Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-26 / 173. szám
1 • PETŐFI NÉPE • 1978. július 86. Újabb harc ok Libanonban BEJRUT A hétfőn este kirobbant harci zaj «edd reggelre elült a B lejnút delHkeleti külvárosában az i irabközi békefenntartó erők s: driai egységei és a libanoni jobb oldal muicistái közti összetűzés ; színhelyén. A UPI amerikai hír ügynökség jelentése szerint már ■ csak jobboldali orvlövészek szórvaí lyos kkciói jelzik, hogy a milici: sták atomikor hajlandók újabb ö& szelűaésekre. Még nem tudják, h ogy e kedd reggelig tartott tű ipart >ajfték hány fegyveres és hány i >olm lakos esett áldozatául. A libanoni kormány hét főn IféfiájMvüll ülésen tárgyalta n neg & hét végén kiújult harcok i következtében előállott helyzetet és Pfój&Vttatta annak a lehetőség 9ét, W kormánycsapatokat külc lehelt hl ország déli részébe. A 11- «ajtó értesülései szerint a t^hácikotóson ez utóbbi te rv tés'íletéit dolgozták ki. A libán oht JtdWtttoycsapatokat azonban Saak ritiitán indítják el délre, lia így rendet teremteni a főv;árosbaA. A bejrúti lapok k ed dón hírül ádtókt a terv értelmében fellő lépégként 1500 katonát v«izéhjrglhék vt ország déli részébe, hogy ott az ENSZ békefenntartó erőkkel karöltve — helyreállítsák a kormány fe mnhatóságát. A (fentiekkel függ össze az a hír, hogy kedd en Bejrutban Sverre Hamre tátjornok, a norvég hadsereg vezé rkari főnöke megbeszélést folytatott Fuad Butrosz hadügy- és külügyminiszterrel, valamint Victor K'huri tábornokkal, a libanoi ni hadsereg főparancsnokával. Hamre, aki katonai és polgári sze mélyekből álló bizottság élén .az ENSZ békefenntartó erőinek norvég egységeit ellenőrzi, Butr osszál és Khurival az ENSZ-csai ja tok, s a. Dél-Libanonba küldet ndő libanoni kormánycsapatol t feladatairól tárgyait. Bejrútból 'érkezett az a jelentés is, hogy kedden merényletet kíséreltek m eg Hanna Mokbel, a Palesztina! íi:ó- és újságírószövetség titkára ollen, amikor hivatalának 'bejáratához étkezett, ismeretlen fegyveresek egy autóból géppuskáidz< 3t nyitottak rá. A Palesztinái ) politikus csak könynyebb sérül éseket szenvedett. A merénylőkne k sikerült elmenekülniük. (Reuter, UPI, AFP, MTI) Beiktatták a chilei légierő ^parancsnokát {KiRt tegnáP hírül adtuk, Fernando Matthei Aubel tábornok lett SültlVB telgh, a chilei légierő leváltott főparancsnokának utóda. A ItáRSil Pin&ehet, a katonai junta vezetője beiktatja Mattheit. Leigh tábornokot Mórt váltották le, mert úgy vélekedett, hogy Chilében öt é¥fift belül polgári kormányzatnak kell átadni a hatalmat. (Telefotó—UPI—MTI—KS) I Napi kommentár SjMMSfcölM!. , i É Walvis Bay lüÉettha^a A Sél-afrikai külügyminiszter fótmSdélfet hozta a Namíbia fügfitl ínségének megtorpedózására iiáftt időzített bomba szerkezetéit Hitfői nyilatkozatában a politikus ugyanis kijelentette: nem t)6M riszt a Biztonsági Tanács Namíbiával foglalkozó ülésén és Srssiga nem tekinti magára nézve kötelezőnek a tanácskozáson holott döntést, ha az a stratégiai fontosságú Walvis Bay kikötőre is kiterjed. Nyilatkozatával a dél-afrikai diplomácia vezetője megkérdőjelezte a július közepén született luandai megállapodásban lefektetett menetrend érvényességét is. A megállapodás ugyanis úgy szólt, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján ENSZ- megfigyelők és egy ötezer főnyi kéksisakosokból álló egység érkezik Namíbiába. A megfigyelők feladata az általános választások előkészítésének és lebonyolításának ellenőrzése, a fegyveres egységnek pedig a rend fenntartása lesz azután, hogy Pretoria egy jelképes kontingens hátrahagyása mellett kivonja megszálló erőit az ország területéről. Ezután kerül sor az általános választásokra, a nép szabad akaratából kijelölt kormány hivatalba lépésére. A dél-afrikai kormány kezdettől fogva amellett kardoskodott, hogy a megállapodás nem érintheti a mélytengeri kikötő státuszát. Pretoriában azzal érveltek, hogy Walvis Bay „dél-afrikai terület”, s azzal sem törődtek, hogy a kikötő földrajzi fekvése — mélyen namíbiai területbe ékelődik —, ellene szól érvelésüknek. A fajüldöző rendszer kormányának magatartása, a kikötőhöz való makacs ragaszkodása két tényezővel magyarázható. Az egyik, hogy a Walvis Bay-t a dél-afrikaiak a környék legfontosabb mélytengeri kikötőjévé építették ki, amely egyaránt alkalmas nagy űrtartalmú kereskedelmi és hadihajók befogadására. Ehhez járul még az is, hogy a megállapodást előkészítő öt nyugati ország maga is szívesen látná a kikötő dél-afrikai kézben maradását, hiszen az biztos támaszpont a térség vizein cirkáló N ATO-hadihajók számára, míg ha a kikötő namíbiai kézbe kerülne, esetleg elesnének a Walvis Bay nyújtotta előnyöktől. A másik tényező az a pretoriai törekvés, hogy ha már megakadályozni nem tudja, legalább elodázza a namíbiai nép függetlenségének megvalósítását. A dél-afrikai kormány jól tudja, hogy a Swapo nem mond le Walvis Bay-ről, mert a kikötőt és környékét az ország elidegeníthetetlen részének tekinti — joggal. Ez esetben pedig ismét patthelyzet alakulhat ki, amely csakis Dél-Afrikándk kedvez, hiszen egyelőre ő van birtokon belül. Ha viszont a Swapo mégis hozzájárul ahhoz a követeléshez, hogy a kikötő sorsáról később külön tárgyaláson döntsenek, ez lényegében ugyanazzal az eredménnyel járna. A függetlenné váló Namíbia továbbra is ki lenne szolgáltatva, hiszen egyetlen kikötője a volt gyarmattartó kezében maradna, s elvenni tőle legfeljebb erőszakkal lehetne, ami viszont a fegyveres harcok kiújulásához, a sokat szenvedett namíbiai nép újabb megpróbáltatásához vezetne. Jól tudják ezt Pretoriában is, ezért hozták működésbe az időzített bomba szerkezetét. K. A. Megkezdődött Belgrádban az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete A jugoszláv fővárosban kedden délelőtt megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás méreteit tekintve a legnagyobb, amit valaha is tartottak Belgrádban: a nyolcvanhat tagország általában miniszteri szintén képviselteti magát. A megfigyelőkkel és a meghívott vendégekkel együtt körülbelül száztíz ország delegációja van jelen. Sri Lanka külügyminisztere, az el nem kötelezettek koordinációs bizottságának soros elnöke nyitotta meg az ülést, amelyet a jugoszláv sajtó keddi vezércikkei szerint- hallatlanul nagyfokú érdeklődés és egyben nagyfokú aggodalom is kísér. Tito elnök szerint ugyanis, aki a megnyitón, a program szerint, személyesen üdvözli az egybegyűlteket — mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapító tagja — a mozgalom jelenleg válságos helyzetben van, még akkor is, ha a hozzá csatlakozott országok száma ma már a háromszorosa az alapitó tagokénak, amelyek 17 évvel ezelőtt ugyancsak Belgrádban gyűltek össze, hogy megfogalmazzák az első csúcstalálkozón politikai elképzeléseiket: a katonai-politikai csoportosulásoktól való elhatárolódást, a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó törekvést, egy igazságosabb gazdasági világrendszer kialakításának szorgalmazását. Ezek az alapelvek ma is érvényesek, és a tagországok túlnyomó többsége által elfogadottak. Az 1976 augusztusában Colombóban rendezett csúcsértekezlet óta • Képünkön: Tito jugoszláv elnök köszönti a résztvevőket. azonban a mozgalom hallatlanul nehéz időszakot élt át: a sokszínű, politikai szempontból esetenként merőben ellentétes nézeteket valló tagországok között kiéleződtek az ellentétek, amelyek bizonyos esetekben fegyveres összecsapáshoz vezettek. Így a belgrádi értekezlet fő feladata a mozgalom megerősítése, a fegyveres konfliktusok kiküszöbölését szolgáló mechanizmus kialakítása, valamint a nemzetközi helyzet kérdésének egészét átfogó tizenhét napirendi' pont tárgyilagos megvitatása. Kedden délután a külügyminiszteri értekezlet zárt ajtók mögött bizottságokban, a sajtó képviselőinek kizárásával folytatta munkáját. (MTI) Leszavazták a Callaghan-kormányt Hétfőn éjjel az angol parlamentben leszavazták Callaghan munkáspárti kormányát. Az alsóház 301 szavazattal 291 ellenében elvetette azt az indítványt, hogy a szervezett szállítómunkások valamennyi brit kikötő fél mérföldes körzetében kapjanal kivételes jogokat a teheráru kezelésére. A Callaghan-kormány vereségének elsődleges oka, hogy a munkáspárt szövetségese, a liberális párt — kettejük paktumának dacára — ezúttal a konzervatív ellenzékkel szava-Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének HAVANNA Kedves Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támádás 25. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságává Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és az egész kubai népnek. Negyedszázaddal ezelőtt új szakasz kezdődött a kubai népnek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott évszázados harcában. A kubai forradalmi hagyományok és Jósé Marti eszméinek nyomdokain járó forradalmár nemzedék elévülhetetlen érdeme, hogy győzelemre vitte a nép nemzeti és társadalmi felszabadulásának ügyét, megnyitotta az utat az amerikai földrész első szocialista államának létrehozásához. Kuba ma a szocialista közösség tagjaként a társadalmi haladás élvonalában halad és a kommunista párt vezetésével nagy eredményeket ér el a társadalom, a népgazdaság, az államigazgatás szocialista átalakításában, a nép jólétének emelésében, kultúrájának gazdagításában. A magyar nép, a' haladó emberek világszerte elismeréssel tekintenek a kubai népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeire, a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájára, amely példaként szolgál a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az imperialista beavatkozás ellen küzdő népek számára, és jelentősen hozzájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a békéért, a függetlenségért és á társadalmi haladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez. Örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek' a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága egyre mélyül. A politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet minden területét átfogó, sokoldalú együttműködésünk napról napra erősödik, eredményesen szolgálva a két nép és az egész szocialista közösség érdekeit. A forradalmi folyamat e történelmi jelentőségű eseményének évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazájuk felvirágoztatását, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáló munkájukban, a társadalmi haladásért vívott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel: kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocanak, a Kubai Köztársaság Népi Hatalmi Nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a KISZ. (MTI) 25 ÉVE TÖRTÉNT Támadás a Moncada ellen Ha a Santiago de Cuba-i Hotel Versailles-ból végigtekint az ember a városon, azonnal szembetűnő a különbség Havanna és Santiago között. Havannában a Miamival vetekedő magas épületek a jellemzőek, Santiagóban a lágy dombokon a pompás trópusi növényzet és a pálmák csendes villákat takarnak. Végtelen nyugalom árad el a tájon. Amikor az ember így elgyönyörködik a látványban, önkéntelenül arra gondol: a város és Oriente tartomány Kuba történelme során mégis mennyi nyugtalanság színhelye volt. Végtére is Őrientéből indul ki Kuba egész gyarmatosítók elleni történelme. Nem véletlenül választották tehát Fidel Castro és társai a forradalmi hagyományokban, gazdag Orientét a diktatúra elleni támadásuk első színhelyéül. 1953. július 25-ével megkezdődött Santiago de Cubában a háromnapos Fiesta, a karnevál. 25- én délután és este mintegy 130 fiatal forradalmár érkezett a nyugati országrészből a városba, de ez a karneváli hangulat közepette nem tűnt fel senkinek. A városba érkezőket azonnal a gyülekezőhelyre, a Siboney farmi ra szállították. A várostól 17 km-re állt a farmépület. Nem a szó igazi értelmében vett farm, inkább amolyan vidéki lakóház nagyobb kerttel. Ábel Santamaria magas deszkakerítéssel vette körül a házat, hogy majdan elleplezze a szomszédok elől a gyülekező embereket és gépkocsikat. Fidel 25-én este 10-kor érkezett. Kiosztották a kútba rejtett fegyvereket, valamint az egyenruhákat, amelyek pontosan megegyeztek a Batista-katonák egyenruhájával. Minden egyenruhán őrmesteri rendfokozat volt. Amikor Fidel bejelentette, hogy a Moncadát, Kuba második legnagyobb katonai erődjét kell megtámadni, egy pillanatra mindenki meglepődött. A taktika a váratlan meglepetésre és a gyorsaságra épült. A támadás a bayamói figyelemelterelő művelettel kezdődött és j>t óra tizenötre tűzték ki. Fidel elinduláskor mondott rövid beszédét így fejezte be: „Ha győzünk, valóra váltottuk Jósé Marti álmait. Ha legyőznek bennünket,' amit tettünk, példa lesz Kuba népe számára, és lesznek, akik követni fogják”. * A farmról pontosan ugyanazon az útvonalon érkeztem a Moncadához, mint huszonöt esztendővel ezelőtt Fidel és társai. Valami másra számítottam. Csodálkoztam is, amikor kísérőm szólt, hogy szálljak ki a gépkocsiból, hiszen egy frissen festett szép iskola előtt álltunk meg, rajta a felirattal: Július 26-ról elnevezett városi iskola. Ott álltam tehát azon a helyen, ahol két és fél évtizede az előretolt ék parancsnoka a gépkocsiból kiszállva elkiáltotta magát: „Nyissanak utat a tábornoknak!” Miközben az őrök sápadtan vigyázzba kapták magukat, a gépkocsiból kiszálló harcosok kivették a géppisztolyt a meglepett zsoldosok kezéből. A cél az volt, hogy az akciót lehetőleg harc nélkül hajtsák végre. Az előzetes számításba azonban beleszólt a véletlen. A karneváli hangulat nyilván a laktanya fegyelmére is kihatott, és az őrjárat nem a megszokott időben, hanem később érkezett. A kavarodásban az őrségnek még volt ideje arra, hogy megszólaltassa a riasztócsengőt, s néhány másodperc múlva a Moncada laktanya folyosói megteltek félig felöltözött, géppisztolyukat szorongató Batista-zsoldosökkal. időközben a gépkocsik egymásba csúsztak és Fidel gépkocsija használhatatlanná vált. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy a fegyveresek nagyobb részét szállító gépkocsik — tekintve1 hogy nem ismerték a várost — eltévedtek, és nem érkeztek meg időben. A meglepetésszerű támadás adta lehetőség elveszett, a revolverekkel és karabélyokkal küzdő forradalmároknak semmi esélyük nem volt" a géppisztolyokkal, géppuskákkal felszerelt zsoldosokkal szemben. A harc elszigetelt akciókra morzsolódott. Nem volt mit tenni, vissza kellett vonulni. A laktanyánál a harc során a forradalmároknak mindössze három halottjuk volt. A laktanyaudvaron mégis 40 forradalmár holtteste maradt, legtöbbjük szétzúzott koponyával, összeroncsolt körmökkel és kivert fogakkal. A visszavonuláskor és menekülés közben 68 forradalmárt gyilkoltak meg Batista zsoldosai. Fidel társaival visszavergődött a Siboney farmra, majd belevették magukat a Gran Piedra hegységbe. * T Gran Piedrát látva magam is meggyőződtem arról, hogy ' a hegység túl kicsi és- kopár ahhoz, hogy hosszabb időre menedéket adjon a bujkálóknak. A forradalmárok éppen ezért más megoldást kerestek. Fidelt és társait — nyilván besúgásra — néhány nappal később a Soletó tanyán fogta el Sarria néger' hadnagy egysége. A zsoldosokkal szemben Sarria hadnagy megvédi a forradalmárok életét. Fidelt egy kórházi szobában hallgatja ki Chaviano ezredes, a Moncada parancsnoka. Castro kifejti a Movimiento, a mozgalom céljait, és vádolja a rendszert. Az ezredes ideológiailag felkészületlen, nem méltó partnere Castrónak, így jobbnak látja véget vetni a kihallgatásnak. Fidel perét elkülönítették társaiétól, azt állítván, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé a részvételt a tárgyaláson. Az ő perét a polgári kórház egy kis termében tartották, a nyilvánosság kizárásával. Fidel Castro, a fiatal ügyvéd, önmaga látta el védelmét. Az ügyész 25 évi börtönbüntetés kiszabását kérte. Fidel négyórás . védőbeszédet mondott, kegyetlenül leleplezve a korrupt Batista-diktatúra kegyetlenségeit. A tárgyalás alatt nagy hőség volt, a terem ablakát ki kellett nyitni s így Fidel hangja betöltötte a kórházat. Védőbeszédét sokan hallották. Egy, a mozgalommal szimpatizáló újságírónő jegyzeteket készített, ami néhány nap múlva megjelent a Bohémia című, Havannában megjelenő újságban. Fidel beszédében kifejtette ■ mozgalmának célkitűzéseit, programját. Itt hangzik el híressé lett mondása: „A történelem fel fog menteni!” A bíró szemlesütve olvasta fel az ítéletet, amelyben Fidelt 15 évi börtönre Ítélik. Castro az Isla de Pinos börtönében a 4914-es fogoly, ahonnan két év múlva amnesztiával szabadul. Ha a Moncada laktanya megtámadása, tapasztalatok híján, a véletlenek összejátszása folytán, katonailag kudarccal is végződött, Fidel pere politikai győzelemmé vált. Július 26. sok emberrel megérttette, ha egyszerre fognak fegyvert, meg lehet dönteni a Batista-diktatúrát. Fidel Castro neve igazán a Moncada megtámadása után 'lett Havannán túl is közismert Kubában. A Moncada elleni támadás fordulat a kubai nép történetében, amely elvezetett az 1959-ben bekövetkezett győzelemhez. Kuba ma Latin-Amerika szabad földje, amelynek népe alig 200 kilométerre az Amerikai Egyesült Államok partjaitól azon munkálkodik, hogy még szebbé, virágzóbbá és erősebbé tegye szocialista hazáját. B. B. Barátsági nagygyűlés Debrecenben A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székhazában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága Kállai Gyula elnök és A. P. Sityikov, az Európai Biztonság és Együttműködés Szovjet Bizottsága elnöke vezette küldöttségei között. A küldöttség kedden Hajdú-Bihar megyébe látogatott. A vendégeket elkísérte Kállai Gyula, Velük volt Felix Petrovics Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ikövettanácsosa. A küldöttség tagjai — Hajdú- Bihar megye és Debrecen város párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteinek vezetőivel együtt — délután a Magyar Gördülőcsapágy Műveik debreceni gyárát keresték fel, ahol béke- és barátsági nagygyűlésen találkoztak a gyár. dolgozóival. A nagygyűlés után a gyár vezetői bemutatták a vendégeknek a szovjet műszaki segítséggel újjászülető debreceni csapágygyár több üzemrészét. iá küldöttség tagjai. ezután Debrecen nevezetességeit, az épülő új lakótelepeket tekintették meg. (MTI) Tárgyalások a KGST és a Közös Piac között Tegnap Brüsszelben szakértői szinten tárgyalások kezdődtek a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának és az Európai Közösségek Bizottságának titkársága között. A KGST küldöttségét Ászén Velkov helyettes titkár, a Közös. Piac delegációját pedig Roy Denman, a bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó igazgatóságának főigazgatója vezeti. A tágyalásók megtartásáról Nyikolaj Faggyejevnek, a KGST titkárának és Wilhelm Haferkampnek, az Európai Közösségek Bizottsága alelnökének májusi moszkvai találkozóján jött létre megállapodás. A megbeszélések előreláthatólag péntekig tartanak. Közleményt csak a befejezésük után adnak ki. (TASZSZ, MTI)
