Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. naptember 17. Nagyvonalúság Hét végén leáll a munka az építkezésen. Két napig csend honol a környéken. Azaz mégsem. A gyermekek veszik birtokukba a terepet. Játszanak, a nemrég lehullott eső tócsáiban tu- tajoznak, tutajnak használják áí építkezéstől elhor- « dott — szigetelésre szánt — műanyag lapokat, önfeledt játék, csakhogy vérszemet kapnak, már a kicsik is másznak a felhalmozott építőanyag tetejére, s hordják a vízbe azt, amit majd az építők a jövő héten az új házakba akarnak beilleszteni. Emberek jönnek, mennek, a közelben trécselő felnőttek, ablakon kihajló kíváncsiskodók. Végül valaki megsokallja, lemegy és rendre inti a gyermekhadat akik most „átcsoportosítást” végeznek, egy labilisán lefektetett oszlopon billegést játszanak. A szülők ki tudja hol, merre vannak, az idegenek pedig úgy vélik, nem tartozik rájuk. Megszokott kép ez az épülő új lakótelepeken.' Sok életveszéllyel is jár, szerencse, hogy ilyen csak ritkán fordul elő. S nem is ez motoszkál a fejemben, hanem a köztulajdon nagyvonalú elhanyagoltsága. Vajon hány sokkal értéktelenebb kis kó- cerájüzem van az országban, megyében, amit kerítéssel , védenek, s külön portás ügyel még éjjel is, hogy élő ember oda se ki, se be. A parkokban mostanában parkőr bócorog karszalaggal a karján, bököd! szúrós botjára a papírdarabokat, hogy tisztaság és rend legyen. Itt a hatalmas építkezésen egy lelket sem látni. Lehet, hogy létezik valahol egy őr, nagyon messze, de az ide ugyan el nem kerül. Az épülő házak előtt kiszabott deszkák szanaszéjjel, sietve dobálhatták le a szállítók. Vannak aztán csövek is minden mennyiségben, sok más olyan anyag, amit —- ha valakinek erre fáj a foga — nyugodtan elvihet a saját hétvégi vityillójának az építéséhez. (Ne értsék félre, nem tippet adok a tolvajoknak!) Csak ismételten az jár az eszemben: miért is vagyunk ml itt ebben az országban Ilyen nagyvonalúak? A méregdrága házgyári lakások tövében miért lehet Ilyen mindenkiben megbízó, közvagyont lebecsülő hányave- tlséggel rábízni a vakvéletlenre, hogy a felhasználásra szánt anyagok a helyükön lesznek-e még a munka kezdetén is? Mert ugye a betonfalakat senki sem rakja kocsira, annyi bizonyos. De a deszkák, csövek mozdíthatatlanságáért már ki tenné tűzbe a kezét... Így azután a gyermekek játszadozása tényleg csak szóra sem érdemes apróság ehhez a nagy egészhez képest. Amit viszont mégis csak érdemes valahol szóvá tenni. T. P. SZAKSZERŰ TÁPANYAG-GAZDÁLKODÁS Egyenletesen fejlett, sűrű növényállomány, a magasra nőtt kukoricaszárakon jól megtermett csövek. Ez jellemzi az idén is a vaskúti Bácska Tsz nagyüzemi kukorica- tábláit. A szövetkezet szakemberei rendszeresen vizsgálják, hogy a tervben előirányzott terméshozamot vajon megadja-e a növény. Az igen jelentős állattenyésztő gazdaságban nem közömbös, hogy hektáronként 55 vagy 70 mázsa szemeskukoricát takarítanak majd be. • Kecskés Józsefné növényvédő üzemmérnök és Stáői József traktoros brigádvezető az Agromax talajkondicionálóval végzett kísérlet eredményét vizsgálja. A minisztérium felkérésére a Bácska Tsz szakemberei sikeres kísérleteket folytatnak a nagyüzemi szántókon az úgynevezett Agromax talajkondicionáló szerrel. Ez előnyösen befolyásolja a talajbaktériumok szaporodását, erőteljesebb fejlődésre serkenti a növényt és a gyökérzetét, a szükséges tápanyagokat azonnal felvehető állapotban továbbítja a növényzetnek, emellett előmozdítja a termés korábbi érését. Az Agromax, a műtrágya, valamint a különböző szerves anyagok megfelelő felhasználásával,, a Bácska Tszrben a talaj termőképessége nőtt. 1976-ban mindössze 38 mázsás búzatermés volt a vaskúti határban. Tavaly ez 48 mázsára nőtt. Ez idén pedig hektáronként 50,5 mázsa búzát takarított be a Bácska Tsz. A talajkondicionálóval kezelt területeken 17 százalékkal volt magasabb a kenyérga-. bona terméshozama, mint az ösz- szehasonlítható területen. 'A mezőgazdasági nagyüzemben felhalmozódó szervesfhulladék fel- használása is eredményesebb ezzel az eljárással, mint anélkül. Az Agromaxszal kezelt istállótrágya tápanyagát kedvezőbben hasznosítja a növényzet. Ez különösen a kapásnövények terméshozamának növekedésénél tapasztalható legjobban. Általában 12— 18 százalékkal nagyobb termést adott az a kukorica, amelynek talaját a vegyszerrel kezelt szerves anyaggal és műtrágyával gazdagították. A korszerű eljárással termesztett takarmány legnagyobb töményeit. A Bácska Tsz tagja a bábolnai IKR termelési rendszernek. Segítségével korszerű termelési technológiát vezettek be a tsz dolgozói a vaskúti szántóföldeken, ahol bőségesen található a szikkel, a gyengén termő homokkal vegyes, vízjárta öntéstalaj. Magashozamú kalászos gabona- és kukoricafajtákat, hibrideket termesztenek, nagy teljesítményű gépsorok használatával. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelési nagydíjával kitüntetett vaskúti szövetkezet gazdái nem bízzák véletlenre a hozamok alakulását A szántóföldi növény- termesztésben évek óta szakszerű tápanyag-gazdálkodást folytatnak, s ennek érdekében felhasználd ják saját kísérleteik tapasztalatait, valamint a tudományos kutató munka eredSikeres kísérlet a termelési nagydíjas vaskúti Bácska Tsz-ben • Haász Mihály, a szövetkezet terményszárítójának működését ellenőrzi. • A szarvasi tájkiállításon és a Hírős Napok termékkiállításán is bemutatta az Agromax- készítménye- két és kísérleteket a vaskúti szövetkezet. gyasztója a Bácska Tsz tehenészete és szarvasmarha-hizlaldája. A szövetkezeti tejüzem naponta jelentős mennyiségű tejet szállít közfogyasztásra. Közeljövőben indul meg a házitúró és egyéb tejtermék készítése, ami bővíti a feldolgozó üzem árukínálatát K. A. Az ő jelenük a mi jövőnk... Augusztus 20-át megelőző szerdal napon mintegy ötven párt- és munkásmozgalmi veteránt invitált meg elvtársi, baráti találkozóra m kecskémét városi pártbizottság. Az összejövetel színhelye a VII. kerületi — * műkertvárosi — pártalapszervezet kellemes környezetű, szép helyisége volt. Á sokat megélt, tapasztalt elvtársak részéről osztatlan örömmel fogadott eseményen, a meghitt beszélgetés közben megérlelődött egy régi elgondolás. Az, hogy a mozgalom idős harcosai megfelelő lehetőséghez jutva, az eddiginél közvetlenebbül kapcsolódjanak be a város párt- és állami életébe. Hogy rendszeresebben tájékozódhassanak az őket is érintő, érdeklő tervekről, eredményekről. A mozgalom idős harcosainak közössége elhatározta, hogy élve a városi pártbizottság nyújtotta segítséggel, lehetőséggel, létrehozza a veteránok klubját. A kerületi pártalapszervezet kollektívája lelkesen vállalta a klub működésének gondnokolását; Tapodi János párttitkár szívből jövő szavakkal köszönte meg, hogy az alapszervezet házigazdája lehet a tisztes közösségnek. A minap pedig a véletlen azon öt kommunista egyikével hozott össze, akik alig egy hónapja pártmegbízatásként vállalták az ösz- szekötő tisztet a veterán elvtársak, azok pára lapszervezete között, egyben életük figyelemmel kísérését, napi gondjaik megoldásának elősegítését. Hernek László, aki a múlt év eleje óta mint HM nyugdíjas az V. kerületi — Czollner téri — pártalapszervezet tevékeny tagja, őszinte örömmel újságolta-: — Érdeklődésemhez ennyire közei álló pártmegbízatósom talán még nem is volt. Csakugyan megtiszteltetésnek vettem, hogy bár nem vagyok veterán, ott lehettem a klub-alakuló talákozón; maradandó élményt és felüdülést jelentett számomra hallgatni bölcs és optimista szavaikat. Bár a munkában és harcban eltöltött évek, évtizedek nem múltak el felettük nyomtalanul, szívük fiatal, derűjük üdítő és minden szavukra oda kell figyelni. Az pedig külön is megfogott, amilyen szerényen és pártszerűen tudnak (megközelíteni a mi nemzedé-t künk számárg — jómagán}, a? ötvenes korosztályhoz" tartózom — nemegyszer bonyolultnak tűnő kérdésekkel. ‘ S minthogy találkozásunkkor Hernek László látogatóba éppen hozzá tartott, Czapárik Sándor elvtársat hozta fel példának: — Higgye el, szinte élő történelem, élvezet hallgatni. Minden elbeszélése ad valamit, s milyen fiatalos, szellemileg is. A most 76 éves Sanyi bácsi tavalyelőtt még dolgozott, tetőt fedett, az a szakmája .... — Vajon a megalakulás óta mi történt a veterán'klubban? — e- reltem a szót. Hernek László pedig elmondta: hagy érdeklődés kísére Szabó Lajosnak, a ZIM nyugalmazott főmérnökének. diavetítéssel illusztrált indiai útibeszámolóját. Legközelebb érdeklődésüknek megfelelően, az idős kori betegségekről, illetve ,az egészséges életmódról hallgathatnak; majd előadást. Szeptember 2—3-án Pécsett ás környékén tettek látogatást a veteránok. — Az a két nap külön élmény volt a számomra. Még a 82 éves Kemény elvtárs is velünk tartott Ö valahol a Hunyadivárosban él; onnan tudom, hogy hazaérvé, a négyes buszra tettük fel... Olyan jó, hogy arcról-névről most már valamennyinket ismerem. Mintegy tíz elvtárssal azonban már személyes kapcsolatom is van. Például Kocsis Sanyi bácsi, Rózsa néni... De a kérdésre válaszolva: az alakuló összejövetel megvolt az útkeresés van soron. Mi, öten, akik a pártmegbízatást kaptuk, elosztottuk egymás között az elvtársakat’ és látogatunk. Ezt ne úgy értse, hogy beugrunk megkérdezni; no, hogy van Pista bácsi, hanem elidőzünk, tehát velük vagyunk. Életük, mozgalmi múltjuk emlékeiből szinte kifogyhatatlanok. Elbeszélgetünk velük mindennapjaikról, egészségükről, esetleges gondjaikról: Nagyon vágynak rá. S ha az ember arra gondol, hogy ami az ő jelenük, az a mi jövőnk... Ebben van a mi pártfeladatunk lényege: a törődés! Es ami nem mellékes: amíg lelhet, tanuljunk tőlük, jö ha vallomásaik minél gazdagabban megmaradnak számunkra, s a jövő nemzedékek számára. Mint az Hernek László szavaiból kitűnt, az öt összekötőből álló kis bizottság korántsem a veteránklub programjának összeállítását tekinti elsődleges feladatának. ' Bár ezt sem mellőzi. A párt- és munkásmozgalom idős harcosaival való eszmecseréken- szinte természetszerűen előjönnek az'.együttes időtöltésre- vonatkozó ötletek, javaslatok is. — A legközelebb mi öten találkozunk, egyeztetjük az eddigi látogatásaink tapasztalatait. Azt hiszem, a jövő évi kirándulást máris bízvást tervezhetjük; Hortobágy ra szeretnének eljutni a veterán elvtársak — említette Hernek László. S amikor kezet szorítva elköszöntünk egymástól, szemében mint beszélgetésünk kezdetén, ugyanaz az őszinte érdeklődés csillant, miközben mondta: — Nagyon kíváncsi vagyok, milyen élményekkel tért haza Czapárik Sanyi bácsi. Kiskunhalason járt a minap, mert hosszú idő után, egészen véletlenül megtalálta azt a hajdani katonatisztet, aki őt megmentette. Ügy hallottam, haza sem engedték, -két napig vendégeskedett náluk. Biztosan érdekes történet! Perny Irén (18.) — Ez igen! Négyezer-ötszáz! Ilonkám, Ilonkám... Nem is Szóltál róla! Mire neked ez a rengeteg pénz? A mama Kati felé bök. — Jön az érettségije, nem? Egy külföldi utat gondoltam neki Utána, Bulgáriába vagy Constan- zába... Hadd lássa a tengert, ha már az anyja nem látta... . A családfő ezt a könyvet is zsebre vágta. — Majd nézi a magyar tengert! Az sem utolsó látvány! — Az anyósához fordul. — És a (nagymami? A néni feláll, a kredenchez lép. — Kettőezer-nyölcszáz, Karcsikéin. De csak kétezer-ötszázat tudott adni, mert három kell a fogorvosra. Kilyukadt egy fogam. Jani számol. — Tizenkettőezer. És te, apa? Mennyit dobsz fel? — Hallod! — néz rá az apja. •— Emellett a háztartás mellett?! Spórolni? Miből? — Na, lányom, férjhez mehetsz! Perfekt asszony vagy máris! — Fejét csóválja. — „A jutalmak!?” — Zsebébe nyúl, elővesz egy betétkönyvet. — Odabent tartottam, hogy ki ne kutathassátok ... Kati lecsap rá. — Hétezer! — Vagyis összesen tizenkilenc! — számol Jani. Kati, boldog mosollyal: — Akkor az én nyolicszázam már nem is kell! Apja riadtan nézi. — Neked van nyolcszáz forintod? — Csak úgy csattan a hangja: — Honnét?! — Még tavaly nyárról, amikor a konzervgyáriban dolgoztam. — Ja... — dől hátra székén megkönnyebbült sóhaj jal az öreg. Aztán rágyújt, s körülnéz, elégedetten. — Hát így élünk, látjátok, gyerekek? Húszezer! Az első szóra egy egész kis vagyont dobtunk össze! És folyton panaszkodunk. 22. Odakint csengetnek. Az öreg fölhorkan, Janira sandít. — Valamelyik kisasszony? Vagy — s egy szemvillanás Katira — ez a francia huligán? Jani feláll, kimegy. Kati, duzzogva : — Az nem huligán! Van annak tisztességes foglalkozása, és biztos kenyere! — Nofene! — nézi merőn az apja. — Már erről is Volt szó? Halk kopogás. És Jani betessékeli az ügyvédet, aki a dúsan terített asztal láttán riadtan megáll az ajtóban. — Elnézést .. jó estét kívánok, kezüket csókolom... És ismételten elnézést... A ház ura felálí. — Csak nem valami rossz hír,- iigyvéd űr? Minden ránc egyetlen olvadó mosollyá ömlik .össze doktor Her- mányi arcán. — Egy poharat. az ügyvéd úrnak, Janikéin! — vedlik egy pillanat alatt házigazdává a ház gazdája. — Igyék ő is egyet a mi kis házunkra! Van még a pezsgőből? — Éppen egy pohárral! ,— mondja Jani és ugrik, hogy töltsön. Gyöngyözve habzik a patakzó lé az üvegből. — Roppant megtisztelő — nyúl poharáért a vendég. — És roppant jóleső!... Nem is hiszik, kedves Ispánkiék, milyen öröm nekem az önök tiszta, szívből jövő örömét látni... A mi foglalkozásunk néha olyan lehangoló... Gusztustalan perek, adóvégrehajtás elleni fellebbezés, olykor ádáz, késhegyig menő testvérharc egy-egy örökség körül... Fúj! még a gyomrom is forog olyankor .... — Mégemeli poharát. — pe önöknél szinte felüdülök, e meghitt családi körben, a teljes egyetértés láttán! Kedves mindnyájuk egészségére! És erre a ritkaszép családi összhangra! — Égészségére, ügyvéd úr! — olvadozik a család. Az ügyvéd leteszi üres poharát, órájára pillant és így szól: — Nos, akkor a tárgyra. Utánajártam a dolgoknak, kedves Ispánki uram. Mint már délután Is jeleztem, az örökség megnyílásának az új körülmények között sincs semmi akadálya, hiszen a végintézkedésben kifejezésre jutott végakarat... — A végrendelet — súgja oda a ház ura a nagymamának. — ... egyértelműen rendelkezik. Az örökös mindenképpen Ispán- ki Károly! —«Drága Arankám! — szipog megint a nagymami. — A te rokoni szíved!... Az ügyvéd ránéz, biccent. — Hát igen, kedves néni... Pusztán épp ezzel a kis formasággal lesz némi probléma... — Probléma? — emeli fel szemöldökét Ispánki. — Éspedig? Az ügyvéd rámosolyog. — Mert az ingatlant ugyan kétségkívül Ispánki Károly és neje örökli — ám ők, mint ez legutóbbi sajnálatosan kiderült, semmi néven nevezhető rokonságban nem állanak az örökhagyóval ... Csend, a tűnődés csendje. — Ez tény — .mondja aztán megfontoltan a házigazda. — Ez faktum! Az ügyvéd legengesztelőbb mosolya mögé búvik. — így aztán értelemszerű, drága ügyfeleim, hogy az átírási illeték sem részesül a szokásos, törvényileg előírt rokoni kedvezményben ...- — Ez az egész probléma? — legyint a családapa megkönnyebbülten. — Már valami komolyabb bajtól, féltem... — Nem, kérem, nem. Mondtam, hogy semmi nagyobb zűr! — És? Ilyenformán körülbelül mekkora összegre számítsunk, kedves doktor úr? A vendég felemeli a kezét. — Kérem, semmi gond, pontosan utánajártam! Felhívtam a bogárdi tanácsot — hálisten, hatig van ma fogadóóra! — és megtudakoltam az objektum árát, amiből pontosan- kiszámítható az örökösödési illeték... • — Pompás! — veri össze tenyerét az öreg. — ön aztán előrelátó ügyvéd! i Hermányi szerényen meghajol. — Igyekszik az ember, ha ilyen aranyos ügyfelekkel van dolga... — És? Mekkora lesz az ösz- szeg? Mégis, hogy tudjunk kalkulálni! A vendég zsebébe nyúl egy céduláért, s a hangja szinte elhal, ahogy leheli: — Háromszáznyolcvanezer forint, drága Ispánki úr. öt szempár mered rá mozdulatlanul. — Mennyi? — kérdi aztán a mama. Biztosra veszi, hogy valamit nem jól hallott. Vagy az ügyvéd úr nézett el egy nullát... Talán harmincnyolcezér? — Mennyi? — kérdi mégegyszer. — Háromszáznyolcvanezer. — Körülnéz, még mindig ezek a hüllőmerevségű szemek! Hát hol élnek ezek?! — Sok? — kérdi nagysokára. — Pedig tessék elhinni, igazán megéri! Gyönyörű kis ház, ahogy a lentiek mesélték... A családi sokk csak most oldódik, egymást nézik már, nem az ügyvédet. Előbb csak a mosoly, aztán már nevetnek, végül fuldoklón hahotáznak. A könnyük potyog, s a térdük csapkodják. — Na, mama — öleli át feleségét a ház ura —, hát idén is a Dagályon nyaralunk! Ott ■ se házasságlevelet nem kér a gondnok, se négyszázezret az adóhivatal... A nap viszont ugyanúgy barnít! — VÉGÉ —
