Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-11 / 135. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1978. június 11. HETI VILÁGHÍR ADÓ AZT ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Közös közlemény a magyar—mozambiki tárgyalásokról. — öt NATO-hatalom párizsi tanácskozása a zaire-i beavatkozás mód­jairól. — Tartományi választások Hamburgban és Alsó-Szászor­­szágban. KEDD: Vietnam határozottan visszautasítja a kínai rágalmakat. — Az egyiptomi hadügyminiszter washingtoni útja. — Deszai Londonban. SZERDA: Léonyid Brezsnyev és a svéd király találkozója Moszkvában. — Carter beszéde a szovjet—amerikai viszonyról, washingtoni ál­lásfoglalások a SAÜT-tárgyalásokkal kapcsolatban. — Brandt Szó­fiában. CSÜTÖRTÖK: Új szocialista javaslat a bécsi haderőcsökkentési meg­beszéléseken. — Helsinkiben előzetes konzultáció kezdődik a mű­­hold-elhárító fegyverek eltiltásáról. — A kínai külügyminiszter Mobutunál. PÉNTEK: Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán befe­jeződik az általános vita. — Véget ér a chilei hazafiak éhségsztrájk­ja, a Junta Kénytelen megígérni, hogy megvizsgálja az „eltűntek” ügyét. SZOMBAT: Az Olasz Kommunista Párt felhívása: szavazzák meg a vasárnapi népszavazás elé bocsátott törvényjavaslatokat. — Kína egyodalúan felmondja a Vietnaminál kötött gazdasági megállapo­dásokat. A hét három kérdése Ézsaiás prófétától kezdve Hérodotoszon keresztül egészen Einsteinig sok mindenkit és sok mindent idéztek az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán, amely a héten eljutott öthetes tanácskozásának félidejéhez. Az általános vitában résztvevő majd 140 felszólaló — közöt­tük sok államfő, kormányfő és külügyminiszter — a legkülönbözőbb oldalakról közelítette meg a leszerelés bonyolult kérdését, számtalan észrevételt és javaslatot tettek. A New York-i ülésszak vitathatatlan érdeme, hogy ismét a középpontba állította a fegyverkezési verseny korlátozásának és megszüntetésének szükségességét, az elfogadásra ke; rülő ajánlások nyilván ezt juttatják majd kifejezésre. Ugyanakkor a tanácskozás gyenge pontja, hogy "nem jogosult kötelező határozatok hozatalára, arra egy leszerelési világértekezlet lenne hivatott, amely­nek összehívását változatlanul szorgalmazzák a szocialista országok, s több más állam képviselői. Mit mutat a washingtoni SALT-állásfoglalás ? Kétségtelen érdeklődés, de fő­ként nagy hírverés előzte meg Carter elnök annapolisi beszédét, mivel jóelőre közölték, hogy az államfő a szovjet—amerikai vi­szonnyal kíván foglalkozni. A fi­gyelem azért is indokolt volt, mert az amerikai fővárosban az utóbbi időben meglehetősen vál­tozatos előjelű és árnyalatú nyi­latkozatok hangzottak el ebben a lényeges kérdésben. Akik egyér­telmű tisztázást vártak, • csalód­hattak. A New York Times sze­rint az elnök egyszerre lengetett furkósbotot és olajágat, ami vi­szont nem valamiféle kiegyensú­lyozottságot jelent, hanem in­kább kedvezőtlen, a kibontako­zást gátló magatartást. A SALT kétoldalú téma, köz­vetlenül a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érinti. A szerződés megkötése azonban az egész emberiség létérdeke lenne. Hajdú-Bihar megyei látogatása során Kádár János ezért emelte ki olyan nyomatékkai, hogy bé­kére törekszünk, s ez politikánk sarkalatos kérdése. „Ennek meg­• Győri Imre, az MSZMP KB titkára csütörtökön fogadta a testvéri szocialista országok ifjúsági szövetségeinek ideológiai témákkal fog­lalkozó központi bizottsági titkárait, akik Budapesten tartották ülésü­ket. (Telefotó — MTI — KS.) • Szovjetunióbeli látogatása során országjáró körútra indult a svéd királyi pár; Kijev után Taskentbe, Szamarkandba és Leningrádba is ellátogat. A képen: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke búcsúztatja a vendégeket. (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS.) felelően dolgozunk az enyhülés megszilárdításáért — mondotta többek között — a fegyverkezési verseny korlátozásáért azért, hogy a Szovjetupió és az Egye­sült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás.” Hazánk önmagá­ban természetesen nem megha­tározója a nemzetközi helyzet alakulásának, de amint ugyan­csak Kádár János kifejtette, „mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társa­dalmi rendszerét illetően a nem­zetek élvonalában halad. Külpo­litikai törekvéseink is a szocia­lizmus és a béke következetes élcsapatába sorolnak bennünket.” Ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának, amelyet tovább erősíthet következetes ki­állásunk — a szocialista országok egyeztetett álláspontja alapján — a SALT—2 egyezmény mielőbbi aláírása, a fegyverkezési verseny csökkentése és teljes megszünte­tése érdekében. Mi a jelentősége a helsinki előkészítő tanácskozásoknak? A Helsinkiből keltezett híradás, hogy a héten előkészítő tanács­kozások kezdődtek a műhold-el­­hárító fegyverek eltiltásáról — jól érzékeltethetik a leszerelési kérdések bonyolultságát. Nem ti­tok, hogy a Földünk körül ke­ringő minítegy ezer műhold nem­csak1 ázt’ a célt szblgáljá', hogy „élőben” nézhessük a . Mundial-t, nSffSffi jórészük katonai felada­tokat teljesít. A műholdak azok a „nemzetközi eszközök”, amelyek­kel mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok ellenőrizte öt éven keresztül a SALT—1 be­tartását, s ez lenne a SALT—2 kontrolljának leghatékonyabb módja is. Mivel az egyes fegyverek és harci célokat szolgáló eszközök ellenfegyverei mindig megjelen­nek, van lehetőség rá, hogy megsemmisítsék vagy „megvakít­sák” (fényképezésre, felderítésre alkalmatlanná tegyék) a másik fél műholdjait'. Ezzel nem annyi­ra katonai pluszt lehet elérni, hiszen a kozmikus térség békés felhasználásáról szóló korábbi „űrbombákat”, hanem — mint nemzetközi, egyezmény eltiltja az említettük — a lehetséges SALT— 2 ellenőrző rendszereit kapcsol­nák ki. Vagyis lehetetlenné válna a megállapodás megkötése, illet­ve folyamatos fenntartása. Ezért 'olyan jelentős a helsinki elő­­konzultáció. Miben áll a szocialista országok bécsi kezdeményezése? A közép-európai haderőcsök­kentéssel foglalkozó bécsi konfe­rencián lassan az ötödik évfordu­lóhoz közelednek, de eredmény még nem születhetett. A tárgya­lásokban közvetlenül részt vevő négy, szocialista állam (a Szovjet­unió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország) számos indítványt nyújtott be. Ám, jóllehet azon az elvi alapon készültek, hogy egyik fél biztonsága se szenvedjen csorbát, a NATO-hatalmak még­is visszautasították azokat. A szo­cialista országok, az elvi határo­zottságot párosítva a messzemenő rugalmassággal, most új kezde­ményezést tettek. Javaslataikba beledolgoztak több korábbi nyu­gati kívánságot, hogy ily módon mozdítsák elő a kompromisszu­mot. Elfogadták, hogy á térségben állomásozó atlanti, illetve varsói erők létszámát közös szintre, 900 —900 ezer főre csökkentsék; hoz­zájárultak ahhoz, hogy a terve­zett csapatcsökkentés csak a szá­razföldi erőkre, s bizonyos meg­határozott fegyverfajtákra vonat­kozzék; lehetségesnek tartják, hogy ,a cspkker)ló3 első szakaszá­ban csak a Szovjetunió és az Egyesült ÁUamok ,vegyenek részt. Éz a gyakorlatbán annyit jelente­nek, hogy miután — néhány ezer fős különbséggel — a szembenál­ló felek csapatlétszáma egyenként egymillióra tehető a térségben, két szakaszban, hozzávetőlegesen százezres csökkentéssel, kialakul­hatna az egyenlő biztonságot sza­vatoló kilencszázezres „plafon”. A lecke tehát fel van adva, a Nyugatnak válaszolnia kell. A szocialista országok — köztük hazánk, amely, mint különleges tanácskozási joggal rendelkező résztvevő, mindenben támogatja - a négyek lépését — őszintén re-' mélik, hogy a . NATO-hatalmak nem szalasztják el a kedvező lé­­hetőséget. Reálisan számolnunk kell azonban azzal is, hogy a fe­szültség bajnokai a SALT és a többi megegyezések ellenzői alig­ha munkálkodnak majd a bécsi sikeren... ‘ Réti Ervin Erőfeszítéseket kell tenni a kölcsönös bizalom légkörének megteremtésére Az ENSZ-közgyűlés elnökének vitazáró beszéde Pénteken a késő esti órákban Burundi képviselőjének beszédé­vel befejeződött New Yorkban az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakának háromhe­tes általános vitája. Mint Lazar Mojszov jugoszláv külügyminisz­ter-helyettes, az ENSZ-közgyűlés elnöke záróbeszédében elmondot­ta, 127 tagállam képviselői, vala­mint. az UNESCO és a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség megbízottad szólaltak fel az álta­lános vitában. Rámutatott, hogy a tekintélyes államférfiak ilyen nagyarányú részvétele önmagában is mutatta, milyen jelentőségeit tulajdonit és milyen várakozást fűz a világ a 10. rendkívüli ülésszakhoz. „Szer­vezetünk 'történetében ez a ki­zárólag a leszerelésnek szentelt legátfogóbb tanácskozás aláhúzta, milyen fontosnak tartják a vi­lágszervezet tagállamainak kor­mányai és a világközvélemény ezt a ma valamennyiünk előtt ál­ló • rendkívül bonyolult problé­mát”. Lazar Mojszov hangsúlyozta, hogy az általános vita figyelmez­tetett a célhoz vezető úton tor­nyosuló sízámos nehézségre. Szél­sőséges illúziók és túlzott pesszi­mizmus nélkül mutattak rá a felszólalók, .hogy az Egyesült Nemzeteknek maximális erőfe­szítéseket kell tenniük, hogy a vetélkedés, a bizalmatlanság, a csillagászaiti katonai költségveté sek bűvös körét a kölcsönös bi­zalom és megértés légköre váltsa fel. A közgyűlés elnöke elmondot­ta, hogy az általános vitában és azt megelőzően, az előkészítő bi­zottság munkája során sok épí­tő jellegű'és érdekes javaslat, el­gondolás hangzott el. Ezeket el­fogadható közös nevezőre kell hozni a még rendelkezésre álló időben.. „Szeretném kifejezni azt a reményemet és meggyőződése­met, hog yegy ilyen érdemi és építő általános vita után erőfe­szítéseink gyümölcsöző és kézzel­fogható eredményeket hoznak” — jelentette ki az általános vitát lezáró beszédében Lazar MojszoV. A hétvégi szünet után. holnap az ENSZ-közgyűlés rendkívüli! le­szerelési ülésszakán különböző, nem kormányjellegű nemzeti és nemzetközi szervezetek képvise­lői kapnak szót, egyebek között az Afro-ázsiai Népek Szolidari­tási Szervezete, a PUGWASH- konferenciák szervező bizottsága, a Szocialista Internacionále és a DÍVSZ vezetői. Va'lentyina . Nyi­­kolajeva Tyereskova beszél a Nemzetközi Demokratikus Nő­­szövetség nevében, Romesh Chandra elnök a Béke-világta­­nács nevében. Felszólal a hétfő délutáni ülésen dr. Simái Mihály, az ENSZ-társaságok Világszövet­ségének elnöke is. (MTI) Neto visszautasította Mobutu vádaskodásait Angola nem képzett ki, és nem fegyverzett fel egyetlen katonát sem a zaire-i kormány ellen — hangsúlyozta péntek eslti rádió­beszédében Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke. Neto határozottan . visszautasí­totta Mobutu zaire-i elnök vá­daskodásait arról, hogy az ország szovjet és kubai szövetségesei közbenjártak volna Angolában a zaire-d Shaiba tartományban ki­robbant felkelés támogatása ér­dekében. Az angolai államfő ugyanakkor rámutatott árrá, hogv a nyugati országok beavat­kozása Zaire :.belső problémáiba, nyílt támadást jelent Afrika el­len.- Az afrikai országoknak egyesülniük kell a kontinens fel­szabadítása és haladása érdeké­ben — hangsúlyozta Agostinho Neto. Az angolai elnök ismételten síkrászállt az Angolai Népi Köz­társaság és Zaire közötti kapcso­latok rendezése mellett. Agostinho Neto felszólította a zaire-i kormányt, hogy távolít­sa el az országgal határos terü­letekről azokat a zsoldosokat. és kormánykationákat, akik sorozatos támadásokat indítanak Angola ellen. A kinshasai vezetők teljes mértékben tudatában vannak e támadásoknak — jelentette ki Neto, majd hangsúlyozta: ha Zai­re újabb agressziót hajt végre Angola ellen, az angolai nép tud­ni fogja, hogyan válaszoljon erre. Ha viszont a zaire-i vezetők be­szüntetik a szomszédos ország el­leni ^támadásaikat, Angola foly­tatni fogja a békére és az együtt­működésre irányuló politikáját”. Miközben Agostinho Neto a két ország közötti kapcsolatok rendezésének szükségességét hangsúlyozta, Móbutu zaire-i el­nök bosszút helyezett kilátásba Angola ellen. Újságírók előtt Mo­butu kijelentette, hogy a zaire-i hadseregen belül egy elit alaku­latot képeznek ki ,.megtorló ka­pacitással”. A zaire-i elnök nyo­­. jn^tékos^n han^LflypzjWr, *V$y Angola.fenségeinek' kiképzésére -és .f^gyvérekkelJÍ9jqt^,,1e1^i(t§?3- fa gondol. „A biztonság elválaszthatatlan, a megtorló kapacitásitól” — han­goztatta Mobutu, miközben is­mételten bejelentette szétzüllött hadseregének átszervezését. A zaire-i elnök elismerte, hogy ka­tonái nagy mértékű gyávaságról tettek tanúbizonyságot a shabai felkelők elleni harcokban. Kije­lentette, hogy minden tőle tel­hetőt megtesz a hadseregben el­uralkodott korrupció megfékezé­sére. Mobutu ismét azzal vádolta az angolai kormányt, hogy a Zaire elleni hadműveletekre képzi ki az Angola területén élő mintegy 200 000 zaire-it. A UPI hírügynökség ezzel ösz­­saefüggésben rámutatott: Való­jában a Móhutu-koamány töbl» év óta 'támogatja aiz MPLA el­len harcoló Nyugat-barát, szaka­­dár angolai gerillamozgalmakat. >&X*>X>K,Xrí OLASZORSZÁG A közrendről szóló törvény eltörléséből csak a terroristák húznának hasznot RÓMA Simó Endre, az MTI tudósítója­­jelenti: Olaszországban ma és hétfőn 41 millió szavazót szólítának az urnákhoz, hogy a szélsőjobbolda­li radikálisok kezdeményezte nép­szavazáson „igent”, vagy „nemet” mondjon a közrendről szóló Reale-törvény és a pártok állami dotálására vonatkozó jogszabály hatályon kívül helyezésére. Péntek' este a pártok legfelső vezetői szóltak utoljára a szava­zókhoz a tv „Politikai tribün” műsorában. A referendum kezde­ményezői nevében Pannella, a radikálisok főtitkára voksokat kért azoktól a „megtévedt kom­munista elvtársaktól” is, akik „még mindig kitartanak” azOKP mellett, jóllehet az „már régen lemondott forradalmi vonaláról”. A radikálisokon és egy másik szélsőjobboldali párton kívül az újfasiszták is a Reale-törvény ha­tálytalanítása mellett mozgósítot­tak. A szélsőségesek szövetségére hívta fel a figyelmet Berllnguer, az OKP főtitkára. Meg akarják bontani a parlamentet, féktelen demagóg kampányt folytatnak a pártok rendszere ellen — mond­ta. Ügy vélekedett, hogy a köz­rendről szóló törvény hatálytala­nításából a terroristák a roham­­osztagosok, a bűnözők húznának hasznot, hiszen megszűnne min­den jogalap üldözésükhöz. Zaccagnini kereszténydemokra­ta főtitkár is „kétszeres nemmel” való szavazásra szólította fel hon­fitársait. Hasonlóképpen foglaltak állást a köztársasági párti, a szo­ciáldemokrata és a szocialista szónokok is. A liberális párt ve­zetője a pártok finanszírozásáról szóló törvény leszavazását és a másik megtartását szorgalmazta. A népszavazást megelőző kam­pány utolsó pillanatait is inci­densek tarkították. Álforradalmi csoportok Milánóban egy újfa­siszta gyűlés elleni tiltakozás ürü­gyén összetűzést provokáltak a rendőrséggel, gyújtópalackokat hajigáltak, kövekkel dobálták meg a résztvevőket, vasláncok­kal támadtak meg békés járóke­lőket, pisztolylövések Is eldördül­tek. A rendőrség 24 zavargót őri­zetbe vett, de közülük 18-at már­is szabadon engedett. (MTI) Az egykori náci bíró ma tartományi miniszterelnök Filbinger lemondását követelik Szászt Júlia, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Nem sok újat tudott felhozni Hans Filbinger, Hitler egykori haditengerészeti bírája, a baden— Württemberg! tartományi kor­mány jelenlegi miniszterelnöke a parlamentben is elhangzott vá­dakra, s amit mondott, az sem hangzott túl meggyőzően. A kormány kétéves tevékeny­ségéről szóló beszámoló előtt a szociáldemokrata Erhard Eppler követelte, hogy a dicstelen múltú miniszterelnök mondjon le hiva­taláról. Filbinger náci tevékeny­sége már nemcsak személyi kér­dés — mondotta: egyszerűen hi­telét veszti az az állam, amelyet olyan ember képviselhet, aki ma­gára nézve nem tartja kötelező­nek a más esetében alkalmazott mércét. A szociáldemokrata poli­tikus — miközben több CDU- képviselő tüntetőén elhagyta az üléstermet — a foglalkoztatási ti­lalomra utalva hozzáfűzte: „Ha elfogadjuk Filbingernak azt az állítását, hogy diákkorában csak a „divatot követve” szajkózta a nemzeti szocialista frázisokat, ak­kor milyen alapon lehet a mai NSZK-ban egyes fiatalokat szél­sőséges kijelentéseik miatt egy életre megfosztani választott hi­vatásuk gyakorlásának lehetősé­gétől”. • Cinikus válaszában Filbinger kifejtette: a háborúban sokan be­lekeveredtek, és „szeplőtelen” csak az maradt, aki életét vesz­tette az ellenállásban. Csakúgy, mint a Rolf Hochhuth elleni be­csületsértési perben, megint azt fejtegette, hogy semmiképpen sem tudott volna segíteni. Walter Grögeren — azon a matrózon, akit szökésért néhány héttel a háború vége előtt éppen Filbinger ügyé­szi közreműködésével végeztek ki. Ez utóbbi állításának némikép­pen ellentmond a Die Zeit című hetilap egy nappal korábban megjelent számában . közöltöt Hochhuth-levél néhány részlete, amely bizonyítja, hogy Filbinger• Hitler halála, a háború vége után*' is mindent elkövetett a náci tör­vények érvényesítése érdekében. (MTI) HARMINC ÉVE TÖRTÉNT: A két munkáspárt egyesülése Harminc éve, 1948. júniusában a magyar munkásosztály nagy történelmi győzelmet aratott. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt véget vetett a magyar mun­kásmozgalom több évtizedes kettészakítottságának, marxista —leninista program alapján egyesült. Most, harminc év múl­tán e történelmi esemény jelentősége, tanulsága minden ko­rábbitól jobban és világosabban áll előttünk, értékeit még nagyobbra becsüljük. AZ EGYESÜLÉS előzményei visszanyúlnak a Tanácsköztársa­ság időszakára, a Horthy-fasiz­­mus elleni éles osztálykűzdelmek évtizedéire, a felszabadulást kö­vető első évek nagy politikai csa­táira. „Végigtekintve a munkás­­mozgalom fejlődésének történel­mi korszakait — mondotta Ká­dár János egy nyilatkozatában —, megfigyelhető, hogy a két mun­­páspárt, a kommunista és a szo­ciáldemokrata párt egyesülésének kérdése, az egyesülés szükséges­sége általában két szélsőséges esetben kerül napirendre. Vagy a forradalmi fellendülés idősza­kában, amikor a munkásosztály számára lehetőség nyílik a ha­talom átvételére, vagy a munkás­­osztályt fenyegető végveszélyben, amikor a burzsoázia ellenforra­dalmi támadása különösen kiéle­ződik”. A magyar munkásmozgalom 1919 tavaszán nem csak az Ok­tóberi Forradalmat követte első­ként, hanem saját sorainak két­­téosztottságát — a forradalmi fel­adatoktól megrettent és a bur­zsoáziával együttműködő szociál­demokrata magatartás miatt ke­letkezén szakadást Is elsőként szüntette meg. A két párt egye;

Next

/
Oldalképek
Tartalom