Petőfi Népe, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

1978. május 5. • PETŐFI NÉPE • 3 A szovjet sajtó napján 19)2. május 5-én jelent meg a tömegeknek szóló legális mun­kásújság, a Pravda első száma. A Pravda megjelenése új korsza­kot nyitott a proletár sajtó törté­netében. Az elmúlt hatvan év alatt 9- szeresére nőtt az újságok száma, az összpéldányszám pedig a for­radalom előttinek csaknem 60- szorosa. A Szovjetunióban csak­nem 8 ezer újság készül, egy­szerre összesen 168 millió pél­dányban, s■ a körülbelül 5 ezer folyóirat, vagy műszaki kiadvány egy év alatt több mint 3,8 mil­liárd példányban kerül ki a nyomdákból. A Pravda egy-egy napon több mint 10 millió pél­dányban kerül az olvasókhoz. . Az újságok a Szovjetunió né­peinek 56, a folyóiratok pedig 44 nyelvén jelennek meg. A szovjet sajtó fejlődésében közvetlenül az olvasókhoz köze­lít. A legnagyobb példányszámot a helyi, üzemi, kolhoz-szovhoz, főiskolai, járási és városi sajtó éri' el. Ezek a lapok különösen jól érzékeltetik a szovjet sajtó jel­legét. Naponta beszámolnak a szovjet emberek munkás hétköz­napjairól 'és életéről, s egyben nevelői, tanácsadói is. Az üzemi lapokat, a járási és a városi új­ságokat jórészt munkás és falusi levelezők írják, ezért különösen erőteljesen befolyásolják a helyi ügyek megoldását, intézésük ja­vítását. A szovjet sajtó és munkatár­sainak sok ezres tábora jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy el­terjedjenek az újítók, a legjobb kollektívák tapasztalatai, hogy meggyorsuljon a 'tudományos­technikai fejlődés, javuljanak a népgazdaság irányításának mód­szerei. APN—KS „Mindent megteszünk a folytatásért is” Sok ezer társadalmimunka-órájukat még megtol- dották néhánnyal a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának KISZ-esei. Március 21-én az alumínium­szállítmány érkezett Székesfehérvárról. Két napra rá már az ebből készült faliszekrényt tették ki a bejárati falra. A tartóban pedig a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját — az ifjúsági kö­zösségeknek adható legmagasabb kitüntetést. Varga László, a gyári KISZ-bizottság titkára szin­tén a legmagasabb kitüntetést, a KISZ Érdemérmet kapta. A bizottság pedig azt a jogot, hogy egy fia­talt jelölhet a kubai VIT-re. Varga Lászlót válasz­tották. Hajdanán a Dicsérő Oklevéllel kezdték, majd a Kiváló KISZ-szervezet címmel folytatták. A Vörös Vándorzászlót először nyerték el az idén a Fém­munkás fiataljai. — Munkánk mellett fontos feladatunknak az Ed­zett ifjúságért akcióba váló bekapcsolódást tartottuk — mondja Varga László. — Nem panaszkodhatunk, városi szinten a harmadik helyet szereztük meg. Ugyanis az utolsó kiírást nem kaptuk meg, pedig esélyesek lettünk volna az aranyra is. Ifjúgárdis­táink négy napig táboroztak a csalánosi erdőben, s rendeztek tájfutó versenyt is. A gyáron belül le­zajlott vetélkedőket pedig szinte számon tartani is lehetetlen, annyi volt. — Közügy tehát a sport? — Azzá vált. Ami a cél volt, hogy tömegesen kapcsolódjunk be a rendezvényekbe, megvalósult. Nem kellett különösebb rábeszélés, a testedzés fon­tosságát mindenki jól tudja. A Fémmunkásban jól működik az üzemi négy­szög. A KISZ-esek — elsősorban azzal, hogy mun­kájukra mindig számítani lehet — elérték, hogy tevékeny részesei a döntéseknek is. Már nemcsak a bizottsági titkárt „ismerik” — azaz egy-egy eset­ben nem rögtön hozzá fordulnak — hanem az alap­szervezetek vezetőit is, tehát kialakult az a fajta harmonikus kapcsolat a gazdasági, és mozgalmi ve­zetők között, ami nélkül a jó munka elképzelhetet­len. Megtörtént — épp a tavalyi küldöttértekezle­ten —, hogy az igazgató „hajtásra” kérte a KISZ-eseket. Szombaton elhangzott a felhívás, hét­főn már csatasorba álltak. A Vörös Zászló átadási ünnepségen Horváth János, a gyár igazgatója köszönte meg a fiataloknak azt, hogy vállalásaikkal, társadalmi munkával lehetővé tették az uszty-ilimszki export és a "Hazai kiemelt beruházásokhoz a szállítások határidőre, jó minő­ségben történő teljesítését. Ezer órát dolgoztak a Nyitra utcai KISZ-óvodánál, 1200-at a Kaszap ut­cai gyermekintézménynél. Elkészítették az ifjúsági park fedett lelátóinak tetőszerkezetét, saját KISZ- klubjuk felújítására, átalakítására másfél ezer órát fordítottak. Most, hogy Lakatos Vince filmje kap­csán minden eddiginél nagyobb figyelem kíséri az öregek sorsát, a Fémmunkás fiataljai vállalták, hogy a megyében építendő öregek napközi otthonai szá­mára szükséges nyílászáró szerkezeteket társadalmi munkában készítik el. Kéttucatnyi ifjúsági szocia­lista brigádjuk nélkül ez is elképzelhetetlen lenne. — Előreléptünk a politikai képzésben — szögezi le Varga László. — Bizottságunk agit-prop. felelő­se, Szekeres József nagy ügyszeretettel végzi a dol­gát. Gazdaságpolitikai továbbképzésben is részt ve­szünk, két ifjúsági vitakörünk működik, a KISZ-esek a marxista esti középiskola kihelyezett tagozatán tanulnak. Mindez szerepet játszott abban hogy tavaly nyolc fiatalunkat vették fel a pártba. Beszélgetésünk során szó esett a KISZ Érdem­éremről is. — Ennél többet nem igen kívánhat az ember — véleményezi a KISZ-titkár boldogan. — Tizennégy éve vagyok a mozgalomban, a szakmunkásképző­ben osztálytitkárként kezdtem, később a katonaság­nál folytattam, majd ismét a gyárban, előbb veze­tőségi tagként, aztán 1973. augusztus 16-tól titkár­ként. Nagy öröm volt megkapni a kitüntetést, mint ahogy a VIT-re való kiküldetés is mérhetetlenül nagy boldogság. Amit a találkozóról írnak az újsá-, gok, azt háromszor olvasom el. Előtte pár héttel gyakorolni fogok a filmfelvevővel, viszek fényké­pezőgépet is,' nemcsak a magam szórakozására, de azért is, hogy majd megoszthassam az élményeket Az természetes, hogy a Fémmunkásban .kezdem majd, s már most meghívást kaptam a Habselyem­hez, az AGROBER-hez, a Honvéd Kórházba. Az, hogy kijut az ember egy VIT-re, gyönyörű. De, hogy Kubába — az még ennél is több. Akárhogy is, ez a tavasz — a kitüntetések — s a nyár — a VÍT miatt — megismételhetetlen... De mindent megteszünk a folytatásért is! B. J. 160 ÉVE SZÜLETETT MARX KÁRÓL*! A marxi életmű egységéről Nézzük, hogyan vetődött fel egyáltalán a marxi életmű egy­ségének ä kérdése? A „gondok” két történeti hul­lámban merültek fel, s e hullá­mok egyaránt Marx fiatalkori írásainak megtalálásálhoz, „fel­fedezéséhez” kapcsolódtak. Szá­zadunk harmincas éveiben pub­likálták ugyanis először, a Gaz­dasági-filozófiai kéziratok és a Német ideológia, kevéssel ké­sőbb A politikai gazdaságtan bí­rálatának alapvonalai c. műve­ket. Olyan írásokat, melyeket Marx — részben Engels' közre­működésével —, a 19. század negyvenes, illetve ötvenes évei­ben vetett papírra. Az értelmezések első hullá­mában — s ez hozzávetőlegesen századunk hatvanas éveinek de­rekáig tartott —, a polgári fi­lozófia „marxológiai” (Marxszal foglalkozó) vonulata a fenti írá­sok alapján a „fiatal” Marxot játszotta ki a „kései” Marxszal szemben, az utóbbi „rovására”. Mi tette ezt lehetővé? A századforduló szociáldemok­ráciájának marxizmus-értelmezé­se példátlanul beszűkített és egy­oldalú volt. A Marx utáni mar­xista filozófiai gondolkodásban — Lenin tiltakozása és ellenvéle­ménye dacára — évtizedeken át uralkodott egy olyan felfogás, amely a társadalmi élet vala­mennyi megnyilatkozását egyol­dalúan és mechanikusan egyetlen tényezőre, a gazdasági viszonyok­ra akarta redukálni. A probléma az volt, hogy a gazdasági viszo­nyok szélsőségesen mindent meg­magyarázó elvként való tételezé­se merőben utólagos és járulékos szerepre kárhoztatta az emberi cselekvést. Ebből a marxizmus­értelmezésből kikerült a cselek­vő-alkotó, a körülményeket tévé-, kenységével befolyásoló, a tár­sadalmi alternatívák között vá­lasztó, röviden: a magát és tör­ténelmét teremtő ember problé­mája. Abból a marxi belátásból, hogy az ember egyszerre szerző­je és szereplője saját „színpadi drámájának”, csak az utóbbi szempont érvényesült. Az ember — úgymond — csak. eljátszhat­na a szerepeket. Mégpedig azo­kat, amelyeket „tőle független”, „rajta ■ kívüli”, kérlelhetetlen, már-már fatális tényezők írnak elő. A cselekvő ember — és a politizáló ember — egy tőle függetlenített gazdaság változá­sainak függvénye és alárendelt­je lett Aligha kell külön bizony­gatni, hogy ennek a filozófiai beállításnak megvoltak a követ­kezményei a korabeli szociálde­mokrácia politikai gyakorlatában, amely a viszonyok változásának „kivárására”, s ezzel egy refor­mista stratégiára rendezkedett be. Ez az antidialektikus felfogás eredendően megtörte Marx filo­zófiai munkásságának egységét. A helyzet sajátossága az volt, hogy a harmincas évektől bein­duló említett „első hullám” a fenti, bírált értelmezést magá­nak . Marxnak tulajdonította. Mondván* hogy minderre a „ké­sei” — A tőkét író — Marx ma­ga adott volna alapot. Mondván, hogy ezzel a „kései” Marxszal szemben kell — úgymond — fel­fedezni a „fiatal”, „emberfilozó­fus", „humanista” Marxot Ez az egyoldalúság nyilvánvalóan le­becsülte és mellőzte Marx kései munkásságát s ezzel drasztikus módon megtörte életműve egy­ségét Már ebben az időszakiban — a negyvenes-ötvenes évek pe­riódusában — felmerült ezért annak szükségessége, 'hogy meg­szüntessék ezt az ellentmondásos feldarabolást * és szembeállítást A szocialista országok marxistái közül nem kevesen tettek jelen­tős kezdeményezéseket hogy új­ból átgondolják a marxi életmű folyamatosságát, s hogy egység­ben rekonstruálják annak egé­szét. Ennek az egységnek bizonyí­tása nem egy csapásra történt. A „fiatal” Marxot kisajátító első hullám ugyanis — mintegy ön­maga reakciójaként — megszülte azt a második hullámot amely a „kései” Marxot abszolutizálta A hatvanas évek derekán jelent­kezett e tendencia a francia Louis Althusser munkásságában, aki tagadta az ember-filozófiai problematika létjogosultságát a marxizmusban, s ezzel a „fiatal” Marxot kívánta kilódítani saját életművéből. Althusser — az el­ső hullámhoz hasonlóan — szin­tén abból indult ki, hogy Marx fejlődésében élesen elhatárolan­dó két stádium. Az első — így Althusser — egy 1845-től 1848- ig tartó „filozófifcus-ideológus” szakasz. A második — 1848-tól — teljes szakítás lenne a meg­előzővel. Nem ideólógikus-filozó- fikus, hanem tudományos — értsd: a társadalmi-gazdasági szerkezet konkrét teljességét megismerni kívánó — korszak. Mi lenne a különbség a két kor­szak között? Althusser: minden olyan vizs­gálódás, amely az ember helyé­re, szerepére, lehetőségeire kér­dez, ideológikus. Azért, mert emberi igyekvéseket és óhajokat próbál formába önteni, mert cé­lokkal és nézetekkel kívánja el­látni az embereket. S mint ilyen, az emberi cselekedetek befolyá­solására törekszik, gyakorlati-ma- nipulatív beállítottságú, s ezért néni láthatja el a pártatlan és objektív megismerés funkcióját. A tudomány ezzel szemben nem az emberi gyakorlat alakításával foglalkozik, hanem megismeri a társadalmat. Mégpedig úgy, hogy eközben elvonatkoztat az ember­nek azoktól a vágyaitól, előíté­leteitől, rigolyáitól és „agyrémei­től”, amelyek erre a társadalom­ra vonatkoznak. Felmerül a kérdés: a marxista filozófia elveszítheti-e ideológi­kus és világnézeti funkcióját? Lehet-e merőben leíró-tudomá­nyos elmélet? Aligha. A valóság mégoly mély megismerése ön­magában még soha senkit nem késztetett társadalmi cselekvésre. Márpedig a marxizmus központi funkciója az, hogy széles társa­dalmi meggyőződést és egyetér­tést alakítson ki és szilárdítson meg olyan célokban és értékek­ben, amelyeket éppen magának a valóságnak a megismeréséből olvasott-következtetett ki. Alt­husser legnagyobb tévedése az, hogy az ideológia és a tudomány különbségét mint a „becsapás”' és az „igazmondás” különbségét fogta fel. Jóllehet az igazi kü­lönbség eltérő társadalmi funk­ciójukban rejlik. Az ideológia feladata a társadalmi mozgósí­tás kialakítása, és ebből még nem következik, hogy az ideoló­gia ne tartalmazna tudományos eredményeket Éppígy bemutat­ható, hogy ideológikus tartalmak és óhajok számos esetben vezet­tek tudományos felismerésekhez. És ezzel visszajutottunk Marx­hoz. Marx ugyanis nemcsak fenti fiatalkori műveit hanem a Kom­munista Kiáltványt is „fiatal korában” írta, tehát A tőke előtt Innen nézve pedig kiderül, hogy a marxi életmű első szakasza ge­netikus eszmetörténeti kapcso­latban áll a későbbiekkel. Arról van1 szó, hogy a fiatalkori stá­diumban születnek meg azok a problémák, amelyek megoldásán Marx egész későbbi alkotó te­vékenysége során fáradozik. Szá­mára a gazdaság területe nyúj­totta azokat az eszközöket és vi­szonylatokat amelyek forradalmi átalakítása elsődlegesen teszi le­hetővé a fennálló meghaladását vágyis — s a hatvanas évektől a marxista filozófia meggyőzően dokumentálja ezt a körülményi — a marxi vizsgálódások súly­pontjának 'áthelyeződése kizáró­lag abból a nézőpontból érthető meg, hogy az ember társadalmi felszabadítása volt és maradt érdeklődésének kulcsfontosságú mozzanata. A „fiatalV és a .ké­sei” Marxé egyaránt Fapp Zsolt Űj lehetőségek a mezőgazdasági építési tervezőknek A mezőgazdasági építési be­ruházások .megvalósítását segíti elő az az új rendelkezés, amely meghatározott esetekben — az ÉVM jóváhagyásával — építéster­vezési jogosultságot engedélyez a mezőgazdasági üzemek építőipa­ri szervezeteinek. Korábban a tervező részleggel rendelkező me­zőgazdasági építési vállalatok, vállalkozások csak saját beruhá­zásaik tervdokumentációit készít­hették el — az 'új rendelkezés ■nyomán lehetőségük lesz arra, hogy más mezőgazdasági építő­ipari részlegek kivitelező munká­jához is terveket adjanak. Ez az építéstervezési jogosultság egye­bek között épületiek bontására, átalakítására és bővítésére, típus­tervek adaptálására és meghatá­rozott — legföljebb 400 négyzet- méteres — alapterületű épületek egyedi terveinek • készítésére is vonatkozik. A rendelkezés, amelyet a MÉM és az É^M közös megállapodása alapján adtak ki, hatékonyabbá teszi a mezőgazdasági üzemek, társulások építőipait tevékeny­ségét. Az állami építőipar ezzel az intézkedéssel a kisebb mezőgaz­dasági beruházások teljes lebo­nyolítását, most már beleértve a tervezést is, a mezőgazdasági épí­tőszervezetek kezébe adta, azzal a megkötéssel, hogy a mezőgaz­dasági ágazat tervezői továbbra sem tevékenykedhetnek ott, ahol az állami ipar vállalt kivitelezői munkát. 150 éves az Akadémiai Könyvkiadó Határainkon túli és hazai könyvbemutatókkal jubileumi ki­adványok, bibliográfiák megje­lentetésével* tudományos ülés­szakkal ünnepük meg idén az Akadémiai Könyvkiadó megala­kulásának másfél évszázados ju­bileumát. Évente mintegy 300 könyv — egy harmada idegen nyelven — 101 féle folyóirat több mint 400 kötete hagyja el ma már az Aka­démiai Kiadó műhelyeit. Az el­ső akadémiai kiadvány 1828-ban, három évvel a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megalapítása után jelent meg: az akadémia alapszabályainak megfogalmazá­sára alakult királyi bizottság je­lentését adták közre. A jubileum alkalmából csak­nem 50 európai tudományos könyvkiadó képviselőjének rész­vételével Budapesten tudományos .ülésszakot rendeznek, s ehhez kapcsolódva több száz kötetes kiállítás nyílik a Nemzeti Galé­riában. (MTI) Várható időjárás... 100 ezer adatból Naponta halljuk a rádióban, televízióban, olvassuk újságokban a válható időjárást. S t a tények bizony nem mindig felelnek meg a várakozásnak. Vajon mi­ért? Az időjárás előrejelzéséhez mi­nél több adatot kell gyűjteni a múltból és a jelenből* és ismer­ni kell a légkör mozgástörvénye­it. Az utóbbiakat elvben ismer­jük, az adatokból pedig több mint 100 ezret gyűjtenek össze naponta a világon. Miért nem lehet mégsem tökéletes prognó­zisokat készíteni? Az egész Föld felszíne 510 millió négyzetkilo­méter, ebből a viszonylag sűrűn lakott szárazföld mindössze 100 millió négyzetkilométer. A Föld négyötödén tehát csak nagyon gyér időjárás-megfigyelés folyik, vagy egyáltalán nincs megfigye­lés. Pedig a Föld felszínén je­lenleg több mint 8500 meteoroló­giai állomás működik. A lég­kör magasabb rétegéiről ennél jóval kevesebb adat áll rendel­kezésre. Ahhoz, hogy az összes légkö­ri mozgásról tudomást szerez­zünk, olyan megfigyelő-hálózatra volna szükség, amely az egész Földön észlelni képes a kis for­gószeleket, a magányos gomoly- felhőket, a hegyeken átkapasz­kodó szél hullámait és a hegy mögötti örvéhyeket, a helyi zá­porokat és zivatarokat, továbbá a trópusi tengereken a trópusi ciklonok, a hurrikánok, a tájfu­nok keletkezését és mozgását. Ha ehhez még hozzászámítjuk a légkört érő különböző váratlan külső hatások — például vul­kánkitörések, a légkör szennye­ződése, a tengervíz hőmérséklet- változásai, a hótakaró — figye­lemmel kiséréséhez szükséges adatmennyiséget, akkor valóban belátható, hogy a rengeteg adat ellenére is „adathiány”-ban szen­ved még a meteorológia. A kellő adatsűrűséghez a je­lenleginél hozzávetőleg ötven­ezerszer több mérési eredményt kellene naponta összegyűjteni^ vagyis a mostani 100 ezer he­lyett napi 5 milliárd adatra vol­na szükség. Ennyi mérést a me­teorológiai műholdak, az időjá­rási radarok, az automatikus mérőállomások, a tengereken úszó bóják és a mérésekre be­rendezett óceánjáró hajók ma még együttesen sem tudnak el­végezni. • Hasznos információkat nyújtanak a meteorológiai mesterséges hol­dak felvételei. A kép jobb felső részén a japán Hokkaido-sziget, jobb alsó sarkában egy tájfun képe látható. A kajragacsi ősök szobrai Dél-Kirgiz iában, Leninabad vá­ros környékén 1969 óta folyik igen intenzív régészeti kutatás G. A. Brikina moszkvai régész vezetésével. Egy ókori (i. sz. I. évezred dereka) erődített tanya- épület romjai körül, az összedőlt bástya közelében állott egykori épületből került elő a legérdeke­sebb leletanyag: egy egész szo­borcsoport Az alig félméteres szobrocskák többsége alabástrom- ból készült némelyiküket agyag­ból gyúrták és alabástrompéppel vonták be. Testük kiképzése el­nagyolt, egykor nyilván fel le­hettek öltöztetve. A régi szobrászok inkább ar­cuk kiképzésére helyezték a fő súlyt Az arcokra vörös festék­kel vonalakat is húztak, ferdén a homlokon keresztbe. Szemeik ferdevágásúak, orruk hajlott A szobrocskák közül az egyik alacsony, kerek sapkát viseL Egykor a szobrok alacsony emel­vényen állottak egy nagyobb he­lyiség sarkában. Az égő tető rá­juk zuhanva megrongálta őket. de egében meg is védte a vég­leges elpusztulástól. A szobrok előtt három füstölőedény állott amelyekben egykor illatos áldo­zati füvek égtek. Nyilván az egész helyiség kultikus ceremó­niákra szolgált Hasonló szobrokat eddig még nem ismertek az ókorból Közép- Ázsia területén. A további nagy­arányú kutatásokat ismét siker koronázta: a tanya másik helyi­ségében, azaz annak romjai kö­zött egy szűk folyosórészben, olyan falitfülkét fedeztek fel, ahol két hasonló szobrocskát ta­láltak. Ezek is, kettő kivételével, alábástromból készültek, egyikük agyagból, a másikuk pedig kő­ből. Nem kétséges, hogy az összes szobrok az őskultusz emlékei, de: ezzel együtt fényt vetnek arra is, hogyan nézhettek ki egykor a kajragacsi ókori tanya lakói, a helyi letelepült földművelő la­kosság képviselőt Egy nyugdíjas különös kedvtelése Az üzbég főváros, Taskent la­kói közül sokan ismerik Man- szur Atabekov nyugdíjas laká­sát, mely különösen a természet- kedvelők és gyermekek között népszerű. Atabekov lakásában ugyanis „állatkertiét” létesített, ahol papagájok, énekes- és dísz­madarak találhatók. A házigazda szereti zajos „csa­ládját”. „Állatkertiével” gyakran keresi fel a város iskoláit, válla­latait, szívesen mutatja meg ked­venceit a madárkedvelőknek, megosztja velük tapasztalatait. A nyugdíjas gyűjteménye ál­landóan gyarapszik.; (APN—KS) 9 Charlie, a papagáj és Chapa, a kutya elválaszthatatlan barátok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom