Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-20 / 195. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 20. Határjárás a kombinátban Rekkenő meleggel fogadott a Duna-parti város, Baja. A Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Bagó Bálint erre a tényre célozva mondta el kívánságát: — Most már jó lenne egy kis eső, az aratást már befe­jeztük, remek termésátlagunk lett, több mint' 3200 hek­tárról 55,2 mázsa hektáronként. De — igaz, most igazán önző módon magunkra gondolok —, a többi növényünk: a kukoricánk, a lucernánk nagyon várja a csapadékot. Mit akar látni? Mert gondolom, a 16 500 hektár bejárása egy kicsit sok lenne erre a napra. Talán jó lenne, ha né­hány kiemelkedőbb dolgot nézne meg. Mondjuk a sertés­telepet, a vetőmagüzemet, és az egyik tehenészetünket. Bemutatom Tóth György osztályvezetőnket, majd ő kala­uzolja magát. Bajai hibrid — Az agárdi Agromplex rendsze­rű telep építését 1972-ben fejezték be — tájékoztat Mike István, a sertéstelep igazgatóhelyettese. — Most hatvanötezer sertés van itt. Évente ennél 10 ezerrel többet adunk át feldolgozásra, aminek nagy része exportra kerül, a töb­bit a budapesti vágóhídra, illetve a bajai lakosság ellátására szállít, juk. A telepet hármas keresztezé­­sű sertéssel népesítjük be, ennek egyelőre mi adtunk ideiglenes nej .vet, bajai hibrid. A magyar nagy fehér, a svéd lapály és a duroc fajtákból kialakított hibrid na­gyon jó eredményeket produkál. Csak egyet említenék ezek közül, az egy kilogramm sertéshús elő­állításához felhasznált abrak 3,72 kilogramm. Lassan azonban kinőjjük a te­lepet, ezért az idén és jövőre 40 millió forintot fordít a kombinát a felújításra. Lesz majd kifutós kocaszállásunk, a malacnevelés­hez battériák, korszerűsítjük a le­vegő, a víz és a trágya szállítását. Jövőre az új bajai vágóhídnak egységes, jó vágási minőséget adó sertésekre lesz szüksége, ■ ezért hibridünkből hízóalapanyagot 'bo­csátunk a háztáji gazdaságok ren­delkezésére is, de gazdaságoknak is. Nagyon halkan mondom; hi. szén egyelőre csak a kísérleteket végezzük, de a takarmányozási és 9 Ez már az idei nyers, vetőmag­nak szánt búza. ami először az előtárolóba, majd onnan szalagrend­szeren keresztül feldolgozásra ke­rül. a tartástechnológiái kutatás mel­lett, új szalámisertés kialakítására is gondunk van. Ne felejtsék el megnézni a ta­karmánykeverőnket, tárolónkat. Onnan évente 3100 vagonnyi, nagyrészt granulált, magas fehér­jeértékű takarmányt kap a telep — búcsúzik Mike István. Huszonötezer hektárra elegendő Baráth János, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát vetőmagüzemé, nek vezetője éppen a kukorica ci­­merezés ellenőrzéséről érkezett vissza. Az üzem húsz éve épült, hatszáz hektáron termesztett ve. tőmag feldolgozására volt alkal­mas. Ezelőtt két évvel bővítettük, és így 1800 kektárról fogadhattunk a magokat. Most ismét terjeszke­dünk, az idén elkészülő berende­zésekkel már négyezer hektár ter­mését várjuk majd. m • Valóságos kis várost alkotnak a sertéshizlaldák. Minden egyes épü­let ezer férőhelyes. Büszkeségünk a kalibráló to. rony, amely tavaly dolgozott elő­ször és több mint 400 vagon hib. ridkukoricát fémzárolt, amiből 320 vagonnal küldtünk exportra Hol­landiába, NDK-ba, Csehszlovákiá­ba, Szovjetunióba. A búza aratá­sával nekünk is sokasodott a mun. kánk, mintegy 650 vagonnal vá­runk, amiből feldolgozás után 25 ezer hel^árra elegendő vetőmagot nyerünk. A házi méréseink alap. ján az idei termésről csak jót tu­dok mondani, a búza csírázóké­pessége, vagyis a csírázási száza­lék várhatóan nagy lesz. A fajták? Legnagyobb területről kapjuk a Szávát, aztán a Libelullát. és a többi jugoszláv, szovjet és magyar fajtákat. Tej a vajüzemnek A mátéházi üzem tehenészeti te­lepén Veress Béla igazgatóhelyet, tes vállalkozott a kísérő szerepé­re. — A kombinátnak három helyen van tehenészeti telepe, nálunk, itt Mátéházán 432 a férőhelyek szá. ma. Valamennyi szarvasmarhánk fertőzésmentes Holsteinfriz ma­gyartarka keresztezés. Nem sze­retnék túlzottan dicsekedni, de a teljesen zárt vonalon a tejházba jutó tejünk — ez kombináti szin­ten hatmillió liter évente — 1—2 százalék kivételével első osztályú. Mi erről a telepről a bácsbokodi vajüzemnek adunk át ugyanilyen minőségű tejet. Éppen jókor ér­kezett, hiszen a telep Béke szoci. alista brigádja most intézett fel­hívást a többi brigádhoz a tej tér. melés növelése érdekében. Egye­lőre a válaszokat várjuk izga­lommal, remélhetően nem sokáig — mondja az üzem Igazgatóhelyet­tese. G. E. Harmincöt elfoglalt ember A címben jelzett társaság — pontosabban testület — elfoglalt­ságát a szakszervezeti munka je­lenti. Ok alkotják a Kalocsai Mű­anyag- és Gumifeldolgozó Válla­lat szakszervezeti bizottságát és bizalmi hálózatát, résztvevői a múlt év végén meghonosított együttes üléseknek, előkészítői a vitáknak és határozatoknak. Gyakorlói mindazon jog- és ha­tásköröknek, amelyek ma megil­letnek egy-egy szakszervezeti ak­tivistát. A bizalmiak napi munkáját a közvetlen munkahelyi érdekvéde­lem adja. A munkáltatói jogok — azaz a bérezés, a szabadságok ki­adása, a jutalmak; elosztása, a kitüntetésekre való. felterjesztés, és más hasonló — gyakorlása ma már a középvezetők feladata. — A munkahelyeken dőlnek el a viták, a bizalmi és a vezető azonos hatásköre megteremtette a helyes és gyors döntések felté­telét — mondja Baksa Ferenc, a vállalat szakszervezeti bizottságá­nak titkára. — A vállalat vezetői vagy az szb testületé általában nem is tud a vitás ügyekről — legalább is nem foglalkozik ve­lük hivatalból — mert az érin­tették az üzemen belül is megta­lálják a megoldást. Az intézke­dés rutinná, a munka részévé válhat. Az új feladatok miatt termé­szetesen volt — s még lesz is — változás néhány bizalmi posztján, a hatáskörök megnövekedésének egyik tanulsága mégis az volt, hogy nem kell félni a jogoktól. Kis túlzással mondhatom, hogy ugyanazt végzik, amit korábban, csak éppen jogkörrel felruházva, jobb feltételek között Nem kell felesleges kitérőket beiktatni, fe­lülről hozni orvoslatot a pana­szokra. Népszerűbb, egyszerűbb, egyben felelősségteljesebb lett a bizalmiak munkája a műhelyek­ben. Petrecz Já­nos, a szer­számüzem dol­gozóinak bizal­mija, négy éve látja el megbí­zatását: — Nálunk a bérkeret fel­osztása és a személyi óra­bérek megálla­pítása a legkényesebb kérdés. Megegyezésre kell jutni a cso­portvezetőkkel^ áz üzemvezetővel és természetesen a munkatársak­kal.'Vita hélkül' ez nem megy. Igaz, hogy például az üzemveze­tővel már tizenkét éve dolgo­zom együtt, ismerjük egymást. Ha valamit mégsem tudunk el­dönteni, akkor az szb segít. Ilyen ügy volt nemrégen az idegen szerszámoké. Év elejétől ugyanis új bérezést vezettek be az üzem­ben, eszerint a keresetünk egy része attól függ, mennyi állásidő adódik a műhelyekben az öntő­szerszámok hibájából. A vita ab­ból kerekedett, hqgy nem a ná­lunk gyártott— készen hozott — szerszámok hibája miatt is csök­kentették volna a mozgóbérün­­ket. Az új bérezést egyébként an­nak idején mi is megvitattuk. Megérteni azonban csak most, a bevezetés után tudjuk. Az írásos anyag nem igen könnyítette meg á dolgunkat, nehezen igazodtunk el rajta... A vállalati szakszervezeti bizottság el­nöke,, Szarvas László üzem­­gazdasági osz­tályvezető — aki hasonló tisztséget tölt be a Helyiipa­­ri és; Városgaz­dálkodási Dol­gozók szakszervezetének megyei bizottságában is — éppen erről a problémáról szól: — A gondok iránti érzékeny­ség, a gazdasági kérdésekben va­ló tájékozottság még javítandó, a bizalmiak látókörének szélesedé­se azonban vitathatatlan. A jó döntések, okos javaslatok, ered­ményes viták feltételei közül vi­szont ez csak az egyik. A tagság többségének kell széles látókör­rel, reális ítélőképességgel ren­delkeznie. A döntés többségi ala­pon születik a bizalmi csoportok­ban. Véleményt kell kialakítani­uk nemcsak saját belső ügyeik­ről, de az egész vállalati kollek­tívát érintő kérdésekről is. Való­ban vaskos, lehetőleg mindenre kiterjedő írásos előterjesztésekét készítünk — nem egy anyag ép­pen az üzemgazdasági osztályon nyeri el végső formáját — ilye­nekre van szükség. Ezekben kel­lene minden csoportnak .megta­lálnia a rá vonatkozó megállapí­tásokat, javaslatokat és mérlegel­ni azok várható következménye­it. Fontos közben az is, hogy egyszerre lássák egy-egy intéz­kedés valamennyi részletét. Ma még ott tartunk, hogy egyszerre soknak is, meg kevésnek is ta­lálják az információkat. Megwitatnivalója pedig bőven akad a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak együttes ülésének. A kezdet, azaz a múlt év decembe­re óta szinte mindén hónapban összeült a testület. Évente legalább két alkalom­mal kell összehívni az ülést — mondja Baksa Ferenc. A kér­dések fontosságával és főként számával azonban ez nem állna arányban. Egyszerre öt-hat témát meg sem lehetne tárgyalni. Ha kevés a napirendi pont, aktívabb a tagság, több a hozzászólás. A testület az idén már tíz témáról hozott határozatot, il­letve alkotott véleményt. Kö­zülük a leg­több hozzászó­lást, szám sze­rint harmincki­lencet a kol­lektív szerző­dés és annak módosítása váltotta ki. Nincs hiány érdeklődésben a bérpolitikával, nyereségfelosztás­­tással foglalkozó üléseken sem, a vállalati közművelődési tervhez azonban már csak hatan fűzték hozzá javaslatukat... Az együttes ülések múltja még igen rövid. A tapasztalatok arra utalnak, hogy az üzemi demokrá­cia új fóruma hasznos, élénkül a dolgozók érdeklődése a vállalat tervei iránt. A választott képvi­selők itt tolmácsolják azokat a kéréseket, amelyek a termelési tanácskozások, szocialista brigád­vezetői gyűlések napirendjébe nem illenek bele. Mindjárt az el­ső, decemberi ülésen elhangzott: építsen a vállalat kerékpártáro­lót, és alakítson ki a szabad te­rületen sportpályát. Mindkettő­höz. társadalmi munkát ajánlot­tak fel a dolgozók. A kérések még ebben az évben teljesülnek.' A bizalmiak munkáját ez a siker bizonyára könnyíti. Az ő szerepük tulajdonképpen a közvetítőé. Képviselik munkatár­saikat, ismertetik véleményüket — sokszor azért is küzdenek, hogy mindenkinek legyen véle­ménye — tájékoztatja őket a döntésekről. Jánosi Ist­ván, a tmk­­xnűhely bizalmi­ja mondja mun­kájáról: — A csopór­­ton belül a ne­hezebb. Nem mintha nem ér­tenék szót a többiekkel, ha­nem mert sok­szor olyan dolgot kell elmagya­ráznom, ami nekem sem könnyen érthető. Órák telnek el, mire alaposabban áttanulmányozok egy hosszú előterjesztést, s aztán még el is kell magyaráznom a lénye­gét... A gazdasági kérdések még nem régi ismerősök, az. üzemi-demok­rácia fejlődésének következőjjé-fc pését azonban éppen az . .ilyen fajta döntésekben vátd1 reavéfel jelenti. A szakszervezet úgy ala­kítja munkamódszereit, hogy mi­nél több lehetőséget teremtsen a dolgozók bevonására. Ennek ér­dekében tevékenykedik a har­mincöt elfoglalt ember. Zsembery Ágnes Kiskőrösi munkássorsok Kiskőrös gazdasági életében ma már számottevő szerepet játszik az ipar. Olyannyira, hogy a munkaképes lakosság 42 százaléka dolgozik a különböző Iparágakhoz tartozó üzemekben és' csak 38 százaléka a mezőgazdaságban. Az már csak természetes, hogy ebben a városban sem így rétegződött a lakosság a háború befejezésekor, hiszen az iparban foglalkoztatottak száma akkor a százat sem érte el. S az ak­kori szeszfőzde, a malom, s néhány kőműves kisiparos Is legfeljebb csak idényjelleggel tudott munkát adni. A változás magját az ipari szövetkezetek létrehozásával vetették el. Az ipar fejlődése mégis akkor vált erőteljesebbé, amikor a szövet, kezetek egyesültek és á szolgáltatásokon túl a készáru termelést Is elkezdték. Ezt követte a gépállomás gépjavító, majd MEZÖGfiP gyáregységévé alakulása, a konzervüzem létrejötte, végül a finom­­mechanika méghonosulása az IGV-gyár letelepülése által. , Juhász István, a városi párt­­bizottság titkára további adato­kat sorol: — Az ipar termeflósi értéke négyszer annyi, mint a mezőgaz­daságé, s megközelíti az egymil­­liárd forintot. A műszaki értel­miség létszáma eléri már az öt­venöt. Természetesen a mezőigazda­ság továbbra is döntő fontossá­gú Kiskőrös életében, fejleszté­sére nagy gondot fordítanak. Az ipar azonban sok ember életében hozott jelentős változást. Beszél­jenek most ők. Parasztgyerek volt, ma igazgató — Hatan voltunk testvérek, és szüleim nyolc hodid földje nem sok perspektívát ígért — meséli Walter Menyhért, ia kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyáregységének igazgatója. — Ezért, amikor a honvédségtől 1951-ben leszereltem, beálltam a császártöltési gépállomásra trak­• Jó a ml kollektívánk... torszerelőnek. Sok munkánk volt, hiszen a gépek éjjel-nappal dol­goztak. Hat évvel később össze­vonták a császártöltési és a kis­kőrösi gépállomást. Ékkor már művezető voltam, de a követél­mények is egyre nőttek, s beirat­koztam a gépipari technikumba. Amikor tanulmányaimmal végez­tem, a főmérnök helyettese let­tem, majd távozása után én ke­rültem a 'helyére. Jól mentek akkor a dolgok. A kiskőrösi gépállomás azzal tett szert országos hírre, hogy ötven százalékkal csökkentettük az egy normál holdra eső üzemi össz­költséget. 1964-ben megszüntet­ték a gépállomásokat és gépja­vító üzemeikké alakultaik át. Em­lékszem, abban az időben a leg­nagyobb feladat az Sz—100-as traktorok javítása volt. Nagy akarattal látott kollektíváink a munkához, Is olyan jó ered­ménnyel dolgoztunk, hogy 1966- ban elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Két év múlva bekerültem a vállalat központjába termelési osztályvezetőnek, majd 1970-ben ismét Kiskőrösre helyeztek, igaz­gatónak. Amikor elmentem, gép­javító üzemet hagytam itt, ami­kor ’ visszajöttem, már 'készter­mékeket előállító gyáregységet vettem át. Jóleső érzés az eltelt nyolc esztendőre is visszatekin­teni. mert jó a mi kollektívánk. Szép eredményeket értünk el, amelyek önbizalmat adtak, lelke­sítettek 'bennünket. Elég, ha any­­nyit mondok, hogy 1970-ben 30 millió forint volt a termelési ér­tékünk, az idén 220 millió lesz. A legnehezebbek a hetvenkettes* hetvennégy es évek voltak, ezek a profilkereséssel teltek el. Ma­gyarországon jelenleg (mi va­gyunk a kultivátorgyártás gazdái. Ebből jelentős mennyiséget ex­portálunk a Szovjetunióba köz­vetve és az NDK-ba közvetlenül. Az igaizgató még hosszan sorol­ja, hogy a hazai kukorica- és cukorrépaprogram megvalósítá­sához gyártanak munkagépeket, az idén kezdik meg a felszíni talajművelő komlbinátorok készí­tését, beadtak egy 45 millió fo­rintos hitelkérelmet üzemfejlesz­tésre, ami nemcsak import-meg­takarítást, hanem exportnövelést is jelenít majd a népgazdaságnak. Az ái figyelmem közben egy ok­levél köti le, amelyet az NDK Minőségellenőrző Intézete ado­mányozott a kiskőrösi üzemnek. Az oklevél tanúsága szerint: A P 437 kultlvátorokat a „Legma­gasabb gyártmány minőségi fo­kozatával’’ tüntették ki. Azután tisztelettel pillantok Walter Menyhértre, a volt trak­torszerelőre, 'technikusra, képesí­tés 'nélküli főmérnökre —, most (igazgatóra —>, akinek életútja részben Kiskőrös ipari fejlődé­sének története is. A fúrógép mellett 9 Azelőtt annyira el voltam zár. va az élettől.., Hrutka Jánosné is a MEZŐ­GÉP gyáregységében dolgozik. Három évvel ezelőtt — éppen negyvenedik születésnapján — változtatott életformát. Azelőtt földműves volt, a szó szoros ér­telmében, mert a család hat hold földjét szántotta, vetette, csirkét, kacsát, disznót mlevelt. Férje ugyanis már több mint húsz év­vel ezelőtt beállt a szikvizeSek­­hez és csak munkaidő után se­­gítgetett a földeken. Igaz, hat­va nkllencbem beadták a főidet a szakszövetkezetibe, de a 'meg­maradt több, mint ezer öl szőlő­vel és gyümölcsössel továbbra is bőven akadt munka. — Sok minden másként ala­kult, amikor hetvenöt februárjá­ban felvetitek ide — meséli Hrut­­káné. — Két hét alatt tanultam meg ennek a fúrógépnek a ke­zelését, s azóta hűségesek va­gyunk egymáshoz. Más itt az élet. A havi fizetésiből nagyobb darab kenyér jut az asztalra, jobban lehet ruházkodni, a gye­rekeket iskoláztatni. Mert két fiam is van ám. Az egyik a kőműves, a másik a sütőipari szakmát tanulja. — Megszokta már az ipart és az itteni munkarendet? — tere­lem a beszélgetést az üzemre. Az asszony kérdésre kérdéssel vála­szolva fordult pajkos mosollyal az éppen odaéikező párttitkárhoz. — Sok 'baj talán nincs velem? — Hr útkéné a vállalat kiváló brigádjának, a Március 15. bri­gádnak a tagja — mondta a púrttitkár. Jól beilleszkedett a kollektíváiba és egy év után Ki­váló dolgozó oklevelet kapott. Egy. évvel' később — vagyis ta­valy —, pedig már az NDK-ba küldtük juitalomüdülésre. — Hát igen, mire megöregszem, egészen jó lesz a sorom — veszi vissza a szót az asszony. — Az­előtt annyira el voltam ’zárva az élettől, hogy most mindent sze­retnék bepótolni. Befejeztem már — mióta itt. vagyok — a nyolc általános iskolát. Van otthon magnónk, tévénk, kisrá diónk. sok szép könyvünk. A brigádbérlet­­tel járok a városi művelődési .házba. A fölfclórfesztivált is meg­néztük, nagyon szép volt. Hogy mit szeretnék miég? Azt, hogy béke legyen, no, meg egy kis­motort a kerékpár helyett... Itt szeretnék maradni... A város másik szélén gyorsan fejlődő üzem az Irodagéplpari és Finommechanikai Vállalat gyára. Solti Kálmán termelési osztályvezető elmondta, hogy amikor ide települitek, még nem a nagy pontosságot Igénylő mun­kákat bízták rájuk. Azóta népes szakmunkásgárdát neveltek ki, s hetvennégyben már két pénztár­gép-típus gyártását vették át, sőt; a finom alkatrészek gyártását Is meglkezdi‘ék. Ehhez bizony már 9 Nagy figyelmet igénylő, szép munka... jól képzett fiatal szakmunkások­ra volt szükség. Közben az idén letelepítettek ide 18 automata gépet, amelyek kezelésére a leg­jobb asizitergályosolkat képezték át. Egyikük, Bajúsz Ferenc így me­sél magáról és munkájáról: — lilts születtem Kiskőrösön, de az esztergályos szakmát Buda­pesten, az Ikaroszban tanultam. A zajos fővárost azonban nem tudtam megszökni, és amikor lát­tam, milyen szépein fejlődik az IGV itteni gyára, örömmel Jöt­tem ide vissza. Ebinek két éve. Közben megérkeztek az automata gépek és én is jelentkeztem a tanfolyamra. Nem bántam meg, mert nagyon érdekes, nagy fi­gyelmet igénylő, szép munka. Jó Itt dolgozni, Jók a munkatársak, a vezetők, itt szeretnék maradni, ebben az üzemiben. Ebben a vá­rosban szeretnék megnősülni, há­zat építeni, családot alapítani. Örülök annak, hogy ilyen gyár van Kiskőrösön... Nagy Ottó \

Next

/
Oldalképek
Tartalom