Petőfi Népe, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

I

1978. iprilil 20. • PETŐFI NÉPE • I

A NÉPESEDÉSPOLITIKAI HATÁROZAT HATÁSA AZ ALSÓ FOKÜ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN

Az óvodai ellátottság

Emberigényem mérhetetlen

Bács-Kiskun megyében 1970—76 között az óvodai helyek száma 46, az óvodás gyermekeké 56 százalékkal emelkedett. Az elmúlt hat év alatt az óvodás korú gyermekszám növekedésének mintegy 60 százaléka a megyeszékhelyen következett be, miközben a fejlesztésnek alig egyötöde jutott a városra. 1970—76 között a megyében az óvodai elhelyezést igénylők száma közel másfélszeresére emelkedett. Az igények kielégítésének aránya az 1970. évi 89-ről 1976-ra közel 94 százalékra nőtt, részben a — tervezettet lényegesen meghaladó — fejlesztés, részben pedig a nagyobb arányú felvételek eredményeként. Az óvodai elhelyezés iránti igények erőteljes fokozódását jelzi az a tény is, hogy mig 1970-ben az óvodás korú gyermekek alig több mint 60, addig 1976-ban 83 százalékának felvételét kérték a megye óvodáiba.

Mivel az igények növekedése valamelyest meghaladta a fejlesztést, az igények kielégítési szintjét —az emelkedő arányú felvételeiken túlmenően — csak oly módom lelhetett javítani, hogy szükségférőhelyeiket is igénybe vettek. Illetve létesítettek. 1970- ben több mint 1300 szükségférőhely volt a megyében, az összes óvodai hely 11 százaléka. (A megyeszékhelyen ez az arány 18 százalék volt ekkor.) ,

A szükségférőhelyek száma 1972-ig emelkedett, majd fokozatosan csökkent, 1976 végéig 950-re, s ez az összes helynek már csak nem egészen 6 százaléka. Kecskeméten még 1976-ban is 10 százalékot meghaladó volt a szükségférőhelyek aránya. Az óvodai elhelyezés iránti igények — lehetőségek szerinti — fokozódó kielégítéseként jelenleg az óvodáskorúak csaknem 80 százaléka jár óvodába, ami lényegében azonos az országos ellátottsággal.

Az óvodai ellátottság területenként meglehetősen nagy különbségeket mutat. Az óvodai helykihasználás 1976-ban 100 százalék alatt volt a bajai és a kar locsal járás községeiben, közel 110 százalékos volt a kecskeméti és a kiskőrösi Járás községeiben, és a teljes klhasználtságl szintnek megfelelő volt a kiskunhalasi Járásban. 1970-hez képest egyébként a községekben fokozódott az óvodák kihasználtsága.

A városok közül legjobban ellátott Kalocsa, ahol az óvodák kihasználtsága 1970-ban mindössze 94 százalékos volt. A hat évvel korábbihoz képest mérséklődött Baja óvodáinak zsúfoltsága is, ugyanakkor a többi városban fokozódott. A gyermeklétszám rohamos növekedése mögött aránytalanul elmaradó fejlesztés következménye, hogy

Kecskeméten az 1970. évi — egyébként is legmagasabb — több mint 120 százalékos kihasználtság 1976-ra 133-ra emelkedett.

Az óvodai igények kielégítése a községekben általában kedvezőbb, mint a városokban, kivéve Kalocsát, ahol 1976-ban mindössze 4 gyermek felvételi kérelmét utasították el. Ezzel szemben Kiskőrösön és Kiskunhalason az igénylőknek alig 90 százalékát tudták kielégíteni 1978- ban.

A megyeszékhely feszítő gondjaira utal, hogy a megye összes, óvodai felvételt kérő, de helyhiány miatt elutasított gyermekinek egynegyede kecskeméti, ahol a nők foglalkoztatottsági színvonala a legmagasabb. Ezt jelzi, hogy míg az összes elutasított gyermek 36 százalékának felvétele mindkét szülő munkaviszonya alapján Indokolt lett volna, addig ez az arány Kecskeméten 85 százalék.

Az óvodás gyermekek számának emelkedésével egyidejűleg 1970-től 1978-ig a megyében 800- ról 1100-ra nőtt az óvónők létszáma. E kedvező tény eredményeképpen az egy óvónőre jutó gyermeklétszám az 1970. évi 20- ról 1976-ra 17-re csökkent. Kedvezőtlen azonban az óvónők képesítés szerinti összetételének alakulása. A megnövekedett gyermeklétszámhoz szükséges megfelelő számú óvónőt ugyanis csak a korábbinál lényegesen több képesítés nélküli óvónő alkalmazásával lehetett biztosítani. 1978- ban az óvónők több mint egyötöde nem rendelkezett képesítéssel, ami a hat évvel korábbi aránynak kétszerese. Az óvónői létszámalakulás megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy a létszámemelkedéssel párhuzamosan megháromszorozódott a gyermekgondozási segélyt igénybe

Kük

•NSV

Barangolás a Duna-kanyarban

V]TT Rab Ráby — ki ne hai- V Ili* lotta volna e romantikus hangzású nevet, ki ne olvasott volna róla, ha másutt nem, hát Jókai Mór híres regényében? Nos, itt vagyunk hát a ház előtt, ahol lakott egykor ez a valóságos történeti személy. Amikor az épület előtt elgondolkozva állok, elgondolom, hogy nem is olyan régen még a másik Jókai-hősnek: a „Lőcsei fehér asszonynak” a vára előtt szemlélődtem. (Lám, „kicsi a világ" — és Ismétlődnek az élmények.)

Rab Ráby tér Szentendrém Parányi házaik — de szépek —, s parányi utcák — legalább hat — futnak ide össze egy csomóba, s a tér közepén húzós kút, meg legalább kétszáz éves öreg fa. A ház sárga, barokkos stílusú... Sok vascégér: kulcs, óra, olló, kerék, jelzi, hogy Itt valamikor szabók, órások, kerékgyártók és más szakemberek éltek. De menjünk tovább.

Az Alkotmány utcáiban, éppen a templom mellett, egy szerény és szürke kőtábla látható az egyik falon, s Pajta ez a szöveg olvasható: „Avakumovlcs A vakum, 1774—'1811, fuvolaművész, az avacuma billentyűs hangszer feltalálója, Szentendre szülöttje. A szomszédos templomkertben van eltemetve.” Aztán megyünk tovább a sétánk során. Egyszeresek látjuk a feliratot: „Szigligeti Ede órásmester”. — Hűha, szegény nagy drámaírónk, ha tudta volna, hogy egykor majd nevét egy derék órajavltó ember viseld I Aztán eszembe jut: Ismertem egyszer Kecskeméten egy Petőfi Sándor nevű embert,

vevő óvónők száma: 1978-ban 186 élt ezzel a lehetőséggel, az összes óvónő 17 százaléka.

Az óvónői ellátottság ugyancsak viszonylag nagy szóródásokat jelez területenként Az egy óvónőre jutó gyermeklétszám 1976-ban legmagasabb volt (21, l'Uetve 20), a bajái járás területén és Baja városban. Legkevesebb, mindössze 12 gyermek jutott egy óvónőre Kalocsán, ahol szinte valamennyi ellátottsági mutató kedvezőbb, mind a megyei, mind a városi átlagnál Az elmúlt hat év folyamán a megye valamennyi járásában, városában némileg mérséklődött az óvónők leterheltsége, kivéve a megyeszékhelyt.

Bács-Kisikun megyében az ötödik ötéves tervidőszak folyamán, egészen 1979-4g az óvodáskorú népesség növekedésével lelhet számolni. Ekkor lépnek ugyanis 3—5 éves korba az 1974—76 évek között születettek. Így 1979-ben az óvodáskorúak száma várhatóan 28—28,5 ezer lesz. A megye területi fejlesztési terve a jelenlegi tervidőszakra állami és vállalati beruházásból, valamint társadalmi összefogásból 3200 óvodai hely létesítését irányozta elő. További fontos célkitűzés az óvodáskorú népesség, felvételi arányának 75 százalékra való emelése a tervidőszak végéig.

Figyelembe véve az óvodai elhelyezés iránti igényeknek az óvodáskorú gyermekek számánál jóval gyorsabb növekedését, 1980-ban mintegy 21,2 ezer gyermek óvodai elhelyezését indokolt megoldani. A tervezett fejlesztés teljesítése esetén — a számítások szerint — a tervidőszak utolsó évéig a megye óvodáinak zsúfoltsága nem fog enyhülni. Ellenkező esetben a zsúfoltság további fokozódásával lehet számolni, ami különösen a megyeszékhelyet érinti érzékenyen.

“ A következő évek csökkenő születésszámát feltételezve, az óvodáskorúak magasabb szintű ellátására, a zsúfoltság érzékelhető csökkentésére csak a VI. ötéves tervidőszakban nyílik lehetőség. A jelenlegi tervidőszak hátralevő éveiben azonban a fejlesztések területi elosztásánál mindenképpen Indokolt az eddigieknél Jobban figyelembe venni az óvodáskorúak számának területenkénti eltérő alakulását

Wolf ért Mérla KSH közgazdász csoportvezető (Folytatjuk.)

Beszélgetés Szabó Magdával

Az Írónőt nehéz órájában találtam otthonában. Mindössze néhány perce tudta meg, hogy elvesztett egy régi barátot. (Abban a reményben maradtam ott, hogy a beszélgetés talán segít valamelyest elviselni veszteségét.) Sietve szeretett városáról érdeklődtem.

— Nagyon nehéz sorsú városban születtem — vette át a szót Szabó Magda akár egy feléhaji- tott mentőövet —, Debrecen semmihez sem hasonlítható. Nem véletlen, hogy KossuVhék is odamentek a szabadságharc nehéz Időszakában, Külföldön Debrecen nevét hallva mindig akad valaki, aki felemeli a fejét.

— Adott éz a város elegendő útravalót?

— Hogyne adott volnál — csattant fel. — Ott tanultam meg beszélni. Az a sajátságos mondatlogika a debreceni koldkviális nyelv, amellyel írásaimban is építkezem, s amelyen Csokonai és Fazekas is beszélt, onnan van.

A proporció, a város arányai: a debreceni kollégium és a puszta egymás mellett... Ott szákiam meg a távlatokat, a nagy eget és a nagy erdőséget. Ott jártam iskoláimat, amíg le nem doktoráltam.

— Ki figyelt fel először íráskészségére?

— A tanárom, Szondy György. 0 mondta nekem még 12 éves koromban egy sikeres pályázat megírása után, hogy belőlem pedig író lesz. Végigvigyorogtam az egész utcát hazafelé. De ez csak nekem volt világkomédiája, mert a családban sok író volt A nagyapám, a dédapám, ez édesanyám. Valamennyien publikáltak. (Ez Is benne van a Régimódi történetben.) Íróvá lenni? Kiszámíthatatlan foglalkozásnak tűnt az akkori szegény Magyarországon. Pedig Írtam drámáit is; prózát Is. Ez volt a mániám.

— De ml akart lenni?

— Latintanár. Az is lettem. 1943-ban először tanítottam latint és magyart. Ott ahol magam Is tanultam korábban. De csak segéddíja« tanárként. Hamarosan Hódmezővásárhelyre kerültem egy kálvinista felekezeti Iskolába.

— És komolyan írni?

— Minden Debrecenben kezdődött. A város 1944-ben, ahogy az új kormány megalakult, engedélyt kapott egy irodalmi folyóirat szerkesztésére. Kardos László

szerkesztő azon töprengett, miként lehetne megtölteni a lapot.

Így jötték el hozzánk, Szabóékhoz, ahol, tudták: él egy fiatal toilforgató lány. (Írtam. Gondoltam, ha nem megy, visszamegyek Hódmezővásárhelyre tanítani.) Versekkel kezdtem, mert mindig azt hittem, nem tudok prózát írni.

— Hogy került Pestre?

— Amikor az új kormány felköltözött a fővárosba, velük jöttem én is. A minisztériumban Tilmügyi és irodalmi referens lettem. Hogyne érdekelt volna a munkám! Életemben először láttam filmforgatókönyvet.

— Félt a prózától és mégis belevágott később.

— Anyám már elég idős asz- szony volt, amikor combnyak- csont-töréssel hosszú időre gipszágyba 'került. Közben férjhez mentem Pesten és újra tanítottam egy általános iskolában. Fizetésünkből nemigen tudtunk hazajárni. Ezért kezdtem prózát Imi, egy meseregényt. (Levélben, hogy legyen mit anyámnak otthon várnia. Írogattam vagy fél éven át. Így született meg az első prózám, a Satgetkék. Talán ha nem írom meg, anyu meg sem gyógyul. Lámpaláz nélkül írtam, s kiderült, hogy sok bajom és gondom között elvesztettem gátlásaimat a próza iránt.

— Mégsem ez a könyv jelent meg nyomtatásban először, hanem a Freskó.

— Négy kész könyvvel jelentkeztem szinte egyszerre. Két Verseskötet már a hátam mögött volt (Akkor raktak ki az állásomból, és utána tízéves hallgatás következett.) Közben megírtam a Freskót, az 'Őzt, a Zsófit Egész életemben írtam. Olyan volt ez, mint a fogmosás. Hozzátartozott

Kw.wwí

WUF V\1B

meg egy Katona Józsefet is; méghozzá nemrégiben.

Aztán bemegyünk a szentendrei antikváriumba. Keresgélünk, s nemls hiába. Lám, megint bebizonyosodott: aki keres, az talál Megleltünk egy régi, Kecskeméten kiadott kicsi könyvecskét Nagy hát az öröm; a gyűjtő semmihez sem hasonlítható öröme.

És azután? Betévedünk egy „ócskádhoz". Vagyis, hogy pontosabban jelezzük: a „Használt bútorok, lakberendezési tárgyak vétele és eladása" elnevezésű üzletbe. És mit találunk ott bent a jólfűtött falak között? Bútorokat, dísztárgyakat, népviseleti ruhadarabokat és egyebeket Ez szép, de az áraki Néhány példa, íme, Ide kívánkozik:

Kicsi áűótükör, ezeregyszáz forint; kis boroskészlet nyolcszáz; régi levéses tál ezeregyszáz; s az aranykeretes íalltükör kettőezer- ötszáz; a kovácsoltvas csillár meg csaknem háromezer. És így, tovább. Cseppet sem kecsegtető árak a fizetésből élő hazai turistának. De a külföldiek? Azok persze veszik az Itt látható dolgokat Ugyanis nézem a vendégkönyvet, A bejegyzések — belga, japán, német angol, norvég, olasz, orosz és más nyelveken — arról árulkodnak, hogy bizony itt „megy a bolt".

Ne legyünk „ünneprontók", ne firtassuk hát ennek az üzletnek a „létjogosultságát”; nem a m1 dolgunk. Nézzük inkább azt hogy Szentendrének miféle — és mennyi — kapcsolata van megyénkkel, Bács-Kiskunnal. Szerencsére tudunk sok mindent felsorolni.

Ww• Fehér márványtábla Rab Ráby egykori hálának a falán. Alatta mindig friss a koszorú.

• Az ilyen síép kapubejárók előtt meg-megéllnak Szentendrén a látogatók.

Van a környéken egy Kada- hegy; meg kellene nézni közelebbről, van-e köze a kecskemétiek szeretett Kada Elekéhez? Azután itt a szentendrei Mafchl- ász Termelőszövetkezet Miért, hogy épipen a hírős város egyik legnagyobb fiáról neveztek el

ebben a „művészvárosban” szövetkezetei? De nézzük tovább.

A jánoshalmi születésű Borom- lsza Tibor festőművész — aki oly nagy előszeretettel fes tette- ábrázolta mindig a hortobágyi paraszti világot — ebben a városiban halt meg. A ház falán, ahol élt sokáig, most emléktábla hirdeti nevét és emlékét És a félegyház! születésű Szántó Piroska festőművész? ö már valósággal szentendreinek számit; hiszen sok-sok esztendő óta e falak között él és alkot Tegyük hozzá ehhez rögtön: a férje, a köd tő Vas István ugyancsak rák- sok szállal kötődik az öreg házakhoz, az öreg faiiákhoz, meg a hömpölygő, vén Dunához.

Baja egyik nagy szülöttje: Vujlcs Joachim tanár, utazó, író, a szerb színészet úttörő egyénisége szintén itt élt sokáig. És Itt rendezte akkoriban híres előadásait A múlt század első felének ez a kivételes képességű és sokoldalú alakja jórészt Szentendrén szívta magába az egyre erősödő magyar kulturális széliemet Itteni élményei Is befolyásolták alkotói tevékenységét; néki, aki többek között a 'Krim. félszigeten is gyűjtött életművéhez élményeket.

Lványi GrünwaM Béla, Fényes Adolf — akik jórészt kecskemétinek számítanak — és mások ebiben a városban alkottak, dolgoztak azért hogy a magyar kultúra gazdagodjék. Jó érzéssel gondol rájuk a Szentendrén sétáló turista; különösen akkor, ha azt kérést hogy Kecskemétet és Bács-Kiskun megyét ml minden köti össze az ország más tájaival, meg a nagyvilággal

(Vége)

Varga Mihály

napjaimhoz. Hogy írásaimat nem láttam nyomtatásban? Nem láttam! A Magvető lektorai 1958 után kerestek meg. Nem volt fájdalmas ez a várakozás, nem olyan a természetem.

— Ügy érzem, ön nagyon kiegyensúlyozott ember.

— Azt hiszem, egész életemben az voltam. Csak akkor esem kétségbe, ha tényleg leszakadt a világ a fejem felett. Egyébként türelmes és csöndes vagyok. Egy szép, nyugodt esőnek is tudok örülni. Harmóniám valószínűleg annak köszönhetem, hogy leírtra- tatlanul szép gyermekkorom volt. Szüléimhez nagyon kötődtem. Két ember, apám és anyám, elhatározta, hogy megtanít egy gyermeket nevetni, félelmet nem ismerni. Mindig szerencsém volt azokkal az emberekkel, akiknek közelében éltem. A férjemmel Is. Élelemben első az otthon szilárdsága. Bnélkül nincs munka. Légyen kit szeretnem és kiről gondoskodnom.

— Ez magyarázná lokálpatriotizmusát is?

— Igen, így értheti meg Debrecent. A város ma a folytonosságot jelenti számomra. Régen, amíg éltek, a szüléimhez mentem. Ma a debreceni barátainkhoz járunk le.

— Mikor tudatosult Szabó Magdában íróvá válása?

— Íról életünket együtt kezdtük a férjemmel Pesten. Mindig tudtam, hogy író vagyok, csak azt nem ítélhettem meg, hogy milyen.

— Mostanában sűrűn jelentkezik drámákkal.

— Prózaírónak vallom magam, de az utóbbi Időben egyre jobban a színház felé fordulok. Imádtam a színházait. Gyerekkori játékaim között ott volt a színház Is. Regényeimről később azt mondták, a párbeszédek és a figurák Is drámaiak. Így kért fel Simon Zsuzsa, a Thálla Színház ekkori igazgatója első színpadi munkám megírására. A Disznótor című regényemből született meg a Kígyómarás. Rájöttem, hogy megbirkózom a dialógussal is.

— A nemrégiben bemutatott Régimódi történet sikert hozott

— Ilyen tömegű levelet még soha nem kaptam. Nem nosztalgiáról van szó. A fiatalok is megnézik a darabot, és írnak nekem. Talán azt érezték meg, hogy a családok meg az ország valahogyan összefüggnek egymással.

— Válaszol a levelekre?

— Minden levélre válaszolok, ez gyerekkori fogadalmam. Nagyon szorgalmas munkával néha 50—80 levelet is megírok hetenként. Nagyon rendszeres ember vagyok. Tizennégy évig tanítottam, sok mindent megszoktam. Ezért könnyű korán felkelnem. De az írás mellett a családomat éa az állataimat is el kell látnom.

— Regény vagy színdarab lesz a következő munkája?

— Esszékötetemet írom. Régi éa új írásokat szedek össze.

— Megítélése szerint hova érkezett el pályáján?

— (Felnevet...) Soha életemben nem gondolkoztam azon, hova juthatok el írásaimmal. Azt viszont megtudtam, hogy Debrecen városához fűződő szerelmem nem egyoldalú! Az írói pálya olyan, hogy az ember rengeteg sebet, sérülést hurcol magával. De így van ez rendjén. Soha nem vágytam lombikélet után.

— On rendkívül erősen kötődik az emberekhez.

— Érdekelnek az emberek, mert igénylem őket. Emberigényeim mérhetetlenek. Tizenhét éve lakom litt a Júlia utcában, és aligha van valaki, akit ne Ismernék a környéken. Nagyon la vidéki vasrok. Tudnom kell róluk mindent. Soha nem vagyok egyedül és ne is legyek, mert az borzasztó. Kell, hogy körülvegyenek az emberek, Így jó nekem az élet

Bs. B.