Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-07 / 157. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 7. Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Egész ötéves tervünk szem* pontjaiból nagy fontossága van az 1977-ben elért 'kimagasló termelési eredményeknek, amelyek az iparban és a mezőgazdaságban a dolgozók tudatos összefogásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny lendületében születtek. Az ötéves terv végrehajtásában — a megbecsülést érdemlő eredmények mellett — vannak gondokat akozó gyenge pontok is. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a termelés lendületes fejlődésével nem járt együtt gazdaságunk egyensúlyi viszonyainak kívánt mértékű javulása, ami leginkább a külkereskedelmi mérlegben és a költségvetésben mérhető le. Közvéleményünket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetnek és miért vannak egyensúlyi gondjaink, amikor a termelés fejlődik, nő a termelékenység, a fogyasztás pedig nem lépi túl az előirányzott mértéket. A mérce mindennap magasabbra emelkedik A kérdésre válaszolva vissza kell utalni arra, amit előre jeleztünk, arra, hogy a megváltozott világgazdasági árak olyan tetemes veszteséget okoznak, amit csak hosszú idő alatt, csak céltudatos és kemény munkával tudunk ellensúlyozni. Az utóbbi években ennek érdekében sokat tettünk, de a feladat a vártnál is nehezebb. A világgazdasági hatások erőteljesebbek, a cserearányromlásból származó hátrány lényegesen nagyobb, mint ahogy azt előre meg tudtuk becsülni. A tőkés piaci feltételek nem javultak, sőt az elhúzódó válság és a szaporodó protekcionista intézkedések következtében, bizonyos mértékben még rosszabbodtak is. A tapasztalat másrészt azt is megmutatta, hogy a gazdasági hatékonyság, különösen a termelési szerkezet olyan mértékű megjavítása, ami az egyensúly teljes visszaállításához szükséges, összetettebb, költségesebb és hosszabb időt igényel, mint azt feltételeztük. Mindehhez járul, hogy az irányító és szervező munkában sem sikerült még felzárkózni a megnövekedett követelményekhez. Emiatt már ma is meglevő számos lehetőség maradt kihasználatlanul. A vezetést és a társadalmi gyakorlatot még nem mindenütt hatja át az a szemlélet, hogy a tegnapi teljesítményekkel nem elégedhetünk meg hanem a mércét — jelképesen szólva — mindennap magasabbra kell emelni, úgy, ahogy ezt helyzetünk megkívánja, s ahogy azt ma még csak a legjobbak teszik. Egyensúlyi gondjaink áthidalására külföldi hiteleket is igénybe veszünk. Erről a közvéleményt is rendszeresen tájékoztatjuk. E hitelek döntő hányadát arra használjuk fel, hogy meggyorsítsuk a termelés korszerűsítését, növeljük iparunk és mezőgazdaságunk exportképességét. A külföldi hitelek igénybevételében azonban józan önmérsékletre van szükség, és biztosítani kell a visszafizetés feltételeit is. Ezért a jövőben is tartani kell magunkat ahhoz, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb ütemben növekedhet, mint a nemzeti jövedelem. Mai tudásunk alapján, a nehezebb körülmények ismeretében is azt a gazdaságpolitikai irányvonalat kell követnünk, amit az ötéves tervhez alapul vettünk. De teljes nyíltsággal meg kell mondani : ahhoz, hogy az ötéves tervben előirányzott célokat elérjük, az eredetileg számításba vett és az eddig nyújtott teljesítmény nem elég. A mai bonyolult viszonyok között a tervezés szerepe, a tervezők felelőssége kétszeresen megnő. Ezért a népgazdasági tervezés gyakorlatát is tovább kell fejlesztenünk, úgy, hogy növekedjen az előrelátás biztonsága, a döntések megalapozottsága, a tervezés még inkább betölthesse koncepció alkotó, irányt kijelölő és összehangoló funkcióját. A központi irányítás hatásfokának növeléséhez a másik fontos tennivalónk a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. Elsősorban a termelői árrendszert kell továbbfejleszteni, alkalmassá tenni arra, hogy pontosabb mércét és orientációt adjon a fejlesztés, valamint a folyó termelés gazdaságosságának megítéléséhez. Más szavakkal kifejezve, az ésszerűbb gazdálkodáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tükrözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során — úgy, ahogy azt eddig is tettük —, a termelési és az életszínvonalpolitikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. Addig is, amíg az árrendf szer 'módosításának feltételéi megérnek, a szabályozó rendszerben végre kell hajtani az észszerűnek mutatkozó kiigazításokat. Az a szándékunk, hogy ezeket az 1979. évi terv előkészítése közben végezzük el. Gyorsítani kell a termelési szerkezet korszerűsítését Az ötéves terv végrehajtásának, távlati céljaink elérésének gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen'' feltétele, hogy a Központi Bizottság múlt év októberi határozatának szellemében meggyorsítsuk az anyagi termelés, különösen az ipari és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítését. Vajon indokolt-e ez a hangsúlyos kiemelés? Azt válaszolhatjuk, igen. Ma már eléggé ismert, hogy a nemzetközi árviszonyok nagyrészt gazdasági adottságaink miatt váltak számunkra hátrányossá. Azonban az még nem eléggé köztudott, hogy az árveszteség jóval kisebb lehetne, ha exportra kínált áruink zöme nem a külföldi piac által közepesre értékelt, hanem a kedvezőbb áron értékesíthető, magasabb minőségi kategóriába tartozna. Másképpen kifejezve, ahhoz, hogy ellensúlyozni tudjuk a megváltozott világpiaci árakból származó hátrányt, fokozatosan fel kell zárkózni a nemzetközi élvonalhoz, a műszaki fejlesztés meggyorsításával, a gyártási technológiák megújításával, a munkakultúra javításával olyan korszerű, jó minőségű és keresett cikkeket kell termelnünk, amelyek megfelelnek a hazai igényeknek, a világpiacon pedig gazdaságosan értékesíthetők. Az ötéves tervben elhatározott intézkedések végrehajtásával az utóbbi két évben is előreléptünk a termelési szerkezet korábban megkezdett korszerűsítésében. Folytatjuk a központi fejlesztési programok megvalósítását, kormányzati döntésekkel véglegesítettük az öt legnagyobb gépipari vállalat fejlesztési perspektíváját, újabb szakosítási szerződéseket kötöttünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, beszüntettük számos korszerűtlen vagy gazdaságtalan termék gyártását. A kormány döntése alapján a Magyar Nemzeti Bank 45 milliárd forint hitelt nyújt azoknak a vállalatoknak, állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek, amelyek a versenyképes export növelésére gazdaságos és gyorsan megtérülő fejlesztést valósítanak meg. A közelmúltban áttekintettük és ellenőriztük, hogyan történik a hitelek felhasználása. A kormány megítélése szerint a kezdeti tapasztalatok jók, ezért fontolóra vesszük a keret felemelésének lehetőségét. A folyamat erőteljesebb kibontakoztatásához megalapozott központi tervekre, jól kimunkált ágazati koncepciókra van szükség. A termelési szerkezet korszerűsítésében továbbra is meghatározó szerepe van az iparnak. Iparfejlesztési politikánkban a hazai energia- és nyersanyagforrások — többek között a szén, az olaj, a gáz, a bauxitvagyon — gazdaságos kitermelését folytatva, mindenekelőtt a feldolgozó ipar műszaki haladást képviselő ágazatainak adottságainkkal egybeeső fejlesztését és korszerűsítését kell meggyorsítanunk. Bevált agrárpolitikánkat folytatva, teljesebben ki kell használnunk azokat a természeti adottságokat, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban a termelés növeléséhez, és erre alapozva az élelmiszer-feldolgozás — magas piaci igényeket kiélégítő — fejlesztéséhez. A termelési szerkezet korszerűsítésének elengedhetetlen feltétele, hogy ágazatfejlesztési terveink, műszaki politikánk kidolgozásakor — saját hazai adottságainkkal együtt — számításba vegyük a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit. Ebből a szempontból különösen fontos érdekünk a Szovjetunióval folytatott együttműködésünk elmélyítése, az, hogy még szervesebben bekapcsolódjunk a szocialista gazdasági integrációba. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének új lendületet, biztató perspektívát adnak azok a célprogramok, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, valamint a gépipar fejlesztését szolgálják, s amelyeket a KGST legutóbbi, bukaresti ülésszakán fogadtunk el. A célprogramok közös megvalósításában elsőrendűen érdekelve vagyunk, mert azok növelik jövő terveink megalapozásának biztonságát, és új lehetőségekkel bővítik a szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködésünket. A szocialista országokkal megvalósuló tervszerű és szüntelenül fejlődő termelési kapcsolatok nem zárják ki, sőt elősegítik, hogy tovább folytassuk és kiszélesítsük a fejlődő és tőkés országokkal meglevő, a kölcsönös előnyökre épített gazdasági együttműködésünket. Az a szándékunk, hogy e téren is kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Az áruforgalom növelésével egyidőben a jövőben is fontos szerepet szánunk a termelési kooperációknak, a fejlett technika átvételét biztosító licenc- és szabadalomvásárlásoknak. Mindez azonban nemcsak rajtunk múlik, az is szükséges hozzá, hogy nyugati partnereink mielőbb leépítsék azokat á még ma is meglevő korlátokat, amelyek útját állják a kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésének. A termelési szerkezet korszerűsítése a vállalatok állandó és alapvető feladata, amely azonban összehangolt központi irányítást kíván. Eddig azokon a területeken értük el a legnagyobb eredményt, ahol a központi törekvéseket kiegészítette, továbbfejlesztette a vállalati kezdeményezés, ahol van vállalkozó szellem, a vezetés igényes követelményeket állít önmaga és a kollektíva elé. Ezek a vezetők több támogatást, a (postámnál nagyobb társadalmi és anyagi megbecsülést érdemelnek, ugyanakkor egyre kevésbé lehetünk elnézőek azokkal, akik középszerű vagy csak gyenge teljesítményt nyújtanak. Ez is szükséges feltétele a gyorsabb előrehaladásnak. Nagy nyomatékkai szeretném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek — akár a kormányban, akár vállalatnál dolgozik —, tudatában kell lennie: a termelési szerkezet korszerűsítésének előrevitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységét, termékeink korszerűségét és minőségét. Beruházás és munkaerő-gazdálkodás Ahhoz, hogy időben végrehajthassuk a fejlesztési feladatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeknek, tovább kell javítani a beruházási munka minden fázisát, a döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk megelégedve. Az ötéves terv első két évében a beruházási foly^giatl^pf.vj V— részben a központi irányító munka gyengeségei miatt — a tervszerűséget zavaró aránytalanságok keletkeztek. Az előirányzatokat összességében túlteljesítettük, és a növekedés gyors üteme jellemzi az idei év eddig eltelt időszakát is. önmagában véve nem a túlteljesítés a probléma, sőt, mivel a tervezettet meghaladó növekedés elsősorban a vállalati forrásokból és az exportfejlesztő hitelek nagyobb arányú felhasználásából ered, ez még bizonyos előnyt is jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A beruházások növekedése tudniillik lényegesen meghaladja a népgazdasági erőforrások bővülésének ütemét, és a beruházási kereslet növekedésével a kivitelező kapacitás sem tart lépést. Ezt nemcsak a visszautasított építési rendelések magas aránya, de az üzembe helyezések még mindig jellemző elhúzódása és sok más kedvezőtlen tény is mutatja. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom: az aktív fejlesztési politikáról a továbbiakban sem mondhatunk le. A nemzeti jövedelem növelése, a termelés korszerűsítése, a lakásépítés, az Infrastruktúra fejlesztése érdekében a jövőben is nagy összegeket kell beruházni. Felelősen' gondolkodva azonban nem engedhetjük meg, hogy a túlméretezett és ráadásul lassan kivitelezett beruházások megbontsák a nemzeti jövedelem elosztásának fő arányait, és még tovább szétforgácsolják az erőket. Ezért a kormány, felmérve a helyzetet, a közelmúltban utasította az illetékeseket, tegyenek intézkedéseket a beruházási vásárlóerő növekedésének mérséklésére. Gazdasági életünk következő fontos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő-gazdálkodás. A képviselő elvtársak rendelkezésére bocsátott statisztikai összeállításból kitűnik, hogy az utóbbi két évben a munkaerőforrások nem növekedtek, sőt némileg csökkentek, éhhez hozzátehetem: a jövőben sem számíthatunk a munkaerőforrások érdemleges bővülésével. Számos tény mutatja: gazdasági vezetőink nagy része még mindig nem érti, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy gazdasági fejlődésünkre mindinkább meghatározó befolyása van annak, hol és milyen módon használjuk fel a munkaerőt, ezt a legértékesebb erőforrásunkat. Az utóbbi években rendszeresen foglalkoztunk a munkaerőgazdálkodás kérdéseivel. Tárgyilagosan nézve azonban ’ átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges I előrehaladást csak ott sikerült elérni, ahol; a vállalatok vezetése maga is teljes komolyságában fogta fel az ügyet. Mindezek miatt úgy és abban a szellemben, ahogyan azt a Központi Bizottság ez év áprilisi határozata megfogalmazta, tovább kell lépnünk, központi és vállalati intézkedésekkel, műszaki fejlesztéssel, hatékonyabb (munkaszervezéssel, a munkakörülmények, a munkavédelem további javításával, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerő-gazdálkodás tartalékainak feltárását é> hasznosítását. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a vállalatok számára érezhető hátránnyal járjon a munkaerő pazarlása,. és több érdekük fűződjön az ésszerű takarékossághoz. A kormány az év elején külön munkaprogramot hagyott jóvá a munkaerő-gazdálkodás javítására. A fő figyelmet most ezek következetes végrehajtására kell fordítani. Az exportteljesítmény fokozására van szükség Az elmúlt években.— nagy erőfeszítések árán — jelentős gazdasági feladatokat oldottunk meg, de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk megelégedve. A termelés megközelítően a terv szerint alakul, az elosztásról azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt. ,Ez abban mutatkozik meg, hogy a belső felhasználás és benne az import — főleg a beruházások túlteljesítése miatt — a tervezettnél gyorsabban nő, a kivitel viszont — főleg tőkés viszonylatokban — elmarad az. előirányzatoktól. Eleken az arányokon mindenképpen változtatni kell, ezért az elkövetkező hónapokban a beruházási vásárlóerő mérséklésére elhatározott kormányzati intézkedések következetes végrehajtása mellett mindenekelőtt az exportteljesítmények fokozására van szükség. Kereken számítva még fél év van előttünk. Ez alatt még sokat tehetünk, és kell is tennünk annak érdekében, hogy a termelő és a külkereskedelmi vállalatok szervezett együttműködésével, az exportképes termelés növelésével, az adott piaci viszonyokhoz való rugalmasabb alkalmaz- i kodással, a behozatal ésszerű i''*míé^áákléáééél' k^avéíőbfaé(tégyük a külkereskedelmi mérleget. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy elérjük, de legalábbis megközelítsük a tervezett egyensúlyi állapotot. Az életszínvonal alakulása A kormány arról adhat számot, hogy a lakosság életkörülményeit meghatározó minden fontos területen, e gazdaságilag nehéz években is, előreléptünk. Növekedett a fogyasztás, bár — az 1976-ban előállt ismert okok miatt — az ötéves terv időarányos előirányzataitól kissé elmaradtunk. Az egy főre jutó reáljövedelem két év alatt — a norniinál jövedelmek 15,5 százalékos, a fogyasztói árak 9 százalékos növekedését együttesen figyelembe véve — 5,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 3,8 százalékkal, a termelőszövetkezeti parasztság reálkeresete 4,6 százalékkal emelkedett. Több fontos intézkedést határoztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti viszonyainak javítására. Felemeltük és egységesítettük az iparban, az élelmiszerkereskedelemben és a vendéglátásban a műszakpótlékot; központi bérintézkedésre került sor a villamosenergia- és a ruházati iparban. A művelődés, az oktatás és az egészségügy területén több mint 400 ezer dolgozó részesült béremelésben. Ez évi tervünknek megfelelően, július elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a felemelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egészségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a rendezésből kimaradtak. Az életszínvonalról szólva átlagmutatókról tettem említést. Jól tudjuk, hogy az átlag nem minden társadalmi rétegre, családra jellemző. Ezért a kormány évről évre megvizsgálja a kereseti arányok alakulását, és külön figyelmet fordít a munkások, a dolgozó nők, a fiatalok helyzetére. Ugyancsak rendszeresen tájékozódik az egyes családtípusok, az idős emberek életviszonyainak alakulásáról is. Ilyen módon megbízható ismeretekkel rendelkezünk, nemcsak a fejlődést, de a gondokat is látjuk. A soron következő feladatok között most mindenekelőtt a régi, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberek és a többgyermekes családok helyzetének javítását tartjuk számon, az elkövetkező egy-két évben pedig konkrét lépéseket is teszünk, helyzetük javítására. Tudjuk, hogy az életszínvonalról alkotott ítéletben nagy súlylyal esik latba az áruellátás mennyisége és minősége. Erről azt mondhatom — s bízom benne, ez találkozik a vásárlók véleményével is — az 1976. évi ismert gondok nagyrészt megszűntek, az elmúlt évhez hasonlóan az idén is kiegyensúlyozott és választékosabb az árukínálat. Az élelmiszer-ellátásban javultak az igényesebb táplálkozás kielégítésének feltételei. A lakosság életkörülményeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelességünk számot adni az elhatározott lakásépítési terv megvalósításának helyzetéről. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezerrel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felszereltsége korszerűbb, és több a háromszobás lakás. Az építés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — továbbra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis teljesítmény. Sajnos a múltból örökölt lakásállományunk műszaki állapota olyan, hogy különösén a fővárosban szükségszerűen — bár esetenként talán indokolatlanul is — magas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütemben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatlanul magas, sőt még emelkedett is. A kormány ismeri a lakásépítéssel és az elosztással összefüggő gondokat és fontos kötelességének tartja, hogy keresse azok enyhítésére a megoldást, ugyanakkor továbbra is számítunk rá, hogy e fontos társadalmi ügy megoldását a lakosság a saját eszközeivel maga is előmozdítja. Jelentőségének megfelelően nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szociális ellátására, a gyermekintézmények, az oktatási hálózat fejlesztésére. Lehetőségeinkhez 'mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapokat az egészségügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési összeget, csupán az utóbbi két évben 17 százalékkal npveljtük,. $ enitek>i ^eéEkéke JHgjVr már' megközelíti á 33 milliard forintot; Nagy'gondot oko^, a .isfabáwJlR ,0, bölcsődék és a szociális otthonok zsúfoltsága. Itt is, mint sok más helyen, ma még szembe találjuk magunkat a nehéz történelmi örökség és az általunk tudatosan keltett üj igények ellentmondásaival. A kormány a közelmúltban napirendre tűzte, átfogó helyzetelemzés alapján kijelölte az egészségügy fejlesztésének közelebbi és távolabbi feladatait. Számítunk rá, hogy ezek végrehajtásához, mint eddig, a jövőben is megkapjuk a társadalom segítő támogatását. Oktatás, művelődés, tudománypolitika Társadalmi céljaink elérésében csakúgy, mint az egyéni életút alakításában növekvő szerepe van az oktatásnak. Az iskoláink egyre inkább olyan intézménnyé válnak, amelyek megalapozott ismeretekkel, önálló gondolkodási készséggel vértezik fel, szocialista életszemlélettel indítják útra a fiatalokat. Az oktatás-nevelés minőségének javítása, tartalmának korszerűsítése azonban állandó és folyamatos feladat. Hivatásszerető pedagógusaink nevelőmunkája mellett ehhez mindegyre javuló tárgyi feltételeket kell biztosítanunk. Ezért — és azt is figyelembe véve, hogy az elkövetkező években a tanulólétszám gyors ütemben növekedni fog — további és az eddiginél is nagyobb erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a növekvő igények kielégítését. Az elmúlt évekre visszagondolva jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy népünk nemcsak anyagi javakban, de szellemiekben is gyarapodott. Fontos tény, amiről sok jel tanúskodik, hogy mind szélesebb rétegekben — köztük a munkások, a mezőgazdasági dolgozók körében — erősödik, növekszik a magasabb műveltség megszerzése iránt az igény. A kormány kötelességének.tartja, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérten elősegítse a kultúra, a közművelődés tárgyi ■ feltételeinek javítását, és számít rá, hogy a kultúra munkásai a jövőben is magas színvonalon, a nép ügye iránti elkötelezettséggel töltik be nemes hivatásukat. A tudomány iránt megnyilvánuló sokoldalú társadalmi igényből kiindulva továbbra, is ösztönözzük a természeti jelenségek megismerésére, a társadalmi folyamatok, összefüggések elemzésére vállalkozó magas színvonalú kutatásokat. A következő időszakban a tudománytól ugyanakkor különösen a korszerű, piacképes termék kifejlesztésében, az új gyártási eljárások meghpnosításábán várunk még több kezdeményezést és aktív közreműködést. Miként a társadalom más te-' rületein, úgy a tudományban is megérlelődtek a feltételek és a.' szükségletek arra, hogy a mennyi-; ségi fejlődést még inkább az in-, tenzív" fejlődés váltsa fel. A tu- .< dománypolitikai irányelvek hatá-' sának elemzése azt mutatja, hogy ezen az úton megtettük az első! lépéseket. Ahhoz azonban, hogy az erőket jobban összpontosíthassuk, foly-v tatni kell az ésszerű, de bátor szelektálást, mert a jövőben még ke-: vésbé járható út, hogy minden fejlesztési feladatot saját kutatási eredményeinkkel oldjunk meg. . A tervszerűség és a hatékony- > ság növelése érdekében további-; előrehaladást kell elérnünk a tu- - domány és gyakorlat kapcsolatának javításában. Ezt egyrészt az érdekeltségi viszonyok fejleszté- •, sével segíthetjük elő. Fontosnaktartjuk, hogy megfelelő támoga-A tagt - kapjanak a vállalati kutatások, ezzel együtt gondoskodni ; kívánunk a vállalati, intézeti, az . egyetemi kutatások jobb összehangolásáról, közvetlen kapcsolataik kiépítéséről., Mindez halaszthatatlanná - teszi a tudomány irányításának és szer-: vezésének további korszerűsítését. A Minisztertanács a közelmúltban- gondos előkészítés után-/.’ átfogó határozatban foglalta ősz-. sze a legfontosabb tennivalókat. Bízunk abban, hogy végrehajtásukhoz megnyerjük a tudomány 5 képviselőinek egyetértését és cselekvő támogatását ,;o Nemzetközi kapcsolataink ’ Külpolitikánkról szólva a miniszterelnök elmondotta: Kormányunk alapvető törekvé- , sei az elmúlt két és fél évben isarra irányultak, hogy kedvező 1 nemzetközi feltételeket biztosítsunk népünk békés, alkotó mun- ? kájához. Az elmúlt időszakban még szorosabbra fűztük testvéri kapcsolatainkat a szocialista kö- . zösség országaival, mindenekelőtt . a Szovjetunióval.. Nemzetközi kapcsolatainkban . növekvő szerepet töltenek be "an fejlődő országok. Ez annál is in-: kább jelentős, mert ezekben az\ országokban él az emberiség fele. - Közös érdekeinkre építve mind- ■ jobban kiszélesítjük a velük foly- - tatott gazdasági, tudományos és kulturáüsu együttműködést, v .Ha-.; zánk — mint a többi szocialista-: ország is —, úgy építi,. íej)gszü>> kapcsolatait, hogy,., nemcsak,magbízható baráti partner kíván len-, ni, hanem önzetlen segítője is a< függetlenségüket nemrég elnyert, t haladásért küzdő népeknek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének szem előtt tartásával bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. Kormányunk e téren is elvi politikát folytat. Kormányunk aktív részt vál-. lal az enyhülésért folytatott, küzdelemből. Ott voltunk és hallattuk szavunkat minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a béke megszilárdításáról volt szó. Mi úgy véljük, hogy az európai béke és biztonság megerősítése szempontjából elsőrendű fontossága/ van a helsinki záróokmányban le-, fektetett elvek maradéktalan va-. lóra váltásának. A nemzetközi helyzetre külö-i| nősen nagy befolyással van a Szovjetunió és az Egyesült ^1-., lamok viszonya. Mi nagyra becsüljük a Szovjetuniónak azokat a türelmes és kitartó erőfeszítéseit, amelyeket e viszony megjavítása érdekében tesz. Ugyanakr kor sajnáljuk, hogy az Egyesült Államokban e kezdeményezések nem részesülnek fontosságuknak;, megfelelő fogadtatásban. Az enyhülési folyamat megőr-zésében napjaink leglényegesebb, halaszthatatlan feladata a fegyverkezési hajsza megfékezése. A katonai enyhülés szempontjából a legnagyobb jelentősége a stratégiai fegyverzet korlátozására irányuló szovjet—amerikai tárgyalásoknak van. Nem kétséges, hogy ezek sikeres befejezése lendületet adng a más területeken folyó — így többek között a bécsi haderőcsökkentési — tárgyalásoknak is. Kormányunk következetesen segíti a leszerelés megoldásáért, a. nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért, gyártásának leállításáért, a nukleáris kísérletek megszüntetéséért folyó küzdelmet. A nemzetközi színtéren kiala-. kult bonyolult helyzet ellenére, meggyőződésünk, hogy az enyhülésben észlelhető megtorpanás átmeneti jelenség, de elengedhetett lenül szükségesnek tartjuk, hogy az enyhülés minden híve összefogjon és határozottan fellépjen a béke és biztonság védelmében. Biztosak vagyunk benne, hogy: a szocialista országok növekvői ereje és befolyása, a békeszerető százmilliók küzdelme, a haladó erők összefogása, valamint a tő(Folytatás a 3. oldalon.)
