Petőfi Népe, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-04 / 54. szám

Beszélgetés az ÁB A V\1 Q C ? megyei igazgatójával \JYLj LUol IClJ élmúlt évi tapasztalatai i A rohamos technikai fejlődés korában egyre nagyobb je­lentőségre tesz szert a lakosság körében az élet- és vagyon­biztosítás. Természetesen ma még az elemi károk ellen sem tudunk eléggé hatékonyan védekezni, s ilyen vonatkozásban éppen 1977 volt az az esztendő, amelynek időjárása komoly veszteségeket is okozott. A biztosítás tavalyi eredményeiről, elmúlt évi tapasztalatairól beszélgettünk Szabó Lajossal, az állami Biztosító megyei igazgatójával. 1978. március 4. 6 PETŐFI NÉPE «? * Külföldi áru az üzletekben Miből, mennyit importálunk az idén? — Az ÁB szempontjából mi­lyen eredményekkel zárult 1977? — Az 1976-ban előkészített, il­letve bevezetett korszerűbb biz­tosítási módozatok a gyakorlat­ban tavaly vizsgáztak. Ma már elmondhatom, hogy az ÁB üzle­ti, kárrendezési és ügyviteli mun­kája jelentős mértékben fejlődött. A tsz-ek, állami gazdaságok és vállalatok kivétel nélkül kötnek álló- és forgóeszköz-biztosítást. Növénybiztosításra például a múlt év végéig újabb tíz mezőgazda- sági nagyüzem kötött szerződést. A lakosság körében is jó ered­ményeket értünk el Bács-Kiskun megyében. A lakásbiztosítások száma 20 ezerrel, a CSÉB- tagoké 9 ezerrel, a Cascóé 3200-zal nö­vekedett. Biztosítási díjbevételünk egy év alatt 110 millió forinttal emelkedett. Szocialista államunk szempont­jából természetesen nem bevétel szempotjából fontos a biztosítási díjösszegek növekedése, hanem azért, hogy minél nagyobb alap álljon rendelkezésre a kárt szen­vedett gazdasági egységek és ma­gánszemélyek veszteségének meg­térítésére. Ezáltal ugyanis stabi­labbá válik a gazdálkodás, ki­egyensúlyozottabbá a termelés, s a károsult állampolgárok élet- színvonala sem csökken. — Milyen károk keletkeztek tavaly és mennyit fizetett ki az Állami Biztosító? — Tavaly márciusban és ápri­lisban nappal kellemes, meleg volt az idő, hajnalban viszont sokszor süllyedt fagypont alá a hőmérséklet. A gyümölcsösökben korán virágozni kezdtek a fák, majd elszomorító látványt nyúj­tottak a hajnali fagyok után megbámult rügyek, termőképte­lenné vált növények. Az almás­kertekben a Stacking szenvedte a legnagyobb kárt; kisebb mértékű veszteségek keletkeztek a Jonat­han és a Golden fajtákban. A ba­jai. kiskőrösi, kecskeméti, kiskun- halasi járásban levő szőlő-gyü­mölcstermelő gazdaságokból — nyilvántartásunk szerint 80 me­zőgazdasági nagyüzem — (a biz­tosított gazdaságok 85 százaléka) szenvedett tavaszi fagykárt. A később bekövetkező kedvező időjárás jelentősen hozzájárult a veszteségek csökkenéséhez. A nö­vényzet egyes helyeken csaknem teljesen regenerálódott. De csak egyes helyeken, mert végül is 199 millió forint kártérítést fizettünk ki a növénybiztosítást kötött gaz­daságoknak. Az elemi károk másik fajtája a vihar és a jégverés. Tavaly 29 jégveréses nap volt. amely 85 olyan gazdaságot is érintett, amely növénybiztosítást kötött. össze­sen húszmillió forinttal nagyobb veszteség keletkezett, mint 1976- ban, s így az elmúlt évben 62 mil­lió forint kártérítést fizettünk ki. Egyébként érdekes adat, hogy 1977-ben a mezőgazdasági nagy­üzemeknek összesen 295 millió forint növénykártérítést utaltunk ki mindamellett, hogy viszonylag jó termés volt. Kedveltté vált a gazdaságok körében az állatbiztosítás. Ennek oka, hogy az új szerződési módo­zat alapján már a nyilvántartott könyvelési érték szerinti kárté­rítést alkalmazzuk. Kedvező fo­gadtatásra talált a tenyészállat tényleges mozgását figyelembe ve­vő új végelszámolási módszer is, mert az évi átlagos állományt ve­szi figyelembe. Végül a háztáji állatbiztosításról szeretnék annyit megemlíteni, hogy 7500 elhullás­ra több, mint 10 millió forint kártérítést fizettünk. — Mit hallhatunk a lakossá­gi biztosításról és kártérítések­ről? — Sokáig emlékezetes marad a tavaly július 8-i kecskeméti és a a július 31-i kiskunfélegyházi íté­letidő. Tyúktojás nagyságú jegek zúdultak a két városra 80—85 ki­lométer erősségű szélvihar kísé­retében. A háztetőkben, ablakok­ban, helyenként még a bútorok­ban is tetemes károk keletkeztek. Vihar után több, mint hatezren jelentettek épületkárt, amelyre 5 és fél millió forintot térítettünk. Kétezer kiskert-tulajdonos je­lentette, hogy veteményesét tönk­retette a jég, ezeknek külön ve­zérigazgatói engedélyre másfél millió forintot fizettünk ki. Személybiztosítási szolgáltatá­saink jelentősen növekedtek. A megyében levő ÁB-fiókok 22 és fél ezer balesetre, 31,5 millió fo­rintot fizettek ki. Személykár­rendezési tevékenységünket egyébként korszerűsítettük. Igaz­gatóságunknál külön csoport ala­kult erre a célra. Baján általános orvosszakértőt alkalmazunk, aki a bajai, kiskunhalasi és kalocsai fiókokhoz beérkező egészségká­rosodási ügyekben is állást fog­lal. Arra törekedtünk, hogy sze­mélybiztosítási szolgáltatásainkat minél nagyobb mértékben kész­pénzben rendezzük. A legjobb eredmény e téren a kecskeméti, kiskunfélegyházi és bajai fió­kunk érte el, a személyi károk 60 százalékát készpénzben fizették ki. — Hogyan alakult a gépjár­mű biztosítással kapcsolatos tevékenységük? Tavaly 8400 gépjárműkért ren­deztünk, 35 millió forintot fizet­tünk ki, ami 13 százalékkal több az egy évvel korábbinál. Kárren­dezési tevékenységünk színvona­lának emelése céljából szoros kapcsolatot alakítottunk ki a 10. számú AFIT Vállalattal és a gép­jármű javító szövetkezetekkel. A gépjármű-tulajdonosok részére kedvező módosításokat eszközöl­tünk a CASCO-biztosításnál. A korábbi gyakorlat szerint példá­ul 5 ezer forintig rendezhettük a gépkocsi töréskárokat számla bemutatása nélkül. Ma már a számla nélküli kárrendezés a gépkocsi új értékének 20 száza­lékáig terjedhet. Megszüntettük a kezdő vezetői pótdíjat. A határo­zatlan időre szóló Cascó-nál a díjfizetés elmaradása esetén ed­dig 30 napra vállaltunk kocká­zatot, ezt most 60 napra hosszab­bítottuk meg. Ha a károsult biztonsági övét használ, 25 szá­zalékkal növelt kártérítést fize­tünk. A gumiabroncsok elhasz­nálódása körüli viták megszünte­tése érdekében csak akkor vesz- szük figyelembe az elhasználódás mértékét, ha a hatóság a baleset okát a gumiabroncs hibás voltá­nak tekinti. Az ÁB január 1-vel felelősség- biztosítási szerződést kötött a Magyar Vadászok Országos Szö­vetségével. Eszerint az ÁB vál­lalta, az olyan jármű és vad köz­úti összeütközéséből származó tár­gyi, vagy személyi károk kifize­tését, amelyért a jogszabályok szerint a vadásztársaságok a fe­lelősek. — Vannak-e vitatott kérdé­sek a biztosítási módszerekkel kapcsolatban? — Vitatott kérdések természe­tesen mindig vannak. A nagy­üzemi növénybiztosítással kap­csolatban például több mezőgaz­dasági vezető kifogásolja, hogy a hároméves üzemi szintű átlagho­zam a kártérítés alapja. Azt mondják, hogy ez nem jól szol­gálja a fejlesztést, ezért inkább az évi tervezett hozamra kellene a biztosítást megkötni. Mások vi­szont helyeslik a hároméves át­laghozammal való számolást, de nem nagyüzemi, hanem üzem­egység szinten, így az egyes üzemrészek valóságos kárai job­ban megtérülnének. Vannak akik azt mondják, hogy ne korlátoz­zuk a szabadáras növények egy­ségárait, hanem bízzuk az árak meghatározását a gazdaságok ve­zetőire. Kérik azt is, hogy a zöld­ség-gyümölcs termelésnél vegyük kockázatba a korai őszi fagyokat is. Néhányan őszintén szólva ki­fogásolják azt is, hogy drága a növény- és állatbiztosítás. Az ilyen, és ehhez hasonló ész­revételeket, kifogásokat az Álla­mi Biztosító központja vizsgálja, elemzi, s már az elmúlt években is több módosítást hajtott végre. Lényegében egyetlen biztosítási módozatot Sem tekint az ÁB vég­legesnek. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a kötvény koc­kázati feltételei egyben a bizto­sítási díj mértékére is kihatnak. Ezért kell alaposan mérlegelni pénzügyi oldalról is a gazdálkodó szervezetek lehetőségeit, hogy kölcsönös előnyök alapján fejlőd­jön biztosítási rendszerünk — mondta befejezésül Szabó Lajos. N. O. Tavaly körülbelül 46 milliárd forint értékű külföldi árut kínál­tak az üzletek; az összes forga­lomba került árucikknek mintegy 18 százaléka származott import­ból. A lakosság ellátásában ál­landóan növekszik a behozatal részaránya, de szerepe is. Mind több család számára elérhető a motorkerékpár, az autó, már-már nélkülözhetetlen a kávé, a tea, a citrom, a narancs, és természe­tesnek találjuk, hogy a hazai gyártmányok mellett külföldi rá­diókból, pulóverekből, cipőkből, kozmetikumokból, háztartási gé­pekből, bútorokból is választha­tunk. Több mint 50 milliárd Importlehetőségeink természete­sen a fogyasztási cikkekből is korlátozottak, de — amint évti­zedek óta rendszeresen —, az idén is tovább bővülnek. A Bel­kereskedelmi Minisztérium tervei szerint 12 százalékkal több fo­gyasztási cikket hozhatunk be. mint tavaly, összesen 52 milliárd forint értékben. A szocialista országok többségé­vel már befejeződtek az erre vo­natkozó államközi tárgyalások: megállapodtak, hogy a kontingen­seken belül milyen árucsoporto­kat szállítunk kölcsönösen egy­másnak. A mar bevált, megked­velt termékek mellett eljutnak hozzánk a baráti országok újabb fogyasztási cikkei is, amint mi is szállítunk hasonlóakat. Az állami szinten szabályozott importot egyre növekvő válasz­tékcsere, és a határmenti árucse­re keretében érkeznek hozzánk. — Már nagyon várják — fo­gadja Benkő Józsefné, a GELKA kerekegyház! felvevőhelyének vezetője Varga János tv-szere- 151. — Alig nyitottam ki reggel, már négyen jelentkeztek és na- gybn kérték: ha megjön, azonnal menjen ki hozzájuk. Jó műsor lesz este a tv-ben, nagyon sze­retnék nézni. Varga János átveszi a címeket és induláshoz készülődik. — Ügy ismerem már Kerek­egyházát, mint a tenyeremet — mondja mosolyogva. — Nyolc éve iárak ki a televíziók és rádiók hibáit rendbehozni. Azelőtt a vasboltban kaptam meg a címe­ket, de mióta megnyílt ez a fel­vevőhely, sokkal könnyebb és egyszerűbb a munkám. Remélem, ha elkészül itt az antenna, akkor a mostaninál is kevesebb készü­léket kell bevinnem Kecskemétre, a műhelybe. Jelenleg ugyanis a helyszínen megállapítom, hogy mi a baj. Ha tudom, akkor ott kijavítom, ha ez rém megy, akkor a készülék bekerül a Moszkvics­ba, s általában két nap múlva hozom vissza. Nos. az. antenna elkészülte után lesz olyan készü­lék. amit itt. a felvevőhelyen is ki tudok majd javítani. — Sok a munka? — Havonta általában három­száz készülékkel foglalkozom itt és Lajosmizsén. A kisebb-na­Ezeket a kereskedelmi' vállala­tok, szövetkezetek maguk választ­ják és cserélik ki. Amit megszoktunk Szakmai körökben folyik még a vita azon, hogy mit, és milyen arányban importáljunk a dollár elszámolású országokból. Szinte valamennyi nagy- és kiskereske­delmi vállalat azt a cikkcsopor­tot tartja a legfontosabbnak, amelyikkel foglalkozik; annak be­hozatalát szeretné fokozni. A döntésnél azonban a lakosság, a fogyasztóközönség érdekét kell el­sődlegesnek tekinteni. Ennek megfelelően az idén is az igé­nyeknek megfelelő mennyiségben — tehát gyakorlatilag korlátla­nul — importálunk citromot, ká­vét, fűszereket, halkonzerveket. Ezek a cikkek annyira beépültek a hazai fogyasztásba, hogy még a világpiaci árak emelkedése miatt sem lenne célszerű korlá­tozni behozatalukat. Arról sincs vita, hogy fokoz­zuk-e behozatalunkat a fejlődő országokból. Hiszen a többi kö­zött Indiából, Egyiptomból, Irán­ból, Pakisztánból, Algériából és Szíriából eddig is kölcsönösen előnyös feltételek mellett vásá­rolhattunk mind élelmiszereket, mind iparcikkeket. Ami pedig a fennmaradó dol­lárkeretet illeti, a Belkereskedel­mi Minisztérium illetékes főosz­tályának véleménye szerint to­vábbra sem luxuscikkeket, ha­nem a széles fogyasztói rétegek számára szükséges árukat kell vásárolni. Már régebben szűkí­> gyobb rádiókat szinte meg sem tudom számolni. Az ügyfelek kö­zül különben egyre többen el­pártolnak tőlem — teszi hozzá tréfásan. — Kerekegyházán ugyanis már több mint negyven színes tv van, s Lajosmizsén is legalább nyolcvan család már színesben élvezi a műsort. Eze­ket a készülékeket pedig külön részleg javítja — ha szükség van rá. Ugvfél nyitia ránk az ajtót. Az idős bácsi régi ismerősként üdvözli Varga Jánost. — Esvütt is mehetünk Gyuri bácsi — invitálja az öreget a kocsiba. — Szerencséje, van, a maga készülékét hozom rendbe először... — Nemcsak a rádió- és tv-ké- szüíékekkel foglalkoztunk itt — mondja Benkő Józsefné, amikor V.'iiga János e'távozott útfelé­vel — A hűtő- és mosógépek, bojlerek és más háztartási kis­gépek hibáit is nálunk jelentik be a tulajdonosok. Az ezekkel foglalkozó szerelő, ha nem tudja b helyszínen mepíavítani, beszál­lítja Kecskemétre és vissza. Az eddigi tapasztalatok azt 'bizo- nyíti'ák. hrív nagyon jó ötlet volt ennek a felvevőhelynek a létreho­zása. s az ügyfelek is elmond­ják, hogy a korábbinál sokkal gyorsabb lett a GELKA .. . J • tették a cigaretták és a szesze# italok választékát, de most fel­merül: érdemes-e például tovább­ra is importálni pipereszappant, mikor köztudott, hogy a csekély behozott mennyiség pult alatt fogy el, és lényegében csak az emberek hiányérzetét — ha úgy tetszik: a „hiánycikkek” számát — növeli? Nemleges döntés ese­tén több jutna bébiételekre, dia­betikus készítményekre, borotva- pengére, vagyis fontosabb igénye­ket kielégítő cikkekre. Több szerszám, barkácscikk Talán kevesebb devizát kell költenünk az idén narancsra és banánra is, tekintettel a tavalyi gazdag almatermésre. Sőt, eset­leg csökkenthető egyes drágább nyugati üvegáruk, kötött holmik, órák, ajándéktárgyak, napszem­üvegek behozatala is, és helyet­tük nagyobb választékban jutna az üzletekbe sportszer, játékszer, mezőgazdasági és kerti szerszám, sokféle keresett és alig kapható barkácseszköz. A fogyasztási cikkek importjá­nak meghatározásakor is kell tudni nemet mondani, hogy — a kül- és a belgazdasági szempon­tok figyelembevételével — a la­kosság minél szélesebb rétegei­nek igényét lehessen kielégíteni. A Minisztertanács, amikor fel­emelte a fogyasztási cikkek be­hozatalára fordítható dollárkere­tet, ezt a meggondolást ajánlot­ta a részletkérdések eldöntésére hivatott főhatóságok, vállalatok figyelmébe. G. Zs. Papírzsebkendő dömping • Több mint százötvenmillió da­rab papírzsebkendőt gyártanak havonta a Papíripari Vállalat Csomagolóanyag Gyárában. A gépsorok teljes kapacitással dol­goznak, hogy az ellátásban ne le­gyen fennakadás. (MTI-fotó — E. Várkonyl Péter felvétele — KS.) Megérkezett a tv-szerelő Csintalan hajnal _ LTijnal. A köd mint szürke „ viz ülepedett Szolnok köz­pontjára. Akvárium-világ. Első autóbuszra várni rém unalmas ilyenkor és egyedül. A legkoráb­ban kelő takarítók is láthatatlan­ná, hallhatalanná igyekeznek vál­ni. Ezért húznak tova szinte nesz­telenül a falak tövén. A főutca neonlámpái úgy kuk­solnak a ködpaplan tetején, mint­ha repülő csészealjak merészked­tek volna alá — egy kis pihenő­re. Rendkívül fegyelmezett had­rendjük azt sugallja, hogy bár­mely pillanatban készek akár támadásra, akár űrbe röppenésre. Miket képzel az ember ilyen kö­dös magányban?! Köd — köd. Kár tőle ijedezni, még ha már­ciusi is. A tavaszt már nem űz­heti el. Pár napja mezei pacsir­tát láttam a Tisza-parti sétány aszfaltján. Onnét leskelődött a védőkorlát nyílásán át — le n folyam árterére... Aztán az imént olvastam a drogéria kira­katában: „Húsvéti kölni vásár”. Hopp! Valami változott a kör­nyezetben ... Persze, a Pelikán Hotel utolsó fényei is kihúnytak. Fájrontot csináltak a bárjában is. Ügy gubbaszt most már a szálló a mázosfekete köd alatt, mint egy gigantikus, nyersbeton színű pe­likán madár. (Amelyről sokan nem tudják, hogy azonos a gö­dénnyel. Csakhát — nem valami elegánsul hangzanék: Hotel Gö­dény.) Nagymorc kamionok repészté­nek a betonon. Ez az ő órájuk. A nagyritkán elébük szerencsétlen- kedö árva taxik mitsem zavar­ják súlyos vágtájuk egyenletes tempóját. végre! — Jön valaki. Mo- í ” kány katonatiszt. Főhad­nagy. Jó reggelt — jó reggelt. Egyből a lámpaoszlopra szerelt menetrend böngészésébe kezd. — Négy-négyvenhárqmkor in­dul a vasútra... — Állapítja meg fennhangon, s a karórájára pillant. — Még gyalog is kiérek addig. — Irányba is fordul, s ép­pen kilépne, de a gyalogos alul­járóból felbukkanó tünemény el­hessenti szándékát. Egy égőpiros sapkás, nagykoc­kás kabátú lány merül fel fo­kozatosan a lépcsőkről. Hosszú másodpercekbe tart, míg teljes valójában a felszínre ér. Amolyan kosárlabdázó termet. A „sereggel” együtt élénk ér­deklődéssel kísérjük párduc-lép­teit. ö rögtön észleli ezt, ezért — ránk se hederít. Megáll tőlünk 5—6 méterre, és szfinxi titokza­tossággal mered a ködbe. Mind­azonáltal olyan pózba vágja ma­gát, hogy módunk legyen őt leg­alább a tekintetünkkel körülra- jongani. Fekete seprűs szempillá­ja is csak akkor rebben először, midőn a sarokról felénk kanya­rodik a takarítóbácsi. Hetven kö­rüli szikár öreg. Micisapka alól bodorodnak elő tajtékfehér haj­gubancai. Jóindulatú krumplior­rán pápaszem, fonnyadt ajkai közt szivarcsutka. Amitől piszkosul büdös füstuszály nyomul vele. Jó­karban levő köpeny klaffog a tér­dénél, mivel ott találkozik gu­micsizmája bőre tátott szárával. Plaff-plaff — araszolják a csiz­matalpak a betonjárdát, ami pont olyan színű most,, mint a szalon­nával bekent fekete lábbeli-bőr. Az öreg pompás új cirokseprűje olyan fegyelmezetten csüng le­eresztett jobbjában, mint a kato­na puskája „súlyban”. ya fan mit nézni az idős embe­ren, aki hosszú évek óta megszokott figurája a szolnoki hajnaloknak. Valamelyik üzlet ut­cai frontját söprögeti fel minden reggel, valahol a Beloiannisz út közepe táján. Olyan ritmus van roggyant lépteiben, mintha stop­perórával mérné idejüket. És az a furcsa „mellékszokása”. Valamennyi — útjában felállított szeméttartóba belekukkant. Néha könyékig kotorászik egyikben-má- sikban. Bizonyára olyankor, ha „értéket" sejtet a tartalom. Nem papírra megy, mint elesett öreg­asszonyok — mert a legkiadósabb csomókat is azonmód visszadug­ja, miután meggyőződött róla, hogy más nincs köztük. Betyár módszerességgel végzi a kutató­munkát. Nem tesz egy fölösleges lépést sem, olyan kitapasztalt- számított már a tucatnyi szemét­tartó sorrendje — itt a buszmeg­álló tájékán is. 'Tisztességesen elöreköszö- nünk neki. korára és kü­lönös virgoncságára való tekintet­tel. A főhadnagy kiváncsi.-r Mire vadászik, kedves bá­tyám? Látom, a papírt nem ko- málja. — Tudja, hadnagy elvtárs — bizonyára csak egy csillagot lá­tott meg a vállapon az öreg —, mennyi mindent belehajítanak az emberek? — Látható örömmel ele­gyedik beszédbe a papa. S a szi- varcsonkot ki se veszi szájából. Olyan ügyesen lebegteti szövege­lés alatt is, mintha ruhacsíptetö lenne. — Tavaly decemberben fa­jin „huzentrógert” halásztam elő. A múlt héten meg egy akkurátos bádogdobozt, fedelest. Olyan prí­ma gilisztatartó katulya lesz be­lőle, mire horgászni lehet, hogy •csak na!... Hát' emmeg mi? — Rázogatja a legfrissebb zsák­mányt. Mert povedálás közben is nagy hévvel buzgólkodik. Az új valamiért hónaljig lenyúlt. Gusz- tálja. Sehogy se igazdik el. Na­gyot csápot a könnyű selyemizé­vel. — Zsebkendő?... De ez nem négyszegletes... Most kezdenénk már mi is oda­figyelni, amikor — őszinte meg­lepődésünkre — felkuncog a co­los leányzó. Olyan hosszan, foj- tott-csilingelőn, mint akit meg­csiklandoztak. — Nehogy zsebkendőnek hasz­nálja már, bácsika! Nem látja, hogy női nadrág?! „Sereg” és civil szájtátva fülel. Csakugyan. Ahogy a bácsi is mintegy szemlére hagyva lógatja feltartott kezében a „leletet”, rögtön azonosítjuk mi is a nyúj­tott háromszög formájú égszín­kék selyemholmit. Mintha a hangulatot „élezné”, valahol egy kakas kukorékol. Az öreg jut először szóhoz. — Márhogy ez bugyogó lenne? — És ingatja a fejét tökéletes hi­tetlenséggel. Szivarja tömjénező- ként hinti a füstöt. — A’nnem le­het. A’nnemilyen! — Azt elhiszem, tatukám, hogy maga nem látott már ilyen új- típusú női alsót — évödik vele finom stílusossággal a főhadnagy. A kosaras-magas lány végképp levetkőzte — titokzatosságát. Hát még hogy az öreg veszi a lapot. — A’llehet, hallja. Én csak a „mamámét” ismerem mán. Am- meg, olyan, hogy mikor nyáron a fűbe keveredek, ő meg teregeti a mosottat, mindig rászólok: Húzd mán odébb a becstelen-ne­műdet azon a szárítókötélen. Nem ládd, hogy eltakarja felőlem a na­pot?! Nalám, mik meg nem esnek ilyen ködös hajnalon is! Huncutul morzsolgatja a pará­nyi „kék” neműt a bátyó. — De hogy kerülhetett ez ide? Hulladékgyűjtőbe!... E’nnekem magos... Olyan magos, mint nyúlnak a lúetető. Dugná zsebre a selymecskét, de meggondolja magát, visszalöki. Elslattyog. Látszik, megrázta az intermezzo. Ö is, és vele a rej­tély nyitja is — eltűnik a köd­ben. Tóth István A FAKLYA 5. száma A Fáklya március 5-én meg­jelenő 5. száma a nemzetközi stewardess-vetélkedőről tudósitó képekkel a címlapján köszönti a Nemzetközi Nőnapot. A Nemzet­közi Nőnaphoz kapcsolódik az a riportösszeállítás is, amelynek szereplői a szovjet közéletben, nagy szerepet játszó nők. A Politizdat Kiadó megjelen­tette Leonyid Brezsnyev rövid életrajzát — a könyvről ismerte­tőt közöl a lap. A sokarcú Baskír ASZSZK iparáról, kultúrájáról képes ri­port után a KGST-országok ener­getikai és tudományos-technikai együttműködéséről beszámoló el­méleti cikk, majd a Csukcs ke­rületben levő Bilibinoi Atomerő­műről készült riport és a moszk­vai építészeti tervezők érdekes munkáját megelevenítő ugyancsak képes riport vezet el a szocialis­ta alkotómunka érdekes terüle­teire. Lvov és Pécs városának testvérvárosi kapcsolatairól szin­tén képes riportot közöl a lap. Egy teljes oldalon színes képek­kel illusztrált mese olvasható. Orosz nyelvlecke, Fáklya-fotó, filmelőzetes, keresztrejtvény, a Szovjet Kultúra és Tudomány- Háza programismertetője zárja a számot. (KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom