Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. szeptember 9. KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER Orvos a mezőgazdaságban ) A humanizmus egyik megnyilvánulása, amikor azt mondjuk, hogy „halálos balesetből egy is sok”. Sajnos, azonban a baleseti veszély a munkával együtt jár. A tengely törhet, a traktor felborulhat, a kazalról az ember leeshet, jószág megvadulhat. A mezőgazdaság tehát balesetveszélyes munkaterület. Az itteni helyzet mégsem rosszabb a népgazdasági állagnál. Tavaly például ezer dolgozó közül a bányászatban 37-et ért valamilyen baleset, a villamosenergia-ipar- ban 35-öt, a mezőgazdaságban 28-at, a textiliparban egyet. A munkavédelem az ember megbecsülésének egyik legfontosabb területe, mégsem vállalkozhatunk arra, hogy itt most felsoroljuk e témakör valamennyi ága- bogát. Inkább csupán két problémáról, de arról részletesen szóljunk. A kötelező jegyzőkönyvekben gyakran szerepel az a megállapítás, hogy a baleset „a dolgozó hibájából” következett be. Ez nem ritkán valóban igaz. Különösen betakarítás idején, vagy egyéb, az időjárástól is függő kampány- munkák elvégzésénél általános kisérő jelenség az idegfeszültség és ez könnyen vezethet balesethez. A lényegig hatolva azonban a bejegyzés mögött nem ezt találjuk. Nem ezt, hanem a fegyelmezetlenséget általában. És nemcsak a dolgozók fegyelmezetlenségét, hanem a munkahelyi vezetőét is. Például, ha veszélyes vegyszerrel permeteznek a munkavédelmi szabályzat előírja,, hogy a kezelők kötelesek védőálarcot viselni. Csakhogy meleg van, az álarc kényelmetlen. A dolgozó ledobja, vagy úgy teszi fel, hogy | ne a szűrőn keresztül kelljen lélegez-- nie. A brigádvezető pedig ahelyett, hogy ragaszkodna a szabályhoz, és időnként inkább pihenőt adna, elnézi a szabálytalanságot, mert így a munka gyorsabban halad. Azután ha valaki beszippantja a mérget 'és kórházba kerül, akkor beírják a jegyző-' könyvbe, hogv a baleset a dolgozó hibájából következett be. Vagy pedig. Minálunk a traktorokra kötelező az úgynevezett védőkeret felszerelése. Ormótlan csőváz ez, de ha a traktor felborul, akkor megakadályozza, hogy a traktoros a nehéz gép alá kerüljön. Előfordul azonban, hogy egy traktornak be kell járnia ho- dályba, istállóba, színbe stb., de a kiálló kerettel együtt nem fér be az ajtón. A keretet tehát leszerelik. Ez még nem veszélyes. Gyorsan ki kell azonban menni a határba, a kátyús utakra, vagy a meredek domboldalakra, behozni valamit. Nincs kéznél csak ez a traktor, amelyiken a vezető védtelen. Hadd haladjon a munka, kiküldik ezt a gépet. Es ha felborul!...? Olyan fajta fegyelmezetlenségről van tehát itt szó, amely a munkaerő megtartásának egyik eszköze. A vezető nem mer szólni, az álarc vagy a védőruha, vagy a védőkorlát, vagy egyéb kényelmetlen, illetve időrabló felszerelés elhanyagolása miatt, mert akkor a dolgozó mégharagszik, otthagyja a munkahelyét. Mintegy összekacsintva teremtik meg tehát a balesetek bekövetkeztének fokozottabb veszélyét. Az ilyen fajta elnéző magatartás azonban megengedhetetlen, és ugyanígy megengedhetetlen a munka ily módon való gyorsítása is. Az üzemi orvosi ellátás a munkavédelem egyik sarkalatos pontja. Itt is van mivel dicsekednünk. Találunk az országban — elsősorban néhány állami gazdaságban — főállásban alkalmazott üzemorvost, és szinte kacsalábon forgó, mindenféle helyiségekkel felszerelt egészségházat. Az ilyen példa ritka, és akkor rendszerint kiderül, hogy külső biztatásra valósult meg. Az általános valóság annyi, hogy néhány állami gazdaság és mindössze kettőszáz mezőgazda- sági termelőszövetkezet tudott eddig üzemi orvost alkalmazni, az esetek túlnyomó többségében csupán részfoglalkoztatásban. Pedig több kellene, sok kellene. Nem azért, mert a falusi rendelőben zsúfolt a várószoba, sokáig tart. mire á dolgozó- sorra kerül. Persze ezért is. De a legfontosabb, hogy az orvos ne csak a beteget lássa, hanem belülről az üzemet is, és legyen valamiféle beleszólása az üzemi döntésekbe. Ha egy ember asztmatikusán köhög, az a körzeti orvosnak egy eset, amit lelkiismeretesen ellát, illetve szakorvoshoz irányít. De ha egy takarmányszárító üzemből öten jelentkeznek az üzemi orvosnál asztmatikus köhögéssel, akkor a képzett egészségügyi szakember már nem, elégszik meg a betegség eseti gyógyításával. Hanem elmegy az üzembe és megnézi, hogy miért köhögnek az ott dolgozók, utána pedig a szövetkezet, vagy állami gazdaság vezetőségéhez fordul és kéri — jobb ha követeli —, hogy ezt a munkahelyi ártalmat küszöböljék ki. Talán ezzel az egyetlen példával sikerült érzékeltetni, hogy ■miért lenne szükség sokkal több helyen üzemi orvosi ellátásra. F. B. (Folytatjuk.) Következik: Fiatalok, szakemberek ... Természetvédelmi terület A Gdansk környéki nemzeti park a 118. olyan természetvédelmi terület, melyet az UNESCO Nemzetközi Koordinációs Tanácsa idén nemzetközi fontosságú objektumnak nyilvánított. E természetvédelmi területek az UNESCO „Ember és bioszféra" elnevezésű programja keretében létesültek, az urbanizáció következtében végbement környezeti változások tanulmányozására. A nemzeti parkban végzendő tudományos kutatómunkával a Gdanski Műszaki Egyetem munkatársait bízták meg. (BUDA- PRESS — INTERPRESS) MINDENKI KÖZÖS FELADATA A hatékonyság növelésének módszerei a Ganz halasi üzemében Találóskérdésbe lehetne szorítani a velejét az alábbi beszélgetésnek. Valahogy így hangzana a modern fejtörő: mi a közös az építőkocka elvben, a darukezelői tanfolyamban és az alkatrészek funkcióelemzésében? A válasz természetesen egyszrű — valamennyi a hatékonyság növelésének szolgálatába állítható. így tartják ezt Kiskunhalason, a Ganz-MÁVAG gyáregységében. lehetőséggel igyekszünk Három év telt már el az üzem történetének nevezetes fordulata |— a gépgyártás meghonosításának első lépése — óta. Megfelelő táv. lat visszatekinteni, mit oldottak meg ez alatt, de időszerűbb szemügyre venni mai munkájukat a jövő szempontjából. Az eredmények felsorolásánál hasznosabb azt elemezni, hogy a mostani módszerek alkalmasak-e a további feladatok megoldására. A fejlődés elérendő üteme évente 14— 15 százalék, s ezt ugyan jelentős beruházás támasztja alá, munkása azonban kettővel sem lesz több a gyáregységnek 1980-ban, mint 1976-ban. S van még egy fontos körülmény, a piaci helyzet, miszerint az üzem nem képes ele. get termelni, gyártmányai igen keresettek, egy-egy megrendelést sokszor csak hároméves határidőre tud elfogadni. A hatékonyság növelését célzó intézkedések szabadíthatják fel a termelés növelésének belső tarta. lékát. Csányi József igazgató ezt így fogalmazza meg: — A gyártmányok folyamatos korszerűsítésével előállításuk gazdaságosságát is fokoznunk kell. Nemcsak a piac érdeke, hogy több szivattyút, kompresszort és aggregátort gyártsunk, hanem az üze. mé is. A nagyobb széria ugyanis olcsóbban készül. Ennek a fejlődésnek két útja van. Az egyik, a termékek műszaki fejlesztése, a másik a gyártás szervezésének tökéletesítése. Természetesen mindkét élni. A műszakiak feladata a típusok „összevonása". Csak szivattyúból 96 félét gyártott korábban a vállalat másik gyára. Nekik is sok volt, nekünk is az lenne — ha nem tartoznának ezek hat család, ba. Egy család tagjai nyolcvan százalékban azonos alkatrészekből épülnek fel. Így szériában készülnek a szivattyúk, mégis mindegyiket a konkrét — s mindig egyedi — felhasználói igényekre tudjuk méretezni. Az aggregátoroknál és a komp. resszoroknál még inkább alkalmazható a korszerű építőkocka elv. Az egyes alkatrészekből, pél. dául tengelykapcsolóból, futóműből, üzemanyagtartályból kevesebb típusra van szükség, mint ahány géptípust gyártunk. A fo. lyamátos fejlesztés célja, hogy még több azonosság legyen a különböző teljesítményű gépekben. Az eredményes munkához azonban ez még nem elég. A termelés előkészítésének hiányosság gai, kiszolgálásának zökkenői miatt még rengeteg veszteség keletkezhet. Keletkezik is. Tavaly a munkaidő huszonöt százaléka telt el kihasználatlanul, s elégedettek •akkor sem lehetünk, ha tudjuk, hogy 1975-ben ugyanez az arány még harmincszázalékos volt. A javulás nem magától követ, kezett be. A munkaidő-kihasználást a vállalati rendszer szerint öthavonként mérjük, az adató. 9 A karbantartó műhely fejlesztésétsem hanyagolják el a gyáregységben. A tmk dolgozóinak munkáján évről évre több múlik, feladataik egyre bonyolultabbak. (Straszer András felvételei) kát számítógép elemzi, ennek alapján dolgozzuk ki feladatainkat. Nem tudunk egyszerre minden probléma ellen küzdeni, a legfontosabbakra azonban intéz, kedéseket hozunk, határidővel és íglelős végrehajtóval. A tennivalók a gyáregység műszaki-szervezési intézkedési tér. vében szerepelnek. Ez a legfontosabb dokumentum, amelyben kü. lön rovat gyűjti össze az élőmunka-megtakarítás bevezetendő módszereit. A nyomaték kedvéért a megnevezett felelősök azt is ki. olvashatják belőle, hogy a rájuk tartozó intézkedéseknek mennyi a .forintban kifejezett haszna. Végrehajtásáról minden negyedévben kell beszámolni, s ilyenkor nem marad el az értékelés sem. A ; termelékenység emelkedését alapvetően a műszaki-szervezési intézkedések határozzák meg, minden más cselekvésnek erre kell épülnie. Ilyen „kiegészítő” módszer pél. dául, hogy figyelemmel kísérik az üzem hét nagyértékű gépének kihasználását. Az újítási feladattervet is a hatékonyság-növelési lehetőségek alapján határozták meg, a munkaversenycélok meg. fogalmazásánál ugyancsak irányadónak tekintették ezeket. Az üzem képzési tervei is a termelés érdekeit szolgálják. A legfontosabb természetesen a szakmunka, sok gárdájának gyarapítása, de népesek a különböző szaktanfolyamok is. Meggyorsítja a munkát, ha többen értenek a daru ke-1 zeléséhez, a targonca vezetéséhez. Nem kell a szakmunkásnak várnia a kisegítő dolgozóra. A gyáregységben folyó beruházás hatására a gépek teljesítőké, pessége növekszik. Az univerzális megmunkáló gépeket célfeladatok elvégzésére alkalmas, automata berendezésekkel fogják felváltani. A termelés műszaki színvonala öt éven belül másod, szór emelkedik majd ugrásszerűen. Éppen ez az egyik mozgatója a hatékonyság növelésére irá. nyúló törekvésnek. A javuló feltételekből akarnak még jobbat kihozni. Zs. A. 9 A Ganz mezőgazdasági célokra készülő szivattyúi igen keresettek. Képünkön egy hathengeres motorral felszerelt berendezés összeszerelését végzi Balázs Sándor és Gyevi János. 9 Az üzem legkorszerűbb gépe ez a számjegyvezérlésű marógép, amelyet éppen egy tengelykapcsoló megmunkálására állít be Somogyi József programozó és Lakó Endre szerelő. 12. (11.) — Tavasztól őszig? — kérdi Jani kedvetlenül. A villamosmegálló felé baktatnak Tónival. ö ugyan gyalog jár haza, munka után jólesik a negyedórás séta, de Tóni villamoson jár, s ő el szekta kísérni. — Tavasztól őszig! — fénylik fel a fiú tekintete. — S akár télen is! A kégli nyilván fűthető, hiszen az öreglány télen-nyáron benne lakott! így aztán még télen is le lehet majd szaladni égy- két vikendre! — Gondolod? — kérdi Jani dürmyögve, már bánja, hogy beszámolt az örökségről. — Gondolod? — Persze! — lelkesedik Tóni. — De azért sókkal fontosabb a nyár! Van neked fogalmad, menynyi nő száUja meg nyáron a Bal- csit?! — A — mondja Jani bosszúsan. — Horniét volna? Tóni megáll, megragadja Jani karját. — Hát apóca! Képzeld el: egy töküres kégli! & körülötte ott hullámzanak. hömpölyögnek, örvénylenek a jobbnál jobb csajok. Cseszkóból', az Endákábái, Lengyelországból, Ausztriából! Na persze, azért a hazaiakat sem .kell kihagyni! Na?!- Mit szólsz? Jani legyint, indul tovább. — Egy szavad sincs? — kérdi Tóni sértetten. \ — Dehoigynincs. Rengeteg a facér csalj mindenütt. Itt Pesten is alig győzni! Ezért nem érdemes a pénzt kiszórni a vonatra! — Neked könnyű! — mondja Tóni, elsötétülő pillantással. — Terád buknak... De barátaid is vannak, nem? Vagy neked a barátság csak ennyi, mi? Haverom! Ennyi? Nékem megvan a mindennapi, jó kis csajom, a barátaim meg csak koplaljanak? Jani bosszúsan nevet. — De papa, hát én kaparjam ki neked a gesztenyét? — Hallod! Annak a dolga, aki közel ül a tűzhöz! Végre is vannak az embernek barátai, vagy nincsenek? . Jani sóhajt. — Persze, hogy vannak. — Nahát! És kötelessége, hogy segítsen -rajtuk? ü — Mondjuk... — Akkor most mit vacakolsz? Egy ilyen balatoni villa olyan, mint a lepkeháló! Nem is kell utánuk menni, maguktól is berepülnek a pillangók! — Azt mondod? — kérdi Jani. — Fix! — mondja Tóni. — Ha nem hiszed, akkor te nem ismered a nőket, apóca! Hallgatnák; nem jön a villamos, pedig Jani nagyon nem bánná. — Szóval — kérdi aztán Tóni —, oké a villa, apóca? Jani bólinlt, — Na látod! — ver a hátára Tóni. — Azért rendes srác vagy te, ha -néha kicsit önző is... Isteni nyaraink lesznek odalent, majd meglátod! — -Remélem — dürtnyögj Jani. . — Te! — izzik fél megint a másik tekintete. — Tavaly a Tátrában, láttam egy norvég nőt... Te, papa, hát -te még olyat nem láttál, az olyan gyönyörű volt! — -Eltűnődik egy cseppet, majd aggodalmasan megkérdi: — Mit gondolsz, Bo- gárdon norvég lányok is lesznek? Jani minden különösebb -meggyőződés nélkül bólint. — Lesznek. Tóni megint megszorítja a karját — És bedobunk egy külön lemezjátszót, apikám! Pünkösdkor leugrunk, és beépítek egy hangfalat... Ott aztán lesz 'hangerő, ne félj! Azt -mondtad, egyedülálló ház, ugye, nincs szomszéd, 2 nincs lakóbizottság, mifene, ott úgy harsoghat az erősítő, ahogy akarod — ott nincs 'kopogás, hör- gés, dörömbölés, ott nincs házmester, meg megyek a tanácshoz, azonnal zárják el, ronda huligánok, mert aludni akarunk! Ott, apikám, egész nap bömböl majd a mjuzik, -hogy még a velőd is beleremeg!-Itt van már a villamos, Tóni felkapaszkodik rá. A lépcsőről kiáltja még ide: — Két hét -múlva pünkösd! Ne felejtsd: utazunk! 13. — Az a csönd, tudod, Ferikém... A csönd, amire ' évek óta vágyom! Az vár rám odalent Bogárdon ... -Még egy fröcs- csöt? — Köszönöm, -Karcsikéin! Ispán-ki -hajt a 'borából, int a pincérnek, aztán hátradől a széken, rágyújt. A hivataliban az örökös stemp- lizés, tudod, az állandó telefon- csöngés, a türelmetlen felek tip- -ródása... Otthon az anyósom derekára kötve a táskarádió, hogy ^kárhová megy, halija... A fiam kis odújából a magnó,.. Este a tévé bömibölése, és hiába, hogy a gyerekek italán nincsenek otthoni, és ki se nyitottak, a szomszédból minden szót hallok, még a bemondót és színészek hangját is megismerem... Milyen szép hangja van például Sinkovitsnak, vagy amikor So- mogyvári a bandavezér, vagy a f ődeltektív...-A másik férfi — öreg barát; harminc esztendeje együtt kezdték a postán, de útjaik azóta elváltak — bólint. — Én a Básti Lajos hangját szeretem nagyon... Meg a Gábor Miklósét. Mostanában elég ritkán látni,.. Meg a Kállai Ferenc, te! Hogy az micsoda egy színész! Igen, Szóval, ötven éve nélkülözöm a csöndet — és íme: a türelem rózsát termett! A másik megkapta az új fröcs- csét: poharát odaüti Ispánkiéhoz. — Erre igyunk, Karcsikáml — Isten éltessen, Ferikém! — Téged, jó 'komám. Te vagy az ünnepelt! Ispánki szeme megpárásodik. — Hát igen... ötven évet kellett rá várnom, s vagy harminc- kettőt átdolgoznom keményen, de révbe értem! A barát kortyol a fröccséből. — Mégis van isten, látod 1 — •megint kortyol. — Kert is van hozzá? Ispánki legyint. — Afféle vénasszon yos virágoskert, igen. A másik határozottan int. — Kitépni őket! Ki, mind egy szálig! Se szegfű, se jcaralábé! Arra ott a piac meg zöldség- és gyümölcsbolt! — Hogyan? — néz rá a pohara fölül meglepve Ispánki. — Hogy mondod? — Ahogy logikus, egykomám! Veszünk két-három méhkast, aztán szőlőt telepítünk! Minden virág és nyamvadt konyhakerti ágyás helyébe szőlőtőkét! — És? — kérdi riadtan az örökös. — Azt mire? Azt kezelni kell ám, Ferikém! Mikor? A háromheti szabadságom alatt? — Ez az! — bólint hevesen a másik. — Néked még tíz év szolgálatod van, de én már jövőre leteszem a lantot! Akkor leköltözöm, mindent megcsinálok, ne félj, néked nem lesz semmivel se gondod! — Poharát szájához emeli, de most csak beleszagol.' — És pár év múlva már a magunk borát isszuk, Karcsikám! Nem ezt az állami lőrét ám! A magunkét, öreg harcos! És tudod, mit csinálunk még? Méhpempő- tenyészetet, Karcsikám! Az most nagyon megy! Mert mit akarnak az emberek? Szépék, fiatalok és egészségeseik maradni! És ennek ml a titka? A méhpempő! Mert öregem, az mindenre jó! Étvágytalan? Segít a pempő! Fáradt, ideges? Szedjen mőhpempőt! Álmatlanságban szenved? A gyomra rendetlenkedik? Reuma gyöfc- ri? Méhpempő! — Ne mondd! — De, bizony így van! Nem is egy cikket olvastam erről. Szóval: a bor csak a mi kedvtelésünk lesz, Karcsikám, hogy úgy mondjam; a mi kis maszek bulink... Az igazi nagy pénzt a méhecskék hozzák, azzal az áldott gondoskodásukkal az édes jó anyukájukról ... — És értesz te éhhez, Ferikém? Méhészetedtől már valaha? Sohasem mesélted. A másik most megint iszik. (Folytatjuk.) ,
