Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
I97S. szeptember 9. PETŐFI NEPE • 3 Gondok és örömök Siskovicséknál Győzedelmes XJn o' jx« _xu~ '* * * i—%. ' Ül x~.'*.i™x„~i________*__w-__s__ ér s zeptember — Ha a nemzetiségi politika jön szóba, megfigyeltem, szinte általános, hogy az emberek az anyanyelv és a nemzeti kultúra ápolására társítanak. A munka, a szocialista épí- tőrhunka alig kap figyelmet. Pedig.. . Merem javasolni, kérdezze meg Bakos Bélát, a tsz-párttitkárt, hogy milyen ember például Siskovics Radoljub — jegyezte meg röpke eszmecserénk során Jelencsics Miklós, Bátya község tanácselnöke. Siskovics Radoljub nevének említésére a bátyai Piros Paprika Tsz párttitkára szinte felélénkül: — Rudi bácsi? Az egyik legjobb traktoros! Mindenki Rudi bácsinak hívja, talán mert könnyebb kimondani. Olyan ember, hogy amit rábíznak, az aztán százszázalékos, abban nem találni kifogást. Megszállottja a munkának és a becsület mintaképe. Jómagam külön is tisztelője vagyok, mert életútját volt alkalmam megismerni, neki ugyancsak kijutott a megpróbáltatásból. Egyébként tavaly jóváhagyták a partizánszövetségi tagságát ... — sorolja Bakos Béla és felajánlja: örömest velem tart Rudi bácsi otthonába. A főút menti szép új családi házak sorában Siskovics Radol- jubéké alighanem a legfrissebb vakolatú. Könnyű kitalálni, hogy a kerítésépítés van soron. A váratlan vendéget barátsággal tessékeli otthonába a háziasszony. S miután nagyobbik kislányát az édesapáért szalasztja, nagy bánattal hozakodik elő: —— Higgyék el, teljesen kiborultam. Én többet feléje se’ nézek a földnek. Találtam is állást Kalocsán, bejárok takarítani az egyik üzembe. Mert borzasztó, amit velünk, a háztáji káposzta- termelőkkel csináltak. Nem tudom én, hogy a minisztérium tud-e jróla, de biztos, hogy teljesen elveszik a nép kedvét. Ki fog így termelni? Tavaly a céklával volt baj, tán még most is van belőle a pincében. Most meg ez a káposzta. Hát ezért csináltuk az öntözést, a sok permetezést? Benne a rengeteg munka, a pénz, és be kellett szántani. Hát tehetünk mi róla, hogy nem ért be időre, a szerződésben kikötött június 10-re? A termelők kilencven százaléka nem tudta leadni.. Mi száz mázsára szerződtünk a hosszúhegyi gazdasággal, de csak 25 mázsát tudtunk június 13-án átadni. Ez volt az első átvétel, utána semmi ... Valamikor, még június vége felé írtam én Hosszúhegyre, de még csak nem is válaszoltak ... — És árad a panasz, fölindultán sorolja. Csak amikor betoppan a férje, szegi be keserűen: — Borzasztóan meggürcöltünk érte mind a ketten. És mekkqra kár! Nógy-ötkilósák is voltak, gyönyörű káposztafejek.. Siskovics Radoljub csendes, kevés szavú ember. Arcán, kezén, egész lényén meglátni, azok közül való, akiket — mert a munka nehezebbik végét vállalják —I korán megviselt az idő. Emészti őt is az a kései beéré- sű káposztával együtt kárbave- szett sok vesződség és költség. Nagyon számoltak a bevétellel, a kerítésre kellett volna a pénz. Asszonya szavaihoz azonban csak ennyit fűz: , — A magtermeltető is hibás, korainak adja a kései magot. Az Aranyföld nevű korai káposzta később ért be, mint a Júniusi óriás:.. Amikor a tsz-párttitkár megpendíti látogatásom célját, Rudi bácsi összekulcsolja kezét, s elgondolkozva szól: — Hogy én magamról, az életemről? Mit mondhatok?... Hercegszántón -születtem. Nyolcéves voltam, amikor apám meghalt. Volt lovunk, hat hold földünk. Nekem, kellett beállni. Aztán jött a háború, elvitte a lovakat, meg mindent. Utána tehenekkel kezdtem. Aki csinálta, tudja... Mondta- is a szomszéd: csak lassan fiam, lassan ... Ezért a házért sokat kellett dolgozni. . Szinte éjjel-nappal,. Kezdetben á" tsz is fösszár állt. Most négy-ötezer forintokat keresnek és nem jó. Az időben két- ‘ háromezer forintot kaptam az év végén. Manapság . még délután van, amikor beállnak a kisebb gépekkel. Akkoriban viszont volt, hogy reggel hazajöttem, lemosakodtam és mentem vissza, a másik műszakba. Elvállalta az ember, hogy vet és gyűrűz, hát csinálta. Soha nem szerettem én a munkán osztozkodni. Most meg már ott tartunk, hogy a K—700-as kimegy a határba és megeszi a munkát. Ezért is kértem magam a tehenészetbe. Négykor kezdek és ahogyan a dolog kívánja, ha kell, hát estig Fontos,, amit csinálok, a trágyát elszállítani, a szippantást — No, igen. Ez sajnos, külön történet, 1944 novemberében kezdődött. Én szerb voltam, vagyok. A németek összeszedték, Németországba hurcolták a mieinket. Tizenhat éves gyerekember voltam. Az idősebbek példájára, , akik már előbb mentek bosszúból, mink is, Filákovity Vitály és Mándity Márton barátommal beálltunk partizáníiak. Itt lettünk katonák. A két barátom az első ütközetben ottmaradt, én megsebesültem. Március volt, mire a viroviticai kórházból visszakerültem a csapatomhoz, a tizenkettes Vojvodina brigádhoz A Dráván innen a Petőfi brigád váltott fel bennünket, mi meg át a túlsó partra... Áprilisban mind a két lábamba lövést kaptam ; akkor Eszékre kerültem kórházba. Utána Bácskába, majd Újvidékié'’ vezényeltek..." Pont' egy év után, 1945. novemberében szereltein' 'le:1 Bélgrádban, 1 a magyar követségen kaptam meg a papírokat és jöttem haza. Folytattam a gazdálkodást és beléptem a kommunista pártba.. Aztán 1948, vagy 1949-ben, nem tudom már pontosan, de az történt, hogy' jött egy ember, hozott valamilyen propaganda- anyagot. Azt hiszem, az állt rajta, hogy nem igaz, amit Rá- kosiék ráfognak a szomszédra. Három suttyó legénnyel, köztük velem, a cédulákat bedobatta a házakhoz. Ezért ötvenben három évre elítéltek. Fellebbeztem és rámtettek még hat hónapot. Másfél évet Szegeden, a Csillagban töltöttem le, a többit a borsodi önkiszolgáló gépkezelők • Sorra állnak le a gépek a műhelyben. Furcsa átalakulás kezdődik: a gépkezelők rakodnak, ládákat húzgálnak, anyagot készítenek a kezük ügyébe, s amit megmunkáltak, azt az épület végén levő tárolóba hordják. A művezető a targoncáról int oda kísérőmnek, aki viszont nekem azt magyarázza: nincs egy szem segédmunkás sem, immár harmadik hete, s kénytelenek ezt a megoldást választani. S a kérdésre, mennyibe kerül ez, mármint veszteségben, a drága berendezések állásidejében, húzza a vállát, hiszen ennek firtatása helyett inkább azt mondanám meg, honnét keríthetnének hat segédmunkást, ment ennyi hiányzik ebből a műhelyből, a gyárból pedig, kerekítve, hetven. A helyzet iparágtól, iparcsoporttól függetlenül jellemző lehet az ipar bármely területére. Az önkiszolgáló gépkezelők e fura intézménye azonban meglehetősen sokba kerül, mert amíg a gép áll, addig áru sem készül, s a szervezetlenség csinálta segédmunkások átkozódva teszik azt, ami nem az ő dolguk. Lassan mégis megszokják, ment mi másít tehetnének? Ügy vélik, olyan ez, mint a sorscsapás1. Az a baj, hogy irányítóik is így vélekednek. Miközben azon siránkoznak, hogy nő, növekszik a gyárban a kisegítő tevékenységen foglalkoztatottak létszáma, s apad az alaptevékenységen dolgozóké. Hol vannak akkor ezek az emberek? Például éppen ott, a műhely végében, ahol órák óta kínlódnak a falbontással, az új energiakábel helyének kialakításával; vésővel és kalapácsosai ügyködnek. Van ilyen feladatokra célszerű kézigép! Igen, de arra nem futotta még. S abból hány ilyen eszközre telnék, ami termelési értékként elvész az önkiszolgáló gépkezelés miatt? Látszólag ellentmondva az eddig leírtaknak: az iparban tavaly a fizikai foglalkoztatottak 49,2 százaléka végzett ún. kisegítő tevékenységet, ami nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas, kedvezőtlen arány. • A kisegítők e népes tábora elsősorban anyagot mozgat, javít, karbantart, tehát — vélhetjük — hasznos, szükséges feladatokat lát el. Igaz, csak éppen meghökkentően alacsony hatékonysággal, gépek, eszközök, szervezettség híján jórészt kézzel téve mindezt. S mert ugyanakkor gyarapszik az iparban — az alaptevékenységben — a gépi munkahelyek száma — ami a kétségtelen korszerűsödés jele —, egyre gyakoribb, hogy az új műhely drága termelőberendezései azért állnak, mert a kiszolgálás eszközeire már nem futotta a pénzből. Emiatt azután megoldatlan a folyamatos anyag- és alkatrész-továbbítás, a szerszámpótlás, a késztermék elvitele a gépek mellől, illetve úgy „oldódik meg”, hogy mindezt a kezelők maguk csinálják. Elgondolkoztató tényekét tárt fel az a vizsgálat, mely az új beruházásoknál a kisegítő tevékenység helyzetét, színvonalát kívánta megállapítani. Kiderült, hogy 1 jelentős fejlesztési ösz- szegek ellenére növekedett a kisegítő tevékenységet folytatók aránya, vagy jobb esetben változatlan maradt, csökkenést viszont alig néhány esetben lehetett tapasztalni... ! S nem ott a magyarázat, hogy azért terjed a fura önkiszolgálás, mert hiányzik á munkaerő, hiszen ott van „valahol” a gyárak kapuin belül, csak éppen onnét tűnik el, ahol a legjobban kellene, ahol valóban nélkülözhetetlen. A bűvösnek látszó kör úgy alakul ki. hogy a rendelkezésre álló munkaerő tevékenységének megszervezése riasztóan kezdetleges, s ugyanakkor a beruházásoknál csak huszadrangú szerep jut' a szállítás, anyagmozgatás, raktározás, javítás, karbantartás, s a más hasonló, kisegítő feladatok gépesítésének. Erre nincs forint, bár persze lenne, ha. egy- egy fejlesztésnél a hamis szemlélet nem torzítaná el az arányokat az ún. produktív eszközök javára. Amiket azután nem képesek megfelelően kihasználni, éppen az improduktívnak vélt eszközök mellőzése miatt. Az ezen a módon megtakarítani vélt forintok sokszorosát követeli azután, hogy a gépkezelők maguk futkosnak mindenért, s eközben nem termelnek sem ők, gyakran nagy szaktudásukkal, sem gépük, berendezésük, a beépített képességgel, teljesítménnyel. • így már érthetővé válik az a vizsgálati adat, hogy az alaptevékenységen foglalkoztatottak munkaidejük egyharmadát (!) miért töltik másfajta, legtöbbször a kisegítő tevékenység körébe tartozó feladatokkal. Érthető, de el nem fogadható helyzet. S azért elfogadhatatlan, mert azt csúfolja ,meg, amit mostanában annyit emlegetünk, a teljesítményelvet. V. T. építkezéseken. Dolgoztam Kazincbarcikán is... Szabadulásom után Kecskeméten kellett jelentkezni, de haza nem mehettem. Hercegszántó határsáv volt... Ott ténferegtem Kecskeméten, végül is Pécsre mentem, öt évig a bányában dolgoztam. Aztán 1958-ban megnősültem, feleségem idevalósi, Bátyára. Ami megspórolt pénz volt, vettünk rajta' két holdat. Olcsó föld volt. Hatvanegyben, amikor megalakult, beiratkoztam a tsz-be. Gondoltam, dolgozunk és lesz valahogyan. Ahogy beléptem, elküldték Szabadszállásra, a traktoros tanfolyamra. Azóta traktoron ... Olyanformán van ez. hogy egy vagyok én a tsz-' szel.... — Szereti? — Az igazság az. hogy szeretem. ' ■ ' — És magát a tsz? — Azt hiszem, szeretnek. Bár a véleményemet keményen meg szoktam mondani a fiatalabbaknak. Biztos érzik ők is. hogy bárhová megy az ember, csak a munka, a tisztességes munka után lehet becsülete. elvégezni, meg ami jön. Hát, ennyi... — Nemcsak ennyi, Rudi bácsi, én már említettem a partizánszö- • vetségi tagságát is. Mondja csak el azt is — szólal még biztatón Bakos Béla. Bakos Béla azonban ismét figyelmeztet: nincs még lekerekítve Rudi bácsi története. Mire ő: i— Ja, igen. Azt hiszem, öt- ven hptben az Elnöki Tanácstól kaptam egy papírt, hogy rehabilitáltak. Szerettem volna a partizánszövetségi tagságomat is rendeztetni. Kérdezték, miért vagyok én kegyelemből rehabilitálva,- mert a papíron az állt. Írtam én a Legfőbb Ügyészségnek, de arra, hogy mit akarok, ráment két év. A levelezésre. A többit Bakos elvtárs jobban tudja... — Igen. További levelezések, mert éreztem Rudi bácsi igazságát. Csaknem öt évbe telt. De tavaly augusztusban jött a levél Úszta elvtárstól, a Magyar Partizán Szövetség elnökétől: megtörtént a kivizsgálás, s a visszaigazolás. Decemberben megkapta Rudi bácsi a Magyar Partizán Emlékérem kormánykitüntetést. Mondhatom, közös volt az örömünk. Bár Rudi bácsi párton- kívüli a múlt évi beszámoló taggyűlésünkön ünnepeltük meg. Perny Irén A bolgár történelem lapjai egyezerháromszáz esztendőt ölelnek át, s ennek a tizenhárom évszázados históriának minden bizonnyal 1944. szeptember 9. az egyik legfényesebb napja. Ma harmincnégy éve győzött a balkáni országban a népi forradalom, megdőlt a monarcho- fasiszta kormány, a kommunista partizánok bevonultak Szófiába, s megalakult a Hazafias Front kormánya, amely hadat üzent a náci Németországnak. Az azóta eltelt évek mindegyike rengeteg változást hozott Bulgária életében: közismert, a balkáni ország Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasági állama volt. Ma bolgár barátaink elsősorban új szocialista iparukkal büszkélkednek. Valóban az elmúlt évtizedekben Bulgária igen fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá lett, ahol ma már személygépkocsikat, elektronikus számítógépeket, bonyolult termelőeszközöket állít elő a felszabadulás után létrehozott gyáripar. Bulgáriában nem titkolják — az ország korszerűsítésében igen nagy jelentősége volt és van a szovjet segítségnek, s a többi, fejlettebb szocialista ország példájának. Bulgária alapító tagja a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek — a szocialista politikai és gazdasági együttműködés a Bolgár Kommunista Párt, az állam mindennapi tevékenységének meghatározó eleme. A Bolgár Népköztársaság különösen fontosnak tartja a jó viszony fenntartását a szomszédos országokkal a Balkán-félszigeten. A történelemből jól ismert: valaha ez a térség Európa puskaporos hordója volt. Szófiában most arra törekszenek, hogy valamennyi szomszéddal gyümölcsöző, jó kapcsolatokat, együttműködést alakítsanak ki, s megoldják a törBULGÁRIA — 78 Barátunk, Gencso Haszkovo hangulatos belvárosában sodródunk a sétálók tömegében. Nap közben csendes itt a forgalom, de a délutáni órákra hirtelen benépesülnek a sétányok. — Ha valakivel feltétlenül találkozni akarsz, délután menj végig kétszer itt a sétányon, minden bizonnyal egymásra leltek — mondja fiatal barátom, a Hasz- kovszka Tribuna munkatársa. Pedig azt hittem, könnyebb egy tűt megtalálni a kazalban, mint egy nyolcvanötezres városban ismerősre rálelni. S néhány perc múlva fekete hajú, nyurga fiatalember tűnik fel_a sétálók forgatagában. Kezében nyitott könyv, arcán a friss 'nyomdai termés feletti öröm sugárzik. Amikor ráköszönünk, meglepetten kapja fel fejét. Elnézésünket kéri a „figyelmetlenségért”, de úgy beletemetkezett a karcsú kötetbe, hogy egészen elfeledkezett a világról. Boldogan mutatja a kötetet, fiatal magyar költők verseit tartalmazza bolgár nyelven. Három fiatal magyar költőt mutatott be, s ő fordította bolgárra a verseket is. Gencso Hrisztozov a magyar irodalom, a magyar emberek nagy barátja. Több alkalommal járt Magyarországon, s számos klasszikus és ma élő magyar író, költő művét ültette át bolgár nyelvre. Sok barátja van Magyarországon, is mint rí tkja gyöngyöt, úgy őrzi a Nagy Lászlóval, Kormos Istvánnal való találkozásai emlékét. Egy közeli kerthelyiség árnyas asztalához telepszünk, kortyolgatunk a kellemesen hűtött Trákia sörből, közben Gencsót arról kérdezem, mi adta az első impulzust, hogy a magyar nyelv rejtelmeit megismerje? — Olykor magamnak is talány, hogy az a hajdani falusi parasztfiú, aki még azt sem tudta, merre van Magyarország, honnan vette a bátorságot, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét. Azt hiszem, ritka szerencse, hogy olyan kiváló egyéniségekkel találkozhattam a szófiai Magyar Kultúrában, s Magyarországon is később, akik felkeltették érdeklődésemet, s elláttak útravalóival... 1940 szeptemberében született a Rodope tövében, Szuszára nevű kis faluiban. Tizenkét éves kora óta ír verseket. A család 1957-ben költözött Haszkovóba, rá egy évre • Barátunk, Gencso. (Fotó: Vida András — KS) ; itt érettségizett. Már egyetemista volt Szófiában, amikor barátaival elment a Magyar Kultúrába. Králné Reményi Mária adott itt nyelvleckéket. — Králné Reményi Mária nagy szeretettel foglalkozott velünk, jó hangulatot teremtett maga körül. 1965-ben jöttem első magyarországi utamra. Szerettem volna, ha debreceni nyári egyetemi élményeim nem múlnak el nyomtalanul az életemből. 1966-ban fejeztem be egyetemi tanulmányaimat, s szereztem orosz szakos tanári diplomát. 1968-ban a Bolgár Írószövetség ösztöndíjasaként négy hónapot töltöttem Magyarországon. Ezt követően nevelőtanár lettem egy kollégiumban, Dimit- rovgrádban. Sok könyvet, folyóiratot hoztam Magyarországról, s itt nyílt alkalmam elmélyülni a magyar irodalomban. 1969-ben találkoztam első ízben személyesen is fiatal magyar költőkkel: Ratkó Józseffel, Buda Ferenccel, Ágh Istvánnal. Akkoriban határoztam el, hogy időm,, életem jelentős részét műfordításra áldozom. Sok segítséget kaptam magyarországi barátaimtól is. Első vállalkozásom Sarkadi Imrének A gyáva című kisregénye volt. ténelemtől örökölt problémákat. A Bolgár Népköztársaság vezető államférfiai több ízben kijelentették: országuk a helsinki dokumentum szellemében folytatja politikáját, s a fennálló határok érinthetetlenségének elvéből indul ki. LJazánk és Bulgária kapcso“ latai az elmúlt évtizedekben példamutatóan fejlődtek. Magyarországon nem felejtik azoknak a bolgár hősöknek az emlékét, akik életüket adták szabadságunkért a dél-dunántúli felszabadító harcokban. Országaink 'harminc évvel ezelőtt kötötték meg első barátsági és együttműködési szerződésüket, amely jó alapokat adott a sokoldalú együttműködés kibontakoztatásához. Az MSZMP és a BKP a marxizmus—lenin izmus, a proletár internacionalizmus szellemében alakította ki a pártközi kapcsolatokat, a. magas szintű látogatások, tapasztalatcserék rends ze1 rét. . A két ország gazdasági együttműködése is dinamikusan fejlődik. A mostani ötéves tervidőszakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás 735 millió rubel értékű forgalmat irányoz elő. -Számos kooperációs szerződést kötöttek országaink, s már évek óta működik két bolgár—magyar vegyesvállalat is. Számos példája van a kulturális, oktatási együttműködésnek. A magyarra átültetett bolgár irodalmi alkotások, a Bulgáriában bemutatott magyar drámák és filmek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy népeink megismerjék egymást. Jól segítik az emberek közötti barátság kibontakozását. a kiegyensúlyozottan fejlődő turizmus, a testvérvárosi kapcsolatok. Czeptember 9-én tisztelettel, H s meleg szeretettel köszöntjük bolgár barátainkat legnagyobb nemzeti ünnepükön! (KS) v»v«v»v»v»v«v» 1969- ben ismét három hónapot töltöttem Magyarországon. Óetemnek gazdag periódusa következett. Mocsár Gábor három novelláját fordítottam bolgárra, s Veress Miklós és Király Zoltán fordításában az én verseim is •megjelentek az Alföldben és a Tiszatájban. 1970-ben Szigligeten szereztem sok barátot, ismerőst Nagy hatással volt rám Bede Anna, Tatay Sándor. Felejthetetlen élmény volt számomra a balatonfüredi költőtalákozó. Itt ismertem meg Kiss (Benedeket! Bella Istvánt Juhász Ferencet; Nagy Lászlót. Sok segítséget kaptam Fábián Zoltántól is. Duna- bogdányban, Cegléden, majd Kőbányán, Tiszaföldváron és Debrecenben rendeztek irodalmi estet, találkozásokat magyar olvasóimmal. j 1970- ben a Magyar elbeszélések és kisregények című kötetben adtam közre Mocsár Gábor Fecskék és miatyánkját. 1972-ben . fordítottam le Dobozy Imre: Kedd, szerda, csütörtök című kisregényét, Plovdivhan adták ki. Nagy Lajos válogatott novelláinak bolgár kiadásához öt fordítással járultam hozzá. 1976-ban ültettem át bolgár nyelvre Darvas József Város az ingoványon című művét. Á múlt évben jelent meg Szófiában Mándi Iván Csutak és a szürke ló című ifjúsági regénye, az én fordításomban. A Mai magyar fiatal költők antológiája, amit éppen a kezemben tartok, most hagyta el a nyomdát. Tizenkilenc versfordítással járultam hozzá a fiatal magyar költők megismertetéséhez. Gencso Hrisztozov ma már kapcsolatban áll Bulgária szinte valamennyi irodalmi orgánumávaL A Szeptemvri-ben nemrég hat magyar költőt mutatott be, úgyszintén a Plánjaikban is. A Prosz- tori című várnai folyóiratban Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kormos István, Niklai Ádám. Fodor András, Garai Gábor, Ku- tassi József, Bari Károly költészetéből adott ízelítőt. 1979-ben jelenik meg a szófiai Na rod na Mladezs kiadónál a Mai magyar írók antológiája, ebben Galambos Lajos, Gaál István. Fábián Zoltán. Kertész Ákos egy-egy novelláját adják közre az 5 fordításában. Gencso Hrisztozov 1967 és 1976 (között a Haszkovszka Tribuna belső munkatársa volt. Az újságírást azonban felcserélte a tanárt pályával, úgy érzi, így több ideje; energiája jut a műfordításra, a magyar irodaiam bulgáriai megismertetésére. H. I.
