Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

1978. október 21. • PETŐFI NÉPE • X A faluba érkező látogató, aki idestova tíz éve nem járt Tasson, nem nagyon lepődik meg. Nagyjából minden úgy maradt, ahogy régen is volt. Látni ugyan néhány frissen va­kolt, vagy épülőfélben levő házat, impozáns az új tsz-köz- pont, de mindez nem sokat változtat az összképen. Sok régi, kevés új. Ez az első megállapítás Tassról. A tassi előrehaladás módjai A tassiak apró lépésekkel ha­ladnak előre, minden kis ered­ményért derekasan meg kell dol­gozniuk. — hogy ne mondjuk: küzdeniük. Talán éppen ezért szeretnek itt élni, magukénak érzik a községet. Tévedtek azok a kutatók, akik 1980-ra a lakos­ság jelentős csökkenését jósol­ták. Hétszáz embernek kellene elköltözni, hogy a 220 lakost jö­vendölő előrejelzés beteljesedjék.' Sőt, a faluban egyre több egye­temet végzett szakember dolgo­zik. pedagógusok, orvosok, mező­gazdászok. A tsz is marasztalja a tassiakiat. jó munkalehetőséget, tisztes keresetet kínálva 920 tag­jának. PARLAMENTI ÜLÉSSZAK ELŐTT Életformáló vitával 9 Az üdülőtelep. több mint húsz családi házba köl­töznek be. A tanácsházán Tenke András tanácselnökkel a község fejlődé­séről, eredményeiről, gondjairól, a tervfeladatok teljesítéséről be­szélgettünk. Az ötéves terv két fő feladatot tartalmaz: óvoda és tantermek fölépítését. Az előbbi tavaly, 2,4 millió forintos költséggel elké­szült. Ebben benne van a szö­vetkezet támogatása és az a sok társadalmi munka is, amit a tsz szocialista brigádjai, a falubeliek végeztek. A tantermekkel kicsit más a helyzet, kényszerszülte megoldás­hoz kell folyamodni. Hogy miért, arra az a magyarázat, hogy a ki­segítő iskolát — ahol gyógype­dagógiai oktatás folyt — bezár­ták, ezért a meglevő kilenc tan­teremhez újabb négyet kell épí­teni. Igen ám, de a község — miniden más fejlesztés elodázá­sával is — csak két tanterem építéséhez szükséges pénzt tud összespórolni. Emiatt 1980-ig csak két tanterem épül meg — ezek tervei egyébként mór a rajzasz­talon vannak. A helyi Dózsa Tsz jelentős segítségére itt is számí­tanák. Hogy a még hiányzó két tanteremre is sürgős szükség len­ne — tornateremről nem is be­szélve — az nem lehet váltás. A munkának kétszer nekifogni, az építőknek kétszer felvonulni, a tantermeket két részletben építe­ni a szűkös pénzügyi lehetőségek miatt kell. Erre az évre — éppen a taka­rékoskodás miatt — fejlesztést alig tervezitek, de mégépült egy mini gázcsere-itelep. A lakásépí­téssel nem lesz gond. Az előző évékhez hasonlóan az idén is 9 Még az idén elkészül az irattár. — Csendes községpolitika fo­lyik most Tasson — mondja Ten­ke András. — A legfontosabb feladatunk a gyűjtögetés, a tar­talékolás. A nadrágszíj összehú­zása nagyon is érthető, sőt in­dokolt. hjszen a tanács évente mindössze 280—300 ezer forintot költhet a fejlesztésekre. — Eny- nyit három jól kereső család is összehoz egy év alatt — jegyzi meg a tanácselnök. — Állami pénzeszközt tíz éve nem kap­tunk, így a terveinket is — le­gyen az ötéves, vagy éves terv — ennek' figyelembevételével alakí­tottuk ki. Szóba került természetesen a kommunális fejlesztés: a járda-, víz-, villamos hálózat bővítése is. — Az utcában lakók saját ma­guk ássák ki az árkokat, fekte­tik le a csöveket, tehát nagyrészt társadalmi munkában készül majd el a vízvezeték-Ihálózat — beszél a dologról nagy meggyőző erővel az elnök —, miivel ebben az esztendőben csak 50 ezer fo­rintunk van erre a célra. A 2,2 kilométer hosszúságú, nyolc ut­cái érintő vezeték terve kész, ki­fizettünk érte 43 ezer forintot. A megvalósítás előtt személyesen mentem el az érintett utcák la­kóihoz, hogy megbeszéljük az ügyet. Elmondtam, hogy a tanács­nak mindössze 50 ezer forintja van, de ha közös összefogással, társadalmi munkával, felajánlá­sokkal, önkéntes befizetéssel se­gítenek, akikor hamarabb lesz víz a lákásőkban. — A járdaépítéssel viszont nem haladunk. 1968 és 1973 kö­zött nagyon sok járda elkészült, de 73 óta nem tudunk járdát építeni, és nem tudom, hogy a VI. ötéves tervben jávul-e a helyzet... A tassi előrehaladás azonban sohasem teljesülhetne, ha nem lennének lelkes lokálpatrióták. Olyanok, akik szávai-tettel egy­aránt a fejlődés mellé állnak. — Egyre több a — jó érte­lemben vett — hangadó, az olyan ember, akiinek tekintélye van, aki példakép. Nagyon örvendetes, hogy éppen a brigádvezetők kö­zül kerülnek ki ilyen egyénisé­gek; a tsz-ben egyébként jelen­leg kétszázötvenen dolgoznak szo­cialista brigádban. Sokszor hívni sem kell őket, jönnek maguktól, s munkájúik eredményeként — hogy egy példát mondjak — épül a Duna-partom az úttörő- és ifjúsági tálbor. — Az értelmiségiek is szívesen dolgoznak, főként a különféle bi­zottságokban, de a közművelő­désben már nem nagyon mozgo­lódnak, noha munka, feladat itt is lenne számúikra bőséggel. Le­het, hogy a tanács és a népfront is többet tehetne azért, hogy még jobban bevonja őket a közösségi munkába... A község alatt folyó ráckevei Duna-ágban óriás harcsáikat lehet fogni. A nagy fogás reményében jönnek is a horgászok — legtöb­ben a közeli Budapestről; sorra- rendre épülnek a nyaralók, a hét­végi házak, horgásztanyák. Az évek folyamán az üdülőtelep folyton nőtt, növekedett, s a kiosztott 700 telken 650 ház már elkészült. Ám ahogy bővült az üdülőterület, úgy szaporodtak a tanács gondjai is, és manapság háromezer üdülőt kellene kiszol­gálni megfelelő létesítményekkel, boltokkal, vendéglővel, közművek­kel. Ezt a községi tanács a saját szűkös pénzügyi lehetőségei miatt nem tudja megvalósítani Ráadá­sul nagyon ellentmondásos az itt kialakult állapot, mert az üdülő­körzetnek nincs igazi gazdája. A községnek nincs pénze a bővítés­re. a járástól nem kapnak, mivel főként Pest megyeiek vesznek itt telket, a ráékeveiek pedig nem fejlesztik a területet — noha az ő vonzáskörzetükbe tartozik — mondván, Tass nem Pest megyé­ben van. Ezt a zűrzavaros álla­potot tovább bonyolítja, hogy egyre több az engedély nélkül épülő ház, és a tanács — úgy­mond — tehetetlen. Ezeken a te­lepekén aztán semmi sincs; a tu­lajdonosok pedig jönnek a ta­nácshoz érdeklődni, hogy vizük, villanyuk, útjuk vajon mikor lesz? A közel és a távol fogalma na­gyon relatív. Tass a járási, és a megyeszékhelytől kétszer ölyan távol van, mint a fővárostól. Ám — ha a földrajzi távolság nem is csökken — szeretne Kalocsá­hoz és Kecskeméthez is közelebb kerülni. V. T. Hová tűnt a pedellus?... D elépek a u gimnázium hatalmas, főbejá­rati kapuján és — jobbra-balra te- kintgetve — ke­resni kezdem azt az üvegezett aj­tót, amely a pedellus birodalmá­ba vezet. Az ajtót hamarosan megpillan­tom, ám a mögüle kilépő asz- szony fürge mozdulatai ugyan­csak elbizonytalanodnak, amikor a jövetelem célját előadom. Be­vallja: fogalma sincs, hogy ki le­hetett ebben az intézetben a pe­dellus ... De csakugyan: ismeri még egyáltalán valaki a Pedellust — annyi irodalmi remekmű felejt­hetetlen figuráját?! A mai diá­kok aligha, mert a javarészük — ha azt olvassa: „a pedellus” — azt hiszi, hogy a pedellus ré­gies szinonimája a tizenéves „me­nő fejnek”, mivel manapság leg­inkább egy tizenévesnek van ha­talmas bajusza. Állunk az előtérben. Körülöt­tem csupa negyven, ötven év kö­rüli ember: a gimnázium igazga­tója, iskolatitkára, gondnoka, hi­vatalsegédje, portása — közösen próbáljuk felidézni és megfogal­mazni. hogy ki is volt a pedellus hajdanán. Abban egyetértünk valameny- nyien, hogy a pedellus bácsi — többnyire hitvesével, a pedellus nénivfel együtt ott lakott az isko­lában. Mégpedig nyomban az is­kolakapunál. Minden reggel ott posztolt a lépcsők tetején, s — nádpálcával vagy a puszta jelen­létével — figyelmeztetett a lábak letörlésének, az ajtók becsukásá- nak parancsára. Aztán abban is megegyeztünk, hogy a pedellus bácsi szigorú volt ugyan, tekintélyt követelő — de atyai. Lakásának ajtaján — illő kopogtatás után '— bárki be­léphetett, hogy a diák életét nyomasztó, ügyes-bajos dolgait előadja. Latin puska kellett Ovi- diushoz? A pedellus bácsi máris hozta irattárából, a kért szöveget. Egy óraközi tankönyv-csatában salátává hullott szét a történe­lemkönyv? Irány a pedelluslak: az öreg megpödörte hatalmas ba­juszát, és hozta a polcról a meg­felelő példányt. Valaki otthon fe­lejtette, vagy — csillapíthatatlan kamaszétvágya miatt — meg akarta duplázni a tízórait? A pe­dellus néninél frisebb, ízesebben pirosra paprikázott zsíroskenye­ret senki nem tudott készíteni. Lovagias dulakodás közben lesza­kadt egy ing teljes gombkészlete? A pedellus néni azt is fellvarta... Mindez régen a múlté. Az isko­lák hatalmas intézményekké nőt­tek, ahol egy pedellus házaspár már nehezen győzné a rengeteg munkát. Mostanában tehát van külön iskolaportás, aki a látoga­tókat kalauzolja, házmester, aki szükség esetén' kaput nyit, s az épület környékének tisztaságára ügyel, hivatalsegéd, aki leveleket hoz-visz, és szükség esetén anyag- beszerző is. Leginkább talán az iskolapor­tás tevékenysége hasonlítható még a hajdani pedellus tiszté­hez. Mondja a napi programját: reggel hatra jön be, hétig kita­karítja a rábízott, két, első eme­leti tantermet — letörli a táblá­kat, kitörli a fiókokat, helyükre rakja a székeket —, aztán elfog­lalja a helyét a portásfülkében. Kiadja, majd begyűjti a takarító­nőktől az osztálytermek kulcsát. Krétát ad az orsztály-megbízot- taknak, s információkat minden érdeklődőnek. A körleveleket körbe hordja, a tanároknak fel­olvasásra átnyújtja. Hogy esetleg ő is felolvashat­ná?! Nem, azt nem vállalná sem­mi pénzért — még a gondolat, a puszta lehetőség is zavarba hoz­za, elpirul. Mint ahogy arra is, hogy ő netán felvarrjon olykor egy-egy leszakadt gombot. Tűt és cérnát adott ugyan kölcsön egy időben; sőt, ollót is, de mivel gyakran elfelejtették visszahozni, ma már elzárkózik az ilyen kéré­sek elől. Kiflit, zsemlét sem árul már, mint régebben. Ez most diákok dolga, amit az első eme­leti csarnokban bonyolítanak le. Kávét főz, de abból csak a taná­rok kaphatnak. Egyszer ugyan kivételt tett: az egyik anyuka kérte meg ugyanis, hogy adjon naponta egy duplát a kislányá­nak, mert alacsony a vérnyomá­sa, gyakran elálmosodik és nem tud figyelni az órákon. Adott, de csak kétszer — többször ugyan­is nem jelentkezett a kislány... lőttek. Az udvar valamelyik pontján pedig volt egy csap, ami­hez tömlőt illeszthettek. Ez a szerkezet ősszel és tavasszal az udvar portalanítására szolgált, de a pedellus bácsi a fagyos idő be­köszöntésével is szorgalmasan lo­csolta a terepet. A víz megfagyott és néhány nap' múlva, amikor már szépen meghízott a jégréteg, megnyithatta az egyszemélyes kezelésű korcsolyapályát. Fillé­rekbe került a belépő, de a pe­dellus bácsi fáradozása megté­rült. Mindent maga intézett, ol­csó volt a vállalkozás. S minden­ki jól járt vele: a pedellusék is, akik ez által némi többletjöve­delemhez jutottak (anélkül, hogy közben „nagykapitalistákká" vál­tak volna), s a szülők is, akik nyugodtan engedték , el tanulás után a csemetéjüket korcsolyáz­ni — nemcsak azért, mert az egészséges, hanem mert bíztak a pedellus bácsi atyai felügyeleté­ben. — Az igazgató szólt tehát az egyik — intézményben lakó — kisegítőnek: vállalja el ezt a fel­adatot. Nem vállalta. Mint ahogy méltóságán alulinak tartotta ké; sőbb azt is, hogy ballagás napján ő húzza a csengőt a főbejáratnál. „A szülők előtt/?!” — kérdezte első rémületében ... Nem volna igény manapság már a pedellus apró szolgálatai­ra? Az igazgató bosszúsan le­gyint: nem erről van szó! S hogy világosabban lássak, elsorol __ né­hány esetet. Többek között, hogy miért nincs manapság jégpálya a gimnázium udvarán. Régebben majdnem minden iskolában volt, mert majdnem minden iskolá­nak volt udvara, ahová a gyere­kek az órák szünetében kiözön­A továbbiakat magam is némi rémüldözéssel hallgattam: a fel­adatok szaporodásával speciali­zálódnak a különböző iskolai te­vékenységek is ennek bizony ve­lejárója az is, hogy a munkakö­rön kívül eső szép szokások las­san elsorvadnak. Egy részüket talán nem sajnálja senki. Én mindenesetre elmenőben — zár­va találván a főbejárat melletti, üvegezett ajtót — sokáig morfon­díroztam: vajon hová tűnhetett a pedellus? Káposztás János emrégiben érdekes per fog- lalkoztatta az amerikai közvéleményt. Egy 39 éves volt haditengerész följelentette az . University of California egyete­met, mert száz orvostanhallgató közölt tizenhat négert is felvett, és mint Allan Bake, volt tenge­részhadnagy állította, a négerek • miatt utasították el az ő, a fehér ember felvételi kérelmét. A két­lépcsős kaliforniai bíróság, majd az USA Legfelsőbb Bírósága el- maqaszitaltia az egyetemet és íté­letében kötelezte a felperes felvé­teliére. A Watergate-ügy óta nem vol't olyan jogvita, amely az ame­rikai közvéleményt ennyire fog­lalkoztatta, felkavarta volna. Egy másik amerikai alkotmá­nyi vita tengeri kígyóként vonag­lik évtizedeik óta: legyen vagy ne legyen több joga Amerika ős- lakóinak, az indiánoknak?! A jogbizíosíitás ellenzői éppen a személyi jogdkra, a demokráciá­ra hivatkoznak, s ugyanezt teszik azok, akik tapsolnak a tengerész- hadnagy javára tett bírósági dön­tésnek. Az egyetemi vitánál azt mondják a demokrácia nevében: még egy szerencsétlen, elmara­dott helyzetben levő kisebbség sem jogosult kiemelt segítségre, mert az sérti az emberi egyenlő­ség jogát. Az indiánok joghoz juttatása szintén hátrányos hely­zetbe hozná az indián rezervátu­mok területén élő fehér embere­ket és ez antidemokratikus len­ne. Szenzációk? A demokrácia, az alkotmányosság szenzációi? A lapok szerint valószínűleg, hiszen élsőoldalas eseményként tálalták azokat. Számunkra szokatlanok, sőt ismeretlenek azok az álap- akok, amelyek kiválthatnak né­gervitáit, indiánviítát olyan hamis hangvétellel, mint az idézett ese­teknél az uralkodó nézetek hang­vétele: nem lehet a bajba jutott embereken segíteni, mert az ilyen magatartás sérti azok sze­mélyi jogait, akiknek nincs sem­mi bajuk. Sajátos érvelése és jo­gi agressziója az egy olyan tár­sadalominak, ahotl azok a kevesek a hangadók, akiknek „nincs sem­mi bajuk”. A baj nélküli élethez való alapvető jogukat éppen az­által garantálják, hogy csínján bánnak e jogosultságok kiterjesz­tésével. •A jelenségek lényege megma­gyarázható olyan statisztikai ada­tokkal, amelyek nem önmaguk­ban való számsorok, matemati­kai bűvészfeladványok, hanem társadalmi, politikai töltésű mu­tatók. A mi (társadalmunkban például a többség a hangadó és nyilvánvalóan ezt fejezik ki azok a parlamenti százalékos mutatók, amelyek a 352 képviselő foglal­kozásbeli megoszlását jelzik: munkás 44,6 százalék, paraszt 13,6 százalék, értelmiségi 41,5 százalék, egyéb foglalkozású 0,3 százailék. Az olasz parlamentnek jelenleg több mint 900 tagja van: 150 ügyvéd, 5 ügyész, 10 bíró, 171 tanár, 80 újságíró. 36 orvos, 19 mérnök, 160 tisztviselő, 27 vál­lalkozó, 3 tábornok és mindössze 23 munkás, akik közül 17 a kommunista párt jelöltjeként ke­rült a parlamentbe. lAmi .pedig a vitákat illeti, alig­ha kell nyárspolgároknak nevez­nünk magunkat azért, mert örü­lünk annak, hogy tűi jutottunk a hatalmi harcok izgalmain, mesz- sze vagyunk a volt uralkodó osz­tályok parlamenti manipulációi­tól, s nagy értéknek tartjuk ki- egy ensúlyo zott, megrázk ódt atá - sok nélküli belpolitikai életün­ket, amelyben a békés • munka hétköznapi gondjaival foglalkoz­hatunk. E gondok körül folynak a legnagyobb dialógusok: hogyan lehetne zavarmentesebben előre­haladni?! E cikk születésének hetében a háromféle parlamenti esemény- sorozat nem jelent különleges ál­lapotot. Az országgyűlés állandó bizottságai a közelgő, a huszon- hatodikán kezdődő őszi ülésszak­ra készülve vitatják a napirend­re kerülő oktatásügyet, közleke­déspolitikát; megkezdődött egy későbbi ülésszák napirendjére ke­rülő pénzügyi törvénytervezet ál­lampolgári vitája, s az ország- gyűlésünk küldöttsége Görögor­szágba utazott parlamenti tapasz­talatcserére. Ez alkalommal is az alkotó dialógus, az életformáié vita jel­lemzi majd bizonyára az ország- gyűlés munkáját. Gondolati, szel­lemi ütközésiek, mert mindkét napirendi pontnál sokágú, szöve­vényes a feladatrendszer, s egy­általán nem mindegy, merre ha­ladunk tovább. Csak néhány vá­laszt kívánó kérdést az oktatás­ügyi vitával kapcsolatban: van-e túlképzés Magyarországon, vagy nincs? Hogyan lehet a képzést hozzáigazítani a népgazdasági igényeikhez, s hogyan lehetne fel­hagyni azzal a szimpla szülői, társadalmi gyakorlattal, hogy föl- duzzasszuk a divatos szakmák létszámát, de más területen ki­rívó munkaerőhiány borítja fel a munka rendjét? A szocialista demokrácia fejlődése megújította az alkotmányos életet, amely teljes érdeklődéssel fordul a legfonto­sabb: az ember felé. Ez a min­den korábbinál teljesebb humá­num jellemzi a hazánkban folyó parlamenti munkát. S. I. Másodszor is bizonyított Először tavaly tavasszal, a szakma kiváló tanulóinak ver­senyén találkoztam Járó Eszter­rel. Emlékszem, amikor a Kecs­keméten megrendezett nagy ve­télkedő eredményhirdetése alkal­mával a városi tanács díszter­mében őt szólították jutalma át­vételére, min,t az első helyezést elért csapat tagját. Fürgén sie­tett az emelvényhez a padsorok közt, ahonnét szinte alig látszott ki a filigrán kislány. Most munkahelyén, a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalat Batthyány ut­cai 1171. számú önkiszolgáló boltjában beszélgetünk, ahol ő a két pénztáros egyike. — Mi volt akkor a jutalom? — emlékeztetem az ünnepélyes eseményre. — Kéthetes üdülés az NDK- ban. Feledhetetlen marad az a pár nap. Hét. országból voltunk ott szakmabeliek. Sok barátot szereztem, akikkel együtt gazdag programban volt részünk. — Hogyan alakult azóta a sor­sa? — Nyomban felszabadultam, s áprilisban ebbe a boltba'kerül­tem. Nem bántam meg, hogy korábbi elképzelésem, a fodrász szakma helyett ezt választottam. Már a kezdő fizetésem is 2300 körül járt, ma pedig — a for­galomtól függően — 2600—2700 forintot keresek havonta. A gyen­gébb napok mintegy 13 ezer fo­rintos forgalmával szemben egy- egy mozgalmas napon 38—40 ezer forintot kell blokkolnom. A nap kevéshé népes óráiban sem unatkozunk. Ilyenkor takarítás, kosármosás, árufeitöltés a ten­nivaló. Nyitás előtt, zárás után sincs holtidény: ilyenkor vannak reggel a felkészülési, este a bolt- rendbetétel negyedórái. Pár napja újabb nagy verse­nyen állt helyt sikerrel. Buda­pesten országos pénztárosver­senyen a BÉK csapata — amely­nek tagja volt — a negyedik he­lyen végzett, ő egyénileg pedig a vidéki boltok mintegy száz pénztárgépkezelőjének „viadalá­ból” nyolcadikként került ki. — Nehéz volt? — Nagyon izgultam, de végül is sikerült. A gépet 28 másod­perc alatt helyeztem üzembe, a tényleges feladatot pedig — tíz kosárból száz árucikk leblokko- lását, s a visszajáró pénz vissza­adását — 144 másodperc alatt oldottam meg. Nagy segítség voLt a szakmai gyakorlat,, hiszen a 600—700 féle áru közül, ami nálunk raktáron van, csak el­vétve akad olyan új, vagy kevés­bé kelendő cikk, amelynek ne tudnám fejből az árát. Egyéb­ként a versenyen indulók közül a magam 18 évével a legfiatalabb voltam. Említsük még meg, hogy Járó Eszter helyettes vezetője a bolt Rózsa János szocialista brigád­jának. Ebben a minőségben egyebek közt társadalmi munká­kat szervez, az ifjúsági parla­mentre mozgósít. — Tervei? — A két év múlva sorra kerü­lő versenyen ismét indulni, s ha lőhet, még jobban szerepelni; szakmailag továbbfejlődni, s majd néhány év múlva férjhez menni... És továbbra is jó kap­csolatban lenni a vevőkkel, akik közül nem egy — öreg is, fia­tal is — gyakorta virággal ked­veskedik nekem. (Eszter megérdemli ezt a fi­gyelmességet. Ügyes kereskedő, ot,t van a szakma legjobbjai közt, s íme, mint hallottuk, újfent bi­zonyított. Gratulálunk néki és kívánunk további szép sikereket. Jóba Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom