Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

/ 4 • PETŐFI NÉPE • 1978. szeptember L Jó tapasztalatok: pénzért és ingyen • Nincsenek összefoglaló ada­tok arról, hogy egy-egy esztendő­ben a népgazdaság különböző te­rületeiről, de akárcsak az ipar­ból is, hányán vettek részt kül- és belföldi tanulmányutakon, ta­pasztalatcseréken. A mindennapi gyakorlat szerint sokan élnek az ismeretszerzésnek és -bővítésnek ezzel a lehetőségével. Akadnak, akik azt állítják, hogy túlontúl is sokan, már ami az eredménye­ket illeti, mások viszont arra haj­lanak, a szükségesnél kevesebben, ha az ismeretforrások bőségéhez viszonyítunk. Nehéz igazságot tenni már csak azért is, mert ahány munkahely, annyiféle mód­szer, álláspont, nézet, bár azt senki sem vitathatja, hogy a jó megoldások, eljárások tömegével kínálkoznak megismerésre, átvé­telre, alkalmazásra, s ráadásul ilyen formában olcsón lehet hoz­zájutni azokhoz, vagy éppen in­gyen. 0 Meglehet, éppen a dolog ol­csósága, ingyenessége miatt cse­kély a vonzerő, s pazarlódik el az is, ami már belevésődött a fe­jekbe? Erre int a népi ellenőrzés egyik -vizsgálata, ami szerint a külföldi tanulmányutak előkészí­tése, lebonyolítása, s főként hasz­nosítása szervezetlen és tervsze­rűtlen, gyakran a véletlenen — vagy a beosztáson — múlik,- ki lesz a részese a határokon túli tapasztalatszerzésnek, s a cégek egy le nem becsülhető csoportja még azzal sem törődik, hogy a visszatérők elkészítik-e úti jelen­téseiket?! Az említett vizsgálat azt is megállapította; sok esetben a tanulmányutak alig kapcsolód­nak a termelőhely tényleges fel­adataihoz és terveihez, illetőleg olyan esetekben is határokon túl kíváncsiskodnak némelyek, ami­kor a témaként szereplő ügyben bőséges hazai tapasztalatok áll­nak az érdeklődők rendelkezésére. '• Sajnálatosan ritka az olyas­fajta tervszerűség és következe­tesség, mint amit — s persze, pusztán példaként említve — a Konjunktúra, és Piackutató In­tézet érvényesít tevékenységében. Az intézet gépimportirodája ún. beszerzési feltáróutaikat szervez a szocialista országokba, azzal a céllal, hogy teljes egészében meg­ismerhető legyen a kínálat a Vá­sárolni szándékozók számára. Ezeken a tanulmányutakon száz témacsoportban hatszáz szakem­ber gyűjtött ismereteket eddig, s nemcsak saját tudásuk gyarapo­dása volt a haszon, hanem az ilyen utak segítségével összeállí­tott gyártmánykatalógusok, létre­jött kiállítások, bemutatók szin­tén hozzájárultak -az ésszerűbb vásárlásokhoz, gyakran főkés de­viza megtakarításához. • Egyetlen, s kétségtelen, sze­rény súlyú esetet említünk, de még ennyi is elegendő ahhoz, hogy bizonyítva lássuk: a forrá­sok valóban kimeri thatetlenek, de szervezés, tervezés kell — társ­ként — hozzá. Elsőként az, hogy akik útrakelnek — akár a szom­szédba, akár az ország másik fe­lére, vagy külföldre —, tudják pontosan, mit akarnak, miről sze­. retnének tájékozódni. Mert ko­rántsem csak a külföldi tanul­mányutak, . tapasztalatcserék el­gondolkoztató vonása az ötletsze­rűség, a véletlenekre hagyatko­zás. Sűrűsödnek ilyesfajta jellem­zők a hazai utazásokban is, ami­kor annyi a találkozás indoka, hogy múltkor ők voltak nálunk, viszonozni illik a látogatást. • Furcsán, torzan mutatná a valóságot, ha elhallgatnánk, hogy ma már azért nem kivételes rit­kaság a rendszeres, alapos ta­pasztalatcsere vállalatok között, iparágakon 'belül, sőt, olykor­olykor már tárcák méreteiben is. Lelni nagyvállalatot, ahol utasí­tások írják elő a különböző gyá­rakban, gyáregységekben kifej­lesztett — s a többieknél szintén alkalmazható — műszaki, szer­vezési megoldások átvételét, s ami a fő, az utasítás betartását kö­vetkezetesen ellenőrzik. Az sem kivételes eset, amikor egy-egy iparág érintettjei jönnek össze ta­pasztalataik bővítésére, frissíté­sére, s ezt összekötik kiállítással, üzemlátogatással, bemutatóval. Tudunk külföldi tanulmányúiról, aminek eredményét nem csupán egy vaskos jelentés igazolja, ha­nem az átvett, alkalmazott mód­szer, s ennek köszönhetően a ko­rábbi, elképesztően magas arányú technológiai selejt tizedére csök­kenése. 0 Szó sincs tehát arról, hogy a kedvező tapasztalatok teljes hiánya, a negatívumok eluralko­dása késztetne gondolkodásra. Sokkal inkább mindannak elszórt- sága. összevisszasága, ami kedve­ző jellemzőként sorakoztatható fel. s ugyanakkor a belenyugvás a kedvezőtlenbe, a veszni ha­gyott források iránti közömbös­ig. Az, ami másutt már esetleg természetes, nálunk lehet sokat lendítő újdonság, s miért ne kap­nánk érte két kézzel, ha csekély költséggel, gyakran ingyen meg­szerezhetjük? Aligha a túlzott önérzet emel itt korlátokat. A magyarázatot az a felfogás adja, hogy veszett több is Mohácsnál. Nyersen szólva: mások tapaszta­latainak lebecsülése, a magunk okosságának erős túlértékelése. L..G. A magyar mezőgazdasag- ** ban ma már kialakulód­ban vannak a korszerű szarvasmarha-tenyésztéshez szükséges gépsorok. A tele­pek gazdaságos üzemeltetése, a gépesítésnek és a jó szer­vezettségnek függvénye. A Gépi segítség ' a szarvasmarha-tenyésztőknek tenyésztési rendszerekhez tartozó gazdaságok telepein az úgynevezett mobil takarmányozási technológia terjedt el. Ez az etetési módszer azt jelenti, hogy a silók, a tárolók, s az is­tállók közötti utat a takarmány egy külön erre a célra ter­vezett keverő-kiosztó járműben teszi meg. A pontosan meg­határozható súlyú és összetételű takarmányt ez a speciális jármű a szállítás ideje alatt a kívánt mértékben összekeveri, majd a szarvasmarhák jászlába egyenletesen kiadagolja. A szakosított telepek tartás- technológiája alapján a lédús tö­megtakarmányok tárolására, szak­szerű kezelésére az úgynevezett áthajtásos rendszerű, vasbeton- szerkezetű falköri silók épültek. Gazdaságainkban ezek terjedtek el. A takarmány eltávolítása ké­zi erővel vagy más egyéb célo­kat szolgáló gépekkel történik — de ezek a szükségmegoldások ma már nem elégíthetik ki a nagy­üzemek igényeit. A korszerű ta­karmány keverő-ki osztó kocsikat sem köthetik le gazdaságosan ilyen rakodással. Ezért igényelték tehát a szarvasmarha-tenyésztő gazdasá­gok, hogy egy nagyüzemi, speciá­lis silómaró-rakodógép segítse munkájukat. A Mezőgépfejlesztő Intézet tervezői elkészítették az SM—15 jelű silómaró-rakodót. A gép rendeltetése: a silókból a ta­karmány kirakása az istállókba való szállítást végző keverő-ki­osztó kocsikba. A gép elektromos üzemelteté­sű, teljesítménye óránként mint­egy 15 tonna. A kísérletek bebi­zonyították, hogy kitűnően üze­meltethető, betonozott sík terü­leten megfelelő méretű és ned­vességtartalmú siló kirakására. A dunavarsányi Petőfi Termelő­szövetkezetben próbálták ki a Mezőgazdasági Gépkísérleti In­tézet munkatársaival együttmű­ködve a gazdaság szakvezetői. Egyértelműen megállapították, hogy az új konstrukció' üzembiz­tos. A fejlesztési munka eredmé­nyeként égy korszerű, az igénye­ket teljes mértékben kielégítő gép áll ma a szarvasmarha-te­nyésztő gazdaságok rendelkezésé­re. Az említett géppel kitárolt ta­karmány a speciális keverő-ki­osztó kocsikba kerül, amelyet úgy terveztek meg a Mezőgépfejlesztő Intézet konstruktőrei, hogy a kö­zel azonos alkatrészekből — 80 százalékos a típusalkatrészek ará­nya —, különböző űr tartalmú vontatott és önjáró keverőkocsi gyártható a gazdaságok igényei­nek megfelelően. Az intézet ter­vei alapján legyártott vontatott kocáit SUPERMIX-nek, az önjá­ró változatot pedig ÖTK—9-nek nevezik. A működési elv mindkét típusnál azonos. A silómaróval adagolt tömeg- és abraktakarmá­nyokat, koncentrátumokat há­rom, hosszirányban forgó csiga összekeveri és a kiadagoló szer­kezethez továbbítja. A kellően összekevert takarmányt a szer­kezet ezután a szarvasmarhák elé 0 Az Sm—15 jelű silómaró-rakodó egyenletesen kiadagolja a jászol­ba vagy az etetőasztalra. A berendezés üzemi vizsgála­tait szintén a dunavarsányi Pe­tőfi Termelőszövetkezet tehené­szeti telepén végezték a szakem­berek. Az adagolt takarmány pontos mérésére elektromos mér­leget szereltek be. Az üzembiztos kezeléshez egy traktoros munkája elégséges. Az önjáró típus fel­építménye alkalmas teherautó al­vázra szerelve, de egytengelyes alvázra építve, vontatott gépként is üzemeltethető. A i kísérleti gép az adagolt ta­karmányt jól összekeverte, s a kiosztás is egyenletes volt. Tel­jesítménye óránként 4—20 tonna. A kiadagolás idejét ennek meg- felelően 10—50 perc között mér«? ték. Megállapították, hogy a tö­kéletes keveréshez 10 perc szük­séges. Fontos lépés a szarvasmarha­tenyésztés gépesítésének segíté­sében a- silómaró-rakodó, vala­mint a két takarmány keverő-ki­osztó kocsi. Az új berendezéseket a Nyíregyházi MEZŐGÉP Válla­lat gyártja. A megye mezőgazda- sági üzemei részéről máris jelen­tős érdeklődés tapasztalható, hi­szen az egyre csökkenő munka­erő miatt a tenyésztés gépesíté­se mindinkább sürget. Gál Imre ■HÉic v'.iía HHHk.. IéII I 0 Az önjáró ÖTK—9 munka közben (Schmidt Gyula felvételei) 9 A SUPER MIX takarmánykeverfi-kiosztó KITÜNTETETT DOLGÖZÓK A szövőnő álmai Gazdátlanok ezek a masinák? Vagy ők határoz­ták el, hogy ezután már emberi segítség nélkül termelnek? A Magyar Pamutipar kiskunhalasi gyáregységének szövödéjében próbálóim kitalálni az okát, hogy a zakatoló, ' nyersszövetet ontó gépek sorai közt miért látná olyan 'kevés dolgozót. Ami­kor utoljára itt jártam, több szövőnőt számláltam az üzembén. Ván József gyáregységvezető nem sok időt ad a fejtörésre: — A szövődében gépi rekonstrukciót hajtottunk végre, a régi, kézi knszolgiálású mechanikus gépe­ket szovjet gyártmányú, AT—100 típusú automa­tákra cseréltük ki. Ezeknél csökkent az ember sze­repe, mert többet tudnak, mint a régiek, s így egy-egy dolgozó több gépet képes kezelni, mint korábban. Ez azt jelenti, hogy az oly értékes em­beri munkaerőt jobban ki lehet használni az új körülmények közt, vagyis többet és jobbat tud előállítani egy-egy szövőnő, és könnyebben, mint azelőtt. Akit keresünk, Horti Mária, géptől géphez lép, s ügyes kézzel végzi el a zavarmentes üzemeléshez szükséges tennivalóikat. A húszéves 'lány a gyár­egység saját nevelésű szövő szakmunkásainak egyi­ke — Balotaszálláson lakom, ott jártam iskolába — meséli magáról. — A nyolcadik osztály végén nem volt könnyű dönteni, hogy milyen pályát válasz­szák, mert a mi kis községünkben nem nagyon le­hetett válogatni. Az osztályfőnök beszélt nekünk arról, hogy itt, Kiskunhalason milyen ipari szak­mákat lehet megtanulni. Az ő ismertetője alapján határoztam el, hogy szövőnő leszek, itt az -üzem­ben. Szövődét akkor láttam életemben legelőször, ami­kor szakmunkástanulóként az első napon betettem ide a lábam. Azelőtt csak halvány sejtelmeim vol­tak az ipari üzemekről. Szerencsére megszerettem a szövő szakmát és a munkahelyet ds. A szakmun­kásképzőben négyes eredménnyel végeztem, három évvel ezelőtt. A fiatal szövőnő ma is Ralotaszá Máson lakik a szüleinél, onnan jár be naponta halasi munka­helyére, három műszakba. Az út egy részét a gyár­egység autóbuszával, másik részét pedig a Volán járataival teszi meg. A délelőtti műszakból már három órára hazaér, jó a közlekedés. Csak az éj­szakás hetekre panaszkodik, ugyanis akkor már este hétkor el kell Indulnia otthonról, mert csak a munkakezdéshez képest e korai időpontban kap buszt. — Tizenhat gépem van — mondja Marika. — Szakmunkásként hattal kezdtem, később nyolc gé­pem lett, most pedig már a kétszerese ennek. Ha géphiba nincs,- akkor megy a munka. Jók a váltó­társaim, Szarvas Teri, akit én váltok és Rafiái Edit, aki tőlem veszi át a gépeket. Átadáskor mindig szálunk egymásnak, ha valamelyik géppel' baj van, nehogy rossz minőségű anyagot szőjünk. iEz na­gyon fontos, mert hiszen éppen, hogy javítani kell a termékek minőségét. Egyelőre még előfordulnak hibák, mert tulajdon­képpen most gyakoroljuk he magunkat az AT— 100-asokkal. Amíg jól kiismerjük az új gépeket, pesti szaktársak segítenek nekünk. Az éiv elejéhez képest már valamivel javultak az eredmények. A ibaiotaszállási szövőlány édesanyja szintén benn dolgozik a városban, a baromfifeldolgozó gyárban. Csak az édesapja maradt otthon a mezőgazdaság­ban, traktoros a termelőszövetkezetben. Háztájijuk természetesen van, és a műveléséből Marikának is ki kell venni a részét. Most éppen krumplászedés várja otthon délután. Nemsokára Itt lesz a kuko- ricaitörés ideje is. A nagy őszi .takarításra szintén számítania kell, amit az idén különös gonddal kell elvégezni, mert októberben lakodalom lesz a ház­nál, férjhez megy az eladó lány. Az esküvőig már csak néhány hét van hátra. Ter­mészetes tehát, hogy tizenhat gépe társaságában Marika olykor-olykor a jövendő életéről álmodozik. Harmonikus családi életre vágyik, s meg ' akarja őrizni azt a megbecsülést, amit a rövid három év alatt kivívott magának a gyáregységben. A ta­vasszal 'kiváló dolgozó kitüntetéssé! ismerték 'el a jó munkáját. Azt szeretné, ha majd a gyermekei és a férje büszkék lehetnének rá. A. T. S. Telepítsünk szamócát! A Csepel Művek kapcsolatai A Csepel Vas- és Fémművek húsz szovjet vállalattal, tudomá­nyos kütatodntézettel épített ki szoros együttműködést, amelynek célja a közös kutató-, tervező­szerkesztő- és fejlesztőmunka. A műszaki-tudományos együttmű­ködés keretében a vaskohászatban a püger rendszerű csőgyártás technoiőgiájánalk és berendezésed­nek tökéletesítését, a .már megle­vők korszerűsítését, új, nagy tel. jesítményű gépek létrehozását, valamint a folyamaitok automati­zálását .tűzték ki célul. A .közösen kidolgozott doku­mentációk alapján a Csepel Mű­vek megkezdte a kísérleti beren­dezések gyártását, folyamatos szállításukat pedig az 1978— 1980-as éveikre tervezi. Jelenleg a szovjet csőgyárak rekonstruk­ciójához szükséges különféle 'be­rendezések .tervezése és eüőáilítá- sa áll az együttes műszaki-tudo­mányos munka előterében. Az együttműködés a gépgyár­tásra ds kiterjed. Eredményeként ma már több, -mint 1200 gurni- vulkamizáJó magyar présgép üze­mel a Szovjetunió gyáraiban. Ä gyártásszaikosításd megállapodá­sok értelmében a Csepel. Vas- és Fémművek az V. ötéves terv hátralevő időszakában több, mint 8800 tonna, színesfém-kohászati terméket, 34 speciális perem­esztergagépet, 25 huzaJtomlőző gépsort, 300 guimiiyiillkiainiizáló présgépet. és 9 ezer különféle konfekcióipari gépet szállít szov­jet partnereinek. A szerszámgépgyártás fejlesz­téséhez az elmúlt éviben eszterga- és hosszgyalugépeket^ a nehéz- gépgyártás korszerűsítéséhez pe­dig különféle eszterga- és fúrógé­peket szereztek be a szovjet partnerektől. A Szovjetunióba -irányuló ex­port értéke tavaly meghaladta a 3 milliárd forintot. Ez a csepeli kivitel több mint 30 százaléka. (MTI—APN) A kiskertek legszebb és leg­gyakoribb növénye lehetne a sza­móca. Nemcsak a fogyasztók ke­resik és kedvelik, hanem a kon­zervipar is sokkal- többet tudna felvásárolni, mint jelenleg. A sza­móca külföldi piaca' is korlátlan. Ezért javasolható a kiskerttulaj­donosoknak a szamóca telepítése. A jövő évi termést már most megalapozhatjuk, idejében és szakszerűen végzett telepítéssel. A szamóca éghajlatigénye nem különleges, de ahol a fel- melegedés hamarabb kezdődik, védett a területünk, ott koráb­ban szedhetők a gyümölcsök. A mély rétegű, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, fekete talaj, vagy humuszos vályog, és szer­ves anyagban gazdag barna ho­moktalaj felel meg a szamóca termesztésére. A termesztett szamócafajtáink jellemző és értékes tulajdonsá­gait csak vegetatív szaporítással őrizhetjük meg. Ez a szaporítási mód majdnem minden ismert fajtánál alkalmazható. Ha az anyanövényről fejlődő fiatal in- dahaj tásnak már egy-két levele és gyökérkezdeménye van, dug- ványozhatjuk. Kiültetés előtt a jól végzett ta­laj-előkészítés a legfontosabb munka. A kiszemelt területen 3,5 gramm Basudin 5 G talajfertőt­lenítő szert kell egyenletesen ki­szórni a talajlakó kártevők el­len. E munkát megkönnyíthetjük, ha egy konzervdobozt kilyugga­tunk és ennek segítségével szór­juk ki a fertőtlenítőszert. A te. lepítés előtt kell a talaj megfe­lelő tápanyagtartalmát is beállí­tani. Ügyeljünk arra, hogy csak érett trágyát szórjunk ki, négy­zetméterenként 3—4 kilogrammot. A szervestrágyákat műtrágyával is érdemes kiegészíteni. Minden kiskerttulajdonos figyelmébe ajánljuk, hogy káliumklorid ha­tóanyagú, 40 százalékos kálisót ne használjanak fel műtrágyázásra, mert a szamóca a klórra nagyon érzékeny, s főleg a gyökerek fej­lődését befolyásolja kedvezőtle­nül. Egy közepes táperőben levő talajra négyzetméterenként 2 de­kagramm nitrogént, 4 deka­gramm foszfort, és 2 dekagramm kálisót szórhatunk. A gyengébb talajokra 2,5 deka' nitrogént, 4,5 deka foszfort és 3 deka káliumot szórjunk, míg a jó táperejű, ta­lajra 1,5; 3; 1,5 dekagramm a szükséges kiszórandó mennyiség, ugyanezen műtrágyákból. Mindezek elvégzése után hoz­zákezdhetünk a terület felásásá­hoz. A talajjavító és fertőtlenítő­szerekből tanácsos mindig annyit kiszórni, amennyit még aznap fel tudunk ásni. Az ásás mély­sége legalább 14—16 centiméter legyen. E munka után a talajfel­színt gereblyézzük el, majd ön­tözzük. Ha ezzel a munkával el­készültünk, két hétig pihentetni kell területünket. Ez alatt az idő alatt kicsíráznak a gyommagvak. A kis gyomnövénykéket két hét múlva gereblyévél, vagy sarabo­ló kapával könnyen kipusztíthat­juk. A szamóca legkedvezőbb te- nyészterülete 20 négyzetdecimé- ter. A házikerti termesztésben ez az igény kielégíthető az 50x40 centiméteres sor- és tőtávolságú telepítéssel. A termesztés időtar­tama is befolyásolhatja a tenyész- területet, ezért a kiskerttulajdo­nosoknak inkább a 30x15 centi- méteres sor- és tőtávolsá'g alkal­mazása javasolt. Az ültetés után minden tövet öntözzünk be, hogy jól beiszapolódjanak a gyökerek, mert így az eredést meggyorsít­hatjuk. Fontos követelmény, hogy a palántákat ne ültessük mélyre^ vagy magasra. Sz. Cs. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom