai hatalom meghódítása. A magyar munikásosiztály is csak a politikai hatalom birtokában tudott véget vetni a kapitalista kizsákmányolásnak, és foghatott az új világ építéséhez. A munkásosztály politikai hatalmának konkrét formája mindig az adott történelmi ' helyzetnek megfelelően alakult: 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság a proletariátus diktatúrájának állama volt, a felszabadulás után kialakult népi demokratikus állam, a Magyar Népköztársaság pedig betölti a proletárdiktatúra funkcióit. A marxizmus—lenimúzmus tanítása és a forradalmi mozgalmak gyakorlati tapasztalatai szerint a munkásosztály a hatalmat szövetségeséi támogatásával békés vagy nem békés úton hódíthatja meg. A magyar munkásosztály 1919-ben és 1948-ban is fegyveres harc nélkül, viszonylag békés úton hódította meg a hatalmat, A történelmi viszonyok úgy alakultak mindkét esetben, hogy a burzsoázia erőtlennek bizonyult a munkásosztály politikai fellépésével szemben. A hatalom meghódítása bánmilyen úton történjék is, az osz- tályharcnak mindig döntő ütközete, s a burzsoázia politikai hatalmán-' 'esetésébe harc nélkül sohasem nyugszik bélé. 1919 augusztusában a magyar burzsoázia a hazát,' a .nemzetet elárulva, külső fegyveres erőt hívott az országiba, hogy hatalmát visszaszerezze. S 1948-ot követően is megragadta az első kedvező alkalmat, szította és kihasználta az országban kialakult mély politikai krízist, hogy 1956 őszén, fegyveres ellenforradalmi felkelés kirobbantásával .megkísérelje hatalmát visszaszerezni. Ez a kísérlete kudarcba fulladt, mert 1956-ban a magyar munkásosztály tapasztaltabb volt, mint 37 évvel azelőtt, de jelentős mértékben azért is, mert a nemzetközi erőviszonyok időközben gyökeresen és számunkra kedvezően megváltoztak; a magyar munkásosztály vívmányai védelmében támaszkodhatott a Szovjetunió, a szocialista országok, a világ haladó erőinek szolidaritására, támogatására, és a nemzetközi imperializmusinak nem volt lehetősége beavatkozni országunk balügyeibe. A munlkásosztály szándékai szerint minden célját, így a hatalom meghódítását és megőrzését is lehetőleg politikai úton és 'politikai eszközökkel kívánja elérni. Ahol fegyveres harcra, polgárháborúra került .sor, ott ezt mindig a reakciós burzsoázia provokálta ki, amely a haladással szemben kész volt minden eszközt, a fegyveres fellépést is igénybe venni; ez a történelem tanúsága. A politikai hatalomnak minden országban osztályjellege van. A kapitalizmus szóvivői a hatalomra jutott munkásosztályt erőszakkal vádolják. Azok teszik (Folytatás a 4. oldalon.)
