Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-26 / 173. szám

1 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 86. Újabb harc ok Libanonban BEJRUT A hétfőn este kirobbant harci zaj «edd reggelre elült a B lejnút delHkeleti külvárosában az i irab- közi békefenntartó erők s: driai egységei és a libanoni jobb oldal muicistái közti összetűzés ; szín­helyén. A UPI amerikai hír ügy­nökség jelentése szerint már ■ csak jobboldali orvlövészek szórvaí lyos kkciói jelzik, hogy a milici: sták atomikor hajlandók újabb ö& sze- lűaésekre. Még nem tudják, h ogy e kedd reggelig tartott tű ipart >aj- fték hány fegyveres és hány i >ol- m lakos esett áldozatául. A libanoni kormány hét főn IféfiájMvüll ülésen tárgyalta n neg & hét végén kiújult harcok i kö­vetkeztében előállott helyzetet és Pfój&Vttatta annak a lehetőség 9ét, W kormánycsapatokat külc le­helt hl ország déli részébe. A 11- «ajtó értesülései szerint a t^hácikotóson ez utóbbi te rv tés'íletéit dolgozták ki. A libán o- ht JtdWtttoycsapatokat azonban Saak ritiitán indítják el délre, lia így rendet teremteni a főv;á- rosbaA. A bejrúti lapok k ed dón hírül ádtókt a terv értelmében fellő lépégként 1500 katonát v«i- zéhjrglhék vt ország déli részébe, hogy ott az ENSZ békefenntartó erőkkel karöltve — helyreállítsák a kormány fe mnhatóságát. A (fentiekkel függ össze az a hír, hogy kedd en Bejrutban Sver- re Hamre tátjornok, a norvég hadsereg vezé rkari főnöke meg­beszélést folytatott Fuad Butrosz hadügy- és külügyminiszterrel, valamint Victor K'huri tábornok­kal, a libanoi ni hadsereg főpa­rancsnokával. Hamre, aki katonai és polgári sze mélyekből álló bi­zottság élén .az ENSZ békefenn­tartó erőinek norvég egységeit el­lenőrzi, Butr osszál és Khurival az ENSZ-csai ja tok, s a. Dél-Liba- nonba küldet ndő libanoni kor- mánycsapatol t feladatairól tár­gyait. Bejrútból 'érkezett az a jelen­tés is, hogy kedden merényletet kíséreltek m eg Hanna Mokbel, a Palesztina! íi:ó- és újságírószövet­ség titkára ollen, amikor hivata­lának 'bejáratához étkezett, is­meretlen fegyveresek egy autóból géppuskáidz< 3t nyitottak rá. A Palesztinái ) politikus csak köny- nyebb sérül éseket szenvedett. A merénylőkne k sikerült elmene­külniük. (Reuter, UPI, AFP, MTI) Beiktatták a chilei légierő ^parancsnokát {KiRt tegnáP hírül adtuk, Fernando Matthei Aubel tábornok lett SültlVB telgh, a chilei légierő leváltott főparancsnokának utóda. A ItáRSil Pin&ehet, a katonai junta vezetője beiktatja Mattheit. Leigh tábornokot Mórt váltották le, mert úgy vélekedett, hogy Chilében öt é¥fift belül polgári kormányzatnak kell átadni a hatalmat. (Telefotó—UPI—MTI—KS) I Napi kommentár SjMMSfcölM!. , i É Walvis Bay lüÉettha^a A Sél-afrikai külügyminiszter fótmSdélfet hozta a Namíbia füg- fitl ínségének megtorpedózására iiáftt időzített bomba szerkeze­téit Hitfői nyilatkozatában a po­litikus ugyanis kijelentette: nem t)6M riszt a Biztonsági Tanács Namíbiával foglalkozó ülésén és Srssiga nem tekinti magára néz­ve kötelezőnek a tanácskozáson holott döntést, ha az a stratégiai fontosságú Walvis Bay kikötőre is kiterjed. Nyilatkozatával a dél-afrikai diplomácia vezetője megkérdő­jelezte a július közepén szüle­tett luandai megállapodásban le­fektetett menetrend érvényessé­gét is. A megállapodás ugyanis úgy szólt, hogy a Biztonsági Ta­nács határozata alapján ENSZ- megfigyelők és egy ötezer főnyi kéksisakosokból álló egység ér­kezik Namíbiába. A megfigyelők feladata az általános választások előkészítésének és lebonyolításá­nak ellenőrzése, a fegyveres egy­ségnek pedig a rend fenntartása lesz azután, hogy Pretoria egy jelképes kontingens hátrahagyása mellett kivonja megszálló erőit az ország területéről. Ezután ke­rül sor az általános választások­ra, a nép szabad akaratából ki­jelölt kormány hivatalba lépésé­re. A dél-afrikai kormány kezdet­től fogva amellett kardoskodott, hogy a megállapodás nem érint­heti a mélytengeri kikötő státu­szát. Pretoriában azzal érveltek, hogy Walvis Bay „dél-afrikai te­rület”, s azzal sem törődtek, hogy a kikötő földrajzi fekvése — mélyen namíbiai területbe ékelő­dik —, ellene szól érvelésüknek. A fajüldöző rendszer kormányá­nak magatartása, a kikötőhöz va­ló makacs ragaszkodása két té­nyezővel magyarázható. Az egyik, hogy a Walvis Bay-t a dél-afrikaiak a környék leg­fontosabb mélytengeri kikötőjévé építették ki, amely egyaránt al­kalmas nagy űrtartalmú keres­kedelmi és hadihajók befogadá­sára. Ehhez járul még az is, hogy a megállapodást előkészítő öt nyugati ország maga is szíve­sen látná a kikötő dél-afrikai kézben maradását, hiszen az biztos támaszpont a térség vi­zein cirkáló N ATO-hadihajók számára, míg ha a kikötő namí­biai kézbe kerülne, esetleg el­esnének a Walvis Bay nyújtotta előnyöktől. A másik tényező az a pretoriai törekvés, hogy ha már megaka­dályozni nem tudja, legalább el­odázza a namíbiai nép függet­lenségének megvalósítását. A dél-afrikai kormány jól tudja, hogy a Swapo nem mond le Walvis Bay-ről, mert a kikötőt és környékét az ország elidege­níthetetlen részének tekinti — joggal. Ez esetben pedig ismét patthelyzet alakulhat ki, amely csakis Dél-Afrikándk kedvez, hi­szen egyelőre ő van birtokon be­lül. Ha viszont a Swapo mégis hozzájárul ahhoz a követeléshez, hogy a kikötő sorsáról később külön tárgyaláson döntsenek, ez lényegében ugyanazzal az ered­ménnyel járna. A függetlenné váló Namíbia továbbra is ki lenne szolgáltatva, hiszen egyet­len kikötője a volt gyarmattartó kezében maradna, s elvenni tőle legfeljebb erőszakkal lehetne, ami viszont a fegyveres harcok kiújulásához, a sokat szenvedett namíbiai nép újabb megpróbál­tatásához vezetne. Jól tudják ezt Pretoriában is, ezért hozták mű­ködésbe az időzített bomba szer­kezetét. K. A. Megkezdődött Belgrádban az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete A jugoszláv fővárosban kedden délelőtt megnyílt az el nem kö­telezett országok külügyminiszte­reinek értekezlete. A tanácsko­zás méreteit tekintve a legna­gyobb, amit valaha is tartottak Belgrádban: a nyolcvanhat tag­ország általában miniszteri szin­tén képviselteti magát. A meg­figyelőkkel és a meghívott ven­dégekkel együtt körülbelül száz­tíz ország delegációja van jelen. Sri Lanka külügyminisztere, az el nem kötelezettek koordinációs bizottságának soros elnöke nyi­totta meg az ülést, amelyet a ju­goszláv sajtó keddi vezércikkei szerint- hallatlanul nagyfokú ér­deklődés és egyben nagyfokú ag­godalom is kísér. Tito elnök sze­rint ugyanis, aki a megnyitón, a program szerint, személyesen üd­vözli az egybegyűlteket — mint az el nem kötelezettek mozgal­mának egyik alapító tagja — a mozgalom jelenleg válságos helyzetben van, még akkor is, ha a hozzá csatlakozott országok száma ma már a háromszorosa az alapitó tagokénak, amelyek 17 évvel ezelőtt ugyancsak Belg­rádban gyűltek össze, hogy meg­fogalmazzák az első csúcstalál­kozón politikai elképzeléseiket: a katonai-politikai csoportosulá­soktól való elhatárolódást, a fegyverkezési hajsza megfékezé­sét célzó törekvést, egy igazsá­gosabb gazdasági világrendszer kialakításának szorgalmazását. Ezek az alapelvek ma is érvé­nyesek, és a tagországok túlnyo­mó többsége által elfogadottak. Az 1976 augusztusában Colombó- ban rendezett csúcsértekezlet óta • Képünkön: Tito jugoszláv el­nök köszönti a résztvevőket. azonban a mozgalom hallatlanul nehéz időszakot élt át: a sokszí­nű, politikai szempontból ese­tenként merőben ellentétes néze­teket valló tagországok között kiéleződtek az ellentétek, ame­lyek bizonyos esetekben fegyve­res összecsapáshoz vezettek. Így a belgrádi értekezlet fő feladata a mozgalom megerősítése, a fegyveres konfliktusok kiküszö­bölését szolgáló mechanizmus ki­alakítása, valamint a nemzetközi helyzet kérdésének egészét átfo­gó tizenhét napirendi' pont tár­gyilagos megvitatása. Kedden délután a külügymi­niszteri értekezlet zárt ajtók mögött bizottságokban, a sajtó képviselőinek kizárásával foly­tatta munkáját. (MTI) Leszavazták a Callaghan-kormányt Hétfőn éjjel az angol parla­mentben leszavazták Callaghan munkáspárti kormányát. Az al­sóház 301 szavazattal 291 ellené­ben elvetette azt az indítványt, hogy a szervezett szállítómunká­sok valamennyi brit kikötő fél mérföldes körzetében kapjanal kivételes jogokat a teheráru ke­zelésére. A Callaghan-kormány vereségének elsődleges oka, hogy a munkáspárt szövetségese, a liberális párt — kettejük pak­tumának dacára — ezúttal a konzervatív ellenzékkel szava­Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének HAVANNA Kedves Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támádás 25. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságává Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köz­társaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és az egész kubai népnek. Negyedszázaddal ezelőtt új szakasz kezdődött a kubai népnek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott évszáza­dos harcában. A kubai forradalmi hagyományok és Jósé Marti esz­méinek nyomdokain járó forradalmár nemzedék elévülhetetlen érde­me, hogy győzelemre vitte a nép nemzeti és társadalmi felszabadulá­sának ügyét, megnyitotta az utat az amerikai földrész első szocialista államának létrehozásához. Kuba ma a szocialista közösség tagjaként a társadalmi haladás élvonalában halad és a kommunista párt veze­tésével nagy eredményeket ér el a társadalom, a népgazdaság, az államigazgatás szocialista átalakításában, a nép jólétének emelésében, kultúrájának gazdagításában. A magyar nép, a' haladó emberek világszerte elismeréssel tekinte­nek a kubai népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő ered­ményeire, a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájára, amely példaként szolgál a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az im­perialista beavatkozás ellen küzdő népek számára, és jelentősen hoz­zájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a békéért, a függetlenségért és á társadalmi haladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez. Örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek' a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága egyre mélyül. A politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet minden területét átfogó, sokoldalú együttműködésünk napról napra erősödik, eredményesen szolgálva a két nép és az egész szocialista közösség érdekeit. A forradalmi folyamat e történelmi jelentőségű eseményének év­fordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Kubai Kommu­nista Párt I. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazájuk felvirágoztatását, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáló munkájukban, a társadalmi haladásért vívott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel: kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táv­iratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocanak, a Kubai Köztársaság Népi Hatalmi Nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte ku­bai partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a KISZ. (MTI) 25 ÉVE TÖRTÉNT Támadás a Moncada ellen Ha a Santiago de Cuba-i Ho­tel Versailles-ból végigtekint az ember a városon, azonnal szem­betűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épüle­tek a jellemzőek, Santiagóban a lágy dombokon a pompás trópu­si növényzet és a pálmák csen­des villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Ami­kor az ember így elgyönyörködik a látványban, önkéntelenül arra gondol: a város és Oriente tar­tomány Kuba történelme során mégis mennyi nyugtalanság színhelye volt. Végtére is Őrien- téből indul ki Kuba egész gyar­matosítók elleni történelme. Nem véletlenül választották tehát Fi­del Castro és társai a forradal­mi hagyományokban, gazdag Orientét a diktatúra elleni tá­madásuk első színhelyéül. 1953. július 25-ével megkezdő­dött Santiago de Cubában a há­romnapos Fiesta, a karnevál. 25- én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat kö­zepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a gyülekezőhelyre, a Siboney farmi ra szállították. A várostól 17 km-re állt a farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház nagyobb kerttel. Ábel Santamaria magas deszkakerítéssel vette körül a há­zat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érke­zett. Kiosztották a kútba rej­tett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista-katonák egyenruhájával. Minden egyen­ruhán őrmesteri rendfokozat volt. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második leg­nagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra min­denki meglepődött. A taktika a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelő műve­lettel kezdődött és j>t óra tizen­ötre tűzték ki. Fidel elinduláskor mondott rö­vid beszédét így fejezte be: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek ben­nünket,' amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják”. * A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Mon- cadához, mint huszonöt eszten­dővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Cso­dálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gép­kocsiból, hiszen egy frissen fes­tett szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26-ról elnevezett városi iskola. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két és fél évtizede az elő­retolt ék parancsnoka a gépko­csiból kiszállva elkiáltotta ma­gát: „Nyissanak utat a tábornok­nak!” Miközben az őrök sápad­tan vigyázzba kapták magukat, a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették a géppisztolyt a megle­pett zsoldosok kezéből. A cél az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Az előzetes számításba azonban be­leszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fe­gyelmére is kihatott, és az őr­járat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. A ka­varodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólal­tassa a riasztócsengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói megteltek fé­lig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsoldosökkal. időközben a gépkocsik egymás­ba csúsztak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mind­ehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb ré­szét szállító gépkocsik — tekint­ve1 hogy nem ismerték a várost — eltévedtek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, a re­volverekkel és karabélyokkal küzdő forradalmároknak semmi esélyük nem volt" a géppiszto­lyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, vissza kel­lett vonulni. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak mindössze há­rom halottjuk volt. A laktanya- udvaron mégis 40 forradalmár holtteste maradt, legtöbbjük szétzúzott koponyával, összeron­csolt körmökkel és kivert fo­gakkal. A visszavonuláskor és menekülés közben 68 forradal­márt gyilkoltak meg Batista zsoldosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd belevet­ték magukat a Gran Piedra hegységbe. * T Gran Piedrát látva magam is meggyőződtem arról, hogy ' a hegység túl kicsi és- kopár ah­hoz, hogy hosszabb időre mene­déket adjon a bujkálóknak. A forradalmárok éppen ezért más megoldást kerestek. Fidelt és társait — nyilván besúgásra — néhány nappal később a Soletó tanyán fogta el Sarria néger' hadnagy egysége. A zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvé­di a forradalmárok életét. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro ki­fejti a Movimiento, a mozgalom céljait, és vádolja a rendszert. Az ezredes ideológiailag felké­születlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették tár­saiétól, azt állítván, hogy egész­ségi állapota nem teszi lehetővé a részvételt a tárgyaláson. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, a nyilvános­ság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtönbünte­tés kiszabását kérte. Fidel négy­órás . védőbeszédet mondott, ke­gyetlenül leleplezve a korrupt Batista-diktatúra kegyetlenségeit. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni s így Fidel hangja betöl­tötte a kórházat. Védőbeszédét sokan hallották. Egy, a mozga­lommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidel beszédében ki­fejtette ■ mozgalmának célkitűzé­seit, programját. Itt hangzik el híressé lett mondása: „A törté­nelem fel fog menteni!” A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéle­tet, amelyben Fidelt 15 évi bör­tönre Ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében a 4914-es fo­goly, ahonnan két év múlva am­nesztiával szabadul. Ha a Moncada laktanya meg­támadása, tapasztalatok híján, a véletlenek összejátszása folytán, katonailag kudarccal is végző­dött, Fidel pere politikai győze­lemmé vált. Július 26. sok em­berrel megérttette, ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dön­teni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után 'lett Havan­nán túl is közismert Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elvezetett az 1959-ben bekövet­kezett győzelemhez. Kuba ma Latin-Amerika sza­bad földje, amelynek népe alig 200 kilométerre az Amerikai Egyesült Államok partjaitól azon munkálkodik, hogy még szebbé, virágzóbbá és erősebbé tegye szo­cialista hazáját. B. B. Barátsági nagygyűlés Debrecenben A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székhazában megkezdőd­tek a hivatalos megbeszélések az Európai Biztonság és Együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bizott­sága Kállai Gyula elnök és A. P. Sityikov, az Európai Biztonság és Együttműködés Szovjet Bi­zottsága elnöke vezette küldött­ségei között. A küldöttség kedden Hajdú-Bi- har megyébe látogatott. A ven­dégeket elkísérte Kállai Gyula, Velük volt Felix Petrovics Bog­danov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ikövettanácso- sa. A küldöttség tagjai — Hajdú- Bihar megye és Debrecen város párt-, tanácsi és társadalmi szer­vezeteinek vezetőivel együtt — délután a Magyar Gördülőcsap­ágy Műveik debreceni gyárát ke­resték fel, ahol béke- és barátsá­gi nagygyűlésen találkoztak a gyár. dolgozóival. A nagygyűlés után a gyár ve­zetői bemutatták a vendégeknek a szovjet műszaki segítséggel új­jászülető debreceni csapágygyár több üzemrészét. iá küldöttség tagjai. ezután Debrecen nevezetességeit, az épü­lő új lakótelepeket tekintették meg. (MTI) Tárgyalások a KGST és a Közös Piac között Tegnap Brüsszelben szakértői szinten tárgyalások kezdődtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának és az Európai Kö­zösségek Bizottságának titkársága között. A KGST küldöttségét Ászén Velkov helyettes titkár, a Közös. Piac delegációját pedig Roy Denman, a bizottság kül- kapcsolatokkal foglalkozó igaz­gatóságának főigazgatója vezeti. A tágyalásók megtartásáról Nyi- kolaj Faggyejevnek, a KGST titkárának és Wilhelm Hafer- kampnek, az Európai Közössé­gek Bizottsága alelnökének má­jusi moszkvai találkozóján jött létre megállapodás. A megbeszélések előrelátható­lag péntekig tartanak. Közle­ményt csak a befejezésük után adnak ki. (TASZSZ, MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom