Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. április 9. A z utóbbi években a ** népgazdaság szocialista szektorában megélénkült a beruházási kedv, s az elmúlt esztendőben már olyan nagy összeget fordítottak fejlesztésekre, ami meghaladta az ország gazdaságának teherbíró képességét. Az Állami Tervbizottság emiatt még 1977-ben úgy határozott, hogy a beruházási tevékenységet összhangba kell hozni a felosztható nemzeti jövedelem lehetőségeivel. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezért elhatározta, hogy a megyében a rendelkezésre álló erőforrásokat elsősorban a már folyamatban levő beruházásokra kell koncentrálni, s az újabbak megkezdésére vonatkozó döntéseket pedig mérsékelni. Felülvizsgálni a kezdésre tervezett fejlesztések szükségességét gazdaságosságát, s az Üzemeltetés feltételeit. A meg nem valósítható feladatok előkészítő munkáit le kell állítani. E döntések végrehajtásáról folytattunk beszélgetést dr. Mező Mihállyal, a megyei tanács vb tervosztályának vezetőjével. A beruházások tervszerűsége Bács-Kiskun megyében . — Az építési jellegű beruházásokkal kapcsolatban már az V. ötéves terv elején 1,4 milliárd forint építőipari kapacitáshiány mutatkozott. Ez a következő évben 2,5 milli- árára növekedett. Történt-e valami ennek ellensúlyozására, s mi a helyzet jelenleg a beruházások tekintetében? — Az elmúlt évben mértük fel az építési igényeket és a rendelkezésre álló kapacitást. Valóban 2,5 milliárd forintot meghaladó munkára nem tudnak vállalkozni az építőipari szervezetek. A megyei tanács a helyzetet értékelve ezért úgy döntött, hogy az építőipari kapacitások fejlesztésére — az eredeti ötéves tervben előirányzott 111 millió forinton felül — további 81 millió forint támogatást nyújt. A legnagyobb összeget a Bács megyei Építőipari Vállalat kapta, de hasonló támogatásban részesült az ÉPSZER, a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat, a Bajai Építő-, Építőanyag-ipari Vállalat, kaptak belőle a tanácsi költségvetési üzemek és az építőipari szövetkezetek is. Az 1977. évi tapasztalatok azt igazolják, hogy az építőipari vállalatok az említett támogatás reményében felkészültek kapacitásaik bővítésére. A tervezett tanácsi létesítmények építésében ily módon jelentős előrehaladás történt Az eredeti ötéves tervhez viszonyítva közel félmilliárd forinttal több beruházás valósult meg. Mindez természetesen nemcsak az építőipar törekvéseit jelzi, hanem azt is, hogy a megye területén a tanácsok, a műszaki és a pénzügyi előkészítésben előbbreléptek, és jobb együttműködés alakult ki a beruházók, a beruházást lebonyolítók és a kivitelező építőipari szervezetek között. Egyébként a tervidőszakok első éveiben mindig jellemző volt, hogy a beruházási döntések zömmel ekkor születnek,' és miire a pénzügyi, műszaki előkészítés megtörténik, eltelik újabb egy vagy két esztendő. Az 1977-es év azonban e téren lényeges előbbré- haladást jelez mind az előkészítés, mind a teljesítés feltételeit illetően. A tanácsok beruházási ösz- czegelniek felhasználása ugyanis 1977-ben jelentősen megnövekedett és a tervezetthez képest 818 millió forinttal több beruházási összeget használtak fel Ennek fedezetét elsősorban a korábbi lemaradásokból származó pénzmaradványok, valamint az évenként folyamatosan növekvő beruházási—pénzügyi, lehetőségek képezték. A házgyár termékeinek fel- használásával gyorsabbá vált a lakóépületek összeszerelése. A befejező szaikszerelő Ipari mun• A folyamatban levő beruházások közül május 1-én adják át rendeltetésének Kiskunhalason a Ganz-MÁVAG gyáregységének 32 millió forintos költséggel épülő új szociális létesítményét, amelyben többek között ezeradagos konyha Is működik majd. (Méhest Éva felvétele) Icákkal azonban már nem olyan gyorsan 'készülnek el, s emiatt még az elmúlt évben is tapasztalható volt az év végi hajrá az építkezéseken. Az elkövetkező esztendőkben e területen isi javulást várunk és úgy védjük, hogy nemcsak a 'házgyári panelekkel épülő lakótelepeken, hanem iá blokkos technológiával készülő lakásoknál is teljesíthető , lesz a megyei telepszerű többszintes lakásépítési program. A lemaradás más területen — a 'kapcsolódó beruházásoknál!, a bölcsőde, óvoda, iskola', kereskedelmi és szolgáltató létesítmények építésénél tapasztatható. Ennek oka elsősorban az építőipari kapacitáshiány. Már az V. ötéves terv indulásakor érzékel-, héttő volt, hogy elsősorban a lakásépítésre koncentrálódik az építőipari kapacitás és csak a tervidőszak második felében várható a kapcsolódó létesítmények építésének meggyorsulása. Ehhez hozzájárult az is, hogy a tanácsi pénzeszközök éves ütemezése az ötéves terven belül ugyanilyen irányiban hatott, ugyanis az öt év alatt rendelkezésre álló ösz- szegek fele az utolsó két évre összpontosul. —; Voltak-e terven felüli építési igények? — Olyan váratlan változások előfordultak, hogy az eredetileg nyolc tanteremre tervezett iskoláit, a kisebb befogadóképességűre tervezett óvodát, az erőforrások társadalmi hozzájárulással történő növekedése révén nagyobb méretűre tervezték át. Az ilyen áttervezések után módosítani kellett a határidőket. Közben az építőipari szervezetek is a korszerűbb technológiákra tértek át, és emiatt a késedelem növelte az építési költségeket. Szólni szeretnék még a mélyépítési feladatokról is. A megye vezetése úgy ítéli meg, hogy a közlekedési ágazatban a beruházási források és az építőipari kapacitások összhangban állnak. Hasonló a helyzet a víz-, csatorna-, közműépítések területén is. Gondokat okoz azonban, hogy évenként eltérő nagyságrendben jelentkeznek az építési igények, ugyanakkor a kapacitás egyenletesen növekvő mértékben áll rendelkezésre. Vagyis hol nincs kihasználva, hói pedig túl sok az igény. Ez egyébként összefügg a megye, és különösen a városok — elsősorban Kecskemét — víz- és csatomaágazatban való elmaradottságával. E területen a pénzeszközök nem elegendőek mindarra, amire a városok gyors fejlődése miatt igény merül fel. A következő tervidőszakban minden bizonnyal növekednek a víz- és csatornaépítési igények. Erre pedig a kivitelező szervezeteknek is jobban fel kell készülniük. — Megállapították-e a beruházások fontossági sorrendjét és a folyamatban levő beruházások gyors befejezésére ösztönzi-e a megye vezetése az építőipari szervezetekét? — Intézkedések történtek, bár a beruházások átfogó rangsorolására nem került sor. A legfontosabb nagyberuházások kivitelezése természetesen tervszerűen halad. Idejében készült el például a soltl Kossuth-adó. Ä Halasi Kötöttárugyár, mint egyedi nagyberuházás, ütemesen épül, és a tervezettnek megfelelően el is készül ebben az évben. Hasonló a helyzet a 'bajai húsfeldolgozó építésénél is. A tanácsi többlettámogatás egyébként azt célozta, hogy a tanácsok beruházásai a tervezettnek megfelelően valósuljanak meg. Erre pedig mór készítettünk rangsorolást. Mint említettem, a lakásépítési terv teljesült. A kapcsolódó létesítményeknél azonban ez kevésbé válható. Sajnos,' egyes jelentősebb beruházások megkezdéséről ebben az ötéves tervben véglegesen le kellett mondani. Ilyen a 216 személyes szakmunkás diákotthon Kecskeméten, valamint egy 160 személyes szakmunkástanuló és középiskolai diákotthon építése Baján. Kapacitáshiány miatt a megyei könyvtár és a levéltár építése is húzódik, s a tervidőszakban csak elkezdésükről lehet szó. — Folyamatban levő fontos beruházás a megyei kórház és a kecskeméti főposta építése. Várható-e ezek határidőre való befejezése? — Az új, 680 ágyas megyei kórház építésének befejezése tekintetében biztató a helyzet. A generálkivitelező BÁCSÉP, és alvállalkozói határozottan nyilatkoztak, hogy építését befejezik és a tervidőszak végén üzemibe helyezhető lesz. Mindezt alátámasztja, hogy 1977-ben már nem növekedett az építési ütemben a lemaradás, sőt; a tervezettnél jóval nagyobb érték került beépítésre, az elkövetkező három évben a 70—80 millió lemaradást is pótolják, amire új beruházási hálóterv készült. > Ami az új postát illeti, az építők komolyan hozzákezdtek a beruházás megvalósításához. Az építőipar és a posta, valamint a belső berendezéseket szerelő vállalat közötti együttműködéstől függ, hogy ez a létesítmény is határidőre megvalósuljon. — A beruházások tervszerűségének fokozása milyen feladatokat ró a még csak előkészületben levő létesítmények ' vonatkozásában a különböző szervekre, gondolok itt azokra a beruházásokra is, amelyek már csak a következő tervidőszakban kerülnek kivitelezésre? — A tervidőszak első vagy utolsó napja csupán egy naptári dátum, ami nem szakíthatja meg a folyamatosságot. Ezért alapvető, hogy a tervszerűen áthúzódó beruházások folyamatos megvalósítására oda kell figyelni. A másik fontos dolog a következő tervidőszakra való felkészülés. Lényeges, 'hogy a műszaki tervek idejében elkészüljenek. Tudjuk például, hogy a VI. ötéves tervben is épülnek lakások. Fontos, hogy a tanácsok a lakásépítési területek előkészítésére, s az ehhez szükséges műszaki tervek ki- dolgoztatására már most, az V. ötéves terv második felében tervszerűen készülnek. Lényeges tehát, hogy a beruházási döntések még e tervidőszak végén, vagy az új elején közvetlenül megszülethessenek, s ezzel folyamatossá válhasson a kivitelezés. - A harmadik igen fontos szempont —, és ez nem csupán a VI. ötéves tervre vonatkozik —, hagy az építtető,, szervező,' a beruházást lebonyolító és a kivitelező között javuljanak a kapcsolatok. Vagyis Idejében születhessenek meg azok az alapvető döntések, amelyek alapján jól és ütemesen haladhat a kiviteli terv készítése, felkészülhet a beruházást lebonyolító apparátus a miunkák megszervezésére, az építőipari szervezet pedig még jókor megismerheti teendőit, s az anyag beszerzésével, a munka megszervezésével fel itud készülni feladatára. Az V. ötéves terv feléhez közeledik. Egyértelműen láthatók a beruházási pénzeszközök, a feladat, tehát, hogy megállapodások szülessenek az építőiparral a kivitelezés megkezdésére és befejezésére. A lehetőségekhez kell méretezni az igényeket és a konkrét feladatokra összpontosítani az energiát — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát dr. Mező Mihály. Nagy Ottó • A Victoria magasnyomó gép. (MTI-fotó: Bóziii Sándor (elvételei — KS) Példát mutat a fiataloknak Csattognak a gépek, csörrénnek a kész vastermékek. A1 műhely pirosruhás munkásai az építőiparnak szükséges tömegcikkeket gyártják. A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárának „A” üzemében vagyunk. Az egyik gépnél Fodor József né betanított munkásnő villámhárító-tartozékokat állít elő. Ebben a hónapban ünnepli ötvenedik születésnapját, de védőkesztyűbe bújtatott keze fiatalosan mozog. — Jövőre lesz húsz éve, hogy idejöttem a gyárba dolgozni — meséli a törékenyebb termetűek közül való munkásasszony. — Előtte csak szezonmunkát végeztem, a dohánybeváltónál, itt a városban. Rengeteg gáz- és vezetékbilincset, meg villámhárító- tartozékot készítettem, amióta itt vagyok. A gépkezelést megtanulni nem volt nehéz. Á gyári rendet is megszoktam hamar. Ügy belém idegződött már ez a munka, és úgy megszerettem ezt az üzemet, hogy büntetés lenne, ha el kellene mennem innen. Fodor Józsefné azok közé a törzsgárdatagok közé tartozik, akikről a vezetők úgy beszélnek, mint a gyár oszlopairól. A szemüveges munkásasszony kivette részét az elmúlt két évtized valamennyi év végi és évközi nagy hajrájából. Ha kellett, éjjel-nappal dolgozott. Gépe egyszer sem maradt gazdátlanul a helytállást követelő napokban. — Mindig csak a munkára figyelek, mintha körülöttem nem is lenne senki és semmi —vallja Fodorné, aki a Gagarin szocialista, s egyben vállalati kiváló brigád tagja. — Fodor néninek nagyon ügyes keze van, ami a munkájához elengedhetetlen — jellemzi az „A” üzem dolgozóját Gyenizse Balázs művezető. — Szorgalmas asszony, még soha nem kellett jobb teljesítményre buzdítani. Sőt, • előfordult már. hogy azt mondtam neki, pihenjen egy kicsit. Bármelyik termék előállításálban kimagasló teljesítményre képes. Mint ember szerény, és végtelenül lelkiismeretes. Szakszervezeti bizalmiként is ez a lelkiismeretesség hatja át a munkáját. Szép erénye, hogy a termelési teljesítménye napról napra kiegyensúlyozott. — Nem is tudom, talán sírva fakadnék, ha egyszer nem lenne meg a. normám — mondta az imént Fodor Józsefné. A Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárának munkásnője a gyárhoz való hűsége és j6 munkája elismeréseképp háromszor kapta már meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Az idén, a nemzetközi nőnap alkalmából pedig olyan gratulációban volt része, amilyenre nem számított: az Építőipar Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. — Kitartásával, Jó munkájával követendő példát mutat a fiataloknak — állítják Fodor Jó- zsefnéról a gyár vezetői. S amit mondanak, az nem kis dicséret. A. T. S. Pusztulásra ítélve 1 .,-V, JESS*?? A megye déli részén és a Duna mellékén az utóbbi években az országosnál gyorsabb ütemben fejlődött a baromfi tenyésztés. Míg 1974-ben 5 millió 873 ezer pecsenyecsirkét szállítottak a feldolgozóiparnak a termelőszövetkezetek, addig tavaly már 9 millió 850 ezer darabot, az idei terv pedjg megközelíti a 10 millió 800 ezret. Az értékesített baromfihús .mennyisége az idén csaknem 160 ezer mázsára emelkedik. A Bácskai és Duna mellék! Termelőszövetkezetiek Területi Szövetségének körzetében nevelik az ország pe- csenyecsirke-áltományának 10— 11 százalékát. Az arány — az előrejelzések szerint — a következő esztendőkben Is az országos növekedés ütemét meghaladóan nő. Hasonlóan bővítik a baromfitenyésztést a megye északi részén gazdálkodó termelőszövetkezetekben is. A területi szövetség szakemberei állandóan figyelemmel kísérik a tenyésztési technológiát, a gazdaságosságra való törekvéseket. Megállapították, hogy az ágazatban rejlő lehetőségek — annak ellenére, hogy a szövetséghez tartozó gazdaságok eredményei az országos átlagnál jobbak? — nincsenek kiaknázva. A jövedelihe- zőség javításának egyik lehetősége az úgynevezett technológiai selejt hasznosítása. Miről Is van szó? A pecsenyecsirkét nevelő gazdaságokban a leggondosabb tenyésztés mellett is elszállításikor visszamarad egy bizonyos mennyiségű jószág. Ezek egészségesek, csupán súlyhatáron aluliak, s emiatt az ipar nem tudja átvenni. A feldolgozó automata gépsorok ugyanis csak meghatározott súlyú csirkéket képesek tisztítani, előkészíteni a kereskedelemnek. A*technológiai selejt függ a nevelés körülményeitől is. Szükséges, hogy egyöntetű legyen a na- ' posállomány, megfelelően ta kar - mányozzanak, olyan legyen a gondozás, hogy minél kevesebb legyen a súlyhatáron aluli jószág. Kisebb tenyésztő gazdaságokbairl ezeket a csirkéket nem gond értékesíteni. A tagság megvásárolja. Nagy tömegű előállításnál azonban — gondolunk itt másfél-, kétmillió peosenyecslrkére — az át nem vett baromfi elérheti a több tízezres mennyiséget. Erre már nincs felvevő piac. Az üzemi konyhák sem veszik át, mert olcsóbb és kényelmesebb, ha csomagolt csirkéből étkeztetnek. Ml történik tehát ezekkel a jószágokkal? Az üzemek nagyobb része kénytelen — az állategészségügy, a rotáció, az üzembiztonság érdekében — a súlyhatáron aluli csirkéket kiirtani, A Bácskai és Duna mellék! Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének szakemberei szerint a kiirtott állomány mennyisége évenként elérheti a 90 ezer darabot is. Más becslések szerint ennél jóval több. Ez a véleménye Bátyai Józsefnek is, a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnökének. Elmondja, hogy náluk jgen nagy gondot jelent az át nem vett állomány megsemmisítése. Olyan jelentős tenyésztő gazdaságnál, mint az övék, nem tudják értékesíteni a tízezerszámra jelentkező, súlyhatáron aluli jószágmeny- nyiséget. Javasolja, hogy esetleg összefogással létesítsenek egy kisebb feldolgozó üzemet, a készítményeket pedig a szövetkezetele saját üzleteikben értékesítsék. Hangoztatja, hogy ha továbbfejlesztik a baromfitenyésztést a mezőgazdasági üzemek, akkor a kiirtott mennyiség tovább növekedhet. Ugyanez a véleménye a területi szövetség szakembereinek Is. Szerintük ha az üzemek az elképzelések szerint növelik a pccsenyecsirke-tenyésztést, a kiirtandó állatok száma elérheti az egymilliót is. A hartal Erdei Ferenc Termelőszövetkezet ebben az évben 250 vagon pecsenyecsirkét ad a feldolgozóiparnak, tehát a nagytenyésztők közé tartozik. Hegedűs Lajos szövetkezeti elnök elmondja, hogy náluk nem okoz gondot a súlyhatáron aluli jószágok értékesítése. A tenyésztés során ugyanis sikerült elérniük, hogy általában egyöntetű az állomány, tehát kevés a súlyhatáron aluli jószág. Ami van, azt a tagság megvásárolja. Hozzáteszi, hogy egyöntetű naposállományt kapnak, a táptakarmányt maguk állítják elő, nagyon ügyelnek a minőségére. Egy lehetőség tehát a technológiái! seleit csökkentésére. Azonban a súlyhatáron aluli baromfi értékesítésének gondjai változatlanul megmaradnak. Talán érdemes lenne megfontolni a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnökének javaslatát. Ez ugyanis elősegítené a kevésbé ellátott területek árualapjának bővülését is, A fogyasztók bizonyára örülnének a kezdeményezésnek. Egyes szakemberek javaslatai szerint — figyelembe véve az Importfehérje magas beszerzési árát — húslisztüzemet Is lehetne létesíteni, a pusztulásra ítélt baromfi takarmányozási célra történő fel- használására. K. 8.
