Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. szeptember 29. MEG MINDIG vannak munka­erőtartalékok ... Többek között ez derül ki — meglehet: sokak szá­mára meglepetésként — abból a jelentésből, amit nemrégiben a Munkaügyi Minisztériumban ké­szítettek. Az idei népgazdasági terv azzal számolt, hogy a foglalkoztatottak száma — valamennyi gazdasági ág átlagát tekintve — nem vál­tozik. Ezzel szemben csak az er­dőgazdálkodásban csökkent a létszám, a többi népgazdasági ág­ban emelkedett, következésképpen az esztendő közepén körülbelül 13 ezerrel többen álltak munkavi­szonyba, mint az év elején. Hon­nan ez a növekedés? Mindenek­előtt a nyugdíjasok köréből. Majdnem minden ágazatban je­lentősen emelkedett a már nyug­díjban levők munkába állása, s ez arra is figyelmeztet, hogy a jelenleg érvényben levő, úgyne­vezett nyugdíjpótlékrendszer — amihez a szakemberek oly nagy reményeket fűztek — gyakorlati­lag nem vált be. A nyugdíjkorha­tárt elérők — mert a nyugdíjpót­lék számukra nem jelent számot­tevő anyagi ösztönzést — továbbra is előnyben részesítik a nyugdíj melletti munkavállalást; s tehe­tik, mert munkaerő-tartalékként úgyszólván csak ők vehetők szá­mításba. ERRE UTAL az a tény is, hogy a mezőgazdásági termelőszövet­kezetekben dolgozók száma a ter­vezettnél kisebb mértékben (mindössze 0,4 százalékkal) csök­kent, vagyis a mezőgazdaság már nem jelenti az egyéb népgazdasági ágak munkaerő-tartalékát; sőt: a nyugdíjasok — saját elhatározá­sukból történő — aktivizálódásá­nak következménye lehet az is, hogy újra elkezdődött a fizikai és a nem fizikai dolgozók létszám- arányának — az utóbbiak javára történő — eltolódása. Mindez érezteti hatását a mun­katermelékenység növekedési üte­mén is: a termelékenység kisebb mértékben emelekedett mint ta­valy. A létszámadatokat elemezve, a legfeltűnőbb, hogy az ipari lét­szám mérséklődése megállt, sőt az első hat hónapban némi (0,1 szá­zalékos) létszámnövekedés ta­pasztalható. Figyelni kell erre, s legfőképpen azért, mert a terve­zők évek óta a felduzzadt ipari létszám csökkenésével számolnak, s munkaerő-átcsoportosítási el­képzeléseiket részben az ipar munkaerőigényeinek mérséklődé­sére alapítják. TOVÁBB BÖNGÉSZVE az ada­tokat, kiderül, hogy az első félév­ben — miközben emelkedett a fog­lalkoztatottak száma — keveseb­bet dolgoztunk. A fizikai foglalko­zásúak teljesített munkaórái jó másfél százalékkal csökkentek (a szakemberek megállapítása sze­rint elsősorban a teljes munkaidő­ben dolgozók számának csökkené­se, valamint a táppénzes állo- mány emelkedése miatt.) Összegezve az eddigi tényeket, kiderül, hogy a tervezettnél na­gyobb létszámmal, a tervezettnél kevesebb munkaórában és alacso­nyabb termelékenységgel műkö­dött a gazdaság az év első felé­ben. S mert a munkaügyi hely­zetkép csak úgy teljes, ha a bér­adatokat is vizsgáljuk, hozzá kell tennünk, hogy mindezért a ter­vezettnél több bért fizettek ki a munkáltatók. A KIFIZETETT bérek öszege az idei esztendő első felében 11,5- százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában; a növekedésben nagy szerepe volt az elmúlt évben elhatározott és folyamatosan végrehajtott köz­ponti béremeléseknek, de ettől függetlenül is gyorsult a munka­bérekre fordítható összeg kiáram­lása. (A leggyakoribb mértékű átlagbér-növekedést az ipar érte el, 10,6 százalékot, s ez elsősor­ban a műszakpótlék emelésére, valamint a villamosenergia-ipar- ban és a ruházati iparban végre­hajtott központi béremelésre ve­zethető vissza.) A bérfejlesztés mértékét — ért­hető módon — a termelés és az értékesítés, illetve a termelőmun­ka nyeresége határozza meg. El­vileg. Ugyanis az év első felében a nyereség 4,6 százalékkal, a nye­reség és a veszteség együttes ha­tását tartalmazó eredmény 2,6 százalékkal emelkedett; ezek a számok különösen akkor monda­nak sokat, ha megjegyezzük, hogy a népgazdasági terv, az idei esz­tendőben 8 százalékos nyereség­növekedéssel számol. Következés­képpen: ennek nagy részét az év második felében kell előterem­teni. KINEK-KINEK bizony érdemes elgondolkodni az idézett számo­kon, már csak azért is, mert az adatok, végső soron, gazdaságunk teljesítményét, a mindannyiunk által végzett munkát minősítik. V. Cs. Soha nem gondolt arra, hogy meteorológus legyen. És hogy mégis az lett, annak kezdemé­nye abban van, hogy Orosházán elvégezte a mezőgazdasági kö­zépiskolát, és szülőotthonában Kiskőrösön már gyermekkora óta tulajdonságává lett a természet szeretete. Abban az időben még jobban érdekelte dr. Szilágyi Ti­bort az általános növénytermesz­tés, mint a kertészet különféle ágazatai. Meteorológiával egyél- ■ talán nem foglalkozott, de ben- sejében szinte állandó, még meg nem fogalmazott feszültséget Okozott a környezet: a hőmérsék­let,, fény és csapadék hatása az élő világra. Az érettségi alkal­mából dolgozatot kellett készíte­nie, amelynek témája egy körül­belül 20 holdas kisüzem éves ter­melési terve volt, figyelembe vé­ve a környezeti viszonyokat is. Ez volt az első lépcsőfok a me­teorológiához. Azután 1946-ban a kiskőrösi szeszfőzdében dolgozott, ahol a fizetség az infláció miatt nem pengő, hanem pálinka volt. Ezt összegyűjtögette, s az Agrártudo­mányi Egyetemre kerülve kezdet­ben ebből tartotta fenn magát. Tanulmányai közben egyre na­gyobb érdeklődést tanúsított az Országos Meteorológiai Intézet munkája iránt, sőt az állandó be­lépés lehetőségének elnyerése után megtanulta az észlelés mód­szereit. poeticáját megtartva — már több mint húsz esztendővel előbb a megye felé fordult. 1956-ban, fél­évszázada gyűjtött tények alapján, előadásban ismertette a Kecske­métről elkészített kora őszi és ké­ső tavaszi fagyok gyakoriságát, továbbá a különböző növények hasznosításakor végzendő éghaj­lati összehasonlítások módszerét. Egy évvel később ugyancsak ag­rometeorológiai előadások voltak Kecskeméten, amikor Szilágyi a fagy elleni védekezés akkori ál­lásáról szólt, és a plénumon résztvevők azon óhajuknak ad­tak kifejezést, hogy tudományos és népgazdasági szempontból fon­tos lenne, ha Kecskeméten is mi­előbb megkezdené működését az ország második agrometeorológiai obszervatóriuma. És két évvel később. 1959. augusztus 20-án ün­nepélyes felavatás után elindult útján az az intézet; amely a zöld­ségfélék, a szőlő- és gyümölcs^ termesztés meteorológiai vonat­kozásaival foglalkozik. hogy busás mellékjövedelemre te­gyenek szert” Az egyetem elvégzése után, a már kialakult érdeklődésének megfelelően a martonvásári ag­rometeorológiai obszervatórium­ba került — ahogy akkor nevez­ték — gazdászként. 1955-ben a Magyar Meteorológiai Társaság és a Meteorológiai Intézet Időjárás című hivatalos lapjában már pub­likál, s ebben foglalja össze egy agrárjellegű meteorológiai inté­zet alapvető céljait. Melyek ezek? Éghajlati és agrometeorológiai állomási megfigyelések' és agro- klimatológiai feldolgozása Mikroklimatikus terepfelméré­sek. Különböző összetételű és szer­kezetű talajok hő- és vízgazdál­kodásának tanulmányozása. Különböző talajművelő eljárá­sok hatásának tanulmányozása, a talaj hő- és vízgazdálkodása. Különböző növényállományok és növénytermelő eljárások mikro- klimatológiai vizsgálata. Télállósági és fagyállósági vizs­gálatok. Talajtakarási vizsgálatok — kí­sérletek. Kora őszi és tavaszi fagyok elleni védekezések és ezek hatá­sának vizsgálata, valamint jó módszer kidolgozása. Bioklimatológiai kutatás. Szilágyi Tibor figyelme — ars Kecskemétet és mondhatni az egész megyét már régóta foglal­koztatja az időjárási tényezők megfigyelése, rögzítése, és a ren­delkezésre álló adatok elemzése. Dr. Séni János orvos kezdte meg ezt a munkát még a múlt század első éveiben. Az adatgyűjtők és a levéltári búvárkodók közé tar­tozott Katona József, a nagy drá­maíró is, aki számos érdekes ada­tot rögzített. Ezek azonban csak esetenként és legfőképpen a vég­leteket rögzítő feljegyzések vol­tak, de egy már régen világossá vált: az Alföld középső részének szélsőségekre hajló éghajlata van. A századeleji kutatók többek kö­zött álmodoztak egy magaslégkör- kutató állomás építéséről is, amelynek gondolata a Magyar Földrajzi Társaság kecskeméti vándorgyűlésén merült fel. S bár a város nagy kedvezményekkel előlegezte meg az állomás létre­hozatalát, a tervek nem telje­sedtek, mert az akkori kormány­zat a költségeket nem biztosítot­ta. Az ebben a témakörben 1908- ban megjelent kiadvány szomo­rúan jegyzi meg: „Ügy látszik, hogy .a .nagy .szépségek kora le<-„ tűn tv hal vtanaakofőuraini&sés ííkrA papjaink, aiwJbgéa'igxaksípvgjbljáa^f pénzvilág előkelőségei, akik ez­rekért egy-egy estélyre tizedran- - gú külföldi énekeseket és tudó­sokat hozatnak el.” „Az érdeklődés hiánya különö­sen hazánkban tapasztalható, hol ahelyett, hogy a meteorológia alapismeretéit igyekeznének elsa­játítani és ezáltal az időjárási térképekből, a helyi körülmények figyelembevételével önálló prog­nosztikát űznének, inkább olyan alkalmi időjósokban bíznak, akik az érdekeltek hiszékenységére építve a legképtelenebb jóslásokat kockáztatják pusztán csak azért, Az intézet létét elejétől kezdve a termelés igényei határozzák meg. A tudomány és a termelés kölcsönössége a népgazdaság ér­dekét szolgálja. Ennek megfelelő­en az intézet elsősorbani felada­ta, s ezzel egyijtt fő erőssége is, a különböző növények, elsősor­ban zöldségféleségek vízháztartá­sának mérése és a tapasztalatok­nak a termelő rendelkezésére bo­csátása. Elsősorban a paradicsom és az uborka a legfontosabb té­májuk, de a sorban ott található még a paprika, a zöldbab, a bor­só és a hagyma is. A gyümölcs- féleségek közül a szőlővel és a szamócával foglakoznak. A para­dicsomnál a legfontosabb felada­tuknak érzik: miként lehet csök­kenteni a transpiráció (kilégzés) mértékét. Ebből a célból kikísér­leteztek egy permetezhető emul­ziót, amelyet a növény palántá­zásakor, vagy a virágzás utáni permetezéskor használnak. Kísér­leteik jó eredményeit már több termelőszövetkezet átvette. Minden lépés megtételéhez ter­mészetesen egy jelentős időszak (legalább ötven év) visszamenő- leges áttekintésére van szükség. Ha csupán a csapadékviszonyokat vesszük, akkor a statisztika egy­mástól nagyon távol álló, rapszó- dikus számokat mutat. (A fény- és hőviszonyok kiegyenlítetteb­bek.) A maximális érték csak né­hány esetben éri el az optimális 600—800 millimétert, .de voltak olyan esztendők is, amikor alig haladta meg ennek felét. Az évi legkisebb csapadékösszeg 1946- ban 360 milliméter Volt. Fél év­százada alatt (1901—1950 között) tizennégy esetben 600 millimé­ter /felett, és tizennyolc esetben 509- milliméter alatt volt az évi csapadék mennyisége* Szeren­csés helyzet, hogy a múltat ille­tően, lévén a megyében több ész­lelő állomás, átfogóbb kép kap­ható az ökológiai viszonyokról. (Állomások voltak Kecskeméten, folk % ;lí Kalocsán. Baján. Kunszentmikló-"* * 1 son, Kiskunhalason és Kiskun­félegyházán.) Szilágyi Tibor úgy véli, hogy az agrometeorológiai adattömeg pub­likációjára az eddiginél nagyobb szükség volna. Hiszen ma már olyan megállapításokat tudnak a termelés rendelkezésére bocsá- tani, amelyeket ma tematikai-sta-^. tisztikai módszerek segítségével módszeresen elemeznek, így az egyes időjárási és növényfenoló- , giai jelenségek közötti kapcsolat a tudományos és gyakorlati igé­nyeket elégíti ki. A publikáció, a hatalmas adathalmaz feldolgozás sa és nyilvánosságra hozatala . azonban még várat magára. Szi-( lágyi Tibor 30 éves munkássága^ után a teljes befejezés előtt ál­lónak tartja a Kecskemét éghaj-' lata című művét, amelynek meg-' állapításai szinte az egész Ho­mokhátságra érvényesek. Segítő9 kéz kellene éhhez, a mű kladásá- F nak támogatásával és ösztöndíj.' biztosításával. Ez Szilágyinak na­gyon szerényen elmondott igé-, nye, hiszen nincs hozzászokva az elismeréshez, azonkívül, hogy a Kertészeti Főiskolán címzetes ta-> nárként segít, munkássága alatt még egyetlen kitüntető szó, vagy' írás nem jutott hozzá. Az írás» szerzője úgy gondolja, hogy ez| még korrigálható. Ami., az-intézet,,és vezetőjének^ további , munkásságot Jltoii» alapvető célok, s á megvalósítás^ módszerei nem változnak A jel-_ szó: szoros kapcsolat a termelés-s sei! Személyes vágya, hogy meg-," legyen az utánpótlás, amihez"' most első lépésnek tartja, hogy , két munkatársa megszerezze , az egyetemi doktori címet. Szilágyi 'Tibor munkássága követendő pél-f da a kommunista szakemberek' számára, akik ebben a megyében annak rögzítésében akarnak se-f gítséget adni, amit Petőfi körül-j belül így mondott: A nap sugára,'j mint lángeső oly égető özonnelr. ömlik a pusztára. —r —I <s a Ezeregymester Ha a Trabant hazaér, I megáll a „kapufélfa”, azaz a garázsajtó előtt, Viczián litván jelt ad a kocsiból (amely a szem­lélő számára észrevét­len) — s a garázsajtó halk duruzsolással ki­nyílik. Ilyet leginkább csak filmen lát az em­berfia, § a technika vi­lágában járatlan ember holmi csudát, meg bo- szoxkányosságot emle­get ... Amiről természe­tesen szó sincs, s a kis­kőrösiek, akik jól isme­rik a filmszínház gépé­szét, büszkék is arra. hogy találmányokkal öregbíti a város fur- faingtól sem mentes, szorgalmas népének hí­rét. Mert nemcsak a ga­rázsajtó nyitását mó- dolta ki, de különleges a kisajtó zárja, a csen- gő-berregő rendszer, amellyel akár a padlás­ról is figyelemmel kí­sérhető, merre jár a lá­togató az udvaron — ha éppen a háziaknak odafenn van dolguk. Más kér­dés, hogy a padlásra sem lép­csőn juthatnak fel, hanem lift­tel. A padlásfeljáró ugyanis szűk Atollt, s a termény, meg a frissen mosott ruha szállításához cél­szerűnek látszott a „házi felvo-t nő 'létesítése”. A 70 x 90 centi­méteres liftszekrény gyenge­árammal működik, s mindent tud, amit egy „igazi”-nak illik: lehet hívni, küldeni, lámpák jel­zik a helyzetét. Ez azonban már a Il-es számú, tökéletesített vál­• Viczián István a liftben, melyről véle­ménye: esztétikailag lehetne szebb is... Lehet, hogy vlesz is? tozat, mert a Nr. I-et még kéz­zel kurblizták. Üzemzavar nem lehet, amint a tervező-kivitelező mondja: mindent, még a bizto­sítást is biztosította. Megcsodálván a többi szerken­tyűt: a kazánházban a keringető szivattyú automatikáját, s a leg­újabbat, a telefonhívást regiszt­ráló kis lámpát, arról kérdeztem a mestert, hogyan adta fejét er­re a hasznos foglalatosságra. — Mezőtúron 1955-ben szerez­tem gépésztechnikusi oklevelet. Dolgoztam gépjavító állomáson, Kecskeméten a BÁCSÉP-nél, majd hazajöttem Kiskőrösre a .vízgazdálkodáshoz. A mozigépész- ség először másodállásom volt, .végül is főállássá lépett elő. A gépeket szeretem, s ftt is mó­domban áll velük foglalkozni. El­készítettem egy berendezést, amelynek az a lényege, hogy ha elszakad a film, a vetítőgép azon­nal leáll. A fibnáttékercselőt el­fogadták újításként — egy em­ber munkáját helyettesíti —, de csak itt, nálam üzemel... No, nem is ez a lényeg, mert engem főleg a megoldandó feladat érdé- - kel. Amíg rájön az ember a - módjára... A nyáron például a központi fűtést szereltem újra — mert úgy gondoltam, takaréko­sabban fűthetünk, ha a szükséges vízmennyiséget egyharmadára csökkentem. Ezzel kitelt a nya­ram. Szó kerül a családról: Csilla, most ötödikes, s a nagyfiú, aki­nek csák a fényképét láthatom igen messze van, a Szovjetunió­ban tanul. Mérnökpilóta lesz, örökölte édesapja rajongását a technika iránt. Tavasszal repülő­gépre ültek feleségével, s meg­járták Moszkvát. Életükben elő­ször voltak külföldön, s repülő­vel ... Felejthetetlen élmény volt mindkettőjüknek. Itthon újra a munkás papok. Hogy mi lesz a legközelebbi ta­lálmány? Mert lesz,' az biztos. Elkészül á pontos műszaki doku­mentáció is hozzá, mint eddig. S Viczián mesterre jellemző, ha kétszer csinál meg valamit, ak­kor a második már javított, mó­dosított kiadás. A fúró-faragó emberre mond­ják ezermester. A kiskőrösi mozi- gépészt leghíresebb 'alkotása, a lift után, báttran nevezhetjük ezeregymesiternek. Bár ki tudja, mire ezék a sorok megjelennek, talán már az ezerketted.ik is meglesz... Nagy Mária Gyógyszerek - gyógy füvekből A Mongol Tudományos Akadé­mia Gyógyszerkutató Intézete 1973 óta működik. Elsősorban az intézet munkatársainak az érde­me, hogy a közelmúltban meg­kezdte a termelést az ország el­ső antibiotikum-előállításra sza­kosított gyógyszergyára. A kutatók most több új készít­mény gyártásfolyamatát dolgozzák ki. Hasznosítják a múlt tapaszta­latait is. A mongol vidéli rendkí­vül gazdag gyógyfüvekben. Je­lenleg több gyógynövényfajtáfi vizsgálnak, hogy újabb gyógyp szer-alapanyagokra b ukkanja­nak. Eddig húszféle gyógyfűbSt készülő gyógyszer technológiája;f, készítették el. Jó forrásnak bizonyultak az ősi mongol és tibeti gyógyászatot leíró régi kéziratok, amelyekbe!^ nem csupán a gyógyfüvek alkali mazásmódja, hanem siámoS gyógymód is fellelhető. (BUDA- PRESS—MON CAME) FÜGE A PÉCSI KISKERTEKBŐL • Pécsett a kiskertekben sok helyen található fügebokori A képen: Ragoncsa Jőzsefné kővágószöllősi lakos, aki a piacra is szállít kertjé- nek terméséből. (MTI-fotó, Kálmándy Ferenc felvétele — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom