Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

4 m PETŐFI NÉPE • 1978. november 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás a 3. oldalról.) ezt, aíkik mélyen hallgatnak ar­ról, hogy a kapitalista rendszer államának lényege — minden változatában — a nagytőke dik­tatúrája az elnyomott osztályok­kal szemben és a dolgozók ki­zsákmányolásainak biztosítása. A munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra állama min­denütt, ahol létrejött — Ma­gyarországon is — a nép túlnyo­mó többségének a hatalmát te­remti meg. A hatalom gyakorlá­sába a munkásosztály bevonja a dolgozó tömegeket, és olyan szé­les körű demokráciát valósít meg, amelyeket a nép korábbi törté­nelme során nem ismert. Lenin már 1919-ben, a polgárháború, a külföldi intervenció elleni harc időszakában és éppen a ma­gyar munkásoknak küldött üze­netében mutatott rá, hogy „nem egyedül az erőszak a proletár- diktatúra lényege, és nem első­sorban az erőszak. A praletárd ik­tatóra legfőbb lényege a dolgo­zók vezető osztagának, élcsapatá­nak, egyetlen vezetőjének, a pro­letariátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége. A proletariátus célja, hogy megteremtse a szo­cializmust, megszüntesse a társa­dalom osztályokra tagozódását, dolgozóvá tegye a társadalom va­lamennyi tagját, és az embernek ember által való mindenféle ki­zsákmányolását megfossza talajá­tól.” A proletárdiktatúra államának működésében az elnyomó funk­ciók fokozatosan csökkennek, s helyükbe lépnek, növekednek az állam szervező funkciói a szo­cialista gazdaság és kultúra épí­tésének területén. A Magyar Nép- köztársaságban, mint általában a szocialista országokban, a fejlő­dés fő iránya a társadalom, az állam életében a demokratizá­lás, a szocialista demoikrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Pártunk tapasztalatai is igazolják a marxizmus—leniin izmusnak azt az általános érvényű (tanítását, hogy a szocialista állaim a szo­cializmus építésének előrehaladá­sával maga is fejlődik, s ennek során a proletárdiktatúra álla­ma olyan össznépi állammá ala­kul át, amelyben a munkásosz­tály továbbra is megőrzi vezető szerepét. Végső célunk elérése, a kommunista társadalom fel­építése pedig megteremti az ál­lamhatalom elhalásának feltéte­leit. Ma már három világrészben vannak szocialista országok; a szocializmus világrendszerré vált. A szocialista forradalom győzel­me az egykori cári Oroszország­ban, a Szovjetunónak, a világ első szocialista államának létre­jötte, fennállása, példája és ta­pasztalatai erősen hatnak a tár­sadalmi és nemzeti felszabadu­lásért harcoló népekre. Mégis látnivaló, hogy az alapvető azo­nosságok mellett minden egyes maii szocialista országban más­képpen, eltérő módon és formá­ban, más-más időpontban győ­zött a szocialista forradalom. Az eltérő nemzeti hagyományok és adottságok, az egyes országok különböző belső erőviszonyai kö­vetkeztében, a nemzetközi hely­zet időközben megváltozott té­nyezői miatt ez természetes. A marxista—leninista elmélet alaptétele, hogy a szocialista for­radalom győzelméhez sokféle út vezet, és minél több nép választ­ja a szocializmus útját, annál változatosabbak lesznek annak formái. Lenin már 191S-ban ki­fejtette; „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhe­tetlen, de nem teljesen egyfor­mán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan for­májának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle terüle­tein végrehajtott szocialista át­alakítások ilyen vagy olyan üte­mének. Nincs semmi, ami elmé­letileg nyomorúságosabb és gya­korlatilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekintetben a történelmi materia­lizmus nevében egyhangú szürke színnel akarná felvázolni.” Le­ninnek az élet realitásain alapuló zseniális felismerését a magyar- országi osztályharcak tapasztala­tai, forradalmunk győzelmének és szocialista fejlődésünknek sa­játosságai is megerősítik, s a győztes szocialista forradalmak példáján minden esetben igazo­lódott. A szocializmus építésének egyik sajátossága, hogy a szocialista or­szágok egy részében egy .párt, másakban több párt működik. Tapasztalataink szerint a szocia­lizmus rendszerében az egy- vagy többpárt-rendszer nem elvi, hanem az adott országok hagyo­mányai, társadalmi viszonyai alapján eldöntendő gyakorlati, politikai kérdés. Elvileg lehetsé­ges, a gyakorlatban pedig való­színű, hogy a jövőben, amikor még több nép fog a szocialista fejlődés útjára lépni, növekedni fog az olyan szocialista országok száma, ahol a történelmi tradí­ciók vagy más okok miatt több párt fog működni. A mi utunk más volt. Magyar- országon — rövid időszakoktól el­tekintve — a polgári szabadság- jogok gyakorlatilag hiányoztak, az osztályösszeütközések viszont rendkívül kiélezettek voltak. Ilyen történelmi feltételek közt alakultak ki mai viszonyaink, amelyek lényege a munkásosz­tály hatalma, s egyik jellemzői“ hogy politikai rendszerünkben egy párt működik. Hazánkban a földesúri és a kapitalista osztá­lyok megszűntek, társadalmunk­ban csak dolgozó osztályok van­nak. s mi már sem tőkés bírá­lóink kedvéért, sem a szocialis­ta fejlődés lehetséges új útjainak teóriái miatt nem fogunk burzsoá, vagy kispolgári pártokat szervez­ni nálunk már nem létező osz­tályok képviseletére. A mi pártunk, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt két párt, a kommunista párt és a szociálde­mokrata párt egyesülésével, a marxizmus—leninizmus eszmei alapjának elfogadásával jött lét­re. A magyar munkásosztály, né­pünk nagyra értékeli a kommu­nisták és a baloldali szociálde­mokraták történelmi művét, a két munkáspárt 1943-ban megvalósí­tott egyesítését. A munkásegység híveinec elévülhetetlen érdeme, hogy az egyesülést követő idő­szak durva szektás hibái, az el­követett igazságtalanságok elle­nére, meg védték az egyesült pár­tot a revizionisták, az osztályel­lenség támadásaival szemben az 1953 nyarától 1957 tavaszáig hú­zódó politikai krízis legviharo­sabb eseményeinek közepette is. Ezzel döntően hozzájárultak a munkásosztály hatalmának meg­teremtéséhez 1948-ban, annak megvédéséhez 1958-ban, és a szo­cialista fejlődés feltételeinek biz­tosításához mind mostanáig. Politikai rendszerünk képes megvédeni és biztosítani a dolgozók jogait ■A mi tapasztalataink ugyanúgy, mint az osztályharc általános, nemzetközi tapasztalatai arra mu- ttnak, hogy ahol két vagy több jelentős tömegbefolyással rendel­kező munkáspárt van, ott ezek egyesülése nagymértékben erősít­heti a munkásosztály egységét és meghatványozhaitja politikai ere­jét. Ez lehetőség az viszont el­engedhetetlen, hogy a munkás- osztály napi érdekeinek sikeres védelme, történelmi céljainak el­érése érdekében a tőke elleni harcban az adott ország munkás­pártjai megtalálják az együtt­működés, az akcióegység alkal­mas és hatékony formált. A társadalmi rendszerek között a demokráciáról, az emberi jo­gokról folyó vitában a kapitalista rend védelmezői a politikai rend­szer kérdéseit előszeretettel ál­lítják be úgy, mintha a szocia­lista rendszer sajátossága az „egypánt-rendszer és a diktatú­ra” a kapitalista rendszer sajá­tossága a „többpárt-rendszer és a demokrácia” volna. Ez elmé­letileg és a valósággal szembe­sítve egyaránt gyökeresen hamis és mesterkélt állítás. Mindenki tudja, hogy ma mind a szocia­lista, mind a fejlődő, mind a ka­pitalista országok között egyaránt vannak olyanok, amelyekben egy, illetve több politikai párt műkö­dik, s ez önmagában nem hatá­rozza meg az adott rendszer de­mokratikus vagy nem demokra­tikus jellegét. A magyar kommunisták, akik egy negyedszázadon át illegalitás­ban, a fasiszta rendszer börtö­neivel, statáriummal is dacolva harcoltak, egyáltalában nem be­csülték le a polgári demokrati­kus szabadságjogok jelentőségét, de a rendszerek vitájában a lé­nyegről kell beszélni. A kapitalista országokban, ahol a nagytőke kezében van a tény­leges hatalom, ahol kizsákmá­nyolják a dolgozókat és az em­beri lét alapfeltételeit biztosító kérdésekben, például abban, hogy kapnak-e munkát, semmiféle tör­vényes beleszólási jogot nem biz­tosítanak számukra, akárhány politikai pánt működjék is, ettől a rendszer még nem lesz de­mokratikus. Ezzel szemben a szo­cialista országokban, ahol meg­szűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ahol a nép a maga sorsának ura lett, ahol az állampolgárok érdekelt maga az állam is védelmezi, ahol a dolgo­zóknak közvetlen szavuk van az élet alapfeltételeit biztosító kér­désekben, mint például abban, legyen bár csak egyetlen párt, a politikai rendszer mégis ma- gasabbrendű és demokratiku­sabb. Politikai rendszerünk képes ar­ra, hogy a dolgozó osztályok és rétegek, sőt az egyes dolgozók érdekeinek az alkotmányban és törvényeinkben meghatározott jogainak érvényesülését a min­dennapi gyako latban megvédje és biztosítsa. Ennek érdekében pártunk szövetségi politikát foly­tat, amely megteremtette a dol­gozó osztályok, a munkásság és parasztság osztályszövetségét, az értelmiséggel, a kispolgári réte­gekkel való összefogást, a párt­tagok és pártonkívüliek. a ma­terialisták és hívők egységét a Hazafias Népfront-mozgalom ke­retében. a munkásosztály vezeté­sével. a szocialista társadalom felépítésének céljával Politikai rendszerünk jó mű­ködését biztosítja, hogy hatéko­nyan. önállóan, társadalmi ren­deltetésüknek megfelelően dol­goznak a szakszervezetek, az if­júsági szövetség, az Országos Nő- tanács és a nőbizottságok, vala­mint számos más tömegszervezet, tömegmozgalom és érdekképvise­leti szerv. Pártunk a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveit követi Történelmi utunk tapasztalatai­ról szólva nyugodt lelkiismeret­tel mondhatjuk, hogy pártunk megalakulásának percétől mind­máig hazafias és internacionalista párt vélt, s az lesz a jövőben is. Az osztály öntudatos munkáso­kat, a kommunistákat, különös­képpen a munkásosztály forra­dalmi pántját nem átallotta ha- zafiatlansággal vádolni az a föld- birtokos és kapitalista osztály, amely a Habsburgok hű kiszol­gálója, majd a hitlerfasiszták első és utolsó csatlósa volt, amely az első világháború és a második világháború alatt egyaránt vágó­hídra hajtotta népünk millióit idegen érdekekért, a végpusztulás szakadékába vitte mindkét há­borúban az országot, a nemzetet, s amely kizárólag és mindenkor saját önös osztályérdekeit tartot­ta szem előtt. Ezzel szemben pártunk, a ma­gyar munkásosztály az imperia­lista háborúk ellen harcolt. a Magyar Tanácsköztársaság idején forradalmi honvédő háborút ví­vott, a második világháború évei­ben üldözött pártként, más ha­zafiakkal összefogva harcolt a fasizmus ellen, a független, sza­bad, demokratikus Magyaror­szágért. A felszabadulást köve­tő időkben, mint kormányzó párt magára vette a nemzet sorsáért a felelősséget. Ma is az a leg­főbb célunk, hogy népünk, nem­zetünk függetlenségét, szabadsá­gát, békéjét és boldogabb, szo­cialista jövőjét, a haza felvirág­zását szolgáljuk. Mint a munkásosztály marxis­ta—leninista forradalmi élcsapa­ta, pártunk mindig fennen hir­dette a proletár internacionaliz­mus elvét, és hozzá való hűségét tettekkel bizonyította. Pártunk szolidáris a világ kommunista és munkáspártjaival, a Szovjetunió­val a Varsói Szerződés tagorszá­gaival, a szocializmust építő minden néppel' a szabadságukért küzdő népeikkel, a világ haladó erőivel. Azok az elvtáirsainlk, akik a polgárháború éveiben Oroszor­szágban fegyvert ragadtak a for­radalom győzelméért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a spanyol köztársaságért, akik úgyszólván minden európai or­szágban csatlakozták az antifa­siszta fegyveres ellenállás oszta­gaihoz, távol a hazától, mégis a hazáért, népünkért és a népek szabadságáért harcoltak. Pártunk mindenkor és ma is a leghatározottabban elutasította és elutasítja mind a burzsoá na­cionalizmust, mind a kozmopoli- tizmust, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus el­veit követi, ennek szellemében neveli népünket, ifjúságunkat. Nézetünk szerint e két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Jel­képesen szólva, ezért vagyunk egyaránt hűek nemzetünk piros- fehér-zöld zászlajához és a .nem­zetközi munkásmozgalom vörös lobogójához. Népünk békéjét vé­di, szocialista jövőjét biztosítja, hogy óvjuk, és szüntelenül erősít­jük barátságiunkat és szolidaritá­sunkat a Szovjetunióval, a szo­cializmus, a haladás országaival és népeivel1, a világ kommunista és munkáspártjaival. A szocialista hazafiság és az internacionaliz­mus eszméjéhez, a népek barát­ságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti érdekeinek leghívebb szolgálata. A magyar társadalom eredményesen dolgozik a XI. kongresszuson megjelölt feladatok megoldásán A történelmi út áttekintése, a harcok néhány fő tapasztalatai­nak sorravétele után szólni kell pártunk jelenlegi helyzetéről, na­pi munkánk időszerű kérdéseiről is. Pártunk, amely ma kereken 790 ezer tagot számlál, ideológiai­lag. politikailag és. szervezetileg egységes, a tömegekkel szoros a kapcsolata, a munkásosztállyal összeforrva dolgozik, politikája a nép támogatását élvezi. A hat évtized hosszú és nehéz Küzde.meire a párttagság, a párt harcát támogató öntudatos mun­kásom. parasztok. értelmiségiek határtalan áldozatkészsége volt jellemző. A vad. fasiszta osztály- ellen-éggel vívott harc útját vé­gig az áldozatok, a mártírok sír­jai szegélyezik. Ha a párt mai helyzetére, népünk mai szabad, emberhez méltó életére. orszá­gunk fejlődésére gondolunk, uk- • kor azt kell mondanunk, volt ér­telme a harcnak, az áldozatok nem voltak hiábavalók; eredmé­nyeink nagyok. A megfelelő irányvonal és a célok meghatá­rozásában, a harc megszervezésé­ben és irányításában a pártnak megvan a maga felelőssége, más­sal nem pótolható, döntő szerepe, de ha az eredményekről szólunk, akkor mi a történelemfonmáló erők. a tömegek. munkáisosztá- lyunk. népünk helytállásáról, ön­tudatos munkájának eredményei­ről beszélünk. A harc legnagyobb és minden másnál fontosabb eredménye ha­zánkban a munkásosztály hatal­mának kivívása, a dolgozóik álla­mának, a Magyar Népköztársa­ságnak megteremtése. A mun­kásosztály hatalmának védelme, országunk törvényes rendjének biztosítása ma is legfontosabb feladatunk. Ezzel védjük elért vívmányainkat, és ez biztosítja jövendő fejlődésünk alapvető fel­tételeit. A munkásosztály hatal­mának. a népi államnak köszön­hető, hogy lerakhattuk hazánk­ban a szocialista társadalmi rend alapjait, nagy lépésekkel előreha­ladhattunk a gazdasági ,és a kulturális építésben, az életszín­vonal emellé seben, a magyar nép m.a a fejlett szocialista társadal­mat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe. Az utóbbi két évtizedben fej­lődésünk töretlen. Megvédtük és megszilárdítottuk a munkásosz­tály hatalmát; véghezvittük a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését, ; továbbfejlesztettük a szocialista tervgazdálkodást meg- vailósító gazdaságirányítási rend­szerünket; szélesítettük és mélyí­tettük államunk, társadalmunk egyik fő lényegi vonását, a szo­cialista demokráciát. A céltudatos munka eredmé­nyeként 1977-re — 1959-hez vi­szonyítva — a nemzeti jövede­lem négy és félszeresére, az ipa­ri termelés nyolcszorosára. a mezőgazdasági termelés kétszere­sére emelkedett; az egy keresőre jutó reálbér két és félszeresére, a reáljövedelem egy lakosra szá­mítva több mint háromszorosára nőtt. Az 1975 végén befejezett el­ső 15 éves lakásépítési program alapján 1 millió 50 ezer lakás épült; minden harmadik család új lakásba költözött. Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt hazánkban az ideológiai képzés, növekedett világnézetünk, a marxizmus—le­ninizmus befolyása, erősödött a szocialista közgondolkodás, szé­les körben tudatosodtak a szo­cialista erkölcs és életmód nor­mái. Ez megmutatkozik a szo­cialista munkaverseny, a kom­munista szombatok, a szocialista- brigád-tmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi feladatok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdekében végzett ön­kéntes és egyre szélesedő társa­dalmi munkájában. A tudomány, az oktatás, a szakképzés, a köz- művelődés, a kultúra fejlődésének és terjedésének eredményeként műveltebb, felvilágosultabb, szé­lesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar nép, mint bármi­kor történelmünk során. A magyar társadalom ma ered­ményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kongresszuson megjelölt feladatok megoldásán. A Központi Bizottság ez év ápri­lisi ülésén megállapította, hogy a kongresszus irányvonala a gya­korlatban igazolódott. népünk egyetért azzal és tettekkel támo­gatja megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szocialis­ta építés jelen szakaszának konk­rét tennivalóit törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv vég­rehajtásának eddigi menetében. A Központi Bizottság — köte­lessége szerint — rendszeresen napirendre tűzi és megtárgyalja a szocialista épitömun.ka fontos kérdéseit. így kerültek megvita­tásra a közelmúltban a termelési szerkezet meg vá 1 ioz tat á só n ak tennivalói, valamint a mezőgaz­daság és élelmiszeripar, az építő- és építőanyag-ipar feladatai, majd az új. második, 1930-ig szó­ló 15 éves lakásépítési terv irány­elvei. Pártunk vezető testületének tevékenységét megfelelően ki­egészíti a Minisztertanács azonos irányú folyamatos munkája, és segíti az országgyűlés, amely leg­utóbbi ülésén — mint ismeretes — átfogóan megtárgyalta a köz­oktatás és a közlekedés oéiyzetst. feladatait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati cé­lokat Is. Idei népgazdasági tervünk vég­rehajtása a legtöbb fő területen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatai­nak teljesítésében lemaradások vannak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4.5 szá­zalékkal lesz magasabb a tava­lyinál. gyarapodnak a népgazda­ság termelőerői, nő a fogyasztás, emelksdisk a bérek és a kerese­tek. 93 ezer új lakás épül. Fo­lyamatban van az 1973. évi nép- gazdasági terv előkészítése. A fej­lődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi ter­melésben és népünk életkörül­ményeinek, életszínvonalának ja­vításában az elért eddigi vívmá­nyaik megszilárdítása, és a jö­vőbeni további fejlődés feltáte'ei- nek jó megalapozása a döntő fel­adat. Ezért jelenleg a munka kulc kérdé-e e területen, hogy a minőségi és hatékonysági ténye­zők fokozottabb előtérbe állításá­val biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődését. Min­den más feladatot ennek kell alá­rendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság mindig a helyzet reális megítélésére törek­szik. s abból kiindulva foglalko­zik tennivalóinkkal, nem té­vesztve szem elől távlati céljain­kat sem. Tudjuk, hogy a gazda­sági és a kulturális építés soron levő feladatainak jó megoldása nem lesz könnyű, az eddiginél magasabb követelményeket tá­maszt a munkában, elsősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis bizakodóak vagyunk, cél­jaink felemelőek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkodhatunk. Saját erőfor­rásaink jobb mozgósításával, pár­tunk és a tömegek összefogásá­val, szocialista nemzeti egysé­günk további szilárdításával, a testvéri szocialista országok együttműködésében rejlő lehető­ségek még jobb hasznosításával feladatainkat megoldjuk, céljain­kat elérjük. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki a szilárd és tartós békére törekszik A párt'aiapítástól eltelt hatvan esztendő alatt a világ és hazánk helyzete is gyökeresen megválto­zott. Lenin látnoki szavai betel- jesülőben vannak. a világ a ka­pitalizmusból a szocializmus irá­nyába halad. A szocializmus vi­lágrendszerré vált. a kapitaliz­mus egyeduralma megszűnt, a szégyenteljes gyarmati rendszer széthullott és már csak marad­ványai lelhetők fel. A szocialista országok, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak mindinkább meghatározóan be­folyásolják a világhelyzet alaku­lását és a tudományos szocializ­mus az emberiség legeLterjedtebb eszmeáramlatává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határozatai és az országgyűlés állásfoglalásai alap­ján — szocialista elveinknek, or­szágunk. népünk érdekeinek meg­felelően aktív nemzetközi, külpo­litikai tevékenységet folytat. Pártunk, kormányunk, tömegszer­vezeteink és tömegmozgalmaink, intézményeink nemzetközi tevé­kenységükkel a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és követ­kezetesen képviseljük. Külpoliti­kai törekvéseinket népünk he­lyesli és támogatja, s annak sú­lyát az egység demonstrálásával és a hazai építőmunka feladatai­nak eredményes megoldásával adja meg és növeli. A külpoliti­kában a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak szövet­ségeseként lépünk fel arra tö­rekszünk, hogy tovább erősítsük összefogásunkat a szocialista or­szágokkal, és szolidaritásunkat a szabadságukért küzdő népekkel a fejlődő országokkal. A fejlett kapitalista országokkal — a bé­kés egymás mellett élés elve alapján — rendezett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümöl­csöző gazdasági és kulturális kap­csolatok kiépítésére és fejleszté­sére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxiz­mus—ieninizmus elvein alapuló egység és együttműködés előmoz­dítása. Ennek érdekében arra tö­rekszünk, hogy elvtársi kapcso­latunk legyen minden testvér- párttal A kétoldalú kapcsolatok mellett támogatjuk a kommunis­ta és munkáspártok sokoldalú ta­lálkozóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzetmeg­ítélést. a haladás és a béke ér­dekében szükséges, egy irányba ható. közös céljainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vetít az európai kommunista és munkás­pártok legutóbbi, 1976. évi berli­ni értekezletének előkészítésében és lebonyolításában, és kiveszi ré­szét az ott megfogalmazott közös feladataink megoldásából is. Testvérpártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot hazai és nemzetközi tevékenysé­gében egyaránt mindig a prole­tár internacionalizmus elve ve­zérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk folyamatosan, idejé­ben és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az ak­tuális nemzetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt békére van szük­sége, hegy folytathassa szocialis­ta építőmunkáját,' és élvezhesse annak gyümölcseit. Pártunk, ál­lamunk, a Magyar Népköztársa­ság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érdekében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhü­lés irányzata további tért hódít­son, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján oldódjanak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek va­gyunk együttműködni, aki ugyan­erre törekszik. Béketörekvéseinknek megfele­lően képviselőink részt vettek az európai és észak-amerikai álla­mok Helsinkiben megtartott tör­ténelmi jelentőségű értekezletén, annak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi találkozóra. Országunk közreműködött a hel­sinki ajánlások kidolgozásában, azokat elfogadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgoz­ni. Á béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának továbbvi­tele ma mindenekelőtt a katonai feszültség csökkentését, a fegy­verkezési verseny megfékezését követek meg. Amint az egész vi­lág, hazánk is érdékelt abban, hogy eredményesen _ záruljanak a szovjet—amerikai tárgyalások és az egyenlő biztonság elvei alap­ján mielőbb megállapodás szüles­sen a stratégiai fegyverek korlá­tozására és létrejöjjön az úgyne­vezett SALT—II megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a közép-európai haderő és fegy­verzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előrehaladjanak. A közel-keleti kérdés igazságos megoldása nem csak az ott élő népek életbevágó érdeke, ezt kö­veteli a béke általános ügye is. Ezért elítéltük és elítéljük az iz­raeli agressziót. Elutasítjuk a Camp David-ben folyó izraeli— egyiptomi különutas egyezkedést, amely nem közelebb hozza, ha­nem nehezíti az igazságos ren­dezést, a valódi békét a Közel- Keleten. Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tár­gyalások összehívását valameny- nyi érdekelt fél bevonásával, ide­értve a paileszitinai arabok egyet­len törvényes képviseletének, a Palesztin Felszabadítási Szerve­zetnek részvételét is. Mélyen elkeserítőnek tartjuk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők döntései alapján előállott Indokínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Vietnami Szocialista Köztársa­sággal. annak népével, s kíván­juk, hogy az agresszorokkal ví­vott hosszú és dicsőséges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenyegetésekkel szemben is és békében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi hejyzet ma is bonyolult, de — történelmileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére-kedvére azt. amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik abban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a józan ész felülkerekedik, az eny­hülésért küzdők erőfeszítését si­ker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új világháború Útját, és a viharos századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom