Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-31 / 257. szám
11 d 1978. október 31. NAGYOBB TERMŐTERÜLET, KORSZERŰ ELJÁRÁS, JOBB MINŐSÉG November közepéig betakarítják a cukorrépát A negyedik ötéves terv második felében a közgazdasági körülmények módosításával jövedelmezőbbé vált a cukorrépa termesztése. A növény vetésterülete azóta többszörösére nőtt, mért a gazdaságok érdemesnek találták, hogy költsenek az ágaziat korszerűsítésére. A kisüzemi, kézimunka-igényes művelési módot rövid idő alatt országszerte felváltotta a modern, iparszerű eljárás, a magas teljesítőképességű fajták, vegyszerek, gépek alkalmazása. A répáért elfogadható árait kapnak a termelőik, ami fedezi a költségeket, különösen akkor, ha az olcsó tömegtakarimányt, a leveles répafejet hasznosítani tudják a körös gazdaságok. A feldolgozás : Ízbe a keletkező melléktermék, a rópaszelet, a melasz silózásra is alkalmas, de néhány répatermesztő szövetkezet egyéb takarmány felhasználásával szemcsézettt abrakot, pel- letet készít belőle. A fehérjepótlóval, vitaminnal, nyomelemekkel dúsított urebetiin, urevitid, amelyet a cukorgyárak közvetlenül forgalmaznak, a szarvasmarha- hizlalásnál pótolhatja az abrakot. Bács-Kisfcuin megyében 1971— 1975. év között csupán 3800 hektár cukorrépavetés volt. 1373-b'an már 5700, tavaly pedig 5900 hektáron termesztették ezt a fontos, ipari nyersanyagot adó növényt. Miivel az ágazatban sikerült megteremteni a korszerű technika működtetésének szervezési és műsZaká feltételeit, az idén a megye szövetkezeti és állami gazdaságai már 6100 hektár cukorrépaföld termését takarítják be, a feldolgozó üzemekkel egyeztetett szeáási és szállítási ütemterv sze irat. Az Ercsi Cukorgyár Bács-Kis- kun megyei partnergazdaságai a termésnek eddig több mint hatvan százalékát adták át a feldolgozó üzemnek, amely korszerű, automata géppel vizsgálja a répa cukortartalmát és minősíti a termést, örvendetes, hogy a kunszentmilklósi Egyetértés, a solti Kossuth, a hajósi József Attila, a tassi Dózisa, a hartai Lenin és Erdei Ferenc Tsz, valamint az Allamipuszítai Célgiazda- ság termése általában egy egész százalékkal magasabb cukortartalmú, jobb minőségű, mint a tavalyi répája volt, sőt a kun- adacsi Barátság Tsz-,ben 18 százalék fölé emelkedett az idén a termés cukortartalma. Természetesen ezek még nem végleges számok, hiszen a betakarítás nem fejeződött be, és az adatok a felvásárolt termékből ötszáz mázsánként vett mintáik összesített átlagait mutatják. Mindenesetre ez az objektív minősítési módszer alkalmas arra, hogy 1979-től kezdve kizárólag a répa cukortartalma, minősége alapján kapják a termelők a vételárat, amely 10 százalék cukor- tartalomnál mázsánként csupán 45 forint, de 18 százaléknál már 93,6 forint is lehet. Erre a módosításra azért van szükség, mert a termesztési technológia korszerűsítésével ugyan lényegesen megnőtt a cukorrépa átlagtermése, de a nitrogénműtrágya túlzott mértékű felhasználása rontotta a minőségét, csökkentette a cukortartalmát. A jövő esztendőtől kezdve a minőség és cukortartalom szerinti termelési érdekeltség a technológia pontos megtartására, a répa tápanyag-szükségletének megfelelő talajerőpdtlásra, a növényvédelem az eddiginél szakszerűbb elvégzésére még inkább serkenti a gazdaságokat. Bács-Kiskun megye répatermesztői eddig is érdekeltek voltak ebben, hiszen pár év óta a 14,5 százaléknál magasabb cukor- tartalmú répáért minőségi felárat kaptak. A Szolnoki Cukorgyár megyei körzetében a mélykúti Lenin, a tompái Szabadság, a kiskunfélegyházi Petőfi és Vörös Csillag Tsz már több alkalommal részesült ilyen prémiumban. Az Izsáki Állami Gazdaságot is a kiváló cukorrépa-termesztő üzemiek között tartják számon, amelynek az idén hatezer tonna répája termett az ipárezerű eljárás alkalmazásával. Mindezek ellenére sem megnyugtató a helyzet a cukorrépa- termesztésben. Az 1973—1974 óta beszerzett gépek, gépsorok lassan elhasználódnak, egyes típusok alkatrészellátása már most sem zavartalan. A legújabban gyártott önjáró szedőgépek pedig a felhasznált vas- és acélanyagok gyenge minősége, az alacsony színvonalú szerelési munka miatt nem felelnek meg a követelménynek. A legjobb cu- korrépatermő kötött, középkötött talajokon rendkívül hamar tönkremennek és aikatnész hiányában szinte javíthatatlanok. Az elmúlt hetek kevés csapadékú időjárása miatt a talaj felső rétege teljesen kiszáradt. Embert fárasztó, cukorrépa-kombájnt szaggató körülmények között dolgoznak az állami és szövetkezeti gazdaságok cukorrépaszedői. A 95, nagyüzemi gépsor tízórás műszakonként 363 hektár répa fejezésére, levélzetónek ösz- szegyűjtésére és a termés felszedésére képes. A száraz talaj hátráltatja a munkát, de a betakarítás szervezettsége folytán minden biztosíték megvan arra, hogy alkalmas időjárás esetén, november közepéig mind a 6100 hektár répaföld termése a gyárba vagy a cukorgyárak tárolóte- lepeire kerüljön. Kiss Antal • A Kiskunság legnagyobb cukorrépatermesztő szövetkezete a félegyházi Vörös Csillag Tsz, ahol KSz—6-os típusú önjáró szedőgéppel takarítják be a termést. | NAPJAINK TÉMÁI Gazdasági szabályozó eszközök Tréfából ugyan, de azt mondják a szakemberek: könnyebb fölsorolni, mi nem tartozik a gazdasági szabályozó eszközök közé, mint azt elmondani, hogy e bonyolult kapcsolatrendszer miféle elemekből tevődik össze. Való igaz, mert a közgazdasági szabályzók — ahogv a mindennapos szóhasználat egyszerűsíti a címben szereplő fogalmat — az áru- és pénzviszonyok megjelenítésének egyik fő terepeként a gazdaságirányítási akarat közvetítői. Céljuk: a vállalati munka terelése — részben korlátozásokkal, részben sikert, eredményt ígérő feladatok kitűzésével — az össztársadalmi érdekekkel minél jobban egyező, s ugyanakkor a cso- portj és egyéni érdekeket is kielégítő, azokat összehangoló útra. Döntést, magatartást, tevékenységet — fejlesztési célokat, termelési értékesítési gyakorlatot, mindezekben stratégiát és taktikát befolyásoló eszközök rendszere ez. S a hangsúly a rendszerre, tehát az elemek egyeztetett, ösz- szehangolt jellegére, működésére jut. Amennyiben ugyanis a rendszer bizonyos elemei nem aktívak, vagy nem ugyanabban az irányban hatnak, mint a többi, a rendszer egészében fennakadások mutatkozhatnak. Illő most választ adni arra, hogy a korábbi mondatokban kétszer is szereplő elemek kifejezésen mit értsünk. S itt utalunk a bevezetőben állókra, arra tudniillik, hogy a fölsorolás korántsem lehet teljes, éppen a részletek gazdagsága miatt. A gazdasági szabályozó eszközöknek része: az ár-, a hitel-, a jövedelem-, a külkereskedelem-, a fejlesztés- (beruházás) szabályozás, a termék- forgalmazás rendjének kialakítása, a területfejlesztési célok elérésének módszertana, a tanácsi gazdálkodás mikéntjének kijelölése stt Mindezek — s a nem említettek úgyszintén — további részekre tagolódnak. Hiszen például a jövedelemszabályozásba tartozó adózás, elvonás és támogatás újabb csoportokra bomló folyamatokat ölelnek fel, mint ahogy az árszabályozáshoz sorolt tényezőknél — árformák, árkalkuláció stb. — hasonló aThelyz£L,.Kis-. sé elidőzve ennél a két említett szabályozási elemnél, néhány adatot érdemes felidézni mondandónk gyakorlatiasabb megvilágításához. Az állami költségvetés bevételei között a legnagyobb léteit a vállalatok (mezőgazdasági szövetkezetek) befizetései alkotják. Tavaly ez az ösz- szeg 285 milliárd forintot tett ki. A köznapi gondolkodás számára már-már fölfoghatatlan summában az eszközlekötési járulék éppúgy benne van, mint a termelési és a földadó, s hogy e források aránya miként alakul _ m ennyiben számíthat azokra a költségvetés, milyen mértékig terhelik azok a termelőket — azt a gazdasági szabályozók eszközrendszere hivatott kijelölni. Másfelől közelítve ugyanahhoz a gondolati maghoz: ártámogatásokra, termelési támogatásokra stb. 1977-ben a költségvetés 124 milliárd forintot adott ki. Ugyanez a tétel 1970-ben még csak 48,7 milliár- dot ért el, azaz a két szám összevetése arról tanúskodik, nem éppen a kívánatos irányban, s nem kellő következetességgel működik a szabályozóknak ez a csoportja. A gazdasági szabályozó eszközök rendszerének gerincét a gazdaságpolitika alakítja ki, s azért hogy a gerinc — rajta a megfelelően elhelyezett idegekkel, inakkal, erekkel, azaz szabályozási részletekkel — a népgazdasági terv végrehajtásának segítője legyen. A szabályozó eszközök rendszerének meghatározása tehát elválaszthatatlan a tervező- munkától. (A népgazdasági tervezés történetében első ízben a negyedik ötéves terv — elfogadta az országgyűlés 1970. október 3- án a szentelt külön törvényrészt a gazdasági szabályozó eszközök rendszerének. Ennek megfogalmazásában már benne rejlik az is, hogy a változó célokat nem lehet változatlan gazdasági szabályozókkal elérni. A korszerűsítés — finomítás — elengedhetetlen, szüntelen folyamat, de ugyanakkor e munka válhat szeszélyesen — váratlanul — bekö- vetkezővé. Éppen ezért az eszközrendszernek egyszerre kell kielégítenie a rugalmasság és a stabilitás — látszatra szembenálló — követelményét. „A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését jól segítette gazdaságirányítási rendszerünk” — állapította meg az MSZMP Központi Bizottságának határozata, melyet az 1978. április 19—20-i ülésen fogadtak el Amiben a szabályozó eszközök minősítése is, benne van, ám úgy, hogy a vezető párttestület kitért arra is, hogy a továbbfejlesztés, a megváltozott feltételekhez igazítás szükségszerű. L. G. Társadalmi törvények -társadalmi bíróságok A Német Demokratikus Köztársaságban a munkaügyi döntő- bizottságok a szocialista jogszabályok megszilárdítását szolgáló tevékenységük negyedszázados múltját ünnepük az idén. Az országban jelenleg több mint 25 ezer üzemi kollektíva által megválasztott társadalmi bíróság működik, ezeknek mintegy 225 ezer tapasztalt, élenjáró dolgozó a tagja. A német munkásmozgalom történetében először 1953 áprilisában tettek javaslatot szakszervezeti munkaügyi döntőbizottságok megalakítására melyek elsősorban munkaügyi viták intézésére voltak jogosultak. Ezután egyre növekedett az üzemi bizottságok jelentősége, míg 1968-ban — a területi választmányi bizottságokhoz hasonlóan — társadalmi törvényekben rögzítették ezek szabályzatát. Ma már bűncselekményekben, kihágásokban, visz- szaélések esetén, iskolakötelezettség elmulasztásakor, valamint egyszerű jogi vitákban és újításokkal kapcsolatos kérdésekben döntenek ezek a szervezetek. (BUDAPRESS—PANORAMA) •X-XWttéXWX-X’XwX-X'X'X'X'XwrXrXrXrXtXrXívXí Miért nincs még Trabantom? Hát ne üsse meg az embert a guta? — Kérdem én egyrészt. Másrészt meg repes a lelkem a boldogságtól. Mindkét emóció — érzelmi megindultság — kiváltója az a tudományos hír, hogy rehabilitálják a sertészsírt. Vagy, hogy másképp is kifejezzem: a tudomány jelenlegi állása szerint ingatag alapokon áll a világszerte kibontakozott disznózsír-ellenes kampány tudományos indokolása. Na már most, miért érint spéciéi engem — egyfelől — gutaütésnek is beillő hatással, a jó hír? Megmagyarázom. Ügy hét-nyolc esztendővel ezelőtt arra az elhatározásra jutott szerény kis családom, hogy — „mi se maradhatunk le" — alapon „irányt veszünk” legalább egy koszos kis Trabant vásárlására. összes alaptőkénk csupán ez a döntés volt, ám ezt kellőképpen megnövelte ama határtalan optimizmusunk, *hogy következetes spórolással egykettőre összeverjük azt a — mit tudom én, hány tízezrest. Legújabbkori irodalmi, valamint szociográfiai, nemkülönben napilap-búvárlati élményeinkből azt tanultuk, hogy t az autóra való takarékosság legkézenfekvőbb módja, ha család- szerte több éven át tartó zsíros- kenyér-evészeti kampányra állnak át. Minthogy kimutathatólag ezen a réven szerezte gépkocsiját társadalmunk oroszlánrésze. Persze — szolid famíliánkban — ki tudja, miféle atavisztikus sugallatra — egyre inkább az a nézet kapott lábra, hogy mint parányi közösségünk legnagyobb derékbőségü tagja — én vállaljam át nejem és egyszülött fiúnk zsíroskenyér-fogyasztási kvótáját is. Ha áldozatkészségről van szó, néha meggondolatlanságokra vetemedem. Így történt ez akkor is; belementem. Ám legyen. Sivár gyermekkorom lévén — úgy sem volt ama örömben részem, hogy reggel, délben, este zsíros kenyeret ehessek. Az első hét végén, amikor is családom másik két tagja a pompás vasárnapi izekben tobzódva ebédelt, jómagam már csak behunyt szemmel voltam képes szigorúan kimért zsíroskenyér-ada- gomba harapni. Na, mondtam ön-ösztökölésemre, ez az a bizonyos szükségszerű holtpont, amelyen átküzdve magam akár nyugdíjazásomig vígan elélek zsíros kenyéren. És fogyasztottam rendületlenül az egyelőre csömör- szinten élvezett karéjt. A második héten elégedetten konstatáltam, hogy sikerül végre belefásulni az új étkezési struktúrába. Szaporodó rémálmaim egén is főhelyet foglalt el a minden kenyérszelettel közelebb kerülő Trabant. S akkor vágott bele az egészbe a mennykő... Mind nagyobb hang- és betűerővel terjedt világszerte a zsírellenes áramlat. Ez hamarosan odavezetett, hogy feketelistára tették a sertészsírt. Mondván, hogy akinek kedves az élete, hagyjon fel vele, mert az a szó szoros értelmében méreg. Vele kerül az ember szervezetébe a koleszterin, amely nagy mennyiségben rakódik le a meszes érfalon. S vajon kinek hiányzik hajszás korunkban holmi tragikus mérvű érelmeszesedés?! Meg a magas vérnyomás, meg a szlv- izominfarktus, meg minden, ami a túltáplált szervezet fölött a nap minden órájában Damoklész kardja gyanánt lebeg. Mondanom se kell, hagy jómagam pánikszerűen száműztem táplálékaim egyetlen sorából a zsíros kenyeret. Annyi természetes önzést azért csak megengedtem magamnak, hogy a Trabant helyett inkább életbenmaradásom mellett tettem le a garast. A tudományos riadó családom többi tagjára is olyan elrémítő hatással volt, hogy még fel sem merült valamiféle alternatív megoldás. Teszem azt, hogy — számolva a koleszterin felől fenyegető életveszéllyel — a Trabantért esetleg visszavállalják tőlem a rájuk eső zsíroskenyér-kvótát. Nem részletezem. Elég az hozzá, hogy ugrott a Trabant. Pánikszerűen tértünk mindannyian margarin csemegézésére a közös akarattal kiátkozott disznózsír helyett. Egyéni étkezési szerkezetembe is visszatért a kellemes változatosság, aminek következtében ma már ijesztő álmaimba se teszi be kerekét a Trabant. No és tudományos alapokon nyugvó táplálkozási szokásaink ekként lenyugodott medrét kavarta fel a fentebb jelzett hír. Hogy tudniillik kár volt g. benzinért, azaz a világméretű koleszterin-izgalomért, mert nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. Mert igaz ugyan, hogy a koleszterin szerepet játszik az erek meszesedésében, de az is tényvaló, hogy ugyancsak a koleszterin által szintetizálódnak az olyan életfontosságú anyagok, mint a szteroidok, amelynek egyik csoportját a hormonok teszik. Tehát az egyik véglet éppen olyan káros, mint a másik. Mert a koleszterinhiány meg vér- szegénységet okoz. Amint a túlságosan sok koleszterin is csőstül hozza fejünkre a bajt. De ne hallgassuk el azt a hatalmas méretű tudományos kutatómunkát se, aminek végeredményeként a világot megnyugtató közlemény láthatott napvilágot. Magyarország, Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság kutatói közös munkával állították össze azt a hatalmas mennyiségű vizsgálati anyagot, amelyet számítógéppel analizálva kimutathatták, hogy — a már említett okok miatt — a szervezetnek szüksége van koleszterinre. Csak: okosan, mérséklettel. De ha ezt előbb tudom! Zsíros- kenyér-szisztémám némi módosításával csak lenne már egy árva Trabantom. Egyszerűen: nem kellett volna falásig, habzsolásig zsíroskenyértakarmány-értéke- sitésbe merülnöm. Nos, ezért az utólagos ráébresztésért kerülget a guta. Másrészt — a tudományos feltalálás nagyszerűsége feletti öröm kibillent egyéni érdekeim szűk köréből. A koleszterin-vész (mellesleg szintén tudományos) propagandája annak idején az én magán-Trabantomnál sokkal több kárt okozott a magyar disznózsír exportjában. Annyi bűnt, vádat kent rá a kinti propaganda, hogy tetemes mennyiségű sertészsírt voltunk kénytelenek olcsón elvesztegetni külföldi piacokon — szappangyártási vagy egyéb ipari nyersanyag gyanánt. Sőt — belekerült a koleszterin-riadalmi kongatásba egyik leghíresebb élelmiszeripari termékünk bűnlajstroma is. Az NSZK egyik televíziójának ismeretterjesztő műsorában az előadó egy rúd magyar szalámit szeletelt fel. Hadd lássák a nézők, milyen furmányos formában csempészik a disznózsírt a koleszterin-veszélyről mit sem sejtő, ártatlan szalámikedvelő germánokba. Az már a tudományos sorsfordulatok iróniája, hogy három ország tudományos kutatói között az NSZK tudósai is ott vannak, akik segítenek visszaadni a zsír, szalámi stb. becsületét. Nem beszélve egynéhány hazánkfiáról, aki annak idején — úgy tíz éve — annyira kardoskodott koleszterin-szintézist megakadályozó szer előállítása mellett, hogy alig lehetett róla „lebeszélni". Reméljük, hogy most már ők is mernek csínjával zsíros kenyeret enni... Tóth István • A fáradságos villázás helyett rakodó-, iirítőgép továbbítja a termést a szállítójárműről. (Straszer András felvételei) • Kiváló minőségű silót készítenek a mélykúti Lenin Tsz-ben a 200 hektár cukorrépa levélzetéből.
