Petőfi Népe, 1978. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1978-06-21 / 143. szám

1978. június 21. • PETŐFI N£PE • S TÁRSADALOM AZ IDŐSEKÉRT KECSKEMÉTI SZÁMLA Az elmúlt években országos méretekben és Kecskeméten is nagy előrehaladás történt a ked­vezőtlen szociális körülmények között élő, főként magányos, megöregedett, csökkent _ munka­­képességű emberek életkörülmé­nyeinek Javításában. A Kecske­méti Városi Tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportja, mint a felnőttvédelmi szociális gondozás szerve, tartja kézben és irányítja ezt a nagy fontosságú sokrétű munkát. Szociálpolitika a megyeszékhelyen Anyagi támogatás Rendszeres szociális segélyezés­ben részesitik azokat, akik koruk, vagy egészségi állapotuk követ­keztében munkaképtelenek, kere­settel, vagy jövedelemmel nem rendelkeznek (esetleg olyan ala­csony a jövedelmük, hogy a lét­­fenntartásukhoz nem elegendő), tartásra képes hozzátartozójuk nincs, s megélhetésük más módon nem biztosítható. Napjainkban 235 rászoruló részesül havonta 940 forint támogatásban. A csökkent munkaképességűek segélyezésére az elmúlt évben 355 ezer forintot fizettek ki. A jára­dék . összege az idén január else­jétől havonta 1090 forint. A se­gélyezésnél is fontosabb, hogy ta­valy 11 csökkent munkaképessé­gű embert sikerült elhelyezni olyan munkakörben, aminek vég­zésére képes, s rehabilitá­ciós munkakörbe egyébként en­nél jóval több csökkent munka­­képességű jelentkezőt is el tud­nának helyezni. A vakok személyi járadékában 729-en, hadigondozásban —egyéb kedvezmények mellett — 178-an részesülnek a megyeszékhelyen. A csoport feladatai között szere­pel a katonai szolgálatot telje­sítők érdekvédelme is. A sokgyermekes anyák közül jutalomban részesülnek azok, akiknek 6, illetve több gyerme­kük van. Az 1951 óta érvényben levő törvény óta a tavalyi évben volt a legkisebb a jutalmazandó anyák száma... Rendkívüli szociális segélyezés címén 341 személyt részesítettek 49 ezer forint összegű juttatás­ban. Ezen belül, a rendszeres se­gélyezettek személyenként 2 ezer forint rendkívüli segélyt kaptak. Nem csak pénzzel A pénzbeli segítés mellett azon­ban a természetbeni támogatások is jelentős szerepet képviselnek. Közöttük is a házi szociális gon­dozás, az önmagukkal tehetetlen, vagy mozgásukban gátolt idős emberek ápolásával áprilistól hét hivatásos házibetegápoló foglal­kozik. Nélkülözhetetlen a mind jobban kiépülő, de tovább széle­sítendő társadalmi gondozószolgá­lat, melynek tagjai anyagi ellen­szolgáltatás nélkül látják el em­berbaráti feladataikat. Az öregek napközi otthonában — kellemes körülmények között — negyvennyolc idős ember tölti napjait, szükséges azonban a bő­vítés, melynpk megvalósítására intézmények, munkahelyek szo­cialista brigádjai tettek felaján­lást. Az öregek napközi otthonát — dicséretet érdemlően — hét szocialista brigád patronálja. Nagy számban élnek magányos, teljes ellátásra szoruló idős em­berek is, akiknek gondozását sem a házi betegápolás,- sem a nap­közi otthon kereteiben nem lehet megoldani. Számukra a szociális otthoni elhelyezés nyújthatja csak a legmagasabb szintű gondosko­dást. A kecskeméti szociális otthon­ban 220 Hely van, melyből 120 a betegek számára fenntartott. Mi­vel az épület régi, korszerűtlen, elengedhetetlenné vált a felújítá­sa, még annak árán is, hogy a létszámot átmenetileg csökken­teni kellett. A beutalásra várók nagy száma még sürgetőbbé teszi ennek a nehéz kérdésnek mielőb­bi megoldását. A tervezett 100 személyes bővítésre az előirány­zott .12 millió forint kevésnek bi­zonyult, s éppen ezért a Bács-Kiskun megyei Tanács engedé­lyezte a Társadalom az idősekért kecskeméti számlájának megnyi­tását. Így a helyi felajánlások összegéből kiegészítve a meglevő pénzt, minél előbb megkezdődhet az építkezés. Tavaly az év végén 151 igényjogosultat tartottak szá­mon, alri beutalásra várt, s szá­muk tovább növekedik, mivel négy Kecskemét környéki község elhelyezési igényeit is ki kell elé­gíteni. A család és mindannyiunk E sokszínű gondoskodási mód — erényei és hiányai ellenére — sem képes a munkaképtelen idős emberek helyzetén lényegileg ja­vítani, ha a törekvéséket nem kí­séri a szűkebb család, és a társa­dalom egészének segítése. A társadalmi szervezetek közül a Hazafias Népfront jelzőszolgá­lata eddig is eredményesen tevé­kenykedett. A Magyar Vöröske­reszt kecskeméti városi szerveze­te a városi tanács végrehajtó bi­zottságával kötött megállapodási szerződése értelmében, az akti­visták és ifjúsági vöröskeresztes szervezetek, a felkutatott idősko­rúak közül, január elseje óta hat­­vanötüket gondozzák. A gyárak, üzemek szocialista brigádjai 18 magáramaradt idős emberrel fog­lalkoznak. A kormányzati intézkedések és az azokból adódó lehetőségek gyakorlati megvalósítására tehát a Kecskemét városi Tanácsa V. B. eddig meg tudta teremteni az anyagi alapokat. A szociális ott­hon bővítésének tovább nem ha­lasztható megkezdésére pedig megnyugtató biztosíték az a tár­sadalmi összefogás, amelynek eredményeként a Társadalom az idősekért kecskeméti számláján gyűlnek a felajánlott pénzössze­gek a meglevő 12 millió forint mellé. Nagy Mária Vizsgát tesznek a lemezlovasok A zenés szórakoztatás színvo­nalának javítása érdekében évek óta tartó viita végére tett pontot a kulturális miniszter most meg­jelent rendelete, amely szabályoz­za a zenei lemezműsoros előadá­­sóikat és a lemezbemutatók — le­mezlovasok — működését. Disc-jodkey eddig bárki lehe­tett, akinek volt pénze kiváló mi­nőségű lemezjátszó és ritka kül­földi lemezek vásárlására, s nyil­vános bemutatójukhoz kedvet érzett. Ezt az elterjedt szórakoz­tatási formát kötötte most ren­dezési, működési engedélyhez a miniszteri rendelet. Az engedélyt az Országos Szó­rakoztatózenei Központ adja ki annak, aki az erre a célra szer­vezett vizsgát leteszi. Azok, akik sikeres vizsgát tesznek, a vizsga eredményétől függőn A, B, C kategóriájú lemezbemutató működési enge­délyt kapnak, amely nem azonos a hivatásos előadóművészi műkö­dési engedéllyel. A rendelkezés kimondja:, le­mezbemutató díjazás mellett csak az OSZK által végzett közvetí­tés útján foglalkoztatható. Az ő feladata a műsor szerkesztése, vezetése, a zenei anyag ismerte­tése, s az előadáshoz szükséges technikai eszközök kezelése is. A miniszteri rendelet felhívja a figyelmet arra is, hogy — a nemzetközi szerzői jogi előírások­nak megfelelően —, csak úgy­nevezett engedélyezett lemezeket szabad bemutatni, azaz olyano­kat, amelyekre a lemez kiadójá­tól engedély van, vagy az első példány kiadásától húsz év el­telt. A rendelkezés célja egyrészt, hogy a zenei képzettséggel nem 'rendelkezők működését szabá­lyozzák, másrészt, hogy szerve­zett keretek között biztosíthas­sák a továbbképzést. (Nem szükséges rendezési enge­dély, ha a vendéglátóipari üzem rendezi a lemezműsoros előadást, vagy ha belépődíj nincs, és a közreműködő lemezbemutató sem részesül díjazásban. A rendelet hatályba lépett, rendelkezéseit július 1-től kell alkalmazni. (MTI) 6. A. gótika városa Itáliai mozaikok • A siénai városháza gótikus épülete. 'Művészettörténeti közhely, hogy Firenze a reneszánsz kor Athén­ja. Ha pedig ez így igaz, akkor némi túlzással talán az is kije­lenthető, hogy a szomszédos Si­ena viszont nagyhírű ellenfelére, Spártára emlékeztet. A két tele­pülés különbözősége sok tekintet­ben összevethető az egymással sokáig viszálykodó két görög vá­rosállammal. Firenze és Siena többé-kevésbé azonos utat jártak be a gazdasá­gilag erőteljesen fejlődő Közép- Iitáliában. Mindkét város a re­neszánszkori pénforgalom korai központja volt. A sienai és firen­zei bankárok gyakorta versenyez­tek egymással az akkoriban leg­jobb „üzletnek” számító pápai pénzügyietek megszervezésében és ma is Sienában működik Olasz­ország egyik legrégebben alapított bankja. A város politikai, társadalmi berendezkedése azonban alapve­tően különbözött Firenzétől. Míg 9 Paloták öveste szűk sikátorok Sienában. 9 A kőcsipkés, északi hatásokat tükröső gótikus katedrális. miségű Itáliában, hanem a rideg északon járna az ember. Gyökeresen különböznek az észak-itáliai városállamok építé­szeti emlékeitől Siena monumen­tális épületei is. A város hatal­mas, kagylóalakú völgytorokba húzódó, főterét ékesítő városhá­za (a Palazzo Publico) és az ezt díszítő, száz méternél is magasabb torony a gótikus építészet legne­vesebb emlékei közé tartozik. Nem kevésbé híres Siena hatal­mas katedrálisa, amely csipké­zett, túldíszített, a francia góti­kától ihletett fiatornyaival, tám­­iveivel, vízköpőivel ugyancsak szokatlanul hat az olasz városok­ban megszokott harmóniájú templomok dómok sorában ... ' Sienát tehát Firenze „ellensú­lyozására” érdemes meglátogat­ni. A város felkeresése az egye­dülálló művészettörténeti emlé­kek megismerése mellett azzal a tanulsággal is jár, hogy megért­jük: Itália sok évszázados politi­kai megosztottsága ilyen sajátos, „különutas” fejlődéseket eredmé­nyezett. Az egyébként etruszk eredetű büszke város egészen a Róma­­alapító Romulusig vezeti vissza származását és lakói századokon át gőgösen elhatárolták magukat a környező településeik szellemi­ségétől, a reneszánsz gondola­toktól. Ez az évszázados mogorva távolságtartás kitűnően érzékel­hető ma is néhány órás séta so­rán. Pavlovits Mikló» (Folytatjuk.) amott a reneszánsz polgárosodó gondolkodásának és művészeté­nek bölcsője ringott, addig emitt a késő-középkori gótika és a ne­mesi arisztokrácia világa erősö­dött meg és élt tovább százado­kon át szinte háborítatlanul. Mi sem jellemzőbb lényegi szemben­állásukra, mint az, hogy Firenze művészeteket és gondolkodókat hagyott az utókorra, Siena vi­szont szentékkel szaporította az egyháztörténetet. A városállam harcias- és puritán életvitelű la-' kői sokáig sikerrel megőrizték önállóságukat és Siena mindmá­ig sajátosan szigorú, különleges hangulatú településként él, virág­zik a közép-itáliai dombvidéken. A város történelmi központjá­ból kizárták a turisták gépkocsi­­forgalmát és az intézkedés is hoz­zájárul ahhoz, hogy a civilizáció „vívmányai” se zavarják az ódon utcák, terek középkori hangula­tát. A többnyire vörös kővel dí­szített mogorva szépségű lakó­épületek, paloták, a szűk siká­torok fölé magasodó bolthajtá­sok, árkádok, lépcsősorok között mintha nem is a könnyed széllé-BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Kompresszorállomások, hegyek és nárciszok Orenburg 78 • A bogorodcsányi kompresszorházak a mintegy másfél méteres csövekkel. A mintegy háromezer kilo­méteres oren­­burgi gázveze­ték mentén 22 kompresszor­­állomás épül, ebből három a magyar szaka­szon. A harma­dik negyedév­ben tizenket­tőt helyeznek üzembe közü­lük, s 1978 vé­gére — igaz, még csak 50 százalékos ka­pacitással — 75 atmoszféra nyo­mással megin­dulhat a sűrí­tett gáz az építkezésben részt vevő or­szágok felé. Mindezt már Ivano-Frankovszkban tud­tuk' meg. Ott — a mintegy 500 kilométeres szakasz fele­ző pontján — székel a- ma­gyar építésvezetőség. Mint mondták, a magyar munká­sok öt és fél miÜió rubel és ráadásul még egymillió ru­bel értékű munkát végeztek el tavaly. Az idén az első negyedévben kétmillió 640 ezer rubel értékű munkát végeztek, a most záruló má­sodik negyedévre pedig há­rommillió 550 ezer rubel az előirányzat. 2. Az első magyar építők Ebből a bogorodcsányiakra — már ami a helyszíni munkákat il­leti —, jut a legkevesebb, hiszen a kompresszorállomás elkészült, most kezdték a próbaüzemelést. Az itt dolgozók vagy haza készü­lődnek, vagy pedig. tovább menr nek Ivano-Frankovszkba a lakás­­építkezésekre, Husztra, . -illetve Guszjatyinba, hogy ott a szere­lésben segítsenek. Amikor meg­érkeztünk, szinte zavarban vol­tunk, hogy kire figyeljünk, any­­nyian és szívesen meséltek a munkások. És volt is mit mesél­niük: ők voltak az első magyar építők az orenburgi gázvezeté­ken. Azok, akik először birkóz­tak a nemegyszer mínusz, har­minc fokos hideggel, a mocsaras, zsombékos talajjal, az óriási csö­vekkel. S most ők az elsők, akik befejezik a munkát, akik egyre inkább haza gondolnak, otthoni terveiket szövögetik. „Akárhogy is lesz, nekünk már Bogoro a második otthonunk! Menjenek csak el Guszjatyinba, ott most majdnem ugyanazokkal a problé­mákat, ugyanazzal az akarással találkozhatnak, ami nálunk még fél éve is jellemző volt.” Már Huszton figyelmeztettek, hogy Guszjatyinban feltétlenül nézzük meg a kompresszorállo­mást. A magyar szakaszon végig, és még állítólag messzebb is, el­terjedt a híre annak, hogy az itt dolgozók milyen — jó értelemben vett — lokálpatrióták. A hírük, amely megelőzte őket, jelzi azt a tiszteletet, amelyet a guszjatyini­­ak a természet erőivel folytatott harcukkal kivívtak maguknak. „Elsők az elsők között!” —mond­ták róluk. — Látták már a kompresszor­­állomást? — köszöntött bennün­ket Németh László telepvezető. Ráztuk a fejünket, mondtuk, most étkeztünk. — Na, nem baj! Majd kimen­nek reggel, s saját szemükkel is meggyőződhetnek szavaim igazsá­gáról. Tudják, mennyi földmun­kát terveztek nekünk, amikor el­kezdtük az építkezést? Negyed­­millió köbmétert. Es tudják, hol tartunk most? Csaknem az egy­milliónál — és még nincs vége. De mondok mást is: a 22. számú Állami Építőipari Vállalat har­mincéves fennálása alatt dolgo­zói összesen mintegy 600 cölöpöt vertek le. Itt hat hónap alatt két­ezret, 10—12 méteres vasbeton­cölöpöket. Azt hiszem, ma már mindenütt belátják, hogy az orenburgi gázvezeték 22 komp­resszorállomása közül a guszja­­tyini készül a legmostohább kö­rülmények között. Emlékszem, szinte kilátástalannak látszott a helyzet a munka közben — meg­lepetésszerűen — felfedezett ta­lajmozgás miatt. Aztán elhordtuk a „hegyet”, s ha kell, elhordunk még egyet! Majd látni fogják, a „befogott” talajt locsoljuk, hogy az elültetett növények megkös­senek. Ami a kompresszorállo­mást illeti, a vezérlőépülettel gya­korlatilag készen vagyunk, s áll a hét kompresszorház zöme is. Most a belső technológiai szere­lés van soron. Hogy mikor le­szünk készen? Ha nem „mozdul meg” újra a föld, akár már év végén, de ha még problémák lesz­nek, akkor a jövő év első felé­ben. Munkatársaim majd bizto­san mondani fogják, hányszor meghajtottam őket... Nem mondták — sem este a könyvtárszobában, sem másnap. reggel a kompresszorállomáson. Azt viszont igen, hogy amióta az építkezés folyik, a telepvezető ha­ja ezüstje még patinásabb lett. A telep „vajdájának” nevezik Né­meth Lászlót, aki mindenhol ott van, ahol dicsérni, vagy dohogni kell, ahol baj van. — Mesélik a fiúk, amikor elő­ször mondták neki: „Vajda elv­társ”, rögtön azon kezdett el mor­fondírozni, miért nem tudják még a nevét sem az emberei — emlékezett vissza Boros András gépkocsivezető, aki a pécsi ÉP­­FU-tól érkezett Guszjatyinba. ’— Csak amikor megmagyarázták ne­ki, miről is van szó, akkor nyu­godott meg, hogy nem követettel hibát. Hogy „hajt” bennünket? Mindenki ezt tenné ebben a hely­zetben. Másfél éve vagyok kint és még most is nagyon jól érzem magam. Kár, hogy haza kell menni. Itt úgy élünk, mint egy négy család, egy jó család. Este a könyvtárszobában és másnap a kompresszorállomáson — más szavakkal, a munkások többször is megismételték András gondolatait. Ha az otthoni dol­gokról beszéltek, többször is fel­tették a kérdést: odahaza miért nem alakulnak ki mindenütt ilyen jó munkahelyi közösségek, mint itt, az emberek miért nem olyan segítőkészek, türelmesek, jószán­­dékúak, mint Guszjatyinban? Az­tán sorra hangzottak el az ellen­példák — mint a mesében, amely­nek szereplői is köztünk élnek. K. M. 9 A guszjatyiniak birkóznak a földdel. (Fotó: >

Next

/
Oldalképek
Tartalom