Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-19 / 194. szám

1978. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 3 A Volán és a tömegközlekedés Interjú Tapolczai Kálmánnal, a Volán Tröszt vezérigazgatójával I V* M v J A közúti személyszállításban az utóbbi tíz évben lényeges változás ment végbe. Éppen egy évtizede, hogy az ország­­gyűlés elfogadta a közlekedéspolitikai koncepciót, mely hosz­­szú távra meghatározta a tömegközlekedés fejlesztését is. Ebből a Volán Tröszt vállalatainak oroszlánrész jutott, hisz a helyi, a városi, az elővárosi és távolsági személyszállításnak ők a gazdái a közúton. Az egyre több bejáró utaztatása, a megszüntetett kis forgalmú vasutak utasainak átvállalása mind-mind újabb terhet rótt a Volánra. Rohamos fejlődés­nek lehetünk szemtanúi, sőt részesei ez időszakban. A tö­megközlekedésben bekövetkezett változásokról, a kulturált utazás feltételeinek megteremtéséről beszélgetett munkatár­sunk Tapolczai Kálmánnal, a Volán Tröszt vezérigazgatójá­val. — A fővároson és Miskol­con kívül a Volán bonyolítja le a közúti személyszállítási forgalmat. Tíz év távlatában hogyan fejlődött a hálózat, milyen a helyi közlekedés vá­rosainkban, falvainkban? — Két évvel ezelőtt fejeződött be az ország valamennyi kétszáz lakoson felüli településének be­kapcsolása a közúti személyszál­lítási hálózatba. Jelenleg 25 ezer 200 . kilométeres vonalhosszúság­ban közlekednek járataink, az érintett helységek száma eléri a 3200-at. Százhetvenhat városban, községben megoldottuk a helyi közlekedést is: tíz év alatt itt az utasok száma megkétszereződött, tavaly 643 millió személyt szállí­tottak helyi járataink, melyek száma szintén nem csekély — 13 millió 116 ezer. Természetesen autóbuszállómányunk is ehhez mérten fejlődött: 1968-ban 750 járművel oldottuk meg a helyi közlekedést, most 1406 Ikarus bo­nyolítja le a napi forgalmat. Az országos hálózat fejlesztése legalább ennyire nagymérvű: ta­valy 1 milliárd 360 millió uta­sunk volt, a helyközi járataink száma naponta megközelíti a 40 ezret. Továbbra is előtérbe he­lyezzük a munkásszállítást és az -iskolaévben 142 körzeti iskola több mint 56 ezer tanulójának zavartalan utaztatásáról gondos­kodunk. 1977-ben belföldön. 120 ezer, külföldön 3400 különjára­tunk közlekedett. A személyszállí­tási követelmények kielégítésé­hez 7900 autóbusszal rendelke­zünk, csaknem kétszeresével, mint 10 évvel ezelőtt. Az állomány átlag életkora mindössze 3—4 év. Az idén decemberig lecseréljük a régebbi típusokat, s majdnem va­lamennyi menetrendszerinti jára­ton az IKARUS 200-as panorá­­mabuszok szállítják majd az uta­sokat. — A növekvő tömegközle­kedési •igények kielégítése új forgalomátszervezési intézke­désekkel jár, mindehhez ki­épült már a műszaki-forgal­mi háttér? — 1968-tól huszonhét autóbusz­pályaudvarral gazdagodott a há­lózat, s negyven .műszaki bázis épült, hogy csak párat említsek: Eger, Kazincbarcika, Gyöngyös, Hatvan, Nyíregyháza, Szeged, Ka­posvár, Dunaújváros — ahol a legkorszerűbb gépekkel felszerel­tek a javítóműhelyek. Zökkenő­­mentes az alkatrész-utánpótlás; ez köszönhető az Ikarusszal való jó együttműködésünknek. A forgalom korszerűsítéséhez hozzátartozik az is, hogy majd­nem valamennyi nagyvárosban bevezettük az autóbuszok kalauz nélküli közlekedtetését. Az ötödik 5 éves terv végére valamennyi helyi járat jegykiadó automaták­kal lesz ellátva. Ez könnyíti majd szervező munkánkat is, miivel le­hetővé teszi a naprakész utas­­számlálást, ebből következően a menetrend elkészítését is segíti, sőt módot nyújt a férőhely jobb kihasználására. Az idei eredmé­nyeink alapján 45,1 százalékos a férőhely-kihasználásunk, mely ugyan jobb a múlt évinél, de még nem beszélhetünk optimális állapotról. A Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézettel kö­zösen készítettünk tanulmányter­vet egy-egy nagyváros közlekedé­sének fejlesztésére. Kiderült, hogy a forgalom szerkezetének megváltoztatásával még jelentős tartalékok szabadíthatok fel. Pél­dául Tatabányán, az átszervezés után 20—25 autóbuszt nyertünk. A Volán Elektronika segítségével megtörtént az egész személyszál­lítási hálózatunk számítógépes feldolgozása. Ez az egyenletes el­osztás alapja. 'Most már csak a gyakorlati megvalósítása van hát­ra, mely a megyei, városi és köz­ségi tanácsokon is múlik. — Hogyan hangolják össze a Volán-vállalatok fel'adatai­­; kát a tanácsi közlekedésfej­lesztési tervekkel? — A telepítések fejlesztési ter­vébe beletartozik a közlekedés is: ■ új járatok létesítése, a meglevők sűrítése. Ezért a tanácsok és a Volán között rendszeres, állandó kapcsolatra van szükség, hogy egyeztetni tudják az utazási igé­nyeket. Segítséget várunk a taná­csoktól a csúcsforgalmí zsúfolt­ság megszüntetéséhez. Városom ként változó a kép. Ott, ahol si­került általánosan bevezetni a lépcsőzetes munkakezdést, a tö­megközlekedésben is érezhető a javulás. Ha megnézzük a tavalyi csúcsforgalomról készült statisz­tikát, a városok összehasonlításá­val azt tapasztalhatjuk, hogy Pé­csett, Székesfehérváron, Kapos­váron, Egerben a délutáni járatok 20—26 százaléka zsúfoltan közle­kedik, míg Nyíregyházán, Nagy­kanizsán inkább a délelőtti csúcsforgalom idején túltelítettek a járatok. Kiemelkedően jó Győr tömegközlekedése, ahol a dél­előtti járatoknak csak 7,7 szá­zalékán, délután pedig mindössze 3,4 százalékán jelentkezik zsú­foltság. Kedvező a helyzet Szom­bathelyen, Veszprémben, Sopron­ban, Baján, a járatok zsúfoltságát mutató adatok jóval 10 százalék alatt maradnak. Pécsett az idén már érezhető a lépcsőzetes mun­kakezdés hatása: a 15—20 perces munkakezdési időkülörtbségekkel járatonként egy-egy autóbuszfor­dulót nyertek, így tízezer utas elszállítására szabadult fel kapa­citás. Ha ezt a rendszert min­denütt bevezetnék, országos szám- f ten 18—22 százalékkal enyhítené a tömegközlekedés zsúfoltságát. Tehát az iparvállalatokon van a sor. — Gondolom a munkaerő­problémák alól a Volán sem mentes. A személyszállításban is van létszámhiány? — Lehet, hogy meglepően hang­zik, de ebben a tekintetben a tö­megközlekedés okoz legkevesebb Xf9V .flásG^Ö 4 iá a I7i£ víOJí * j! .ttfoqoí ínimslsv .nstíéá gondot. Az áutóbuszvezetők kol­lektívája stabil gárda. Mindösz­­sze 8 százalékos a fluktuáció. Budapest elővárosi forgalmát és Debrecent kivéve nincsenek lét­számgondjaink. Mindezt kellő anyagi ösztönzéssel, szociálpoli­tikai kedvezményekkel, a mun­kahelyi körülmények javításával, s mindenekelőtt a munkaidő 200 órára való lecsökkentésével tud­tuk elérni. Gyakorlott, kipróbált, művelt gépkocsivezetők ülnek a volán mellett, akik nemcsak az 1,2 millió forint értékért (ennyi egy autóbusz ára), felelnek, ha­nem ennél sokkal többért: a köz­utak biztonságáért, és a szállított utasokért is. Tehát többszörös a felelősség. — A jövőre nézve, milyen közlekedési változásokra szá­míthat a lakosság? — Most a tervidőszak második felében megkezdjük a hatodik ötéves terv előkészítését, mely­ben már nem a hálózatbővítés lesz az elsődleges cél, mert a he­lyenként még jelentkező igénye­ket a közületi autóbuszok is ki tudják elégíteni. Sőt jobb kihasz­nálásukkal még enyhíteni is tud­nának a csúcsforgalmi zsúfoltsá­gon. Most a mi feladatunk a meglevő hálózat erősítése: a tele­pülések közti minőségi különb­ségek 'megszüntetése, a tanácsok­kal való jó együttműködés. A kórszerű szervezési feltételeken, az információáramlásokon sok múlik. De a munkaerő- és a gép­kocsi-ellátottságon is! Mert a kulturált utazás alapfeltétele: le­­-gyenek autóbuszok, s legyenek hozzájuk jól képzett gépkocsive- i zetők. _ H. A. _ as ss jjoDÖisyl&j rtHOusioaoci les: Javítják a hibákat Milyen a konzervgyári a kecskeméti húslisztüzemben építőtábor? Augusztus első napjaiban az egész magyar sajtót bejárta a hír, hogy kömyezietvédelmi és munkavédelmi ökokból elhalasz­tották a kecskeméti húslisztüzem átadását. A több, mint 100 millió forint beruházással épült új lé­tesítmény ugyanis a próbaterme­lés idején bűzzel árasztotta el a környék lakott részeit, s az üzem­ben is elviselhetetlen szag és hő­ség uralkodott. Emiatt a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Válla­lat nem vette át az új gyár­részleget, a városi tanács nem adta meg a működési engedélyt, s a Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának munkavé­delmi felügyelete sem járult hoz­zá a végleges üzembe helyezés­hez. Az utóbbi szerv ugyanis lis­tát állított össze az új létesít­mény munkavédelmi hiányossá­gairól, melyeknek részben sürgős, részben szeptember 15-ig való megszüntetését rendelte el. Molnár Ferencnével, az Élelmi­szeripari Dolgozók Szakszerveze­tének megyei titkárával kerestük fel Csizmadia Istvánt, a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatóját. Arra kértük, (tájékoz­tasson bennünket a húslisztüzem létesítésének körülményeiről, s azoknak a technikai hibáknak a kijavításáról, munkavédelmi hiá­nyosságok felszámolásáról, ame­lyek miatt két héttel ezelőtt nem vették ált a beruházóktól, illetve kivitelezőktől a létesítményt. A megbeszélésen részt vett Csonka Pálné,~~zc húslisztüzem vezetője is. — Naponta 11 vagon baromfit dolgozunk fel — mondotta Csiz­madia István —, s ennek csak­nem egybarmad része Hulladék (bél, toll! stb.). Ezt korábban tá­voli feldóligozó üzemekbe — Szol­nokra, Soltra — szállítottuk. A mellékterméket szállítás előtt át­menetileg a gyár területén tá­roltuk, s — különösen nyáron — időnként kellemetlen bűzzel árasz­tott® el nemcsak az üzem terü­letét, hanem a környéket is. Ép­pen ezért örültünk annak, hogy a Baromfiipari Tröszt Kecske­métet, S vagyis a mi gyárunkat jelölte ki a húslisztüzem felépí­tésére. Ennek ugyanis zárt fel­dolgozó rendszerébe tudjuk azon­nal táplálni a hulladékot, anél­kül, hogy az bűzt áraszthatna. Sajnos, az üzembe helyezés a már ismert okok miatt nem sikerült. Vállalatunk addig nem is java­solja a húslisztüzem átvételét, míg annak minden berendezése kifogástalanul nem működik. A városi tanács is konkrét határo­zatot hozott 1975-ben a húsliszt­üzem környezetvédelmi paramé­tereire vonatkozóan. Az Országos Mérésügyi Intézet, illetve a KÖ­JÁL mérései döntik majd el, hogy a hibák kijavítása után a tűrési szint alatt van-e az üzem által okozott szag. Véleményem szerint a hibák kijavíthatok. Ezen fáradozik most az Élelmiszeripari Tervező Vál­lalat, a Gépipari Beruházási Vál­lalat, a De Vitta olasz cég (amely a berendezéseket szállította), a hernádi Március 15. Tsz szerelő­­részlege. Mi sem ülünk ölbe tett kézzel, vállalatunk minden ve­zetőjének, szakemberének köte­lességévé tettük, hogy amiben tudnak,' segítsenek. Fontos ez, hiszen több, mint 100 millió forintos beruházásról van szó, amelyet népgazdaságunk import­­kiváltó céllal1 (költött erre az üzemre, s amelytől évente 2700 tonna húslisztet vár. A munka mint mondottam, megkezdődött, és remélem szeptember elején már konkrétabb eredményekről is számot adhatok. — Ami a munkavédelmi hiá­nyosságokat illeti — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Csonka Pál­­né üzemvezető —, megkezdődött azok felszámolása is. Taska László, vállalatunk munkavédel­mi csoportvezetője és Juhász Sándor, a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felügyelője téte­lesen ellenőrzi és jegyzőkönyvezi a dolgozók testi épségét veszé­lyeztető hibák kijavítását. Szep­tember 15-ig adott erre Haladékot a Szakszervezetek Megyei Taná­csának munkavédelmi felügyele­te, s addig az említett tervező, beruházó, kivitelező szervek (s ebhez magunk is hozzá kívánunk in rolni) munkavédelmi szem­­>-'->tból is re n db eh ózzák sz üze­met. N. O. Az iparágon belül elsőként a Kecskeméti Konzervgyárban lé­tesült nyári ifjúsági építőtábor 1974-ben. Azóta rendszeressé vált a középiskolások itteni foglalkoz­tatása, melynek eredményeiről, ta­pasztalataitól Bálái Antal munka­ügyi osztályvezetőtől tudtunk meg figyelmet érdemlő részleteket: Nyaranta, a szünidőben össze­sen mintegy ezér diák dolgozik a gyárban. Valamennyien lányok, akik az ország szinte minden, ré­szét képviselik. Barackot, szilvát is magoznak, de főleg a csomagolás­nál segédkeznek. Szorgos és pon­tos kezük nyomán évente 7—8 ezer tonnányi konzerv hagyja el az üzemet a tervezettnél hama­rább, s a megrendelőkhöz, illetve a fogyasztókhoz kerülő eme áru­­mennyiség értéke ' megközelíti a 90 millió forintot. A fiatalok a részükre kialakított munkahelyen látják el a rájuk bí­zott feladatokat, s brigádónkénti teljesítményeik után kapnak ju­talmat. Tudományosan kidolgozott prog­ram szerint tanul a Pakson épü­lő első magyar atomerőmű üze­meltető „itörzsgárdája”. összesen három (ás fél százan vesznek részt a képzésben, mérnökök, üzemmérnökök, technikusok, akik közvetlenül irányítják majd a technológiai folyamatókat az atomerőmű kezelői és karban­tartói lesznek. A paksi atomerőmű magyar— szovjet államközi egyezmény alapján,, szovjet tervek és tech­nológia alkalmazásával épül fel. Ezért a szakemberképzésben^ is nagy részit vállal a szovjet fél] A Novo-voronyezsi atomerőmű ok­tató és gyakorló központjával kötött szerződés alapján a ma­gyar szakembereik tanulmányoz­hat iák az ottani berendezéseket, amelyek azonosak a Pakson fel­szerelésre kerülő reaktorokkal, A hazai intézmények közül Köz-Élelmezésükről, otthonos szállá­sukról a gyáriak gondoskodnak, meg arról is, hogy a napi hatórás munka után kellemesen és hasz­nosan tölthessék, el a szabad ide­jüket. A szép üzemi sporttelepen délutánonként színvonalas verse­nyeket bonyolítanak le a lányok, akiknek ingyenes belépőjük van a Városi mozi előadásaira és a strandra. Az üzemi KISZ-szerve. zet pedig vetélkedőkkel, különfé­le játékokkal, lemezbemutatóval és tánccal színesített klubprogramo­kat rendez részükre, valamint megismerteti őket a város neveze­tességeivel. Az osztályvezető végezetül el­mondotta. a Kecskeméti Konzerv­gyár dolgozói és vezetői igen fon­tosnak, értékesnek tekintik az építőtáborozó fiatalok tevékenysé­gét. Népgazdáságilag nagyon je­lentős alkalmaztatásük során ma­guk is gazdagodnak közösségi él­ményekkel, új ismeretekkel és a munka szeretetének. tiszteletének nemes érzésével. — velkei — ponti Fizikai Kutató Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem is segíti a paksi szakembergárda­kiképzését. Tanulnak magyar atomerőművesek az NDK „atom­­iskolájában”, Csehszlovákiában és Bulgáriában is. Közben messzebbre is gondol­nak, a szakképzés irányítói. A középfokú atomenergetikai kép­zés megalapozása céljából két szakközépiskola kapta feladatul atomerőmű vés tagozat szervezé­sét, a budapesti már működik, a pécsi 1979-ből indul. A szekszár­di szakmunkásképző iskola a ha­gyományos szakmákat tanuló fia­­fajoknak nyújt a tomerőműves képzést. Ezek a tanulók gyakor­latuk egy részét a paksi atom­erőműben tölthetik, az olyan zó­nában levő üzemekben, ahol 18 éven 'aluliak foglalkoztathatók. (MTI) Tanul a paksi atomerőmű „törzsgárdája” Augusztus 3-i lapunkban — Békétlenség a Béke fasorban cí­mű írásunkban — tudósítottuk ol­vasóinkat arról a kecskeméti esetről, amelyben munkatársunk szerint az volt a kérdés, hogy mi fontosabb: háromszáz gyerek, vagy nyolcvan autó. írásunkban — közölt levélrészletek alapján — a cikk szerzője elmarasztaló hangnemben szólt a Kecskeméti Városi Tanács illetékeseiről, akik — szerinte — nem a többség akarata alapján döntöttek. A riportra gyorsan válaszoltak az illetékesek, s bebizonyosodott, hogy a szerző a riportanyag fel­vételekor elmulasztotta a körül­tekintő■ tájékozódást, így tulaj­donképpen nyitott kapukat dön­getett, A Bács-Kiskun megyei Tanács ÉKV-osztálya ugyanis már július 3-án megsemmisítette a ■ első fokon eljáró hatóság dön­tését, mivel az ellentétes volt a rendezési tervvel és az Országos Építésügyi Szabályzattal. Ezt a határozatot a Kecskeméti Városi Tanács illetékes osztálya —amint azt Gádor József tanácselnök írja — július 17-én kipostázta az érintetteknek. » Munkatársunk csak a Béke fasorban lakó, ját­szóteret építeni akaró panaszo­sokkal beszélt, akik azonban a közönséges postai küldeményként kiküldött levelet — nyilatkoza­tuk tanúsága szerint — csak augusztus 10-én .kapták kézhez. Mindenesetre, a megyei tanács il­letékes osztálya döntéséről — az előzetes tájékozódáskor — szer­zőnk tudomást szerezhetett vol­na. Most már — ellentétben a ri­portunkban vázolt helyzetképpel — végre béke van a kecskeméti Béke fasorban. A lakók „válság­bizottsága” átalakult tervező bi­zottsággá: s mivel Szabó János kertépítő mérnök már íkorábban elkészítette a játszótér terveit, most a megvalósításon törik a fejüket. A munkához sok sikert kívá­nunk s örülünk, hogy az ügy megnyugtató módon rendeződött. Budapest ünnepi programja augusztus 20-ra Alkotmányunk ünnepén, augusz­tus 20-án — sokéves, szép hagyo­mány — zászlódíszbe öltözik Bu­dapest, föllobogózzák a főútvona­lak középületeit, lakóházait, s dísz­­kivilágítást kapnak a szobrok és a műemlékek. Az augusztus 20-i ün­nepség színhelye ezúttal is az Or­szágház környéke lesz. Itt, a Kos­suth Lajos téren felvont állami zászlónál avatják a magyar nép­hadsereg új tisztjeit, és a Parla­ment előtti Duna-szakaszon tart­ják a hagyományos budapesti hon­védelmi nap fő eseményét, vízi. és légiparádét. A tisztavatás — amely televíziós közvetítéssel az egész ország szí­ne előtt zajlik — 10 óra előtt né­hány perccel, a vízi- és légiparádé fél 12-kor kezdődik. A bemutatón a néphadsereg kijelölt alakulatai, az MHSZ és a különböző sport­egyesületek fiataljai adnak számot felkészültségükről, ügyességükről. Zászlóval díszített motorcsóna­kok felvonulása nyitja a dunai lát­nivalók sorát, majd úszókompo­kon hatalmas transzparensek tűn­nek fel: köszöntik Alkotmányunk törvénybe iktatásának 29. évfor­dulóját a KMP megalakulásának í60. évfordulóját, a'fejlett szociálist ta társadalom építését. A nyitóké­pek fölött a levegőben zászlós helikopterek húznak el, nyomuk­ban motoros és vitorlázó, vala­mint nagysebességű repülőgépek­kel. A nézők egyéni és kötelék-mű­­repülésben gyönyörködhetnek. A vízi- és légiparádé egyik leglátvá­nyosabb eseménye az ejtőernyősök bemutatója lesz. Ezután a vízen megjelennek a néphadsereg úszó. szállító járművei. Az egyórás program záróképpel fejeződik be: a levegőben vitorlázógépek és helikopterek húznak el, mintegy 8000 színes szalaggal köszöntve az esemény részvevőit. A tűzijátékot megelőzően este 8 és 9 óra között a magyar néphad­sereg összevont zenekara a SZOT egyik dunai hajójának fedélzetén vízikoncertet ad. A félórás tűzi­játék — a kilövőállásokat a Ci­­tadelán, a Gellérthegy keleti ol­dalán és a Gellért rakpart mellett helyezik el — este 9 órakor kez­dődik. A rádiót hallgatók is közvetlen részesei lehetnek majd az augusz­tus 20-i eseményeknek: a Kossuth­­adó „Alkotmánynapi krónika” címmel tudósításokban, hangké­pekben számol be a nagygyűlések­ről, és a nap különböző történé­seiről. (MTI) A tiszta Duna-vízért • Békásmegyer és Pünkösdfürdő között épül az a csatornarendszer, amely a lakótelepről érkező szennyvizet csak szűrés és ülepítés után engedi a Dunába. Az új csatornarendszer egyben tehermentesíti a ré­gi, már meglevő hálózatot is. (MTI-fotó, Fényes Tamás felvétele — KS.) Iskola - angol építési módszerrel 9 A fejér megyei Állami Epitőipari Vállalat megvásárolta az angol Brockhouse-clasp rendszerű épitési technológiát, amely elsősorban kö­zösségi épületekhez alkalmas. Elsőként Székesfehérvárott, a Vorosi­­lovgrádi-lakótelepen készült el egy tizenhat tantermes általános is­kola ezzel a technológiával. (MTI-fotó, Balaton József felvétele — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom