Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-07 / 157. szám

\ IDŐJÁRÁS Várhat A Időjárás ma estig: változóan felhős idO> délután elszórtan átfutó zá­porral, esetleg zivatarral. Időnként megélénkülő nyugatias szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 8, 13, legmagasabb nappali: 20, 2$ fok kOzOtt. az országgyűlés M»«iMinn«¥nnrgBM^ri^iii^wwrrifBii'"flii' '|Tr>llirBrrlii VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben meg­nyílt az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelsőbb ál­lamhatalmi testületünk tanácskozásán megjelent Lo­soncai Pál, a Magyar Népköztársaság. Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Lázár György,.a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 157. szám Árat 90 fillér 1978. július 7. péntek ísT "r ' Befejezte munkáját a szovjet parlament Ülésszaka Az ülést Apró Antal, az or- ■ szággyűlés elnöke nyitotta meg. Az első percek a megemlékezésé voltak: a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Inokai János, az ország­­gyűlés alelnöke, a Hazafias Nép­front I. kerületi bizottságának el­nöke, nyugalmazott vállalati igaz­gató. Törvényhozói testületünk el­hunyt alelnökének érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örö­kítette meg, á az ülés résztvevői egyperces néma felállással adóz­tak Inokai János emlékének. Az országgyűlés ezt követően tudomásul vette az Elnöki Ta­nács jelentését a tavaszi ülésszak óta alkotott törvényerejű rende­letéiről. Pesta László, az ország­­gyűlés jegyzője ismertette ezután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának közös átiratát, amelynek alapján az országgyűlés az Elnöki ■Tanács személyi ügyeiben dön­tött. Cseterki Lajost — érdemei­nek elismerése mellett — elnöki tanácsi titkári tisztségéből. Ka­tona Imrét elnöki tanácsi tagsága alól felmentette és Somogyi Jó­zsef képviselőnek az elnöki ta­nácsi tagságáról történt lemondá­sát elfogadta. Az országgyűlés Katona Imrét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárává, Barcs Sándort, Méhes Lajost és Vida Miklóst a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjaivá megválasztotta. A választás után Apró Antal bejelentette, hogy a Miniszterta­nács megbízásából Faluvégi La­jos pénzügyminiszter benyújtot­ta az országgyűlésnek a Magyar Népköztársaság 1977. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szó­ló törvényjavaslatot. Legfőbb törvényhozói testületünk elfogad­ta az ülésszak tárgysorozatát: 1. A Minisztertanács beszámo­lója végzett munkájáról és to­vábbi feladatairól; 2. A Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényjavaslat; 3. Interpellációk. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke tartot­ta meg expozéját. Lázár György expozéja • Csütörtökön a nagy Kreml-palotában befejeződött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kilencedik ülésszaka. A képviselők elfogadták a nemzetközi szeraődések megkötéséről, végrehajtásáról és felmondá­sáról, valamint a Legfelsőbb Tanács tagjainak megválasztásáról szóló törvényt. Alkotmányos kötelességünknek teszek eleget, amikor a törvény­hozók és az ország nyilvánossága előtt beszámolok a kormány munkájáról. Az alkalmat felhasz­nálva arról is szólni kívánok, ho­gyan ítéljük meg az ország tár­sadalmi-gazdasági helyzetét, mi­lyen feladatok megoldásához kér­jük az országgyűlés, s egyben valamennyi honfitársunk támo­gatását — mondotta bevezetőben a miniszterelnök. MEZŐGAZDASÁGI MUNKA VERSENY \T y «/ Összefogás a termen; isára. megóvására A hetekig tartó csapadékos és sok helyen súlyos kárt okozó zivataros időjárás miatt az idén a szokásosnál később kezdődött az aratás. Előbb a tiszakécskeiek, városföldiek és a kiskunfélegy­­háziak fogtak hozzá a nyár leg­nagyobb munkájához, majd Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunha­las és környéke szövetkezeti kombájnosai folytatták az őszi árpa betakarítását. Pár nap múl­va a búza aratása következik. A kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz szombatra tervezi a kenyénnekvaló kombájnolását. Az előrejelzés szerint esős nyár lesz az idei, ezért az eddi­ginél nagyobb próbára teszi az aratás a gabonaföldeken dolgo­zó embereket, munkaeszközöket. A műszaki előkészítés, valamint a kalászos terület alapján Baján és a kiskőrösi járásban 10—11, Kiskunfélegyházán és Kiskunha­lason 22—28 munkanapot irá­nyoztak elő a gabona betakarítá­sára a mezőgazdasági üzemek. Miivel a változékony időjárás miatt nagyjából egyszerre érnek be a különböző gabonafajták, a két kiskun város és környéke mezőgazdasága viszonylag szeré­nyebb teljesítőképességű betaka­rító- és szállítógép-parkjával ne­hezebben tud megbirkózni a tö­megesen érő terménnyel. Meg­felelő gépátcsoportosítással, külső segítséggel azonban leküzdhetők a hátrányos helyzetet. Nagy felelősséggel jár a beta­karítás munkaszervezése a kecs­keméti, kiskőrösi, kiskunhalasi járás szakszövetkezeteiben, ahol a kevésbé táblásított kalászos te­rületen ötezer hektár árpát, ro­zsot, búzát és zabot csak több menetes aratással, csépléssel le­het magtárba gyűjteni. A gépek, szállító eszközök üzemeltetése a kis parcellás földeken aránytala­nul magas önköltséggel jár, vi­szont a terményt nem szabad ve­szendőbe hagyni. El kell kerülni a kombájnok üresjáratát, ide-oda vándorlását, valamint a learatott gabona többszöri rakodása miatt keletkező szempergést. Jó példa a lehetőség kihaszná­lására a soltvadkerti szövetkeze­• Három kombájnnal aratják az őszi árpát a harkakötönyi Egyesülés Tsz-ben. (Pásztor Zoltán felvétele.) tek összefogása. Itt a József At­tila Tsz terményszárítóval kiegé­szített, korszerű betakarító gép­parkja olyan teljesítményű, hogy a helyi Szőlőskert és a Jóremény­ség Szakszövetkezet kalászosait is le tudja aratni, megszárítani és a felhasználási helyre továbbíta­ni. A szőlő-, gyümölcstermesztő két szakszövetkezet pedig a tele­pítésben, az ültetvény növényvé­delmében segíti a mezsgye-szom­széd József Attila TSz-t. Hasonló együttműködés van a szabadszállási Lenin, a fülöp­­szállási Vörös Csillag Tsz és az Izsáki Állami Gazdaság között, ahol a szabadszállási közös gaz­daság betakarító gépeinek telje­sítőképessége múlja felül a szom­szédos mezőgazdasági nagyüze­mekét A Lenin Tsz átlagon fe­lüli munkára serkentő anyagi ösztöazőrendszert dolgozott ki, amely a munkaidő gazdaságos kihasználását, a betakarítási veszteség csökkentését a termény minőségének megóvását mozdítja elő a kombájnosok aratási szal­ma- és terménygyűjtési versenyé­ben. Megyeszerte számos tartalékot tárhat fel a betakarításban részt vevő mezőgazdasági dolgozók szo­cialista munkaversenye, amely a tavalyi jubileumi verseny ta­pasztalataira alapozva, ismét ki­bontakozott Az üzemi verseny­bizottságok tevékenysége, a munkateljesítmény rendszeres értékelése, a legjobbak jutalma­zása, a versenyben részt vevők áldozatvállalásának elismerése a gabonaaratás, terménygyűjtés, melléktermék-hasznos! tás külön­böző munkafolyamatait meggyor­síthatja. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsé­gének versenybizottsága több pontba foglalva dolgozta ki a nyári betakarítási verseny felté­teleit, hogy az egységes értékelés alapján a kombájnosok, gépkeze­lők, szalmabálázó és szállítási dolgozók közül minél többen részt vehessenek a nemes vetél­kedésben. K. A. A számvetést nagymértékben megkönnyítette számunkra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ez év áprilisi határozata, amely össze­gezi a XI. kongresszus óta meg­tett út tapasztalatait, és irányt mutatóan kijelöli a végrehajtás további feladatait. A kormány számít arra a se­gítségre, amit a beszámoló meg­vitatásával az országgyűléstől kapunk. Megnöveli munkánk biztonságát, ha a képviselő elv­társak ellenőrzik, saját és vá­lasztóik tapasztalataival 'szembe­sítik, teljesebbé teszik a helyzet­ről adott értékelést, és javasla­taikkal, gondolataikkal hozzájá­rulnak az előttünk álló feladatok megoldásához. A kormány tapasztalatai is megerősítik a Központi Bizott­ságnak azt a megállapítását, ami szerint társadalmi fejlődésünk minden fő területen megfelel a -párt XI. kongresszusán jóváha­gyott irányvonalnak, a kongresz­­szus határozatai kiállták a gya­korlat próbáját, ezért továbbra is ■> a nép akaratát és érdekeit ki­fejező, jól bevált politikát kell folytatnunk. Belső viszonyainkat értékelve, most még inkább, mint valaha, elmondhatjuk: népi-nemzeti egy­ségbe tömörülve minden hazáját szerető honfitársunk — legyen > idős vagy fiatal, ateista vagy val­lásos meggyőződésű, munkás vagy értelmiségi, szövetkezeti paraszt, alkalmazott, kisiparos, ma­gyar vagy nem magyar anyanyel­vű — jó egyetértésben és baráti szövetségben dolgozik a közös célért. A felszabadult alkotó légkör alapja, legfőbb forrása pártunk nyílt — a keletkező ellentmon­dásokat és nehézségeket is feltá­ró — marxista—leninista politi­kája. Az, hogy népünk magáénak vallja, helyesli és tettekkel tá­mogatja ezt a politikát. Ennek köszönhetjük, hogy a korábbinál jóval nehezebb gazdasági körül­mények között — előre látott és nem várt nehézségekkel meg­­küzdve — a magunk elé tűzött feladatok nagy részét teljesítjük. Ezek megoldásában semmi más­sal nem pótolható erőforrást je­lentett számunkra is a társada­lom megnövekedett tettrekészsé­­ge, aminek oly nagyszerű tanú­­bizonyságai vannak, mint a szo­cialista munkaverseny-mozga­­lom. a közös célokért vállalt sok­sok önkéntes társadalmi munka, a fiatalok tízezreinek részvételé­vel évről évre megújuló ifjúsági építőtáborok, az egyének és a ki­­sebb-nagyobb kollektívák jobbí­tó szándékának alkot<£ megnyil­vánulásai. Újabb lépések a kormányzati munka javítására Az országgyűlés ülésszakára készülve a Minisztertanács sok­oldalú vitában saját irányító munkájának tapasztalatait is ér­tékelte. Arra a következtetésre jutottunk — s talán nem tévesz­tettük el a méreteket —, hogy a kormány és szervei többségében elfogadható színvonalon, jelentős feladatokat oldottak meg, az elért • Lázár György beszél a Parla­mentben. (MTI-fotó) eredménnyel azonban magunk sem lehetünk megelégedve. Eb­ből kiindulva vizsgáltuk saját fe­lelősségünket és határoztuk meg további feladatainkat. Ügy gondolom, helytálló annak a megállapítása, hogy előre­léptünk a Minisztertanács össze­hangoló és ellenőrző funkcióinak gyakorlásában, a társadalmi-gaz­dasági folyamatokban érvényre jutott és erősödött a főhatóságok, az állami központi szervek irá­nyító szerepe. Javult — bár még ma sem teljesen 'kielégítő — a döntések előkészítése, a korábbi­nál szorosabb és tartalmasabb a minisztériumok kapcsolata a te­rületi szervekkel és a vállalatok­kal. A kormány idejében előké­szítette a népgazdasági terveket és gondoskodott azok végrehajtá­sának megszervezéséről. Napirendre tűztük és megoldot­tuk a jogalkotás legfontosabb idő­szerű feladatait. Lépéseket tet­tünk a törvényalkotás demokra­tizmusának továbbfejlesztésére, a társadalmi viták kiszélesítésére . is. több intézkedést határoztunk el a jogpropaganda fejlesztésére. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsával közös határozatot ad­tunk ki az üzemi demokrácia to­vábbi elmélyítésére. Foglalkoz­tunk a gazdasági döntések rend­jével, előreléptünk az állami, ezen belül a népi ellenőrzés munkájának továbbfejleszitésé­­bén, folytattuk az államigazgatás korábban megkezdettt korszerű­sítését. A követelmények azonban — mint az élet minden területén — a kormány munkájával szemben is gyorsan növekednek. Így, és ebből a nézőpontból vizs­gálva saját munkánkban is szá­mos javítanivalót látunk. Minde­nek előtt azon kell változtatni, ami sajnos nem egyszer előfor­dul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pe­dig lassú, vontatott a döntések végrehajtása is. Másrészt arra is van tapasztalat, hogy egyes in­tézkedéseink, jogszabályaink nem kellően végiggondoltak, ezért azokat utóbb módosítani kell. Gazdasági fejlődésünk tényeit ele­mezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a 'központi irá­nyítás még nem érvényesíti elég következetességgel a hatékonysá­gi követelményeket, és a szüksé­gesnél kevesebb befolyást gyako­rol az. egyensúlyi viszonyok ala­kulására. Nem nyugodhatunk bele, hogy a döntések egy része ma is ma­gasabb fórumon születik, mint ahogy azt az ügy természete in­dokolja. Emiatt a központi irá­nyítás olykor a felesleges be­avatkozás formáját ölti, átvállal­ja a helyi vezetés felelősségét. Természetesen adódhat helyzet, amikor a kormánynak magához kell vonni a döntés jogát, össz­társadalmi érdekből akkor is határozottan és gyorsan csele­kednie kell, amikor a dolgok nor­mális menetében egyébként köz­ponti beavatkozásra nem lenne szükség. Ilyenkor nincs helye a hosszás latolgatásnak, de a kivé­telből nem csinálhatunk sza­bályt. Nem lehetünk elégedettek azzal az állapottal sem, ami az igazga­tás számos területét jellemzi. Az ügyintézés gyakran nehézkes, fö­löslegesen sok a hatósági megkö­tés, túlzott az adminisztráció. Ezt joggal kifogásolják az állam­polgárok, a vállalatok és az in­tézmények, mert a bonyolult és hosszadalmas hatósági eljárás időveszteséget, nemegyszer je­lentős többletköltséget okoz. Ja­vítani kell a végrehajtás ellen­őrzésének formáit és módszereit is. Ma az ellenőrzésben sok a párhuzamosság, tömegesen ké­szülnek a kimutatások, beszámoló jelentések, viszont a számonké­rés gyakran mégis formális, bá­tortalan, vagy nem ritkán elma­rad a felelősségre vonás, ami jogosan sérti a társadalom igaz­ságérzetét. Mindezek miatt elhatározott szándékunk, hogy további lépé­seket teszünk a kormányzati munka javítására. Erre megfele­lő programunk van. Előkészületeket tettünk a köz­ponti. ezen belül az ágazati irá­nyítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására. Lépé­seket tervezünk a fölösleges szer­vezeti párhuzamosságok megszün­tetésére, ennek keretében felül­vizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan elszaporodott bizott­ságokat. A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyes felelősségére és az állami fegyelemre. A jövőben még több figyelmet kell fordítanunk az állami sze­■ mélyzeti munka fejlesztésére, a politikai és szakmai továbbkép­zésre, arra, hogy tervszerű és fo­lyamatos kádermunkával a leg­jobb személyi feltételeket bizto­sítsuk a növekvő feladatok ellá­tásához. Eredmények és tennivalók a gazdasági építő munkában Most, hogy elérkeztünk a terv­időszak közepéhez, ismét megál­lapíthatjuk: az ötödik ötéves tervben alapjában véve helyesen vettük számba azokat a világ­­gazdasági és belső folyamatokat, amelyek lényeges befolyással van­nak fejlődésünkre, jól terveztük meg az irányt, és. a feladatokat helyesen határoztuk meg. A fel­készülés is időben megtörtént. A Szovjetunióval és a KGST többi országával a tervidőszak kezdete előtt megkötöttük — a terveink megalapozásában nagy fontosságú — kölcsönös áruszállítási szerző­déseket, egyeztettük a termelési együttműködés fejlesztésének feladatait. A minisztériumok és a vállalatok a dolgozó kollektí­vákkal tanácskozva kidolgozták a cselekvési programokat. A széles ■ körű, nyílt és felelősségteljes po­litikai munka pedig jól mozgósí­tott a végrehajtásra. Az eredmény, amiről számot adhatunk nem kevés. Az első két évben az ipar kö­zel 12 százalékkal, a mezőgazda­ság mintegy 8 százalékkal, az építőipar közel 11 százalékkal nö­velte termelését. A közlekedés kielégítette a szállítási igényeket. Dinamikusan, két év alatt körül­belül 16 százalékkal emelkedett a külkereskedelmi forgalom. A nemzeti jövedelem 11 százalék­kal emelkedett, és ennek forrá­sa teljes egészében a munkater­melékenység növekedése Volt Ezek a tények jól érzékeltetik, hogy a növekedés üteme évi át­lagban . minden fő ágazatban el­érte vagy megközelítette az öt­éves terv 'előirányzatát, és ki­állja a nemzetközi összehasonlí­tást is. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom