Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

1978. október 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Elsősök - tanévvesztés nélkül Sohasem volt akkora újító szándék, annyi kísérletező pedagógus a magyar iskolákban, mint napjainkban.' nevelőink az oktató-nevelő munka minden területén keresik az újat, a réginél hatékonyabb pe­dagógiai eljárásokat. Száz körül jár a „bejegyzett•” — országos, illetve helyi szervek által engedélyezett — iskolai kísérletek száma. Ezek között minden bizonnyal sok olyan van, amely nem a ne­velés megújításának szükségsze­rűségéből született, hanem csu­pán a pedagógiai divatok után­izásaképpen; ezek gyorsan ki- i múlnak, nyomot sem hagyva i maguk után. Azokat a kísérle- I teket viszont, amelyek a neve- j lés-oktatás egy-egy olyan fon­tos csomópontján, keresik az | újat, mint a matematika vagy az anyanyelv tanítása, a közös- I ségi és a munkára nevelés, a ; természettudományos tantár­gyak integrálása stb., megőrzi a neveléstörténet. Automatikus továbbhaladás Oktatáspolitikai szempontból az automatikus továbbhaladási kísérletnek van a legnagyobb jelentősége. Ez az általános is­kolai első osztályosok tanév- vesztésének megszüntetését, vég­eredményben a tankötelezettségi törvény jobb iskolai végrehajtá­sát tűzte ki célul. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy az 1970- es évek elején a bukások ará­nya az első osztályban elérte a 11 százalékot. A tanévvesztők közül sokan egészségi vagy csa--' ládi okok \ miatt maradtak el szellemi fejlődésükben, mások pedig — főleg a cigánygyerekek — rendszertelenül vagy egyálta­lán nem jártak iskolába. Idejében felismerte az okta­tásügyi irányítás, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Az a tanuló ugyanis, aki mindjárt kudarccal kezdi isko­lai pályafutását, vagy csak rit­kán találkozik az iskolával, il­letve idő előtt, a nyolcadik osz­tály elvégzése nélkül hagyja el azt, az olyan hátránnyal kerül az életbe, amely a későbbiekben csak igen nehezen, némelyeknél pedig egyáltalán nem szüntet­hető meg. A kísérlet arra az alapgondo­latra épült, hogy az általános iskola 1—2. osztályát egyetlen fejlesztési szakasznak kell te­kinteni, és csak a második osz­tály végén kell a tanulókat ér­demjeggyel elbírálni. A gyakor­latban ez azt jelenti, hogy a rendszeresen iskolába járó elsős gyerek gyenge tanulmányi eredménnyel is a második osz­tályba léphet, nem kell osztályt ismételnie. Hiszen minden re­mény megvan arra, hogy ha a pedagógus fokozott figyelemmel kíséri a nehezen tanuló diák fej­lődését, és a tanítási óra után is foglalkozik vele, akkor a máso­dik osztályban utoléri a többie­ket, ettől kezdve pedig már zök­kenő nélkül együtt haladhat velük. Külön foglalkozás Először, 1972-ben 227 iskola tanítói láttak munkához. Az volt az első feladatuk, hogy a tanév elején megállapítsák, kik azok, akik nehezen, . akadozva indul­tak, akiknek nagy nehézséget je­lent az iskolai élet. Ezeknek a tanulóknak a fejlődését éber fi­gyelemmel kísérték, már a tan­órákon is többet foglalkoztak velük, mint a normális ütemben haladókkal. Az Oktatási Mi­nisztérium egyébként heti négy órát biztosított, hogy a tanító ezekkel a fejlődésben elmaradt gyerekekkel a tanítás után kü­lön is foglalkozzék. A tanévben rendszeresen értékelték a gyere­kek teljesítményét, tudását, de érdemjegyekkel másfél évig egyáltalán nem osztályozták őket. Ezen idő alatt különböző motiváló, serkentő megoldások­kal tették őket érdekeltté a ta­nulásban. Hagyományos bizo­nyítványt csak a második osz­tály befejezésekor kaptak. Talán nem érdektelenek a kö­vetkező adatok: a kísérlet a kez­dő évben a 227 iskola 8983 ta­nulójára terjedt ki. Kölzülük 8577-en léphettek másodikba, ez a szám 95,5 százaléknak felel meg. Kitűnő eredmény ez, a kö­vetkező éveké nemkülönben. Négy évvel később, amikor már több mint ezer iskolában, ötven­ezer elsős kisdiák tanult a kí­sérleti módszer alapján, az évet sikeresen záró tanulók aránya mindenütt meghaladta a 95—96 százalékot, Vagyis a kísérlet el­érte célját: alaposan csökkent a tanévvesztő kisiskolások száma, a bukási arány 1976-ban már csak hat százalék volt. A jól megalapozott kísérlet fényesen igazolta, hogy az ép értelmű és rendszeresen iskolába járó, de lassúbb fejlődésű gyerekek ■ dön­tő többsége a kétéves fejlesztési szakaszban különböző pedagógiai eszközökkel felzárkóztatható. A kísérlet bevált A tapasztalatok alapos elem­zése után megszületett a nagy horderejű döntés: a kísérletet általános pedagógiai gyakorlattá kell tenni. Az 1977—78-as tan­évben már minden iskola esze­rint dolgozott, s a mostani tan­év végén, azaz 1979 júniusában, amikor a 2. osztályban megkap­ják első bizonyítványukat a ta­valyi iskolakezdők, minden bi­zonnyal figyelemreméltó ered­ményeket összegez majd a mi­nisztériumi jelentés. Pedagógusok, kutatók, irányí­tási szakemberek egyaránt azt vallják, hogy a felszabadulás után ez volt a legkiemelkedőbb pedagógiai kísérlet hazánkban. Haszna a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásában is meg­mutatkozik, hisz ezentúl mind kevesebb gyereket ér kudarc az iskoláskor kezdetén, ennélfog­va minid többen fejezhetik be általános iskolai tanulmányaikat évvesztés nélkül. Ily módon az általános iskola jobban teljesít­heti elsőrendű kötelességét: népünk műveltségének megala­pozását. P. K. I. NAPPAL GYÓGYÍT — ÉJJEL ÍR Dr. Szállási Árpád őrzi az egyik legnagyobb magyar orvostörténeti gyűjteményt Hogyan mutatta be az orvost a magyar szépirodalom Eötvös Józseftől Kosztolányiig? Milyen gyógyvizeket ismertek 200 évvel ezelőtt Magyarországon, miről szólnak az ismeretlen Ady-leve- lek? Temérdek ilyen kérdésre kaphat választ, aki megismerke­dik Esztergomban Szállási Ár­páddal, az orvostör.ténész körze­ti orvossal. Nappal fáradhatat­lanul gyógyítja körzete betegeit, eleget tesz minden hivatásbeli megbízatásának, esténként pedig — olykor fél éjszaka is — kutat és ír. Állandóan gyarapodó, .több ezer kötetes könyvtárának meg­annyi védett dokumentuma kö­zül nem egyet ő hozott nyilvá­nosságra. Orvosi könyvgyűjteményében, amely az egyik legnagyobb ilyen hazai magángyűjtemény, külö­nösen sok az egyedülálló ritka­ság. Birtokában van például minden XVIII. században meg­jelent erdélyi kiadású orvosi könyv, őrzi azt az 1722-ben nap­világot látott, első magyarnyel­vű felvilágosító könyvet, ame­lyet franciából fordítottak le. 1783-as kiadású „A magyaror­szági vizekről és a betegségek­ben azokkal való élésének mód­jairól a szegények kedvéért” cí­mű mű. 1755-ben Kolozsvárott, Egerben és Vácott is kiadták a „Házi különös orvosságokról” szóló könyvet, amelynek mind­három változata a birtokában van. Szállási doktor azonban ko­rántsem csak orvostörténeti munkákat gyűjt. Könyvtárában őrzi Krúdy, Juhász Gyula, Kas­sák, Radnóti, József Attila, Ady és más nagy magyar költők, írók valamennyi első kiadású művét. Nagy Lászlónak, Illyés Gyulának, Németh Lászlónak, Benedek Istvánnak és Csoóri Sándornak, Weöres Sándornak és Károlyi Árnynak első kiadású művei [»dig már neki dedikál­va gazdagítják . könyvtárát. Különösen értékes Ady-doku- mentum anyaga, amelyben ren­geteg a kézirat- és a fénykép­ritkaság. Ezek gyűjtését egy 1908-as Népszavával kezdte, amelyben A proletár fiú című vers még „Az én apám” címmel jelent meg. Megszerzett minden Adyaról szóló korabeli kritikát, antológiát, gyűjteményt. Köztük van a Rendkívüli Üjság 1918. január 28-i száma, amelyben Mai pesti költők címmel Adyt, Szép Ernőt, Juhász Gyulát és Somlyó Zoltánt mutatják be. Er­ről az újságról korábban még az Ady-kutatók sem tudtak, őriz ismeretlen Ady-rajzot, és egy Adyhoz írt ismeretlen Mó- ricz-levelet. Könyvtárának különösen be­cses ritkasága Körösi Csorna Sándor 1884-es calcuttai kiadá­sú gyönyörű kötésű angol—tibe­ti szótára és nyelvtana, amely­ből az Osztrá k-M agy a r Mo­narchiában összesen 10 példány volt. Ezenkívül egyedüli bir­tokosa annak az 1543-ban, Bécs- ben kiadott német nyelvű kis könyvnek, amely Esztergom tö­rök ostromáról és bevételéről szól. B. E. SZÁMUNKRA IS HASZNOS, FONTOS AZ ÚJ BÉKÉSCSABAI „ KIADVÁNY — ÉRTÉKES TANULMÁNYOK E TÁJ MEGŐRZENDŐ ÉRTÉKEIRŐL, KIHASZNÁLHATÓ ADOTTSÁGAIRÓL Környezet és ember az Alföldön Hajdanán a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara révén Kecskemét, egyeteme által Szeged, Debrecen volt az Alföld-kutatás központja. Most az erőteljesen fejlődő, a helyi kutatóknak kitűnő munkafeltételeket teremtő, tudományos intézetek­kel hasznos munkakapcsolatokat kialakító Békés­csaba hallat magáról egyre többet. A Békés megyei Tanács és Békéscsaba tanácsa támogatásával megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete al­földi csoportjának első tanulmánykötete is. Dr. Pécsi Márton akadémikus kiemelte előszavában, hogy az Alföldi tanulmányokban olvasható 11 dol­gozatból 7 a békéscsabai csoportot dicséri. A szer­zők főként az Alföldnek, mint földrajzi környe­zetnek a vizsgálatára vállalkoztak. „Értelmezésünk szerint ugyanis a földrajzi környezetben megy végbe az ember és társadalom kölcsönhatása.” Megyénket közelebbről is érinti dr. Borsy Zol­tán A Duna—Tisza közi hátság homokformái és a homokmozgás szakaszai című tanulmánya. Az eddigi kutatásokat új megfigyelésekkel dúsító dol­gozat szerint azért olyan változatos felszínű ez a táj, mert a szél és a növényzet párharcában kép­ződő szélbarázdák. garmadák, maradékgerincek rendkívül eltérő formájúak. Eddig viszonylag keveset foglalkoztak a löszös köpennyel fedett buckás területek formáival. Ilye­nek Lajosmizse—Kecskemét—Kiskunfélegyháza és Csongrád között. Kecskeméttől északkeletre, Kis­kőröstől délre és a Kiskunhalas—Jánoshalma vo­naltól délre találhatók. Előfordul Kecel határá­ban is. Dr. Borsy Zoltán sok érvvel bizonyítja: három időszakaszba oszthatók a homokmozgások. A leg­fiatalabb már a társadalom természetátalakító tevékenységével kapcsolatos. A XVIII. és a XIX. században az erdőirtások és helytelen mezőgazdál­kodás miatt lódult meg ismét a föld. A mostani időszakot a korábbi nagyobb formák lassú szét- darabolása jellemzi. A városiközi telefonihívások száma, iránya alap­ján állapította meg dr. Tóth József, hogy a von­zás- és a kapcsolatrendszer nagyjából megfelel a közigazgatási beosztásnak. Budapest túlsúlyát — hadd tegyem hozzá, egészségtelen túlsúlyát — a fővárosba irányuló hívások nagy száma is mutat­ja (Szeged 36,3, Kecskemét 33,1, Békéscsaba 24,4, Nyíregyháza 20,2 százalék). Viszonylag élénk kapcsolatok alakultak ki Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös között. Érzékelhető Bács-Kiskun két- osztatúsága! Sok szál köti össze Baját Dél-Dunán- túllal. (Hasonló jelenségekről, vonzásokról számol be dr. Krajkó Gyula, a gazdasági körzetek rend­szerét, szerkezetét elemző dolgozatában.) Az Al- íöldön gyenge az egy helyen, egy alkörzebben működő termelési egységek kapcsolata (szerintem a trösztök léte is ebben az irányban hat), szinte azonosak' a iközigazgatási egységek és a gazdasá­gi körzetek. Mindehhez hozzájárul a megyeszék­helyek — ilyen mértékben csak itt jellemző — meghatározó szerepe. Az országos és helyi irányító testületek bizonyá­ra felhasználják (mint a többi írás gyakorlati kö­vetkeztetéseit) a tervezésben, a döntéseknél dr. Tánczos-Szabó László A közúti forgalom alakulá­sának főbb tendenciái az Alföldön című tanulmá­nyát. Megállapítőtta, hogy 1970-ben az alföldi köz­utakon hatszor nagyobb volt a forgalom, mint 1935-ben. A gépjárművek száma huszonötszöröse a korábbinak, a nem motoros erővel működő jár­tanulmányok 1977 müvek száma nyolcadrészére csökkent. A Buda­pestről Debrecenbe, Záhonyba haladó főútvonal kihasználtsága meghaladta az E—5-ösét. Az átla­gosnál nagyobb mértékben sűrűsödött a Baja— Kecskemét közötti forgalom. Dr. Zoltán Zoltán foglalta össze az Alföld-ku­tatás eddigi eredményeit, törekvéseit, rendszerez­te lehetőségeit. A történeti visszapillantásban utal Bél Mátyás híres könyvére, Bállá Antal által 1791- ben (!) kidolgozott Duna—Tisza-csatornatervre. Beszámol arról, hogy a tudományos Alföld-kuta­tás gondolaté* 1907-ben fejtették ki a Magyar Földrajzi Társaság kecskeméti vándorgyűlésén. Kritikailag elemzi a különféle kezdeményezéseket, szól Győrffy István, Ortutay Gyula, Bálint Sándor, Kaán Károly, Gesztely Nagy László és mások munkásságáról. Kitér az irodalmi szociográfiákra. (Említhette volna Nagy Lajos és Móricz Zsigmond .írásait. Véleményem szerint Németh Lászlóra nemcsak a debreceni szellemiség hatott, sokkal in­kább foglalkoztatták a Kecskeméten látottak, ta­pasztaltak) A kitűnő közgazdász úttörő jelentőségűnek mondja Pécsi Sándor akadémikus, Marosi Sándor és Sziládi Jenő tájértékelő, az egyes tájak gazda­sági, társadalmi lehetőségeit feltáró úttörő mun­kásságát. Kutatási eredményeik figyelembevéte­lét a mostani szerkezeti korszakváltás indokolja. Sajnos — írja —, az alföldi iparfejlesztés eltekin­tett időnként az adottságoktól és emiatt a haté­konyság esetenként elmarad a kívánatostól. Meg­szívlelendő észrevételekkel ismerteti az urbanizá­ciós kutatásokat. Gondolatainak lényege: az Al­föld-kutatás problematikája nem szűkíthető le csak földrajzi tényezők vizsgálatára. A kivonatosan ismertetett kötet egyik legérté­kesebb tanulmánya Becsei József írása. Az agrár­városok átalakulásából von le figyelemre méltó kö­vetkeztetéseket. A szép kiállítású kötet az Alföld-kutatás nagy nyeresége, Heltal Nándor A kulturális élet intézményei Bulgáriában Bulgáriában 34 500 kulturális intézmény működik, színházak, filmszínházak, könyvkiadók, rá­dió- és televízióállomások, kép­tárak, múzeumok, könyvtárak, kultúrotthonok. Több mint 170 millióan látogatják évente az egymilliót meghaladó különféle rendezvényt; az érdeklődők az évente 50 millió példányban ki­adott 3700 új könyv, illetve 470 játékfilm közül válogathatnak, 37 ezer rádióadás és négyezer órás évi tv-program műsorait hallhatják, illetve tekinthetik meg. A könyvtárak olvasóinak rendelkezésére 60 millió kötet áll. Az egyik legnépszerűbb szóra­kozás a moziiátogatás. A felsza­badulás előtti 155 filmszínházzal szemben ma több mint 3,5 ezer működik. A látogatók száma is megnőtt azóta; 13 millióról 114 millióra. , A látni és tanulni vágyó bol­gárok szívesen látogatják a mú­zeumokat is. Ma 193 múzeum két és fél millió kiállítási tár­gya várja őket. Az elmúlt év­ben több mint 15 millióan éltek ezzel a lehetőséggel. A kulturális élet fejlődését mutatja a hivatásos művészek mellett az amatőr együttes szá­mának gyarapodása, tevékenysé­gük színvonalának emelkedése. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) jón. a hatvanas években a szín­ház, a mozi. a rádió, a sajtó iránti érdeklődés csökkenését jó­solták. Hogy ez mennyire nem így történt, köztudott. Sőt. a te­levízió fellendülésével párhuza­mosan kiterjedt a rádióhallgatók és a sajtóelőfizetők. tehát az új­ságolvasók száma is. A magyarázat kézenfekvő. A televízió nemcsak szórakoztató szolgáltatás, hanem egy újabb hírközlő eszköz. Éppoly gyors le­helt, mint a rádió, ráadásul lát­tatni is képes a közlésre szánt híreit. Igaz. hogy a mozi filmhír­adóiban eddig is láthattuk, de az egyidejűség erejét vesztetten és korántsem annyian. A televízió tehát valóban tömegkommuniká­ciós eszközzé vált, újabb hírren­geteggel. Megértésükhöz, helyes értelmezésükhöz magyarázatot ke­res az igényes hallgató. Az új­ság kommentárjaiban rendszerint meg is találja. Ráadásul vissza- lapozhatja. többször is elolvas­hatja. Mindemellett nincs kötve a televízió, illetve a rádiózás ide­iéhez. Ezek a szervek, eszközök is sugároznak ugvanis hírmagya­rázatot. kommentárt. Az újságot viszont bármikor a szabad idejé­ben olvashatja. Aktiv véleménycsere Igen ám. csakhogy e sajtó tech­nikai lehetőségei korlátozottak. Megjelenését, terjedelmét beha­tárolják a rendelkezésre álló pa­pír, nyomdai keretek, a nyomó­gép adottságai, a kézbesítés lehe­tőségei. Az agitátor viszont ott van minden üzemben, munkacsoport­ban, minden lakóépülétben. min­den tanyaközpontban. Együtt él. együtt dolgozik mindazokkal, akik emberibb társadalmunk, szocialis­ta jelenünk és jövőnk formálásán munkálkodnak. És választ ad minden kérdésre, akkor és ott, amikor és ahol kérdés vetődik fel. Az agitátor jelentése ugyan­is az agitációs tevékenységgel együtt, az évtizedek folyamán a fejlődéssel együtt alakult. Ma már nem kampányszerűen lükte­tő, hanem szívós, türelmes, folya­matos. állandó felvilágosítást vé­geznek ia párt tagjai. Tehát nem kijelölt személyek, hanem a párt­tagok az agitátorok. Az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozata alapján: „Min­den párttag és pártszervezet kö­telessége politikánk képviselete, terjesztése. Ennek leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkívüliekkel: ez lehetőséget nyújt a különböző nézetek szem­besítésére a marxista-leninista álláspont meggyőző kifejtésére.” A határozat szellemében törté­nő munkálkodáshoz jó segítőtárs a pártlap is. Fehér foltok Az újság technikai lehetőségei­nek korlátáiról már korábban szó volt. A televízió és a rádió mű­sorvételének a lehetőségei sem korlátlanok. Mindemellett a ha­tósugarában siincs mindenütt tv-, rádiókészülék. Nem beszélve a Bács-Kiskun megyére jellemző isok-sok tanyáról, amely nemcsak gazdasági kategóriát, hanem az itt élők szemléletét, magatartás- normáit is jelenti. Vannak tehát még úgynevezett fehér foltok. Egyszerű lenne azt állítani, Ihogy ez a televízió hatósugará­nak, a rádió műsorvételének, az újság kézbesítési körzetének a pereme. Ésszerű, de igaztalan lenne, mert aligha vonatkoztat­ható területekre. Az emberek tu­datában is lehet, van még „fe­hér folt”. A rádióhallgató a po­litikai adások miatt kapcsolja be a készülékét? Vagy egyáltalán hallgatja-e azokat is? A tévénéző ülve marad-e, ha politikai mű­sor következik? Az újságolvasó túlhalad-e a politikai kommentá­rok címének az olvasásán? Egyáltalán, akinek tömegkom­munikációs eszköz van a birtoká­ban, a szórakozáson kívül igény­liké az ismereteinek gyarapítását műveltségének növelését, politi­kai biztonságát, látókörének szé­lesítését szolgáló cikkeket, adá­sokat? Nem mindenki! De senki nem térhet ki a föl­dön zajló események elől, mert a technika összezsúfolja a nagy­világot és bepréseli, feltálalja a család otthonába. A történések pedig sokasodnak, a hírek, infor­mációk áradata nő. A kérdések feltornyosulnak és mind több azoknak a száma, akik választ várnak. Helyes választ, közös ér­dekeinknek. a marxizmus—leni- nizmus igazságának megfelelő vá­laszt. És gyorsan. Mert a gyors, he­lyes válasz elhárítja azt a veszélyt hogy az egyik kérdésre zúduló másik kérdés helytelen következ­tetést. nyugtlanságolt okozzon. Rá­adásul ellenségeink is vannak, akiknek a Szovjetunió és a szo­cializmust építő országok, közöt­tük hazánk eredményei, gyara­podó ereje fokozza az ingerültsé­gét. Dühöt vált ki belőlük a szo­cialista társadalom eszméinek mind nagyobb térhódítása, ezért {«»ekeznek a tényeket sajátos célzattal elferdítve tálalni, a va­lóságnak meg nem felelően kom­mentálni. A tömegek megtévesztése, az információval való manipulálás ném úíkeletű dolog. Lenin 1917- ben írta a Hazugságszövetség cí­mű Cikkében: „Von a burzsoá sajtónak egy módszere, amely mindig és minden országban a legelterjedtebb és „csalhatatlan” hatású. Hazudj, lármázz, kiabálj, ismételd a hazugságot — „valami foganatja csak lesz.” Ez a lenini felismerés ma is jellemzője az imperialista országok „tájékozta­tási” módszerének. És nemcsak a sajtóra, valamennyi kommuni­káció? lehetőségre vonatkozik. Sőt, azok fejlődésével, valóságos ..tudatipar" alakult ki, ahogy H. I. Schiller kaliforniai professzor nevezte az Egyesült Államoknak ezt a központi konstrukcióját, amelyre a tömegek félrevezetése a manipuláció egész állványzata épül. Közös ügy, közös érdek Nagyon kell tehát az okos szó, a világos. Igaz magyarázat, hogy senki ne váljon a manipuláció, a félrevezetés áldozatává. Olyan se legyen, akit az információözönből akárcsak egy esemény is várat­lanul ér, és azt meg nem értve érdeklődése ellanyhuljon, magába forduljon: — én ezt nem értem, ezért nem is érdekel — gondo­lattal visszahúzódjon, passzívvá váljon. Az értelem: élmény. És tettek­re sarkall. A megértéshez, az aktivitáshoz azonban társakra van szükség. Magyarázó, meggyő­ző. esetleg vitázó, együttérző, egvüttmunkálkodó társakra. Propagandistákra., agitátorok­ra. Akik segítenek eligazodni, akikkel egyhangú értővé, egyaka- ratú cselekvővé válik mindenki. Ilyen segítőtárs a pártsajtó is. Baják .jfehér foltját” azonban önmaga nem tudja megszüntetni. Annál inkább segítheti és segíti a propagandisták munkáját az­által. hogy a marxizmus—lenlniz- mus elméletére alapozott min­dennapi felvilágosító tevékenysé­gük állandó segédeszköze, „kézi­könyve”. A propagandisták által kitágul az újság hatásának kö­re is. Így fonódik össze a propagan­dista és a sajtó törekvése, és vá­lik hathatóssá a XI. kongresszus határozatának szellemében fogant közös igyekezetük: „Határozott harcot kell folytatni a tőlünk idegen eszmeáramlatok ellen. El­sősorban a kommunisták elvsze­rű fellépésével kell visszaszoríta­ni és leküzdeni e káros nézetek olykor közéletünkben is felerő­södő hatásait.” És a folytonos, türelmes felvi­lágosító munka által válik lehe­tővé. hogy az információáradat, amely a technika további fejlő­désével még nőni fog. az embe­rek ismereteit gyarapítsa, min­denkinek a saját érdekét, az egész társadalom hasznát, a szo­cializmus ügvét. a békés munka feltételeit szolgálja. B. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom