Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-29 / 230. szám

1978. szeptember 29. 0 PETŐFI NÉPE • 3

A FEGYVERES ERŐK

NAPJAN

S

zeptember 29-én — nemzeti történelmünknek ezen az emlékezetes állomásán — szocialista hagyományainkhoz híven, dolgozó - népünk a fegyveres erők soraiban szolgáló fiait köszönti. Ez az ünnep elsősorban politikai tartalma és a vele kapcsolatos történelmi tanulságok elemzése és felidézése miatt jelentős. Az a katonai esemény, amelyhez a fegyveres erők napjának ünnepe kötődik, a pákozd-sukorói dombokon vívott hősies és dicsőséges csata, amelyben egy igazi népi hadsereg győzött 130 évvel- ezelőtt, a forradalmi vívmányok ellen támadó reakcióval szemben. Ezért társadalmi, politikai és katonai tanulságai még ma is aktuálisak.

A fegyveres erők napja méltóképpen fejezi ki a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodó népünk szeretetét, megbecsülését a katonák, a határőrök, a rendőrök és munkásőrök iránt. Pártunk irányításával, fegyveres erőink dolgozó népünkkel összeforrva, szilárd erkölcsi, politikai meggyőződéssel, a korszerű teehnika vívmányaival felszerelten védelmezik szeretett hazánk határait, a szocializmus eredményeit, a közrendet és közbiztonságot, s egyben teljesítik internacionalista kötelezettségeiket is. A megbecsülés méltó bizonyítéka annak, hogy a haza védelméért érzett felelősség mélyen gyökerezik társadalmunk minden rétegében, hogy a haza védelme nemzetitársadalmi üggyé, az egész nép feladatává vált.

Szeptember 29-én tisztelettel és hálával adózunk mindazoknak, akik népünk forradalmi küzdelmekben és szabadságharcos hagyományokban oly gazdag története során vérüket hullatták, és életüket áldozták nemzeti függetlenségünkért, a társadalmi előrehaladásért, az egyetemes emberi fejlődésért.

ÉS

M

■

I

I

m

P

fii

gern»

■SU»!

• Eligazítás indulás előtt. ,

Át a túlsó partra

• Veszélyben a légzőkészülék az életet jelenti.

0 A víz alá induló kocsikon el- 0 Irány a túlsó part! (Fotó: lenőrzik a szigetelést. Bleich Rudolf.)

A Lantos

Nem ritka manapság, hogy a , férj, i s a feleség egy üzemben dolgoznak. Az azonban már ritka, hogy a család két felnőtt tagja egyforma pártmegbízatást teljesít. Lantos Ferenc és felesége ezek közé a nem tipikus házaspárok közé tartozik, hiszen együtt dolgoznak Kecskeméten a Fémipari Szövetkezetnél, mindketten munkásőrök, önkéntes rendőrök, s meghatározott pártmunkájuk van. Elsőként a családfővel, a 44 éves Lantos Ferenccel beszélgetek életéről.

— Hegesztőként 15 éve dolgozom a szövetkezetnél, 1960 óta vagyok a párt tagja. Két évvel ezelőtt a pártalapszervezet megbízásából jelentkeztem a munkásőrségbe. Munkatársaimtól sokat hallottam a munkásőrségről, s úgy éreztem, közöttük a helyem. Közben végeztem az önkéntes rendőri csoportpararicsno- ki teendőimet, s a pártbizalmi megbízatással járó tevékenységemet.

Az asszonyon, Lantos Ferenc- nén a sor.

— Én tíz éve dolgozom a szövetkezetnél csőhúzóként. Nyolc évvel ezelőtt vettek fel a pártba, s tagja vagyok annak az önkéntes rendőri csoportnak, amelynek férjem a parancsnoka. Amikor férjem előképzős munkásőr volt, sokat -beszélt- a- koüekfívárólrahol - jól érezte magát; 'S" kedvet kaptam, önként vállaltam ezt .a pártmunkát.' Fel is vettek, s egy éve munkásőr vagyok. A pártalapszervezet gazdasági felelőseként, s a Hazafias Népfront megyei bizottsága tagjaként is végzek társadalmi munkát.

A Lantos családnak van egy harmadik tagja, egy 19 éves, jól megtermett fiú, aki ugyancsak a szövetkezetnél dolgozik. Vajon a család mikor van együtt, hogyan sikerül a társadalmi munkát, s az otthoni elfoglaltságot egyeztetni?

• — A fiam -í- mondta Lantosné — már korán önálló volt, s ma is az, Mindent elvégez a háztartásban, persze én vásárolok, főzök. A férjemmel általában együtt veszünk részt a szolgálatban, a gyakorlatokon, egy rajban vagyunk. Mindketten rádiókészüléket kezelünk, de ezt már külön- külön. ■

A férj kapcsolódott be a beszélgetésbe.

— A munkásőrség nagyón jó elvtársi, baráti közösség. Szeretünk ott lenni, érdemes tanulni, együtt lenni. Nem érezzük tehernek ezt a társadalmi munkát, ezért aztán én tíz évig, a feleségem pedig öt évig akar szolcsalád

gálni, de úgy érzem, ő is megtoldja a szolgálati időt.

A Lantos házaspárt Kara Sándor, az alapszervezet titkára is dicséri.

— Lantos Feri a szövetkezet legmegbízhatóbb hegesztője, nemcsak mennyiségben, de minőségben is. Ö az az ember, aki sokat vállal, s azt jól csinálja. Lantosné olyan szocialista brigádban dolgozik, amely már aranykoszorút szerzett. Mindketten szorgalmas, becsületes, rendes emberek. Ez is bizonyítja — tett ki asztalára egy levelet a párttitkár —, milyen kiválóan dolgoznak.

A levelet a városi pártbizottság juttatta el a szövetkezet párt- alapszervezetének, amelyben a a Lantos házaspár munkásőr-te- vékenységét példaképnek állítják.

S a fiú? Lantosné elmosolyodott.

— Szeretne ő is munkásőr lenni, de rá eiőbb a katonaság vár. Utána biztos őt is jelöli a pártalapszervezet. S akkor tényleg az egész család együtt lesz a munkahelyen, otthon, s a társadalmi munkában is...

m

ÉS

Á zöld színű Zsiguli utasai

Azon a napon egy zöld színű Zsiguli a Oara feliratú / jelzőtáblánál megállt. Utasai közül egy kopasz úr kiszállt, zseblámpával a község szélső házsoré felé világított, majd visszaült a kocsiba. Néhány perc múlva két férfi és két nő lépett ki a kocsiból. A Zsiguli motorja felbőgött, egyre gyorsabban gurult Baja irányába.

Pontosan éjfél volt. Sinká László határőr — az egység élenjáró katonája —, kiskunfélegyházi fiú, a határt vigyázva,' hallotta, amikor a község toronyórája tizenkettőt ütött. Ellenőrizte is a karóráját. Pontos — állapította meg, I aura gondolt, hogy egy óra múlva jön a váltás, ő pedig felkészülhet a jutalomszabadság letöltésére, amit a szocialista vér- senymozgalomban elnyert élenjáró címmel kapott. A csillagokat sötét felhők takarták. Slnkó határőr szabad szemmel alig tiz- ihéteres körzetben tudta figyelés alatt .tartani a terepet. A határőr karórája éjfél után harminc percet mutatott, amikor jelzőrakéta repült az égbolt felé, a határhoz vezető vizes csatornából.

— Hogyan? Ember vagy állat tartózkodik a jelzömezőben — töprengett Sinkó határőr. Tartózkodási helyéről még nappal sem láthatott volna a másfél méteres mély csatornába, a rakéta fénye pedig egyébként is csak néhány másodpercig világított.

A járőrkutya ugrásra készen állt. A parancsot várta. Sinkó határőr kúszva közeledett az árokhoz. A kutya is kúszott, de olyan erővel, hogy szinte a póráza végébe kapaszkodó határőrt is magával húzta. Az árok partján többen lapultak.

— Felállni! Kezeket fel! — harsant az élenjáró katona parancsa. A géppisztoly csattanása jelezte, hogy a határőr csőre töltött.

— Ne lőjön! Gyerekkel vagyok

— hallatszott egy női hang.

Négy felnőtt állt a csatorna partján; két férfi, meg két nő, akik a zöld színű Zsiguliból kiszálltak. A határőr azonban akkor még nem tudta, hogy kikkel áll szemben.

— Kik maguk, hová akartak menni? — kérdezte.

— A rokonokhoz — így a válasz.

— S hol laknak? — érdeklődött a határőr.

— Hát, a községben — mormogta az egyik, majd pálinkát és pénzt ajánlott a katonának, ha elengedi őket.

A határőr riadócsoportot kért az őrsről. A két férfi néhány métert előbbre ugrott, támadni akart. A csőre töltött, s feléjük szegezett fegyver, meg a járőnku- - tya ellentámadása azonban elriasztotta őket a további kísérletektől.

A vizsgálótiszt az első percekben megállapítottá: veszélyes bűnözőkkel van dolga, akik a felelősségre vonás elől menekültek, | Jugoszláviába, majd Olaszországba akartak szökni. Különböző bűncselekményekért Könyves Ferencet, ja szökni szándékozó Csoport vezetőjét j öt év szigorított börtönre ítélte a bíróság és a közügyektől két évre tiltotta el. Könyves Ferencné 14 hónap szigorított börtönbüntetést, ifjú Könyves Ferenc pedig 14 hónapi börtönbüntetést kapott. A fiatalkorú hat hónap szabadságvesztést kapott, de kiskorú gyermeke miatt, a büntetés végrehajtását két évre felfüggesztették. Csurai Imrét — aki gépkocsijával a szökni szándékozók segítségére sietett — egy év börtönbüntetésre ítélte a bíróság.

Sinkó László határőr jutalomszabadsága tíz nappal gyarapodott

• Farkas Sándor szakaszvezető levegővel tölti fel a repülőgépet. Kecskés őrnagy ellenőrzi a munkát.

Hétszeresen kiválóak

A repülőtér betonján fújt a hideg szeptemberi szél. Repülési nap volt az alakulatnál. Kecskés János őrnagy alegységének katonái magabiztosan végezték munkájukat, csöppet sem törődve az időjárás viszontagságaival: ellenőrizték a repülőgépek hidraulikus berendezéseit, levegővel töltötték fel, vontatták, indították őket. Már ebből is kiderült, hogy az őrnagy alegysége repülőgépeket szolgál ki, biztosítja azok zavartalan működését. S hogy milyen módon, azt bizonyítja a hetedszer megszerzett kiváló cím.. Erről beszélgettünk Kecskés őrnaggyal.

— Az alegységnek régi hagyományai vannak, s a bevonuló fiatalokat először ezzel ismertetjük meg. A fiatalok a Magyar Honvédelmi Szövetségnél szereznek vezetői engedélyt, s úgy ítélem, meg, hogy az általunk támasztott követelményeknek megfelelnek, jó képességűek. Bevo-" nulásuk után, az alapkiképzést követően szakmai ismereteket szereznek az idősebb katonák felügyelete mellett, s elérik a harmadosztályú gépkocsivezetői szintet. Ezt követően már önállóan tevékenykednek. Két hónap elteltével egyénileg neveznek ä szocialista versenymozgalomba, amelyet havonta értékelnek. A katonák így jól ismerik kiképzési eredményeiket, fegyelmi helyzetüket, a technika gondozásával kapcsolatos kívánalmakat, és sorolhatnám tovább.

Az őrnagy nem dicsekedett, s nem tőle, hanem parancsnokától tudtuk meg, hogy az alegység katonáinak 90—94 százaléka szerzi meg egy-egy kiképzési időszakban a kiváló vagy az élenjáró címet. A cím megszerzése ösztönző hatású, hiszen ez anyagi, erkölcsi elismeréssel jár, s más kedvezmények is megilletik - a katonát. Pedig sokat kell dolgoznia. Egy-egy kiképzési időszak alatt az alegység 300 ezer kilométert tesz meg járműveivel, s 1600 üzemórát dolgoznak még a katonáik. Emellett műszaki; közlekedésrendészeti, vezetéstechnikai, autószerelési, s más katonai kiképzési ágakban is bizonyítaniuk kell. Az alegység évek óta balesetmentesen tevékenykedett

— A gépkocsivezetők napi 14 órát dolgoznak, de szívesen teszik, hiszen jól tudják, egyéni gondjaikat parancsnokaik megoldják, biztosítják pihenésüket szórakozásukat. — Ezt már Farkas Sándor szakaszvezető, kétszeres kiváló, egyszeres élenjáró katonától tudtuk meg. — Harmadik időszakos katona vagyok, s rajparancsnok. Nagyon szeretem a munkámat. Az alegységnél jó a hangulat hiszen a katonák éa az elöljárók, a parancsnokok között közvetlen a kapcsolat, jó a kollektív szellem. Tudjuk, mit kell tennünk, ismerjük a követelményeket, s azt is tudjuk, ha mindezeket .teljesítjük, számíthatunk a dicséretre, az eltávozásra.

Kecskés őrnagy 26 éve katona, s több mint egy évtizede alegységparancsnok. Jól ért a gépkocsikhoz, a repülőgépekhez, hiszen azelőtt repülőgép-technikus volt. S ha már itt tartunk, azt is meg kell mondani, az őrnagy jól ért az emberekhez is, ismeri valamennyi katonáját, a velük való bánásmódot, s azt, hogyan lehet eredményeket elérni. Nem csoda hát, hogy hetedszer is a kiváló cím birtokosai lettek.

Szenvedélye a hivatása

Jól megtermett'; erőteljes férfi Gulyás István rendőr zászlós, a kecskeméti Hunyadiváros körzeti megbízottja. A 49 éves ember szenvedélyesen szereti hivatását, egy év híján 30 éve végzi a leg- áldozatosabb rendőri tevékenységet: a körzeti megbízotti munkát.

— Napszámos voltam, s 1949- ben, mert vonzott az egyenruha, bevonultam a rendőrséghez. Iskolára küldtek, majd szinte az egész országban szolgáltam. Bugáéra 1958-ban kerültem őrsparancsnoknak, majd voltam Ágasegyházán körzeti megbízott, s több mint tíz éve már Kecskeméten szolgálok.

Nem kis felelősséget róttak Gulyás Istvánra, hiszen a Hunyadivárosban három nagyüzem, a baromfifeldolgozó vállalat, a BRG és a reszelőgyár mellett, hozzátartozik a MÁV-nagyállo- más, s annak a 9—10 ezer embernek nyugalma', biztonsága, akik ezen a környéken laknak. Igaz, munkáját két önkéntes rendőri csoport segíti. Az egyik főleg a vasútállomáson tevékenykedik. Az önkéntes rendőrök hetenként egy-két alkalommal vesznek részt ellenőrzésen, amelyet Gulyás István irányít, s ha szükséges, más akciókban is részt vállaltnak.

— A munka hatékonyságához hozzátartozik a jó kapcsolat. Nem dicsekvésből mondom, de a vállalaitok rendészeivel, a vasútőrök parancsnokával, s a körzetemben lakó állampolgárokkal jól megértjük egymást. Nemegyszer előfordult, hogy a lakásomon kerestek fel, kértek meg valamire. Szép feladat foglalkozni az emberekkel, határozottan, de emberségesen intézkedni, eljárni ügyeikben... Nehéz a szolgálat, de én nagyon szeretem ezt a beosztást. Ügy ismernek, hogy

keménykezű ember vagyok, de rendet, fegyelmet kell itartani, éppen az állampolgárok érdekében. Parancsnokaim elismerik a munkámat, I a 29 év alatt többször kaptam kitüntetést, jutalmat Ez mindig öröm volt számomra.

Mitől van egy körzeti megbízottnak tekintélye a lakóhelyén, körzetében? Talán azért, mert élete, munkássága, az emberekkel való törődés mások számára is példa. Azt vallja a rendőr zászlós, hogy szeretni, tisztelni kell az embereket, s ha vétenek a törvény ellen, először szép szóval, majd határozottan, a törvény szigorával kell fellépni ellenük. Nem csoda hált, ha a becsületes emberek megsüvegeűik Gulyás Istvánt Hivatásának szerelte te, s a kommunista hitvallás a zászlósban összefonódott Pártbizottsági tag, s talán ezért a körzetében levő párt-alapszerve- zetek is olykor meghívják: számoljon be tevékenységéről.

— Negyvenkilenc éves vagyok, szerencsére egészségesnek érzem magam. Nincs más kívánságom, mint az, hogy nyugdíjazásomig körzeti meghízott maradhassak, tegyem a dolgomat az állampolgárok megelégedésére...

Irta és fényképezte: Gémes Gábor

i