Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

1978. október 31. ® •■-V.. .> ~^ür ■ pbswí Kari © Emlékidéző •^í^^Sí^í^Sí'ií'í'^í^íí^í'íi^^^^^^^^^^^^í^íí^í'íSíí Minden jóravaló iskolának sár­ga fala van, mely a ténye mellett meleget is sugároz. A patinássá- got csak növeli, hogy piros pala­tetejét bronzosra oxálta sok nyár tüze. Ilyenbe jártam én is. Ellá­gyulok, ha a szép fiatal anyámat oda képzelem valamelyik padba, hiszen ő is abba az iskolába járt. De most nem erről van szó. 1 Pistát akartam visszaidézni, így utólag. Több mint tíz éve nem láttam, de elevenen él bennem az arca és suta-kamasz mozdulá­sa ta. Mi tagadás, sokszor eszembe jut szegény számkivetett pajtásom. Hányszor éreztem én már olyat, amit most róla fogok elmondani. Pista félárva volt. Apjával és a mostoha anyjával és annak gye­rekével élt együtt. Volt őneki egy kicsi húga. Pistát nem egyszer elkísértem hazáig iskola után. A kisúgára ránézett, az meg vissza őrá. Csak a szenvedők tudnak így beszélni. Ez a kislány egy szemvillanással elmondta hogy mostohaanyjuk nincs itthon, tisz­ta a levegő. Bementünk a kertbe. Pista nem volt jó tanuló. Azt hiszem, csupán az órákon rára­gadt anyagból tudott úgy, ahogy felelni: lavírozva. Mostoha testvé­re idősebb volt nála. Nemegyszer megrugdosta őt, és emiatt nem egyszer töltötte az éjszakát a köz­ségszéli szalmakazalban. Egy­részt, mert ilyenkor nem verték, másrészt mert szeretett ő egye­dül lenni, elgondolkozni a saját sorsa felett. Megjegyzem: nem voltunk mi olyan jó barátok, mert én inkább csak sajnáltam Pistát. Es hát magamban, akkor is amikor a fi­zikatanár felpofozta, valami csekélység miatt. „Olyan tenyér­bemászó képed van” — mondta neki Mária néni, a pöttöm föld- rajztanár is. Pista pirult szégyenében és bamba arcot vágott; még tán mo­solygott is kínjában. Évek óta egy dzsekiben járt. Olyan volt az, hogy ki lehetett fordítani és ak­kor más színe volt. Egy nyári délután találkoztam vele a pályaudvaron. Váltamra tette a kezét és mosolygott. Nem ismersz meg Szása Tüskevics? — Nézett rám a régi, gúnyos sze­mével. — De igen — válaszoltam én, és azon törtem a fejem, mit mondjak neki. És persze igen kí­váncsi lettem, mi van vele. — Hazamégy? — kérdeztem tőle végül. — Tudod, néha haza jö­hetek, illetve jöhetnék. Nehéz rá­szánni magam. Az intézetben szakmát tanulok. Szóval jó ott, és én nem is kívánkozok ezekhez, ha már annyira terhűkre voltam azelőtt. Az édesapámhoz megyek. A többiek nem érdekelnek. És a húgod? ö is intézetben van, vele tartom a kapcsolatot. Sokat tű­nődtem én már azon, hogy én mégis milyen sokat kaptam at­tól az iskolától. Noha útáltam, mert ma sem bírom jó szemmel nézni azt, ha az erős a gyöngére kezet emel. Csodálkozva néztem Pistára, s az iránta való eddigi sajnálato­mat ez az új érzés váltotta föl. De a meghatottságom persze nem sokáig tartott. Hát nincs nekem elég bajom úgyis? — Magyaráz­tam magamnak. — Az úristenért vagyok én is olyan közönyös, mormogtam magam elé, de ész­bekaptam rögtön, és mosolygós arcot vágva bámultam ki a robo­gó vonat ablakából. Vörös József Benedek Péter szobája Él Cegléden egy — túlzás nélkül — le­gendás hírű, különös életű, hányatott sor­sú öregember. Egy szokatlanul alacsony növésű, ám nagy belső lobogású pa­rasztember — aki művész is egyben. Mert Benedek Péter már korai fiatalsá­gától annak számít; de csak jóval túl a harmincon — mint akkor még uszódi kisparaszt — kapott először nyilvánosságot. A falusi élet, a pa­raszti világ őstehet­ségű festője már az első bemutatkozáskor szokatlanul nagy si­kert aratott művei­vel. Legjobb íróink írtak róla elismerően, és nagy-nagy megér­téssel, szeretettel; • Hazafelé. Kassák Lajos, Szabó Pál, Tamási Áron többek között. Azóta Svájcba, Hollandiába, Kubába is eljutottak alkotásai. A ceglédiek most újabb megbecsülé­sük, elismerésük je­lét adták: a helyi Kossuth Múzeumban külön szobát rendez­tek be müveinek, hogy ott egy állandó kiállítás keretében ismerkedjenek a lá­togatók gazdag élet. művével. A tárlatot vasárnap délelőtt nyitotta meg Barcsay Jenő Kossuth-dijas festőművész. V. M. • Uszódi mosóasszonyok. „Aranycsákó a fejében, kard az oldalában” • Somfai István fotóművész kiállítása a város jelenének és múltjá­nak érdekes pillanatait örökítette meg. Az évek óta zárva itartó kis­kunhalasi Thorma János Mú­zeumban a hónap elején örven­detes módon végre kiállítás nyílt. Az intézmény termeiben Somfai István fotóművésznek, a Pannó­nia filmstúdió munkatársának „Kiskunhalasi utcák, terek, em­berek" című tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. Am a mú- zeumibaráitók öröme egyelőre ko­rai; október végén ugyanis a kiállítás — s vele együtt a mú- zuem — ismét bezárja kapuit. Fodor Géza muzeológus közlé­se szerint ennek oka az, hogy a fejújítási munkálatok, illetve az új, állandóra tervezett kiállítás berendezése még nem fejeződött be. A város régi kulturális in­tézménye a májusra tervezett nyi­tásig ezért csak „feliig” lesz nyit­va. A közönség ugyanis munka­idő alatt, tehát miközben az új kiállítás rendezői dolgoznak, megtekinthetik a Thorma-kép­csarnok anyagát. A múzeum felújítását eredeti­leg két szakaszra tervezték. A főépület elkészült, s a műszaki átadás is befejeződött. Ám a fű­tés mindezek ellenére nincs megoldva, így kényszerűségből olajkólyihákat kell majd a ter­miekbe beállítani. Ennek egyik oka, hogy a második szakasz munkálatai; a raktárak és a kazánház felépítése még el sem kezdődött. Május közepére várhatóan a „Halas, a Kiskun mezőváros” című reprezentatív állandó kiál­lítás kerül majd a nagyközönség elé. A gazdag helyitörténeti, nép­rajzi és művelődéstörténeti tár­gyi anyag a török hódoltság vé­gétől a tizenkilencedik század végéig eleveníti fel a település lakóinak életét, szokásait, dolgos mindennapjait. A jövő év közepétől tehát már „véglegesen” megnyílik a mú­zeum. Az állandó működéshez szükséges fűtés és a raktározás gondjainak megnyugtató megol­dása azonban még egy ideig vá­rat magára. P. M. Nyelvünk finnugorságát tárgyal, va már az előző alkalommal rá­mutattunk nagyon jellemző nyel­vi jelenségekre. Most a névszók ragozásának érdekességeit vestz- szük szemügyre, felhasználva Gu­lya János éls Lőrincze Lajos né­hány példáját is. Idézzük mindjárt Petőfit! „Vá­gyaimnak sólyomszámya támadt, / S odahagytam őslakom s anyá­mat.” Odahagytam, nem pedig ott hagytam? Tompa Mihályt is idézzük meg bizonyságtételre! Egyik népdala így kezdődik: „A tilinkóm nem szólt, elhasadt, / Amoda a hármas domb alatt.” Ha feltesszük a kérdést: Hol hasadt el a tűinké? — azt felelhetjük: ott a hármas domb alatt. Mindkét mondat jellemzője az, hogy hol? kérdésre felelő határo­zó helyett hova? kérdésre felelőt találunk. Ennek az a magyaráza­ta, hogy az ősi finnugor szemléiéi dinamikus volt, mindent folya­matban fejezett ki, mint vailaho vá irányulást (pl, hová, milyen irányba halad?), nem plédig szta­tikus, amely a dolgokat nyug­vóknak, állandóknak, nem válto­zóknak tekinti. Erre a, szemléletre sok példát lehet idézni. Pl.; odaég az étel (miért oda, miért nem ott?) Bele­halt a vízbe. Hová? A vízbe. Hol­ott' azt kellene mondani: a vízben halt meg. Ennek az ősi szemlélet­nek az a bizonyítéka, hogy eze­ket a gondolatokat ugyanúgy fe­jezik ki a rokon nyelvek is. Ez a hova ? kérdésre felellő irányulás tellát ősi finnugor örökség. Az in­doeurópai nyelvekben, például a németben ilyen esetekben hol kér­désre felelő határozót találunk. Pl. a belehalt a vízbe (hova?) helyett a vízben halt meg (mi­ben? hol?) változat van. Mi azt mondjuk: Megérkeztünk Berlin­be (hova?), a német gondolkodás szerint Berlinben (hol?) érkez­tünk meg. A magyar ember a bir­toklást nem egy bírni, birtokolni jelentésű külön igével fejezi ki, hanem a nekem van valamim szerkezettel, a birtoklás tehát fe­lém irányul. Ugyanilyen szemlé­letű ez a mondat is: Egy ember nekem jött az utcán (vagyis fe­lém. az én irányomba). Az oda liatáfozószó használata jól megvilágítja ezt a szemléletet: odabe, odberun (ott benn), oda- kinn (ott kinn; külföldön), oda­haza (otthon). A népnyelv sűrűn használja ezeket a változatokat. Az odahagy (ott hagy) alakot az értelmező szótár régielsmek és iro­dalminak jelzi. Odáig van: ezt mondjuk egy rossz egészségi álla­potban levő emberről. Ha vala­kiért van oda, akikor a jelentése: rajong érte. Ugyanez a dinamikus szemlélet hozta létre első igék ütőinket is: meg-, ei-, ki-, be-, fel-, le-. A merj eredeti ál alkja és jelentése mögé volt. Pl. mögé szántotta a földet (vagyis maga mögé). Ho­vá ? De később már más igék mel­lett is megtaláljuk (pl. tudom, megtudom, értem, megértem), Ezekben már a befejezettséget ki­fejező szemlélet igekötöje. A töb­bi öt igekötő is hova kérdésre fe­lel. Pl. elvitte, kihozta, bevette, feljött, lement. A meg igekötő­nek ez a szemlélete ma is meg­van Pl. megjön, vagyis vissza­jön (hova? haza). A meg igekötő­nek eredeti határozott irányit je­lölő jelentését még ma is érez­zük néhány mondatban. Pl. meg­tér (visszatér, hova?), megfordul (visszafordul, hova?). Ezt a most tárgyalt dinamikus jellegű határazószemlélietet még két nagyon könnyen érthető pél­dával is megvilágíthat j uk. Az el­ső: kesztyű szavunk eredete. Ab­ban egyetértenek nyelvészeink, hogy ez olyan elhomályósult szó- összeétel, amilyen pl. a jámbor, némber, férj, férfi, ha az össze­tétel jellegének megállapításában nem ugyanaz ils a véleményük. A kesztyű szó első eleme a kéz szó, a második pedig talán a tesz igének folyamatos melléknévi ige­neve, a tevő. Tehát elemei sze­rint: kéz+tevő. Ez pedig jelölet­len határozás összetétel: kézre te­vő (hova tlevő?). A másik bizonyítékunk az ilyen jellegű összetételek: tejbedara, tejberizs. (Nem tejben dara és tej­ben rizs. Ha ezeket elemeznénk, akkor azt kellene kérdezni: hol van a daral és a rizs?) A tejbeda- ra, tejberizs folyamatot, irányu­lást fejez ki: hova (öntöttük) a darát és a rizst? Ez a hóval? kér­dés pontosan megfelel a dinami­kus kifejezésmódnak. Egy másik ősi sajátság a főne­vek ragozására jellemző. Egy versidézet megvilágítja ennek a lényegét. „Kalapomban hervadó bokréta” — így kezdődik egy régi nóta. Kalapomban, nem pedig a kalapomon? — vetjük fel a kér­dést. A huszárgyerekről szóló ka­tonadal azt mondja: „Aranyosaké a fejében, kard az oldalában". Nem a fején és az oldalán? Az idézetben az a különös, hogy kül­ső rag helyett belső viszonyt ki­fejező ragot találunk: fejében van a csákó, kard van az oldalában. Jellemző, hogy általában a test­részekkel kapcsolatban fordul elő (feje, oldala, lábai). Egyéb pél­dánk is van rá: gyűrűt visel az ujjábán. A mai nyelvből is idéz­hetünk példáikat: oldalba bök, mellbe üt, hátba vág, sálat visel a nyakában. Mai nyelvérzékünk szerint a helyes alakok ezek len­nének: oldalára bök, mellére üt, a hátára vág, sálat visel a nyaltán. De ne ragaszkodjunk nyelvérzé- künfchöz, inkább a régies, mai már elavultnak vagy elavulónak ér­zett változatokat használjuk, így nem vétünk a nyelvhelyesség el­len, sőt inkább igyekszünk meg­őrizni nyelvünk ősi sajátságait. Kiss István • A termekben elrendezésre várva már ott sorakoznak az új állandó kiállítás tárgyai. (Pásztor Zoltán felvételei) KÁROLY MIHÁLY NYILATKOZATA KECSKEMÉTI LAPOKBAN Békét akarunk! A király nevében olvasták fel 1918. április 30-án egy hajósi szár­mazású fiatal katona halálos íté­letét a kecskeméti Rudolf lakta­nyában. A szerencsétlent előzőleg megkötözve hurcolták végig a városon. Százan és százan figyel­ték döbbenten a menetet a Nagy­kőrösi utcán, a főtéren. Sor tűz a laktanyában Hiába sírt, hiába rimánkodott! Kivezényelt ezerszáz bajtársa előtt eldördült a négy männlicher. A katonaszökevény földre bukott, de percek múltán is élt. A máso­dik sortűz végzett az áldozattal. Az elrettentőnek szánt Ítélet ellenére három nap múlva egy szakaszvezető is búcsút mondott egységének, s a maga módján be­fejezte a hadviselést. Fényes nap­pal, hosszas üldözés után a Ka­tona József parkban lőtték le. Hiába, terrorítéletekkel nem tartóztathatták fel a feltartóztat­hatatlant. A két katonaszökevény bűnhődéséről még gúnyosan be­számoló Kecskeméti Lapok is ha­marosan hangot változtat. Június­ra lekerültek a főhelyről a harc­téri események hírei. Az újság­írók a helyi gondokról, érdekek­ről, tennivalókról cikkeztek. Meg­szervezték az első sajtóankétot, méghozzá a gyümölcstermelésről, a gyümölcsértékesítésről. A ba­rack sorsa, ára, elhelyezése napo­kig többet foglalkoztatta a szer­kesztőséget, mint a távoli frontok­ról érkezett, egyre gyászosabb csa­tavesztések híre. Mind nyíltabban szóltak az élelmiszerhiányról, a rekvirálók túlkapásairól, követel- ;ték a 49 évesek hazaihívását. Gyűlés Félegyházán Ismét közölték Hajnal József döbbenetes írásait, a hírek között a szociáldemokrata párt helyi szervezete is kapott némi figyel­met. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy — mint ezt Károlyi Mihály az országos 48-as és függetlenségi párt nagy jelentőségű kiskunfél­egyházi zászlóbontó gyűlésén hir­dette — „Magyarország egész jö­vője pár hónapon belül el fog dőlni és és ezzel az önök sorsa, gyermekeik jövője”. A június 24-i tömeggyűlés is gyorsította a for­radalmi erjedést, tömörítette a háborúellenes erőket. A 48-as hagyományokra oly büszke alföldi városok, elsősor­ban Cegléd, Kecskemét és Kiskun­félegyháza, nyomatékosan követel­ték a Károlyi párt programjának megvalósítását. A vidéki újságok közül a Kecskeméti Lapok első­ként hangoztatta a földosztás szükségességét. Mindezek hozzájárulhattak ah­hoz, hogy Károlyi Mihály, az el­lenzéki csoportosulások akikor leg­tekintélyesebb egyénisége, közvet­lenül a királynál tett látogatása után e lap munkatársának fejtet­te ki terveit, álláspontját. A miniszterelnök-jelölt programja „Sokan tanakodnak azon, hogy ebben a szörnyű krízisben mit is kellene cselekedni. Egy részük úgy érzi, mintha olyan útvesztőbe ju­tottunk volna, amelyből nem tu­dunk kijutni, pedig nézetem sze­rint végtelen egyszerű, s világos az út, amely előttünk áll A komp­likációk csak látszólagosak és csak abból származnak, hogy Ma­gyarország közjogi helyzetével tényleg lehetetlen a kibontakozás. Olyan béke kell, amely a pacifiz­mus elvén épül fel, és amelyet Magyarország önállóan, szabadon köt. Ha mások csatlakoznak, ám jó, de ettől nem tehetjük függő­vé sorsunkat. Hogy ilyen békét elérhessünk, első feltétel Magyar- ország függetlensége és demokra­tizálódása. Sorsunkat nem köthet­jük a széjjel hulló Ausztriához, az olyan Ausztriához, amely rajtunk kívül álló okokból a mai alaku­lásban fenn nem maradhat. Ezzel megbukott a Pragmatica Sanktio és vele együtt annak következte­tése. Fontosnak tartom a béke szem­pontjából a szociális és demokra­tikus átalakulást, amely teljesen beilleszkedik a piacifista eszme- áramlatba és így idegen ajkiTal- lampolgároknak is nemzetközi garanciához kell jutniok, hogy kulturális fejlődésüket és gazda­sági boldogulásukat biztosítsák. A nemzetiségi kérdésre a leg­nagyobb gondot kell fordítani. Ezt a kérdést az ő közreműködésük­kel kell megoldani, mert a cél az, hogy ők is teljes megnyugvás­sal vehessenek részt az új Ma­gyarország kiépítésében. Én csak olyan megoldást tar­tok lehetségesnek, amely ezeknek az eszméknek a jegyében áll és csak olyan kormány számíthat megértésre, mely nekünk is ga­ranciát nyújt arra, hogy nem a kényszer, hanem a meggyőződés hozta létre, az a meggyőződés, amelyet álhatatosan hirdettek és amiért rendületlenül küzdöttek.” A IV. Károlynál tett eredmény­telen látogatás utáni napon, ok­tóber. 12-én, közölte a Kecskeméti Lapok ezt a fontos nyilatkozatot. A király és az alföldi magyarság Az utolsó pillanatokig illúziókat kergető uralkodó körök elodázták az országos 48-as és függetlenségi párt történelmileg indokolt köve­teléseinek teljesítését. A tétová­zó, taktikázó, bizonytalankodó fi­atal király már elkésve jelezte, hogy a „törzsökös magyar alföldi nép” legjobbjaitól vár támoga­tást. Hat nappal az őszirózsás for­radalom előtt tudatta a Kecske­méti Lapok, hogy a király tervbe vette a város meglátogatását: itt és Debrecenben kastélyt építtet, hogy az év egy részét „szeretett népe” körében tölthesse. Az események ismeretesek. Az emberek nem feledték, hogy nem is olyan régen az ő nevében küld­ték a harcterek vágóhídjára, kö­tözték kivégzőoszlophoz a magyar parasztokat, munkásokat, értel­miségieket. A forradalom által az ország élére emelt Károlyi Mihály pedig történelmileg a ko­rábbinál kedvezőtlenebb körül­mények között kezdhette meg miniszterelnöki tevékenységét. Heltai Nándor \ K r _________ *l"i______ • ii______1 • önarckép.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom