Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-26 / 173. szám
1978. július 26. • PETŐFI NÉPE • V NAGYKÖZSÉGI KÖRÚT Júliusi mozaik Bácsalmásról Reggeli fél kilenc, és kalászszárit ó meleget ígér az idő. Bácsalmásra sokan érkeznek rokonlátogatóba. Aki teheti, szabadságot vesz ki, hogy méltó portával várja az érkezőket, vagy maga is útnak induljon. Mi foglalkoztatja vajon ebben a nagyközségben azokat, akik a munkahelyeken tartják a frontot? Nyugdíjban, örök nyugtalanul Közel a távolsági autóbuszállomáshoz, az MSZMP nagyközségi bizottságának székházában az egyik íróasztal mögül Szalonnás Mihály a párit-végrehajtóbizottság tagja pillant fel. Tavaly szeptemberében búcsúztatta el a Petőfi Tsz, de ő a nyári szabadságok idején sem szabadságolja magát. — Nem ülhet be az ember a szoba sarkába, míg mozogni képes — jegyzi meg, mintegy mellékesen. — Hosszú évtizedeken át megszoktam a vezetői és társadalmi munkát, s ma sem tudnék elvonulni a feladatok elől. A pártbizottság mellett működő gazdaságpolitikai bizottság elnöke, s éppen jelentést állít össze a testület legközelebbi ülésére: — Tájékoztatást kértünk az üzemektől és intézményektől arról, hogy miként hajtották végre a jelenlegi ötéves tervidőszak időarányos feladatait. Egyszóval azt mondhatom, hogy a legtöbb helyütt jól. A Finomposztó Vállalat gyáregységében például a tervezettnél három hónappal hamarább- átadták rendeltetésének a szövődét és a szövőelőkészítő üzemcsarnokot, ami alapfeltétele volt annak, hogy 400 ezer négyzetméternyi szövettel többet gyárthassanak. Ez ipar. Es a föld? Átpártolt volna a termést érlelő határtól? — Dehogyis. Tegnap délután terepjáróba ültem Szalma Mihály termelési elnökhelyettessel, hogy megnézzem az aratókat, miként dolgoznak a kombájnok az 1500 hektáron, nagy-e a szemveszteség. A szorgalommal, lelkiismeretességgel nincs baj, s ha az időjárás engedi, már csak egy vasárnapot kell a gépen lenniük. Szélmalom és csatorna A tanácsháza bejáratánál né-r mi szóváltásra figyelek. Kollár József végrehajtó bizottsági titkár néz ki, hogy mi a baj. A hangoskodás nem azonos a demokratizmussal — állapítjuk meg mindketten. Engem az a kérdés hozott ide, hogy mi lesz a mélykúti út menti öreg szélmalom sorsa. — Nemrég néztük meg Szigeti Mihály tanácselnökkel — kezdi. — Romos, 'nagyon rossz állapotban van. A helyreállítás túl sokba kerülne, nem éri meg. S a pénz most másra kell. Fontosabbra. Napok óta ez a létesítmény foglalkoztat, amely a városiasodás folyamatába tartozik. Kétszáztizennégy család már többszintes lakásban él, és feltöltjük az egykori ingoványos rét területiét, a Csajért is. Ez a községnek délre feső része, ahol a jövőben a lakóházak többsége fog felépülni. Emeletesek lesznek, s még sürgetőbbé teszik, hogy velük együtt a kórház, iskolák és más intézmények gondját is megoldjuk: elvezetjük a szennyvizet. Valamivel több mint két kilométer hosszú csatornával számolunk, a belterület határától hatszáz méterre pedig tisztítótelep készül! Elsősorban ide kell a pénz, 28—30 millió forint, hogy 1980 végére végezzen a kiviteleéő Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat. Könyvkölcsönzők — útközben A nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának egyik -friss határozata szerint folytatja munkáját a Vörösmarty Mihály nevét viselő könyvtár. Szénási Lászlóné szabadsága idején Nincsevics Klára vette át az ügyek intézését. — Kényszerből, mert nincs más — mondja, aztán körbemutat. — Az olvasókat ugyanúgy várja 122-féle napi- és képeslap, folyóirat, valamint több mint 37 ezer kötet könyv,’ akárcsak máskor. A dologidőben és az utazások miatt viszont kevesebben kölcsönöznek. Hiányoznak az olvasótermi asztalok fölé. hajoló diákok is. Ehelyett be-benéznek a strandra menet, hogy könyvvel a hónuk alatt folytassák -az utat. Másképp is igyekeztünk segíteni. A Kunbajai Állami Gazdaság képviselőjével épp most állapodtam meg telefonon, hogy az idén is szállítunk könyvet az építőtábor lakóinaik. Amennyit csak kérnek. Cáfolat az égből? Közben elborult az ég, a művelődési központban keresek menedéket az esti sötétséggel támadó vihar elől. A folyosón és a klubszobában friss meszelés szaga: Demeter József és Milánkovies István fűtők ilyentájt karbantartókká változnak. Hajnali háromtól végzik a munkájukat, hogy ne zavarja semmi a délutáni próbára érkező fúvószenekari úttörőket, vagy a kecskeméti Hírős napokra figyelő népi tánccsoport készülődését. Oriold Károly igazgató a tatarozási tennivalók szervezése, a szakkörök folyamatos működése, az őszi, újább tagtoborzás követelményei és alkalmasint az esti szórakoztató műsorok között egyensúlyoz. Az eredmény: rendszeresen találkoznak a délszláv nyelvművelő szakkör tagjai, dolgoznak a fafaragók, alkotásaik a kalocsai folklórkiállításon szerepelnek. Viszonzásul várják a nemzetközi folklórfesztivál egyik csoportjának fellépését... Jócskán elmúlt, az ebéd, amikor az új autóbuszváróban beszélik, hogy a közeli Kunbaján az itteninél is csúnyább dolgokat művelt az időjárás különleges szeszélye. Fákat tört ketté és kúp- 1 cserepeket röpített világgá a szél, kétszer fordult a mentőkocsi. A hír gyorsan érkezett, fájdalmas. A Rákóczi úti öreg diófalevelekről még csöpög a víz, s hirtelen — mintha valami égi cáfolatot akarna kinyilatkoztatni — megint hét ágra kezd sütni a nap. Halász Ferenc Az erdők kincse Mongóliában az erdők 15 millió hektárnyi területet foglalnak el. Jelenleg két és fél millió köbméter mennyiségű gömbfát használnak fel hazai ipari célokra, illetve exportálnak. A fafeldolgozó ipar 1970 és 1975 között 46 százalékkal növelte termelését. A most folyó tervidőszakban — az erdők kincsének ésszerű hasznosításával — még ennél is magasabbra emelik a mércét: a fafeldolgozó vállalatok előreláthatólag 70 százalékkal növelik meg korábbi teljesítményű-, két. (BUDAPRESS—MONTSA - ME) KENDŐ ZETDENÜL Ki egyen? Ismerősöm meséli: — Kecskemét sportcentrumában — ahol a fedett uszoda és a sportcsarnok található — legalább négy-öt vendéglő van. Közülük az egyikről beszélek, amelyben törzsvendégnek számítok. Betérek ebédelni az egyik délben. Diszkréten közlik velem, hogy ez most nehéz lesz, mert a vendéglőt sportolók szállták meg. harmincán, akik pillanatokon belül megérkeznek. Megdermedt bennem a vese velővel, s egy halk káromkpdást is elfojtottam. Véletlenül álcadt egyetlen négyszemélyes asztal, amelynél csak hárman ültek, s az ő előzékenységükből elkölthettem — az idő rövidsége miatt egytálételre korlátozott — ebédemet. Nem éppen jóllakottan távozva a tett színhelyéről, „jutott eszembe számtalan. szebbnél szebb gondolat”. Megyeszékhelyünk mindinkább bővelkedik rangos, hazai, sőt nemzetközi sporteseményekben. A résztvevőknek természetesen étkezniük is kell. Nem ismerem sem az érdekelt sportcsarnok, sem a vendéglátó vállalat álláspontját, ezért csak a sajátomat adhatom közre. Tudtommal, akad Kecskeméten a sporttal szoros kapcsolatban álló étterem. Ha ez kevés, a hasonló jellegűek számát — az előzmények (rangos versenyek stb. egyre nagyobb számban) ismeretében — talán-talán gyarapítani lehetne. Bizonyos vagyok abban, hogy sem a sportnak, sem a vendéglátásnak nem célja az, ami az említett helyzetben elkerülhetetlen. Nevezetesen. hogy 1. törzsvendégek megvert ebként legyenek kénytelenek elkullogni onnét, ahol nyugodtan és zavartalanul étkezni szándékoztak; 2. hogy zsengekorú sportoló gyerekek bizonytalan egyensúlyi helyzetben leledző egyének körében ebédeljenek. A fentieket úgy vetettem papírra, ahogyan azt informátorom elmondotta. Egyetértek vele. Mert közlése elgondolkoztató. s talán a megoldás sem elképzelhetetlen. —a —r Kuba és a kreol kultúra Amikor Fidel Castro és kis csapata huszonöt éve, 1953. július 26-án megtámadta a Santiago de Cuba-beli Moncada laktanyát, talán senki sem hitte volna, hogy e tragikus kimenetelű esemény nemcsak az „Antillák Gyöngyének” nevezett szigetország sorsára, hanem az egész latin-amerikai kontinens társadalmi és kulturális fejlődésére ilyen óriási' hatással lesz. Ennek a hősi tettnek a nyomán bontakozott ki az a forradalmi harc, melynek eredményeképp 1958- ban a győztes gerillahadsereg szétzúzta Batista diktátor imperialistabarát rendszerét, Kuba népe pedig — az amerikai földrészen elsőként — hozzákezdhetett a szocialista társadalom alapjainak lerakásához. A kubai nép végre megkapta a történelmi lehetőséget, hogy szabad országban szabadon bontakoztassa ki legjobb képességeit. □ □ □ Hogy e képességek milyen sokrétűen gazdagok, arra bőséges bizonyítékkal szolgált az ország kultúrája, már a gyarmati időktől fogva. E kultúra legszembeötlőbb sajátossága talán épp a sokarcúság, amely az indián őslakosság, az európai, lényegében spanyol gyarmatosítók és az Afrikából behurcolt négerek civilizációs, kulturális örökségének egybeolvadásából adódik. A létrejött ötvözetet, új minőséget nevezik a kubaiak criollo, vagyis kreol kultúrának. E kultúrtörténet első lapján mindjárt egy nagylélegzetű epikus művet találunk, Silvestre Balboa alkotását. A türelem tükrét (1608). Témája a kalóztámadásoknak kitett sziget viszontagságos élete. A rákövetkező, mintegy kétszáz év nem sok említésre méltó eredményt hozott. A rabszolgák betelepítése nyomán fellendülő cukor- és dohánytermesztés ugrásszerű gazdasági fejlődést eredményezett, és lassan megteremtette a kulturális élet feltételeit is. A XVIII. század elején megalapítják a havannai egyetemet, 1790-ben pedig megindul az első újság is. A gyarmati függés ellen szegülő nemzeti gondolat a század végén már megizmosodott, de egyetemes érvénnyel csak a XIX. század 70-es, 80-as éveiben fejeződött ki a talán mindmáig legnagyobb kubai költő, Jósé Marti műveiben. □ □ □ Marti, az Apostol — ahogy a nép még ma is nevezi —, politikusnak, költőnek egyaránt zseniális volt. ö alapította 1892-ben a Kubai Forradalmi Pártot, amely egyesítette a függetlenséget követelő erőket. Ez a párt adott parancsot a spanyolok elleni felkelésre 1895-ben, s irányítása alatt a Felszabadító Hadsereg egymás után aratta győzelmeit az óriási túlerőben levő spanyol hadsereg felett. A függetlenséget végüli is csak az Egyesült Államok csapatainak beavatkozásával sikerült kivívni 1898-ban. Marti lángeszét bizonyítja, hogy még jóval e fordulat 'előtt felismerte az amerikai gyámkodásban rejlő roppant veszélyeket, s a latin-amerikai népek összefogását sürgette. Költőként is forradalmi újító volt; művészetében a romantikus pátosz népi realizmussal és a modern izmusok, főként az impresszionizmus és szimbolizmus felé mutató kifejezési módokkal párosul. Az önmaga lényegét kereső kubai kultúra nagy pillanata volt Marti élete: vele kapcsolódott be először e kultúra az egyetemes művelődés vérkeringésébe. A XX. század s vele az úgynevezett „félgyarmati köztársaság” szellemi életének első évtizedei már a sajátosan kubai, ugyanakkor általános érvényű tartalmak megfogalmazásával, elmélyítésével teltek. 1930-ban robbant ki a köztársaságot felváltó Machado-diktatúra elleni forradalmi mozgalom. Ugyanebben az évben jelentkezett az irodalomban az úgynevezett negrismo, vagyis a néger néptömegek problematikáját, kulturális értékeit az irodalomba beemelő irányzat. Nicolás Guillén volt a mozgalom legkiemelkedőbb költője, de a modern kubai irodalom másik óriását; Alejo Carpentiert is soraiban találjuk. A csoport legnagyobb tette az úgynevezett afrokubai kulturális örökség feltárása volt; amelyre az ősi afrikai mitológia és a keresztény vallási elemek sajátos keveredése a legjellemzőbb. Termékenyítő hatása óriási volt, s nemcsak az irodalomban: a világhírű Kubai Balett és a mindmáig talán két legnagyobb kubai képzőművész, Vilfredo Lám és René Portocarrero is bőven merített e kultúra gazdag és tiszta forrásából. Ugyancsak ebben az időszakban, a 30-as, 40-es években jelentkezik először a munkásosztály helyzetének, sorskérdéseinek témája az irodalomban, Nicolás Guillén, Manuel Navarro Luna és mások műveiben. E kérdésekről azonban a társadalomtudományok s az értekező próza művelői mondtak el talán a legtöbbet. Közöttük olyan, később kiemelkedő államférfiakat találunk, mint Raul Roa vagy Carlos Rafael Rodriguez. □ □ □ A forradalmi hagyományok, a győztes gerillaháború kiteljesítő hatása a kultúrában a 60-as években mutatkozott meg igazán. Az alkotók és műveik felsorolása nagyon hosszú lenne, így csak néhányat emelünk most ki. Mindenekelőtt Alejo Carpentiert, akinek regényeiben a földrész sajátos természeti képe, történelme, emberi tragédiái fogalmazódnak meg, de úgy, hogy e barokkosán indázó stílusban megírt, helyi csodákkal, és különösségekkel teli történetekben egyben az egyetemes emberi sors kérdéseire is megkísérel választ adni az. író. Főművét, A fény századát, a1 magyar közönség is nagy tetszéssel fogadta néhány éve. A költők közül ismét Nicolas Guillént kell elsőnek említeni, aki a Kubai írók és Képzőművészek Szövetségének elnökeként kiemelkedő szerepet vállalt az új kulturális intézmények megszervezésében és irányításában. A fiatalabb költők közül David Chericián nemcsak rendkívüli vitalitást és bravúros formaművészetet mutató költészete miatt érdemel kiemelést; ő Ady fordítója és a magyar - költészet egyik legavatottabb tolmácsolója. Nem hiányozhat e képből az immár klasszikus rangú novellista, Onelio Jorge Cardoso, a népi realizmus talán legtisztább képviselője; Miguel Barnet, aki szociológiai, néprajzi kutatásokon alapuló dokumentumregényeivel, főként a Fekete sors az Antillák Gyöngyén című művével aratott világsikert; de nem maradhat ki Lisandro Otero sem, aki a mai kubai valóság realista megjelenítésének egyik legnagyobb mestere. A forradalom győzelme utáni kulturális élet megszervezői célul tűzték ki egész Latin-Amerika haladó törekvéseinek a felkarolását. E cél elérésére született meg a Casa de las Américas kiadó és az azonos nevű irodalmi-politikai folyóirat, amely a kiváló költő és irodalomtudós, Roberto Fernandez Retamar szerkesztésében a földrész egyik legjelentősebb szellemi fóruma lett. □ □ □ Keveset ' szóltunk eddig a társművészetekről. Elsőként , a Kubai Nemzeti Balettet kell említeni, hiszen a kubai táncosoknál talán csak a moszkvai Balsoj együttese jobb ma a világon. Primadonnájuknak, Alicia Alonsónak és vezetőjüknek, Fernando Alonsónak a nevét mindenki ismeri. A csoport 1949-ben alakult, és azóta klasszikus és afrokubai tárgyú táncjátékaival á sajátos kubai értékek (vitalitás, életöröm, érzéki szépség, és finomság) egyik legfőbb hordo- i zója, kifejezője. Színházi élet a forradalom előtt alig volt Kubában. Szinte a semmiből jöttek létre azok a merészen kísérletező, a közösségi játékmód érvényes formáit kereső társulatok, amelyek azóta nemzetközi, rangot vívtak ki maguknak. Ugyanitt a szocialista filmművészet is káprázatos gyorsasággal jutott el a megszületéstől a nemzetközi sikerekig, elsősorban Julio García Espinoza, Tomaso Gutierrez Alea és Humberto Solas nagyszerű filmjei révén. □ □ □ Végül szólni kell még a legfiatalabb kubai nemzedékek kulturális tevékenységéről. Ezt áttekinteni, értékelni még korai lenne, de rendkívül bő irodalmi, művészeti termésük minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy e fiatalok magukévá tették a forradalom eszményeit, magukba szívták az előző nemzedékek eredményeit. Hitük és lendületük a biztosíték rá, hogy talán ők lesznek, akik valóban élnek a forradalom által megteremtett lehetőséggel. Cs. Cs. y A nagy találkozó színhelyén SANTIAGO DE CUBA • Az Apostol — Jose Marti mauzóleuma a Sta. Iphigenia temetőben. % Szép, koloniális stílusú épület a kubai Santiagóban. A LEGFŐBB KIVITELI CIKK: A CUKOR 9 A sárgásbarna nyers cukor a vasútállomás cukorsilójában.
