Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

? 1978. október 6. © PETÖi-í NÉPE » 5 % ........ •V AVAV.W, Abel és Káin. • Ádám. • Arabella és Éva. (A felvételeket Tóth Sándor és Straszer András készítette) Sütő András: Káin és Ábel A szokott normákkal megmér­I ve nem igazán jó dráma Sütő András Káin és Abele: tapsos | premier köszöntötte. Keveset adott a kecskeméti előadás az írott szöveghez: soha rosszabb évadkezdést. Sütő Andrást évek óta roppan­tul foglalkoztatja a gyönyörű igazságok nevében is korlátozott emberi hivatás. Kiteljesíthető-e az egyéniség, érvényesíthető-e mindaz a többlet, amit az újtól kaptunk, ha kizárólagosan a Tör­vény szabályozza a viselkedést, a munkát, a szerelmet, jutalmaz és büntet. Közeledhetünk-e tisztelet­tel, azokhoz, akik a verejtékünk­ből, hitünkből emelt templomból Kajafásókhoz, dudásokhoz folya­modnak (Egy lócsiszár virágva­sárnapja), kiszabadítható-e a dog­ma, a régi rossz elpusztításának ürügyén a koporsóba zárt jog, el kell-e pusztulnia az újat más­ként szolgáló harcostársnak (Csil­lag a máglyán)? Ehhez a sorhoz kötődik a Káin és Ábel. Elvárhatja-e a feltétlen hódo­latot, engedelmességet az emberi­séget — a mítosz szerint — az Edenböl kiűző Ür, mindenek tu­dója, bírája? Büntetheti-e azo­kat, akik hittek az általa terem­tett vágyak parancsának? Mit te­hetnek a neki kiszolgáltatottak? A kegyetlenségek felejtését, a gazsulálást, az oltárépítést, a te­remtő kedv lehazudását, elfojtá­sát az igazságérzést, a dacot, az egyéniség kivirágoztatását, a sa­ját ösvény kitaposását, a fel­emelt fejet az önfenntartási ösz­tön tiltja. Ez is, az is, akaratunk­tól független áldás, átok. A próba Káinra és Ábelre vár, intő példa számukra a Paradi­csomból kiűzött Ádám és Éva. Küzdelmük tanulsága a mienk, a nézőké. A felfokozott érzelmek, a jó ér­telmű teatralitás, a tiszta képle­tek, a kellemes közérzet híve a Kecskeméten most bemutatkozó Beke Sándor rendező. Az Ígért szép színház összes kellékét kí­nálta Sütő „három jajkiáltása”. Idillikus a helyszín, senki sem ismerte még meg a halál kín­ját, tanúi vagyunk — ha a mí­toszt az emberiség előéletének te­kintjük — a világtörténelem első szerelmének, ünnepi hangulat árad a varázslatosan szép szöveg­ből. Drámai helyzeteket teremte­nek, szitakötőként gondolattöm­böket röppentenek, szereplőket mutatnak be Sütő András muzsi­káló szavai. A drámának elsősorban mégis a cselekményben, a tettek logi­kailag, lélektanilag indokolt so­rozatában kellene megnyilvánul­ni. Esetünkben a Káin és Ábel jelleméből szükségszerűen követ­kező cselekedetek ütköztetése tárhatná föl teljes mélységében, bonyolultságában a kétféle szem­lélet, életvitel, magatartás küz­delmét, kettejük és a Felsőbbség viszonyát, értetné meg a tragé­diát. A „miértek” kézzelfogha­tóbb vizsgálata növelhetné a vég­következmény (Ábel halála) is­meretétől lankuló feszültséget. A feltételes móddal utaltam ar­ra, hogy a szerzőt ezúttal elbű­völte az Édent idéző szavak ize, lenyűgözte a veszélyre riasztó sorok vércse-vijjogása. (Korábban kifejtette, hogy a színpadtér csak mozgással, cselekvésekkel tölthe­tő be.) A ritka tettek fényében csak a legmarkánsabb vonalak rajzolódnak ki, nincs mód az ár­nyalatok megfigyelésére. Az élet tarkaságát, többféle igazságát, rejtélyeit tartalmazó beszédszövegből a rendező Ábel és Káin viszályának az időszerű­ségét érezte a legfontosabbnak, ezt emelte ki. Eltüntette a szerzői utasítás­ban javallt trópusi tájat, a há­rom ős-férfi foglalkozását is el­áruló cölöpkunyhókat, hogy sza­badabban futkározhasson a pom­pás szóképektől gerjesztett kép­zelet, ne vonja el semmi figyel­münket a létkérdések vitájától. Az eredeti tér- és időviszonyok elhomályosítása azonban aligha könnyítette az általánost, erősí­tette a mondandót, mert Sütő so­hasem kerülgeti a forró kását, ar­ról beszél, amiről beszél. A né­zőre bízza, hogy az eljátszott, legerőteljesebben a saját termé­szeti, társadalmi, történelmi kör­nyezetében ható történetből kiol­vassa a hasonlóságokat, az érvé­nyes tanulságokat. Mutatós a já­ték képi környezete (a díszlete­ket Szervátiusz Tibor tervezte), ám mintha nehezítené a színé­szek dolgát, feleselne olykor az előadás, a mű stílusával. A Ma­dách Színházban látott Csillag a máglyán-ra emlékeztetőén járják be a színészek -a szinte teljesen tagolatlan teret ezúttal is, „lé­nyegében az fontos csupán, hogy az éppen beszélő szereplő a né­zőtér minden pontjáról jól lát­ható, hallható legyen”, időnként* * 1 plasztikusan is kiemelődjék egy- egy figura. Bitka öröm, minden színész a helyén volt, hála tehetségüknek és a rendező alapos, mikroszkopi­kus elemzőkészségének, módsze­rének. Jelenetről jelenetre építet­ték föl az előadást, talán ezért dicsérhető lelkesebben a sok szép részlet, kimunkált szituáció az előadás egészénél. Ábel (Blaskó Péter) kapta a legtöbb játéklehetőséget. Írói, rendezői, színészi lelemény, hogy már az első percekben tudjuk; nem tutyi-mutyi, savótlan legény Káin majdani ellenfele. Benne is nagy energiák feszülnek, állatok­kal bajlódó lévén erősebb is a búzakalászos testvérnél. Egy-egy félúton visszaparancsolt arcrándí- tással, gesztussal rögtön elárulja indulatosságát, a „vádakat imád­kozó" Káin iránti ellenszenvét, de még uralkodik magán, még jó testvér, mert az ellentét nem fe­nyegeti közvetlenül érdekeit. Ügyes, szerző ember ő. Ádám iszákján kívül csak neki van sa­ját tulajdona (áldQzati kő, saját asszony, kés), megvan a magá­hoz való esze, a tömjénfát hódo­lata kifejezésére és birtoka beke­rítésére, védelmére is felhasznál­ja. Olyan meggyőzően hiszi, mondja, hogy neki több jár mint a másiknak, mert ő kezdetektől hűen szolgált, mert az Isten ezt- azt egyenesen neki adta, hogy majdnem elhisszük érvelését. Is­merős típus. Blaskó Péter érlelt, bőséges kifejezési eszközei révén birtokba vette a figurát, több­nyire hitelesen azonosult vele, csak percekre, pillanatokra csá­bította el az emelkedett szöveg, a melodráma. A fejét a históriában először felvető, a dolgokkal szembenéző, a jogait követelő Káinnak (Re­viczky Gábor) a keserű lobogás- ra adott módot a „három jajkiál­tás". Konok dacát, a csakazértis szépségét éreztük inkább, mint a gondolkodó ember fölényét. Per­sze az Éden kapui neki sem nyíltak ki, de megmaradt a hite, megmaradt Arabella, miig az ál- dozóból áldozattá vált Ábel mindazt elvesztette, amiért elő­zőleg magát elveszejtette. Bár Káin „véres ujjakkal nyúlkál a semmibe" — hihettük —neki van igaza. Csak emberségünk, vágyaink, gondolataink vállalásá­val, bátorsággal élhetjük túl a mindent túlélni akarókat. Az ígéretesen bemutatkozó Mátray Márta' az ártatlanság tisztaságával idézte a hajdani Évát. Arabella hangja fiatal gi- dák csengettyűszava, léptei zsen­ge füvek hajladozása, tekintete galambfiókák rebbenése. Jól érzé­kelteti, hogy miként válik ado­mányból eszközzé, miként koszo­lódik el csillagporos öltözéke, mi­ként alakítja a beteljesülő szere­lem vérvörös ragyogása, a szen­vedély gyászfekete komorlása. Csak a csúcspontokon érezzük még csináltnak az egészében szép alakítást. Ádám (Kézdy György m. v.) ritka remeklés. Üszkös emlékek közül sajog fel a hovalett ifjú­ság, az undor, a kiábrándultság hínárjából zöldell ki nagyritkán a hátha-remény, a cserjepálinká­tól bódult szemekből kifénylik időnként a hajdani rajongás, Az' enyhén görbített hát emlékezik még az egyenes derék jó ízére, a csosszanó menés az egykori iram- lásokra, a foszlott rongyok sejte­tik, hogy izmoktól dús férfites­tet takart valaha. A töméntelen töménytől rekedt-reszelősre ron­gált hangból indulatosabb pilla­nataiban még kihallható a hajda­ni trombitaszó. Ha feledni tudná becsapatását, a szerelmi csaló­dást, a közelgő halált, teljes apá­tiába süllyedne. Nem lázad, „csak” úgy tudatja a legfelsőbb örömhírt, hogy hideg futkos a há­tunkon, és ironikus, gúnyos kér­dőjelekké kunkorítja a paran­csolt dicséretek felkiáltójeleit. Már az első pillanatban elhisz- szük Évának (Szakács Eszter m. v.), hogy ő ér a legtöbbet ebben a társaságban, hogy igazi anya­ként megérzi a fiaira leselkedő veszedelmet és még időben érke­zik Ábel gyilkos indulatának csil­lapítására. Meggyőz arról, hogy csak úgy élhetünk, ha hitetlenül is hiszünk a volt Édenben, ha el­viselhetővé tesszük földi körül­ményeinket. Rozsét cipel, ha kell, megeteti, pihenni küldi az őt meg-megalázó urát, kétségbeesett erőfeszítéssel, ügyeskedéssel pró­bálja elodázni a családját fe­nyegető bajokat. Micsoda erő, szépség, bölcsesség van ebben a mitológiai asszonyban, e nagy­szerű színésznőben. A hatásos előadás jelmezeit Szakács Györgyi tervezte, a han­gulatteremtő zene Vukán Györ­gyöt (m. v.) dicséri. Heltai Nándor Barkácskörök - pályaválasztó úttörőknek Nagyszerű munkába fogott a megyei pályaválasztási tanácsadó: barkácskörökét szervezett mint­egy tízezer hatodikos—úttörőnek! Azoknak, akik szakmunkásképző­ben kívánják folytatni a tanulást, de még nincs pontos elképzelésük arról, hogy milyen szakmát vá­lasszanak. Megyénk hat városában tizen- ötös csoportokba rendeződnek azok, alkik allsőkónt indulnak Kecskeméten a Fémmunkáshoz, illetve az Építőipari Vállalat és az ÉPSZER tanműhelyeibe, a többi városban és a környező te­lepüléseken hasonló üzemekbe, illetve a helyi sajátosságnak is megfelelő helyre. Kiskunfélegy­házán például az egyik termelő- szövetkezet szarvasmarhatelepé­re, Kiskőrösön az Irodagéptech- nikai Vállalathoz, hogy pontos terv szerint négy hónapon keresz­tül ismerkedjenek az üzemi mun­kával. A terv pedig nagyszerű! A fa­ipari szakmákkal ismerkedők — szakoktatók és a barkácskörökét patronáló KISZ-fiatalok segítsé­gével, irányításával ládikót, a fém szakmát tanulmányozók vi­rágtartót, a kőművesmunkákat megtapasztalok miniatűr házikót építenek apró téglából! Az elké­szített darabokat valamennyien hazavihetik! Természetesen gondolt a lá­nyokra is a barkácskörök szer­vezője, Muráncsik Sándorné. Szá­mukra — ismét a helyi adottsá­gokat figyelembe véve — a kon­zervipari, sütőipari, valamint a ruha- és cipőipari szakmákban teremtenek lehetőséget arra, hogy a választott szakmát, annak szép­ségeit, nehézségeit megismerhes­sék! A pontos terv arra ad lehető­séget, hogy mire a barkácsszak- körre járók hetedikesek lesznek, világosan lássák: ezt akarják csi­nálni, felsőfokon, egy egész éle­ten keresztül — vagy még idejé­ben észrevegyék, nem nekik való. esetleg nincs hozzá elegendő kéz­ügyességük, kitartásuk — más pá­lya után kell nézniük! És ekkor még nincs késő! Az eddigi tapasztalatok — hi­szen az elmúlt években már kí­sérletképpen volt néhány bar- kácskör — nagyon jók! Volt olyan tizenöt úttörőből álló csoport, amelynek tagjai közül heten az elsőként megismert szakmában ma már ipari tanulók! Pajtások! A megye áruházai­nak kirakataiban hamarosan megjelennek a szakmákat bemu­tató tablók, termékek. Figyeljé­tek ezeket és hívjátok fel rá szü­léitek figyelmét is, hiszen a cél egyértelmű: azt a munkát . kell választanotok, amit majd szíve­sen tanultok, csináltok egy egész életen keresztül jól és örömmel! Tudósítóink leveleiből Üj tudósítót köszöntünk a solt­va dkerti Szecskó Anita személyé­ben! Anita már kisdobos korában is küldött néhány beszámolót az Úttörőéletnek, most ötödikesként az Üttörőtanácstól azt a feladatot kérte — és kapta! —, hogy rend­szeresen írjon, beszámoljon a csa­patnál történt eseményekről. Örömmel fogadjuk Anitát a tu­dósítók sorában, mint a többiek, úgy ő is válaszborítékot kapott, hogy munkáját ezzel is megköny- nyítsük. Várjuk további beszá­molóit! * Nagyszerű beszámolót küldött Kecelről Varga Erzsi, aikdinek már tapasztalatai varrnak a tudósítói munkáiban, hiszen évek óta szor­galmasan jelentkezik, mindig gon­dosan fogalmazott levéllel. Erzsi most nagy újságot írt: csapatá­nak új vezetője van Czeluska Zsuzsanna személyiében. Aiz új tanév új örömet tartogatott a ke­celi úttörőknek: ismét hangver- _ senyre járhatnak, ismerkedhetnek a komolyzenével! Valamennyien örültek a szabad szombatoknak, hiszen így kéthetenként két tel­jes napot tölthetnek együtt csa­ládjukkal. Újból megnyílt az út­törőcsapat patronálta kis bolt is. Ismét több mint tíz szakkörbe járhatnak Erzsiék. Ezekről már a következő levélben várjuk a tudósítást! * Rövid levelet, írt Gsátailjáról Kovács János, a csapért sportfe­lelőse. Jánoséit az idén Káptalan- füreden táboroztak, a szomszédos kecskeméti tábor úttörőivel vív­tak labdarúgó-mérkőzést. Igaz, az eredmény döntetlen lett — de sok jó barátot szereztek, és ez a lényeg! * Üdülésről küldött beszámolót a Helvécia Feketeerdei iskola csa­patától Molnár Erzsébet Klára. Tahiban, a Duna mellett üdült, VisegrádtóT" mindössze 13 kilo­méterre. Természetesen Erzsi járt Esztergomban, Leányfalun, isme­rőssé lett a szép környék, de ju­tott ideje olvasásra is. * Továbbra is várjuk leveleiteket! Rejtvényfejtőknek Pajtások! Kisdobosok és úttö­rők részére közöljük az itt lát­ható képrejtvényt. Amint látjá­tok, egy festő dolgozik az utcán, és a kíváncsiskodó emberek fi­gyelik a munkáját. Hárman áll­nak az alkotó mögött — de a ké­pen ennél többen vannak, nek­tek kell őket megkeresni! A meg­fejtéseket levelezőlapon október 13-ig kérjük beküldeni (Petőfi Né­pe Szerkesztősége, 6000 Kecs­kemét, Szabadság tér 1/a.) a meg­találtak számával. A megfejtők között tíz darab könyvet sorso­lunk ki. (Ne feledjétek a levelező­lap címoldalára felírni: Úttörő­re jt vény!) Selmeci Katalin SOK AZ ÚJJÁSZERVEZNI VALÓ A kalocsai művelődési központ őszi tervei Az intézmény hivatalos neve „Művelődési Köz­pont és Ifjúsági Ház”. A kettős elnevezés arra utal, hogy a hagyományos közművelődési intézményektől eltérően Kalocsán még hangsúlyozottabban kíván­nak foglalkozni a fiatalság kulturális és művelődési igényeinek kielégítésével. A célkitűzés helyessége nem vitatható, viszont azt sem lehet tagadni hogy az elmúlt években mintha kevesebbet lehetne hal­lani a kalocsáj fiatalságról, mint annakelőtte. A „régi” művelődési házban működő Fórum if­júsági klub ugyanis a megye egyik legjobban szer­vezett, legaktívabban tevékenykedő közössége volt a hetvenes évek derekán. Tartalmas foglalkozásai, vetélkedői, irodalmi színpada módszertani például szolgált más klubok számára. Az új, minden szem­pontból tetszetős és jól hasznosítható épületbe köl­tözéssel viszont mintha szétszóródott volna a tag­sága. Ez a jelenség — úgy tűnik — nem korlátozó­dott csupán erre az egy klubra noha a nevezetes Kalocsai Népi Együttes változatlanul a szokott szín­vonalán szerepel. — Igen, az az igazság, hogy sok mindent újjá kell szerveznünk az intézmény falai között — mondja Vörös András igazgató Kalocsán, a művelődési köz­pont irodájában, májd hozzáteszi: a rutinos „nép­művelők” jól tudják, hogy egy-egy ütőképes, vonzó ifjúsági klub jó hatást gyakorol a község, vagy vá­ros fiatalságának egészére. Ahol van egy jó gárda ott könnyűszerrel megszervezhetők más szakkörök, klubok és művészeti csoportok is. A Fórum szét­hullásában akkoriban több ok játszott közre; részint kiöregedett a tagság, részint pedig az átköltözés, a megszokott helyiségek cseréje következtében szé- ledtek szét a tagok... Nekünk eltökélt szándékunk, hogy újjáélesztjük az ifjúsági klubot, amelynek neve változatlanul Fórum marad. Vörös András igazgató noha csak néhány hónap­ja vette át az intézmény vezetését, nem „új em­ber” ezen a poszton. Néhány évvel ezelőtt ugyan­csak ő vezette az intézményt, még a régi, „öreg” épületben. Az átmeneti időszak évei alatt tanított, de most ismét felkérték az állás betöltésére. Azt mondja: a jelenlegi „ház” optimális körülményei között bizonyára sikeresen tud majd dolgozni, hiszen minden adottság közrejátszik abban, hogy a művelő­dési házat népszerűvé tegyék a városban. A tervekről beszélgetve irattartót vesz elő, s egy terjedelmes lapról magyarázza: milyen működő, il­letve tervezett csoportok, szakkörök és klubok tag­sága népesíti majd be az őszi—téli hónapokban az intézmény helyiségeit. — Ha már szóba került, kezdjük az új Fórumon — magyarázza. — Azért is, mert az ifjúsági klubok összetett egységét értelmezzük. A tagság érdeklődé­si körök szerint látogatja a különböző rendezvénye­ket. Kik a magnósok közé, k'ik a komolyzene bará­tai közé, mások pedig az irodalmi érdeklődésűek csoportjához csatlakoznak. Szombat délutánonként a diákoké lesz a klub, hónaponként más-más közép­iskola vállalja el a házigazda szerepét. Este pedig a dolgozó fiataloké, szórakoztató rendezvényeikről azonban a diákság sem lesz kizárva. Ez vonatkozik a tartalmasabb programokra is ... Külön rendszert alkotnak a gyermekklubok, hétköznaponként az is­kolai napköziket segítő játékos, ismereteket gyara­pító foglalkozásokat rendezünk. • A Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház­ban egyre gyakoribbak lesznek a látogatások. A cigányklub hétfő esténként tartja összejövete­leit. Mint megtudom, minden foglalkozás három részre oszlik. Találkozásaik valamilyen hasznos, praktikus ismertetéssel kezdődnek, ezt közös, az er­kölcsi nevelés célzatával rendezett beszélgetések kö­vetik, majd táncos szórakozással záródik az este. A munkásklub inkább — egyelőre — a szabad idő kul­turált eltöltésének céljait szolgálja. A hanglemez­klub találkozói a komolyzene megszerettetésének és népszerűsítésének rendezvényei. — Meg kívánjuk erősíteni a művelődési központ és ifjúsági ház művészeti tevékenységét is — ma­gyarázza az igazgató. — Itt nálunk a házban éli mindennapi életét a Kalocsai Népi Együttes, amely­nek működéséért is felelősek vagyunk. E városun­kat „reprezentáló” neves csoport mellé viszont má­sokat is fel kívánunk zárkóztatni. Ezért szervezzük már a énekkart. Tervezzük egy irodalmi színpad és egy színjátszó csoport megalakítását. 4,ól műkö­dik a képzőművész körünk is... □ □ □ Fotó, könyvkötő, szabás—varrás, idegenvezető és több nyelvtanfolyam szervezése lesz az őszi hónapok feladata. Egyben élénkítik a szakkörök tevékenysé­gét is. Bélyeggyűjtőkből, modellezőkből, a díszítő- művészetet, illetve a matematikát kedvelő gyerekek­ből verbuválnak majd kisebb közösségeket az elkö­vetkező hónapokban a kalocsai művelődési köspont helyiségeiben, ahol minden bizonnyal erősödik majd a „sürgés-forgás”. P. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom