Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-02 / 153. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. július 2. Vasárnap Tasson Zsebkendőnyi telkeken apró ví- kendházak. Felfelé csúcsosodó és a földből épp, hogy kilátszó sátor-, kocka és téglalap alakúra mintázott tégla, és faházak virítanak a tassi Duna-parton. Ez a sűrűn beépült, li­liputi település jobbára csak a hét­végeken népesül be, természetbarát városiakkal. A táj festői, a levegő aranyat ér, nem csoda, hogy a kör­nyéket felfedezték. Akinek nyaraló­ja van, már pénteken leköltözik, de meleg nyári vasárnapokon csapatos­tól érkeznek a kirándulók is. Lehe- verednek a fűbe, horgásznak, napoz­nak. • Jobbra: új ablak a régi házon. 0 A férfiak horgásznak a stégen. Járt már a Duna-parton is? — Hogyne, amikor a szocialis­ta brigádunk társadalmi munká­ban stégeket készített a füldö­zőknek. Gyönyörű az a rész. Mondtam is a feleségemnek, ha a nagyszobával végzünk, kime­gyünk oda, egy vasárnap. De most nekünk ez az első. • A nap nem tesz kivételt. Egy­formán barnára süti a háztáji földeken serénykedő tassiakat és a vízparton sütkérező nyaralókat. Munka a parton is akadna, az egyik házikó pucér téglafalai va­kolás, festés után kiáltanak. — Már három éve — mosolyog a stégen horgászó Vitászovlcs Lajos —, pedig kőműves kisipa­ros vagyok, ez a szakmám, még­is lassan haladok az építéssel. De úgy kifárad az ember egész héten, hogy mire ideér, csak pihenni vágyik. A hely erre ki­válóan alkalmas és a víz is mellette szól, hogy közelebb van Budapesthez, mint a Balaton. Nincs akkora zsúfoltság sem, a hangulat is kellemes, családias. Hétvégi pihenésre ideális. — Minden hétvégét itt töltik? — A nyári vasárnapoknak úgy a felét. Többnyire vasárnapon­ként is dolgozom, mert kell a pénz. Csak a telekért 150 ezer forintot fizettem négy éve, az építkezés anyagköltsége Is igen tetemes. De amíg nem volt ez a kis házunk, a vasárnapokat sem vártuk úgy, mint mostanában. Sohasem felejtem el, hogy ta­valy augusztusban másfél kilós ponty akadt a horgomra és mi­lyen büszkén vittem hazat Az összes szomszédnak megmutat­tam. Legszívesebben kitömettem volna, hiszen ez volt áz első nagy fogásom és sajnos, azóta sem akadt hasonló... 0 A cukrászda és a vendéglő épülete siralmas látványt nyújt. (Fényképezte: Radó Gyula) TÓTH BÉLA: Legendák a lóról (41.) Ezek nem tudják magukat kelletni, nem tudnak farukat hányva viháncolni a csődör előtt, hogy gyere, te táltos ivadék! All. várakozik. Ahogy máskor. Ha vas­villa esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híresen szép csődörre. Nósfa meg kapja a szagultaitó álás frissen gereb­lyézett homokját, kényeskedve labdázik a fejével, ahogy jó vérű lólegényhez illik. Aztán bámulja az akácosokon turbékoló vadga­lambokat. Itt aztán nincsen semmiféle rá­beszélés. Egyik lovait sem biztat­hatom, hogy no, gyerünk már, lássuk már a pénzünkért, hogy mi lesz. Kati úgy megy vissza az uradalmi Istállóba, ahogy jött. Az uradalom postása, bizonyos Tan­ner Vendel nevezetű vezetgette a kis lovat. Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük össze a másik nó- nlusszal, a Bicskással. Mérges kis öreg úr volt az in­téző, egy Ilyen hírtől felekiáltot­ta a határt. Aki félezer cseléd­nek, béresnek, gulyásnak, sum- másnak, aratónak, napszámosnak tud parancsolni, ne tudjon a Násfának? 0 a Násfa után akar­ja cslkóztatnl a Katit, és punk­tum! A Blcskás szóba sem jöhet. Ballag másnap Vendel, vezeti kötőfékszáron a Katit, mondja az intéző hatalmas parancsolatát, hogy semmi más lóvőlegény szá­mításba nem jöhet a Násfán kí­vül, és csak azt tudja meg, 11 hónapon belül kiderül, hogy há­zasságon kivüli csikót lopnak a lotsaládba, hát körülnézhetik ma­gukat a csődörös urak is, meg a postás úr is. A fene a girhes cselédjeit! Kivezetem a Násfát, néz rám, meg a Katira, hogy mit akarok már megint, hiszen láthattam tegnap, hogy ami nem megy, az nem megy. No, jól van, hát ak­kor mit csináljak? Most mit re­szel az ördög ezzel a piszkos ké­nyeskedéssel? Majdnem hétszáz csikót mondhatsz saját kölköd- nek. Hát együtt voltunk mindig, Násfa. Tudom; hogy olyan sza­kadt horpaszú menyecskékre föl­nyerítettél, hogy némelyiknek a kutya megkölykezhetett volna a horpaszában, és sovány gebéket megméneztél, keheseket, kaptáso- kat, csöbörbe lépőket, kosfejűeket1, s más csúnyákat megszöktettél. Ezt a kerek farú, minden porcl- kájában formás kis arany vasde­rest meg se szagulod! 59. Rázogatom a fedeztető pántli­kat a zablakarikákon, szeresd meg a Katit, szeresd meg egy kicsi­nyég ezt a gyönyörű szép Katit, te, Násfa, tel Rá sé néz. Neki ugyan nem kelll Kati aznap is úgy ment vissza, ahogy jött. Az intéző mérges ér­deklődéssel várta Vendelt. Kiszól a nyitott ajtón: — Na? A stégeken pécasok' ülnék hosz- szú, méla lesben, de többnyire apró, sovány keszeget rántanak ki a vízből. A tassiak közül so­kan inkább megveszik a halat, nem pazarolják horgászásra a drága időt. A vendégek is in­kább beülnek a halászcsárdába, ahol egyetlen vasárnap 800—1000 adag halászlé fogy. Bent a köz­ségben viszont nagyon elkelne egy cukrászda. Az ÁFÉSZ cuk­rászdája kicsi és lehangoló lát­ványt nyújt. Glisics Sándor üz­letvezetőnek is az a véleménye, • ...az asszonyok kéziaiunkáz- nak. hogy sem a helybeli, sem a nö­vekvő idegenforgalom igényeinek kielégítésére nem alkalmas. A nagy forgalom is indokolttá ten­né egy új, nagyobb és szebb üz­lethelyiség kialakítását Hiszen ebben a csöpp boltban egyetlen vasárnap 70—80 kiló fagylaltot mértek ki és megittak 400 üveg üdítő italt. A vendéglőben pedig kimértek 8—10 ezer forint érté­kű cseresznyepálinkát és sört Egyszerű, forró, nyári vasárnap volt... Vadas Zsuzsa A Duna irányába hömpölygő járműáradat kikerüli a községet. Az utcák néptelenek, a házak csendesek. Tass vasárnaponként a lakat-lanság látszatát kelti, pe­dig mindenki otthon van. Amire hétközben nem jutott idő, vasár­nap pótolják. Falakat bontanak és építenek, permetezik a szőlőt, lekaszálják a lucernát. — Hétközben a közösben dol­gozom, vasárnap a magam -ház­táji földjén — mondja Horog Antail, aki a feleségével együtt bükönyös zab takarmányt terít szét a tűző napon. — Az itteni Dózsa Tsz-ben vagyok traktoros, még a K—25-ösön kezdtem 15 éve, azóta végigültem az összes Zetor-fajtát, most a szovjet ma­sinák vannak soron. — Amint látom, vasárnap sem pihen? Jól van ez így? — -Mit csináljak? — vonja fel a vállát. — Az ember két oldal­ról is igyekszik szerezni valamit, mert az egyik oldal kevés. A fi­zetésemet feléljük. Tíz éve bele­fogtam a házépítésbe, most járt le az OTP-kölcsön. Közben a lá­nyom férjhez ment, ők is épít­keznek, nekik is jól jön egy kis segítség. Ezért tartunk jószágot. — Hányat? * — Négy marhánk van, én va­gyok az ötödik. Azért, mert tar­tom őket. Ot éve megvettem az autót, de még nem jutottam el sehová. Nem köthetem a tehene7 két a kocsi után! Vagy csak úgy mehetnék, hogy fél hatra vissza­érjek. Helyettem nem feji meg senki az állatokat és a tejet sem viszik el a csarnokba.-Lovas kocsi áll meg a ház előtt. Horog Antal int, hogy rendben a dolog, mindjárt indul ő is. Megígérte, ha a sajátjával végez, segít betakarítani a szom­széd lucernáját. Mivel annak nincs vasvillája. Utána ellátja a jószágot, megfeji a teheneket, es­te 9-re talán végez is minden­nel. Akkor meg vacsorázik és lefekszik. Másnap már hajnal­ban kongatnak. Még az a sze­rencse, hogy a telep szemközt van, nem kell messzire menni... • A faluszéli kis házban nagy a felfordulás. Az útról csak any- nyit látni, hogy a régi ablakot, újra, három szárnyúra cserélték. Bent még csak ezután látnak hozzá a nagyszoba teljes átala­kításához. — Februárban költöztünk ide Tótkomlósról — tájékoztat Török László,. aki festő és fényező a tassi Dózsa Tsz-ben. — A lányom Pesten dolgozik, a Nyugati pálya­udvaron, ide közelebb van a munkahelye. Emiatt cseréltünk lakhelyet. A régi házunkat elad­tuk, ezt 100 ezer forintért vettük és rengeteget kell dolgozni raj­ta, amíg olyan lesz, amilyennek szeretnénk. Erre csak vasárnap jut idő, mivel hétköznap reggel­től estig távol vagyok. Végigvezetnek a házon, mu­tatják, hová, mit terveztek. Par­kettát a szobába, fürdőszobát a régi istálló helyére, ahová a vi­zet is bevezetik majd. Sajátkezű- lég. Csak az anyagot veszik pén­zért, ez is elég nagy kiadás. Az ablakkeretért 2000 forintot, a re­dőnyért 1400 forintot fizettek, most parkettára gyűjtenek. Tö- rökné nem dolgozik, a fiú még iskolás, a nagylány már keres, de hamarosan férjhez megy. Ne­ki stafírung kell, aztán új bútor a szobába, szóval évekig nem lesz megállásuk. — Mikor pihen? — kérdezem Török Lászlót. — Őszinte legyek? Nekem az életben csak annyi szabad időm volt, amennyit aludtam. Pedig szeretem a természetet, a fákat, a vizet, ez a környék is a szép­ségével tette rám a legnagyobb hatást. • Horog Antel és felesége be­gyűjti a bükkönyös zabtakar­mányt. • Török Lászlóékra még sok munka vár. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A művezető marxizmust tanul Rátermett ember — ennyiben összegezte a véleményét Stecenkó József művezetőről Sándor Jó­zsef, a Kecskeméti Fémipari Szö­vetkezet elnöke. A művezető harmincnégy esz­tendős, határozott föllépésű férfi. Budapesti származású, kisgyerek korában költöztek a hírős város­ba. Fölcseperedvén, az épületla­katos szakmát választotta, ame­lyet a mai kecskeméti Fémmun­kás gyár jogelődjénél, a Lakatos- ipari Vállalatnál tanult ki.- Ott kezdte a munkáséletet is. A Fémipari Szövetkezetnél öt éve dolgozik, kezdettől fogva mű­vezetői munkakörben, a szerke- . zeti üzemben. Abban, hogy irá­nyító ember vált belőle, több minden közrejátszott. Az átlagon felüli szakmai képességén kívül perdöntő volt, hogy kedvet ér­zett az irányításhoz, és hogy ki­állta az emberi alkalmasság pró­báját. A próbatételen még az elő­ző mukahelyein esett át, amikor kezdetben csoportvezetőként, ké­sőbb pedig tmk-vezetőként dolgo­zott. A gyakorlati szakmai dudás­hoz magasabb elméleti fölkészült­ségre is szüksége volt, amit gép­ipari technikumban szerzett meg. Stecenkó József elismerésre méltó módon végzi művezetői tennivalóit, öt év alatt kétszer — utoljára most tavasszal — tün- teték ki kiváló dolgozó címmel. A szerkezeti üzemben többek közt különféle rendeltetésű konténere­ket, húsipari tálcákat, fóliasátrak alumíniumvázait és gyümölcssze­dő létrákat gyártanak, az alap­anyag alumíniumcső és -lemez. A művezető a napi irányító mun­kájában a feletteseitől — a fő­mérnöktől, a termelési osztályve­zetőtől és az üzemvezetőtől — ka­pott utasításokat tovább adja a vezetése alatt dolgozó csoportve­zetőknek és a diszpécsernek, akik­kel együtt az átlag száztagú üze­mi kollektíva termelő tevékeny­ségét szervezi. — Az a véleményem, hogy a művezetőé nehéz feladat, de há­lás is, ha az ember összhangot tud teremteni a munkatársaival — vallotta Sbeoenkó József. — Az irányítást megszokni, megta­nulni csak annak nehéz, vagy le­hetetlen is, aki élkülönül a mun­kásoktól. Én ott nőttem fel kö­zöttük, ott is maradtam. Konfliktusok persze előfordul­nak, mert vannak sértődékeny, vagy csak annak tűnő emberek, akikkel nem olyan stílusban keli beszélni, mint mással. Ezt a hang­vételt nem könnyű eltalálni. Azért sem, mert ők általában nem aizok közé tartoznak, akik a legtöbbet teszik az asztalra. En elég nyílt vagyok, és ez nem min­dig, vagy nem rögtön vezet a kívánt eredményre. Ennek ellenére azt tartom, hogy a szókimondás, az őszinteség alapvető fontosságú, egy vezető részéről, Stecenkó József motorkerékpár-, ja reggel hat óra előtt néhány I perccel áll meg a szövetkezet Szent István városi telepe előtt. A műhely,be érve legelőször is a csoportvezetőkkel és a diszpé­cserrel beszéli meg a napi -tenni­valókat. A gyártó eszközök és az anyagok biztosításáról, a szállítási határidőkről váltott szavak után ki-ki a maga helyére megy. A művezető szokása szerint végig­járja a hozzá tartozó üzemrészt, nem áll-e fenn valahol baleseti veszély. — A munkanap nagy részét a műhelyben töltöm, nem tudok sokáig benn ülni az irodában — mondta el a kitüntetett művezető. — Azon dolgozom, hogy az egyes terméksorozatokkal minél előbb elkészüljünk és a minőség kifo­gástalan legyen. — Mi okozza a legtöbb gondot a munkájában? — kérdeztem. — A legtöbb problémám a ván­dorló dolgozókkal van. Aki oda­jön hozzánk, az eleinte csak is­merkedik a számára új munká­val. A betanulás ideje alatt nagyon vigyázni kell rájuk, mert az eset­leges selejt sok pénzébe kerülhet a szövetkezetnek. Véleményem szerint az eddigi szigorító intézke­dések után -még mindig tenni kel­lene valamit, hogy a notórius munkahelycserélgetők végül meg­állapodjanak valahol. — A tulajdonosi szemlélet ál­talánossá tételéből mit vállal ma­gára? — Azt hiszem, nem a miek az egyetlen munkahely, ahol a ter­melőeszközöket még nem min­denki úgy kezeli, mint ha1 a sa­játjai volnának. A tulajdonosi szemléletet illetően nálunk a húl- ladékanyagok kezelése hagy maga után legtöbb kívánnivalót. A hulladékot még általában fel le­het haszálni, tehát nem lehet ebek harmincadjára hagyni. Erre igyekszem rászoktatni, akiket kell. Stecenkó József a szabad ide­jében tanul, a marxistái—leninista esti egyetemet végzi. Az a meg­győződése, hogy a művezetőnek ismerni kell a választ nemcsak a gazdasági, hanem az ideológiai­politikai kérdésekre is. Azért, mert feladatának tekinti azt is, hogy az általa irányított munkfcs- közösség politikai arculatát for­málja. A. T. S. — Semmi! — Hogy a fene egyen meg ben­neteket, piszkos kupcilherek! Hát az a csődörös is mi a ménkűnek van ott, ha nem -t-ud a lovának parancsolni. — Már ne is tessék haragudni, tekintetes intéző úr, kérem szé­pen, de egy nóniusz csődör nem cselédember ám, hogy annak akármit meg lehessen parancsol­ni! Már meg is imádta a csődö­rös a Násfát, hogy szökje meg, szökje meg a Katit. Nem lehetne a Kürtszóval összeadni? — Megmondtam, hogy csak a Násfa jöhet számításba! De ha holna/p is így jössz vissza, hát ve­letek ugratom meg, annyi bizo­nyos! — No, akkor nem lesz nínlusz csikó! — Ne feleselj! Vendelnek itöbb volt megenged­ve, mint a többi cselédnek. A ne­ki szóló kusst nem 'kellett olyan nagyon zokon vegye, hisz bizal­mas ügyekről is tudott, kicsi cin­kosság jogán hát válaszolhatott a maga esze járása szerint. Jön Vendel a Katival, a lovász­fiú a Módival. A Násfa már a jászolnál megérezte, hogy a nagy csontú sárga bedobogott a sza- goltatóba. Dörömbölt, rúgta az alomszalmát. Kivezetem, de már az istálóajitóban ágaskodni kezd, veri melle kosarát a gergővel, de olyan kíméletlenül, mint kamrást trombitások a nagydobot. Kati ejtett fejjel nézi a táncot. Módi is csöndes, ötödik hónap­jában van. De üdvözlésképpen nyihhant egyet. Násfa csak a Módit látja. Kicsit megvezetge­tem zörgő zablakarikákon, hogy ércesebb legyen a kedve, vidul- jon az örömtől. Kati kéznél van, mikor újra fölágaskodik a Násfa, vele találkozik össze. — Bocsásd meg, Násfa, nem töhettem másképp! Ugye nem ha­ragszol ? Ettől a lómanővertől teremtő­dött nékem az intéző előtt oyan respektusom, hogy egyenesen a méneskari parancsnokságnak írt föl, örök időkre Dombiratoson ra­gasztásom érdekében. De egyma­ga nem tudott éngem odakötni, hanem egy odavaló szép lány, az rám tette a nyerget. Megházasod­tam, le is cövekeltem. Voltunk olyan szegények, az árendában kivett házban egy padkás kemen­ce, egy lábas volt a berendezés sünk. Ha mi fölfeküdtünk a pád­kára, mindenünk velünk volt. Előttünk is hasonszőrűek laktató itt, korom- és isavanyúkáposzta- szagok töltötték be a zugokat. Fölneveltünk abban a házban hat akkora darab szép gyereket, hogy egyike-máslka meghajolva tuldott csak kilépni a szögezett ácsajtón. * ESZES BERCI, MINDEN ELÖDÖK UTÓDA £S LÓPEDAGÓGUS Ennyi öregapáim ismeretét, szeretetét örökölve maradtam a lovak körül. Nem versenyző, idomító va­gyok. Versenyeken nem értem el eső helyezést egyszer sem. Má­sodik, harmadik lehettem itt-ott. Akadályversenyben, militárlban.' Talán nem találkoztam össze még a mivoltomhoz való lóval. A vi­lág éllovasa, Winkler a Haliamé­val utolérhetetlen eredményeket produkált. Lova kiöregedésével talán jobb képességű nyergesek­re ülhetett, mindig alatta ma­radt a saját korábbi eredményei­nek. A lovassport nem szerencse- játék. Sok tényezőnek össze kell játszania ahhoz, hogy világverő eredmények születhessenek. Ások tényező legfontosabbika a munkai' A ló megművelése, s a verseny­ző műveltsége, művészete. Itt kez­dődik a tudomány valahol. Kevés zajjal, sok töredelemmel a moszkvai olimpiára térnlnge- zünk, oda szánt lovainkkal, (VÉGE.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom