Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-11 / 135. szám

1978. június 11. • PETŐFI NÉPE • 3

Kettős ünnep az építőknél

0 Hazánk (elszabadulása óta hagyománnyá vált már, hogy június elejének egyik vasárnapján az építőmunkásokat ünnepeljük. Az ország népe azokat . köszönti ezen a napon, akiknek munkája nyomán annak idején romjaiból újjáépültek a házak, a gyárak, az intézmények, majd új városok lakótelepek, ipari óriások, kórházak, iskolák, stb. nőttek ki a földből. Az idén azonban kettős ünnepet ülnek az építők; ugyanis hetvenöt évvel ezelőtt egyesültek szövetséggé az építők és famunkások szakmai szervezetei. 1903-ban alakult meg a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége a MÉMOSZ, valamint a Magyarországi Famunkások Országos Szövetsége.

Az egyesülésnek hosszú időre visszanyúló előzményei voltak. Sok harcot vívtak a munkások egymástól elszigetelt szervezeteikben. Már 1819-ben szervezkedtek, s megalakították a Pesti Kőműveslegények Segélyező Egyletét, s a következő száz év alatt sok bérharcot vívtak, a napi 14 órás munkaidő csökkentését követelték és az - emberibb bánásmódot a pallérok kegyetlenkedéseivel szemben. 1903-ban az egyesülés megsokszorozta erőiket és újabb lendületet adott a jogaikért vívott harcuknak.

Az építők szakszervezete több vezetőt adott a Tanácsköztársaságnak. A kormányzó tanács elnökévé például Garbai Sándor kőművest, a MÉMOSZ elnökét választották, míg Bokányi Dezső MÉMOSZ titkárt munkaügyi népbiztossá nevezték ki.' Ézt követően a terror évei alatt is ott voltak az osztályharc élvonalában az építők és a famunkások. Az 1930. szeptember 1-i nevezetes tüntetés vértanúja Darnyik János is állványozó munkás volt. K második világháború idején pedig az ellenállási mozgalom sok derék harcosa az építők és famunkások soraiból került.

• A mai Bács-Kiskun megye területén nem volt a háború előtt szervezett építőipar. 1903-ban ettől függetlenül Kecskeméten is létrejött az építők és famunkások szakszervezetének egyesülése. Nagyobb megyebeli megmozdulásokat ugyan nem jegyeztek fel, a Tanácsköztársaság idején azonban résztvettek a munkáshatalom megszervezésében, sok építő munkás harcolt a vörös hadseregben, a harmincas években pedig ott voltak az ország más részein lezajlott munkásmegmozdulásokon, tüntetéseken. Érdeme az is a kecskeméti szervezetnek, hogy a Rákóczi úton munkásotthont létesített, ahol az országot járó valcolóknak, — vándorló munkát kereső építőknek — szállást és ételt adott.

A felszabadulás utáni években Bács-Kiskun megyében létrejött a nagyobb szervezetekből álló állami és szövetkezeti építőipar. A megye az országgal együtt soha nem látott fejlődésnek indult, s ebben nagy szerep hátúit az építő és famunkásokra. Üj lakótelepek, oktatási, egészségügyi, szociális, ipari és mezőgazdasági létesítmények sora reprezentálja szocialista építőmunkájuk sikerét.

Köszöntjük tehát ezen a napon Bács-Kiskun megye több mint tízezer építő és famurikását. Közöttük is kiemelten annak az ötszázhatvanhat szocialista brigádnak több mint hatezernégyszáz tagját, akik kimagasló sikereket értek el tavaly, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő munkaversenyben.

• Az ünnepi megemlékezés azonban egyben a számvetés napja is. A megye építőipara az V. ötéves terv időszakában eddig eredményesen teljesítette célul tűzött feladatait. Büszkén, említhetjük a Bács-megyei Állami Építőipari Vállalat, a Bács- Kiskun megyei Épszer Vállalat, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat, a KPM Közúti Igazgatóság, a Közúti Építő Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára, valamint az ÉPFA bajai gyárának kitűnő termelési eredményeit, amellyel kiérdemelték a megye társadalmának elismerését.

Ilyenkor nemcsak azt vesszük számba, amit eddig végeztünk, hanem azt is, milyen feladatok, állnak előttünk. A XI. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai azt a követelményt támasztották velünk szemben, hogy építőiparunk gyorsabban növelje termelését, s fokozza a termelés hatékonyságát. Ez szükséges ahhoz, hogy az V. ötéves terv végéig 25 ezer lakás, egy sor iskola, óvoda, kórház, kereskedelmi ipari és mezőgazdasági létesítmény épüljön fel. Vagyis azt várják tőlünk, jogosan, hogy ennyivel gazdagítsuk Bács-Kiskunt.

Nem állnak tehát könnyű esztendők az építők és famunkások előtt. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete — amely érdekvédelmi szervezete az iparág dolgozóinak — tudatában van annak, hogy az igazi érdekvédelem az, ha egyúttal a szocialista társadalom igényeinek kielégítésére is mozgósítja tagságát. Az utóbbi években jelentős béremelések, bérpótlék juttatások javították az építők anyagi helyzetét. Korszerű munkásszállások épültek a családjuktól távol lakók részére. Űj autóbuszokat állítottak a munkásszállítás szolgálatába. Jelentős beruházásokkal fejlesztették az építőipart, amelyek egyben a munkakörülményeket is lényegesen javították.

0 Az építők és famunkások válasza az építők napján. s a szakszervezet 75 éves jubileumán mindenre csak egy lehet: az ötödik ötéves tervben rájuk szabott feladatok maradéktalan teljesítése.

Laczy Endre az építők szakszervezetének megyei tikára

A KISZ MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLET RÉSZTVEVŐJE

Hagyományok születnek Kiskunhalason

Ha személyleírást kérnék egy ezüst fokozatot elért kiváló újítóról, aki a házgyári szerelvény konstrukciós módosításával — egyebek között — félmillió forintos' megtakarítást hozott á cégnek, szemüveges, ilyen, vagy olyan testalkatú férfira tippelne majd mindenki. Nos, a szemüveg az stimmel, de aki viseli, Lóczi Edit energikus kézfogásé, határozott, derűs — és szakmailag is, politikailag is magas fokon felkészült gépésztechnológusa a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyáregységének.

A KISZ megyei küldöttértekezletén Kiskunhalas város fiataljainak egyik képviselője lesz. Gondolatait rendezgetve éppen a felszólalását csiszolhatta, s nem érte váratlanul a kérdés, mit mondana el a küldöttértekezleten, ha szót kapna?

— Rövidre fogva két fontos témakörről' kell beszélnem: az egyik a város munkásifjúságának, a másik a fiatal műszaki értelmiségiek helyzete.

Kiskunhalas az utóbbi időben óriási változások színhelye. A mezőgazdasági város iparosodása az utóbbi két évben különösen

nagy lendülettel folyik. Megközelítőleg tízezer munkást foglalkoztat már a város ipara, elég ha a kötötárugyárra, a Baromfifeldolgozó Vállalatra, vagy a Ganz-M AV.AG aki gyáregységére gondolunk. A KISZ-es fiatalok nagy része .is' ekekből az üzemekből kerül ki. Számukra és számunkra, a Kommunista Ifjúsági Szövetség számára sem mindegy, hogyan állják meg a fiatalok a helyüket. Nagyon lényeges, hogy a modern technika bonyolultságához szakmai és politikai felkészültséggel felvértezve közelítsenek. A munkássá válás folyamatának segítése, támogatása kulcskérdés, hiszen a mezőgazdasági tradíciók megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra.

— Az értelmiség társadalmi szerepe is növekedett városunkban, s már 100 főre növekedett a fiatal műszakiak és közgazdászok száma. Gondot jelent ugyanakkor, hogy a kiskunhalasi kórházból jelenleg 34 orvos hiányzik.

Visszatérve a fiatal értelmiség helyzetére városunkban, tény, hogy eléggé nehéz mozgósítani

őket, de ez egyben meghatározza a városi KISZ-bizottság tagjainak további feladatait is. A saját vállalatunk példájából kiindulva ez nem lehetetlen. A termelésirányítási rendszer észszerűsítésére tőlünk ketten adtak be' pályázatot, közülük ? az egyik az országos alkotó ifjúság pályázaton az ötödik helyen végzett. Vagy beszélhetnénk az újítómozgalomról is, a KISZ-es újítók az 1976—r-77-es esztendőben 3 millió forintos megtakarítást értek el javaslataikkal, ésszerűsítéseikkel, 40 ezer 430 normaóramegtakarítással járultak hozzá a megyei eredményekhez. Nem véletlen, hogy a kiváló újítók listáján a KISZ-tagok közül négyen értek el különböző fokozatot.

A tágasnak éppen nem mondható irodában, -a rajzállványokkal övezett kicsiny íróasztalnál Lóczi Edit már a jövő Kiskunhalasának, az iparosodó városnak, távlatait is körvonalazza. A jövőt, amelynek építésén azok a fiatalok is munkálkodnak, akiket méltón képvisel küldöttjük.

N. M.

1FENTRÖL MINDÉN JOBBAN LÁTSZIK /f/i vfj

Közúti ellenőrzés a levegőből

Péntek reggel 6 óra 45 perc. A fehérkék színű karcsú Wilga — lengyel gyártmányú egymotoros repülőgép — könynyedén emelkedett föl a'levegőbe. A

meteorológiai adatok szerint a látás jó,

1 a felhőalap magas, a szél sebessége 30 kilométer óránként. Pilótánk dr.

Varga László rendőr alezredes a BM Országos Rendőrfőkapitányság légi rendészetének beosztottja kényelmesen, apró mozdulatokkal irányította a négyüléses gépmadarat.

— A magasság száz méter, a sebesség 120 kilométer... Irány észak, alattunk az 5-ös út.. „

Dr. Pálvölgyi István rendőr főhadnagy — aki eddig a térképet tanulmányozta — a csupa ablak oldalú repülőgépből már a forgalmat figyeli. Nem ok nélkül. Az E—5-ösön, az 52-es úton, a‘ 44-esen tíz URH-adóval felszerelt rendőrségi gépkocsi várja az új segítőtárs, a repülőgép közléseit. S a parancs nem sokáig várat magára.

— Tizenkettes!... Tizenkettes! ... Itt Kismadár... Égy sárga-Skoda szabálytalanul előzött... Átlépte a záróvonalat... Intézkedjen!

Néhány pillanat múlva megérkezik a válasz.

— Kismadár!... Kismadár!.. Itt a tizenkettes. Értettem!

Később, amikor visszafelé repülünk, látjuk felülről, hogy a sárga Skodát megállították. Sajnos, az a tapasztalat, hogy az ötösön nem tartják be — főleg a tehergépkocsik — a követési távolságot, a személygépkocsik az előzésnél egészen felzárkóznak az előttük, tevőhöz, s ezzel súlyos baleseti veszélyhelyzetet teremtenek. Nem' ritka, mint a példából

0 Felszállás előtt a pilóta és a közlekedési szakember a térképet tanulmányozza.

is látszott, a szabálytalan előzés. Több lassú gépjármű vezetőjével szemben kellett a járőröknek intézkedniük, akik lakott területen kívül — bár az ötösről ki vannak tiltva — a főközlekedési úton hajtottak.

Enyhe dőléssel fordult a gép, átrepült a megyeszékhely fölött, s már a Kecskemét—Solt közötti út fölött repültünk. A forgalom a várakozás ellenére gyér, s az egyenes szakaszok lehetőséget teremtenek a szabálytalankodóknak a gyorshajtásra. Pilótánk először a repülőgép sebességmérő órájára mutatott, az 140-en állt, s aztán lefelé bökött az útra. A szürkés-fekete szalagon pontosan alattunk egy zöld Zsiguli haladt. A sebessége — nem lehetett vitás — 140 kilométer... A rádión elhangzott az utasítás.

— Tizennyolcas!... Tizennyolcas!... Itt Kismadár... Zöld színű Zsiguli halad ön felé, állítsa meg!... Sebessége 140 kilométer ...

A pilóta növelte a sebességet, feljebb emelkedett. Néhány kilométer után alattunk tizenöt járműből álló konvoj „ballagott”. Egy teherautó mögött sorakoztak fel a személygépkocsik, mert szemben időről időre járművek érkeztek. Az oszlop fölött haladtunk néhány percig^ s tanúja lehettünk az erőszakos előzésnek,

a mindenáron való továbbhaladás igényének. Egyszerre négyen-öten hajtották végre ezt a veszélyes műveletet. Szerencsére a rendőrjárőr a levegőből kapott utasításra intézkedett.

Másfél órás utazás a levegőben, s eközben a forgalom figyelése rengeteg tapasztalatot nyújtott. Ám még hátra volt egy fél óra, amelyet a 44-es Kecskemét —Lakitelek közötti út vizsgálatára szántak. Több intézkedést kellett itt is tenni, hiszen a járművezetők olyan kanyarokban előztek, ahol nem láthatták a szembejövő forgalmat, de felülről tisztán látszott, milyen veszélyes manőverbe kezdett néhány meggondolatlan ember.

Délelőtt 9 órakor simán landolt a repülőgép, amelynek ezen a napon még két felszállást kellett* végrehajtania, levegőből ellenőrizni a megye legforgalmasabb útvonalait. Dr. Tóth Antal rendőr őrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság helyettes vezetője a repülőgépes közúti* ellenőrzésről a következőket mondta:

— Ez év május 31-ig a halálos közúti szerencsétlenségek száma a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 66,6 százalékkal emelkedetté A balesetek megelőzése érlelte meg bennünk- azt a genjtotetot^jh ogy az ^országban először segítséget kérjünk a légi rendészettől a közúti ellenőrzéshez. A közös munka eredményesnek ígérkezik, s tovább folytatódik. Az első ilyen- ellenőrzés során a szabálytalankodókat csupán figyelmeztetjük, de a legközelebbi ilyen akciónál már a büntetés sem marad el. Ne csodálkozzanak a járművezetők tehát, ha ezután nemcsak gépkocsikat, de repülőgépet is igénybe veszünk a közlekedés biztonsága érdekében.

A megnövekedett gépjárműállomány, az egyre gyorsabb gépkocsik szükségszerűen írják elő az ellenőrzés modernizálását. Ez pedig a repülőgép,1 a helikopter. Fentről ugyanis minden jobban látható, észrevehető, s könnyebb

• Dr. Pálvölgyi István rendőr főhadnagy utasítást ad a gépkocsizó a szab®1ys®rtők követése, járőrnek. Gémes Gábor

sülése döntő feltétele volt 1919- ben is a hatalom megszerzésének. Az egyesülés módja nem minden vonatkozásban felelt meg a marxista—leninista osztálypolitika

követelményeinek, történelmileg mégis helyes és szükségszerű volt. Később ugyan az ellenforradalom felülkerekedése és á jobboldali szociáldemokrata vezetők proletárdiktatúra-ellensége újra előidézte a magyar munkásmozgalom szakadását, az egység eszméjét, emlékét nem lehetett kitörölni a munkásosztály tudatából.

AZ EGYSÉG gondolata és az erre irányuló politikai törekvések nem voltak zavartól, problémáktól mentesek. A kölcsönös vádaskodások, a szociáldemokrata vezetők jobboldali szárnyának antikommunizmusa, esetenként a kommunisták szűkkeblűsége időnként sok nehézséget és politikai kárt okozott. Ennek ellenére a munkásmozgalomban többé-kevésbé mindig élt az a felismerés, hogy a burzsoá kizsákmányolás és a fasiszta önkény elleni harc sikere á munkásság égységes fellépésétől függ. A munkásegység és a szolidaritás eszméje végig megmaradt a magyar munkásmozgalom legnemesebb és legmaradandóbb értékének. Ápolásában, fenntartásában és erősítésében egyaránt kivették részüket kommunisták és szociáldemokraták.

Amikor a két világháború között a- totális fasizmus hazai térhódítási kísérletei, majd a német fasizmus előretörése és az új világháborús veszély fenyegetett, különös erővel és súllyal került ismét napirendre a munkásmozgalom egysége, mint minden haladó, demokratikus erő összefogásának elengedhetetlen alapja, E felismerésben döntő fordulatnak számított a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa 1935-ben. A munkáspártok akcióegysége Európa több országában jelentős politikai sikereket eredményeket és különösen a második világháború éveiben parancsoló követelménye lett az antifasiszta küzdelemnek. A kommunisták és baloldali szociáldemokraták antifasiszta összefogásának jegyében számos sikeres akció született. Például a Népszava 1941. évi karácsonyi száma, az 1942-es évi közös tüntetések.

EURÓPÁBAN minden náci megszállás alatt levő országban, Magyarországon is bebizonyosodott, hogy a burzsoázia válságának végső óráiban sem riad viszsza semmiféle eszköztől hatalmának fenntartására, ha kell a fasizmus legvéresebb, legkegyetlenebb — terrorjával sújt le mindenkire, aki útjában áll. A fasizmus, a német megszállás nem kímélte a Szociáldemokrata Pártot, a szakszervezeteket sem, épp úgy betiltották és üldözték, mint a

korszakban végig illegalitásban működő Kommunista Pártot. A fasizmus okozta szenvedések, meghurcoltatások, üldöztetések szülték azt a szoros gyakorlati együttműködést, ami a két munkáspárt vezetői, aktivistái és a széles tagság között kialakult a háború utolsó évében. Ebben az együttműködésben született az a felismerés, hogy amint arra lehetőség nyílik, meg kell teremteni a magyar munkásosztály teljes politikai egységét, létre kell hozni egységes pártját.

A kommunisták és szociáldemokraták együttműködésének és akcióegységének különösen sok szép példája született a felszabadulás után. Döntő szerepe volt azokban a sikerekben, amelyeket a fiatal demokrácia a felszabadulás első éveiben kivívott. Kommunisták és sok baloldali szociáldemokrata már ekkor világosan látta, hogy a szocializmus forradalmi ügyének következetes képviselete, a munkáshatalom kivívása előbb-utóbb az egyesülés kérdését is napirendre tűzi. Amikor a harc akörül a kérdés körül éleződött ki, hogy burzsoá, vagy szocialista rend legyen Magyarországon, a Szociáldemokrata Pártnak is állást kellett foglalni.

A PÁRTTAGSÁG zömének, főleg az üzemi munkásoknak az állásfoglalása egyértelmű és nyilvánvaló volt: a kommunistákkal együtt, a tőkés kizsákmányolás felszámolásáért szálltak síkra. A párt baloldali vezetésének erre az erőre támaszkodva és a kommunisták politikai segítségét felhasználva sikerült a jobboldalt teljesen elszigetelni, tömegbefolyásától megfosztani és a szociáldemokrata pártból kiszorítani.

_A MUNKÁSTÖMEGEK részéről elemi erőként feltört igény találkozott a baloldali szociáldemokrata vezetők politikai felismerésével és erőfeszítéseivel és a kommunista párt kezdeményezésével. Az egység tehát nemcsak a vezetés bizonyos körének, de mindenekelőtt a széles munkásrétegeknek, a munkásosztály alapvető tömegeinek uralkodó felfogása és gyakorlati törekvése lett. A történelmi szükségszerűség szülte azt- a politikai, de sok tekintetben eszmei azonosulást a munkásosztály és a dolgozók politikailag legaktívabb tömégeiben, amely alapját képezte az egyesülésnek, illetve megszüntette a további szervezeti elkülönülés politikai okait.

Az utókor csak a legnagyobb tisztelettel emlékezhet azokra az elvtársakra, politikusokra, volt kommunista és szociáldemokrata pártmunkásokra, aktivistákra, akik akkor felelősen cselekedtek. A kortársak visszaemlékezéseiből, tapasztalatból tudjuk, hogy távolról sem volt könnyű dolguk. Nem volt könnyű az újat vállalni, hiszen több évtizedes múlttal

kellett szembenézni, a körülöttük acsarkodókkal megküzdeni és gyakran az évek során lerakodott előítéletekkel is megbirkózni. Mégis vállalták és elvtársi egységben képviselték a munkásosztály, a magyar nép érdekeit.

„A KÉT MUNKÁSPÁRT egyesülése — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága —, helyes és szükségszerű lépés, történelmi jelentőségű esemény volt, amely fordulatot jelentett a munkásosztály hatalmáért, a szocializmusért vívott harcban.”

E következtetéseket a tények sora támasztja alá. Az egyesüléssel végleg eldőlt hazánkban a hatalomért »folyó harc ügye. A dolgozó osztályok, a munkásosztály egységén és a szoros politikai szövetségén megbukott a reakció minden kísérlete a burzsoá rend visszaállítására. A dolgozó nép maga vette kezébe sorsának irányítását, és az egységes marxista—leninista párt vezetésével hozzákezdett a szocializmus építéséhez. A társadalmi élet minden területén gyökeres változások mentek végbe. Az új „hohfoglalás” most már — a földek után — a gyárakban, a társadalom mindén fontosabb kulcspozíciójában végbement.

Az egyesülést követő években sajnálatos módon súlyos tévedések, hibák, a személyi kultusz következményeként a hatalommal való bűnös visszaélések is történtek. Ezek .nemcsak a szocializmus építésének okoztak nagy károkat, de az egyesülés ügyét is — utólag — károsan befolyásolták. A gyanakvás és bizalmatlanság légköre nem kedvezett a párt kiálakuló összeforrottságának. E tanulságokért drágán megfizettünk, és egy életre okultunk belőle. Amikor 1956- ban ismét a hatalomról, a szocializmus fennmaradásáról, vagy a kapitalizmus restaurálásáról volt szó, az egység szelleme kiállta a nehéz megpróbáltatást. A volt szociáldemokraták többsége —• ahogy Kádár elvtárs is hangsúlyozta —, nem habozott a döntéssel, a munkásosztály egysége, az egyesült munkáspárt, a munkáshatalom mellett foglalt állást, és a kommunistákkal együtt felvette a'harcot az ellenforradalmi erőkkel. Ebben a harcban szerveződött újjá és forrt össze véglegesen a magyar munkásosztály egységes forradalmi pártja.

AZ ORSZÁG fejlődésének több mint két évtizede arról tanúskodik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, politikai és szervezeti egysége szilárd marxista—leninista elvekre épül. A párt eredményesen tölti be vezető szerepét, a széles dolgozó rétegek osztatlan bizalmát élvezi. A harminc évvel ezelőtti nagy eseménynek, a két munkáspárt egyesülésének történelmi jelentősége ebben js megmutatkozik.