Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-02 / 153. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1978. július 2. Vasárnap Tasson Zsebkendőnyi telkeken apró víkendházak. Felfelé csúcsosodó és a földből épp, hogy kilátszó sátor-, kocka és téglalap alakúra mintázott tégla, és faházak virítanak a tassi Duna-parton. Ez a sűrűn beépült, liliputi település jobbára csak a hétvégeken népesül be, természetbarát városiakkal. A táj festői, a levegő aranyat ér, nem csoda, hogy a környéket felfedezték. Akinek nyaralója van, már pénteken leköltözik, de meleg nyári vasárnapokon csapatostól érkeznek a kirándulók is. Leheverednek a fűbe, horgásznak, napoznak. • Jobbra: új ablak a régi házon. 0 A férfiak horgásznak a stégen. Járt már a Duna-parton is? — Hogyne, amikor a szocialista brigádunk társadalmi munkában stégeket készített a füldözőknek. Gyönyörű az a rész. Mondtam is a feleségemnek, ha a nagyszobával végzünk, kimegyünk oda, egy vasárnap. De most nekünk ez az első. • A nap nem tesz kivételt. Egyformán barnára süti a háztáji földeken serénykedő tassiakat és a vízparton sütkérező nyaralókat. Munka a parton is akadna, az egyik házikó pucér téglafalai vakolás, festés után kiáltanak. — Már három éve — mosolyog a stégen horgászó Vitászovlcs Lajos —, pedig kőműves kisiparos vagyok, ez a szakmám, mégis lassan haladok az építéssel. De úgy kifárad az ember egész héten, hogy mire ideér, csak pihenni vágyik. A hely erre kiválóan alkalmas és a víz is mellette szól, hogy közelebb van Budapesthez, mint a Balaton. Nincs akkora zsúfoltság sem, a hangulat is kellemes, családias. Hétvégi pihenésre ideális. — Minden hétvégét itt töltik? — A nyári vasárnapoknak úgy a felét. Többnyire vasárnaponként is dolgozom, mert kell a pénz. Csak a telekért 150 ezer forintot fizettem négy éve, az építkezés anyagköltsége Is igen tetemes. De amíg nem volt ez a kis házunk, a vasárnapokat sem vártuk úgy, mint mostanában. Sohasem felejtem el, hogy tavaly augusztusban másfél kilós ponty akadt a horgomra és milyen büszkén vittem hazat Az összes szomszédnak megmutattam. Legszívesebben kitömettem volna, hiszen ez volt áz első nagy fogásom és sajnos, azóta sem akadt hasonló... 0 A cukrászda és a vendéglő épülete siralmas látványt nyújt. (Fényképezte: Radó Gyula) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (41.) Ezek nem tudják magukat kelletni, nem tudnak farukat hányva viháncolni a csődör előtt, hogy gyere, te táltos ivadék! All. várakozik. Ahogy máskor. Ha vasvilla esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híresen szép csődörre. Nósfa meg kapja a szagultaitó álás frissen gereblyézett homokját, kényeskedve labdázik a fejével, ahogy jó vérű lólegényhez illik. Aztán bámulja az akácosokon turbékoló vadgalambokat. Itt aztán nincsen semmiféle rábeszélés. Egyik lovait sem biztathatom, hogy no, gyerünk már, lássuk már a pénzünkért, hogy mi lesz. Kati úgy megy vissza az uradalmi Istállóba, ahogy jött. Az uradalom postása, bizonyos Tanner Vendel nevezetű vezetgette a kis lovat. Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük össze a másik nónlusszal, a Bicskással. Mérges kis öreg úr volt az intéző, egy Ilyen hírtől felekiáltotta a határt. Aki félezer cselédnek, béresnek, gulyásnak, summásnak, aratónak, napszámosnak tud parancsolni, ne tudjon a Násfának? 0 a Násfa után akarja cslkóztatnl a Katit, és punktum! A Blcskás szóba sem jöhet. Ballag másnap Vendel, vezeti kötőfékszáron a Katit, mondja az intéző hatalmas parancsolatát, hogy semmi más lóvőlegény számításba nem jöhet a Násfán kívül, és csak azt tudja meg, 11 hónapon belül kiderül, hogy házasságon kivüli csikót lopnak a lotsaládba, hát körülnézhetik magukat a csődörös urak is, meg a postás úr is. A fene a girhes cselédjeit! Kivezetem a Násfát, néz rám, meg a Katira, hogy mit akarok már megint, hiszen láthattam tegnap, hogy ami nem megy, az nem megy. No, jól van, hát akkor mit csináljak? Most mit reszel az ördög ezzel a piszkos kényeskedéssel? Majdnem hétszáz csikót mondhatsz saját kölködnek. Hát együtt voltunk mindig, Násfa. Tudom; hogy olyan szakadt horpaszú menyecskékre fölnyerítettél, hogy némelyiknek a kutya megkölykezhetett volna a horpaszában, és sovány gebéket megméneztél, keheseket, kaptásokat, csöbörbe lépőket, kosfejűeket1, s más csúnyákat megszöktettél. Ezt a kerek farú, minden porclkájában formás kis arany vasderest meg se szagulod! 59. Rázogatom a fedeztető pántlikat a zablakarikákon, szeresd meg a Katit, szeresd meg egy kicsinyég ezt a gyönyörű szép Katit, te, Násfa, tel Rá sé néz. Neki ugyan nem kelll Kati aznap is úgy ment vissza, ahogy jött. Az intéző mérges érdeklődéssel várta Vendelt. Kiszól a nyitott ajtón: — Na? A stégeken pécasok' ülnék hoszszú, méla lesben, de többnyire apró, sovány keszeget rántanak ki a vízből. A tassiak közül sokan inkább megveszik a halat, nem pazarolják horgászásra a drága időt. A vendégek is inkább beülnek a halászcsárdába, ahol egyetlen vasárnap 800—1000 adag halászlé fogy. Bent a községben viszont nagyon elkelne egy cukrászda. Az ÁFÉSZ cukrászdája kicsi és lehangoló látványt nyújt. Glisics Sándor üzletvezetőnek is az a véleménye, • ...az asszonyok kéziaiunkáznak. hogy sem a helybeli, sem a növekvő idegenforgalom igényeinek kielégítésére nem alkalmas. A nagy forgalom is indokolttá tenné egy új, nagyobb és szebb üzlethelyiség kialakítását Hiszen ebben a csöpp boltban egyetlen vasárnap 70—80 kiló fagylaltot mértek ki és megittak 400 üveg üdítő italt. A vendéglőben pedig kimértek 8—10 ezer forint értékű cseresznyepálinkát és sört Egyszerű, forró, nyári vasárnap volt... Vadas Zsuzsa A Duna irányába hömpölygő járműáradat kikerüli a községet. Az utcák néptelenek, a házak csendesek. Tass vasárnaponként a lakat-lanság látszatát kelti, pedig mindenki otthon van. Amire hétközben nem jutott idő, vasárnap pótolják. Falakat bontanak és építenek, permetezik a szőlőt, lekaszálják a lucernát. — Hétközben a közösben dolgozom, vasárnap a magam -háztáji földjén — mondja Horog Antail, aki a feleségével együtt bükönyös zab takarmányt terít szét a tűző napon. — Az itteni Dózsa Tsz-ben vagyok traktoros, még a K—25-ösön kezdtem 15 éve, azóta végigültem az összes Zetor-fajtát, most a szovjet masinák vannak soron. — Amint látom, vasárnap sem pihen? Jól van ez így? — -Mit csináljak? — vonja fel a vállát. — Az ember két oldalról is igyekszik szerezni valamit, mert az egyik oldal kevés. A fizetésemet feléljük. Tíz éve belefogtam a házépítésbe, most járt le az OTP-kölcsön. Közben a lányom férjhez ment, ők is építkeznek, nekik is jól jön egy kis segítség. Ezért tartunk jószágot. — Hányat? * — Négy marhánk van, én vagyok az ötödik. Azért, mert tartom őket. Ot éve megvettem az autót, de még nem jutottam el sehová. Nem köthetem a tehene7 két a kocsi után! Vagy csak úgy mehetnék, hogy fél hatra visszaérjek. Helyettem nem feji meg senki az állatokat és a tejet sem viszik el a csarnokba.-Lovas kocsi áll meg a ház előtt. Horog Antal int, hogy rendben a dolog, mindjárt indul ő is. Megígérte, ha a sajátjával végez, segít betakarítani a szomszéd lucernáját. Mivel annak nincs vasvillája. Utána ellátja a jószágot, megfeji a teheneket, este 9-re talán végez is mindennel. Akkor meg vacsorázik és lefekszik. Másnap már hajnalban kongatnak. Még az a szerencse, hogy a telep szemközt van, nem kell messzire menni... • A faluszéli kis házban nagy a felfordulás. Az útról csak anynyit látni, hogy a régi ablakot, újra, három szárnyúra cserélték. Bent még csak ezután látnak hozzá a nagyszoba teljes átalakításához. — Februárban költöztünk ide Tótkomlósról — tájékoztat Török László,. aki festő és fényező a tassi Dózsa Tsz-ben. — A lányom Pesten dolgozik, a Nyugati pályaudvaron, ide közelebb van a munkahelye. Emiatt cseréltünk lakhelyet. A régi házunkat eladtuk, ezt 100 ezer forintért vettük és rengeteget kell dolgozni rajta, amíg olyan lesz, amilyennek szeretnénk. Erre csak vasárnap jut idő, mivel hétköznap reggeltől estig távol vagyok. Végigvezetnek a házon, mutatják, hová, mit terveztek. Parkettát a szobába, fürdőszobát a régi istálló helyére, ahová a vizet is bevezetik majd. Sajátkezűlég. Csak az anyagot veszik pénzért, ez is elég nagy kiadás. Az ablakkeretért 2000 forintot, a redőnyért 1400 forintot fizettek, most parkettára gyűjtenek. Törökné nem dolgozik, a fiú még iskolás, a nagylány már keres, de hamarosan férjhez megy. Neki stafírung kell, aztán új bútor a szobába, szóval évekig nem lesz megállásuk. — Mikor pihen? — kérdezem Török Lászlót. — Őszinte legyek? Nekem az életben csak annyi szabad időm volt, amennyit aludtam. Pedig szeretem a természetet, a fákat, a vizet, ez a környék is a szépségével tette rám a legnagyobb hatást. • Horog Antel és felesége begyűjti a bükkönyös zabtakarmányt. • Török Lászlóékra még sok munka vár. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A művezető marxizmust tanul Rátermett ember — ennyiben összegezte a véleményét Stecenkó József művezetőről Sándor József, a Kecskeméti Fémipari Szövetkezet elnöke. A művezető harmincnégy esztendős, határozott föllépésű férfi. Budapesti származású, kisgyerek korában költöztek a hírős városba. Fölcseperedvén, az épületlakatos szakmát választotta, amelyet a mai kecskeméti Fémmunkás gyár jogelődjénél, a Lakatosipari Vállalatnál tanult ki.- Ott kezdte a munkáséletet is. A Fémipari Szövetkezetnél öt éve dolgozik, kezdettől fogva művezetői munkakörben, a szerke. zeti üzemben. Abban, hogy irányító ember vált belőle, több minden közrejátszott. Az átlagon felüli szakmai képességén kívül perdöntő volt, hogy kedvet érzett az irányításhoz, és hogy kiállta az emberi alkalmasság próbáját. A próbatételen még az előző mukahelyein esett át, amikor kezdetben csoportvezetőként, később pedig tmk-vezetőként dolgozott. A gyakorlati szakmai dudáshoz magasabb elméleti fölkészültségre is szüksége volt, amit gépipari technikumban szerzett meg. Stecenkó József elismerésre méltó módon végzi művezetői tennivalóit, öt év alatt kétszer — utoljára most tavasszal — tünteték ki kiváló dolgozó címmel. A szerkezeti üzemben többek közt különféle rendeltetésű konténereket, húsipari tálcákat, fóliasátrak alumíniumvázait és gyümölcsszedő létrákat gyártanak, az alapanyag alumíniumcső és -lemez. A művezető a napi irányító munkájában a feletteseitől — a főmérnöktől, a termelési osztályvezetőtől és az üzemvezetőtől — kapott utasításokat tovább adja a vezetése alatt dolgozó csoportvezetőknek és a diszpécsernek, akikkel együtt az átlag száztagú üzemi kollektíva termelő tevékenységét szervezi. — Az a véleményem, hogy a művezetőé nehéz feladat, de hálás is, ha az ember összhangot tud teremteni a munkatársaival — vallotta Sbeoenkó József. — Az irányítást megszokni, megtanulni csak annak nehéz, vagy lehetetlen is, aki élkülönül a munkásoktól. Én ott nőttem fel közöttük, ott is maradtam. Konfliktusok persze előfordulnak, mert vannak sértődékeny, vagy csak annak tűnő emberek, akikkel nem olyan stílusban keli beszélni, mint mással. Ezt a hangvételt nem könnyű eltalálni. Azért sem, mert ők általában nem aizok közé tartoznak, akik a legtöbbet teszik az asztalra. En elég nyílt vagyok, és ez nem mindig, vagy nem rögtön vezet a kívánt eredményre. Ennek ellenére azt tartom, hogy a szókimondás, az őszinteség alapvető fontosságú, egy vezető részéről, Stecenkó József motorkerékpár-, ja reggel hat óra előtt néhány I perccel áll meg a szövetkezet Szent István városi telepe előtt. A műhely,be érve legelőször is a csoportvezetőkkel és a diszpécserrel beszéli meg a napi -tennivalókat. A gyártó eszközök és az anyagok biztosításáról, a szállítási határidőkről váltott szavak után ki-ki a maga helyére megy. A művezető szokása szerint végigjárja a hozzá tartozó üzemrészt, nem áll-e fenn valahol baleseti veszély. — A munkanap nagy részét a műhelyben töltöm, nem tudok sokáig benn ülni az irodában — mondta el a kitüntetett művezető. — Azon dolgozom, hogy az egyes terméksorozatokkal minél előbb elkészüljünk és a minőség kifogástalan legyen. — Mi okozza a legtöbb gondot a munkájában? — kérdeztem. — A legtöbb problémám a vándorló dolgozókkal van. Aki odajön hozzánk, az eleinte csak ismerkedik a számára új munkával. A betanulás ideje alatt nagyon vigyázni kell rájuk, mert az esetleges selejt sok pénzébe kerülhet a szövetkezetnek. Véleményem szerint az eddigi szigorító intézkedések után -még mindig tenni kellene valamit, hogy a notórius munkahelycserélgetők végül megállapodjanak valahol. — A tulajdonosi szemlélet általánossá tételéből mit vállal magára? — Azt hiszem, nem a miek az egyetlen munkahely, ahol a termelőeszközöket még nem mindenki úgy kezeli, mint ha1 a sajátjai volnának. A tulajdonosi szemléletet illetően nálunk a húlladékanyagok kezelése hagy maga után legtöbb kívánnivalót. A hulladékot még általában fel lehet haszálni, tehát nem lehet ebek harmincadjára hagyni. Erre igyekszem rászoktatni, akiket kell. Stecenkó József a szabad idejében tanul, a marxistái—leninista esti egyetemet végzi. Az a meggyőződése, hogy a művezetőnek ismerni kell a választ nemcsak a gazdasági, hanem az ideológiaipolitikai kérdésekre is. Azért, mert feladatának tekinti azt is, hogy az általa irányított munkfcsközösség politikai arculatát formálja. A. T. S. — Semmi! — Hogy a fene egyen meg benneteket, piszkos kupcilherek! Hát az a csődörös is mi a ménkűnek van ott, ha nem -t-ud a lovának parancsolni. — Már ne is tessék haragudni, tekintetes intéző úr, kérem szépen, de egy nóniusz csődör nem cselédember ám, hogy annak akármit meg lehessen parancsolni! Már meg is imádta a csődörös a Násfát, hogy szökje meg, szökje meg a Katit. Nem lehetne a Kürtszóval összeadni? — Megmondtam, hogy csak a Násfa jöhet számításba! De ha holna/p is így jössz vissza, hát veletek ugratom meg, annyi bizonyos! — No, akkor nem lesz nínlusz csikó! — Ne feleselj! Vendelnek itöbb volt megengedve, mint a többi cselédnek. A neki szóló kusst nem 'kellett olyan nagyon zokon vegye, hisz bizalmas ügyekről is tudott, kicsi cinkosság jogán hát válaszolhatott a maga esze járása szerint. Jön Vendel a Katival, a lovászfiú a Módival. A Násfa már a jászolnál megérezte, hogy a nagy csontú sárga bedobogott a szagoltatóba. Dörömbölt, rúgta az alomszalmát. Kivezetem, de már az istálóajitóban ágaskodni kezd, veri melle kosarát a gergővel, de olyan kíméletlenül, mint kamrást trombitások a nagydobot. Kati ejtett fejjel nézi a táncot. Módi is csöndes, ötödik hónapjában van. De üdvözlésképpen nyihhant egyet. Násfa csak a Módit látja. Kicsit megvezetgetem zörgő zablakarikákon, hogy ércesebb legyen a kedve, viduljon az örömtől. Kati kéznél van, mikor újra fölágaskodik a Násfa, vele találkozik össze. — Bocsásd meg, Násfa, nem töhettem másképp! Ugye nem haragszol ? Ettől a lómanővertől teremtődött nékem az intéző előtt oyan respektusom, hogy egyenesen a méneskari parancsnokságnak írt föl, örök időkre Dombiratoson ragasztásom érdekében. De egymaga nem tudott éngem odakötni, hanem egy odavaló szép lány, az rám tette a nyerget. Megházasodtam, le is cövekeltem. Voltunk olyan szegények, az árendában kivett házban egy padkás kemence, egy lábas volt a berendezés sünk. Ha mi fölfeküdtünk a pádkára, mindenünk velünk volt. Előttünk is hasonszőrűek laktató itt, korom- és isavanyúkáposztaszagok töltötték be a zugokat. Fölneveltünk abban a házban hat akkora darab szép gyereket, hogy egyike-máslka meghajolva tuldott csak kilépni a szögezett ácsajtón. * ESZES BERCI, MINDEN ELÖDÖK UTÓDA £S LÓPEDAGÓGUS Ennyi öregapáim ismeretét, szeretetét örökölve maradtam a lovak körül. Nem versenyző, idomító vagyok. Versenyeken nem értem el eső helyezést egyszer sem. Második, harmadik lehettem itt-ott. Akadályversenyben, militárlban.' Talán nem találkoztam össze még a mivoltomhoz való lóval. A világ éllovasa, Winkler a Haliaméval utolérhetetlen eredményeket produkált. Lova kiöregedésével talán jobb képességű nyergesekre ülhetett, mindig alatta maradt a saját korábbi eredményeinek. A lovassport nem szerencsejáték. Sok tényezőnek össze kell játszania ahhoz, hogy világverő eredmények születhessenek. Ások tényező legfontosabbika a munkai' A ló megművelése, s a versenyző műveltsége, művészete. Itt kezdődik a tudomány valahol. Kevés zajjal, sok töredelemmel a moszkvai olimpiára térnlngezünk, oda szánt lovainkkal, (VÉGE.)
