Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-19 / 116. szám
1978. május 19. • PETŐFI NÉPE • 3 KECSKEMÉT, KÉPCSARNOK BOLT „Ezt csak szivvel-lélekkel lehet...” Grafikai hét, 1978 Budapesten, a Cscmtváry-.terem- ben és a Képcsarnok Vállaltat tizennyolc vidéki boltjában egy- időben, tegnap nyitották meg a grafikai hét 1978. évi kiállításait. A magyar képzőművészet huszonöt jeles alkotójának ötvenhét különféle technikával készült, számozott nyomatát láthatják és vásárolhatják meg országszerte az érdeklődők. C^ödeívTÍa. • Rékássy Csaba: Barátság, tudás, szorgalom rézmetszetének részlete. Az első, hasonló jellegű akciót jó tíz évvel ezelőtt rendezte meg a vállalat. A műfaj .népszerűsítésére szánt energia szépen ka- matozódott, a grafikai alkotások egyre nagyobb keresetnek örvendenek. Tavaly például már több mint hatmillió forint értékben vásároltak hazánkban linómetszeteket, rézkarcokat, litográfiákat a vállalat boltjaiban. A közönség mindinkább felismeri, hogy a viszonylag olcsó, ám mégis önálló képzőművészeti alkotásnak tekinthető grafikai művek jól szolgálják az otthonok esztétikailag is igényes dekorálását, egyénítését...'! Kecskeméten, a Képcsarnok Vállalat Petőfi Sándor utcai üzletében helyszűke következtében csak harminc grafikát állíthattak ki, ám valamennyi megvásárolható lap megtekinthető. Az alig egyéves bolt immár harmadik kiállításával lepi meg. a nagyközönséget, s mindezt Komáromi Attila, a megyei pártbizottság munkatársa a tegnapi kiállítási megnyitójában 'hangsúlyozta, az üzlet ebben az értelemben köz- művelődési intézmények feladatait látja el. Korunkban, amikor az ember és 'környezet kölcsönhatásának alakításáról annyi szó esik. nem szabad megfeledkezni a célszerűség, a hasznosság elvei mellett az emberek természetes esztétikai érzékéről, a szép iránti vonzódásáról... Jelen esetben a kis sorozatban készített, összesen huszonöt példányban előállított grafikai munkák hivatottak arra, hogy lakószobák, vagy hivatalos helyiségek falain egyéni és tartalmas színfoltként illeszkedjenek be a környezetbe. A grafikai hét 1978 kecskem&i kiállításán a magyar képzőművészet, legjelesebb alkotóinak munkái láthatók Csohány Kálmántól, Gross Arnoldon, vagy Kass Jánoson át Hincz Gyuláig: megannyi ötlet, vitatkozó gondolat, játékos képzőművészeti forma. P. M. A járás községeinek fejlesztési törekvéseiről kérdezem dr. Or- ha Istvánt, a bajai járási hivatal elnökhelyettesét, s ő némi gondolkodás után a figyelmembe ajánlja: — Ügy hiszem, ahogyan Garán az útépítést csinálják, az másoknak is ötletet adhat... • Garára érkezve, a főútra merőleges egyik utcában valamit máris felfedezni vélek a megismerésre ajánlott módszerből: az úttest egyik felét betonozzák. Azazhogy építőknek nincs nyoma a környéken, de a jókora szakaszon körüizsaluzott beton jelzi, hogy nemrég csinálhatták. Tiszta, ápolt, jó levegőjű település — állapítom meg, miközben a tanácsházára tartok. Majd odabenn a folyosón szétnézve hozzágondolom: a külső rend a belsőből ered. — Zegnál elvtársat a határőrséghez hívták segítségül egy kis tolmácsolásra — közli érdeklődésemre Seres Mihály vb-titkár. Miután megpendítem jöttöm célját, készségesen magyarázatba kezd. — Nálunk kötött a talaj, az eső utáni sárban nem lehetett közlekedni1, sem a terményt szállítani, sem az állatot kihajtani. A körülbelül, két kilométer hosz- szú Dózsa utca építését 1976-ban Probszt Mátyás és Bischof Antal tanácstagok kezdeményezték. De az igazi kezdet még előtte, 1975- ben a Partizán utcában volt Az egyik tanácsülésen felszólalt az ottani tanácstag, Aladzsics Mátyás, hogy nem lehet közlekedni az utcában. Es felajánlott tízezer forintot, meg társadalmi munkát. Az út még 1975-ben elkészült. Azóta betonkeverőgépet, gumikerekű talicskát vásárolt a tanács kéz alól. Lieber János, a ktsz elnöke szerezte valahol, feljavítottam Kábelt is vettünk, mert a keverőgép villannyal működik. A szállítóeszközt, például a kiselejtezett traktprt a tsz adja, a tanács csak az üzemanyagot fizeti. így önköltségi alapon, nagyrészt társadalmi munkával történik a szállítás. Hanem az anyagbeszerzéssel sok a gond, az elnök elvtárs nem győz szaladni. A gépkocsija szinte erre megy el... Ebben a pillanatban betoppan az említett Zegnál Márk,' aki nyilván hallotta a végszót, mert nyomban így kapcsolódik: — Az útépítés? Ezt csak szív- vel-lélekkel lehet... És jó, hogy nem nélkülözzük a segítséget. Például amelyet a Bajai Állami Gazdaságtól is kaptunk. Az anyag megszerzése, a szállítás... Amióta a vasút megszűnt, ha jól számoljuk, majdhogyném hússzoros Az idén ősszel is utazhatnak magyar fiatalok az NDK-ba két- három éves munkavállalásra. Ezúttal forgácsoló, lakatos, elektroműszerész, mechanika) műszerész, kohászati és vegyipari szak- és betanított munkásak, valamint néhány autószerelő szakmunkás jelentkezését várják. Korlátozott a költség. Bár hasznunk is származott a vasút felszámolásából. Az alépítményből szilárdítottuk meg a Hunyadi, az Ady, a Dobó és még néhány rövid utcát. Nálunk rövidnek számít, ami egy kilométer alatt van. Elsimogattuk a vasútalépítmény anyagát úgy, hogy a kavics jöjjön föl, a homok süllyedjen le és ez príma útalap. így időt nyertünk a lakosság türelmére, mert az út burkolása van hátra. Ezek az utcák javultak meg először, s a befejezésük maradt utoljára. A további építésben a forgalom szempontjából fontosabb utcákat vettük előre. — Seres elvtárs említette már a Partizán utcaiak példáját... — terelem a szót a kezdeményezésre. Mire a fürge észjárású, energikus tanácselnök: — Tény, hogy a lendületet az adta meg, amikor a tanácsülésen felállt Aladzsics Mátyás: segítünk, csak már csináljon valamit a tanács. Hamarosan hozta a papírt is az utcabeliek költséghoz- zájárulásávaL Ezt a szégyent nem lehetett elviselni. Meg kell jegyézzem, hogy a fejlesztési alapunk évente csak 380—400 ezer forint. A tavaly kiépült Petőfi utcához pedig a Komlóról, történt kőszállítás csaknem félmillióba került... A lakosság segítőkészségére alapozva elvetettük a közműhozzájárulást. Ehelyett kértük: emberek, amit az útra szánnak, adják előre január, február, márciusban, hogy legyen mihez hozzányúlni. így tudtuk megvenni tavaly a keverőt, a vibrátort és a taligát. Munkaerő meg úgy van, hogy egy szakember irányításával a lakosság segít Gyakran komplett brigádok dolgoznak. A ktsz-ben az ötven termelő ember évente 12 millió forint értéket állít elő. A tsz hatvan fős építőbrigádja évi 14 milliót, termel hétköznapokon. Ugyanakkor jönnek a szombatok, vasárnapok. Brigáddá szerveződnek a mieink, legtöbbször „gyere sógor, segíts, majd visszasegítem” alapon. S így szombat, vasárnaponként zsaluznak és lebetonoznak egy-egy útszakaszt. A brigádnak egy köbméter beton beépítéséért 30 forintot fizet a tanács. Tulajdonképpen tiszteletdíj. A hét végi teljesítmény pedig attól függ, hogy hányán verbuválódtak ösz- sze és hogyan működik a technika. Akadnak nyugdíjasok is; akik külön brigádot alkotva, hétköznap kapcsolódnak az útépítésbe. ök kérték így. Bár nem- egészen bírják úgy, mint a fiatalok, de mégis csak előre lendítenek! — Összesen mennyi utat építettek eddig ezzel a módszerrel? — Mennyi is lehet együtt? — néznek össze partnereim, s a gyors összegezés eredményét Zeglétszámban mód van továbbá néhány fiatal gépész-, vegyész-, elektro- és kohómérnök munka- vállalására is. Azoknak a 18—26 éves, eltartási kötelezettséggel nem rendelkező fiataloknak a jelentkezését várják, akiknek kiutazását jelenlegi vállalatuk javasolja és a té— Mintegy 16 kilométer járda és körülbelül ugyanennyi út, megjegyzem azonban, hogy néhány utcában egyelőre csak az egyik oldalon. Tulajdonképpen azt csináljuk, amit az emberek a falugyűlésen kértek. Arra nagyon ügyelünk, hogy azért a községfejlesztés ne legyen egyoldalú. A napközi diákotthon korszerűsítésére például egymilliót költöttünk tavaly... Évekkel ezelőtt külön gondot jelentett, hogy hol mit fejlesz- szünk, mert Gara nemzetiségi község: bunyevácok, németek, erdélyi és felvidéki magyarok lakják. A Dózsa utca például jórészt székelyek lakta. Ha ott nem csinálunk valamit: persze, mert... Ha a Petőfi utca kerülné el a figyelmünket: ott a németek mondhatnák: persze, mert... és így tovább. Ez azonban már a múlté, ma már nincs ilyen gondunk. Egyetértés, teljes összhang jellemzi községünk -lakóit — magyarázza meggyőzőn a tanácselnök. Majd hirtelen indulásra készen, javasolja, hogy üljünk kocsijába, s szaladjuk körbe a községet. Hamarosan meggyőződöm róla, hogy ez nem minden cél nélküli. A főút mentén, nagyjából a község közepén, város is megirigyelhetné, olyan takaros buszváró áll, amely mellől az illemhely sem hiányzik. A fehér kőporos épületet jó ízlésről árulkodó fekete csempék díszítik. A tanácselnök pedig megjegyzi: — Hogy ne legyen egyhangú, fehér az épület, a csempedíszítést Aladzsics Mátyás csinálta. Kőműves a szakmája és igényes ember. Nálunk mindenki szereti a szépet. A község végén balra kanyarodva haladunk tovább, mígnem a Partizán utcába térünk. Szép, tágas utca ez is, amelyet gyümölcsfák, virágágyások, s még valami: színes deszkákból összeállított, egyforma kis padok a házak előtt tesznek Lakályossá. — De kedves megoldás! Vajon kinek az ötlete volt a házak elé tenni a kispadokat? — Aladzsics mesteré, a tanácstagé. A kiselejtezett iskolapadokból illesztették össze az utcabeliek — feleli a tanácselnök, s az utca szemközti oldalára hívja fel a figyelmemet:-— Ott, azon az üres telken ABC-áruházat építünk az idén. Utána ott is kiépül az útsáv. Az már másik tanácstagi körzet, de biztos, hogy a túloldaliak is kitesznek magukért. Nálunk a tanácstagokból nem hiányzik a leleményesség. Állítom, hogy Aladzsics Mátyás nagysága sem abban van, -hogy felajánlott tízezer forintot, hanem, hogy mozgósítani tudta, magával ragadja választóit, az egész körzetét! Perny Irén fiatalok az NDK-ban rületileg illetékes honvédelmi szervek is engedélyezik. A szak- és betanított munkások az állandó lakóhelyük szerinti megyei tanácsok munkaügyi osztályán már jelentkezhetnek. A fiatal mérnökök a Munkaügyi Minisztériumban jelentkezhetnek. (MTI) nal Mark közli: Az idén is vállalhatnak munkát a magyar A MOSZKVAI RÁDIÓ ÉS A KRIMSZKAJA PRAVDA SEGÍTETT Az egykori orvos hadnagy: augusztusban közölte a Krimsz- kaja Pravda. — Tavaly ősszel levelet kaptam Kovtun tábornoktól — emlékezett vissza Vázsonyi Miklós. — Mint azt a tábornok írta, a cikk és a fénykép alapján egy frontharcos felismerte a szovjet orvos hadnagyot, akit Vlagyimir Pugajevnek hívnak, de azt nem tudta megmondani, hogy hol lakik. Annyit sikerült kideríteni, hogy a háború után Krím terület egyik kórházában feküdt. — Ezután, most már a pontos név megjelölésével ismét meg- keiestük levélben a központi archívumot, s nemrég nagy örömünkre levelet kaptunk a Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságtól: „Kérésüknek megfelelően felderítettük Vlagyimir Pugajev 1919-es születésű nyugalmazott orvos alezredes jelenlegi címét, amely a következő: Szovjetunió, 170 000, Kalinyin, Blagojeva u. 6. 4-es lakás. Pugajev elvtárs levelüket várva üdvözletét küldi Veroszta Györgynek, a kecskeméti Fémmunkás szocialista brigádjának, a moszkvai rádió magyar nyelvű adása kecskeméti baráti klubja tagjainak.” A következő napon levelet írtak Vlagyimir Pugajevnek. s a napokban várják a választ. Remélik, a nyugalmazott orvos alezredes eleget tesz meghívásuknak, családjával együtt ellátogat Kecskemétre, ahol 34 év után ismét találkozhat személyesen régi ismerőseivel. Tárnát László Vlagyimir Pugajev Másfél évvel ezelőtt a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának kecskeméti hallgatói baráti klubot alakítottak. Az első összejövetelükön Veroszta György, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának dolgozója elmondott égy történetet. — Nemrég otthon egy fiókból fénykép kerüli a kezembe — kezdte a 40 év körüli gépbeállitó. — Egy fiatal szovjet orvos hadnagyról, s rólam készült a fotó. 1944 telén a szovjet katona és a húga nálunk lakott két-három hónapig. Én 6—7 éves voltam, sokat játszott velem. Vajon hol él, hol dolgozik most az orvos, akinek, sajnos a nevét sem tudom, talán Péternek hívták, de nem vagyok benne biztos. A baráti klub tagjai megkérték a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának munkatársait, hogy segítsenek a szovjet orvos hadnagy felderítésében. Nem sokkal ezután a rádió egyik műsorában Anton Petrovics Romenszkij, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének tagja elmondta, hogy 1944-ben ő is Kecskemét környékén harcolt, tehát feltehetően ismeri a hadnagyot. Talán ségíteni tudna, ha látná a fényképet. Egy alkalommal a Szovjetunióban járt Vázsonyi Miklós, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára MSZBT-tagcsoportjána'k elnöke. A vonaton megismerkedett Marija Afanaszjevna Sevcsenkó- val, aki szintén Magyarországon harcolt a második világháborúban. Az MSZBT-tagcsoport elnöke neki is elmondta kollégája történetét, s azt, hogy több csatornán folyik a felderítés. Hazaérve elküldte a hadnagy és Veroszta György fényképét Sevcsenkónak, aki a szovjet hadsereg központi archívumába továbbította a képet. Az archívumtól kapott válasz sajnos kedvezőtlen volt: Péter nevű orvos hadnagy nem járt Kecskemét környékén. A baráti klub tagjai Kovtun tábornokhoz fordultak segítségért. Levelüket, s a fényképet tavaly • A fénykép 1944-ben készült Vlagyimir Pugajevról és Veroszta Györgyről. Hogy maradt fenn az ősvilági fenyő Kubinyi Ferenc, a lelkes kutató 1837-ben Nógrádiban járt, amikor pásztorok vezették el az ipoly- tarnóczi „gyertyánkő lócához”, ahogyan ők nevezték, mivel azt hitték, hogy megkövesedett gyertyánfa az a 42 méter hosszú törzs, amely átívelt a falu közelében a patakon. Árvízkor ezen mentek át a pásztorok Romhány felé. A le- zúdúló víz idővel kimosta a törzset a beágyazó kőzetből, mely több millió éven át védte, s lassan összetöredezett. A lelet a korabeli , újságok nagy szenzációja volt, a becslések szerint a törzs átmérője 120 centiméter, kerülete 4 méter lehetett. Ettől kezdve igen sok tudós — geológus, botanikus — foglalkozott a lelettel. Felvetődött az elszállítás gondolata is, hiszen a faóriásnak múzeumban lenne a helye. Ipolytamócnak azonban ekkor még nem volt vasútja, így az időközben 22 méter hosszúra csökkent, de még így is 800 mázsa súlyú lelet elszállítása komoly nehézségekbe ütközött. A kutatók felismerték, hogy nem gyertyán- fáról, hanem egy ősi fenyőfáról van szó, amelynek a pontos faj- megállapítására csak 1964-ben került sor. A kihalt fenyőfaj mai legközelebbi megfelelője egy Észak-Amerika nyugati részén, a Sierra Nevada lejtőin, kb. 1000—1600 méteres magasságban élő fenyő. Hogyan maradhatott fenn ez a faóriás? Az ipoiytamóci riolittufa kőzetek kb. 23 millió évvel ezelőtt vulkáni tevékenység során képződtek. A riolittufába ágyazva igen sok levélmaradvány őrződött meg, amelyek elárulják, hogy milyen növényekkel élt együtt a fenyő. A fatörzs azonban nem a Artisták olimpiai • Az ipoiytamóci kovás fatörzs darabja a Természettudományt Múzeumban, riolittufa betemetődésének köszönheti fennmaradását. A vulkáni működés eredményeként nagy mennyiségű kova képződött és a kovás oldatok ugyanúgy kerültek be a növény szövetéibe, mint a táplálékoldatok: lerakódtak a sejtfalakba. Miután a kova anyaga, a szUíciumvegyület, igen ellenálló, konzerválódott a fatörzs szöveti szerkezete. Az évgyűrűvizsgálatokból a kutatók újabban fontos következtetéséket vontak le az akkori idők naptevékenységére vonatkozóan. attrakciója A Szovjetunióban Moszkvai Olimpia néven új alkotó kollektívát hoztak létre. A kollektíva feladata az olimpiai játékok tiszteletére rendezett programok összeállítása. Bár van valami hasonlóság a cirkuszművészet és a sport között, eddig még soha nem volt olyan szoros kapcsolat közöttük, mint ebben az új programban, amelynek próbái már megkezdődtek. Versenyt hirdettek az olimpiai előadáson részt venni kívánó artisták számára. Az első jelöltek sikeresen vizsgáztak. Sok ismerős lesz közöttük, akik már szerepeltek különböző nemzetközi és hazai versenyeken. A Uj szerepben - a A Csendes-óceán számos szigetén és Dél-Ázsiában mindenes növény a kókuszpálma, de a trópusokon általában mindenütt elszaporították. Fontos tényezőjévé vált Óceánia gazdasági életének is. Termése a csonthéjas kókuszdió, amelyet ritkán nálunk is lehet vásárolni. Kívülről sima felületű és nedves, külső terméshéj borítja. Ezen belül található a rostos középső terméshéj, majd a kemény csonthéj következik. A középső terméshéjról leválasztott rostból kefesörtét, zsinórokat és szőnyeget, lábtörlőt készítenek. A trópusokon a kemény csonthéjból edényeket és dísztárgyakat faragnak. A termésüreget teljéén kitöltő gömbölyű mag zsírban gazdag belső táplálékszö- vetét vékony magihéj borítja, amely kiszárítva adja a koprát; ebből fehér, kellemes szagú és ízű kókuszzsírt állítanak elő. A kókuszzsír alacsony hőfokon olvad, kitűnő ételzsír, mert köny- nyen emészthető. Gyógyászati célokra is alkalmas. Melléktermékként kapják a kókuszpogácsát, amelyet takarmányként használnak fel. A mag belsejében levő üreget tejszerű . folyadék, a kókusztej tölti ki, amely édes ízű, nagy táperejű ital. A kókuszpálma leveleit a trópusokon tetőfedésre, kosarak, bálák készítésére, a fák törzsét, építőanyagként használják. Ha fiatal virágzatát levágják, a metszési felületen keletkező sebből cukortartalmú nedv szivárog Ezt megerjesztve pálmaborként fogyasztják, besűrítve cukrot nyernek belőle. A Fülöp-szigetek a világ legnagyobb kókuszdió-termesztője: évente 8 milliárd darabot takarítanak be, elsősorban növényolaj, kopra és kókuszháncs készítésére. A többi nagy kókuszdió-termesztő ország: Indonézia, India, Sri Lanka, Mexikó, Malaysia, Mo- zambik, Tanzánia és Ghana. A Fülöp-szigetek irányításával számos ázsiai és trópusi országprogram összeállításával egy ismert tornászedzőt bíztak meg A szerzők elgondolása szerint az előadásoknak a fiatalság a mesterségbeli tudás, a különböző nemzetiségű sportemberek közötti barátság ünnepévé kell válniuk. A program két részből áll majd. Porondra lépnek a légtornászok, az akrobaták, a súlyemelők. Bemutathatják majd tudásukat a négylábú artisták, az idomított állatok is. A Moszkvai Olimpia új cirkuszi kollektívája az első lépéseket teszi. A premierre 1979-ben kerül sor. Ezt a programot láthatják az olimpiai játékok vendégei is. kókuszdió • Kókuszdió felnyitása a Fülöp- szigeteken. ban elérhetővé válik, hogy a kókuszdiót energiaforrásként használják fel. A Fülöp-szigetek tudósai úttörő munkát végezve kutatják a lehetőséget, hogyan égethet ők el a kókuszdió feleslegessé váló részei, hogy energiát nyerjenek belőle. Ebben az országban a kókuszdió-hulladék évente hatmillió tonnát tesz ki — ennek fútőértéke 2 millió tonna Dieselolajéval egyenlő: öt kilogramm kókuszdióhéj egy lóerő teljesítményt szolgáltat egy órán. keresztül; ez fele annyiba kerül, mint a szénből nyert hőenergia. Egy óránként 2000 kókuszdiót feldolgozó gyár elegendő hulladékot termel ahhoz, hogy elégetésévéi , egy nagyváros energiaigényét kielégíthessék.
