Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-23 / 171. szám

PETŐFI NÉPE • 1978. Július 83.

Az állomás máris különb

Megszűnt egy kocsma. A söntés helyén tátongó űr. A falból kiálló téglacsonkok mutatják a törést... Nevezetesen, hogy napjainkra immár megtört az alkohol uralma a kecskeméti vasútállomáson. A váróterem és a vele egybeépített italmérő eddigi rossz „házassága” végre felbomlott.

A váróhelyiség, úgy tűnik, kezdi kiheverni a múlt viszontagságait. Asztalokat, székeket helyeztek el benne, és megtiltották a dohányzást. Jó a levegő. Egy takarító néni felmosóronggyal hajladozva hátrál a 'küszöbig. Odaérve jólesően tekint szét a szikkadó kövezeten, így szól:

— Látja, mennyivel 'különb lett? Nincs borszag, nem csöpög a sör, nem karattyólnak Itt óraszám az ittas emberek. Végre az utasoké, az ápaltabb környezetet kedvelőké lesz a váróterem.

Az új közönség

— Lesz?

— Már most is az övék. Kezd ideszokni az Új közönség. Jó látni is az olvasgató, beszélgető, csendesen szemlélődő embereket, vagy a gyermekes anyákat, apákat. Csak egy baj van. Az állomásépület ósdi. Fala füstös, repedezett, a nagy csarnok meg olyan magas, hogy a pókok tőlünk, takarítóktól háborftatflnnül szőhetnek. Hallottam azonban, hegy nemsokára nagy átalakítás kezdődik itt...

Ezt megerősíti Lórincz Antal állomásfőnök:

— A régi gúnya, ha viseltes, előbb utóbb 'kirí a jobbak közül. Ahol annyi szép középület, lakóház épült, mint Kecskeméten, a vasútállomásnak is vonzóbbnak kell lennie! Azzal, hogy a főcsarnokot újra cserepeztettük, tulajdonképpen csak a kezdő lépést tettük meg. Az a 'hatezer ember azonban, aki hozzánk érkezik, vagy innen indul a nap huszonnégy órájában, többet vár tőlünk. Két és fél—hárommillió forintot költünk felújításra. Ebből, várhatóan két éven belül, a Nagykőrösi Építőipari Ktsz elvégzi a nagy csarnok falburkolását; új pénztársort és információs irodát alakít Jd a főbejárattal szemben. A vágányok felőli oldalon acél és aluminium nyílászárók elhelyezésére is sor kerül. Kicseréltetjük a padlózatot, javítunk az épület fűtésén és világításán. Továbbá bisztróval, valamint a sörvtéstől megszabadított váróterem teljes felújításával megteremtjük az igényesebb utasellátás feltételeit.

Most már csak az a kérdés: mikorra? Reméljük, a nagykőrösi építők állják a szavukat, a két éven belüli határidőt.;,

, Ütköző

Az utazó emberről azonban illik gondoskodni olyankor is, amikor 'már sínen van, azaz vonaton 'ül.

Kevésbé látványos munka: a kocsitakarítás. Tudnivaló, hogy a vasúti kocsik állapota állandó ütköző a MÁV és az utazóközönség között. „Piszkosak a fülkék”. „Koszos az üléshuzat”. „Poros, homályos az ablak, alig Látni rajta”. „Este sötétben utaztam, nem égett a villany. Valaki kicsavarta az égőt.” „Mennyi csikk, papírhulladék szanaszét!” „Ragad az asztal, ragad az ülés, ragad a kilincs.” Se vége, se hossza a kifakadásoknak.

Ha ölre menne egymással a két tábor, utas és vasutas, akkor sem lehetne teljes igazságot tenni. Tény, hdgy kevés a vasúti takarító. De tény az is, hogy nem minden utas bánik még közösségi emberként a közhasználatú járművekkel, így a vasúti kocsikkal sem. Akadnak, akik hányaveU módon, felsőtesttel egy kétszemélyes ülésre dőlnek, míg sáros cipőjükkel a szemközti két ülőhelyet birtokolják! A személyszállítás ilyen és hasonló dúvadjait, jóllehet; olykor rendre inti

e e #

a becsületes többség. Ha nem teszi, élősdien tovább terpeszkednek és szennyeznek; hiszen gyanítják, hogy a vonaton tartózkodó egyszem jegyvizsgáló a közösség segítsége nélkül aligha merne velük ujjat húzni.

Az igen költségesen fenntartott vasúti kocsikat utasok használják. Azoknak, akik takarítják a járműveket, a legnagyobb Igyekezetük mellett is csak másodlagos szerep juthat a tekintetben: hogyan jut el az utas egyik állomásról a másikra, Érdekük viszont, hogy feletteseik is elégedettek legyenek munkájukkal.

— Tizennégy kocsitakarító dolgozik nálunk — mondja Hódi László csoportvezető. — Főként nők. Egy hónapban általában tizenöt szolgálat jut egyre-egyre. Nappal tíz, éjszaka tizennégy or$t dolgoznak. Két—két és fél— háromezer forintot keresnek. Ezért sokszor fel kell ám kapaszkodniuk a lépcsőn! Ösztönzésképpen egy éve teljesítmény-prémiumot is kapnak.

Pooycczkiné ablakai

Kik ezek a nők? Lányok, eszszonyok, családanyák.

Ponyeczki Jánosáénak Tantó Sándor víztöltő — az egyetlen férfi a brigádban — eregeti a vizet gumitömlőn át egy földbe mélyített csaptelepről. A tömlő végén csöves kefe. Ebből folyik alá a víz az attakokra és a kocsi oldalfalára. De jaj! Autózúgás hallik. At asszony megretten. Egy Volán gépkocsi robog el a darabáras raktár mellől, mintha a sétakerti múzeumig meg sem akarna állni... Szürke porfelhő marad a nyomában és rátelepszik Fonyeczkiné szépen megtisztított ablakaira. Ha a gépkocsivezető tudná: ez az asszony és társai havonta 2688 vasúti kocsit takarítanak ki és, mosnak le/óvatosabban lépne a gázpedálra, betartaná kocsijával az itt előírt öt kilométeres sebességet!

— Ügyié van elég bajunkl — sóhajt fel Fonyeczkiné. —t Tizennyolc helyett csak tizennégyen vagyunk. De így is el kell végezni a munkánkat. Hódi elvtárs ebben nem Ismer pardont.

— Négy gyerekem van — folytatja. — Egy 13, egy 12, egy S és egy 3 éves. Nevelésükben az édesanyám segít. Künceögről járok be dolgozni. Ha nappalos vagyok, reggel fél nyolc fel délután fél ötig tart a szolgálatom. Aztán megyek a boltba vásárolni, és sietek haza. Éjszaka főzök, mosok petróleumlámpánál. Nem könnyű. De majd, ha megkapom a lakást... Ez az egyetlen reményem, hogy fordíthatok a sorsomon.

é

Ami « mienk!

Farka« Mária három hónapja dolgozik itt. 0 a legfiatalabb, 18 éves. Vizet hord a kocsik belsejének lemosásához,

Danka Balázsné 44 éves, nagykőrösi.

— A mi dolgunk a takarítás. Azért kapjuk a fizetést. Mégis bosszant, ha valaki lábbal, főképp sáros cipőorral „csukja” be az ajtót. A világoszöld ajtóboritáson visszatetsző látvány a cipőnyom! De a szeméttari/ó mellé dobált cigarettavég, a ezertehagyott tyüktől 1 a sáros garabó 'nyoma sem fest különben. Érthetetlen, hogy míg az emberek otthon általában vigyáznak személyes értékeikre, óvják az új bútort, vagy az új ruhát, a magánház kapuján kilépve, egy részük nem óvja azt, enni a mienk, mindenkiéi

A társadalmi tulajdon védelméért együttműködni kész, fegyelmezett és érett gondjükodású utasok segítségére a jmwen is számít a MÁV. A cikkünk elején említett hírt: „Megszűnt egy' kocsma” — reméljük, újabb jó hír követheti: „Már mindenki megtanult utazhi, okosan élünk a milliók adta lehetőségekkel!"

Kohl Antal

MIT MOND AZ AUTOMATA ORVOS-METEOROLÓGUS?

ft A Feels ' Központi Járműtelepének portáján készüléket helyeslek «1 as időjárási frontok Jeliéiért.

As orvos sssto

orolégosok

adatai

készülékkel a gépkocsivezetőket tájékoztatják.

Borítékon kívül

Sárgabarack meg a meggy

Az utóbbi évek legszebb termését, legnagyobb barackjait adják a fák, mégsem teljes a ZÖLDÉRT Vállalat kecskeméti kirendeltségén dolgozóknak az öröme. Ugyanis a mennyiség kevésnek bizonyul. A termelőktől a szállítás megkezdése óta, azaz kilenc nap alatt mintegy 60 vagonnal vásároltak fel. Megindult az exportszállítás, a hűtőkamionok és hűtővagonok gurulnak Angliába, Belgiumba, Svájcba, NSZK-ba, Jugoszláviába, NDK-ba. Finnországba Is útnak indították az első, 140 mázsás szállítmányt, mintának. A hazai és a megyei piacok szintén fogadják már a kirendeltségről érkező sárgabarackot. A fővárosba naponta 50 mázsányit,

• Sokat segít az FMC-jelű válogató gépsor. „Bár gyorsabban lehetne etetni” — mondják n kirendeltségen.

a kecskeméti boltokba — igény szerint — 20—30 mázsát, a kecskeméti és a debreceni konzervgyárba 150—200 mázsát szállítanak.

Dunavecse körzetéből, Izsákról, Tiszákéra kéről, Kecskemét környékéről a kirendeltségre érkezett eddig mintegy- 30 vagon üvegmeggy le. A termésre itt azt mondják: volt ennél jobb is. A ZÖLDÉRT Vállalat kecskéméti kirendeltsége meggyexport-tervét négy vagon híján teljesítette, azaz 26 vagonnal szállítottak eddig külföldre. Ehhez a mennyiséghez még húsz vagonnyit hoznak a HUNGAROFRUCT partnerei, amit a kirendeltségen helyeznek el továbbszállításig.

G. E.

ft Az Üvegmeggy a megyehatáron túlról érkezett, a nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet szállította. (Tóth Sándor felvételei.)

• Maga a kifejezés szinte észrevétlenül ' nyert polgárjogot, aműgyis mindenre kapható nyelvünkben. Használjuk is nyakrafőre. Azok is, akik tudják, hogy mit jelent, mit szimbolizál; és ' azok is, akiknek sejtelmük sincs jelentéséről, ha hallanak róla, legfeljebb afféle szónoki blöffnek tartják. De hogy e két, nem éppen különös szó egymás mellé kerülésének, ha úgy tetszik, etimológiájának históriájánál maradjak; tipikus népi szóalkotás eredménye összekerülésük, s afelől sem lehet kétségünk, hogy jóval a felszabadulás után fogalmazódott meg először. Előbb nem is ötölhette volna ki senki, hiszen néven nevezni, csak azt lehet, ami van. Az 1945 előtti társadalom pedig (s minden -magántulajdonra, kizsákmányolásra épülő társadalom), amit csak lehetett elvett, s nem arra spekulált, hogy minél sokrétűbben adjon állampolgárainak.

ft Szóval a borítékon kívüli juttatás afféle újszerű dolog, még akkor Is, ha szép számmal járnak-kelnek közöttünk olyanok, akik rendületlenül csak azt tartják meggyőzőnek, amit. megfoghatnak, máé pontosabban „megolvashatnak”. Ahogy az a régi jó magyar, közmondás tartja: „a pénz csak megszámolva jó”. A földhöz ragadt szemlélet annyi szent, ha van is benne valami. Mert hiszen elsősorban mégis csak abból él az ember, amit megkeres. Azt osztja be, ahogy »tudja, abból eszik, iszik, ruházkodlk, utazik, takarékoskodik, fejleszt, beruház. Nyilvánvaló, hogy nem úgy kell a borítékon kívüli társadalmi juttatásokat növelni, hogy kivesszük a rávalót a ! borítékból. Lényeges', hogy a ket- I tő — ami a borítékban, s ami é azon kívül van — együtt prospeí ráljon.

• A Központi Statisztikai Hilf vatal jelentése szerint a több ' mint ötmillió bérből és fizetésiből élő honfitársunk átlagkeresete, az elmúlt évben 3440 forintra I rúgott, s akkor még ehhez jön a j hús-., és tüzelőár-klegészltés. Ez 1 az a .pénz, ami fizetésről fizetésre bent lapul a borítékban. Egy évvel korábban még csak néhány forinttal lépte túl az átlagkereset á 3000-et, mint holmi bűvös határt, s öreg szakik a megmondhatói, hogy bizony az ...ötvenes évek- elején 600—800 forintért is nyolc órát kellett dolgozni, s a későbbiekben nem kevésbé tűnt álóhnhatámak az 1000, majd . a 2000 forintos átlagkereset túllépése. Vagyis az idők folyamán senkinek nem lett laposabb aborítékja. | i

‘'És 'ml van a borítékon kívül? Hát nem lenne könnyű felsorolni, hiszen annyiféle ma már. a • társadalmi juttatás: pénzben és természetben egyaránt Csakhát ezt mindenki természetesnek tartja; olyannyira, hogy szinte nem is veSzi tudomásul, s elfelejti hozzáadni a jövedelméhez. Hogy nem kell hónapról hónapra külön borítékot nyitni az esetleg szükséges egészségügyi ellátásra, a gyerekek iskoláztatására, s hogy hazánkban teljes társadalombiztosítás : kiszámolta már valaki is, hogy éves szinten mennyi megtakarítást eredményez mindez a családjának? Pedig'-az így megtakarított pénzből' lehet differenciáltabb minden, háztartás költségvetése, juthat, több a kulturális, a közművelődési, az üdülési borítékba. Ebből lesznek vagy részben ebből az üdülőtelkek (jelenleg pontosan 350>ezer van magántulajdonban, minden 30. állampolgár földbirtokos”), s ezáltal veszítette el luxusjellegét a személygépkocsi. Csak emlékeztetőül írom ide, hogy jelenlég már ?00 ezer gurul az ..országban magánrendszámmal, Skig 1952-ben mindössze 10 ererr autótulajdonos volt. Huszonegy néhány évvel ezelőtt félmillió forint ha volt a takarékban, most meg már több mint 107 milliárdod spóroltunk össze, anélkül, hogy. bármiben is hiányt szenvedtünkvvolna.

ft Nagyon. is konkrét hát ez a sokak által kézlegyintéssel elintézett társadalmi' juttatás. Aki még mindig nem' hiszi, töprengjen el az itt következő számadatokon. 1960-tól 1936 végéig a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások mértéke 18,4 százalékról 28,7 százalékra etnel' kedett! Forintban elbeszélve ugyanez még tetszetősebb, hiszen az egy lakosra jutó 2185 forint értékű társadalmi^ juttatás időközben 8997 forinprn hízott. Ami a 3440 forintos átlagkeresetet alapul véve több mint két és fél havi többletkeresetet jelent. Mintha 12 hónap alatt 14 és fél havi fizetést kapnánk! A szép summa kétharmada társadalombiztosítás: nyugdíj több miftt 1,9 millió öregnek, családi pótlék 1 millió család 1 millió 920 ezer gyermeke után, gyermekgondozási segély csaknem 300 ezer kismamának, a dolgozó nők 13 százalékának, táppénz miiyannyiunknak, terhességi-gyermafeSfeyi segély, anyasági segély,"útiköltség-térítés, temetési segély, gyógyszer fillérekért, vagy térítés nélküli csecsemőtej, orvosi, kórházi, rendelőintézeti ingyenes ellátás, gyógyászati segédeszközök a rászorulóknak, fogpótlás gyógyfürdő.

• S akkor még ne» említettem a különféle segélyeket, az ingyenes szakszervezeti jogi tanácsadást, s megannyi államilag jócskán dotált áruféleséget, szolgáltatást. Utóbbiak közű) csupán egyet emelek ki, a szinte eszmei díjazású bölcsődei és óvodai ellátást. Túl azon, hogy 10—15 forintért vigyázzák, táplálják, okosítják gyermekeinket, lehetőség nyílik az egykor konyhához-háztartálhoz láncolt nők ipstkába állítására. Ami háztartjsSnként mégiscsak egy újabb Etetőt jelenti — nevezhetjük nyugodt lelkiismerettel társadalmi vagy ha úgy tetszik borítékon kjyüll juttatásnak.

K. P.

•yWAMAvAMlwA

A . '>

Előző számunkban a V—i-ről és ZBOROWSK1 furcsa pályafutásáról irtunk. Most WERNHER VON BRAUN-nak, az USA-beli huntsvtllei rakétakutató központ és egyben az amerikai rakétakutatás egykori vezetőiének karrierjéről számolunk be.

EGY TÜNEMÉNYES PÁLYAKEZDET — A FEGYVER, AMELY NEM VÁLTOTTA BE A HOZZÁ FOZOTT REMÉNYEKET — A V—8 MEGTETSZIK AZ ELLENSÉGNEK.

Az amerikai rakétakutatás dédelgetett kedvence, WERNHER VON BRAUN, porosz nemesi családban született 1912-ben. Már egyetemi ével alatt foglalkoztatták a rakéták. 1934-ben gyakran megfordult a kummersdorfl lőtéren, ahol abban az időben WALTER DÖRNBERG kizárólag katonai célokra alkalmas rakéták kifejlesztésével foglalkozott. 24 éves, aipikor 1936-ban

• Ami Wernher von Braunról késittlt amerikai filmből kimaradt: a rakétakutató (jobb oldalon civilben) a peenemündei kísérleti telepre érkezett fasiszta tábornokok — élükön Dönits tengernagy — társaságában. R / ‘ h 1 . í,

. » 1 i V

ft A peenemündei náci rakétakatotók megadják magúkat as amerikaiaknak. Jobb oldalon felkő*

a folyékony üzemanyagú rakétákkal foglalkozó értekezését titkosnak minősítik a katonai szervek és eltekintenek az egyetemen diplomatervének nyilvános megvédésétől. Ez érthető is, mert a peenemündenl kísérleti telepre — ahová BRAUN rögtön az egyetem után kerül — ettől az énrtől kezdve évente már 20 mil-116 márkát költenek. És itt ugyanaz a Dörnberg a parancsnok, akit BRAUN I^ummersdorfból Ismer. Rövidesed a technikai személyzet főnöke lesz és ő fejleszti ki a V—2 rakétát.

Mielőtt BRAUN rendkívül érdekes életpályáját tovább követnénk, röviden jellemezzük azt a rakétát, amely az ellenségnek Is megnyerte tetszését.

A V—2 tulajdonképpen az Aggregat sorozatnak nevezett rakétacsalád egyik tagja, amellyel BRAUN már 1936 óta kísérletezett. Az „Aggregat—4-es” rakéta (köznyelven a V—2) kikísérletezése három évig tartott. Első startjára 1942. június 13-án került sor. Á rakéta csak csekély magasságot ért el, ugyanígy nem sikerült az augusztus 18-d start sem. Végül 1942. október 3-án a 14,2 méter hosszú és 12,5 tonna súlyú rakéta 90 kilométer magasságot ért el, hatótávolsága pedig 190 kilométer volt, HaVonta 2000 darabot szándékoztak belőle gyártani, de ezt a számot sohasem tudták elérni. Bevetését valamennyire késleltették azdk az angol és amerikai légitámadások, melyekre a rakétafegyver után sóvárgó imperialisták jellemzéseként még vissza kell térnünk.

■ Végül Is az első V—2 bevetésére 1944. szeptember 8-án ke^’x rült sor, és 1945. március 27-jg* — német adatok szerint — öszszesen 4320 darabot lőttek ki, ebből 840 még kísérleti példánynak tekintendő, 1120 darab hullott Londonra, 2560 pedig a kontert karral Werhner von Braun, tele Jobbra WsltoftjDornberg tábornok, a kísérleti telep parancsnoka.

tinens célpontjaira. Közülük 1050 érte el a London területén levő célját. A V—2 egy tonnányi robbanóanyagot gitt magával, teljesen meglepét&szerűen zuhant a célra, mert ellene semmiféle légi rlasztA nem segített A gyilkos fegyver kilövései csupán Hollandia elfoglalásával szűntek meg.

A német hadftjflfetés a V—2- től a háború »(nulatát várta. „Csodafegyverként” azonban, éppen úgy, mint a V—1, nem vált be. Mint rakéta a maga idejében mestermű volt, de a hitleri Németország katonai vereségét sem megakadályozni, sem huzamosabb időre Éejleltetni «nem tudta.

(Folytatjuk.)

A