Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-10 / 186. szám

4 9 PETŐFI NÉPE 0 1978. augusztus 10. ■ERMl Adatok tárolása Korunk min­denesének, a számítógépnek egy ne több fel­adatot szám a népgazdaság. Feladatai nak az elvégzését a gép „memóriá­ja” teszi lehe­tővé. Az adat­­feldolgozó bé­réi (dezéselki >on az adatok és a programok tárolására biz­tosítani kell az elegendően nagy tárolóka­pacitást, az adatoknak az infonmációlior­­dozókoii való célszerű, jól hozzáférhető elrendezését, az egyes művele­tekkel jól ös­szehangolt hoz­záférési időket és adatátviteli sebességeket, végül az ada­tok elvesztésének, például vélet­len törlésének a megakadályozá­sára szolgáló biztonsági berende­zéséket. Ha az adatfeldolgozásnál nagy Üzembiztonságra és nagy 'kapa­citásra van szükség, tárolófcöze­­genként a mágnesszalag a legol­csóbb. A korszerű berendezések csaknem kizárólag ezeket hasz­nálják. Ha az adatok rendszerte­lenül érkeznek, akkor a mágnes­­dobos -tárolók kedvezőbbek. Az adattárolás általában ha­sonló módon képzelhető el, mint a postahivatalokban szokásos szá­mozott postaflökok által megva­lósított tárolók; minden Ilyen szekrény fellelhető a számozás alapján. Mindén ilyen hely (szek­rény) egy adatot tárol. Ha egy in­formáció a memóriában egy meg­adott helyre beérkezik, e hely előzetes információtartalmának a helyére jut. Ha viszont egy in­­fórmáoió kiolvasásra kerül, akkor a korábban ott levő információ változatlanul a helyén marad, lgv az egyszer már 'beírt adat bármely későbbi időpontban 'ki­olvasható és felhasználható. A valóságban az adatfeldolgozás számára az információ másolata • Mágneses memóriarendszer használatát tanulják a csehszlovák diákok. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) áll minden esetben rendelkezésre. A számítógépben bizonyos időt vesz igénybe az információ meg­keresése és továbbítása, akár „be­írunk” a tárolóba újabb adatot, akár kiemelünk. Ezt az időt ne­vezzük hozzáférési időnek. Van olyan tárolóegység, amelynek hozzáférési ideje a másodperc milliomod részével mérhető. Miután egy-egy adatfeldolgozó rendszerben rendszerint Hatalmas mennyiségű adat kerül tárolásra, ezért a hozzáférési időtől közvet­lenül függ az egész rendszer tel­jesítőképessége, és ezzel együtt a költsége is. Például a ferrltma­­gos adattárolók a legdrágább ilyen rendszereket képviselik, ha a költségeket a tárolóhelyenként vesszük. Ennek ellenére a ferrilt­­magos tárolók rendelkeznek a legrövidebb hozzáférési idővel, meghatározott esetben igen gaz­daságosak lehetnek. A mágnes tá­roljak, bár a közvetlen költségek szempontjából olcsóbbak, lassú­ságuk miattit kevésbé gazdaságo­sak. A mágneslemezes tárolók ál­talában még lassúbbak, de elő­nyük az igen nagy (milliós nagy­ságrendű) szám j egytárol ási ka­pacitás. Az oxigén nyomában A szervezetünkben végbemenő valamennyi életfolyamathoz energiára van szükségünk. A táplálékunkban levő különféle vegyületek közül a legértékesebb energiahordozók a szénhidrátok és a zsírok. Minthogy ezek sejtjeinkben oxidálódnak, • s ehhez oxigénre van szükség, e gáznak el kell jutnia a test leg­távolabbi, legrejtettebb zugába is. A tüdőbe beszívott, oxigént tartalmazó levegő a tüdőhólya­­gocskák és a hajszálerek vékony falán áthatolva lép be a vérbe, s o.tt a vörös vértestekben levő vérfestékhez, a hemoglobinhoz kötődik. A felhasználás helyére — a sejtekhez — tehát az oxi­gén kötött állapotban, oxihemo­­globin formájában jut el. A széndioxid gázt ugyancsak a vér szállítja a szervezetben, de épp ellenkező irányban; a sejtekből a tüdőbe. A tüdőbe felvehető levegő­­mennyiségnek az ismerete fon­tos adat az orvos számára. Mint­hogy a tüdő légzésműködése jel­lemző módon változik meg, ha az ember nehéz munkát végez, hegyet mászik vagy sportol, il­letőleg, ha bizonyos betegségek­ben szenved, pl. tüdőtágulat, tü­­dő-tbc, hörghurut, az alapanyag­csere zavara, a levegőmennyiség­ből többé-kevésbé következtetni lehet arra, hogy egészséges-e a légzőrendszer, rendesen működik­­e, illetve mi módosítja a műkö­dését. A tüdő légzési térfogatait olyan műszerekkel vizsgálják, amelyek­kel gyorsan és a páciensnek kel­lemetlenséget nem okozva lehet meghatározni a ki- és belégzett levegő mennyiségét A mérés el­ve a legtöbb műszernél az, hogy a páciens a készülékben levő levegőt lélegzi be, s a kifújt le­vegő is oda jut vissza. A készü­lék és a páciens légzőszervének gáztere tehát egységes, a helyi­ség levegőjétől elkülönített, zárt rendszert alkot Fontos információt nyújt az a mérés is, amikor a beteg ujjhe­gyéből vett egy csepp vérben megmérik a szállított oxigén és széndioxid mennyiségét • A vér szállított gázmennyiségeit mérik, és a felvett gázmennyiség mérésére szolgáló műszer a Prága-Vinohrady kórházban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Jégbezárt ősatmoszféra A hó laza szerkezete sok le­vegőt tartalmaz. Ennek a leve­gőnek egy része kis hólyagocs­­kákba zárva- akkor is megmarad, amikor a hóból jég keletkezik. Így van ez a gleccserek jegében is. Az Antarktis több kilométer vastag jégrétegének csak felső, kb. 800 méterében találhatók meg ezek a kis léghólyagok, a mélyebben fekvő részekben a nagy nyomás miatt a levegő „feloldódik” a jégben. Ha fúró­val kiemelünk a mélyebb részek­ből jégdarabot és ezt hűtőszek­rényben tároljuk pár hőnapig, -a levegő ismét1 felszabadul és az eredetiektől -eltérő kinézésű üre­gekben gyűlik össze. Így lehe­tőségünk nyílik a Föld több ezer évvel ezelőtti atmoszférájának közvetlen vizsgálatára. „AZ IFJÚGÁRDISTA NEM VÁR ELŐNYÖKET” A parancsnok szobafestő — Pityu nagy családból szár­mazik. A testvéreivel együtt élet­revaló, dolgos és értelmes ember. Az egyik bátyja, Jóska Is itt dol­gozik nálunk, öntő technikus. — A rövid jellemzést Honvédd Béla, a mélykúti UNIVEREXPO Ipari Szövetkezet párttiltkára adta Be­­lányi István szobafestő- és má­zoló szakmunkásról, aki arról ne­vezetes a nagyközségben, hogy ő az ifjúgárdíSták parancsnoka. Mi mást csinálnia egy festő a munkahelyén, mint hogy fest? A parancsnok, kackiási, simlis sap­kában — valamelyik ifjúsági ta­lálkozón szerezhette — éppen egy fiaiházelem alapozó festésével van elfoglalva. Szaporán mozog a kezében a korongecset.. — Egy vérbeli festő szakmai ambícióit kielégítheti a faházfes­­tés egyformasága? — vetem föl a ravaszkás mosoilyú, bajuszos fiatalembernek. — Az csak látszat, hogy ez olyan igénytelen munka, mert több olyan művelete van a fa­­házfestésnek, amelyikhez szak­értelem kell — feleli. — Azután, itt tanultam ki a szakmáit, itt dolgozom már tizennégy éve, sze­retem a kollektívát, a szövetke­zetnek pedig fontos és hasznos, amit csinálok, ezért nem is latol­gatom, hogy egyhangú-e a mun­kám. Csinálom, jókedvvel. Népiesen szólva tűzről pattant legénynek mondhatnánk Belányi Istvánt. Miközben fürgén dolgo­zik az ecsettel, a szeme hol a munkára, hol rám, hol pedig a kollégáira villán, :s közben sza­batos mondáitokkal társalog ve­lem. vele, hogy a szövetkezet szaka­sza Í976-ban megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét Ezzel a járásban csak bennünket tüntet­tek még ki. A inegyventagú köz­ségi században kilenc kiváló ifjú­­gárdisa van. A jó ifjúsági munka alapja az, hogy megfelelő a ki­képző bázisunk, jók a-technikai feltételek, külön irodánk és rak­tárunk van. — Az ifjúgárdistátóat gyakran látni szolgálatban, díszőrségben. Szívesen vállalják a fiatalok ezt, mondjuk a presszózás helyett? — Az Ifjú Gárda a KISZ él­csapata, és azt hiszem, ezzel min­dent elmondtam. Aki közénk tar­tozik, annak véleményem szerint ötször több kötelezettsége van, mint egy Ifjú Gárdán kívüli, jól dolgozó KISZ-tagnak. A szaka­szok, a századelő szervezetileg mlég erősebbek, mint általában aKISZ szervezetei. — 1964-ben léptem be a KISZ- be — meséli mozgalmi múltjáról. — Vezetői tisztségbe négy évvel ezelőtt választottak meg. Azt a megbízást kaptam a szövetkezeti fClSZ-szervezettitől, hogy vegyem át a munkahelyemen szervezett Ifjú Gárda szakasz parancsnok­ságát. Azért gondoltak rám, mert a honvédségnél jól megálltam a helyem. A Magyar Néphadsereg kétszeres kiváló katonája voltam, első osztályú rádlótávirász. és őr­mesterként szereltem le. Egy év múlva a Mskiunlhiallasd járási Ifjú Gárda paramcsnoikhelyebtese let­tem, 'később pedig én kerültem a parancsnoki posztra^-“»- Mit1 jelent' önnekT-gycifjúsn G4tdaJiá.-;i»ií* jtteäx&ä&jd .miiül ‘— Á’kíS^ kinyitása"aläift"ül'6 " szervezet a hazafias nevelésben játszik fontos szerepet. Szeretem szervezni a fiatalokat, s velük együtt részt venni a versenyszem­­.! élten, a járőrversenyeken, a tá­jékozódási erőpróbákon és a lö­vészeten. Az alakiság sem idegen tőlem, jó érzlés tölt el, amikor a község ifjúgárdislta századával ki­vonulunk valahová. Nem kell rábeszélni a fiúkat, lányokat, hogy álljanak közénk. Sokan vannak, akik irigykedve néznek bennünket, amikor társa­dalmi ünruggségekan felvonulunk. Jönnek, hogy belépnének. Gyűlé­sen döntünk róla, hogy kit fo­gadunk magunk közé. — Előnyökkel jár-e, ha valaki ifjúgárdista? — Aki ifjúgárdista, az nem vár előnyöket. Akik közénk tar­toznak, azok a legöntudatosabb, legte gyeimezettebb KISZ-tagok közül kerülnek ki. A munkahe­lyükön és a társasági életben, mindenütt az Ifjú Gárdához mél­tón kell viselkedniük. Belányi István, aki egy időre a KlSZ-titkár teendőit is magára vállaltai munkahelyén, több ki­tüntetést kapott már. Az idén aranykoszorús KISZ-jelvényt tűz­tek a mellére. A 28 éves szoba­festőt két esztendővel ezelőtt föl­vették a pártba. — Még mindig járási parancs­nok is? — Az idén beválasztottak a KISZ járási bizottságába, és új feladatot kaptam: járási Ifjú Gárda-felelős vagyok. Ez felügye­leti és segítő munika. A szövet­kezeti szakaszít és a községi szá­zadot én irányítom. Eldicsekszem — Mik a tervei? — Szeretnék leérettségizni. Távlati elképzelésem, hogy ha le­het, majd idősebb koromban is fönntartom a kapcsolatot az Ifjú Gárdával. Sok‘szép élményt sze­reztem a kötelékében, nem lenne könnyű a szakítás. A. T. S. NÉGY KEMENCÉVEL KEVESEBB Az első félidő feszes volt, a második sem könnyű... Van aki forrón szereti a nyarat és most bizonyára elége­dett az augusztusi kánikulával. Van olyan munkahely — pél­dául a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyára —, ahol a várost perzselő 30 fokos hőség langymelegnek tűnik a „túlfűtött” helyiségek pokoli melegéhez képest. A gépi ön­töde forrószeles kúpolókemencéi körül 40—50 fokot mérnek, a zománcozóban 70 fookos hőség teszi kemény próbára a szívet és a tüdőt. Ehhez adjuk hozzá az év, megfeszített tempót diktáló erőfeszítéseit, amelyek napról napra, az idő­járástól és a kemencék hősugárzásától függetlenül is igénybe veszik az emberek erejét. Erről beszélgetünk Rendetzky János főmérnökkel. — Az idén láttunk hozzá a ha­zai kádgyártást megújító, korsze­rűsítő beruházás megvalósításá­hoz. A nagy munka első szaka­sza, az automata zománcozósor felépítése. Most ezen dolgozunk. Ezt követi majd az öntöde re­konstrukciója. — Hogyan haladnak? Simán, 'vagy zökkenőkkel? — Máris késünk egy negyed­évet. A gépeket ugyanis csak a jövő év elején tudják beszerelni, akkor kezdődhet a próbaüzeme­lés. Az újabb késedelmeket elke. rülendő, szerződést kötöttünk a kecskeméti EPSZER Vállalattal. Ok végzik a gépek alapozásához szükséges föld- és mélyépítési munkálatokat, őszintén remél­jük, hogy határidőre — szeptem­ber 31-re — elkészülnek. Ezt kö. vetően minden belépő vállalattal megállapodtunk, bízva abban, hogy a beütemezett feladatot idő­re elvégzik. Bent a gyárban, egy külön er­re a célra létrehozott lakatos bri­gád készíti elő az NSZK-ból vá­sárolt gépeket. A városban olyan hírek is elterjedtek, hogy a be­rendezések nem a legjobbak. Mi más indokolná, hogy igen 'alapos felújításra szorulnak? — Egy gépet akkor is honosí­tani kell, ha vadonatúj, ez pedig nem az. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol, ez a berendezés megfelel az elvárásainknak. Mi­ről van szó? Arról, hogy nekünk valahogy tovább kellett lépnünk a kézi technológián. Az első lépés az volt, hogy behozzuk a techni­­kátidögSB fejíegmagaSStft SSijrtÜW hanem olyat, amelyik az eddigi módszereknél fejlettebb, de az egészen új típusú berendezések, nél olcsóbb. Lehet, hogy később korszerűbbet vásárolunk, előbb meg kell tanulnunk bánni a tech­nikával. Utána elválik, hogy a zománcozás mennyire fejleszthe­tő tovább. A dolog tehát úgy is felfogható, ha már a tanulópénzt meg kell fizetnünk, ne a legdrágább fel­szereléssel kísérletezzünk. De a rekonstrukciótól végül is azt vár­juk, hogy a gyár többet termeljen és a korábbinál lényegesen ma­gasabb műszaki színvonalon. A gépesítés milyen mértékben vált­ja be a hozzáfűzött reményeket? Mit változtat meg kedvezően? — Vegyünk egy példát az ösz­­szehasonlításra. A zománcozóban eddig két ember 36 kádat készí­tett műszakonként, kézi munká­val. A gép óránként 32 darabot gyárt és mindössze 6—7 dolgozót foglalkoztatunk a zománcozóso­ron egy műszakban. A rekonst­rukció befejezése után a gyár ter­melésének felét gépi, másik fe­lét változatlanul kézi erővel ál­lítjuk elő. Az utóbbira, a kisebb mennyiségben rendelt, különböző típusú és színű kádak gyártása miatt van szükség. — Ez a jövő. Most azonban még ott tartunk, hogy a gyártól nemcsak biztató ígéretet, hanem fürdőkádakat is várnak. —* Négy kemencét kellett le­bontani, így 11 helyett 7-et hasz^ nálunk, és ezt megéreztük. Ha nem is számottevően, de valame­lyest csökkent a termelésünk. Tavaly 210 ezer kádat gyártot­tunk, az idén 200 ezret tervez­tünk, ebből az első félévben 92— 93 ezer elkészült. Az első félidő nagyon feszes volt, a második sem lesz könnyű. A cél, a legszűkebb kapacitás 100 százalékos kihasz­nálása. Az a fontos, senkinek ne legyen lekiismeretfurdalása, hogy nem tettek meg mindent a cél, a siker érdekében. Minden dolgo­zónktól azt várjuk, hogy a lehe­tő legnagyobb odafigyeléssel, nyugodt — nem. lassú — munká­val, alacsony selejttel, jó minősé­gű kádat állítsanak elő. Annyit, amennyi a gyár kapacitásába be­lefér. Valamelyest enyhít a gond­jainkon, hogy megállapodást kö­töttünk a cseh partnerünkkel. En­nek értelmében minden öntött­vas kádért két lemezfürdőkádat kapunk. Az idénMnintegyláezer kádat szállítunk Csehszlovákiá­nak és ennek a duplája jön be az országba, tehát a lakosság ellá­tásában nem lesznek zavarok. Jövőre ismét könnyebb lesz. Átmenetileg. Éppen csak kifújják magukat és máris kezdődik az öntöde felújítása. Ezt is elő kell készíteni. Még ebben az eszten­dőben. Az augusztus 26-án kez­dődő és szeptember 4-ig tartó nagy karbantartás már a soron következő feladatok nyitánya. Mivel az sem lényegtelen, hogy a gépek hogyan bírják majd a ma­gasabb követelményeket. Vadas Zsuzsa A SZOJUZ GÁZVEZETÉK NYOMÁBAN (3.) Tajgán, mocsarakon, hegyeken át koztaiott bennünket, aki már 15 • A 2684 kilométer hosszú csőkígyó egy rövidke szakasza. (Fotó: KS) A dolog lényegle mégiscsak maga a gázvezeték, amely Oren­­burgtól Uzsgarodig három köztár­saság területét átszelve kígyózik a Szovjetunió területein. Azt hinné az ember, ml sem könnyebb a vezetéképítésnél. A nyolc méter hosszú, 1420 mm át­mérőjű ’ csövekét icsak egymás után kell fektetni, összehegeszte­­ni, aztán jöhét a gáz. A menet­rend valóban ez, de a valóság, mint mindig, sokkalta bonyolul­tabb. Először is ezeket a különleges ötvözetből készült csőmonstrumo­kat a tengeri kikötőkből a hely­színre kellett szállítani. Olyan helyeikre is, ahol se út, se vasút nem volt. Keresztül kellett vezet­ni öt folyón, és végűd a legnehe­zebb szakaszon, a Kárpátok ge­rincén. Ilyen nagy tömegű gázt, bármennyire is tisztított, nem le­hel az utak, vasutak, lakott te­rületek mentén, téhát völgyekben, hágókon keresztül vezetni, mert — nem titok, robbanásveszélyes. Ezért épültek a kompresszorállo­mások is minél távolabb a lakott területektől, ezért kefldeltt köré­jük valóságos kis mikrotelepül é­­seket kialakítani. Erről Georgij Andrejev Tatar­ján brigádvezető főmérnök tájé­eve épit gáz- és olajvezetéket szerte a Szovjetunióban. — Itt minden méterért meg kellett küzdeni —■* mondotta. Ha nem tudnak valahol megbirkózni a hegyekkel, csak őt hívják, 1400 szakembere most is a Szojuz gáz­vezeték különböző pontjain se­gédkezik a befejező munkálatok­nál. Az ' Uroszicse Ozalin völgy mentén telepített 16 kilométeres szakaszon csak pár száz embere dolgozik. 'És persze sok-sok gép. Emberi erő nem tudná félvontat­ni a sok száz, sőt ezer méter ma­gas gerinceikre a nyolotonnás csö­veket, a hegesztőapparátust. [Ami­kor helikopterre ültünk és fél óráig köröztünk a szakasz felett, közvetlen közelről láttuk, hogyan vontatja három lánctalpas óriás­­traktor a csövékelt, felfelé. Itt mindenféle technológiát alkal­maznak. Hegesztőnek kézzel, fél­automatával és legmodernebb automata hegesztési módszerrel, mindig úgy, ahogyan a terepvi­szonyok megengedik. — Ebben a szakmában nekünk már kevés újlat tudnak mondani — büszkélkedett huncutkás mo­sollyal Tatárján a helikopterül befejeztével. — Eddig 2000 méter volt a leg­magasabb hely, ahol csöveket fek­tettünk le, de ott csak szikla volt, itt meg ezer méter magasságban mocsarakra leültünk. A csöveikben 75 atmoszféra nyomással áramlik majd a gáz. A csövek összsúlya 1 milliárd 680 millió tonna, A vetették építése 2,2 milliárd rubelba került. Teljes üzemben — tehát Í979 végére — évi 28 miMiáird köbméter gázt szállíthat. Ebből az építkezésben részt vevő szocialista országok 15,5 milliárd köbméter gázt kap­nak. Magyarországnak J2,8 mil­liárd köbméter jut, Ronrania, mi­vel nem élőmunkával kapcsoló­dott be a beruházásba, 1,5 mil­liárd köbmétert kap jövő évtől kezdve. Körülbelül húsz évig jön az orenburgi gáz hozzánk. A gáz­mező élettartamát 30 évre be­csülték, de azután sem fognak berozsdásodni a Szojuz-vezeték csövei. Máris készülnek a tervek, amelyek alapján összekapcsolják a nyugat-szibériai hatalmas gáz­mezőikkel, ahol még szinte nem is tudják pontosan, milyen óriási mennyiségű gázt rejt a föld mé­lye. Vasvári Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom