Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

<■ * íM NÉPE 8 1978. október 6. HÁZUNK TÁJA Ligetszépe Tataházán. „Ae idén permeteznünk is kellett” Esős, nyálkás, hideg, igazi kel­lemetlen őszi időben érkeztem Tataházára, így hát ,nem is cso­dálkoztam nagyon, amikor a Pe­tőfi Termelőszövetkezetben pa­nasszal fogadtak: Nem érik be sose a virágunk, még mindig fe­hérek a magok! A virág, amit emlegetnek, az árokpartokon, a homoki legelő­kön gyomnövény. Itt, Tataházán azonban egy kis túlzással azt le­hetne mondani, hogy egyik vál­tozata köztiszteletnek örvend. Az oenothera-ról, magyar nevén a ligetszépéről van szó. Ezt a nö­vényt hazánkban egyedül Bács- Kiskun megyében termesztik, egy angol céggel kötött szerződés alap­ján, a magból valószínű, gyógy­szeralapanyagot vonnak ki. Először 1972-ben foglalkoztak a kistermelők a háztáji földeken, a kertekben a ligetszépével, az idén Tataházán már 40 hektárról vár­ják az apró, sötétbarna színű ma­got. Jánosi István és Mészáros Márton szívesen beszél az oenothera termesztésének házi módszereiről, hiszen ők is, és a többi kistermelő is csupán saját tapasztalataira és egy 1976-ban sokszorosított és azóta kézről kéz­re adott „technológiára-’ hagyat­kozhatnak. — Ez a hűvös, esős idő bizony nagyon visszavetette a munkán­kat. Tavaly ilyenkor már zsákban volt a mag nagy része, most még mindig van olyan növény, ame­lyik virágzik. Ha jól emlékszem, két éve kaptuk a vetőmagter­meltető vállalattól az első mago­kat, azóta mindenki a saját, ter­méséből tart vissza valamennyit a vetéshez. Éppen gondolkoztunk, ugye, Márton — néz Jánosi Ist­ván a társára —. hogy a ligetszé­pe magtermesztéséhez úgy 250 munkanapra lenne szükség, ha hektárra számoljuk. Tudja, októ­berben elvetjük, és aztán minden szombat-vasárnap. meg amíg látunk munkaidő után, kint va­gyunk a virágunknál. Mondtam a feleségemnek, hogy most már a saját bőrömön érzem, milyen lehetett a régi szőlőmunkások fáradtsága egy-egy kiadós kapá- lós nap után. — Abból pedig van éppen elég — veszi át a szót Mészáros Már­ton —, a kapálást egyelés. azt meg tolózás követi. Egészen addig, amíg az oldalhajtások meg nem jelennek. Aztán már csak kézzel lehet csupálni a gyomot. Az idén ráadásul megkedvelte a ligetszé­pét a repcefénybogár, így kényte­lenek voltunk négyszer, sőt néhol még ötször is permetezni. Termé­szetesen háti permetezővel. — Nincs kedve megnézni, hogy milyen most a ligetszépe? Piuko- vicséknál a kertben is az van. Szólj csak Marikának, Márton, légy szíves. — Marika á tsz-ben gépkönyvelő, a szüleivel együtt gondozza ezt a virágot, inekik még egy olyan saját átalakítású gépük is van ... de majd meglátjuk — magyarázza Jánosi István. — Indulhatunk — szól be az aj­tón Mészáros Márton, és invitál a vadonásúj, világoszöld Wart­• Ezi a ligetszépe-magot már vi­hetik is a vetőmagtermeltető vál­lalathoz. burg felé. — Marika már vár ben­nünket. — Mi 1975 óta ligetszépézünk a háztájiban, meg a kertben is. Maguk szedték már, Pista bácsi? Mi már egyszer vertük a kertit. Ugyanis szedni szálanként kell, vigyázva, hogy ne hulljon a mag. Aztán fóliára, vagy pony­vára borítjuk úgy, hogy a tér­dünkön egy kicsit megpaskoljuk, így az érett mag sem megy kár­ba. Utána laza kúpba tesszük, és várjuk, hogy tovább érjen. — Én inkább sort rakok. Em­lékeztek, tavaly egy nagyobb szél még az ötödik szomszédba is el­vitte a kúpokat — szól közbe Já­nosi István, majd ő folytatja. — A magokat háromszor verjük, így marad legkevesebb a kis to­kokban. azaz így megy a legke­vesebb veszendőbe. Aztán már alig van munkánk. Csak néhány­szor rostálni kell, ritkább, sűrűbb és még sűrűbb rostán. Vagy ha poros a mag. mosni kell, meg­szárítani. De megérkeztünk. Itt a Piukovics-ház. — Ez az a gép. Egy régi. azt hiszem búza-, vagy talán napra­forgórostából lett átalakítva — vezet Mária a baromfiudvaron keresztül a betonos, fedett épü­letbe. — Villanymotor hajtja, és itt fölül a port, meg a léhát, emitt a még tisztítandó magot adja. Itt is van édesanyám, majd ő meg­mutatja a zsákokban mi van. — Hát ilyen a ligetszépe mag­ja. pici, mint a mák. de nem gömbölyű, hanem egy kicsit ha­sonló a babocskához. Az idén nem tudom miért, nem olyan sötét a színe. A tavalyi nagyon szép, szinte fekete volt — meríti meg a kezét a zsákban Piukovicsné-. Vajon mit jelent a községnek, az itt élő embereknek a liget- széne termesztése? — > Nehéz lenne meghatározni, hogy a virágmag termesztéséből, vagy más munkából származik-e, amit a tataháziak magukra fordí­tanak — mondja Túri Antal ta­nácselnök. — Egy biztos, itt szor­galmas, dolgos emberek élnek. Nézzen körbe, több mint 600 ház van a községben, és ezek fele már fürdőszobás. Az itteniek is sze­retnek utazni, százötvennél több a gépkocsi. Mindezeket elérni segít a ligetszépe is. persze, nem úgv, hogy akik azzal foglalkoznak, öl­hetett kézzel lesik, vajon mi lesz belőle. Mit gondol, igazam van? Gál Eszter „NAGY LEHETŐSÉGEK IDEJÉT ÉLJÜK” Jubilál a Budapesti Rá- diótechnikai Gyár: jogelődjét, a Vörös Szikra Gyárat 1953-ban alapították. Mai nevén huszonegy esz­tendeje szerepel a vállalat, amelynek eredményei és gondjai már csak azért sem lehetnek közömbösek szá­munkra, mert tizenhét évvel ezelőtt megyén^ székhelyére telepítette a közszükségleti magnetofonok készítésére kijelölt egységét. A negyedszázados cég az előző tervidőszakban két és fél­szeresére növelte termelését. A híradástechnikai iparágon be­lül első az egy dolgozóra jutó termelési érték tekintetében, önálló külkereskedelmi joga van, s a megyénkén kívüli gyár­egységei — a fővárosban és Salgótarjánban — professzioná­lis mágnesszalagos jelrögzítő berendezéseket, számítástechni­kai perifériákat, URH-rádiótelefonokat és hírhálózatokat gyártanak. E cikkek nevei inkább csak a szakembereknek mondanak valamit, viszont az MK kazettás magnókat jól is­meri az ország apraja-nagyja. Ezeket a hírős városban készí­tik. A jubileum alkalmából a megyénkbeli — s ami ezzel egyenlő: a hazai — közszükségleti magnógyártásról beszél­gettünk Rudasi Károllyal, a magnetofongyár igazgatójával. A negyedszázados BRG magnetofongyárában — Kérem, érzékeltesse a kecs­keméti magnetofongyártás fejlő­dését! — A vidéki ipartelepítési poli­tika révén idekerült üzem min­den tekintetben korszerűtlen, ne­héz körülmények közt kezdte meg a magnetofonszerelványek és erősítők előállítását. Ennek a munkának semmi hagyománya sem volt a városban, hiányoztak a szakemberek, de a dolgozókban volt lelkesedés. Sokszor éjt nap­pallá téve termeltek a munkások, hogy a havi tervet teljesíteni tudják. A hatvanas évek derekán a Mambó, a Calypsó és a Qualitcn orsós magnetofonból havonta 300—400 darabot állított elő a kollektíva. Ma egyetlen nap alatt 1500. sokszorta korszerűbb készü­léket gyártunk. Akkor egy magnó előállítási ideje 35 óra volt. Je­lenleg 5 óra ez az idő. de két éven belül ezt is a felére csök­kentjük. — Beszélhetünk-e kiugróan fontos állomásokról a gyár törté­netében? — Én ilyennek tartom a for­gácsoló. majd a sajtoló, később pedig a műanyag üzem létreho­zását a gyárban. Kezdetben ki­zárólag szereléssel foglalkoztunk, ezeken az állomásokon keresztül viszont oda jutottunk, hogy a ké­szülékekhez szükséges valameny- nyi mechanikus alkatrészt itt helyben tudjuk készíteni, kivéve néhány gumirészt, •Az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetésével. 196í!-ban a vállalat önállóan kezdett gondol­kodni. Ez az év jelentős mérföld­kő a kecskeméti gyár történeté­ben. mert ekkor vásároltuk meg az NSZK-beli Woelke cégtől a kitűnő magnetofonfejek ücencét. Ezeket korábban importból sze­reztük be. A gyártás meghonosí­tásának a saját szükségleteink ki­elégítése volt az elsődleges célja, de az átvétel olyan jól sikerült, hogy később már nem csak a ké­szülékekbe beépítve, hanem ön­álló, termékként is értékesítettünk magnófejet. Jelenleg pedig már milliós nagyságrendben exportá­lunk belőle. NSZK-beli. . svéd, szovjet, NDK-beli és csehszlovák megrendelőink vannak. — Milyen törekvései vannak napjainkban a BRG-nek és a gyárnak? — A fejgyártással nőtt a mag­netofongyártás nyereségessége, amit az exportálás tovább foko­zott. Rájöttünk, szakosodni kell, magas színvonalú részegységek­kel be kell kapcsolódni a nemzet­közi munkamegosztásba, ez a jö­vő útja. Elhatároztuk, hogy a fejen kívül futóműveket gyártunk még önálló termékként. Kifej­lesztettünk egy műanyag vázas, korszerű mechanikát, amely a világon bármelyik kazettás mag­netofonrendszerbe beszerelhető. Ezzel a termékünkkel is sikerült betörnünk a világpiacra. Az a törekvésünk, hogy a kész­magnetofonok előállításának szin- tentartása mellett a kis anyag­hányadú. gazdaságos fejek és mechanikák gyártását fokozzuk. Tovább növeljük a sorozatnagysá­got. s ezzel még nyereségesebbé tesszük a termelést, A jövedel­mezőség fokozására a gazdasági szabályozók kényszerítik is a vál­lalatot. Ha a növekvő termelési költségek és az állami elvonás mellett több nyereséget akarunk a r^ejlesztésekhez é.s a .munkabé­rei^ emeléséhez, akkor többet kell produkálni.'Az*új gazdasági me­chanizmus bevezetése óta a. BRG évről évre növelni tudta eredmé­nyét. — A vállalat piaci helyzete jó? — A szocialista országok közül elsőként kezdtük meg a korszerű kazettás magnetofonok gyártá­sát s erre büszkék vagyunk. Előnyt is szereztünk ezzel a pia­con. A szocialista országokban a közszükségleti magnók még nin­csenek úgy elterjedve, mint a kapitalista országokban, ezért fő­ként az ö körükben vannak nagy értékesítési lehetőségeink. Az igényeket a szerelvények terme­lésének 40—50 százalékos növe­lésével sem tudjuk kielégíteni. A tőkés üzletfelek szintén többet # Rudasi Károly Kovács Sándorné munkahelyénél, aki futóművek végbeállítását végzi. (Tóth Sándor felvétele) kérnének fejből és futóműből, mint amennyit képesek vagyunk szállítani. Azt hiszem, nem túl­zás, ha azt mondom: a nagy le­hetőségek idejét éljük. És ezt nem szabad kihasználatlanul hagynunk. A gazdaságos export­tal elért nyereség nem csak a vállalatnak, hanem a népgazda­ságnak is kedvező, hiszen az szá­mára biztos nyereség. — Mit tesznek a világszínvo­nalú fejek és mechanikák gyár­tásának gyors fölfuttatásáért? — Automatizálunk. Az alkatré­szek jelentős részét már ma is ilyen gépekkel állítjuk elő. A jö­vő évtől kezdődően a szerelést fokozatosan célgépekkel látjuk el. Ebben az ötéves tervben száz­millió. a következőben pedig 300 millió forintot költünk a magne- tofongyártás fejlesztésére. Az idén a tavalyi 200 ezerrel szemben 300 ezer futóművet ál­lítunk elő. A következő tervidő­szakban egyedül a Szovjetunióba évi 500 ezer darab mechanikát kell szállítanunk. amelyekért színestelevízi ó-alkat részeket kap az ország ellentételként, A gépeken kívül ekkora felfu­táshoz. természetesen munkaerőre is szükségünk lesz. A Kecskemét­hez közel eső községekben, Nyár­iőri tjeen, Orgoványon bedolgozó rendszert építettünk ki. A leg­jobb eredményt e téren Tisza- alpáron értük el, ahol megked­velték az alkatrészszerelést. La- kiteleken az idén átvettünk egy üzemet, ott már naponta 500 fu­tóművet szerelnek össze a dolgo­zók. — Azt hallottam, előfordulhat, hogy a kész magnetofonok gyár­tását elviszik a megyéből, s itt csak a fej és a mechanika ma­rad ... ? — Megtörténhet. A vállalatnak még több munkaerőre van szük­sége a rohamosan növekvő fel­adatokhoz. A felügyeleti szervek sürgetnek bennünket, gyors fel­készülésre. Kaptunk már ajánla­tot Sátoraljaújhelyről, Celdö- mölkről és más helyekről is. Vé­leményem szerint az lenne éssze­rű és gazdaságos megoldás, ha az említett megyei településeken szert tudnánk tenni a szükséges munkaerőre. * Engedtessék meg, hogy a szo­kástól eltérően megjegyzést fűz­zünk az interjúhoz. Nem közöm­bös, hogy a megye iparán belül egy termékei paramétereit, szol­gáltatásait és az előállítási költ­ségeket tekintve világszínvonalon termelő gyár zöld utat kap-e a továbbfejlődéshez. Idézhetnék eh­hez a párthatározatokból és az ötéves tervtörvényből. Ám ehe­lyett inkább a kiskőrösi példát szeretném fölemlíteni, amikor a megyei vezető szervek ésszerű döntéssel lehetővé tették egy var­roda dolgozóinak átirányítását a finommechanikai gyárba. Az idő igazolta a lépés helyességét. Meg kellene vizsgálni, van-e- lehető­ség a környéken hasonló megol­dásra. A. Tóth Sándor r i ! ( 1 I íl < I SZAKSZERŰ TALAJMŰVELES, TÁPANYAG-GAZDÁLKODÁS, KORSZERŰ FAJTÁK Időszerű a búzatermesztési tapasztalatok hasznosítása • A korszerű eszközzel jó magágyat készítenek a süküsdi Május 1. Termelőszövetkezetben. (Pásztor Zoltán felvétele) A megye bácskai és Duna mel­léki gazdaságaiban az őszi búza az egyik legjelentősebb szántó­földi növény, amelyet több tíz­ezer hektáron termesztenek a szö­vetkezetek. Az őszi vetés előké­szítésének időszakában célszerű az ágazat korábbi tapasztalatait hasznosítani, hogy a kenyérga­bona-termesztés színvonala to­vább emelkedjen. A Bácskai és a Duna melléki TESZÖV szakem­berei — a szövetkezetek közre­működésével — nemrég össze­gezték a búzatermesztés eredmé­nyeit, megszívlelendő tanulságait. Bebizonyosodott, hogy a ter­mésátlag növelése csak minden részletre kiterjedő munkával va­lósítható meg. A körzetben az idén 11 szövetkezet ért el 50 má­zsánál magasabb kenyérgabona­termést, ami a helyes vetési sor­rend, a fajtaváltás, valamint a helyes fajtaösszetétel alkalmazá­sát igazolja. A bácskai és a Du­na melléki sajátos talajviszonyok között a 3—400-as FAO számú kukorica után vetett búza ter­mésátlaga a legkedvezőbb. Fon­tos, hogy a kukorica betakarítá­sát úgy kövesse a munka, hogy az őszi magágykészítést október­ben el lehessen végezni. Az idén a kukorica érése késik, ezért vál­toztatni kell a kenyérgabonának kijelölt területet. Ha búzát búza után vetnek, és fajtát is változ­tatnak, a termésátlag általában nem csökken. Nagyon lényeges a fajtának megfelelő hektáronkén­ti csíraszám meghatározása. Több év tanulsága szerint a Jubilejna- ja négyzetméterenként 400—440 csíraszám mellett is rekordter­mést adott, ezzel szemben a Szá­va fajtának négyzetméterenként tapasztalatok alapján a szovjet Jubilejnaja fajta a legbiztosabb, mert bírja a szélsőséges viszonyo­kat, és biztonságosan terem. Ked­vező tapasztalatokat szereztek a bajai, a kalocsai és a kiskunhala­si járás szövetkezetei a jugoszláv Rana I. és II. fajtával. A marton- vásári nemesítésű búzák közül a 4-es és az 5-ös fajta érdemel fi­gyelmet, a Bácskában és a Duna mellékén. A fajtaarányok megvá­lasztásánál legalább a búza 60 százalékának korai, 38 százaléká­nak középkorai érésűnek kell lennie. A szomszédos gazdaságok kö­zött jelentős különbségek vannak a kenyérgabona-termesztésben. A legalacsonyabb és a legmagasabb termésátlag között hektáronként 35 mázsás eltérés is volt. A ho­zamkülönbség oka többek között a vetőmag minősége. A vető­mag-előállító szövetkezetek előny­ben vannak azokkal szemben, akik csak vásárolt harmadfokú, vagy utántermesztett búzát vet­nek. A termésátlagok növelése ér­dekében szükséges volna a me­zőgazdasági szövetkezetekben is az első- és másodfokú szaporítású búza vetése árugabona termesz­tésére. A kenyérgabona a jó talajelő­készítést, vetést, a megfelelő mag­ágyat meghálálja. A bácskai és a Duna melléki körzetben az eddigi tapasztalatok szerint a búza alá 22 centiméternél mélyebbre nem szabad felszántani a talajt, mert 600 csíraszám esetében volt ki­elégítő a termése. A szövetkezeti mélyszántáskor a tápanyagok le­kerülnek az alsó talajrétegekbe és a növény nem tudja megfelelően hasznosítani. A termelési tényezők össz­hangjának van a legnagyobb je­lentősége abban, hogy az egyes búzafajták genetikai termőképes­sége érvényesüljön. A műtrágyá­zás idejének arányának, meny- nyiségének szintén nagy a szere­pe. A szövetkezetek gyakorlata szerint 380—420 kilogramm ható­anyag kell egy-egy hektár szán­tóterületre akkor, ha a tápanyag­feltöltés már megtörtént. A káli- és a foszforműtrágyát a szántás előtt, a nitrogént, alap- és fej­trágyaként ajánlatos kiszórni. A bácskai és a Duna melléki szövetkezetek kenyérgabona-ter­mesztésének fejlődését elősegítet­te, hogy valamennyi gazdaságban óvek óta megvannak azok a nagy teljesítményű gépsorok, ame­lyek a termelési folyamat gépesí­tését lehetővé tették. A korsze­rűen végrehajtott technológia, a tápanyagvizsgálaton alapuló ta­lajerőpótlás. a helyes fajtameg­választás, korszerű üzemszerve­zés és a képzettségét folyamato­san gyarapító szakgárda a továb­bi biztosítéka a kenyérgabona magas hozoma elérésének. Dr. Németh István KEVESEBB TÁPANYAG VESZTESÉGGEL A szilázskészítés gondjai A kérődző állatok korszerű ta­karmányozásához jó minőségű erjesztett tömegtakarmányra is szükség van. Ennek alapanyagá­ul a silókukorica szolgál. E nö­vényt Bács-Kiskun megyében mintegy 14 ezer hektáron ter­mesztik. A kukoricaszilázs előállítása a növény egészének, azaz mind a szárnak, mind a szemnek er- jesztéses tartósítása. A jó szilázs- ban az egységnyi területről be­takarított tápanyagmennyiség lé­nyegesen több. mint a szemes­ként termesztett kukoricában. A szilázs etetése nagy mennyiségű abrak-megtakarítást eredményez­het. Ezért is kellene jobban oda­figyelni az erjesztett takarmány­nak szánt silókukorica termeszté­sére, betakarítására. A tömegtakarmány-termelés színvonala igaz, az utóbbi évek­ben javult, de a kívánt szintet még mindig nem éri el, a korsze­rűtlen betakarítási, tárolási kö­rülmények és a megfelelő szállí­tási kapacitás hiánya miatt. A tápanyagveszteség így 25—30 százalékra tehető. A silókukorica­termesztés elégtelenségei követ­keztében a korábbi években a kérődző állatokkal foglalkozó ága­zatokban indokolatlanul 10—15 százalékkal nőtt meg az abrak­felhasználás. A silókukoricánál a szemes ku­koricáéval megegyező technoló­giát kell alkalmazni, hasonló gon­dossággal, csupán a tőszám meny­nyiségében szükséges az eltérés. A megfelelő termés érdekében a betakarítást a szemek viaszéré­sének kezdetén, 30 százaléknál nagyobb szárazanyag-tartalom- mal kell megkezdeni. A szecska 2—3 centiméterre való aprítását az NDK E-típusú gépekkel ak­kor lehet elérni, ha azokat rend­szeresen karbantartják. A kazlak taposásához gumikerekes trak­torok alkalmasak, a napi rendes munkaidőn túl azonban mintegy két órahosszás járatásra van még szükség. Egy kazal elkészítését 5—6 nap alatt kell elvégezni. Megyénk szövetkezeteiben szep­tember elején kezdték meg a si­lózást. Az időjárás okozta időbe­li eltolódás itt is, mint a más szántóföldi növényeknél, 2—3 hét­re tehető. Egyes üzemek azonban nem választották meg szerencsé­sen a betakarítás időpontját. A silókukorica szárazanyag-tartal­ma nem mindig érte el a 30 szá­zalékot sem. Ennek az a követ­kezménye. hogy a szilázs eteté­sekor az állatok kevesebb ener­giát nyernek belőle, és így a gaz­daságokban az abrakfelhasználást kénytelenek növelni. A betakarítást nehezíti a gépek nem megfelelő üzemeltetése és az alkatrészhiány. Már most célsze­rű lenne gondolni a jövő évre és megrendelni a vetőmagot, és a betakarító gépekhez szükséges al­katrészeket is. V. E. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom