Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)
1978-06-23 / 145. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1918. június S3. \ Hol vannak a tartalékok? j Lehoczki Mihály viszonylag új szereplő az országos vezetésben. 1934-ben született Tótkomlóson, 1957-ben Odesszában (Szovjetunió) szerzett agrármérnöki oklevelet. Néhány évi gyakorlat után, 1960-ban a kitünően gazdálkodó füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz főagronómusa lett. Egy ciklusban tagja volt a TOT elnökségének, majd 1976. decemberében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesévé választották. Vele beszélgettünk a termelőszövetkezeti gazdálkodás tartalékairól. A vitorlát „elfújta a szél” • Szárnyanézett a vén szélmalom, bár ha vitorlát kapna, méz megbirkózna az őrölnivalóval. . (Pásztor Zoltán (elvételei.) 6 Nagy Torma ,Vlnce — az dreg hajtószerkezetek között. — Az agrárkérdések iránt érdeklődők körében erős a hit, hogy a tsz-gazdálkodás legfőbb tartalékai az úgynevezett „alsó harmadban”, a gyenge tsz* ek kategóriájában találhatók, így van ez? — Kétségtelen, hogy itt van az egyik nagy tartalék. A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó tsz-ek Jelentős mértékben fokozhatják hozamaikat, jövedelmüket, ha a tájnak, a termőterületüknek leginkább megfelelő termelési szerkezetet valósítják meg a növénytermelésben és az állattenyésztésben. Eredményesebbé válhat gazdálkodásunk, ha a közgazdasági szabályozók, a műszaki és anyagi ellátás szervezetének egyes láncszemei az eddiginél jobban segítik tevékenységüket. — Ezek szerint a harmadik harmad felzárkózhat a jő szövetkezetek eredményeihez? — Erre Is van példa — különösen az állattenyésztésben — de nem ez a jellemző. A mostoha adottságok hatása nem tüntethető el. A szövetkezetek különböző csoportjainak termelési eredményei között a különbség nem csökken, hanem növekszik. Más a helyzet a személyes jövedelmekkel, ahol a különbség csökken. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha a helyi körülményeknek megfelelően fokozzák úgynevezett melléküzemági tevékenységüket is. Erre sok példa van a nyúlbőrök kikészítéséről a műanyagipari termelésig. Ma már az országos és a helyi állami, párt- és érdekvédelmi szervek egyaránt támogatják ezt a tevékenységet. Persze a gazdálkodási és jövedelmi színvonal fellendítéséhez jó szakemberekre Is szükség van, akik felismerik és a tagsággal el tudják fogadtatni a követendő utat. — Az előbb óvatosan a termelés fokozásának egyik tartalékaként emlitette a gyen-A zöldségek nyári veteménye- Izése évről évre Jelentősebb a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. Ennek oka, hogy a jövedelmezőség lényegesen növelhető a . termőföld másodszori hasznosításával, ugyanakkor pedig a zöldségpiac igényli a másodterményeket. Ezért .hasznos, ha a kiskerttulajdonosok is vállalkoznak a nyári veteményezésre. Június végére a korai zöldségek, mint a karalábé, a karfiol, a káposzta, a saláta, a korai 'burgonya, a zöldborsó, a retek lekerülnek a földről. Ezek helyén mindenképpen Indokolt az újabb zöldségek termesztése. A másodvetések időpontja július első fele. Tehát igyekezni, kell a talaj-előkészítéssel. A legelső teendő, hogy földünkről letakarjuk a gyomokat — legjobb elégetni —, és a műtrágyát Is kiszórjuk. Egy négyzetméterre 1,8 dekagramm pétisót, 2,5 dekagramm szuperfoszfátot, 1,2 dekagramm kénsavas kálit célszerű egyenletesen elteríteni. Ezután alapos áztató öntözéssel biztosítjuk a talaj szükséges víztartalmáét. A nedves földet könnyebb ásni. Az ásás mélysége 15 centiméter. Az ásás után rögtön gereblyézzük el a talajfelszínt. Néhány napig ülepedni hagyjuk a talajt, majd hozzákezdhetünk a vetéshez,. A bokor- és karósbab vetéséhez tíz négyzetméteres területre legalább 10—16 dekagramm vetőmagra van szükség, Javasolt bokorbabfajtáik a Budai piaci, a Korai vaj, a Cherokee, a Klnghom Wax ég a Harvester. A sorok 40 centiméterre legyenek egymástól, hogy a kapálás és a szedés végzéséhez elegendő helyünk maradjon. A karósbabfajták közül a sárga hüvelyű Juliska bab és a zöld hüvelyű Imperátor | legalkalmasabb másodvetésre. Karósbab termelésénél 70x70 centiméteres távolságban négy karóból álló gúlák tövébe vessünk, karónként összesen nyolctíz babszemet. A borsó Is eredményesen termeszthető másodvetésben. Főként a Rajnai törpe, az Expressz, a Glolre de Qulmper és a Debreceni világoszöld fajták termesztése Javasolt. Tíz négyzetméterre 25—28 dekagramm vetőmag szükge szövetkezeteket. Melyik akkor a fő tartalék? — Véleményem szerint a termelés legfőbb tartaléka a „középső harmadban”, az átlagosan gazdálkodó szövetkezetek körében található. Ebben a körben nagyon sok szövetkezet kitűnő természeti körülmények között gazdálkodik. Kézenfekvő, hogy Itt lehet a termelési eredményeket a legjobban és leggyorsabban fokozni, persze ügyelve a gazdaságosság követelményeire is. — Kicsit érthetetlen, hogy ezek a szövetkezetek olyan tartósan megmaradnak a középmezőnyben. Igényük nincs a fejlesztésre, vagy létezik valamiféle „skatulya" amibe beleszorulnak? — Én azt mondanám, hogy Isis. Megfigyelhető valóban ezekben a szövetkezetekben bizonyosfokú önelégültség vagy talán Inkább a kockázattól való tartózkodás. Félelem, hogy az újra való áttérés gondokat okozhat. Ám sajnos az Is tény, hogy a mezőgazdaság Ipari kiszolgálása, műszaki ellátás útján történik. És Itt nagyon veszélyes a skatulya, tehát. ha, a kevésből elsősorban azoknak juttatnak, akik mármost jók, kimaradnak azok, akik ezt a segítséget felhasználva jókká válhatnak. A magyar Iparnak, kereskedelemnek, külkereskedelemnek, jelentős feladatai vannak tehát abban, hogy ezt a legnagyobb tartalékot feltárhassuk. Ezzel a megállapítással nem akarom felmenteni a felelősség alól a jó lehetőségekkel rendelkező, de azokat osak részben kihasználó gazdaságok felelős vezetőit. — Ügy gondolom, ebben a beszélgetésben nem feledkezhetünk meg a belső harmadról, a jó szövetkezetekről sem. Róluk mit mondana? — A feltétlen elismerés hangján szeretnék ezekről a gazdaságokról szólni. Magas hozamokat, kiváló gazdasági eredményeket érnek el. Korszerű Uzemter lehet, s a borsószemeket egymástól 3—5 centiméterre célszerű elszórni. Ügyelni keli arra is, hogy a magok általában négynyolc centiméter mélységbe kerüljenek. A gyökérzöldségeket július közepéig vethetjük még. Sárgarépafajták közül a Duwicki, az Amsterdam! és a Nantes! alkalmas másodvetésre. Száz négyzetméternyi terület bevetéséhez 40— 60 dekagramm vetőmagra van szükség. Petrezselyemből nyári vetésre a Korai cukor és a Félhosszú fajták javasolhatók. Száz négyzetméterre 30—40 dekagramm vetőmagot szórjunk ki, 30 centiméteres sortávolságban. A nyári és az ősz eleji Időszak egyik legkedveltebb zöldségféléje az uborka. Júliusban csak rövid tenyészidejű fajtákat vessünk kiskertünkben, mint a Budai csemege, a Rajnai fürtös, a Budai félhosszú, a Kecskeméti 113 F 1, a Budai korai és a Kecskeméti bőtermő. Tíz négyzetméterre öt-hat magot kell elvetni, egymétemyl sor és 20 centiméteres fészektávolságban. Egy fészekbe két-három magot vethetünk. Július4első felében kell a spenótot is vetni. A Matador, a Wiroflay, a Vitai és az Eszkimó fajták termesztése gazdaságos. Mivel a spenót rövid tenyészidejű .növény, ezért másodvetésre kiválóan alkalmas. A magvakat két-három centiméter mélységű barázdákba, 20—30 centiméter sortávolság betartásával vessük el. A legnagyobb testű őszi és téli retek vetési ideje is ebben az időszakban van. Tíz négyzetméter terület bevetéséhez hat gramm vetőmag szükséges, 25—30 centiméter sor- és 10—15 centiméter tőtávolság mellett. Termesztésre a Müncheni sör és az Erfurti kerek fekete Javasolt. Vethető még csemegekukorica Is. A legalkalmasabb fajta a Fehér mazsola. Az optimális sor- és tőtávolság 50x50 centiméter. Egyegy fészekbe két-három mag kerüljön. Mindezekből kitűnik, hogy milyen bőséges választékban lehet termőterületeinket másodszor Is zöldségtermesztéssel hasznosítani. és munkaszervezést valósítanak meg. Alighanem a legtöbbet teszik mezőgazdaságunk fejlődéséért, az egész falu, a környezet átformálásáért is. Rájuk jellemző a kezdeményezés, a kockázatvállalási kedv. Jó kapcsolatban vannak a tudományos műhelyekkel, ezek eredményeit gyorsan ültetik át a gyakorlatba. Továbbra is számíthatunk rájuk, arra, hogy még inkább fokozzák eredményeiket. — Ezek a szövetkezetek általában már ma világszínvonalon termelnek. Ámde tapasztalható, hogy az állami elvonások olykor „centiző" latolgatásra késztetik közgazdászainkat. Érdekük, hogy még tovább fokozzák erőfeszítéseiket? — Nyugodtan merem állítani, hogy Igen. Ezeknek a gazdaságoknak Is érdekük, hogy még tovább haladjanak azon az úton, amelyen már eddig Is szép sikereket értek el. Az állami szabályozás keretei között persze, de növelni tudják még a személyi jövedelmeket Is. Ennél talán jelentősebb, hogy a növekvő eredmények lehetővé teszik a munkahelyi körülmények további javítását és a környezet fejlesztését. De ezeknek a szövetkezeteknek a vezetői öntudat dolgában Is fejlettek, sarkallja őket a népgazdaság érdeke, egyáltalán a tagság és az ország szolgálata. Nem közömbös tényező, a kivívott erkölcsi rang megtartása sem, Bízhatunk bennük. — Végezetül megkérdezném, hogy mit vár az idei esztendőtől? — A kérdés kicsit korai, de a válasz elől nem kell kitérnem. Optimista vagyok. Az állattenyésztési eredmények az eltelt hónapok során szépen alakultak. A gabonafélékre az eddigi időjárás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. Ez a tavasz valóban nagyon változatos, sok gondot okoz a gyümölcs- és zöldségtermesztőknek, a kukoricáért felelős agronómusoknak. Az évszakhoz képest egy picike lemaradásunk is van, de ez pótolható. A Sárréten, ahol én ÍŐagronómus voltam, a kertészek az időjárással összefüggő esélyekre paraszti bölcsességgel azt szokták mondani, hogy „ami elrontotta, az helyre is tudja hozni". — Bizonyára így is lesz... F. B. A MESTERSÉGES ÉGBOLT ALATT 9 A Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti II. tanszékén kutatómunka kezdődött a napenergia minél gazdaságosabb és célszerűbb hasznosítására. A különleges világítástechnikai méréseket hat méter, átmérőjű kupolába épített mesterséges égbolt alatt végzik. Képünk a tanszék laboratóriumában készült. MEGGYSZÜRET AZ ÉPÍTŐTÁBORBAN • A Balatonboglárl Állami Gazdaság gyümölcsösében 860 KI8Z- es fiatal megkezdte a munkát. Valamennyien a lengyeltóti Kállai Éva építőtábor lakói. A képen: SzedlS a meggyet a fény ok. Szélmalmok... Szánnyaszegett .vén kőmonstrumok... Ne mondják, hogy elhibázott Jelző a „szárnyaszegett” ekkora .kerek ■téglabástyáikra. Mert bíz’ „aktív” korukban olyan hatást is tudtak ők kelteni a szemlélőre, mintha föl volnának „pillangózva”. Mert addig látszottak csak vaskos, lomha építménynek, míg szélcsendben szenderegtek padkájukon. Akár ősidőkből ittmaradt kőbálványok. De ha feltámadt a szél, s vígan keringélt a vitorla, csodálatosan kecsessé, virgonccá változtak. Szinte el lehetett képzelni, hogy képesek volnának bármely pillanatban szárnyra kelni. (Ez a varázslatos hatás Ihlette talán Cervantest Is, amikor a szélmalmoknak oly fontos groteszk szerepet álmodott a Don Quljoteba.) Szélmalmok... Ugyan menynyi van még belőlük — persze csak mint Ipari műemlék, vagy Ilyen jellegű -- megyénkben Is? Csupán a henye emlékezet leltára szerint: Tataházán, a Molnár Pálné-féle — használaton kívül; Kiskunhalason, a XIX. századból megmaradt, s működőképessé rekonstruált; Jánoshalmán a Bognár Józseínóé; Kiskunfélegyházán, a múzeum udvarában a Pajkos—Szabó szélmolnárd'lnasztlától még a harmincas években megvásárolt szélmalom, amely százkét esztendeig állta az Idők viharát eredeti helyén, a Klsmlndszentl út mentén. (Beköltöztetésének történetét megírtuk már.) Szélmalmok... Ahol téglapora se maradt már közel—távol az ósdi üzemnek, a fiatalság Is csak lexikonból tudja meg — ha egyáltalán érdekli, miután és netán felébresztették kíváncsiságát —, hogy miféle „létesítmények” is voltak ezek. A malmok olyan fajtáját képviselték, melynél a szél erejét használták fel a kő forgatására; A őrlőjárat a hajtószerkezettel együtt többnyire .toronyszerű, fa- vagy kőépületben volt elhelyezve. Süveg alakú tetejéből nyúlt ki a szélkerék — 4—6 sugaras vitorlás lapáttal. ,,... Alföldünkön még sokat látni belőlük...” — irta az 1927-ben kiadott „Révai Nagy Lexikona” szakszerzőtársainak egyike. Kiskunfélegyháza nagykiterjedésű itanyavlíágában még negyvenöt működött a múlt század végén. S hajdani értékeink maradékainak ; növekvő megbecsülése, féltő továbbőrzése, az esetleg még „föl nem fedezett hagya— Szervusz, Béla, hogy vagy, mi újság felétek? — Szevasz, kÖszl, megvagyunk. A lányom szépen fejlődik, szinte naponta meglep valami újjal, amikor este hazamegyek. A feleségem továbbra is gyesen van. — A lakás épül? — Épülget. — Benn a gyárban mi újság? — A legfrissebb újság az, hogy tegnap elbúcsúztam tőle, s most, ezen a reggelen kezdek az új munkahelyemén, szintén benn Kecskeméten. — No csakl És miért? — Hosszú történet ez, és már régebben érlelődött bennem az elhatározás. Azt hiszem, említettem már neked, hogy a gyár ösztöndíjasa voltam a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán. Ügy rémlik, tudsz arról is, hogy én az érettségi után nem Jelentkeztem mindjárt felsőoktatási intézménybe, hanem először kitanultam az autószerelő szakmát. Sokszor mondtam már azóta magamnak: Béla, te boldogtalan, maradtál volna a szakmádnál, szeretted, mért kellett neked „feljebb” kapaszkodni?! Anyagi gondjaid soha nem lennének! Szóval, érettségi, szakma, utána a gyárban helyezkedtem el, alkalmazotti munkakörben, amely közel állt a technológiához. Körülbelül két évig dolgoztam ott, amikor jelentkeztem a GÁMF-ra, felvettek, s a gyár ösztöndíjat adott a nappali tagozatra. Eddig szép, ugye? Hetvenhatban megkaptam az üzemmérnöki diplomát, s természetesen visszamentem a gyárba, ahová az ösztöndíjam kötött. De nemcsak azért mentem vissza, mert nem akartam az ösztöndíjszerződést megszegni, hanem azért is, mert vonzott ez a munkahely. Amennyire a megye ipari üzemelt ismertem, ez az egyik népgazdasági program megvalósításában részt vevő gyár az átlagnál korszerűbb, fejlődő, érdekes feladatokat kínáló munkahelynek ígérkezett. Az is volt. A kollektíva csupa rentdkok” megtalálása örömteli kötelességünk. Az Is mindannyiszor jóleső érzés, hogy bár valamikor előbb már. leírtuk velük kapcsolatiban — „az utolsó" jelzőt, egyszeresek megint felbukkan még egy „utolsó". Mint ahogy a félegyházi malom szétszedése-összeralkása Idején megemlékeztünk arról, hogy az ácsmunkákat „az egykori szélmalomjavitó dinasztia utolsó tagja, a 60 esztendős Mogyoró Sándor végezte.. Fotóriporterünk a minap újból rátalált: a szélmalomszerkezet építő szakma egyik „utolsó" mohikánjára. Felsőszentivánon, öreg szélmalma őrlőjárata, hajtószerkezetei mellett tevékenykedve érte Nagy Torma Vincét. Most is molnárkodik az idős ember, ámbár a. szerkezetet már régóta des, jó kollégákból állt. A főnökök hagyták az embert dolgozni, még segítettek is, ha kellett. Akkor miért hagytam ott mégis? — látom ezt akarod kérdezni. Lehet, hogy egy árnyalattal rosszabb lesz rólam a véleményed: anyagi okok miatt. Nem szégyellem bevallani. Mint üzemmérnök kettőezer-kétszázzal kezdtem a gyárban. Már a besorolásom miatt is volt egy kis vitánk, mert a munkahely a korábban ott eltöltött két év helyett csak egyet akart beszámítani. Végül elismerték a másodikat is. Egy év eltelte után, az éves fizetésemelés után is csak annyi volt a fizetésem, mint azoknak, akik újonnan odajöttek a főiskoláról. Tehát tulajdonképpen mögéjük szorultam. Most, amikor beadtam a fölmondást, az idei fizetésemelés után kétezer-ötszázötven forint volt a fizetésem. Hasonlítsam ezt össze neked egy betanított munkás keresetével? Azt hiszem, nem szükséges, tudod anélkül is, hogy kettőnk közül ki visz haza többet. Legfeljebb arra nem gondolsz, hogy „ráadásul” rajtam mennylvei nagyobb felelősség van. Mert, ha én rosszul dolgozok ki egy technológiát, abból tetemes veszteség származhat, s a fejem porba hull...! — A hozzád hasonló, veled egyidős pályakezdőket jobban megbecsülték anyagilag? — Nem hiszem azt magamról, hogy mostoha gyereke voltam a gyárnak, i azt sem, hogy azért emeltek csak apránként a fizetésemen, mert anélkül is odakötött az ösztöndíj, amit távozás esetén vissza kellett volna, i kell is, fizetnem. Á többiek se keresnek jobban, legalábbis általában, ha az ott töltött éveik számát figyelembe vesszük. Arra nem akarsz rákérdezni, hogy talán rosszul végeztem a dolgomat, és azért nem haladtam előre? Csak nyugodtan. Mert kiemelkedő sikerekkel nem dicsekedhetek ugyan, de azért megcsináltam, amit kellett. — Nem elég nyereséges a térném szélkerék, s a vitorlák hajtják —, hanem motor. Láthatjuk a külső felvételen, hogy másképp már nem is működhetne a tartósítással, karbantartással megóvott öreg berendezés, hiszen a szélmalom a szó szoros értelmében szárnyaszegett. Vitorláját hej de rég „elfújia a szél”. Nagy Torma Vince bátyánk szakértelmére még szükség volt a közelmúlt időkben Is; a híresnevezetes dorozsmai .sgéjipalpm helyreállításánál az ő tanácsai alapján dolgoztok,.'Áz öreg szélmolnár fia — ’mondhatjuk úgy — nem esett messze a mesterség fájától; Kecskeméten szintén a szakmában dolgozik. Csak persze — ipartörténeti értelemben — mégiscsak messze a szélmalomtól ... Tóth István* melés a magasabb bérfejlesztéshez? — Ez nem^ lehet kizáró ok, hiszen a gyár, például tavaly, igen szép eredménytervet teljesített. — Mielőtt eljöttél, elmondtad as Indokaid az Illetékeseknek? — El. Azt mondták, várjak türelmesen, majd alakul. — Marasztalni nem marasztaltak? — De igen. Még visszatetszést Is keltett bennem, hogy a főnököm, miután már tudott a távozási szándékomról, gyakrabban rázott velem kezet. És megdicsért: Hallom Bélám, hogy mostanában jól bejönnek a dolgaid. Csak így további — Te eljöttél. A többiek? — Nem én vagyok az első fiatal műszaki, aki az Idén otthagyta a gyárat ugyanazon ok miatt, és tudok arról is, hogy még mások is készülődnek. Nem lesz könnyű a helyzet a technológián, s más helyen sem a gyárban, ha nem változnak a körülmények ebben a tekintetben. Azt hallom, hogy as idén már a GAMF-ról is szűkebben csordogál a gyár felé az utánpótlás. Máshol magasabb kezdőfizetést kapnak. Eddig évente velük töltötték fel az üres helyeket. — Az új munkaadódtól mennyi fizetést kapsz? — Ne hidd, hogy egy lépésnyire a harmincadik évemtől, egy család „fejeként” most már nagy pénzt keresek. Háromezer-kettő* százat. A velem egyforma gyakorlattal rendelkező és azonos végzettségű fiatalok — a volt gyáram kivételével — általában ennyit keresnek. Most azért elégedett vagyok, mert utolértem őket. Az új munkahelyemen mindent megteszek, hogy a bizalmat megszolgáljam. Nos, ennyi a történetem. Remélem, azért nem tartasz vándormadárnak? — Nem. • Béla kérte, hogy ne nevezzem meg a volt munkahelyét, mert nem akar onnan senkit elriasztani. Reméli, hogy az utána jövőket Jobban megbecsülik majd anyagilag. A. Tóth Sándor Nyári veteményezés séges. A sortávolság 25 centimé-PÁLYAKEZDŐK j „Remélem, nem tartasz vándormadárnak?’*
