Petőfi Népe, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

I» 1978. január 4. • PETŐFI NÉPE • S TELEFONON HÍVHATÓ A NŐVÉR • Győrött, a Megyei Kórház területen új, 280 ágyas kór­házi egységet avattak. Ké­pünk: a beteg telefonon hív­hatja a nővért. (MTI-fotó — Tóth Gyula fel­vétele — KS.) MEGJELENT A RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÓ Az egyetemi-főiskolai felvételik idei rendje Űj formátumban és a korábbi­nál olcsóbb áron megjelent. az egyetemeket, főiskolákat, a tanu­lási lehetőségeket és a követel­ményeket ismertető „Magyar fel­sőoktatási intézmények 1978” cí­mű könyv. A továbbtanulni szándékozókat részletesen tájé­koztatja egyebek között az in­tézmények szervezeti felépítésé­ről, a jelentkezés és a felvételi rendjéről, a tanulmányi verse­nyek helyezettjeinek felvételi kedvezményeiről, a tandíjról, az ösztöndíjról, és az egyéb állami juttatásokról, valamint a felvé­teli vizsgákra előkészítő tanfo­lyamokról. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira — a korábbi évekhez hasonlóan — felvételü­ket kérhetik a középiskolák utol­sóéves tanulói, illetve azok az érettségizettek, képesítőzött dol­gozók, akik még nem töltötték be 35. életévüket. A középiskolai végzettséggel rendelkező szak­munkástanulók bármelyik felső- oktatási intézménybe jelentkez­hetnek abban é az évben, amely­ben a szakmunkásképesítést leg­később augusztus 31-ig megszer­zik. A felvételhez rendszeresített nyomtatványt a középiskolák ta­nulóinak iskolájuk bocsátja ren­delkezésre, más jelentkezők a megyei nyomtatványboltokban szerezhetik be. Az idén érettségizők, illetve a tavaly érettségizettek a középis­kolán keresztül jelentkezhetnek továbbtanulásra, a korábban, il­letve az esti vagy levelező tago­zaton végzettek közvetlenül a felsőoktatási intézménybe küld­hetik kérelmüket. A továbbtanulni szándékozók csak egy felsőoktatási intéz­ménybe jelentkezhetnek, egyide­jűleg azonban pályázhatnak mű­vészeti főiskolára, a néphadsereg katonai főiskoláira, ás külföldi egyetemre is. A műszaki felsőoktatásban az idén is tartanak szakmacsoportos felvételi vizsgákat, amelyek ke­retében a műszaki egyetemek és főiskolák az azonos vagy rokon szakmai területeken együttmű­ködnek a pályázók szóbeli felvé­teli vizsgáinak lebonyolításában és a felvételi döntések előkészí­tésében. Az idén a felsőoktatási intéz­mények minden tagozaton már­cius 30-ig fogadják el a felvételi kérelmeket, a középiskolához az egyetemi-főiskolai jelentkezési lapot február 10—25. között kell benyújtani.. A felvételi vizsgákat június 24. és július 15. között tartják, ki­véve a matematika, a fizika és a biológia írásbeli vizsgákat. Ezekből a tárgyakból az írásbeli érettségi megfelel az írásbeli felvételinek is. A közös írásbeli időpontja május 22—23. A jelentkezők a korábbiakhoz hasonlóan középiskolai eredmé­nyeik alapján legfeljebb 10 pon­tot vihetnek magukkal és a fel­vételi vizsgán újabb 10 pontot szerezhetnek. Először jelentkezhetnek az idén hallgatók az Államigazgatási Fő­iskolára, ahol a tanulmányi idő három év. Ugyancsak először hirdették meg a Szegedi József Attila Tudományegyetemen a fő­iskolai szintű műfordító, illetve fordító-tolmács szakot orosz és angol nyelvből. (MTI) Határőrök a közéletben A megyében szolgálatot teljesítő határőrök a katonai, poli­tikai, szakmai feladatok példás teljesítése mellett, eredmé­nyesen dolgoznak a tanácsokban, az MHSZ-szervezetekben, az Ifjú Gárda és az Úttörő Gárdaparancsnokságokban is. Jelenleg több megyei, városi és községi tanácstag tevékenykedik, akik a választott funkcióból ere­dő feladatokat lelkiismeretesen végrehajtják. A tanácsokban el­ismerően nyilatkoznak munká­jukról, mert az nem szűkül le a testületi ülésekre, hanem kiter­jed a helyi politikai, kulturális és sportéletre, az ifjúság szocia­lista nevelésére is. Amikor a községi tanácsok a határőrök és a lakosság kapcsolatát értékelik üléseiken, a napirend előadói a határőr tanácstagok. A határőröknek közvetlen munkakapcsolatuk van a határ­menti járási KISZ-bizottságokkal, KISZ-szervezetekkel, Ifjú Gárda és úttörő szervezetekkel. Az Ifjú Gárda és Üttörő Gárda mozga­lom segítésével megbízott ha­tárőrök tagjai a parancsnoksá­goknak, s munkájukat, megbíza­tásukat hosszú idő óta eredmé­nyesen végzik. E példamutató te­vékenységükért valamennyien ré­szesültek már a területi KISZ- bizottságok, úttörőelnökségek el­ismerésében. A területi ifjúsági szervezetekben dolgozó katonák a határőrség céljait is szem előtt tartva végzik munkájukat, segít­ve a KISZ-szervezetek együtt­működését és a fiatalok honvé­delmi nevelését. Ennek kapcsán a határvidéken élő fiatalok meg­ismerik a határőrség tevékenysé­gét, feladatait, a határőrizeti munka segítésének formáit, mód­szereit. A községi, járási, városi tö­megszervezetekben aktívan tevé­kenykedő határőrök más formá­ban is részt vesznek a közösségi életben. Évente 180—200 liter vért adnak a rászorulóknak, akik részére sürgősségi alapon Új paprikafajta A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszékén dr. Kovács János tudományos fő- munkatárs és Uzsoki Béláné ker­tész technikus „Belecskai papri­ka” néven új paprikafajtát ne­mesített, amely főleg hajtatási és utóhajtatási célra ígérkezik kiválónak. A jelenleg közter­mesztésben levő hajtatott papri­kafajták keskeny alakúak, fűszer jellegűek. Ezzel szemben a Be­lecskai paprika úgynevezett cse­mege típus: a termése széles ala­számtalanszor kérnek és kapnak a határőröktől vért a kórházak. A határőrök részt vesznek a kü­lönböző helyeken és okok miatt keletkezett tüzek oltásában, óvo­dák, bölcsődék, utak, parkok épí­tésében és egyes gazdaságokban segítik a mezőgazdasági munkát is. A katonáknak a határőrizet­ben a lakosok is önzetlenül és aktívan segítenek. A helyi veze­tők személyesen is tájékozódnak a katonák szolgálatáról, ellátásá­ról és helytállásáról. A határmenti községekben szervezett különböző rendezvé­nyeken mindig szó esik a határ­őrök és a lakosság kapcsolatáról. Legutóbb Hercegszántón, Garán, Bácsborsódon, Bácsszentgyör- gyön. Katymáron, Madarason. Bácsalmáson, Kunbaján, Csiké- rián, Tompán, Kelsbián és Kis­szálláson községi aktívaértekezle­ten volt szó a határrenddel és az önkéntes határőrcsoportok tevé­kenységével kapcsolatos felada­tokról. A lakosság körében vég­zett felvilágosító munka hatásá­ra szilárdult a határrend. A határmenti dolgozók közvet­lenül is részt, vesznek a határ­őrizetben. Felderítik, jelzik, sok­szor személyesen fognak el körö­zött bűnözőket, a tiltott határát­lépés elkövetésének szándékával érkező kalandvágyókat, munka­kerülőket. A belügyi munka ön­kéntes segítői mellett a határvi­déken élő felnőtt lakosság több­sége minden ellenszolgáltatás nélkül, hazafias, erkölcsi köteles­ségből segíti a rendőrök és a ha­tárőrök munkáját. Teszik ezt azért is, mert a közéletben ak­tív határőrök munkáját ilyen formában is viszonozni akarják. Gazsó Béla Keszthelyről kú, nagyobb testű, zöldessárgás színű, a korábbi hajtatott faj­táknál húsosabb és enyhén csí­pős ízű. Nagy előnye, hogy ki­válóan termeszthető egyszerű, fűtetlen, házilag is elkészíthető fóliasátrakban is. Az új fajta jelölt jelenleg or­szágos összehasonlító kísérletek­ben „vizsgázik”. Az eddigi ta­pasztalatok szerint azonos terü­leten mintegy harminc százalék­kal nagyobb a hozama, mint az isfnert fajtáknak. Téli történetek Imre bátyámat életében soha senki sem akarta a „subája” alá fogadni, de ő mindig kitárta kabátja kusza szárnyait a magánál is gyöngébbeknek. Most ott fekszik a falunépe közös, végső takarója alatt. Ezen a vasárnapon csöndes maradt a falusi kugliház, pedig ott máskor, munkaszüneti napon reggeltől estéiig döntik a bábukat. Ma még a legráárősebb férfiemberek is disznóölésnél tesznek-vesznek — Péter sógor bácsi jutott erre a következtetésre, akinek a sportpálya felé akadt dolga, s aki apámék portájára bekukkantva bennünket úgy talált, hogy egy termetes jorksiri feldolgozásától füstölt-gőzölgött-il- íatozott a ház tája Én künn a szín alatt az üstnél strázsáltam, melyben akkor délfelé már sült a zsír. Az volt a tisztem, hogy egy alkalmatos fakanállal ügyeljek a tepertők egyenletes pirosodására. A zsírsütőé epizódszerep disznóöléskor, még akkor is, ha mellé ad­ják a vízhordást. Amióta eszem tudom, erre nálunk minden évben — már amikor öltünk — Imre bátyámat kérték föl, anyai nagybátyámat. Az őszön eltávozott közülünk. Ezért vehettem át a helyét én, aki más, talentumot követelő böllér-munkára nem felelek meg. A cnA/i Borbély és fodrász volt Imre bátyám tanult mes­zel SUOU térségé. Hűtlen lett hozzá idősebb korában, ami­nek több oka volt, de a legsúlyosabb az, hogy nem tudott lépést tartani a divattal. Nem állt rá a keze az úimódi frizurákra. Hiába volt - valaha elismert iparos. Talán csak én tudtam róla, hogy mennyire bántotta ez. Egyszer sír­va fakadt, amikor munkája végeztével nem voltam elégedett a hajam hosszúságával. Disznóöléskor Imre bátyám egész nap mókázott, mesélt. Az inaséveit otthon, a faluban, Eke mesternél töltötte. Mester uramhoz több vendég járt. Ezek nem fizettek minden egyes borotvál­kozáskor, nyíratkozáskor, hanem egész esztendőre egyszerre rótták le a szépítkezés költségét, gabonában. Az éves vendégek a tehetősebb gazdák közül kerültek ki. Mint például Czimer István, akinek kocsi­ja, lova, földje volt. — No ecsáim, délután borravaló fejibe elviszlek benneteket szán­kózni. Gyüttök-á? — így szólt egy téli vasárnap délelőttjén Eke mester két inasához Czimer István. Térdig érő hó festette fehérre a határt. A két inasgyerek ebéd után pontosan megjelent a gazdánál. Csen- gettyűs, gangos lovakat fogtak a szánkó elé. Aztán kihajtottak az ut­cára, s kicsilingeltek a faluból. A borbélytanoncokat a hátsó ülésre ültette a ..bőkezű” gazda. Misa hosszúszőrű subába burkolózott, otthonról hozta. Imre az egyszerű téli kabátjában vacogott mellett. — Engedj a subába! — kérte inastársát a felszálláskor. — Ketten nem férünk — felelte Misa. ' Mostoha telek jártak akkoriban. A szánkó után porzott a hó, messzi iramodtak már a lovak a fa­lutól. Az inasok önfeledten kacarásztak a fehér,szőnyegen bukfencező vadnyulakon, amikor egyszerre csak ott hemperegtek maguk is a hó­ban. Váratlanul éles kanyart vett a kópé gazduram, és ottfelejtette utasait, ahonnét nagyon kicsinek látszott a falu templomtornya. Szó nélkül baktattak toronyiránt a mezőn a reménybeli borbély- mesterek. Imre könnyedebben szedte a lábát, Misát béklyózta a nehéz suba. — Segíthetnél... — szólt az előtte talpalóhoz. — Nem! Cipelje, aki benne ült! Fele úton se jártak, amikor a nyápic Misa, ereje fogytán, lerogyott. Bőgni kezdett. Imre kárörvendően továbbvonult — de kisvártatva visszabandukolt, nyakába szedte a subát, s Misával a nyomában tör­tetett előre a szűz hóban. A _ L • _,, A karácsonyt megelőző he­/ÍZ angyal OOJSZa lekben gyerekkoromban szí­, nésszé avanzsáltam: betlehemi pásztort, olykor angyalt ala­kítottam. Kis társulatunk estéről estére tízszer is előadta a Jézus szü­letéséről hagyományozott, többféle átköltésben ismert „darabot”. Apá- ink-anyáink igyekeztek elhitetni velünk a legendát, mi gyerekek pe­dig abban hittünk, hogy egy kis kántálással, a néhány mondatos pár­beszéddel keresünk némi zsebpénzt. Az egyik szezonban remekül összejött az együttesünk. A két Benei testvér, Miklós és Tibiké, Zila Tibor, meg én. Benei Miklós már nyol­cadikba járt, mi többiek alsóbb osztályba. Mivel az öccse, Tibiké volt a legfiatalabb, őrá terítettük esténként az angyalságot jelképező fehér lepedő-köpenyt. A fejére aranypapírral bevont süveget tettünk. Sőt, még bajuszt is festett neki Benei papa. a sminkesünk. A három pász­tor báránybőr sipkában, folthátánfolt-kabátban, botosan-bajszosan szerepelt. Az istállót formázó betlehemet az angyal vitte, nyakába akasztva. Benne jászol, a Kisjézussal, Mária, meg kukoricaszárból a tehenek. Volt olyan este, hogy fejenként nyolc-tíz forintot is hozott a játék. Azon a bizonyos napon szintén jól ment minden. Az egvik helyen szépen kántáltunk. tetszett a háziaknak. Ám a műsor utolsó jelene­tében a jóhangú Zila beleröhögött az énekbe. Az angyalra nézett, Tibikére, akinek fekete bajszában két széles csíkot mosott az orrából alászálló fényesség. Cihegni kezdtem én is. Miután a házigazda távozásunkat sürgette, elszeleltünk. A társulat még aznap kasszacsinálás után feloszlott. Altit at os mulat ózó k évadjában faluhelyen sok minden megesik. Vagy in­kább: megtörtént régebben. Mert miért, miért nem, manapság csöndesebbek a családi eszem-iszom ünnepek, pedig most több ólban híznak sertések, mint bármikor. A reggelig is eltartó torok divatoztak még. mikor egyszer karácsony este a falu egyik utcájában ballagott a helyi káplán. Ékes beszédű ember volt, vasárnap a kis misén gyakorta megríkatta az asszony­népet. Felettesei csak egy hibáját ismerték: mértéken felül szerette a mise- és a közönséges bort is. Az egyik házból harsány danászás hallatszott ki az utcára. A tisz- teletes megállt és bekopogott. — Kerüljön beljebb, tisztelendő úr! — örvendeztek a látogatónak. — Csak azért zörgettem be, hogy figyelmeztesselek benneteket: szent este van, ilyenkor nem illik mindenféle nótákat danolászni — szólt az atya, és elfogadta az asztalnál kínált helyet Ettek, ittak csöndben. Megszólalt egyszer a káplán: — Ha már mindenképpen énekelni akartok, hát énekeljetek szent énekeket! S maga adta m,sg a hangot a mennyből az angyal kezdetű ének­hez ... A tor kivilágos-virradtig tartott. Ám nem a Julcsa lábaszáráról, meg a bokorban istentelenkedő komámasszonyról ihaj-tyuhajozott a vendégsereg, hanem egyvégtében csordapásztorokról, angyalokról és más túlvilági lényekről. Áhítattal. Erre ügyelt a káplán. Csak nem hagyja eltévelyedni az ő báhá ..., báhá ..., báháránykáit? ,i * Álldogáltam az üst mellett, s a gyéren szállingózó hópihéket figyel­tem. Közelítettek, leszálltak a kezem fejére, s régi történeteket idéz­tek föl. A Tóth Sándor BARÁTAINK ÉLETÉBŐL PAMÍR-77. a világ tetején Pamir—77. így nevezik az Acsik—Tas Alaj fennsíkon, a Pa- mírban levő nemzetközi alpinis­ta tábort. A négy éve működő lé­tesítmény a világ számos orszá­gában élő sportolónak teszi le­hetővé, hogy feljusson a Szovjet­unió legmagasabb hegycsúcsaira. Tavaly egy hónapig a „Pamir— 77” alpinista tábor 167 amerikai, csehszlovák, NDK-beli, nyugat­német, magyar, svájci, japán és más nemzetiségű turista „ottho­nává” vált. A külföldi vendégek tapasztalt szovjet alpinisták ve­zetésével gyarapították tudásukat. Százharmincán ostromolták a „hétezer-métereseket”, a 7495 méter magas Kommunizmus-csú­csot, a 7134 méteres Lenin- és a 7105 méter magas Korzsenyevsz- kij-csúcsot. Annak is érdemes eljönnie ide, aki tisztán sportcélokat tűzött maga elé, és annak is, aki meg szeretne ismerkedni a „világ te­tejével”, a közép-ázsiai szovjet köztársaságokkal. A táborozás befejezése után sokan felkeres­ték az ősi közép-ázsiai városokat, Buharát, Szamarkandot, ahol gyönyörködtek a nagyszerű épí­• A csúcs ostromának vezetői svájci alpinisták. A magasság 520t méter. 9 Alpinisták a Pamiron. tészeti emlékművekben, ismer­kedtek a szovjet emberek életé­vel. (APN—KS) Ültetvény a pusztaság helyén • A Vietnami Szocialista Köztársaságban az újjáépítés egyik legna­gyobb feladata az elpusztított ültetvények, a letarolt erdők helyreállí­tása. Képünkön: Kontum tartományban ananászültetvényt létesítenek a szövetkezeti parasztok. (Fotó — VNA — MTI — KS.) A zene szeretetére tanítanak Az erfurti zeneiskola az NDK 88 zeneiskolájának egyike: a ki­emelkedő tehetségű és a zene iránt érdeklődő gyermekeket az iskolán kívül is foglalkoztatják. A kulturális tudat, a művészet szeretete nem alakulhat ki elég korán — vallják —, ezért hozták létre ezeket az iskolákat, ahol jelenleg 38 000 gyermek tanul, ebből 5000 még nem iskolás korú. Az erfurti pedagógusok több mint hétszáz 7—19 éves tanulót oktatnak a szimfonikus zenekar hangszereire, de van, aki népi hangszeren tanul. Ezenkívül mű­ködik az iskolában gyermektánc- osztály. egy leány kamarakórus, egy gitáros-csoport, egy táncze- ne-együttes és egy ifjúsági szim­fonikus zenekar is. A gyerekek képzése mellett az iskola peda­gógusai a felnőttek továbbkép­zésével, így az óvónők zenei-esz­tétikai nevelésével is törődnek. Hogyan is lehet tehetségekre bukkanni? Karl-Heinz Friebel igazgató és zenekrilikus ezt mondja: „A te­hetségek felkutatását nem enged­jük át teljesen a szülőknek. Rend­szeresen együttműködünk az óvo­dákkal, hetente oktatjuk a gyer­mekeket. s a legtehetségesebbe­ket fél év után hangszerjátékból levizsgáztatjuk. Szívesen rende­zünk előadói délutánokat legif­jabb tanulóinkkal a négy-hat éve­sek számára. Egyik-másik kis hallgatónak kedve támad, hogy egy hangszert kézbe vegyen, sőt talán arra is, hogy ő maga is ze­netanuló legyen. Külön figyelünk a munkás- és parasztcsaládból származó gyermekekre, tanítvá­nyaink több mint fele ezekből a családokból származik”. A „próbaév" végén döntés szü­letik: megkezdhető-e az öt-hét évre terjedő képzés a zeneiskola alapfokozatán. A „második iskola” magas kö­vetelményeket állít a tanuló elé. Mozart, Schumann. Beethoven, Brahms mellett az iskolai „iro­dalomhoz” tartozik Sosztakovics, Hacsaturján is. A thüringiai kom­ponisták megbízásából rendszere­sen írnak műveket az ifjúsági szimfonikus zenekar számára. A XVIII. vagy XIX. században alig volt ifjúsági, vagy gyermekzene­kar, ezért kevés zenekari iroda­lom áll rendelkezésre. A rőegye komponistáival együttműködve próbálják lépésről-lépésre pótolni a hiányt. A hétéves oktatási idő alatt a tanulók több mint 14 százaléka jut el a zene hivatásszerű tanul­mányozásához, készül fel a záró­vizsgára. A zeneoktatás korai megkezdé­se és hosszú távú tervezése az er­furti iskolában már eddig is sok sikert hozott: az jskola tanuló: gyakran nyernek díjakat ünnepi játékokon, vagy népművészeti versenyeken. Werner Voight

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom