Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-10 / 239. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 10. SZOCIALISTA EGYÜTTMCkODÉS Üj típusú összefogás A KGST-országok közötti együttműködés jelenleg ágazati jellegű. Az ötéves tervek koordinálása, a gyártás-szakosítás meghatározása, a kooperációs és a kereskedelmi kapcsolatok kialakítása tehát az egyes iparágak keretein belül megy végbe, természetesen szű- kebb témakörökre osztva. A ‘ KGST felépítése is ennek felel meg, vannak például gépipari, vegyipari, mezőgazdasági állandó bizottságai. A célprogramok azonban eltérnek ettől a hagyományos sémától. Nem ágazatok szerint, hanem gazdasági területenként különülnek el egymástól. Az öt célprogram közül az első az energia-, tüzelőanyag- és nyersanyag-ellátás, a második a mezőgazdaság és az élelmezés összehangolt fejlesztését irányozza elő. Külön tervezet foglalkozik az ipari fogyasztási cikkek gyártásával, az alapvető jelentőségű gépek és berendezések gyártásával, valamint a szállítás és a nemzetközi árucsere feltételeinek kiépítésével. Ebben a megközelítésben a feladatok megoszlanak a tagországok különböző ágazatai között. A mezőgazdasági és élelmezési célprogram például magában foglalja a mezőgazdasági, a mezőgazdasági gépgyártás, a vegyipar, az élelmiszeripar és az élelmiszer- ipari gépgyártás feladatait. Az ipari fogyasztási cikkek gyártása is több ágazat feladata, részt vesz benne a bútorgyártás révén a faipar, a kozmetikumok előállításával a vegyipar, de ide tartozik a híradástechnikai és a járműipari ágazatok egy része is. A KGST jelenlegi szervezetében az egyes célprogramoknak nincsenek megfelelő végrehajtói. Meghaladja az állandó bizottságok lehetőségiét a gazdasági kérdések komplex megoldása, s az ezekhez szükséges új nemzetközi együttműködési formák kialakítása, működtetése is túlnő a bizottságok feladatain. Az együttműködés ugyanis a célprogramok esetében kiterjed a kereslet alakulásának előrejelzésére, a fejlesztési tervek összehangolására, a közös műszaki-tudományos kutatásra és tervező- munkára, a gyártás nemzetközi méretű megosztására, s esetenként közös beruházások végrehajtására is. Ilyen körülmények között vált szükségessé, hogy az egyes célprogramok megvalósítását egy- egy ország hangolja össze. Három programot — az energiaellátást, a gépiparit és a szállításit — a Szovjetunió koordinál. A mező- gazdasági és élelmezési programot Magyarország, a fogyasztási cikkek gyártásáét pedig Lengyelország hangolja össze. A KGST-országok együttműködésében új korszakot jelentő célprogramok megvalósítása megkezdődött. A munka mostani szakaszában a következő ötéves tervek egyeztetése, a különböző nemzetközi megállapodások előkészítése a legfontosabb feladat. (APN—MTI) Épül az ATOMMAS • Épülő atomerőmű Bulgáriában, Ez a létesítmény mérlegét tekintve a 60- -as és a 70-es évek olyan vállalkozásaihoz mint a Volga menti gépkocsigyár, a KAMAZ építése volt Togliatti- _ ban. A tervezők és a kivitelezők előtt álló nehézségeket és a technológiai folyamatok bonyolultságát tekintve azonban jelentősen felülmúlja a szovjet ötéves tervek naRy építkezéseit. Az ATOMMAS- ban. a doni ipari körzet és Volgográd között - Volgo- donszkban — gyors ütemben épülő gyárban URvanis atomerőmű berendezéseket fognak gyártani. Azt mondják, hogy ez az üzem korszerűségét tekintve a XXI. század gyára. Az üzemnek egyébként nemcsak a Szovjetunió számára van hatalmas jelentősége, hanem a többi KGST-tagország számára is. A tagországok az atomenergetikát az egyik legfontosabb fejlesztési iránynak tekintik és részt vesznek berendezések gyártásában. Ezek a berendezések elsősorban nagy kapacitású atomreaktorok lesznek, amelyeknek gyártásához a tervezéstől a kivitelezésig és az üzembe helyezésig átlagosan három évre van szükség. a műszaki és üzemeltetési próbák ideiével együtt. Az első volgodonszki reaktor egy tetszetős épület méreteit — átmérője 5 méter, magassága 15 méter — az óramű pontosságával egyesíti magában. A különleges tartós- ságú hengereket — amelyekben a maghasadás végbemegy — tekintettel a környezet biztonságára. aminek gyakorlatilag abszolútnak kell lennie, különleges gonddal állftlák össze ritka fémek (cirkon és miob) ötvözetéből. A reaktortest 40 centiméter vastag falai hermetikusan zárják el a berendezést. A reaktor nagyjavítás nélküli tervezett üzemelési ideje 30 év. Az ATOMMAS-ban az építkezési és a reaktorgyártási munkák egyidejűleg folynak. Már szerelik az első reaktort, amely a ka- linvini atomerőmű számára készül (a négy következő a Don melletti cimlianszki erőműbe kerül). Így tehát az ATOMMAS első építési szakaszának befejezésére. 1980-ra egyúttal az első reaktor is elkészül. Az üzem mellett új város keletkezik. Volgodonszknak jelenleg százezer lakosa van. Főleg azok laknak itt. akik a létesítmény építésén dogoznak, vagy közvetlenül kapcsolatban állnak a beruházásai. Nyolc év múlva már negyedmillió lakosa lesz a város-' nak. Az itteni szakemberekkel közeli kapcsolatot fognak kialakítani a Lengyelországban, Csehszlovákiában és más KGST-tag- országokban most születő atomerőmű-ipar mérnökei, technikusai és munkásai, mivel ez az iparág szabad utat kapott a szoros nemzetközi kooperáció kialakításához. Volgodonszk a technológiai és gyártási tapasztalatok tárháza lesz a szocialista közösség egyre bővülő atomipari szakembergárdája számára. A KGST-térségben a jövőben óriásiak lesznék az atomerőműberendezések iránti szükségletek. A KGST XXXII., bukaresti ülésszakán közzétett adatok szerint az európai KGST-országok energetikai terveiben a közeli években együttvéve 37 ezer megawatt kapacitású atomerőművek építése szerepel. Ez megközelítőleg egyenlő a Lengyelországban és az NDK-ban jelenleg működő összes erőmű kapacitásával. Ezenkívül a Szovjetunió területén két olyan nagy atomerőmű építését tervezik, amely főleg a szomszédos országokba szállít majd villamos energiát. Az energiabázis kibővítése a berendezések tömegét fogja Igényelni, többek közt ezer megawatt és ennél nagyobb kapacitású reaktorokat is. Az sem lehetetlen, hogy néhány év múlva a szocialista közösségeken kívüli területre is megkezdődhet a berendezések exportja. Volgodonszk rendkívül fontos része lesz ennek a nagyszabású programnak. (INTER- PRESS—APN—MTI) Milyenek az építők? Egy építőipari vállalat igazgatója így sommázta az építőkről kialakult véleményt: — Az év háromszáz napján inkább szid. nak, mint dicsérnek bennünket. Aztán van néhány ünnepünk, amikor szokás szerint számba veszik, hogy mennyit gyarapodott az ország az elmúlt években, hány lakást, bölcsődét, óvodát, ipari, mezőgazdasági létesítményt adtunk át, s akkor dicséret és elismerés illeti az ország építőit. Az igazság valahol a két véglet között, középen van. A fele törzsgárdatag Mindehhez még hozzá kell ten. ni: Az ország körülbelül 600 ezer építőipari munkásának több mint a fele törzsgárdatag, s ugyaneny- nyien dolgoznak szocialista brigádokban. A munkások túlnyomó többsége becsületesen, szór. galmasan dolgozik és büszke ke- zemunkájára. Az építőkről kialakítandó tiszta képhez hozzátartozik az is, hogy ennek a népgazdasági ágnak a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kevés gépe van, ezek jelentős része nem is korszerű, a feladatok mérete azonban nagy. És nemcsak rajtuk múlik, hogy fel tudnak-e nőni a gyorsan emelkedő követelményekhez. Szá. mos, az .ágazattól nagyrészt független ok, például a beruházások rossz előkészítettsége, s anyaghiány is nehezíti munkájukat. Mindezek ellenére az építőipar termelése az elmúlt 15 évben több mint 2,5-szeresére, a létszáma pedig csak másfélszeresére emelkedett, tehát a növekedés nagyobbik hányada a termelékenység javulásából származik. Miért nem tud mégsem az épí. tőipar lépést tartani a követelményekkel? A kérdésre adandó válaszok rengeteg ága-boga közül most csak eggyel szeretnék foglalkozni: az építés személyi fel. tételeivel. Az építkezéseken — különösen a fővárosban és az iparilag legfejlettebb megyékben — nagy a munkaerőhiány. Az építőiparban a létszám az utóbbi két-három évben stagnált, tavaly pedig csökkent. Ennek az egyik legfőbb oka az, hogy ezen ágazat számára is csaknem elapadt a munkaerő, forrás. A korábbi években az új építőipari munkások többsége a mezőgazdaságból származott el. Az utóbbi években azonban lényegesen lelassult a munkásoknak a mezőgazdaságból az ipar- ' ba való áramlása, bár teljesen még nem ^zűnt meg. Akik elmennek Az elmúlt évtizedekben százezrek váltak munkássá az építőipar nagy iskolájában, s ők alkotják most az ágazat törzsgárdáját is. De nagyon sokan elmentek időközben az építőiparból, s szép számmal mennek el ma is. Ez részint az építők munka- és élet- körülményeivel magyarázható. A statisztika szerint 60—70 százalékuk dolgozik kedvezőtlen körülmények között (az iparban ez az arány 40 százalék), s az állami építőipar 270 ezer fizikai munkásából 100 ezer munkásszállón lakik, 120 ezer pedig naponta ingázik a lakása és a munkahelye között. Az építőket általában jól megfizetik (az átlagbérük a bányászok és a kohászok után a harmadik a legjobban fizetett foglalkozások sorában), mégis egyre kevesebben vállalják az építkezésről építkezésre való várídorlást az ország egyik végétől a másikig.* S ha nem kínálkozik más megoldás, inkább kilépnek a cégüktől, mintsem hogy több száz kilométerre a lakóhelyüktől kezdjenek új építkezésbe. Ez az egyik alapvető oka annak, hogy az építőiparban a létszámfluktuáció — bár a nyolc évvel ezelőttinek csak a fele, 32 százalék -*■ még mindig kétszerese az országos átlagnak. A hiányzó munkáskezeket persze egyre inkább gépek helyette, sitik, s ebben az ágazatban is egyre terjednek a munkaerőmegtakarító szervezési eljárások. A gépesítés és a szervezettség javulásának irama azonban elmarad a kívánatostól. S bár' ez leg. inkább pénzkérdés, mégsem csupán az. Az új gépeket ugyanis emberek kezelik, az új módszereket emberek valósítják meg, és egyáltalában nem mindegy, hogy milyen színvonalon. A munkások és a vezetők szakmai felkészültsége, szemlélete nagyon sokban tudja befolyásolni az ágazat elő. rehaladását. a népgazdaság építési igényeinek kielégítését. És ezen a téren sem sikerült még behozni minden lemaradást. Kell a szakember A fejlődés azért jelentős. 1960- ban még az építőipar fizikai munkásainak háromnegyede nem fejezte be az általános iskola nyolc osztályát, s tizenöt évvel később ez az arány 42 százalékra csökkent. S ma már az ágazat dolgozóinak több mint a fele szakmunkás. Mindez azonban kevés. A dolgozók, vezetők szakmai felkészült, sége sokat behozott lemaradásából, de a gondok még most is feszítőek, mert a technikai haladás következményeként egyre nő az egy-egy emberre bízott érté. kék nagysága, az egyén felelőssége. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium különféle szak. mai tanfolyamain, az“utóbbi három évben csaknem ötezren végeztek. De még mindig sok kívánnivalót hagy maga után a főépítésvez&tők, művezetők, mű. szaki és közgazdasági szakemberek szakmai felkészültsége. Még most is igen magas azoknak a különböző szintű vezetőknek aránya, akik nem végeztek egyetemet, főiskolát. Gond az is, hogy az újonnan végzett épitészmér. nökök. üzemmérnökök nagy része inkább a kutatói, tervezői munkát tartja vonzóbbnak, semmint a kivitelezést. Ügy hiszik, a tervező rangban magasabban áll a kivitelező mérnöknél. Ezért inkább tervezőintézetekben próbálnak elhelyezkedni, s csak kevesen vállalják el egy-egy építkezés irányítását. Milyenek az építők? Kétségtelen, hogy — más ágazatokhoz hasonlóan — vannak közöttük vándormadarak és a társadalom perifériájára szorult elemek is. A többség azonban, dacolva az időjárás viszontagsá. gaival, a nehéz munkakörülményekkel, becsületesen, szorgalmasan dolgozik országunk építésén. S hogy vannak még gondok, hogy ezek közül nem egy mind élesebben vetődik fel, jelzik: a dolgo. zók többsége érzi, tudja, mennyire fontos az emberi, szakmai fejlődés, és igyekszik is megfelelni az egyre magasabb követelményeknek. K. L. KÉT ÉVIG KÉSZÜLT AZ ASZTAL Harkakötöny és a szolgáltatások — Jóska bácsi hol szokott nyíratkozni? — Most, a múlt héten Majsán nyíratkoztam. Pénteken temetésre kellett mennem, rendbe kellett hozatni akkorra a hajam. Mivel itt nálunk Harkákötönyben nincs férfifodrász, rá kellett szánnom fél napot, hogy beutazzak. Jóska bácsi, azaz Birgés József az ezerötven lelket számláló kis község, Harkakötöny kéményseprője. Az iskola udvarán találkoztunk össze, a kémények torkát tisztította a téli fűtési szezon előtt. Kovács Károly iskolaigazgató ismertetett össze bennünket, aki egyben a település tanácselnöke is. Az igazgatóval egy nagyobb betonnégyzetben álldogáltunk az udvaron. — Ez a sorakozóhely — világosított fel. — Az Állatforgalmi és Húsipari VálWat kiskunhalasi üzemének József Attila szocialista brigádja készítette nekünk társadalmi murikéban. Az iskolaudvar távolabbi sarkában piros téglazúzalékkal megtérített, sportolni hívó, remek kézilabdapálya. Az igazgató-tanácselnöktől megtudtam, hogy a kis község kézilabdacsapata minden valószínűség szerint feljut az idén a megyei bajnokságba. Sok-sok óra társadalmi munkával készítették nekiik a szép pályát. Mivel a csapat tagjai munka után, este érnek rá edzeni, világítást is kap a kézilabdapálya. A két betonoszlopot már beszerezték. A megye sok és nagyobb községe megirigyelhetné ezt a létesítményt. No meg természetesen azt a közösségi akaratot, amely megteremtette. A kis község utcáin ballagva az voli a gondolatom, hogy az ott élő emberek semmivel sem kisebb igényűek — s miért is lennének —, mint például a nagyközségek lakói. A termékeny közösségi szellem is erről tanúskodik. Csinos családi házak, vaskerítésék, ápolt kertek. Hét darab, egyemeletes társasházat is megszámláltam Harkakötönyben! Azt ' már a tanácselnöktől hallottam, hogy az idén sem kevesebb, mint tizenöt-húsz új házat építettek a faluban. A napokban újjáalakít t.ott önkiszolgáló boltot és korszerűsített éttermet avattak, ottjár- tamkor a berendezéseket állították helyükre. A kéményseprő akkor jött, amikor az ipari szolgáltatásokról kezdtünk beszélgetni Kovács Károllyal. — Nincs cipészünk se — mondta el a tanácselnök. — Ez szerencsére nagy gondot nem Okoz, mert az egyik falunkibeli, Kószó Géza bácsi benn dolgozik Halason a cipész szövetkezetben. 0, csak úgy emberségből összegyűjti a Ka kársán a javítanivalót, és beviszi a városba. A szövetkezetben megjavítják, és aztán ugyanazon aa úton visszakerülnek a lábbelik a tulajdonosukhoz. i Harkakötönyben két kőműves, 1 két női fodrász és három női sza- 1 bó kisiparos dolgozik. 1 — A legtöbb gondot jelenleg ta- Ián a vízvezetékszerelő hiánya okozza a faluban — vélekedett az iskolaigazgató. — Az építkezésekhez az új otthonokba kell a víz, a vécé, a fürdőszoba. De nem nagyon akad, áki vállalja, a szerelést, még Halason sem. A magánszemélyek előbb-utóbb valahogyan megoldják a problémájukat, hozzájuk kijön a kisiparos, vagy valaki „maszekoló” szakember. A közületek csak hivatalos számla éllenében fizethetnek a munkáért, azt meg a kisiparosok, tapasztalatom szerint, nem szeretnek adni. A kontárok meg nem adhatnák. Az iskolában fél évig nem lehetett használni a már beszerelt vizöblitéses vécéket, mert a szennyvíz-kivizetéshez nem tudtam szakembert szerezni. Sok gondunk volt az orvosi rendelő korszerűsítésénél Is. A tanári szobába asztalt rendelt az Igazgató Halason, mert helyben nincs asztalos. Két évig kellett várni, amíg elkészítették. Mint az iskola fenntartási ügyeinek intézője több energiát veszteget el Kovács Károly, mint amennyit a pedagógiai feladatok megkívánnak tőle. Tanácselnöki minőségében az ő vállát nyomja a többi közület gondja is. Harkakötönyben legalább minden harmadik házban van televízió. rádió pedig még ennél is több. A háztartások nagy részében megtalálhatók a különféle háztartási gépek. — Korábban Kiskunhalasról a szei'vizből hetente egyszer kijöttek a javítanivalóért, de megszüntették a kijárást, mert nem volt gazdaságos — mesélte a tanácselnök. — A döntés tulajdonképpen érthető. Csak az a kellemetlen, ha például a hét végére elromlik a televízió, vagy nagymosáskor a mosógép. Mindenki maga hordja ki—be Halasra, vagy Majsára a javítanivalót. Rámegy fél nap az ilyen utazásra. Kovács Károllyal egyetértettünk abban, hogy egyes szakmákban főállású ipart váltani, vagy szövetkezeti műhelyt létesíteni nem lenne kifizetődő. Helybeli mellékfoglalkozású iparosok, vagy "'felvevőhelyek segíthetnének a gondok javarészén. A férfifodrásznak, ha máshol néni? áz iskolában adnának helyet, ha hetente egyszer kijönne a városból, mint átjáró mester. — Sajnos, a község ipari dolgozói közt a hiányzó szolgáltató szakmákkal senki sem rendelkezik — tájékoztat, a tanácselnök. — Kívülről - várhatunk segítséget. Az illetékes szervéktől, például a KlOSZ-tól kérni fogjuk. A. T. S. Vasútfejlesztés Bulgáriában Bulgária vasútfejlesztési programja szerint 1980-ig a teljes hálózatra kiterjesztik a közlekedés automatikus ellenőrző rendszerét. A fejlesztésben jelentősen közreműködik a szovjet ipar. Az előirányzat szerint szovjet mozdonyok vontatják majd a téhersze- relvények 94 százalékát. A korszerű mozdonyok és a vasútvonalak fejlesztésének eredményeként a teherszerelvényék sebessége már eléri a száz, a gyorsvonatoké pedig a 140—160 kilométeres óránkénti sebességet. Gyors ütemben folytatják a vasút villamosítását is. Két év múlva a Bulgárián áthaladó személyforgalom kétharmadát, s a teherszállítmányok 70 százalékát továbbítják majd villamosított vonalakon. A korszerű tájékoztatás eszközei és hatása Legutóbb egy országos konferencián vettem részt. A tömegtájékoztatásról, annak korszerű formáiról, eszközeiről volt szó. Ami a tanácskozás tárgyát, célját iiléti, azt a hasznos előadás, okos vita után a jelenvoltak magukévá tették és további eredményekre váltiák a megyei lapok szerkesztőségeiben. Jó adalék volt ahhoz a törekvéshez, mely szerint hazánkban minden szerkesztőség igyekszik még teljesebben megfelelni a lenini meghatározásnak: a forradalmi sajtó kollektív agitátor, propagandista és szervező. Hogy ezt az örök érvényű hivatáséit ma is, a jövőben is maradéktalanul teljesítse, úgy kell formálnia a munkamódszerét, hogy figyelembe vegye a rádió és a televízió rohamléptű technikai fejlődése következtében alakuló körülményeket. Információrobbanás Az egyik ilyen jelenség — és ez a konferencián is kellő hangsúllyal szerepelt — az információrobbanás. Maga a fogalom — amelyet azt hiszem nyugatról importáltunk — mondta az említett konferencián Rénj/i Péter — egy keveset érzékeltet a jelenség ellentmondásaiból. Miért robbanás? Miért nem mondjuk azt, hogy megnőtt az információ áramlása? Miért valami pusztító fogalommal kapcsolódik össze az információnak ez a hatalmasan megnövekedett volumene? A szóhasználat, szerintem, valmi lényegesre mulat rá. Még ma is úgy vagyunk valahogy az információval, hogy azon dilemmázunk: tulajdonképpen átok ez, vagy áldás? Bármi történik a világban, a legtávolabbi helyen zajló eseményről is pillanatok alatt tudomást szerezhetnek az emberek. Mintha az egész világ egy nagy falu lenne. Olyan összefüggés- rendszerekbe kerültünk az információnak e hallatlan fejlődése következtében, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak. Mondjuk egy dél-amerikai földrengést, amelyről azelőtt Európában esetleg csak évekkel a történtek után értesültek, ma szinte át lehet élni. Óráról órára értesülünk arról, hogy mi történik ott az erriberekkel. De vonatkozik ez mindenekelőtt a politikai eseményekre, a különböző államközi konfliktusokra, válsághelyzetekre, a háborúkra. Mindezt a modern információs technika behozza az emberek otthonába, kíváncsivá teszi, s arra kényszeríti őket, hogy valamilyen módon befogadják, feldolgozzák, átéljék. Káros is lehet Ha az ember — hadd mondjam egyértelműen — kommunista szempontból nézi ezt az információrobbanást, egyrészt azt látja: valami óriási lehetőségünk nyílott arra. hogy mozgalmunk egye" temes az egész emberiséget átfogó eszméinek igazát bizonyítsuk, azokat közel hozzuk az emberekhez, érthetővé tegyük számukra azokat a forradalmi távlatokat, amelyekben hiszünk, és megismertessük azokat a forradalmi erőket, amelyekkel szövetségben vagyunk. A másik érzés tulajdonképpen ennek az ellenkezője. Az a félelem. hogy ma már olyan információhalmaz zúdul az emberekre. amelv ahelyett, hogy orientálná. inkább dezorientálja őket. Akit ugyanis felkészületlenül érnek az értesülések és a velük kancsolatos Ielenségek. aki nincs kellően felvértezve megfelelő ismeretanyaggal. politikai, ideológiai készséggel, társadalomkritikai biztonsággal — nem képes azok helyes értelmezésére, rendszerezésére — emiatt gondolkodásmódjára. magatartására káros hatással lehet. Propagandisták nélkül nem Az információk, az értesülések kapcsolata, jelentése, egymáshoz való viszonya nagyon sokréitű, bonyolult. Alig csodálkozhatunk rajta, ha valaki egy részét csak nehezen, esetleg rosszul, vagy egyáltalán meg sem érti. Pedig az információtömeg növekedésének arányában sokasodik azoknak a száma, akik helyesen akarják befogadni, rendszerezni a hírek helyét, értelmét. Nekünk, kommunistáknak az a célunk, hogy a tömegek kíváncsisága ne lanyhuljon, ám mindenki jól értse, az igazságnak megfelelően értékelje a látottakat, hallottakat. Ebben nagy szerepe van a tömegkommunikációs eszközöknek. közöttük a sajtónak, de még nagyobb jelentőségű a pártpropagandisták és minden párttag agitációs tevékenysége. Igen! A párt propagandistáinak, agitátorainak a munkája, a szava, mert azt nem helyettesíti sem a televízió, sem a rádió, sem az újság. Bármilyen mértékben fejlődjék is a technika. A televízió jelentkezésének ide-
